Felsőfokú hitoktatás
44. fejezet: 3 Nefi 20–22

44. fejezet

3 Nefi 20–22

Bevezetés

Minden igazlelkű szülő azt reméli, hogy utódaik maguk is megismerik Istent és hűek lesznek Őhozzá. Isten megígérte Ábrahámnak és utódainak, hogy leszármazottaik az utolsó napokban rendelkezni fognak az evangélium áldásaival és biztonságot adó helyekre gyűjtetnek. Az Atya azt parancsolta a Szabadítónak, hogy tanítsa ezeket az ígéreteket a nefitáknak.

A gyülekezés tantétele többről szól annál, hogy bizonyos földekre vagy országokba gyűlnek az emberek. Lelki összegyűjtést is magában foglal, amelyre akkor kerül sor, amikor valaki kapcsolatba kerül az egyházzal és csatlakozik ahhoz. Szétszórt állapotában Izráel elveszítette Istene, az Ő evangéliuma, a papság, a templom és a szabadulás igazságainak ismeretét. Az Atya azonban megígérte, hogy az utolsó napokban kinyújtja kezét Izráelnek, és felajánlja nekik evangéliumát, papságát, a templomot, valamint az örök élethez vezető utat. Mennyei Atyánk minden gyermekének fel akarja ajánlani az evangélium áldásait, és segít véghezvinni ezt az utolsó napi összegyűjtést.

Szövegmagyarázat

3 Nefi 20:1. Folyamatosan imádkoznunk kell a szívünkben

  • Imájuk befejeztével a Szabadító fontos tanácsot adott a nefitáknak, mely szerint mindig legyen ima a szívükben. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából hasonló kijelentést tett:

    „A próféták már régóta megmondták nekünk, hogy imádkozzunk gyakran és alázatosan. […]

    Csendben is lehet imádkozni. Az ember elgondolhatja az imát, különösen akkor, amikor a szavak zavaróak lennének” (lásd Liahóna, 2003. máj. 7.).

  • Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, azt tanította:

    „Tanuljatok meg imádkozni! Imádkozzatok gyakran! Imádkozzatok az elmétekben és a szívetekben! Imádkozzatok térden állva! […]

    Az ima a ti saját kulcsotok a mennyhez. A zár a fátyol felétek eső oldalán van [lásd Jelenések 3:20]” (in Conference Report, Oct. 1994, 76–77; vagy Ensign, Nov. 1994, 59).

3 Nefi 20:8–9. Az úrvacsorai ígéret, mely szerint eltölt a Lélek

  • Az úrvacsoravétellel kapcsolatos áldásokról azt tanította Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Ha minden héten járunk az egyházba, lehetőségünk van arra, hogy részesüljünk az úrvacsorából, amint azt az Úr megparancsolta nekünk (lásd T&Sz 59:9). Ha helyes hozzáállással és felkészüléssel cselekszünk, és veszünk az úrvacsorából, keresztelésünk tisztító hatása megújul, és megillet minket az ígéret, mely szerint Lelke mindig velünk lesz. Ennek a Léleknek, a Szentléleknek a küldetése az, hogy bizonyságot tegyen az Atyáról és a Fiúról, és az igazsághoz vezessen minket (lásd János 14:26; 2 Nefi 31:18). A személyes megtérésünkhöz szükséges bizonyság és igazság az elsődleges aratása annak, hogy hetente megújítjuk szövetségeinket. Ennek az ígéretnek a beteljesedését élvezem életem mindennapos döntéseiben és személyes lelki fejlődésemben” (lásd Liahóna, 2002. júl. 37.).

  • Oaks elder azt is tanácsolta: „Azokhoz a testvéreimhez, akik megengedték maguknak az úrvacsorai szövetségek elengedhetetlen megújításának elhanyagolását, az Első Elnökség szavaival könyörgök: »jöjjetek vissza és lakmározzatok az Úr asztalánál, ízleljétek meg újra a szentek közösségének édes és kielégítő gyümölcseit« (‘An Invitation to Come Back,’ Church News, 22 Dec. 1985, 3). Váljunk érdemessé a Szabadító ígéretére, mely szerint az úrvacsoravétel által eltöltetünk (lásd 3 Nefi 20:8; lásd még 3 Nefi 18:9), ami azt jelenti, hogy eltelünk »a Lélekkel« (3 Nefi 20:9). Ez a Lélek – a Szentlélek – a mi vigasztalónk, útmutatónk, üzenetátadónk, tolmácsunk, tanúságtevőnk és megtisztítónk – csalhatatlan vezetőnk, aki megszentel minket az örök élethez vezető halandó utunkon” (in Conference Report, Oct. 1996, 82; vagy Ensign, Nov. 1996, 61).

3 Nefi 20:11–13. Ésaiás írt Izráel összegyűjtéséről

  • Jézus a nefitáknak és nekünk is megparancsolta Ésaiás szavainak kutatását. Amikor látjuk Ésaiás próféciáinak beteljesedését, tudni fogjuk, hogy Isten betartja az Izráel házával kötött szövetségét. A kalauz kifejti, hogy „Ésaiás sok próféciája foglalkozik a Megváltó eljövetelével” (Ésaiás. 57.). Izráel szétszórása és összegyűjtése is Ésaiás két fő témája.

    Szoros kapcsolatban állnak egymással a Megváltó tanításai és Izráel összegyűjtése. Isten azért szórta szét Izráelt, mert bűnt követtek el és elutasították Őt. Az engesztelés azonban lehetőséget ad nekik arra, hogy megbékéljenek Istennel, megbocsáttassanak a bűneik, és mind lelkileg, mind pedig fizikailag Őhozzá gyűjtessenek.

  • További információkért Izráel összegyűjtését illetően lásd: „Izráel összegyűjtése” a függelékben (424. oldal).

  • A Szabadító beszélt róla, hogy betölti Atyjának a szétszórt Izráel összegyűjtésére vonatkozó szövetségét. Kik alkotják Izráelt, és miért lettek szétszórva? Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy utódai rendelkezni fognak az evangéliummal és a papsággal, és általuk áldatik majd meg a föld minden családja (lásd Ábrahám 2:9–11). Ezek az ígéretek megújíttattak Ábrahám fiával, Izsákkal (lásd 1 Mózes 26:3–5), valamint Izsák fiával, Jákóbbal (lásd 1 Mózes 28:12–15), és Jákób leszármazottaival, akik Izráel gyermekei.

    Izráel gyermekei azonban sajnos bűnt követtek el Isten ellen és eljátszották ezeket az ígéreteket. Isten figyelmeztetései teljesedtek be végül akkor, amikor kiűzettek a nekik ígért földről és az egész földön szétszórattak. Az Úr azonban nem feledkezett el róluk. Mennyei Atyánk megígérte, hogy egy napon tanítani fogják nekik az evangéliumot és az ígéret földjeire gyűjtetnek. Ez az ígéret részét képezi az általa kötött szövetségnek, mely szerint össze fogja gyűjteni és tanítani fogja Izráel gyermekeit.

  • Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) kifejtette, hogy az evangéliumi szövetség elfogadása által eleget teszünk a gyülekezés törvényének: „Nos, Izráel összegyűjtése abból áll, hogy csatlakozunk az igaz egyházhoz és megismerjük az igaz Istent. […] Bárki tehát, aki elfogadja a visszaállított evangéliumot, és aki saját nyelvén igyekszik hódolni a szentekkel együtt abban a nemzetben, ahol él, eleget tett Izráel összegyűjtése törvényének, és örököse minden olyan áldásnak, amelynek ígéretét megkapták ezen utolsó napok szentjei” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 439).

  • Az egyház korai napjaiban a vezetők arra biztatták a megtérteket, hogy központi gyülekező helyeken csatlakozzanak hozzájuk, például Ohio, Missouri, Illinois vagy Utah államban. Ma a szentek azt az utasítást kapják, hogy építsék az egyházat ott, ahol élnek:

    „Napjainkban az Úr jónak látta, hogy a világ sok részén rendelkezésünkre bocsássa az evangélium áldásait, azt is beleértve ebbe, hogy egyre több templom van. El szeretnénk tehát ismételni azt a régóta érvényes tanácsunkat az egyház tagjai számára, hogy maradjanak hazájukban, mintsem hogy az Egyesült Államokba vándorolnának ki. […]

    Ha az egyháztagok világszerte a szülőföldjükön maradnak, és saját hazájukban munkálkodnak az egyház felépítésén, akkor nagy áldások érik őket, személyesen is és az egyházi közösségeiket is” (Az Első Elnökség levele, 1999. dec. 1.; lásd még Dieter F. Uchtdorf, Liahóna, 2005. nov. 102.).

  • Douglas L. Callister elder a Hetvenektől leírta, mi Izráel összegyűjtésének célja és folyamata az utolsó napokban: „Jelenlegi összegyűjtésünk elsősorban lelki, nem földrajzi. Krisztus kijelentette, hogy az utolsó napokban meg fogja alapítani egyházát, meg fogja alapítani népét, és meg fogja alapítani közöttük Sionját (lásd 3 Nefi 21:22; 3 Nefi 20:21; 3 Nefi 21:1). Mivel napjainkban megalapítja egyházát, az embereknek meg lehet tanítani az evangéliumot és el lehet vezetni őket »az Úr, Istenük ismeretéhez« (3 Nefi 20:13) anélkül, hogy elhagynák az otthonukat. A visszaállított egyház korai napjainak bejelentéseivel ellentétben vezetőink úgy rendelték, hogy a gyülekezésre most az egyes országokban és az egyes nyelveken belül kerüljön sor. Már nem annyira szükséges fizikailag is sok szent közelében lennünk úgy, mint egy évszázaddal ezelőtt, mert az egyházi folyóiratok és a műholdas közvetítések távolságot és időt áthidalva az egész egyházban megteremtik az egység érzetét. Mindenki hozzáfér ugyanazokhoz a kulcsokhoz, szertartásokhoz, tanhoz és lelki ajándékokhoz” (“Book of Mormon Principles: The Gathering of the Lord’s Faithful,” Ensign, Oct. 2004, 59).

3 Nefi 20:14, 22. Örökölt föld

  • Jézus azt tanította a nefitáknak, hogy Mennyei Atyánk örökségként nekik adta Amerika földjét. Lehi is megkapta ezt az ígéretet, amikor a megígért földre érkezett (lásd 2 Nefi 1:5). Ez megerősítette a Jákób által Józsefnek adott áldást, mely szerint „Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit” (1 Mózes 49:26). Az „örök halmok kiességei” kifejezés a nyugati féltekére utal. Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) kifejtette: „Az Úr örök tulajdonként Józsefnek, Jákób fiának adta Amerikát. Amikor utódai a feltámadáskor bűntől megtisztulva előjönnek, örökölni fogják a földnek ezt a részét. Ez a föld örökké az övék lesz” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:88).

3 Nefi 20:21–22; 21:23–29. Az Új Jeruzsálem Amerikában fog felépülni

  • Sionnak, az Új Jeruzsálemnek, fizikailag és lelkileg is biztonságos helynek kell lennie. Az utolsó napokról szólva a Szabadító azt tanácsolta nekünk, hogy álljunk „szent helyeken” (lásd T&Sz 45:32), és biztonságot ígért nekünk Sionban és cövekjeiben (lásd T&Sz 115:6). A Szabadító azt tanította tanítványainak, hogy Sion városa, az Új Jeruzsálem a második eljövetelt felvezető időszakban „a béke földje, a menedék városa, a biztonság helye” lesz (lásd T&Sz 45:66–71).

    A tizedik hittétel kijelenti: „Hiszünk Izráel szó szerinti összegyűjtésében és a Tíz Törzs helyreállításában; hogy Sion (az Új Jeruzsálem) az amerikai földrészen fog felépülni; hogy Krisztus személyesen uralkodik majd a földön; és hogy a föld megújul és elnyeri paradicsomi dicsőségét.”

    Más alkalommal azt tanította Joseph Smith próféta (1805–1844): „A korokon át Sion felépítésének gondolata mindig is foglalkoztatta Isten népét; olyan téma ez, amelyen különös örömmel időztek el a próféták, papok és királyok;…nekünk adatott meg, hogy meglássuk az utolsó napok »az idők teljességének adományozási korszaka …« dicsőségét, részt vegyünk abban és segítsünk az előre haladásában. Olyan munka ez, amelyet arra szántak, hogy véghezvigye a sötétség erőinek elpusztítását, a föld megújítását, Isten dicsőségének előhozatalát és az emberi család szabadítását” (History of the Church, 4:609–10).

3 Nefi 20:22. Isten közöttünk fog lakni

  • Miközben a Szabadító Sionról, vagyis az Új Jeruzsálemről tanította a nefitákat, megígérte nekik hogy népe „között” lesz majd (3 Nefi 20:22). Az Úr a Tan és a szövetségekben is hasonló kifejezést használt:

    „De íme, bizony, bizony mondom nektek, hogy rajtatok tartom a szememet. Én közöttetek vagyok, és ti nem láthattok engem;

    Ám hamarosan eljön a nap, amikor látni fogtok engem, és tudni fogjátok, hogy vagyok; mert hamarosan elhasad a sötétség fátyla, és aki nincs megtisztítva, az nem marad meg azon a napon.

    Övezzétek fel tehát a derekatokat, és legyetek felkészülve!” (T&Sz 38:7–9).

    Az ígéret, mely szerint Isten Sion közepén lakik majd, arra is utalhat, hogy Sionban (az Új Jeruzsálemben) ott lesz a templomban, és „mind a tisztaszívűek, akik eljönnek [a templomba], látni fogják Istent” (lásd T&Sz 97:16).

3 Nefi 20:23–24. „Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek”

3 Nefi 20:25–27. A szövetség gyermekeivé válni

  • Jézus azt mondta a nefitákról, hogy „a szövetség gyermekei” (3 Nefi 20:26). Russell M. Nelson elder kifejtette, melyik szövetségre utalt itt a Szabadító, és hogyan vonatkoznak ránk ezek a szavak:

    „A szövetség, amelyet először Ábrahámmal kötött az Úr, majd Izsákkal és Jákóbbal megerősített, páratlan jelentőséggel bír: […]

    Mi is a szövetség gyermekei vagyunk. A régiekhez hasonlóan mi is megkaptuk a szent papságot és az örökkévaló evangéliumot. Ábrahám, Izsák és Jákób az őseink. Izráelből valók vagyunk. Jogunk van az evangélium, a papsági áldások és az örök élet elnyerésére. A föld nemzeteit meg fogják áldani az erőfeszítéseink és utódaink fáradozásai. Ábrahám szó szerinti magja kapja meg ezeket a megígért áldásokat, valamint azok, akik örökbefogadás útján jönnek családjába – amennyiben elfogadják az Urat és engedelmeskednek a parancsolatainak” (in Conference Report, Apr. 1995, 42–43; vagy Ensign, May 1995, 33).

3 Nefi 20:29. Prófécia Jeruzsálem visszaállításáról

  • Az ószövetségi és a Mormon könyvebeli prófécia fontos témájának látszik Júda törzsének és Jeruzsálem városának a visszaállítása. A mi adományozási korszakunkban jelentette ki az Úr:

    „Akik tehát a nemzsidók között vannak, meneküljenek Sionba.

    És akik Júdából valók, meneküljenek Jeruzsálembe, az Úr házának hegyeire” (T&Sz 133:12–13).

    Kép
    Krisztus Jeruzsálemet siratja

    Júda visszaállításáról ezt a bizonyságot tette Joseph Smith próféta: „Júdának vissza kell térnie, Jeruzsálemnek és a templomnak újra fel kell épülnie, és víznek kell kijőnie a templom alól, és a Holt-tenger vizének meg kell gyógyulnia. Időbe fog telni a város falainak és a templomnak az újraépítése; és ennek azt megelőzően kell megtörténnie, hogy megjelenne az Ember Fia” (History of the Church, 5:337).

3 Nefi 20:29–33. A zsidók hinni fognak és összegyűjtetnek

  • Kép
    Orson Hyde felszenteli Palesztínát

    Clark Kelley Price, © IRI, 1996

    1841. október 24-én Orson Hyde elder (1805–1878) a Tizenkét Apostol Kvórumából apostoli imát mondott az Olajfák hegyének tetejéről az egész világon szétszóródott zsidó népért. Imája idején kevés zsidó élt Palesztinában, és a politikai légkör miatt nem sok remény látszott arra, hogy valaha is oda gyűlhetnek. Azóta számos figyelemre méltó esemény történt, megszületett a mai Izráel, mint ország, és a zsidó nép anyaországává vált. Bár nyilvánvaló, hogy ezt a „gyülekezést” az Úr áldásai kísérték, az is látszik, hogy ez nem a zsidók Mormon könyve prófétai által megjövendölt összegyűjtésének a teljessége.

    Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogy a zsidók hazájukba történő jelenlegi gyülekezése nem ezt a próféciát tölti be, hanem politikai gyülekezésről van szó: „Amint azt az egész világ tudja, sok zsidó gyülekezik mostanában Palesztinába, ahol rendelkeznek saját nemzetükkel, ahol saját módjukon hódolhatnak, azonban mindennek nincs köze ahhoz, hogy hinnének Krisztusban vagy elfogadnák örök evangéliumának törvényeit és szertartásait. Vajon ez a zsidók utolsó napi összegyűjtése, amelyről a szentírások szólnak? Nem! Az élesen látó elmében ne legyen kétség afelől, hogy ez nem az. A zsidók szülőföldjükre történő mostani gyülekezése és az, hogy nemzetté és királysággá szerveződnek, nem a próféták által megígért összegyűjtés. Nem tölti be az ősi ígéreteket. Az ily módon egybegyűltek nem gyűlnek az igaz egyházba és ősi Messiásuk nyájába” (The Millennial Messiah [1982], 229).

  • Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből beszélt Júda összegyűjtéséről. Felolvasta a Mormon könyvéből azokat a részeket, amelyek megtanítják, mit kell tenniük a zsidóknak, mielőtt az Atya örökségük földjére gyűjtené őket. Ezekből a részekből megtudjuk, hogy amikor a zsidók „többé nem fordítják el szívüket, Izráel Szentje ellen” (1 Nefi 19:15); amikor „eljutnak Megváltójuk megismeréséhez” (2 Nefi 6:11); amikor „visszaállítatnak az igaz egyházhoz és Isten nyájához” (2 Nefi 9:2); amikor „hisznek bennem, hogy én Krisztus vagyok” (2 Nefi 10:7); amikor hisznek benne, hogy Krisztus Isten Fia, hisznek az engesztelésben és „az ő nevében hódolnak az Atyának, tiszta szívvel és tiszta kezekkel, és nem tekintenek többé várakozással egy másik Messiásra” (2 Nefi 25:16); amikor „evangéliumom teljességét prédikálják majd nekik”, és a Szabadító nevében „imádkoznak majd az Atyához” (3 Nefi 20:30–31), akkor gyűjtetnek majd Jeruzsálembe, örökségük földjére.

    „A Mormon könyve prófétáinak e jövendölései teljesen nyilvánvalóvá teszik, hogy Izráel házának örökségük földjére történő visszaállítása azt jelzi majd, hogy elfogadták Megváltójuknak Jézus Krisztust, és én erről bizonyságot teszek, Jézus Krisztus nevében” (in Conference Report, Apr. 1981, 21; lásd még a 19–20. oldalakat; vagy Ensign, May 1981, 17; lásd még a 16. oldalt).

3 Nefi 20:35. Isten felfedi szent karját

  • Mit jelent az, hogy „az Atya minden nemzet szeme előtt felfedte szent karját” (3 Nefi 20:35)? „Amikor az ősi időkben harcra készültek a férfiak, harcoló karjuk válláról hátradobták a köpenyüket (Zsoltárok 74:11). Krisztus második eljövetelekor Isten felfedi karját, amikor megmutatja hatalmát, hogy mindenki láthassa (T&Sz 133:2–3)” (Donald W. Parry, Jay A. Parry, Tina M. Peterson, Understanding Isaiah [1998], 466).

  • Napjainkban a visszaállítás hatalmas utolsó napi munkájában nyilvánítja ki hatalmát az Úr. Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy ez ma is éppen olyan igaz, ahogyan az egyház korai napjainak nagyszerű eseményei során: „Nos, testvéreim, ezek a ti napjaitok (lásd Hélamán 7:9) az egyház történelmében! Jegyezzétek meg jól, milyen napok lesznek ezek – olyan napok, amelyeken különösen látszik majd, hogy az Úr »minden nemzet szeme előtt felfedi szent karját« (T&Sz 133:3). Olyanok, amikor Isten meg fogja »gyorsítani« a munkáját (lásd T&Sz 88:73). Az utolsó napok »a választottakért megrövidíttetnek« (Máté 24:22); tehát összetorlódnak az események (lásd Joseph Smith—Máté 1:20). Továbbá »minden dolog mozgásban lesz« (T&Sz 88:91). Csak azok a férfiak és nők tudják majd megtartani a lelki egyensúlyukat, akik azon vannak, hogy Krisztuséivá váljanak” (in Conference Report, Apr. 1992, 57; vagy Ensign, May 1992, 39).

3 Nefi 20:36–37. „Öltsd magadra erődet” és „oldd ki magad nyakad bilincseiből”

  • A Tan és a szövetségek 113 elmagyarázza, hogy az „öltsd magadra erődet” kifejezés azt jelenti, hogy az utolsó napok papságviselői magukra öltik a papság felhatalmazását, amelyre nekik „leszármazás szerint” joguk van (T&Sz 113:7–8). „Nyakának bilincsei Istennek rajta lévő átkai, vagy Izráel maradékai, szétszórt állapotukban a nemzsidók között” (T&Sz 113:10).

    A millenniumi korszak végső közeledtéről szólva Bruce R. McConkie elder így magyarázta a Szabadító szavait: „Már láttuk, hogy Ésaiás 52. fejezetét Jézus millenniumi közegbe helyezte. Ebben található a kiáltás: »Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!« Azon a napon, amelyről szó van, nem lesz senki tisztátalan, a szó telesztiális értelmében, mert a gonoszokat elpusztítja eljövetelének ragyogása. És senki nem lesz körülmetéletlen, abban az értelemben, hogy akik a Szent Város áldásait keresik, mind összhangban lesznek annak terveivel és céljaival, akinek a városáról szó van” (Millennial Messiah, 315).

3 Nefi 20:40. „Mily szépek a hegyeken”

  • Kép
    Evangéliumot megosztó misszionáriusok

    © Scott Snow, 1987

    Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy ez a csodálatosan szemléletes fordulat: „Mily szépek a hegyeken annak lábai, aki jó híreket hoz nekik; aki békességet hirdet” azokra is utal, akik az Úr evangéliumát hirdetik, de különösen utal magára a Szabadítóra is. „Ezekkel az ismerős szavakkal, amelyeket először Ésaiás írt le, de maga Jehova is említett és Ő ihlette ezeket, gyakran olyanokra – különösen a misszionáriusokra – utalunk, akik az evangélium jó híreit hozzák és békét hirdetnek az emberek lelkének. Ebben nincs is semmi helytelen, de fontos felismernünk azt – ahogyan Abinádi próféta is felismerte –, hogy a megbecsülés e zsoltára annak legtisztább formájában és eredeti jelentésében kifejezetten Krisztusra vonatkozik. Végső soron Ő és egyedül Ő hozza a szabadulás jó híreit. Csakis általa hirdetnek igazi, tartós békét. Krisztus az, aki kijelenti Sionnak, a régi és az új Jeruzsálemben is: »Istened uralkodik!« Az Ő lábai szépek a megváltás hegyén [3 Nefi 20:40]” (Christ and the New Covenant [1997], 286).

3 Nefi 20:41. „Legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok”

  • Jeffrey R. Holland elder tanított róla, mit jelent tisztának lenni a papságviselők számára: „A papság viselőiként nem csak kezelnünk kell Isten hatalmának edényeit és jelképeit – gondoljunk például az úrvacsora előkészítésére, megáldására és kiosztására –, hanem magunknak is megszentelt edényeknek kell lennünk. Egyébként amiatt, amit tennünk kell, s még inkább amiatt, aminek lennünk kell, a próféták és apostolok azt mondják nekünk, hogy kerüljük »az ifjúkori kívánságokat«, és hívjuk »az Urat tiszta szívből«. Azt mondják nekün, hogy legyünk tiszták” (lásd Liahóna, 2001. jan. 48.).

    A „legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok” (3 Nefi 20:41) felszólítás azokhoz szólt az ősi időkben, akik szent hódolati eszközöket kezeltek, de a mai papságviselőkre is vonatkozik. Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) erre a fontos parancsra emlékeztette az egybegyűlt papságot, amikor azt mondta: „»Legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok« (T&Sz 133:5). Ezt mondta nekünk egy mai kinyilatkoztatásban. Legyen tiszta a testetek! Legyen tiszta az elmétek! Legyen tiszta a beszédetek! Legyen tiszta a ruhátok és a viselkedésetek!” (in Conference Report, Apr. 1996, 68; vagy Ensign, May 1996, 48).

    Hinckley elnök később még azt mondta: „A tetoválás a test templomának falfirkája. Hasonló ehhez a test kilyukasztása” (lásd Liahóna, 2001. jan. 67.).

    M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanácsolta a fiatal férfiaknak és nőknek: „kerüljétek a gonosz beszédet, bölcsen válasszátok meg barátaitokat, maradjatok távol a pornográfiától és a kábítószerektől, ne járjatok gonosz koncertekre és veszélyes bulikra, tartsátok tiszteletben a testeteket, és erkölcsileg tartsátok tisztán magatokat minden módon” (lásd Liahóna, 2001. júl. 81.).

3 Nefi 21:1–9. Izráel utolsó napi összegyűjtése

  • Jézus azt mondta a nefitáknak, hogy „egy jelet” (3 Nefi 21:1) ad nekik, hogy tudhassák, mikor kezdődik el Izráel összegyűjtése. Aztán megjövendölte az evangélium visszaállítását, a Mormon könyve előkerülését, egy szabad nemzet megalapítását Amerikában, valamint az evangélium magjukhoz történő elvitelét (lásd 1–7. vers). Az utolsó napi visszaállítást „nagy és csodálatos munk[ának]” nevezte (lásd 9. vers). A visszaállítás korai napjaiban azt mondta a Szabadító: „csodálatos munka jelenik meg hamarosan” (lásd T&Sz 4:1).

    Gordon B. Hinckley elnök a következőket mondta a visszaállítás csodájáról és arról, hogy a mi feladatunk a munka előbbre vitelének segítése:

    „Ezt a dicső evangéliumot az Atya és a Fiú az ifjú Josephnek való megjelenése vezette be. Az idők teljességének adományozási korszaka köszöntött a világra. Ebben a leginkább figyelemre méltó időszakban minden visszaállíttatott, ami a korábbi adományozási korszakokban jó, gyönyörű és fenséges volt. […]

    Valóban felfogjuk, megértjük, hogy milyen óriási jelentőséggel bír, amivel rendelkezünk? […]

    Mi vagyunk a végső aratói mind az összes nemzedéknek, aki előttünk járt. Nem elég az, ha csak ezen egyház tagjaiként ismernek minket. Komoly kötelesség hárul ránk. Nézzünk szembe ezzel, és munkálkodjunk rajta!

    Krisztus igaz követőiként kell élnünk, jószívűen minden ember iránt, rosszért jót adva cserébe, példamutatással tanítva az Úr útjait, és elvégezve azt az óriási szolgálatot, amit kijelölt számunkra” (lásd Liahóna, 2004. máj. 83–84.).

  • További információkért Izráel összegyűjtését illetően lásd: „Izráel összegyűjtése” a függelékben (424. oldal).

3 Nefi 22. Ésaiás szent ábrázolást használt az összegyűjtés tanítására

  • A Szabadító teljes egészében idézte az Ésaiás 54-et, hogy még több dolgot megtanítson Izráel összegyűjtéséről. A próféták írásaiban szokásos ábrázolást használva Ésaiás olyan asszonyként személyesítette meg Izráelt, akinek az Úr a férje. Bár egy időre gonoszsága miatt elhagyatott, el fog jönni a nap, amikor nagy irgalommal megbékél vele a „Férje”. Ezzel az ábrázolással Ésaiás nagyon szépen jelenítette meg a visszaállítás elénk táruló csodáját. Megígérte, hogy gyermekei számának növekedésével, egyre bővülő családjának befogadása végett ki kell szélesíteni a sátrát és meg kell erősíteni a cövekeit (lásd 3 Nefi 22:1–3). A házassági szövetség szent elkötelezettségét idézi az, amikor az Úr kijelenti, mennyire mélységesen el van kötelezve Izráel mellett (lásd 4–10. vers). Izráel a biztonság és a szépség helyeinek (lásd 11–12. vers) és annak ígéretét kapja, hogy védve lesz az ellenségeitől (lásd 13–17. vers).

3 Nefi 22:13. „Minden gyermekedet az Úr tanítja majd”

  • Kép
    Két kisgyermekkel szentírásokat tanulmányozó édesanya

    Longin Lonczyna, © IRI, 1985

    Míg az Elemi általános elnökeként szolgált, Patricia P. Pinegar nőtestvér kifejtette, hogyan használjuk napjainkban a 3 Nefi 22:13-at útmutatásként gyermekeink tanításakor: „Nem biztonságos hely a világ. Nem olyan hely, ahol a gyermekek békét, reményt és irányítást éreznek, hacsak nem tanítjuk meg őket a Szabadító szeretetére és követésére. Kérlek benneteket, segítsetek nekik tudni, hogy övék lehetnek ezek a nagyszerű áldások, és mutassátok meg nekik, hogy mit kell tenniük ezeknek az áldásoknak az elnyeréséért” (lásd Liahóna, 2000. jan. 82.).

3 Nefi 22:17. „Nem boldogul egyetlen fegyver sem, melyet ellened formálnak”

  • Mindig voltak olyanok, akik az Úr munkája ellen harcoltak. Amint azt Ésaiás megígérte, nem boldogultak ellenünk irányuló erőfeszítéseikkel. Gordon B. Hinckley elnök azt tanította, hogy semmivé fog foszlani a munkálkodásuk:

    „Amilyen biztosan az Úr munkája ez, olyan biztos az is, hogy lesz ellenállás. Lesznek olyanok, talán nem is kevesen, akik félrevezető szavak álokoskodásával és jól kifundált tervekkel kételyt hintenek és alá akarják ásni ennek az ügynek az alapját. Rövid ideig a napon sütkéreznek. Egy ideig talán tapsolnak nekik a kételkedők, a szkeptikusok és a kritikusok. Azonban később elhalványulnak és elfelejtődnek, akár csak a hozzájuk hasonlók a múltban.

    Közben mi előre haladunk, kritikájuktól függetlenül, ismerve kijelentéseiket és tetteiket, de nem torpanva meg azok miatt” (in Conference Report, Apr. 1994, 76; vagy Ensign, May 1994, 60).

Elgondolkodtató kérdések

  • A Szabadító azt ígérte, hogy össze fogja gyűjteni Izráelt, hogy beteljesítse a szövetséget, amelyet Mennyei Atyánk kötött az atyáikkal (lásd 3 Nefi 16:5, 11; 20:12–13). Általános ígéret ez, viszont nagyon személyes vonatkozásai is vannak. Mit tudsz tágabb családod első utolsó napi szent megtértjeinek tapasztalatairól? Milyen áldozatokat hoztak azért, hogy a szentekhez gyűljenek?

  • Mikor érezted, hogy Mennyei Atyánk kinyújtja feléd a kezét, megérinti a szívedet, és Őhozzá von téged?

Javasolt feladatok

  • Tervezd meg, hogyan teszed jelentőségteljesebbé mindennapi életedben az úrvacsorát! Mutasd meg valakinek a terved, aki segíthet neked célod elérésében!

  • Sorolj fel legalább három olyan tevékenységet, amellyel segíthetsz Izráel összegyűjtésében ezekben az utolsó napokban!