Felsőfokú hitoktatás
39. fejezet: 3 Nefi 1–7


39. fejezet

3 Nefi 1–7

Bevezetés

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) megfigyelése szerint „a nefita történelemnek közvetlenül a Szabadító megjelenése előtti feljegyzése sok párhuzamot fed fel napjainkkal, amikor a Szabadító második eljövetelét várjuk” (in Conference Report, Apr. 1987, 3; vagy Ensign, May 1987, 4). A Szabadító amerikai megjelenése előtt csak azok tudtak állhatatosak maradni, akik szilárd bizonysággal rendelkeztek és teljesen megtértek. Ez napjainkra is igaz. Az Úr második eljövetele előtt csak azok tudnak majd állhatatosak maradni, akik szilárd bizonysággal rendelkeznek és teljesen megtérnek. A 3 Nefi 1–7 figyelmes tanulmányozása segíteni fog abban, hogy megértsd, hogyan adhatja meg Jézus Krisztusról való bizonyságod és evangéliumához való megtérésed az ahhoz szükséges erőt, hogy életed kihívásai közepette is hű maradj a Szabadítóhoz.

Szövegmagyarázat

Tanulságos lehet, ha összehasonlítjuk a Mormon könyve könyveinek és az általuk lefedett időszakoknak a hosszát. Nézd meg a függelékben az „Oldalak és időszakaszok a Mormon könyvében” ábrát (419. oldal).

3 Nefi 1. Prófécia beteljesedése

  • Nefi buzgón imádkozott az Úrhoz, amikor ellenségeik meg akarták ölni azokat, akik hittek a lámánita Sámuel által megjövendölt jelekben. Imájára adott válaszában az Úr azt mondta Nefinek, hogy ne féljen, mert még aznap éjjel beteljesednek Krisztus születésének jelei. A feljegyzés gondosan leírja, hogyan teljesedett be Sámuel minden egyes próféciája (lásd a Hélamán 14. szövegmagyarázatát a 287. oldalon).

3 Nefi 1:1. A nefita naptárrendszer

  • A Mormon könyve egészében a nefiták három különböző viszonyítási ponthoz mérték naptárukban az időt.

    Viszonyítási pont

    Mikor használták

    Szentírásrész

    Amikortól Lehi elhagyta Jeruzsálemet

    Kr. e. 600–92

    1 Nefi 1–Móziás 29

    Amikortól királyok uralkodásáról bírák kormányzására váltottak

    Kr. e. 92–Kr. u. 1

    Móziás 29–3 Nefi 1

    Jézus Krisztus születése jelének idejétől

    Kr. u. 1–421

    3 Nefi 1–Moróni 10

    Megjegyzés: A jel Jézus születésekor adatott, azonban csak Kr. u. 9-ben kezdték el ehhez viszonyítani az időt.

3 Nefi 1:29. Meg kell védenünk magunkat attól, hogy félrevezessenek

  • A 3 Nefi 1:29 jól szemlélteti, hogy egyetlen nemzedék alatt is bekövetkezhet a hitehagyás. Hithű szülők olyan gyermekeinek szomorú történetét olvassuk itt, akiket „hazugsággal és hízelgő szavakkal [rávettek], hogy csatlakozzanak ezekhez a Gadianton rablókhoz”.

    Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből azt tanította: „Az egyház fiataljainak… kezében van a jövő. Az egyház mindig is egy nemzedéknyire volt az eltűnéstől. Ha egy egész nemzedék elveszne, ami nem fog bekövetkezni, akkor elveszítenénk az egyházat. Azonban ha egyvalaki is elvész Jézus Krisztus evangéliuma számára, akkor az leszármazottak nemzedékei előtt zárja be az ajtót, hacsak az Úr ki nem nyújtja kezét, hogy visszahozza némelyiküket” (“We Must Raise Our Sights” [Church Educational System conference on the Book of Mormon, Aug. 14, 2001], 1; lásd LDS.org itt: gospel library/additional addresses/CES addresses).

  • Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) tanácsot adott napjaink fiataljainak, melyben megmondta, miként kerüljék el, hogy elvezessék őket az igazságtól:

    „E nemzedék dicsőséges fiataljainak azt mondom: Legyetek igazak! Ragaszkodjatok a hithez! Álljatok ki szilárdan azokért a dolgokért, amelyekről tudjátok, hogy helyesek!

    Óriási kísértéseknek vagytok kitéve. Zúdul rátok a népszerű szórakoztatás csarnokaiból, az internetről, a filmekből, a televízióból, az értéktelen olvasmányokból, és más módokon. Ezek körmönfontak, ingerlőek és nehéz ellenállni nekik. A kortársak nyomása hatalmas lehet. Ennek ellenére, fiatal barátaim, ti nem adhatjátok be a derekatokat. Erősnek kell lennetek! A távolba kell tekintenetek ahelyett, hogy engednétek a jelen csábító kísértéseinek. […]

    Ti vagytok a valaha volt legjobb nemzedékünk. Minden eddiginél jobban ismeritek az evangéliumot. Hűségesebben teljesítitek a kötelességeiteket. Erősebbek vagytok, amikor szembenéztek az elétek kerülő kísértésekkel. Éljetek a normáitok szerint! Imádkozzatok az Úr irányításáért és oltalmáért! Ő soha nem hagy titeket egyedül. Meg fog vigasztalni. Támogatni fog titeket. Megáld és felmagasztal benneteket, jutalmatokat édessé és csodálatossá teszi. Észre fogjátok venni, hogy példamutatásotok másokat is megragad, akik bátorságot fognak meríteni az erőtökből” (lásd Liahóna, 2003. nov. 83–84.).

3 Nefi 2:1–2. Kezdtek nem hinni a jelekben, melyeket kaptak

  • Rögtön az után, hogy megadatott Krisztus születésének jele, Sátán hazugságokat kezdett terjeszteni, hogy megkeményítse a nép szívét (lásd 3 Nefi 1:22). Bár a hatás nem volt azonnali, nem telt bele sok idő, és sokaknak „kezdett megkeményedni a szívük, és elvakulni az elméjük, és kételkedni kezdtek mindabban, amit hallottak és láttak” (3 Nefi 2:1).

    Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy mi is sebezhetővé válhatunk, ha Sátán támadja a hitelveinket: „Mily gyorsan megjelenik [Sátán], akár olyan helyeken is, ahol az embereknek különleges lelki élményekben volt részük, és megpróbálja rávenni az embereket, akik jeleket láttak, hogy »kételkedni kezd[jenek] mindabban, amit halottak és láttak« (3 Nefi 2:1–2). Az ellenség nagyobb eséllyel győz meg minket arról, hogy balgaságban hiszünk, ha aggódunk amiatt, hogy balgáknak tűnhetünk embertársaink szemében” (Things As They Really Are [1978], 41).

    Kép
    A csillag Krisztus születésekor

    Jerry Thompson, © IRI

    Milyen tanulságokat vonjanak le a hívők a jelek és a szabadulás vonatkozásában? (Lásd T&Sz 63:8–12.) A jelek hitből erednek, az hozza létre őket. Megerősítik a hűségeseket és hitet adnak a lelkileg fogékonyaknak. A jelek elsődleges célja azonban nem a hit ébresztése, hanem annak jutalmazása (lásd T&Sz 68:9–11). A jelek senkire nem erőltetnek hitet. Sajnos a szentírásokban és napjaink világában is sokszor látjuk azt, hogy akiknek nincs hitük, azok figyelmen kívül hagyják vagy kimagyarázzák a legcsodálatosabb jeleket és Isten hatalmának bizonyítékait.

3 Nefi 2:1–4. Miért látnak időnként jeleket a gonoszok?

  • A szentírásokban láthatunk néhány olyan okot, amiért az Úr időnként jeleket mutat a gonoszoknak:

    A próféták igazolása végett. A jel, amelyet Nefi, Hélamán fia, a főbíró halálát illetően adott a népnek, megmutatta, hogy Nefinek igaza volt (lásd Móziás 20:21).

    Ne maradjon kifogásuk a gonoszoknak. A gonoszok ezt követően teljes mértékben felelősek a tetteikért. Az Úr kijelentette: „aki jeleket keres, az lát majd jeleket, de nem szabaduláshoz vezetőt” (T&Sz 63:7).

    A próféták szavai helyességének megmutatása végett. Mivel a gonoszok be akarják bizonyítani, hogy nincs igazuk a prófétáknak, az Úr időnként vitathatatlan jeleket mutat (lásd Hélamán 9:2–4).

    A gonoszok kárhoztatására. Ha a gonoszok jeleket látnak, akkor az Úr haragja miatt van az, és a kárhoztatásukra (lásd T&Sz 63:11). A Szabadító kijelentette, hogy „gonosz és parázna nemzetség” kíván jelt (Máté 12:39).

3 Nefi 3–4. Fizikai és lelki felkészülés

  • Giddiánhi szavain (3 Nefi 3:1–10) könnyű észrevenni Sátán ujjlenyomatát, mert gonosz céljai elérése végett hízeleg (2. vers), aggódást tettet (5. vers), és hamis ígéreteket tesz (7–8. vers). Mily nagyon hasonlítanak az ördög ígéretére Giddiánhi szabadságra vonatkozó ígéretei, amikor csak fogságot kínálhatott és olyan javakból való részesedést ígért, amelyek felett nem is ő rendelkezett (lásd 7. vers).

    Lakoneusz azonnal népére irányította a figyelmét. Tudta, hogy fizikailag és lelkileg is fel kell készülniük Giddiánhi rablóinak küszöbön álló támadására. Embereivel erős erődítményeket építtetett (14. vers), egy helyre gyűjtette az állataikat és a családjaikat (13. vers) – Zarahemla földjére (22–23. vers). Fegyvereket és páncélzatot készíttetett velük (26. vers) és hét évnyi ellátmányt gyűjtetett (3 Nefi 4:4). Lakoneusz utasítást adott népének, hogy hagyják „kietlen” az elhagyott földeket, hogy a rablók ne tudjanak élelmet fosztogatni (3–4. vers).

    Ami pedig ennél is fontosabb, Lakoneusz lelkileg is felkészíttette a népét. Emlékeztette őket a bűnbánat biztonságára (3 Nefi 3:15). Népe bűnbánatot tartott és buzgón imádkozott az Úrhoz (25. vers; 4:8). Fizikailag és lelkileg is bölcsen felkészültek tehát ellenségeik közelgő támadására.

  • Minket is arra kértek, hogy készüljünk fel fizikailag és lelkileg is a küszöbön álló csapásokra. Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított róla, mit kell tennünk azért, hogy felkészüljünk a Szabadító eljövetelét megelőző eseményekre:

    „Mi lenne, ha holnap lenne eljövetelének napja? Ha tudnánk, hogy holnap találkozunk az Úrral – idő előtti halálunk, vagy az Ő váratlan eljövele révén –, mit tennénk ma? Milyen bűnöket vallanánk be? Milyen szokásainkkal hagynánk fel? Milyen kötelezettségeknek tennénk eleget? Mit bocsátanánk meg másoknak? Miről tennénk bizonyságunkat?

    Ha akkor megtennénk ezeket, akkor miért ne tennénk meg most? Miért ne törekedjünk békességre, míg az elérhető? Ha felkészülésünk lámpái már csak pislákolnak, fogjunk hozzá azonnal a feltöltésükhöz!

    Testileg és lelkileg is fel kell készülnünk a második eljövetel idejére megjövendölt eseményekre. Valószínűleg az a felkészülés lesz leginkább elhanyagolva, amelyik kevésbé látványos és inkább nehéz – vagyis a lelki felkészülés. […]

    Követjük-e az Úr parancsát, melyben azt mondja: »Álljatok tehát szent helyeken, és ne mozduljatok el, míg el nem jön az Úr napja; mert íme, hamar eljön az«? (T&Sz 87:8). Mik ezek a »szent helyek«? Bizonyos, hogy ide tartoznak a templomok, valamint hűen betartott szövetségei. Bizonyos, hogy ide tartoznak az olyan otthonok is, ahol a gyermekeket becsben tartják, és a szülőket tisztelik. Bizonyos, hogy a szent helyek közé tartoznak olyan állomáshelyek is, amelyekre papsági felhatalmazás jelöl minket, beleértve ebbe a missziós szolgálatot, valamint a gyülekezetekben, egyházközségekben és cövekekben hűen teljesített elhívásokat” (lásd Liahóna, 2004. máj. 9–10.).

3 Nefi 4:10. Az Istenbe vetett hit legyőzi a félelmet

  • A nefiták fizikailag és lelkileg is felkészültek rá, hogy szembeszálljanak Giddiánhi rablóival. Utolsó jeleként annak, hogy alávetik magukat az Úrnak, és ezt félre is értelmezték az ellenségeik, a földre rogytak és az Úrhoz fohászkodtak. Aztán talpra álltak és Istenbe vetett hittel szálltak szembe az ellenségeikkel. (Lásd 3 Nefi 4:8–10.) Mi is szembe tudunk szállni az ellenségeinkkel és félelmünket felválthatjuk az Istenbe vetett hittel.

    M. Russell Ballard elder a Tizenkét Aspostol Kvórumából leírta, milyen hitre van szükség, hogy szembenézhessünk napjaink kihívásaival: „Ha magunkat és családunkat fel szeretnénk készíteni az eljövendő évek kihívásaira, akkor hitre kell cserélnünk a félelmünket. Le kell tudnunk győzni az ellenünk szegülő és minket fenyegető ellenségtől való félelmünket. Az Úr azt mondta: »Ne félj…, kicsi nyáj, tegyél jót; hadd szövetkezzen ellened föld és pokol, mert ha a sziklámra lettél felépítve, akkor ők nem győzedelmeskedhetnek« (T&Sz 6:34)” (in Conference Report, Oct. 1989, 43; vagy Ensign, Nov. 1989, 34).

3 Nefi 5:1–3. A hit bűnbánathoz és mindenféle jó cselekedetekhez vezet

  • Míg a Hetvenek tagjaként szolgált, John H. Groberg elder kifejtette, milyen kapcsolat áll fenn a hit és a bűnbánat között:

    „Ha alaposan belegondolunk, felismerjük, hogy az első tantételre – az Úr Jézus Krisztusba vetett hitre – épül minden más; vagyis Krisztusba vetett hitre van szükség a bűnbánathoz és a keresztelkedéshez, illetve az evangélium bármely más szertartásának elvégzéséhez. Jézus tette lehetővé a szabadító bűnbánatot és jelentőségteljessé a keresztelkedést. Ha hiszünk Őbenne, akkor bűnbánatot tartunk és megkeresztelkedünk.

    Ha nem tartunk bűnbánatot vagy elutasítjuk a keresztelkedést, illetve nem vagyunk hajlandóak betartani a parancsolatait, az azért van, mert nincs elegendő hitünk Őbenne. Nem különálló tehát a bűnbánat, a keresztelkedés, illetve az összes többi tantétel és szertartás, hanem tulajdonképpen Krisztusba vetett hitünk kiterjesztéseiről van szó. Őbelé vetett hit nélkül nem sok örök értékű dolgot teszünk. Őbelé vetett hittel az örökkévaló értékkel bíró dolgok megtételére összpontosítóvá válik életünk” (in Conference Report, Oct. 1993, 35; vagy Ensign, Nov. 1993, 26).

3 Nefi 5:13. „Jézus Krisztus… tanítványa”

  • Mormon Krisztus tanítványának mondta magát. Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) elmagyarázta Mormon elhívásának természetét: „Bár a nefita tizenkettekről minden esetben tanítványokként beszélünk, tény az, hogy isteni felhatalmazást kapva Krisztus különleges tanúi voltak saját népük között. Tulajdonképpen tehát apostolai voltak a nefitáknak, bár jogkörük, amint az Nefinek kinyilatkoztatásra került, végül alá lett vetve Péter és a Palesztinában kiválasztott tizenkettek felhatalmazásának és jogkörének” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 1:122).

    Míg Mormon személyesen apostoli elhívást kapott, a tanítvány kifejezés általánosabb meghatározással is bírhat. A tanítvány ugyanis „Jézus Krisztus követője, aki Krisztus tanításai szerint él (T&Sz 41:5)” (Kalauz a szentírásokhoz: Tanítvány.).

    L. Tom Perry elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bővebben kifejtette ezt:

    „A következőket írta valaki a tanítványi mivoltról:

    »A tanítvány szó a latinból származik és tanulót [jelent]. Krisztus tanítványa az, aki azt tanulja, hogyan legyen Krisztushoz hasonló, aki megtanul úgy gondolkodni, érezni és cselekedni, ahogyan Ő. Az ember által ismert életformák közül az követeli a legtöbbet, ha igaz tanítványok akarunk lenni és eleget akarunk tenni a tanulás e feladatának. Egyetlen más tudományág sem hasonlít ehhez… sem követelmények, sem jutalmak tekintetében. Magában foglalja az egyén teljes átalakulását, a természetes ember állapotából a szent állapotába, aki szereti az Urat és teljes szívével, lelkével, elméjével és erejével szolgál« (Chauncey C. Riddle, ‘Becoming a Disciple,’ Ensign, Sept. 1974, 81)” (lásd Liahóna, 2001. jan. 73.).

    Amellett, hogy beszélt a tanítványi mivoltról, Mormon utalhatott itt arra is, hogy nemcsak a tanítvány, hanem az Úr Jézus Krisztus apostolának a felhatalmazásával is bír.

3 Nefi 5:22–26. Az utolsó napi összegyűjtés jelentése

  • Dallin H. Oaks elder elmagyarázta az összegyűjtés jelentését és célját:

    „Az idők egy másik jele a hithűek gyülekezése (lásd T&Sz 133:4). E mostani, utolsó adományozási korszak korai éveiben Sion összegyűjtésének számos helye volt az Egyesült Államokban: Kirtland, Missouri, Nauvoo, valamint a hegyeknek teteje. Ezekre a gyülekezésekre mindig leendő templomok helyén került sor.

    Kép
    Pionír szekérsor

    Az UNSZ Egyházi Archívum jóvoltából

    Most, amikor cövekek alakulnak és templomok épülnek a legtöbb olyan nemzetben, ahol szép számmal vannak a hithűek, a parancsolat nem az egy helyre való gyülekezés, hanem az, hogy gyülekezzünk a saját hazánkban található cövekekbe, ahol a hithűek az örökkévalóság minden áldását élvezhetik majd az Úr házában. Ott, saját hazájukban engedelmeskedhetnek az Úr parancsának, hogy terjesszék ki népe határait és erősítsék meg a cövekeit (lásd T&Sz 101:21; 133:9, 14). Ily módon Sion minden cöveke védelem és menedék »a zivatar, valamint a harag elől, amikor az elegyítetlenül kiömlik az egész földre« (T&Sz 115:6)” (lásd Liahóna, 2004. máj. 8.).

3 Nefi 6:12. A gyarapodás és a békesség kevélységhez vezethet

  • A Szabadító nefiták közötti személyes papsági szolgálatát közvetlenül megelőző években rövid gyarapodás időszakát élvezte a nép. Ez az időleges siker azonban sajnos oda vezetett, hogy „rendkívül nagy gazdagságuk miatt felemelkedtek, kevélyek és dicsekvők lettek” (3 Nefi 6:10).

    Henry B. Eyring elnök figyelmeztetett ezekre a kihívásokra napjainkban: „Egy kis jólét és béke vagy éppen a legkisebb javulás elhozhatja nekünk a függetlenség érzését. Hamar úgy érezhetjük, hogy kézben tartjuk életünket, és a javulás saját eredményünk, nem pedig egy Istené, aki a Lélek halk, szelíd hangján kommunikál velünk. A gőg zajt kelt bennünk, ami megnehezíti azt, hogy meghalljuk a Lélek halk hangját. Hiúságunkban hamarosan már nem is figyelünk rá. Hamarosan azt gondolhatjuk, hogy nincs is rá szükségünk” (lásd Liahóna, 2002. jan. 17.).

  • A Mormon könyve történelmében számos alkalommal ment át a nép az igazlelkűség, a gyarapodás, a gazdagság, a kevélység, a gonoszság, a pusztulás, az alázatosság és az újbóli igazlelkűség körforgásán. További információkért, valamint a kevélység körforgása felvázolásának megtekintéséhez lásd „Az igazlelkűség és a gonoszság körforgása” című ábrát a függelékben (422. oldal).

3 Nefi 6:12–13. Mi döntjük el, hogyan reagálunk a körülményekre

  • A feljegyzés kijelenti, hogy „egyesek felemelkedtek a kevélységben, míg mások rendkívül alázatosak voltak” (3 Nefi 6:13). Mindannyiunknak el kell döntenünk, melyik irányba fordulunk. Marvin J. Ashton elder (1915–1994) a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította erről a tantételről: „Bizonyos, hogy az Istentől kapott egyik kiváltságunk az, hogy minden körülmény közepette jogunkban áll megválasztani a hozzáállásunkat. Engedhetjük, hogy a körülöttünk zajló események határozzák meg a tetteinket, vagy átvehetjük az irányítást, és a tiszta vallás tantételeit használva útmutatásként uralhatjuk mi az életünket. A tiszta vallás Jézus Krisztus evangéliumának a megismerése, majd annak tettekre való átváltása. Addig semmi nem szolgál igazán a javunkra, amíg életünk részévé nem tesszük azt” (in Conference Report, Oct. 1982, 91; vagy Ensign, Nov. 1982, 63).

3 Nefi 6:15–18. Sátán megkísértette őket, hogy kövessenek el tudatosan bűnt Isten ellen

  • Sátán, aki halandóság előtti létünkben fellázadt Isten ellen (lásd Mózes 4:3; T&Sz 29:36; 76:25), lázadást kíván szítani Isten szentjei között. A bűnben való szándékos részvételnek ahhoz van köze, hogy melyik hang követése mellett döntünk. Benjámin király figyelmeztetett:

    „És most, azt mondom nektek, testvéreim, hogy miután megtudtátok, és megtanították nektek mindezen dolgokat, ha vétkeztek és az ellen cselekedtek, melyet elmondtak … –

    azt mondom nektek, hogy az olyan ember, aki ezt teszi, nyíltan fellázad Isten ellen, a gonosz léleknek akar tehát engedelmeskedni, és minden igazlelkűségnek ellenségévé válik; ezért az Úrnak nincs helye benne, mert ő nem lakik szentségtelen templomokban” (Móziás 2:36–37).

  • Ezzel kapcsolatban ezt jegyezte meg Neal A. Maxwell elder: „Bizonyára a mostaninál jóval inkább meg kellene gondolnunk azt, hogy a saját egónk feletti irányítást átengedjük annak [Sátánnak], aki a halandóság előtti világban még saját egóját sem tudta uralni. Gyakran megengedjük most az ellenségnek annak közvetett megtételét, aminek közvetlen megtételét akkor megtagadtuk tőle” (We Will Prove Them Herewith [1982], 45).

  • M. Russell Ballard elder bővebben kifejtette, milyen veszélyeket rejt, ha engedünk Sátán kísértéseinek:

    „A halandóság előtti világban, mielőtt elhagytuk volna Mennyei Atyánk jelenlétét, óvott és figyelmeztetett minket, milyen új élmények várnak ránk a halandóságban. Tudtuk, hogy mindannyiunknak húsból és csontból való fizikai teste lesz. Mivel azelőtt soha nem voltunk halandók, nem volt gyakorlatunk a halandóság kísértéseinek kezelésében. Mennyei Atyánk azonban tudta és megértette ezt. Figyelmeztetett minket, hogy tartsuk irányításunk alatt a halandó testünket és vessük alá azt a lelkünknek. Lelkünknek kell majd felülkerekedni azokon a fizikai kísértéseken, amelyekkel testünk a halandó világban találkozik. A Sátán befolyása feletti lelki erő abból származik, hogy betartjuk Urunk, Jézus Krisztus parancsolatait. […]

    Sátán időnként oly módon igyekszik kísérteni bennünket, ami felfedi a legnagyobb gyengeségeinket vagy elpusztítja az erősségeinket. Örömmel kecsegtető ígéretei azoban rövid életű megtévesztések. Gonosz terve szerint azért kísért minket, hogy bűnt kövessünk el, mert tudja, hogy akkor elválasztjuk magunkat Mennyei Atyánktól és a Szabadítótól, Jézus Krisztustól. Ily módon egyre távolabb kerülünk Mennyei Atyánk megígért áldásaitól, egyre közelebb ahhoz a nyomorhoz és gyötrelemhez, amelyben Sátán és követői epekednek. Ha bűnt követünk el, akkor Sátán hatalmába kerülünk.

    Nos, kedves fiatal barátaim, tudom, milyen küzdelmet jelent nektek nap mint nap az Úr parancsolatainak betartása. Egyre ádázabb harc folyik a lelketekért. Az ellenség erős és ravasz. Fizikai testetekben azonban ott van Isten egy fiának vagy leányának erős lelke. Mivel Ő szeret titeket és azt akarja, hogy Őhozzá hazatérjetek, Mennyei Atyánk lelkiismeretet adott nektek, amely megmondja a lelketeknek, hogy mikor tartjátok be az Úr parancsolatait és mikor nem. Ha jobban odafigyeltek a lelki önmagatokra, amely örökkévaló, mint a halandó önmagatokra, amely időleges, akkor mindig ellen tudtok állni Sátán kísértéseinek és felül tudtok kerekedni a hatalmába kerítő próbálkozásain” (in Conference Report, Apr. 1993, 5–6; vagy Ensign, May 1993, 6–7).

3 Nefi 7:15–26. Nefi és követői hűsége

  • A nefiták igazlelkűségtől való elfordulásáról szóló, egyébként szomorú beszámoló egyik derűs pontja Nefi és népe állhatatos hűsége. Példájuk mintát nyújt nekünk arra, hogyan tartsuk meg igazlelkűségünket a gonoszság idején. Olvasunk Nefi személyes tapasztalatból született erős bizonyságáról (lásd 3 Nefi 7:15), hogy merészen tanított „a bűnbánatról és a bűnök bocsánatáról, az Úr, Jézus Krisztusba vetett hit által” (16. vers). Hatalommal és felhatalmazással tanított, „mert oly nagy volt az Úr, Jézus Krisztusba vetett hite” (18. vers), és akik reagáltak a bizonyságára, azokat „Isten hatalma és Lelke látogatta meg” (21. vers). Akik hittek, meggyógyíttattak (lásd 22. vers), bűnbánatot tartottak, megkeresztelkedtek, és „elnyerték bűneik bocsánatát” (lásd 24–25. vers).

3 Nefi 7:21–26. Teljes megtérés

  • Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt róla, milyen különbség van a teljes mértékben megtértek és azok között, akik még híján vannak ennek. Azt is tanította, hogy folyamatosan szükségünk van a megtérés körforgására, amely erősíti az állhatatosságot Krisztus igaz követőjében:

    „Mindannyian megfigyeltük már, hogy néhány ember úgy éli az életét, hogy szüntelenül a helyes dolgokat cselekszi. […] Amikor nehéz döntéseket kell hozniuk, akkor úgy tűnik, hogy mindig helyesen döntenek, még akkor is, ha más, vonzó lehetőségek is rendelkezésükre állnak. Tudjuk, hogy ki vannak téve kísértéseknek, de úgy tűnik, észre sem veszik azokat. Hasonlóképpen megfigyelhetjük, hogy vannak mások, akik nem ilyen hősiesek döntéseik meghozatalakor. Az erős lelki környezetben elhatározzák, hogy jobbak lesznek. […] Mégis hamarosan újra ugyanazokat a dolgokat teszik, amelyekről már elhatározták, hogy elhagyják. […]

    Néha a megtérés szót használjuk annak leírására, amikor egy őszinte ember úgy dönt, hogy megkeresztelkedik. A megtérés… azonban ennél sokkal többet jelent. […] Marion G. Romney elnök így magyarázta a megtérést:

    »A megtérés azt jelenti, hogy valaki egy másik hithez vagy cselekedethez fordul, elhagyva az előzőt. A megtérés lelki és erkölcsi változás. A megtérés nem csak Jézus és az ő tanításainak elméletbeli elfogadását foglalja magában, hanem az Őbelé és az evangéliumába vetett megmozgató hitet. Átalakuláson dolgozó hitet, valós változást abban, amit az élet értelmének gondolunk, valamint Isten iránti hűséget az érdeklődési körünkben, a gondolatainkban és a viselkedésünkben. Aki valóban teljesen megtér, abban tulajdonképpen meghalnak a Jézus Krisztus evangéliumával ellentétes dolgok. Ezek helyére Isten szeretete kerül, annak rendíthetetlen és mindenek feletti elhatározásával, hogy betartjuk a parancsolatait« [in Conference Report, Guatemala Area Conference 1977, 8]. […]

    Egyszerűen fogalmazva az igaz megtérés a hit, a bűnbánat és a következetes engedelmesség gyümölcse. A hit Isten szavának hallásából jön [lásd Rómabeliek 10:17] és arra reagál. A Szentlélektől megerősítő tanúbizonyságot kaptok azokról a dolgokról, amelyeket hitből fogadtatok el, azáltal, hogy hajlandóak vagytok megtenni azokat [lásd Ether 12:6]. Elvezetnek titeket a rossz dolgok megtételéből vagy a jó dolgok elmulasztásából származó hibák megbánására. Ennek eredményeképp megerősödik bennetek a következetes engedelmesség képessége. A hit, a bűnbánat és a következetes engedelmesség körforgása még nagyobb megtéréshez vezet titeket, az azzal járó áldásokkal” (lásd Liahóna, 2002. júl. 26–27.).

Elgondolkodtató kérdések

  • Mit jelent Krisztus tanítványának lenni? (Lásd 3 Nefi 5:13.) Mi segítne neked abban, hogy elkötelezettebb tanítványa legyél Jézus Krisztusnak?

  • A 3 Nefi 6:14 megvizsgálja a nefiták közötti egyenlőtlenséget. Milyen hatása volt az egyházra ennek az egyenlőtlenségnek? Mit mondott Mormon, mi volt ennek a gonoszságnak a valódi oka? (Lásd 15. vers.) Általában mi történik olyankor, ha az emberek kezdik azt hinni, hogy jobbak másoknál? Hogyan támasztja alá a Mormon könyve történetének ez a része a Példabeszédek 16:18-at?

  • Megtanították nekünk annak fontosságát, hogy a hitünket tettek kísérjék, és kitartsunk a hitben. Ezek a fejezetek negatív és pozitív példát is hoznak erre. Te milyen példákat láttál? Mit tanulhatunk ezekből a példákból? Melyik vonatkozik közvetlenül rád, miközben igyekszel hű maradni?

Javasolt feladatok

  • A 3 Nefi 1–7-ből megtanuljuk a személyes bizonyság és megtérés fontosságát. Ossz két oszlopra egy papírlapot, és írd fel az egyes oszlopok tetejére a következő címeket:

    1. Személyes bizonysághoz és megtéréshez vezető viselkedésmódok, hitelvek és tettek

    2. A személyes bizonyságot és megtérést leromboló viselkedésmódok, hitelvek és tettek

    Aztán nézd át a 3 Nefi 1–7-et, és sorold fel a megfelelő oszlopokba azokat a tanításokat, eseményeket, tantételeket és tanokat, amelyeket felfedezel. Írd le röviden, mit tanultál mindebből, és taníts róla egy családi estén!

  • Ezra Taft Benson elnök azt tanította, hogy a Mormon könyvében a Szabadító első eljövetelét közvetlenül megelőző események közül sok párhuzamba állítható a második eljövetelét megelőző eseményekkel. Sorold fel azokat a Hélamán 14 és 3 Nefi 7 között található eseményeket, tanításokat, tanokat és tantételeket, amelyek szerinted párhuzamba állíthatók az utolsó napokkal!

  • Tanuld meg kívülről a 3 Nefi 5:13-at! E szavakat ismételve gondold át, hogyan hirdethetnéd másoknak a Szabadító szavait! Hited megvallását kezdheted azzal is: „hiszem, hogy…”.