Mindannyian ismerünk valakit, aki meghalt. Hálásak lehetünk azért, hogy Mennyei Atyánk evangéliumi tervének ismerete békét kínál nekünk a mély szomorúság közepette. A Mormon könyvében Jákób próféta úgy tanított az engesztelés nagyszerű áldásáról, hogy leírta, mi történe a testünkkel és a lelkünkkel akkor, ha nem lenne engesztelés. Jákób bizonyságot tett Isten nagyszerűségéről, aki elkészítette szabadulásunk útját. Leírta, miként vigasztalja gyengéden a Szabadító Izráelt, hogyan könyörög érte és váltja meg. Az Úr parancsolatainak elfogadása és követése által olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahol elnyerhetjük megígért áldásait. Gondold át, milyen hatással van életedre az engesztelés, és milyen áldásokat hoz!
Szövegmagyarázat
2 Nefi 9:1–3 Örvendezzünk örökre az engesztelésben
Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, kifejtette, hogy Krisztusnak és engesztelésének kellene örvendezésünk középpontjában állnia:
„Jákób arról tett bizonyságot, hogy »a hatalmas Isten« mindig ki fogja szabadítani »szövetséges népét«, és ez a hatalmas Isten, saját kijelentése szerint, az Úr Jézus Krisztus, a Szabadító és a Megváltó, »Jákób Hatalmasa«.
Jákób elmélkedett ezeken a tanításokon – különös tekintettel azokra, amelyek Ésaiás írásaiban találhatók –, hogy napjainak hallgatósága és a jövő olvasói tudhassanak »az Úr szövetségeiről, melyeket egész Izráel házával kötött«, és minden nemzedékben örvendezésre adhasson okot a szülőknek, és arra, hogy örökre felemeljék fejüket »azon áldások miatt, amelyekkel az Úristen [gyermekeiket] el fogja halmozni«.
E szövetség és az ilyen örvendezés okának középpontjában annak a Hatalmas Istennek az engesztelő áldozata áll, aki a világ Szabadítója és Megváltója” (Christ and the New Covenant [1997], 66–67).
2 Nefi 9:5–6. Az engesztelés központi eleme az irgalmas tervnek
Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma kijelentette a világnak, hogy a Szabadító és az a hatás, amelyet az egész emberiségre gyakorol, központi szerepet játszik:
„[B]izonyságunkat tesszük az Ő páratlan életének valóságáról, nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen tisztaságáról és erejéről. Senki más nem volt ilyen mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni.
Ő volt az Ószövetség nagy Jehovája és az Újszövetség Messiása. […]
Nagyszerű engesztelő áldozatának emlékeztetőjeként bevezette az úrvacsorát. Hamis vádak alapján letartóztatták és ítélkeztek felette, bűnösnek mondták ki, hogy megnyugtassák a csőcseléket, és arra ítélték, hogy meghaljon a Kálvária keresztjén. Életét adta, hogy engesztelést végezzen az egész emberiség bűneiért. Nagyszerű ajándékot adott mindazokért és mindazok helyett, akik valaha is éltek vagy élni fognak a földön.
Ünnepélyesen bizonyságunkat tesszük arról, hogy élete, amely az egész emberi történelem középpontjában áll, nem Betlehemben kezdődött, és nem a Kálvárián ért véget. Ő volt az Atya Elsőszülötte, az Egyszülött Fiú a testben, a világ Megváltója” (Az Élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2008. márc. 43–44.).
James E. Faust elnök (1920–2007), az Első Elnökségből, leszögezte, hogy fontos megértenünk az engesztelés hatalmát:
„Szabadulásunk függ attól, hogy hiszünk-e az engesztelésben és elfogadjuk-e azt. Ilyetén való elfogadásához folyamatosan törekednünk kell annak teljesebb megértésére. Az engesztelés előbbre visz a tanulás halandó iskolájában azzal, hogy lehetővé teszi természetünk tökéletessé válását. […]
Ha csak egy kicsit is jobban értjük az Ő engesztelő áldozatát, az már közelebb visz Őhozzá. Az angol engesztelés szó szerint annyit tesz, mint »egynek« lenni Ővele. Az engesztelés mibenléte és hatásai oly végtelenek, kifürkészhetetlenek és mélységesek, hogy meghaladják a halandó ember tudását és felfogóképességét. […]
Vágyakozunk az engesztelés végső áldására: hogy egyek lehessünk Ővele; hogy ott lehessünk az Ő isteni jelenlétében; hogy egyenként nevünkön szólítson bennünket, miközben ragyogó mosollyal üdvözöl minket otthon, és tárt karokkal hív minket, hogy átöleljen határtalan szeretetével. Mily dicsőségesen magasztos lesz ez az élmény, ha elég érdemesnek érezhetjük majd magunkat arra, hogy a jelenlétében legyünk! Nagyszerű engesztelő áldozatának ingyenes ajándéka az egyedüli út mindannyiunk számára, mely által eléggé felmagasztaltak lehetünk ahhoz, hogy színe elé álljunk és szemtől szembe lássuk Őt. Az engesztelés lenyűgöző üzenete nem más, mint a Szabadító mindannyiunk iránt érzett tökéletes szeretete. Olyan szeretet ez, amely telve van irgalommal, türelemmel, kegyelemmel, egyenlőséggel, hosszútűréssel, és – mindenek felett – megbocsátással” (Liahóna, 2002. jan. 19–20, 22.).
Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, számos olyan vonatkozást kifejtett, amelyben az engesztelés végtelen:
„Engesztelése végtelen – vég nélkül való. Abban az értelemben is végtelen, hogy az egész emberiséget megmenti a soha véget nem érő haláltól. Végtelen volt továbbá határtalan szenvedése terén. Végtelen volt az időben, véget vetve az állatáldozatok korábbi gyakorlatának. Végtelen volt hatókör tekintetében – egyszer kellett csak elvégezni, és mindenkire vonatkozott. Az engesztelés irgalma pedig nem csupán végtelen számú emberhez jut el, hanem az Őáltala teremtett végtelen számú világokba is. Végtelensége minden emberi mértéket és halandó értelmet meghalad.
Jézus volt az egyetlen, aki képes volt ilyen végtelen engesztelés felajánlására, mivel halandó anyától és halhatatlan Atyától született. E különleges születési jog folytán Jézus végtelen Lény volt” (in Conference Report, Oct. 1996, 46; vagy Ensign, Nov. 1996, 35).
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) hálát fejezett ki a Szabadítónak az engesztelés betöltésében játszott szerepéért: „Köszönet Istennek örök terve csodájáért és magasztosságáért! Köszönet és dicsőség az Ő Szeretett Fiának, aki leírhatatlan szenvedés árán életét adta a Kálvária keresztjén, hogy megfizesse a halandó bűn adósságát. Ő volt az, aki engesztelő áldozata által széttörte a halál köteléket és isteni hatalommal győzedelmesen jött elő a sírból. Ő a mi Megváltónk, az egész emberiség Megváltója. Ő a világ Szabadítója. Isten Fia, szabadításunk Szerzője” (in Conference Report, Apr. 1985, 69; vagy Ensign, May 1985, 51).
2 Nefi 9:15–16. „Akik tisztátalanok, még mindig tisztátalanok lesznek”
Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a következőket mondta a végső ítéletről, valamint arról, hogy milyen tisztaságot kell elérnünk:
„Sok bibliai és korunkbeli szentírás beszél egy végső ítéletről, melynek során mindenki szándékai, cselekedetei, illetve szíve vágyai szerint kap majd jutalmat. Más szentírások viszont még azzal is kiegészítik ezt, hogy utalnak rá, hogy az általunk elért állapot alapján ítéltetünk meg.
Nefi próféta annak tekintetében ír a végső ítéletről, amivé váltunk: »És ha cselekedeteik tisztátalanok voltak, akkor nekik is szükségképpen tisztátalannak kell lenniük; és ha ők tisztátalanok, akkor szükségképpen nem lakhatnak Isten királyságában« (1 Nefi 15:33; kiemelés hozzáadva). Moróni kijelenti: »aki tisztátalan, az még mindig tisztátalan lesz; és aki igazlelkű, az még mindig igazlelkű lesz« (Mormon 9:14; kiemelés hozzáadva; lásd még Jelenések 22:11–12; 2 Nefi 9:16; Alma 41:13; T&Sz 88:35). Ugyanez áll majd az »önzőségre«, az »engedetlenségre«, és minden más személyes jellemvonásra, mely nem áll összhangban Isten követelményeivel. A gonoszok »állapotára« utalva a végső ítéletkor Alma elmagyarázza, hogy ha szavaink, tetteink és gondolataink elítélnek minket, akkor »nem találtatunk szeplőtelennek; …és ebben a rettenetes helyzetben nem merünk majd felnézni az Istenünkre« (Alma 12:14)” (lásd Liahóna, 2001. jan. 40.).
Gordon B. Hinckley elnök a pornográfia példáját felhasználva tanította ugyanezt a tantételt, amikor azt mondta: „Mindenki, aki e satu szorításába került, térdeljen le belső szobája magányában, és esedezzen az Úrhoz, hogy segítsen megszabadulnia e gonosz szörnyetegtől! Máskülönben ez a szörnyű folt rajta marad egész életén, sőt, magával viszi az örökkévalóságba is. Jákób, Nefi öccse, ezt tanította: »És lőn, hogy amikor minden ember elhagyta ezt az első halált az életre, mert halhatatlanok lettek,…azok, akik igazlelkűek, még mindig igazlelkűek lesznek, és azok, akik tisztátalanok, még mindig tisztátalanok lesznek« (2 Nefi 9:15–16)” (lásd Liahóna, 2004. nov. 62.).
Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumából, javasolt a keresztek szóra egy értelmezést: „Mik a »világ keresztjei«? Biztosak nem lehetünk benne, de a képiség azt sugallja, hogy a világ által ránk helyezett keresztet hordozzuk, amint azt Jézus is tette; talán vannak üldözők vagy haszontalan bámészkodók is, és az egyháztagot elkülönítették (valószínűleg még zaklatják is), de nem hátrál, amikor vádolják és gúnyolják azok, akik szégyenbe akarják keverni, mert igazából nincs miért szégyellnie magát” (Wherefore, Ye Must Press Forward [1977], 110).
A Lectures on Faith megtanítja, miért kell Istennek mindentudónak lennie: „Minden dolog ismerete nélkül Isten senkit nem tudna megszabadítani a teremtményei közül; mert kezdettől fogva mindvégig, mindenek ismerete teszi lehetővé számára azt, hogy ezt az értelmet átadja a teremtményeinek, akik ezáltal az örök élet részeseivé válhatnak. Ezen kívül pedig ha az emberek elméjében nem lenne ott az elképzelés, hogy Isten mindent tud, akkor lehetetlen volna hitet gyakorolniuk Őbenne” ([1985], 51–52).
Neal A. Maxwell elder kifejtette, hogy Istennek minden dolgot tudnia kell ahhoz, hogy elvégezze munkáját, halhatatlanságunk és örök életünk véghezvitelét:
„Akik megpróbálják behatárolni Isten mindentudását, azok nem értik meg, hogy nincs szüksége új dolgok megismerése általi unaloműzésre. Mivel Isten szeretete is tökéletes, tulajdonképpen örömét leli abban az »egy örök körforgás«-ban, ami bennünk csupán a megszokottság és az ismétlődés képzetét kelti. Isten teremtményei gyarapításából és előbbre viteléből merít nagy és folyamatos örömöt, nem új intellektuális tapasztalatokból.
Hatalmas különbség van tehát egy mindentudó Isten és azon hamis elképzelés között, hogy Isten valamiféle doktori utáni ösztöndíjon van éppen, és további lényegi igazságok és adatok után kutat. Ha az utóbbi szerint lenne, akkor Isten bármelyik percben felfedezhetne valami új, számára addig ismeretlen igazságot, ami aztán átrendezne, elhomályosítana vagy aláásna bizonyos általa korábban ismert igazságokat. A prófécia puszta jóslás lenne. Újra kellene gondolni a megváltásunkkal kapcsolatos tervezési felvetéseket. Szerencsénkre azonban az Ő szabadítási terve állandóan folyamatban van, nem állandóan átdolgozás alatt. […]
Nekünk tulajdonképpen csak annyit kell tudnunk, hogy Isten mindent tud!” (All These Things Shall Give Thee Experience [1979], 14–15, 21).
Brigham Young elnök (1801–1877) beszélt a Szabadító által az emberiség megmentésére tett erőfeszítései kiterjedéséről: „Ez a szabadulás terve. Jézus addig nem fogja abbahagyni a munkáját, míg mindenki el nem jut oda, hogy egy királyságot élvezhessen az Atya palotáiban, ahol sok királyság és sok dicsőség van, mely megfelel minden valaha is a földön élő ember cselekedeteinek és hűségének. Lesznek, akik a celesztiális törvénynek engedelmeskednek, és anak dicsőségét nyerik el; mások a terresztriálisban, megint mások pedig a telesztiálisban laknak majd” (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young. 52.).
James E. Talmage elder (1862–1933), a Tizenkét Apostol Kvórumából, elmagyarázta, milyen szerepet játszik felelősségre vonhatóságunkban a tudásunk: „A szó szoros értelemben vett meghatározás szerint a bűn a törvény áthágását jelenti, és ebben a szigorú értelemben gondatlanságból vagy tudatlanságból is követhető el bűn. Az emberek felelősségének és Isten tévedhetetlen igazságosságának a szentírásokban fellelhető tanaiból azonban világosan kitűnik, hogy az ember vétkei és igazlelkű tettei aszerint ítéltetnek majd meg, hogy mennyire tudta felfogni a törvényt és tudott engedelmeskedni annak. Akivel soha nem ismertették meg a magasabb törvényt, arra nem vonatkoznak teljes mértékben e törvény követelményei. A tudás nélkül elkövetett bűnökért – vagyis a tudatlanságban áthágott törvényekért – kiengesztelt a Szabadító áldozata; és az ebbe a csoportba tartozó bűnösök nem állnak kárhoztatás alatt, hanem lehetőséget kapnak a tanulásra, az evangélium tantételeinek elfogadására vagy elutasítására” (Articles of Faith, 12th ed. [1924], 58).
Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, nyilvánvalóvá tette azok helyzetét, akik nem ismerik Isten törvényeit:
„A terv gondoskodik azokról, akik a terv ismerete nélkül élnek a halandóságban. »Ahol nem adatott törvény, nincs büntetés; és ahol nincs büntetés, nincs kárhoztatás… az engesztelés miatt; mert az ő hatalma által szabadulnak meg« (2 Nefi 9:25).
A halottak megváltásának szent munkája nélkül nem lenne teljes a terv, és tulajdonképpen elég igazságtalan is lenne” (“The Play and the Plan” [CES fireside for young adults, May 7, 1995], 4, www.ldsces.org).
Jeffrey R. Holland elder így írt azokról, akik nem rendelkeznek az evangéliumi törvénnyel: „Az engesztelés széles hatóköre nagylelkűen gondoskodik mindazokról, akik az evangélium ismerete vagy befogadásának lehetősége nélkül halnak meg, legyen szó a felelősségre vonhatóság éveit el nem érő gyermekekről, értelmi fogyatékosokról, azokról, akik soha nem találkoznak az evangéliummal, és így tovább” (Christ and the New Covenant, 215).
Gordon B. Hinckley elnök körülírta, milyen gyengeséget eredményez az, ha jobban bízunk az eszünkben, mint a hitünkben:
„A tudásnak nem egyedüli forrása az ész. A Mindenható ihletése alatt adatott egy ígéret, amelyet a következő gyönyörű szavak fogalmaznak meg: »Isten meg fogja nektek adni azt a tudást az ő Szent Lelke által, igen, a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által« (T&Sz 121:26).
A minket kritizáló humanisták, az úgynevezett értelmiségiek, akik lebecsülnek minket, csak azért szólnak, mert nem ismerik ezt a megnyilatkozást. Nem hallották még a Lélek hangját. Nem hallották, mert nem keresték, és nem készítették fel magukat arra, hogy érdemesek legyenek rá. Felteszik tehát, hogy a tudás csakis érvelésből és az elme működéséből eredhet, és megtagadják azt, ami a Szentlélek hatalma által érkezik. […]
Ne essetek a világ álokoskodásának csapdájába, mely nagyrészt negatív, és ha egyáltalán előfordul, akkor is csak nagyon ritkán hoz jó gyümölcsöt. Ne csaljanak tőrbe azok az okosok, akiknek önrendelt küldetése mindannak megalázása, ami szent, az emberi gyengeség hangsúlyozása és a hit aláásása ahelyett, hogy erőre ösztönöznének” (“Be Not Afraid, Only Believe” [CES fireside for young adults, Sept. 9, 2001], 4, www.ldsces.org).
Gordon B. Hinckley elnök felvázolta mindazt a jót, ami abból ered, hogy mindent megtanulunk, amit csak tudunk: „Nagy kihívásokkal fogtok még szembe nézni. Az ádáz versengés világába léptek. Annyi oktatásban kell részesülnötök, amennyiben csak tudtok. Az Úr tanított minket az oktatás fontosságáról. Ez tágabb lehetőségekre jogosít majd fel titeket. Eszközöket biztosít ahhoz, hogy valami értékeset tegyetek az előttetek álló nagyszerű lehetőségek világában. Ha lehetőségetek van rá, hogy egyetemre menjetek, és akartok is, akkor tegyétek azt. Ha nem akartok egyetemre járni, akkor menjetek el valamilyen szak- vagy üzleti képzésre, hogy élesítsétek készségeiteket és növeljétek a teljesítőképességeteket” (in Conference Report, Apr. 1997, 70; vagy Ensign, May 1997, 49–50).
A 2 Nefi 9:34 és még számos szentírás tanít a hazugság bűnének komoly voltáról (lásd Példabeszédek 6:16–19; T&Sz 63:17–18; 76:98, 103). James E. Faust elnök (1920–2007) kifejtette, mit jelent igazat mondani:
„Hiszünk abban, hogy tisztességesnek… kell lennünk [Hittételek 1:13]. […]
Tudnunk kell, mit jelent tisztességesnek lenni. A tisztesség több annál, hogy nem hazudunk. Igazmondás, igazság szólása, igaz élet és az igazság szeretete. […]
A tisztesség erkölcsi iránytű, amely utat mutat nekünk az életünk során. […]
A tisztesség egy tantétel, és mi erkölcsi önrendelkezéssel rendelkezve eldönthetjük, hogyan alkalmazzuk ezt a tantételt. Önrendelkezésünk kiterjed a döntéshozatalra, azonban végül minden döntésünkért felelősek leszünk. Másokat megtéveszthetünk talán, azonban van Valaki, akit soha nem fogunk megtéveszteni. A Mormon könyvéből megtudjuk, hogy »a kapu őrzője Izráel Szentje; és ő nem tart ott szolgát; és nincs másik út, csak a kapun keresztül; mert őt nem lehet félrevezetni, mert Úristen az ő neve« [2 Nefi 9:41].
Az igazmondásnak vannak különféle árnyalatai. Ha apró, ártatlan, úgymond fehér hazugságokat mondunk, akkor fokozatosan színvakká válunk. Jobb csendben maradni, mintsem félrevezetni. Lelkiismeretünktől függ az, hogy milyen mértékben mondjuk el a teljes igazságot, és mondunk semmi mást, csakis az igazat. […]
Gordon B. Hinckley elnök szavait idézve, »példánkkal és szavainkkal is tanítsuk annak igazságát, hogy lopni gonosz dolog, hogy csalni helytelen, és hogy a hazugság mindazokon szégyenfolt, akik részt vesznek abban«” (in Conference Report, Oct. 1996, 57–61; vagy Ensign, Nov. 1996, 41–44).
James E. Faust elnök beszélt annak értékéről, hogy tudjuk: egy napon a Szabadító elé állunk majd, hogy számot adjunk az életünkről: „Emlékszem egy néhány évvel ezelőtti tanulmányra, amely azért készült, hogy felmérje, milyen hatások tartják meg a fiatalokat az egyenes és keskeny ösvényen. Természetesen volt jó néhány lényegi hatás. Mindegyik fontos volt. Belefoglalták a szülők, papsági tanácsadók, fiatal nő tanácsadók, cserkészvezetők és a kortársak hatását. Azonban meglepődve fedeztem fel egy nagyon jelentős arany szálat, amely az egész tanulmányon végigfutott. Ez abban való hit volt, hogy egy napon mindannyiunknak el kell számolni tetteinkkel az Úrnak. Sokan hittek abban, hogy »a kapu őrzője Izráel Szentje; és ő nem tart ott szolgát; és nincs másik út, csak a kapun keresztül; mert őt nem lehet félrevezetni, mert Úristen az ő neve« [2 Nefi 9:41]. Akik az örökkévalóság szempontjából nézték a dolgokat, azoknak nagyobb volt a lelkierejük és erősebb az elszántságuk. Nagyon erős lelki védelmet ad az, ha személyesen felelősségre vonhatónak érezzük magunkat a Szabadító előtt tetteinkért és sáfárságainkért, és e szerint is cselekszünk” (“Who Do You Think You Are?” New Era, Mar. 2001, 6–7).
Neal A. Maxwell elder azon tantétel megnyugtató vetületéről beszélt, hogy nem más, mint Jézus maga lesz a végső Bíró: „A 2 Nefi 9:41-ben Jákób az egyenes és keskeny útról beszélve arra emlékeztet minket, hogy »a kapu őrzője Izráel szentje«, és Jézus »nem tart ott szolgát«. A hangsúly nagyon is helyesen annak tényén van, hogy Jézust »nem lehet félrevezetni«. Van azonban egy másik dimenziója is a megnyugtatásnak: egyrészt az isteni igazságosság célját szolgálja az, hogy a végső ítélkezés nem adatik át másnak, másrészt pedig az isteni irgalom gyakorlására is leginkább az alkalmas, aki tudja azokat a dolgokat, amiket csak ő ismerhet: a bátorság csendes pillanatait nyája életében, a keresztény szolgálattétel észrevétlen tetteit, a ki nem mondott gondolatokat, amelyek nem hitelesíthetők másképp, csakis tökéletes ítélettel” (For the Power Is in Them… [1970], 37).
Maxwell elder azt is kifejtette: „Az önmaga által kijelölt kapu-őrző maga Jézus Krisztus, aki azzal a mély, isteni vággyal vár ott ránk, hogy üdvözöljön minket, és hogy igazoljon minket; ezért »nem tart ott szolgát« (2 Nefi 9:41). Ha most elismerjük Őt, akkor Ő is szeretettel elismer majd minket és örömmel beenged!” (Notwithstanding My Weakness [1981], 124).
Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumából, így magyarázta, mit jelent pénz nélkül venni: „A szabadulás mindenki rendelkezésére áll, nem csak néhány kiválasztottnak. Az örök élet nincs félretéve apostoloknak vagy prófétáknak, Énók napjai szentjeinek, avagy a keresztény adományozási korszak vértanúinak. »Az egész emberiség megszabadulhat, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak« (Harmadik hittétel). Isten nem személyválogató; »ő mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt, és megemlékezik a pogányokról; és mindegyik egyforma Istennek, zsidó is és nemzsidó is« (2 Nefi 26:33). Az Örök Isten örökké hív: »Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet« (Ésaiás 55:1), mert »a szabadítás fizetség nélküli« (2 Nefi 2:4)” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1971–73], 3:416–17).
2 Nefi 10:6–8. A szétszórás és az összegyűjtés először lelki
Jákób nyilvánvalóvá tette, hogy gonoszságuk vezetett a zsidók szétszóratásához (lásd 2 Nefi 10:6). Az összegyűjtés sorrendjét is kihangsúlyozta. A zsidók, mondta, akkor gyűjtetnek össze, „amikor eljön a nap, hogy hisznek [Krisztusban]” ( 7. vers; kiemelés hozzáadva).
Bruce R. McConkie elder rávilágított, hogy Izráel törzsei szétszóratásának és összegyűjtésének oka először lelki, aztán pedig fizikai:
„Miért került sor Izráel szétszórására? A válasz világos; egyértelmű; nincs kétség felőle. Izráelita elődeink azért szórattak szét, mert elutasították az evangéliumot, beszennyezték a papságot, hátat fordítottak az egyháznak és otthagyták a királyságot. Szétszórattak, mert elfordultak az Úrtól, hamis isteneknek hódoltak, és a pogány nemzetek útjain jártak. Szétszórattak, mert hátat fordítottak az ábrahámi szövetségnek, lábuk alá taposták a szent szertartásokat, és elutasították az Urat, Jehovát, aki az Úr Jézus, akiről minden prófétájuk bizonyságot tett. Izráel hitehagyás miatt szóratott szét. […]
Milyen tényezők játszanak akkor szerepet Izráel összegyűjtésében? Izráel összegyűjtése abból áll, hogy elhiszik, elfogadják és összhangban élnek mindazzal, amit az Úr egykor felajánlott ősi választott népének. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből, bűnbánatból, keresztelkedésből, a Szentlélek ajándékának elnyeréséből és Isten parancsolatainak betartásából áll. Abból, hogy hisznek az evangéliumban, csatlakoznak az egyházhoz és a királyságba jönnek. […] Állhat ezen kívül egy kijelölt helyre, avagy a hódolat földjére történő gyülekezésből is” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 515).
Russell M. Nelson elder az összegyűjtés tanának fontosságát hangsúlyozta: „Az összegyűjtés tana Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik fontos tanítása. Az Úr kijelentette: »adok nektek egy jelet, hogy… hosszú szétszórtságából népemet összegyűjtöm, Ó Izráel háza, és ismét megalapítom közöttük Sionomat« [3 Nefi 21:1]. A Mormon könyve előjövetele az egész világ számára egy jel arra, hogy az Úr megkezdte Izráel összegyűjtését, valamint az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adott szövetségek betöltését [lásd 1 Mózes 12:2–3; 26:3–4; 35:11–12]. Mi nem csupán tanítjuk ezt a tant, hanem részt is veszünk benne. Ezt úgy tesszük meg, hogy a fátyol mindkét oldalán segítünk összegyűjteni az Úr választottjait” (Liahóna, 2006. nov. 80.).
Bruce R. McConkie elder elmagyarázta, hova gyűljenek össze a szentek:
„A kinyilatkoztatott szó beszél az Úr szövetséges népének minden nemzetben, mindenféle nyelveket beszélő és minden nép között jelen lévő gyülekezeteiről az Úr ismételt eljövetele idején. […]
A mexikói szentek gyülekezőhelye Mexikó; a guetamalai szentek gyülekezőhelye Guatemala; a brazil szentek gyülekezőhelye Brazília; és így tovább, a föld egészének széltében-hosszában. […] Minden ország saját népének gyülekezőhelye” (in Conference Report, Mexico and Central America Area Conference 1972, 45).
Jákób azt tanította, hogy Isten Izráel házának különböző tagjait időről időre elvezette a világ más-más részeibe, és testvéreinek nevezte őket (lásd 2 Nefi 10:20–21). Leszármazási ág és hit tekintetében is testvérek voltak. Az Úrnak célja van minden ilyen ággal, és tudja, hogy az egyes csoportok hol vannak. A Mormon könyve legalább három ilyen csoportot említ: Lehi csoportját, a járeditákat (Ether könyvének feljegyzése szerint) és a mulekitákat (lásd Móziás 25:2; Hélamán 6:10; 8:21). Kétségkívül mások is voltak, akikről nem tudunk, például az északi Izráel ősi királyságából elveszett törzsek, és talán máshova elvezetett egyéb csoportok (lásd Jákób 5:20–25).
Elgondolkodtató kérdések
Hogyan segíthetsz az Úr népének összegyűjtésében?
Miért fontos az a felismerés, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozata egyénként is vonatkozik rád? Mit tehetsz azért, hogy elmélyítsd megértésedet az Úr engeszteléséről?
Honnan tudhatod, hogy életed kedvére van-e az Úrnak?
Szerinted miért kellett végtelennek lennie az engesztelésnek?
Javasolt feladatok
Olvasd el és gondold át a 2 Nefi 9:4–7-et, elgondolkozva azon, hogy miként szabadít meg minket az engesztelés mind a fizikai, mind a lelki haláltól.
A 2 Nefi 10 nagy ígéretekkel rendelkező, az utolsó napokban támasztott nemzetről ír. Nézd meg, a 10. fejezet miként jellemzi ezt a nemzetet!
Írd le, minek kell megtörténnie, mielőtt sor kerülne Izráel házának a 2 Nefi 10-ben említett végső megváltására.