1 És én, az Úristen szóltam Mózeshez, mondván: Az a ^aSátán, akinek az én Egyszülöttem nevében parancsot adtál, ugyanaz, aki ^bkezdettől fogva volt, és ő elém jött, mondván – Íme, itt vagyok, küldj engem, én fiad leszek, és az egész emberiséget megváltom, hogy egyetlen lélek sem vész el, és ezt biztosan ^cmegteszem; add hát nekem a neked járó tiszteletet.

2 De íme, az én ^aSzeretett Fiam, aki kezdettől fogva Szeretettem és ^bVálasztottam volt, azt mondta nekem – ^cAtyám, a te ^dakaratod legyen meg, és a ^edicsőség legyen tiéd mindörökké.

3 Tehát, mivel az a Sátán ^afellázadt ellenem, és az ember ^bönrendelkezésének elpusztítására törekedett, amelyet én, az Úristen adtam neki, valamint arra, hogy neki adjam saját hatalmamat; az én Egyszülöttem hatalma által ^cletaszítottam;

4 És lett belőle a Sátán, igen, méghozzá az ördög, minden ^ahazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket, és hogy akarata szerint fogságba hurcolja őket, méghozzá mindazokat, akik nem hajlandók hallgatni hangomra.

5 És most, a kígyó ^akörmönfontabb volt a mező bármely állatánál, amit én, az Úristen, megalkottam.

6 És a Sátán tette ezt a kígyó szívébe, (mert már sokakat maga után vont,) és ^aÉva megtévesztésére is törekedett, mert nem ismerte Isten szándékát, ezért a világ elpusztítására törekedett.

7 És azt mondta az asszonynak: Igen, azt mondta-e Isten – Ne egyetek a ^akert minden fájáról? (És ő a kígyó szája által szólt.)

8 És az asszony azt mondta a kígyónak: Ehetünk a kert fáinak gyümölcséből;

9 Annak a fának a gyümölcséről azonban, amit a kert közepén látsz, azt mondta Isten – Ne egyetek arról, és ne is érintsétek, különben meghaltok.

10 És a kígyó azt mondta az asszonynak: Biztosan nem haltok meg;

11 Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amikor esztek annak gyümölcséből, ^afelnyílnak a szemeitek, és olyanok lesztek, akár az istenek, ^bismerve jót és gonoszt.

12 És amikor az asszony látta, hogy jó az a fa eledelre, és hogy kellemes lett a szemnek, és a fa ^akívánatos, hogy bölccsé tegye őt, vett annak gyümölcséből, és ^bevett, és a vele lévő férjének is adott, és ő is evett.

13 És mindkettőnek felnyíltak szemei, és tudták, hogy eddig ^amezítelenek voltak. És fügefaleveleket varrtak össze, és kötényt készítettek maguknak.

14 És hallották az Úristen hangját, amint a kertben ^asétáltak, a nap hűvösében; és Ádám és felesége elmentek, hogy elrejtőzzenek az Úristen színe elől a kert fái között.

15 És én, az Úristen, szólítottam Ádámot, és azt kérdeztem tőle: ^aHová mész?

16 És ő azt mondta: Hallottam hangod a kertben, és féltem, mert láttam, hogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.

17 És én, az Úristen, azt kérdeztem Ádámtól: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Ettél arról a fáról, amiről megparancsoltam neked, hogy ne egyél róla, mert ha mégis, akkor biztosan ^ameghalsz?

18 És az ember azt mondta: Az asszony, akit nekem adtál, és megparancsoltad, hogy maradjon velem, ő adott nekem a fa gyümölcséből, és én ettem.

19 És én, az Úristen, azt kérdeztem az asszonytól: Mi ez a dolog, amit tettél? És az asszony azt mondta: A kígyó ^amegtévesztett engem, és én ettem.

20 És én, az Úristen, azt mondtam a kígyónak: Mivel ezt tetted, ^aátkozottabb leszel minden jószágnál, és a mező minden állatánál; hasadon jársz majd, és port eszel életed minden napján;

21 És ellenségeskedést állítok közéd és az asszony közé, a te magod és az ő magja közé; és az megsebzi fejed, te pedig megsebzed a sarkát.

22 Az asszonynak azt mondtam én, az Úristen: Nagyban megsokasítom gyötrődésedet és fogamzásodat. ^aGyötrődésben szülsz gyermekeket, és vágyad a férjedre irányul, ő pedig uralkodik feletted.

23 És Ádámnak azt mondtam én, az Úristen: Mivel hallgattál asszonyod hangjára, és ettél azon fa gyümölcséből, amiről parancsot adtam neked, mondván – Ne egyél arról, átkozott lesz miattad a föld; gyötrődéssel eszel arról életed minden napján.

24 Tövist és bogáncsot is hoz majd neked, te pedig eszed majd a mező maghozó füvét.

25 Arcod ^averejtékével fogsz kenyeret enni, míg vissza nem térsz a földbe – mert bizony meghalsz – mert abból vétettél: mert ^bpor voltál, és a porba is térsz vissza.

26 És Ádám Évának nevezte feleségét, mert ő volt minden élő anyja; mert így neveztem én, az Úristen, az elsőt minden asszony közül, akikből ^asok van.

27 Ádámnak, valamint feleségének, én, az Úristen, bőrruhát készítettem, és ^afelöltöztettem őket.

28 És én, az Úristen, azt mondtam Egyszülöttemnek: Íme, az ^aember olyanná vált, mint egyikünk, hogy ^bismeri a jót és a gonoszt; és most, nehogy kinyújtsa kezét és az ^célet fájából is ^dvegyen, és egyen és örökké éljen,

29 Ezért én, az Úristen, elküldöm őt az ^aÉden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett;

30 Mert ahogy élek én, az Úristen, ^aszavaim nem térhetnek vissza érvénytelenül, mert ahogyan elhagyták számat, be kell teljesedniük.

31 Így hát kiűztem az embert, és az Éden kertjétől keletre ^akerubokat és egy minden irányban forgó lángpallost helyeztem el, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

32 (És ezek azok a szavak, amelyeket Mózes szolgámhoz szóltam, és igazak, méghozzá ahogy én akarom; és én mondtam el ezeket neked. Senkinek ne mutasd meg őket, míg parancsot nem adok neked, csak azoknak, akik hisznek. Ámen.)