4. fejezet

1 Nefi 12–15

Bevezetés

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, beszélt róla, Mennyei Atyánk mennyire szeretné nekünk megadni szívünk igazlelkű vágyait: „A szentírásokban egyetlen üzenet sem jelenik meg többször és többféleképpen ennél: »kérjetek, és adatik nektek«” (in Conference Report, Oct. 1991, 26; vagy Ensign, Nov. 1991, 21). Nefi elfogadta a meghívást, hogy kérdezze meg „azokat a dolgokat, amiket [atyja] látott, és [hitte], hogy az Úr [vele] is tudathatja azokat” (1 Nefi 11:1). Nefi igazlelkű vágyai elnyerték jutalmukat, mert nem csak ahhoz hasonló információkat jegyzett fel, amelyeket Lehi látomásáról már tartalmaztak a feljegyzések, hanem ennek a világnak az idők végezetéig való átfogó látomását is (lásd 1 Nefi 14:18–30). Ez a látomás hasonlított János látomásához az újszövetségi Jelenések könyvében. Nefi látomásának tanulmányozásakor keress olyan konkrét próféciákat, amelyek a történelem folyamán már beteljesedtek vagy be fognak teljesedni. Különösen fontosak ezek közül a hitehagyás hatásai, az evangélium későbbi visszaállítása, és a jó végső győzelme.

Szövegmagyarázat

1 Nefi 12:11. „A Bárány vérében tétetnek fehérré”

• A fehér szín a tisztaság, az igazlelkűség és a szentség jelképe. Teljes tisztaságra van szükség ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint a Szabadító. A fehér ruházat azt jelképezi, hogy az illető tisztaságba öltözött, vagyis tisztaság jellemzi. Ilyen tisztaság kizárólag Jézus Krisztus engesztelő áldozatán keresztül lehetséges, melynek során vére kiontatott a bűneinkért.

• John Taylor elnök (1808–1887) beszélt róla, miért kell túllépni azon, hogy egyszerűen csak tagjai vagyunk az Úr egyházának, ha elég érdemesek akarunk lenni arra, hogy Mennyei Atyánk elé álljunk: „Van valami, ami egy kicsit messzebbre terjed, mint mi néha gondolnánk; mégpedig miközben mi azt állítjuk, hogy az Úr követői vagyunk, miközben azt állítjuk, hogy megkaptuk az evangéliumot és az vezet minket, az ilyen állítások semmit sem érnek, kivéve hogyha kimossuk a köntösünket és kifehérítjük a Bárány vérében. Nem elég, ha kapcsolatban állunk Isten Sionjával, mert Isten Sionjának olyan emberekből kell állnia, akiknek tiszta a szívük, továbbá tiszta és makulátlan az életük Isten előtt – legalábbis ez a végcélunk. Még nem vagyunk ott, de még az előtt oda kell jutnunk, mielőtt felkészülünk a dicsőség és a felmagasztosulás megöröklésére; ezért a vallásosság formalitása nem sokat fog számítani bármelyikünknek. […] Nem elegendő csak az evangélium szerint élnünk és… kapcsolatban állni Isten népével, nem elég csupán látogatni a gyűléseinket és venni az úrvacsorából, és arra törekedni, hogy ne keveredjünk nagy bajba; mert mindezek ellenére, ha a szívünk nem igaz, ha nem vagyunk tisztaszívűek Isten előtt, ha nem tiszta a szívünk és a lelkiismeretünk, ha nem féljük Istent és nem tartjuk be a parancsolatait, nem részesülhetünk azokban az áldásokban, melyekről beszéltem és amelyekről a próféták tanúságukat tették, kivéve ha megbánjuk bűneinket” (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: John Taylor [2002], 114.).

1 Nefi 12–14. Áttekintés

• A következő ábra segít nekünk képet alkotni azon jelentős eseményekről, amelyek Isten földi királyságnak megalapításához vezettek:

  Chart of Sequence of Events

  Isten földi királyságnak megalapításához vezető események időrendi sorrendben
  Nephites’ last battle	A nefita nemzet elpusztul (lásd 1 Nefi 12:19–23)
  	A nefita feljegyzés megőriztetik (lásd 1 Nefi 13:35, 40)
  Columbus	A nemzsidók által felfedezett megígért föld (lásd 1 Nefi 13:12)
  	A megígért föld, amelyen nemzsidók telepedtek le (lásd 1 Nefi 13:13–16)
  Függetlenségi háború © Comstock.com	Nemzetek közti háború a megígért földön (Függetlenségi háború; lásd 1 Nefi 13:16–19)
  	A nemzsidók, akik hallgatnak az Úrra, „Izráel háza közé [számláltathatnak]” (Az evangélium visszaállítása; lásd 1 Nefi 14:1–2)
  Joseph Smith and Oliver Cowdery translating	Új szentírás kerül elő (lásd 1 Nefi 13:35–40; 14:7)
  	Krisztus egyháza visszaállíttatik (lásd 1 Nefi 14:10–17)

1 Nefi 13:1–9. A hatalmas és utálatos egyház

• „Isten királyságával kapcsolatban, az ördög mindig ugyanakkor állítja fel az ő királyságát, hogy Istennel ellenkezzen” (Joseph Smith, in History of the Church, 6:364).

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumából, így határozta meg a hatalmas és utálatos egyházat: „Az ördög egyháza és a hatalmas és utálatos egyház elnevezés azon szervezetek mindegyikét illeti, nevüktől és természetüktől függetlenül, legyenek bár politikai, filozófiai, oktatási, gazdasági, társadalmi, testvéri, civil vagy vallási szervezetek, amelyek azért jöttek létre, hogy olyan útra térítsék az embereket, amely elvezet Istentől és az ő törvényeitől, és így az Isten királyságában való szabadulástól” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 137–38).

• A következő megjegyzés is arra vonatkozik, hogy a hatalmas és utálatos egyház több egységből áll:

  „Igazából nincs olyan általunk ismert történelmi egyház, felekezet, avagy hívő csoport, amely a hatalmas és utálatos egyház minden ismérvének eleget tesz: a nemzsidók között kellett létrejönnie; meg kellett változtatnia a szentírásokat és felügyelni azok szétosztását; meg kellett ölnie Isten szentjeit, az apostolokat és a prófétákat is beleértve ebbe; szövetkeznie kell polgári kormányzatokkal és államhatalmának felhasználásával kell vallási nézeteit az emberekre erőltetnie; az egész föld felett uralommal kell rendelkeznie; hatalmas vagyonra és erkölcstelenségre kell törekednie; és majdnem a világ végéig fenn kell állnia. Egyetlen konkrét felekezetre vagy hitrendszerre sem illik a leírás egésze. Babilon szerepét inkább az idő folyamán sok különböző képviselet, elképzelés és egyház játssza el. […]

  Rámutathatunk hát arra a történelmi múltú képviseletre, amely a kereszténység legelején hatalmas és utálatos egyházként viselkedett? Olyan képviselőről beszélünk, amely az első évszázad második feléből ered, és a második évszázad közepéig munkája nagy részét már elvégezte.

  Ezt az időszakot vakfoltnak is nevezhetjük a kereszténység történetében, mert ebből az időből maradt meg a legkevesebb elsődleges történelmi forrás. Az újszövetségi kereszténységhez jó forrásaink vannak; aztán úgymond kihunynak a fények, és hatalmas küzdelem tompa hangjait halljuk. Amikor úgy száz évvel később újra felgyúlnak a fények, azt látjuk, hogy valaki teljesen átrendezte a dolgokat, és a kereszténység nagyon más lett ahhoz képest, amilyen kezdetben volt” (Stephen E. Robinson, “Warring against the Saints of God,” Ensign, Jan. 1988, 38–39).

  1 Nefi 13:4–9

  Sorolj fel a hatalmas és utálatos egyházhoz kapcsolódó különféle általános jellemzőket! Hogyan segíthet neked ezek felismerése elkerülni azt, hogy megtévesszenek?

1 Nefi 13:12. „Férfi… a nemzsidók között”

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) beazonosította, hogy ez az ember a nemzsidók között Kolumbusz Kristóf:

  „Isten sugalmazást adott egy férfinak »a nemzsidók között« (1 Nefi 13:12), aki az Úr Lelke által vezetve újra felfedezte Amerika földjét, és erre a gazdag új világra irányította az európai emberek figyelmét. Ez a férfi természetesen Kolumbusz Kristóf volt, aki bizonyságot tett arról, hogy sugalmazás által tette azt, amit tett.

  Kolumbusz Kristóf a hajó fedélzetén

  © Robert Barrett, 1992

  »Urunk – mondta Kolumbusz – kinyitotta elmémet, a tengerre küldött, és tüzet szított bennem a tetthez. Akik hallottak vállalkozásomról, balgaságnak nevezték azt, csúfoltak és kinevettek. Ki kételkedhetne azonban abban, hogy a Szentlélektől kaptam sugalmazást?« (Jacob Wasserman, Columbus, Don Quixote of the Seas, pp. 19–20.)” (The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 577).

• Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) olyan emberként tisztelte Kolumbuszt, mint aki az Úrtól kapott sugalmazást: „Kritikusok serege szólt már [Kolumbusz Kristóf] ellen. Nem vitatom, hogy voltak, akik őelőtte jöttek erre a nyugati féltekére. Ám ő volt az, akinek a hite meggyújtotta a lámpát, hogy új utat keressen Kínába, és aki közben felfedezte Amerikát. Hatalmas dologra vállalkozott, amikor a nyugati tengereken messzebbre vitorlázott, mint nemzedékéből őelőtte bárki. Ő volt az, aki az ismeretlentől való félelelem ellenére és úgy, hogy legénysége panaszkodott és majdnem fellázadt ellene, a Mindenhatótól útmutatást kérő ismétlődő imákkal vitorlázott tovább. Spanyolország uralkodóinak adott beszámolóiban Kolumbusz ismételten kijelentette, hogy útja Isten dicsőségét és a keresztény hit terjesztését szolgálja. Helyénvalóan tiszteljük hát a bizonytalansággal és veszéllyel szembenéző rendíthetetlen erejét” (in Conference Report, Oct. 1992, 73–74; vagy Ensign, Nov. 1992, 52).

1 Nefi 13:12–19. Az Úr keze az Amerikai Egyesült Államok történelmében

• Joseph F. Smith elnök (1838–1918) összekötötte az Amerikai Egyesült Államok megalakítását az evangélium visszaállításával: „Ezt a nagy amerikai nemzetet a Mindenható nevelte, mindenható kezének hatalma által, hogy az utolsó napokban Isten királyságát meg lehessen alapítani a földön. Ha az Úr ezen dicső nemzet alapjainak lefektetése által nem készítette volna elő az utat, akkor (a világ monarchikus kormányainak szigorú törvényei és vakbuzgósága folytán) lehetetlen lett volna lefektetni az alapokat az ő nagyszerű királyságának eljöveteléhez. Az Úr tette ezt” (Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 409).

• Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, beszélt arról, hogyan ihlette Isten Amerika alapítóit, hogy az evangélium visszaállításának előkészítéseként olyan új nemzetet hozzanak létre, ahol mindenkinek vallásszabadsága van: „Egy évszázaddal később [Amerika felfedezése után] ez a vallásoság mutatott utat az új nemzet alapítóinak az amerikai földrészen. Isten keze alatt az ihletett alkotmánymódosítások (Bill of Rights) minden állampolgárnak vallásszabadságot biztosítottak. Tizennégy évvel később, 1805. december 23-án megszületett Joseph Smith próféta. Végéhez közeledett a visszaállítás előkészítése” (lásd Liahóna, 2005. nov. 90.).

  1 Nefi 13:20–29

  Nefi említést tett egy könyvről, amelyből elvettek részeket. Mi ez a könyv? Milyen dolgokat vettek ki belőle? Miért vették ki ezeket?

1 Nefi 13:20–29. A Bibliából elvett világos és értékes részek

• Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a következőképpen magyarázta a „világos és értékes” jelentését: „A Bibliából hiányzó részek »világosak« és »nagyon értékesek« is. Egyszerűségükben és tisztaságukban világosak voltak, ezért könnyen megértették őket az emberek; tisztaságukban becsesek és nagyon értékesek, a szabadítás szempontjából pedig jelentősek voltak, és örök fontossággal bírtak Isten gyermekei számára” (Christ and the New Covenant [1997], 5).

• Egy pedagógus a következő magyarázatot kínálta fel a szentírások megváltoztatására:

  „Úgy tűnik, hogy a Biblia eredeti kéziratai nagyon korán eltűntek. Ez fokozottan igaznak látszik az Újszövetségre. Sir Frederic Kenyon, a huszadik század elejének egyik legnagyszerűbb szövegtudósa a következő megjegyzést tette: »Számos könyv eredetije már régen eltűnt. Valószínűleg akkor tűntek el, amikor az egyház még egészen gyerekcipőben járt, mert egyetlen keresztény író sem utal rájuk soha.« Kenyon kijelentése különös fontossággal bír számunkra, mert azt jelenti, hogy évszázadokon át nem állt rendelkezésre eredeti bibliai kézirat, amely utat mutathatott volna az olvasónak. Úgy tűnik, hogy az eredeti szövegek már az eredeti keresztény egyház korai évtizedeiben sem voltak meg. […]

  Az angyal [1 Nefi 13:21–29-ben] egyértelművé teszi, hogy nem a kéz és a szem apró tévedéseiről beszél, amelyek néhány félresikerült betűt vagy szót eredményeznek, másolók véletlenszerű hibáit. Ezeket a változtatásokat kifejezetten szándékosan cselekvő emberek tervezett szerkesztőmunkájának tulajdonítja [lásd 1 Nefi 13:27–28]. […]

  Az angyal szavait olvasva felfedezzük, hogy a világnak soha nem volt teljes Bibliája, mert már azt megelőzően nagy mértékben, sőt, mindent felforgatva megrontották, hogy az emberekhez eljutott volna. A Bibliának a keresztény kor kezdetén véghezvitt lényegi és szándékos megrontása mellett a kéziratok is fokozatosan szenvedtek el viszonylag enyhe változatatásokat, a kéz és a szem hibájából, ahogyan erre a tudósok utalnak. Két folyamat játszott hát szerepet: (1) a szöveg lényegi, hirtelen és szándékos szerkesztői megrontása, valamint (2) a másolás és a fordítás természetes velejárójaként bekövetkező, apránként életbe léptetett változtatások” (Robert J. Matthews, A Bible! A Bible! [1990], 74–75).

  Joseph Smith azt tanította, hogy „az ember szabadítására vonatkozó sok fontos rész elvétetett a Bibliából, vagy elveszett, mielőtt még összeállították volna” (History of the Church, 1:245). Azt is mondta, hogy a Biblia helyénvaló volt, ahogyan „az eredeti szerzők tollaiból származott”, azonban „tudatlan fordítók, figyelmetlen másolók, illetve szándékosan cselekvő és romlott papok sok hibát ejtettek” (History of the Church, 6:57).

1 Nefi 13:32–40. Világos és értékes dolgok visszaállítása

• James E. Faust elnök (1920–2007), az Első Elnökségből, kifejtette, miként voltak elsődleges eszközei az egyház alapvető művei elveszett igazságok visszaállításának:

  „János apostol látomásban látta azt az időt, amikor egy angyal lejön a földre az evangélium visszaállításának részeként. Az az angyal Moróni volt, aki megjelent Joseph Smith prófétának. Ő vezette el Josephet arra a helyre, ahol az ősi írásokat tartalmazó aranylemezek el voltak rejtve. Joseph Smith ezután Isten ajándéka és hatalma által lefordította ezeket a lemezeket, és kiadták a Mormon könyvét. A könyv két népcsoport feljegyzését tartalmazza, akik évszázadokkal ezelőtt éltek az amerikai kontinensen. Keveset tudtak róluk azelőtt, hogy a Mormon könyve előkerült volna. De ami még fontosabb, a Mormon könyve egy másik tanúbizonyság Krisztusról. Értékes igazságokat állított vissza a bukással, az engeszteléssel, a feltámadással, valamint a halál utáni élettel kapcsolatban.

  A visszaállítás előtt a mennyek évszázadokig zárva voltak. Prófétákkal és apostolokkal ismét a földön azonban a mennyek újra megnyíltak látomásokkal és kinyilatkoztatásokkal. A Joseph Smith próféta által kapott kinyilatkoztatások közül sokat leírtak egy könyvbe, mely a Tan és a szövetségek néven vált ismertté. Ez további bepillantást nyújt a tantételekbe és a szertartásokba, és értékes forrásanyagot jelent a papság felépítéséről. Továbbá van még egy szentírás-gyűjteményünk, mely a Nagyértékű gyöngy nevet viseli. Magában foglalja Mózes könyvét, amely kinyilatkoztatás útján adatott Joseph Smithnek, valamint Ábrahám könyvét, amelyet egy megvásárolt egyiptomi papírtekercsről fordított le. Ezekből nem csupán Mózesről, Ábrahámról, Énókról és más prófétákról tudhatunk meg nagyon sokat, hanem a teremtés számos részletét is megismerhetjük. Megtudjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliumát minden prófétának tanították a kezdetektől fogva – már Ádám idejétől kezdve” (lásd Liahóna, 2006. máj. 67–68).

• A Biblia Joseph Smith-féle fordítása is segít sok világos és értékes igazság visszaállításában. A Joseph Smith fordítás „a Jakab király változatú Biblia angol nyelvű módosítása, illetve fordítása, amihez 1830 júniusában kezdett hozzá Joseph Smith próféta. Isten parancsolta meg neki a fordítás elkészítését, és ő prófétai elhívásának részeként tekintett erre. […]

  A Joseph Smith fordítás visszaállított néhány olyan világos és értékes dolgot, amely elveszett a Bibliából (1 Nefi 13). Bár nem ez az egyház hivatalos Bibliája, a fordítás sok érdekes betekintést nyújt, és nagy értékkel bír a Biblia megértése terén. Emellett tanúságot tesz Joseph Smith próféta isteni elhívásáról és elrendelt szolgálatáról” (Kalauz a szentírásokhoz: Joseph Smith fordítás.; lásd még 2 Nefi 3:11; History of the Church, 1:238).

  Ezzel az Úr egyházában folyamatosan jelenlévő kinyilatkoztatással az evangélium világos és értékes tanainak és tantételeinek a világ népeihez való eljuttatása egy máig tartó folyamat. A konferenciai beszámolók, valamint az Úr apostolainak és prófétáinak egyéb ihletett írásai elengedhetetlenül fontosak a világos és értékes igazságok evangéliumi megértéséhez.

1 Nefi 14:7. „Nagyszerű és csodálatos munka”

• A szentírások az evangélium visszaállítását és az egyház megszervezését így jellemzik: „nagyszerű és csodálatos munka” (1 Nefi 14:7; 3 Nefi 21:9). Ebben a szövegkörnyezetben a nagyszerű figyelemre méltót és jelentőségteljeset, a csodálatos pedig bámulatosat és felfoghatatlant jelent. A munka olyan cselekedetre vagy eredményre utal, amely örök.

  Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, kifejtette, hogy az egyház jelentősége kétrétű: „Ez az egyház, Krisztus nagyszerű, intézményes szervezete, nem csak azért bámulatos mű és csoda, amit a hithűekért tesz, hanem azért is, amit a hithűek tesznek érte. Életetek áll ennek a csodának a középpontjában. Ti mindannyian bizonyítékai vagytok e csodának” (in Conference Report, Oct. 1994, 42; vagy Ensign, Nov. 1994, 32).

  1 Nefi 14:10–14

  Mit prófétált Nefi az utolsó napi egyháztagokról?

1 Nefi 14:14. Igazlelkűséggel és hatalommal felfegyverkezve

• Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumából, elmagyarázta, hogy az igazlelkűség lesz az Úr népének ereje: „Vessünk hát egy pillantást magunkra. A szentírások az egyház vonatkozásában fokozott rostálást és fokozott lelki és számbeli növekedést sugallnak, és mindez megelőzi azt az időszakot, amikor Isten népe igazlelkűséggel lesz felfegyverkezve – nem fegyverekkel –, és Isten dicsősége kiárad rájuk (1 Nefi 14:14; lásd még 1 Péter 4:17; T&Sz 112:25). Az Úr olyan népet akar, amely megpróbáltatott, tiszta és bizonyított (lásd T&Sz 100:16; 101:4; 136:31), és »semmi nincs, aminek megtételét az Úr, a te Istened szívébe venné, de ne tenné meg« (Ábrahám 3:17)” (in Conference Report, Apr. 1988, 8; vagy Ensign, May 1988, 8).

• Maxwell elder azt is elmagyarázta, hogy szövetségeink betartása elengedhetetlen ezen ígéret elnyeréséhez: „Az egyház tagjai különleges dologra hivatottak, testvéreim. Nefi látta ezt. Szavait idézve, egy eljövendő napon Jézus szövetséges népe, mely »az egész föld színén szét [lesz] szóródva«, »igazlelkűséggel és Isten hatalmával [lesz] felfegyverezve, nagy dicsőségben« (1 Nefi 14:14). Erre sor fog kerülni, de csak azt követően, hogy több egyháztag válik szentebbé és viselkedésében odaadóbbá” (in Conference Report, Oct. 1991, 43; vagy Ensign, Nov. 1991, 32).

1 Nefi 14:18–30. A Jelenések könyvét megíró Jánosról szóló feljegyzés

• 1 Nefi 14:18–30-as versei a Jelenések könyvére utalnak, az Újszövetség utolsó könyvére, amelyet János apostol írt. Nefi látta napjaink eseményeit, azonban nem írhatta le azokat, mert ez János feladata volt. A 26. vers utalhat a Mormon könyve lepecsételt részére. (A lepecsételt részre vonatkozó további inforációkért lásd 2 Nefi 27:7; 3 Nefi 26:7–11; Ether 4:7.)

1 Nefi 15:2–11. „Keményszívűek”

• Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, arról beszélt, hogyan korlátozza a kemény szív a lelkiségünket:

  „Nefi tanítani próbálta a fivéreit, hogy megérthessék atyjuk prófétai kijelentéseinek értelmét, »amiket nehéz megérteni, ha az ember nem kérdezi meg az Urat« (1 Nefi 15:3). Nefi megmondta nekik, hogy ha nem keményítik meg a szívüket, betartják a parancsolatokat és hittel kérdezik az Urat, akkor »biztosan tudomás[u]kra jutnak ezek a dolgok« (1 Nefi 15:11).

  Ha megkeményítjük a szívünket, elutasítjuk a folyamatos kinyilatkoztatást, és korlátozzuk annak megtanulását, amit a jelenleg rendelkezésre álló szentírások pontos szövegének tanulmányozása és átgondolása folytán megtudhatunk, akkor csak azt értjük meg, amit Alma az ige kisebb részének nevezett (lásd Alma 12:11). Ha kinyilatkoztatást és sugalmazást keresve és elfogadva értjük meg mindjobban a szentírásokat, akkor elérjük Nefi ihletett ígéretének beteljesülését, mely szerint aki szorgalmasan keres, annak »a Szentlélek hatalma által Isten rejtelmei feltárulnak« (1 Nefi 10:19)” (“Scripture Reading and Revelation,” Ensign, Jan. 1995, 7).

  Misszionáriusok az MKK-ban

• Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogy nemcsak Lámán és Lemuel tudhatta volna azt, amit Nefi és atyja tudott, hanem ez a tantétel ránk is vonatkozik: „Ha mindannyian tökéletes hitben, egy szívvel és egy elmével tudnánk összegyűlni, akkor a fátyol ma éppen úgy felszakadhatna, mint a jövő héten vagy bármikor máskor” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith [1976], 9).

  „Isten semmit nem nyilatkoztatott ki Josephnek anélkül, hogy ne tudatta volna azt a Tizenkettekkel, és még a legkisebb szent is megtudhat mindent, mihelyt el bírja viselni” (History of the Church, 3:380).

1 Nefi 15:12–13. Zsidók és nemzsidók

• A Mormon könyvében gyakran olvasunk a zsidókról és a nemzsidókról. Időnként nehéz megérteni, kiről szól a szöveg. Bruce R. McConkie elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a következő segítséget nyújtotta ehhez a kihíváshoz: „Lehi és Nefi is két táborra osztja az embereket: zsidókra és nemzsidókra. A zsidók Júda királyságának állampolgárai, illetve az ő leszármazottaik; mindenki más nemzsidónak számít. Mi vagyunk tehát azok a nemzsidók, akikről ez a szentírás szól; mi vagyunk azok, akik megkaptuk az evangélium teljességét; és mi fogjuk elvinni azt a lámánitákhoz, akik zsidók, mert atyáik Jeruzsálemből jöttek, Júda királyságából” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 556).

  McConkie elder is megnevezett egy olyan nemzsidót, aki nagymértékben segíteni fogja a visszaállítást: „Joseph Smith… volt az a nemzsidó, kinek keze által előkerült a Mormon könyve, és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai… azok a nemzsidók, akik szabadulást visznek a lámánitáknak és a zsidóknak” (The Millennial Messiah [1982], 233).

1 Nefi 15:13–16. Az evangélium utolsó napi visszaállítása

• Gordon B. Hinckley elnök kijelentette, milyen hatással bír a visszaállítás a történelem folyamán: „Testvéreim, értitek, hogy mit birtokolunk? Felismeritek-e helyünket az emberi történelem nagy színjátékában? Ezen a ponton összegződik mindaz, ami ezelőtt történt. Ez a jóvátétel időszaka. Ezek a visszaállítás napjai. Ez az az idő, amikor a földi emberek eljönnek az Úr házának hegyéhez azért, hogy keressék és megismerjék az Ő útjait, és az Ő ösvényein járjanak. Ez foglalja össze Krisztus születésétől a mai csodálatos napig eltelt idő összes századát” (lásd Liahóna, 2000. jan. 89.).

1 Nefi 15:12–20. Izráel összegyűjtése

• További információkért Izráel összegyűjtését illetően lásd: „Izráel összegyűjtése” a függelékben 424. oldal).

1 Nefi 15:24. Isten szava és a tüzes nyilak

• Ezra Taft Benson elnök beszélt annak áldásáról, hogy birtokunkban van Isten szava. Ez amellett, hogy hatalmas áldásokhoz vezet el minket, erőt ad nekünk ahhoz, hogy szilárdan megálljunk, amikor kísértéssel nézünk szembe: „Álmában Lehi a sötét ködön átvezető vasrudat látott. Látta, hogy ha az emberek szorosan kapaszkodtak a rúdba, akkor el tudták kerülni a szennyes folyót, távol maradtak a tiltott ösvényektől, és nem tévelyegtek pusztulásba vivő idegen utakon. Később pedig fia, Nefi, világosan elmagyarázta a vasrúd jelképrendszerét. Amikor Lámán és Lemuel azt kérdezte: »Mit jelent a vasrúd«? Nefi így felelt: »Isten szava volt; és akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket.« (1 Nefi 15:23–24; kiemelés hozzáadva.) Isten szava nemcsak elvezet minket a minden másnál kívánatosabb gyümölcshöz, hanem Isten szavában és azon keresztül leljük meg azt az erőt, amivel ellenállunk a kísértésnek, amivel meghiúsítjuk Sátán és küldöncei munkáját” (“The Power of the Word,” Ensign, May 1986, 80).

1 Nefi 15:32–35. „Tetteik szerint” ítéltetnek meg

• Dallin H. Oaks elder beszélt róla, hogyan határozzák meg a tetteink azt, hogy kik vagyunk. Az ítélet, amelyben részesülünk, abból áll majd, amivé tetteink által válunk:

  „Sok bibliai és korunkbeli szentírás beszél egy végső ítéletről, melynek során mindenki szándékai, cselekedetei, illetve szíve vágyai szerint kap majd jutalmat. Más szentírások viszont még azzal is kiegészítik ezt, hogy utalnak rá, hogy az általunk elért állapot alapján ítéltetünk meg.

  Nefi próféta annak tekintetében ír a végső ítéletről, amivé váltunk: »És ha cselekedeteik tisztátalanok voltak, akkor nekik is szükségképpen tisztátalannak kell lenniük; és ha ők tisztátalanok, akkor szükségképpen nem lakhatnak Isten királyságában« (1 Nefi 15:33; kiemelés hozzáadva). Moróni kijelenti: »aki tisztátalan, az még mindig tisztátalan lesz; és aki igazlelkű, az még mindig igazlelkű lesz« (Mormon 9:14; kiemelés hozzáadva; lásd még Jelenések 22:11–12; 2 Nefi 9:16; T&Sz 88:35). Ugyanez áll majd az »önzőségre«, az »engedetlenségre«, és minden más személyes jellemvonásra, mely nem áll összhangban Isten követelményeivel. A gonoszok »állapotára« utalva a végső ítéletkor, Alma elmagyarázza, hogy ha szavaink, tetteink és gondolataink elítélnek minket, akkor »nem találtatunk szeplőtelennek; …és ebben a rettenetes helyzetben nem merünk majd felnézni az Istenünkre« (Alma 12:14).

  Ezekből a tanításokból arra következtethetünk, hogy a végső ítélet nem csupán a jó és a rossz cselekedetek kiértékelése – azé, amit tettünk. Tetteink és gondolataink végső hatásának az elismerése is ez – azé, akivé váltunk. Senki esetében nem elég a dolgok puszta elvégzése. Az evangélium parancsolatai, szertartásai és szövetségei nem betétek listáját alkotják, melyekre szükség van valamely mennyei számlán. Jézus Krisztus evangéliuma olyan terv, mely megmutatja nekünk, hogyan váljunk azzá, aminek Mennyei Atyánk szeretne minket” (lásd Liahóna, 2001. jan. 40.).

1 Nefi 15:34–35. A lelkek végső állapota

• A jó és a gonosz, a világosság és a sötétség, Isten királysága és az ördög királysága között jól látható különbség van. A pokol az a hely, amely Sátánt követő erkölcstelen emberek részére van elkészítve, míg az igazlelkűek, akik Istent követték, az Ő királyságának békéjét és dicsőségét élvezik. De hogy lehet minden ember végső állapota csupán két csoportra osztva – azokra, akik „Isten királyságában” laknak, illetve azokra, akik kiűzetnek? (1 Nefi 15:35).

  Krisztus második eljövetele

  E kérdés megválaszolásának kulcsát a Tan és a szövetségek 76:43 adja meg, így összegezve Jézus Krisztus munkáját: „[Ő] dicsőíti az Atyát, és kezének minden alkotását megszabadítja, a veszedelem azon fiainak kivételével, akik megtagadják a Fiút, miután az Atya kinyilatkozatta őt.” A végső állapotban tehát lesz az egyéneknek olyan csoportja, akiket megszabadítottak, illetve olyan csoportja, akiket nem szabadítottak meg, vagyis a veszedelem fiai. A megszabadítottak között lesznek azok, akik a dicsőség valamely fokozatába léphetnek. A Tan és a szövegségek 76 a dicsőség három fokozatát nevezi meg – celesztiális, terresztriális és telesztiális –, és jellemzi azokat az egyéneket, akik érdemesek Isten királyságának e helyeire. Isten királyságában a szabadulásra tehát a dicsőség mindhárom fokán sor kerül, míg akik nem érdemesek erre, azok a veszedelem fiai.

Elgondolkodtató kérdések

• Nefi az Úrtól kérdezett. Példáját felhasználva hogyan teheted életed fontosabb részévé a sugalmazást és a kinyilatkoztatást?

• Miként készítette elő az Úr az evangéliumnak ebben az adományozási korszakban történő visszaállítását?

• Hogyan határoznád meg „az ellenség tüzes nyilai” kifejezés jelentését? A te életedet milyen konkrét tüzes nyilak sanyargatják? Mit kell tenned azért, hogy jobban ellenállj a lelki növekedést gátló tüzes nyilaknak?

Javasolt feladatok

• Írj rövid esszét a következő kérdések egyikére adott válasszal:

  1. Milyen vonatkozásban igaz az, hogy az élet fája felé haladsz?

  2. Mit jelképez a „hatalmas és utálatos egyház”?

  3. Hogyan kapcsolódik az 1 Nefi 13 a nyolcadik hittételhez?