24. fejezet

Alma 5–7

Bevezetés

Alma lemondott a bírói székről, hogy elmehessen „Nefi népe közé, hogy… felserkentse őket a kötelességükre történő emlékezésben, …tiszta bizonyságtétellel [gyakorolva] nyomást rájuk” (Alma 4:19). Zarahemla népe és Gedeon népe közötti fáradozásainak feljegyzései lehetővé teszik számunkra azt, hogy átgondoljuk, lelkileg mi hogyan állunk az Úr előtt. E fejezetek tanulmányozásakor gondold át, hogyan segíthetnek neked Alma kérdései, tanácsai és bizonysága abban, hogy ne felejtkezz el az Isten és embertársaid iránti kötelességedről! Nézd meg, mi eredményez lelki újjászületést, és mi segít abban, hogy a Szabadító jellemzőit alakítsd ki magadban!

Szövegmagyarázat

Alma 5:7. „A pokol láncai”

• Alma meghatározása szerint a „pokol láncai” azt jelentik, hogy az ellenség alávetettjeivé válunk és kitesszük magunkat annak a kockázatnak, hogy örök pusztulás vár ránk (lásd Alma 12:6, 11).

Alma 5:12–14. „Hatalmas változás… a szívetekben”

• Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből olyan átalakulási folyamatként írta le a megtérést – a hatalmas szívbéli változás megtapasztalását –, mely az élet minden területére kiterjed és hatással van: „A megtér szó azt jelenti, hogy »elfordul egyik hittől vagy iránytól egy másik felé«, a megtérés [pedig] »hitbéli meggyőződés változásával járó lelki és erkölcsi változás«. A szentírások szóhasználatában a megtérés általában nem csupán Jézus és tanításai elvi elfogadását jelenti, hanem Őbelé és az evangéliumába vetett serkentő hitet is, olyan hitet, amely átalakuláson munkálkodik, valós változást az élet értelmének megértésében, és az illető Istenhez való viszonyulásában – érdeklődés, gondolatok és viselkedés terén. Bár a megtérés fokozatosan is bekövetkezhet, a szó teljes értelmében addig nem beszélhetünk róla, míg az illető nem válik szívében új emberré” (in Conference Report, Oct. 1975, 107–8; vagy Ensign, Nov. 1975, 71).

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) megosztotta néhány jellemzőjét azoknak, akik megtapasztalták a hatalmas szívbéli változást:

  „Ha Krisztus követése mellett döntesz, akkor eldöntöd, hogy megváltozol. […]

  Az Úr belülről kifelé munkálkodik. A világ kívülről befelé. A világ kivenné az embereket a nyomornegyedekből. Krisztus a nyomornegyedet veszi ki az emberekből, akik aztán maguk mennek ki a nyomornegyedekből. A világ környezetük megváltoztatásával formálná az embereket. Krisztus az embereket változtatja meg, akik aztán megváltoztatják a környezetüket. A világ az emberi viselkedést formálná, azonban Krisztus az emberi természetet is meg tudja változtatni. […]

  Igen, Krisztus az embereket változtatja meg, a megváltozott emberek pedig meg tudják változtatni a világot.

  A Krisztusért változó embereket Krisztus vezeti. Pálhoz hasonlóan azt kérdezik: »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?« (Cselekedetek 9:6). Péter kijelentette, hogy »az ő nyomdokait« követik (1 Péter 2:21). János azt mondta, hogy úgy járnak, »a mint ő járt« (1 János 2:6).

  Végül akiket Krisztus vezet, azok felemésztődnek Krisztusban. Harold B. Lee elnök szavainak átfogalmazásával, tüzet gyújtanak másokban, mert ők is égnek. (Lásd Stand Ye in Holy Places [Salt Lake City: Deseret Book Co., 1974], p. 192.)

  Akaratukat elnyeli az Ő akarata. (Lásd János 5:30.)

  Mindig olyan dolgokat tesznek, amelyek tetszenek az Úrnak. (Lásd János 8:29.)

  Nem csak meghalnának az Úrért, de ami még ennél is fontosabb, Őérte akarnak élni.

  Lépj be otthonukba, és a falaikon függő képek, a polcaikon lévő könyvek, a levegőben a zene, szavaik és tetteik is azt mutatják, hogy keresztények.

  Isten tanújaként állnak mindig és mindenben, és minden helyen. (Lásd Móziás 18:9.)

  Krisztus van az elméjükben, amint minden gondolatban Őreá tekintenek. (Lásd T&Sz 6:36.)

  Krisztus van a szívükben, amint örökre Őreá vannak helyezve az érzelmeik. (Lásd Alma 37:36.)

  Majdnem minden héten vesznek az úrvacsorából, és újra meg újra tanúbizonyságot tesznek Örökkévaló Atyjuknak arról, hogy készek magukra venni Fiának nevét, mindig emlékezni Őrá és betartani a parancsolatait. (Lásd Moróni 4:3.)” (in Conference Report, Oct. 1985, 4–6; vagy Ensign, Nov. 1985, 5–7).

Alma 5:14. Istentől születni

• Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából körülírta, hogyan vezet újjászületéshez a megtérés:

  „A megtérés valamerre történő elfordulást jelent. Megtéréskor elfordulunk a világ útjaitól, rátérünk az Úr útjaira és megmaradunk azokon. A megtérésbe beletartozik a bűnbánat és az engedelmesség. A megtérés hatalmas szívbéli változást eredményez [lásd Móziás 5:2; Alma 5:12–14]. Az igaz megtért tehát »újjászületik« [lásd János 3:3–7; Móziás 27:24–26] és új életben jár [lásd Rómabeliek 6:3–4].

  Igaz megtértekként késztetést érzünk rá, hogy megtegyük, amit az Úr elvár tőlünk [lásd Móziás 5:2–5], és azok legyünk, aminek Ő látni akar [lásd 3 Nefi 27:21, 27]” (lásd Liahóna, 2005. nov. 86.).

• Joseph Smith próféta (1805–1844) kijelentette, hogy „az újjászületésre Isten Lelkén keresztül, szertartások által kerül sor” (History of the Church, 3:392).

  Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, mily valós csoda is az újjászületés: „A legnagyobb csoda talán… a bűntől beteg lelkek meggyógyítása, hogy a lelkileg vakok, süketek és fertőzöttek újra tisztákká, szeplőtelenekké és a szabadulás örököseivé lesznek. A mindenek feletti legnagyobb csoda pedig talán az, ami mindazok életében történik, akik újjászületnek; akik életükben elnyerik Isten Szent Lelkének megszentelő hatalmát; akiknek lelkéből tűz által kiég a bűn és a gonosz; akik lelkileg újra élnek” (The Mortal Messiah, Book 4 [1981], 3:269).

• Az Istentől való születéssel kapcsolatos további meglátásokért lásd a Móziás 5:2 (145. oldal) és a Móziás 27:25 szövegmagyarázatát (167–168. oldal).

Alma 5:14, 19. „Isten képmása van az ábrázatotokra vésve”

• Míg a Tizenkét Apostol Kvórumának segítőjeként szolgált, Theodore M. Burton elder (1907–1989) megfigyelte, hogy akik követik Mennyei Atyát, azok megjelenésükben hasonlóbbak Őhozzá: „Ha valóban elfogadjuk életünkben Istent, és az Ő parancsolatai szerint élünk, akkor Isten hatalmas változást visz véghez a megjelenésünkben, és elkezdünk mindinkább úgy kinézni, mint Mennyei Atyánk, akinek a képmására teremtettünk. Vajon ez a megjelenés teszi azt, hogy felismerjük, ha olyan férfival vagy nővel találkozunk, aki próbál közel élni az Úrhoz?” (in Conference Report, Oct. 1973, 151; vagy Ensign, Jan. 1974, 114).

• James E. Faust elnök (1920–2007) az Első Elnökségből felidézett egy olyan élményt, melynek során valaki, aki kapcsolatban állt az egyházzal, megjegyezte, milyen világosság tükröződik az utolsó napi szent diákok arcán:

  „Nemrég felidéztem egy 17 évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű találkozót Jeruzsálemben. Azzal kapcsolatban került sor erre, hogy földet béreljünk, amin később felépült a Brigham Young Egyetem közel-keleti tanulmányokat befogadó jeruzsálemi központja. Mielőtt sor került volna a szerződés aláírására, Ezra Taft Benson elnök és Jeffrey R. Holland elder, akkoriban a Brigham Young Egyetem elnöke, az egyház és az egyetem nevében megígérte Izráel kormányának, hogy nem kerül sor térítésre Izráelben.

  BYU Jerusalem Center for Near Eastern Studies

  Talán csodálkoztok, miért egyeztünk bele abba, hogy nem fogunk téríteni. Szükség volt rá ahhoz, hogy építési engedélyt kapjunk, és felépítsük ezt a bámulatos épületet Jeruzsálem történelmi városában. Tudtunk szerint az egyház és a BYU lelkiismeretesen és pontosan betartotta ezt a kötelezettséget. A szerződés aláírása után egyik barátunk éleslátón megjegyezte: »Ó, azt tudjuk, hogy nem fognak téríteni, de mit csinálnak a szemükben csillogó világossággal?« Az Izráelben tanuló diákjainkra gondolt” (lásd Liahóna, 2005. nov. 20.).

Alma 5:21–22. „Ruháj[a]… minden mocsoktól [megtisztul]”

• Amikor az Alma 5:22-ben ruhákról van szó, az arra utal, hogyan állunk lelkileg az Úr előtt. Lynn A. Mickelsen elder a Hetvenektől megnevezte, milyen hasonlóság áll fenn az engesztelés által érkező megtisztulás és a piszkos ruha kimosása között: „Párhuzam van aközött, hogy a Bárány vére által ruházatunk tisztára lesz mosva, valamint aközött, ahogyan saját szennyes ruháinkat mossuk tisztára. Ruházatunk az Ő engesztelő áldozata révén lesz tiszta. A ruházatra való szentírásutalás egész lényünkre vonatkozik. Azért van szükségünk megtisztulásra, mert beszennyez minket a bűn. Az ítélet és a megbocsátás a Szabadító kiváltsága, mert csak Ő tud megbocsátani és ő tudja kimosni a bűneinket [lásd Alma 5:21–27; T&Sz 64:10]” (lásd Liahóna, 2003. nov. 11.).

Alma 5:28. Levetkőzni a kevélységet

• A kevélység témakörével kapcsolatos meglátásokért nézd meg a Hélamán 3:33–34, 36; 4:12 (269. oldal) és a Hélamán 12:5–6 szövegmagyarázatát (282. oldal).

Alma 5:29. Levetkőzni az irigységet

• Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a világi hatásokból születő irigység szemben áll Isten tökéletes szeretetével:

  „Azt mondják, az irigység olyan bűn, amit senki nem ismer be szívesen. Egy régi dán mondás jól kifejezi, mily széles körben terjedhet el: »Ha az irigység láz volna, az egész világ beteg lenne.« […] Miközben úgy tűnik, hogy mások nagyobbakká válnak, azt hisszük, ettől mi kisebbek leszünk. Sajnos néha így is viselkedünk.

  Hogy történhet ez meg, különösen, amikor egyáltalán nem szeretnénk, hogy így legyen? Szerintem az egyik oka ennek az, hogy mindennap ilyen-olyan csábítások érnek minket, amik azt sugallják, hogy amink van, az nem elég. Valaki vagy valami örökösen azt hajtogatja, hogy szebbnek, gazdagabbnak, ünnepeltebbnek, csodáltabbnak kell lennünk annál, mint amilyennek mi látjuk magunkat. Azt mondják, nem vagyunk elég vagyonosak, és nem jártunk még a legjobb helyeken. Azzal az üzenettel bombáznak minket, hogy megmérettünk a világ dolgainak mérlegén, és híjával találtattunk [lásd Dániel 5:27]. […]

  De Isten nem így működik. […]

  Tanúságomat teszem arról, hogy Isten egyikünket sem szeret vagy becsül kevésbé, mint másokat. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő mindannyiunkat szeret – bizonytalanságainkkal, aggályainkkal, énképünkkel és mindenünkkel együtt. Ő nem méregeti a tehetségeinket és a kinézetünket. Nem méregeti a foglalkozásunkat és a vagyonunkat. Ő minden futónak drukkol, és azt kiabálja, hogy a bűn ellen versenyzünk, nem egymás ellen. Tudom, hogy ha hűek leszünk, akkor mindenkire készen állva várakozik az igazlelkűség tökéletesen rászabott palástja [lásd Ésaiás 61:10; 2 Nefi 4:33; 9:14], amely ruhák megfehéríttettek »a Bárány vérében« [Jelenések 7:14]. Biztassuk egymást az e díj elnyerésére irányuló erőfeszítéseinkben” (lásd Liahóna, 2002. júl. 70–72.).

Alma 5:46–47. „A kinyilatkoztatás lelke”

• Alma látott ugyan angyalt, de az Alma 5:46–47-ben bizonyságot tett róla, hogy nem ez, hanem a böjt és az ima tette számára lehetővé azt, hogy elnyerje a tudást. Heber J. Grant elnök (1856–1945) azt mondta erről: „Sokan azt mondják: »Bárcsak angyalt láthatnék, bárcsak hallanám, amint angyal jelent ki valamit, hogy ennek következtében életem minden napján hű maradjak!« Azonban ez semmilyen hatással nem volt azokra [Lámánra és Lemuelre], akik nem az Urat szolgálták, és ma sem lenne hatása” (in Conference Report, Apr. 1924, 159).

  Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) kifejtette, miért lehet hatásosabb a Szentlélek egy angyal látogatásánál: „Krisztus… kijelentette, hogy egy angyali megnyilatkozás, mely valamely kézzelfogható, feltámadt lény látogatásából származik, nem tesz ránk olyan benyomást…, amilyet a Szentlélek megnyilvánulása által kapunk. A személyes látogatások idővel elhalványulhatnak, azonban a Szentlélektől kapott útmutatás napról napra, évről évre megújul és tovább folytatódik, ha úgy élünk, hogy érdemesek legyünk rá” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:44).

• A kinyilatkoztatás lelke Istentől érkező kommunikáció, amely a Szentlélek hatalma által jő el az ember elméjébe és szívébe (lásd T&Sz 8:2). Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, hogyan ismerhetjük fel a Szentlélektől kapott üzenetet:

  „Az elmébe érkező benyomás nagyon sajátos.

  Konkrét szavakat hallhatunk, érezhetünk vagy írhatunk le úgy, mintha utasításokat diktálnának nekünk.

  A szívnek adott közlés egy általánosabb benyomás Az Úr először gyakran benyomásokat ad. Ha fel tudjuk ismerni a fontosságukat és engedelmeskedünk nekik, akkor egyre inkább képesek leszünk elfogadni az elmébe érkező részletesebb utasításokat. Ha követjük a szívbe érkező benyomást, akkor megerősíti azt az elmének adott konkrétabb utasítás” (“Helping Others to Be Spiritually Led” [Church Educational System symposium on the Doctrine and Covenants, Aug. 11, 1998], 3–4; see LDS.org under gospel library/additional addresses/CES addresses).

Alma 5:53–54. „A világ hiábavaló dolgai”

• A hiábavaló meghatározása: „üres, értéktelen, lényegtelen, nem fontos. […] Csak az ember saját képzelgése emeli fel” (Noah Webster’s First Edition of an American Dictionary of the English Language, 1828 [1967]).

• Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanácsolta az utolsó napi szenteknek, hogy kerüljék a világ hiábavaló dolgaiba való belefeledkezést: „Jézus azt tanította, hogy »nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete« (Lukács 12:15). Így tehát ne gyűjtsünk magunknak »kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják« (Máté 6:19). Más szavakkal szívünk kincsei – elsődlegesen fontos dolgaink – ne azok legyenek, amelyeket a szentírások gazdagságnak és ezen világ hiábavaló dolgainak neveznek (lásd Alma 39:14). »A világ hiábavaló dolgai« közé tartozik a vagyon, a kevélység, az előkelőség és a hatalom világi kvartettjének minden kombinációja. Mindezeket illetően a szentírások arra emlékeztetnek bennünket: »ezeket nem tudod magaddal vinni« (Alma 39:14). Olyan kincsekre kell törekednünk, amelyeket a szentírások a hűeknek ígérnek: »a tudás nagyszerű kincseire…, méghozzá rejtett kincsekre« (T&Sz 89:19)” (lásd Liahóna, 2001. júl. 101.).

• Jeffrey R. Holland elder is megjegyezte, hogy lelkileg veszélyes a külső megjelenés hívsága: „Ha állandóan csak magunkkal foglalkozunk és a külső megjelenésre összpontosítunk, az nem csak társasági szempontból őrültség, hanem lelkileg is pusztító hatású és sokszor erre vezethető vissza a boldogtalanság… a mai világban. Ha pedig a felnőttek állandóan a megjelenéssel foglalkoznak – begyűrve, felhúzva, megtoldva és átalakítva mindazt, amit csak átalakítható –, akkor ennek hatása és aggodalma bizonyára a gyermekekbe is átszivárog. Egy bizonyos ponton a probléma elér oda, amit a Mormon könyve hiú képzelgéseknek nevez [lásd 1 Nefi 12:18]. A világi társadalomban pedig a hiúság és a képzelgés is teljesen elszabadult. Bizony, hatalmas és tágas sminktárra van szüksége annak, aki fel akarja venni a versenyt a körülöttünk lévő médiában közvetített szépség képével” (lásd Liahóna, 2005. nov. 30.).

Alma 5:57. „Gyertek ki a gonoszok közül, és szakadjatok el”

• David R. Stone elder a Hetvenektől felvázolta, hogyan példázzák a New York-i Manhattan templom építésénél használt technikák azt, ahogyan elszakadhatunk a világi hatásoktól:

  „A világban túl sok az olyan ember, aki az ősi Babilonra kezdett hasonlítani azáltal, hogy a saját útjain jár és olyan istent követ, »akinek képmása a világra hasonlít« [T&Sz 1:16].

  Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk az, hogy képesek legyünk ebben a világban élni, de valahogy nem ebből a világból valónak lenni. Meg kell teremtenünk Siont Babilon közepén. […]

  Részt vehettem a Manhattan templom építésében, így lehetőségem volt rá, hogy felszentelése előtt gyakran járjak a templomban. Csodálatos volt tökéletes csendben ülni a celesztiális szobában, ahová egy pisszenés sem hatol be kívülről, a zajos New York-i utcákról. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen áhítatos csend legyen a templomban, amikor mindössze néhány méterre van tőle a nagyváros forgataga?

  A válasz a templom építésében rejlik. Egy meglévő épület falain belülre építették, a templom belső falai pedig csak néhány ponton kapcsolódnak a külső falakhoz. Így csökkentette a templom (Sion) a külső világ, vagyis Babilon hatását.

  Tanulhatunk ebből. Megteremthetjük a valódi Siont magunk között azáltal, hogy behatároljuk, milyen mértékben gyakorolhat hatást Babilon az életünkre. […]

  Akárhol is vagyunk, bármilyen városban is élünk, a celesztiális királyság alapelvei által felépíthetjük saját Sionunkat, és mindig törekedhetünk arra, hogy tisztaszívűek legyünk. […]

  Nem kell napjaink és lakóhelyünk kultúrájának bábjaivá válnunk. Lehetünk bátrak, járhatunk az Úr ösvényein és követhetjük az Ő lábnyomait” (lásd Liahóna, 2006. máj. 90–93.).

Alma 5:57–58; 6:3. „Kitörölték a neveiket”

• Névtörléssel kapcsolatban nézd meg a Móziás 26:32–36 (165–166. oldal) és a Moróni 6:7 szövegmagyarázatát (393. oldal).

  Alma 6:8

  Milyen tantételek vezették Almát, amikor Isten szavát hirdette Gedeon városának?

Alma 7:10. Jézus Jeruzsálemnél születik meg

• Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, mit mondott Alma a Szabadító születésének helyéről:

  „Nincs összeütközés vagy ellentmondás a Mormon könyvében és a Bibliában lejegyzett igazságok között. Alma szavainak figyelmes olvasása felfedi, hogy nem akarta azt mondani, hogy Jézus Jeruzsálemben fog megszületni. Alma többet tudott ennél. Ezt Joseph Smith is tudta, és mindazok, akik részt vettek a Mormon könyve előhozatalában. Ha Alma azt mondta volna, hogy »Jeruzsálemben fog megszületni, mely ősatyáink városa«, az egész más lett volna. Akkor azt mondanánk, hogy tévedett. Alma azonban nem tévedett, és amit mondott, az igaz.

  Dr. Hugh Nibley azt mondta erről az 1957-es papsági tananyagban, An Approach to the Book of Mormon, a 8. leckében, a 85. oldalon:

  „A Mormon könyvét ért támadások egyik kedvenc pontja az Alma 7:10 kijelentése, mely szerint a Szabadító „Jeruzsálemnél fog megszületni, mely ősatyáink földje”. Itt Jeruzsálem nem „ősatyáink földjén” található város, hanem maga a föld. Krisztus egy faluban született, majdnem 10 kilométerre Jeruzsálem városától; nem a városban, hanem ott, amit maguk az ősi időkben élő emberek »Jeruzsálem földjének« neveztek” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 1:174).

• Jeruzsálemet és Betlehemet is nevezték Dávid városának, ami okozott némi zűrzavart. A Lukács 2:11 Betlehemre utal Dávid városaként. A 2 Sámuel 5:6–8, a 2 Királyok 14:20, a 1 Krónika 11:4–8 azonban Jeruzsálemre utal Dávid városaként.

  Alma 7:6, 19–20

  Mit vett észre Alma, milyen állapotban volt lelkileg Gedeon népe?

Alma 7:11–12. Fájdalmaink, megpróbáltatásaink, kísértéseink, betegségeink és gyengeségeink

• Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából így írt arról, hogy a Szabadító ismeri a halandóság megpróbáltatásait és az egyéni vétkeinket: „Valós, személyes tapasztalatból ismeri, nem csak azért, mert második állapotában mindenféle fájdalmat, megpróbáltatást és kísértést szenvedett el, hanem azért is, mert a bűneink mellett fájdalmainkat, betegségeinket és gyengeségeinket is magára vette. (Lásd Alma 7:11–12.) Így hát nem elvont értelemben, hanem a maga valóságában, »a test szerint« ismert minden emberi szenvedést. Hordozta a gyengeségeinket, mielőtt mi hordoztuk volna azokat. Tökéletesen tudja, hogyan segítsen meg minket. Nincs mit mondanunk neki a fájdalomról, a kísértésről vagy a megpróbáltatásról, »a test szerint« ismerte meg ezeket, és győzelme teljes volt!” (We Will Prove Them Herewith [1982], 46).

Alma 7:12. Megsegíti népét

• A megsegít szóval kapcsolatban azt tanította Jeffrey R. Holland elder: „A szentírások gyakran használják a [megsegít] szót annak leírására, ahogyan Krisztus törődik velünk és figyel ránk. A szó angol megfelelője szó szerint annyit tesz: »odaszalad«. Mily pompásan írja le ez azt, ahogyan a Szabadító sietve erőfeszítést tesz értünk! Amellett, hogy hív minket: jöjjünk hozzá és kövessük őt, szakadatlanul hozzánk szalad, hogy segítsen nekünk” (“Come unto Me” [CES fireside for young adults, Mar. 2, 1997], Liahona, Aug 1998, 44).

  Alma 7:15–16

  Mit tanácsolt és mit ígért Alma Gedeon népének?

Alma 7:22–24. A melkisédeki papság felelősségei

• Az Alma 7:22–24 tartalmaz papságviselőknek szóló utasításokat, és azoknak a tulajdonságoknak a felsorolását, melyekkel rendelkezni kell ahhoz, hogy megfelelőképp szolgálhassanak a papságban. Ezek az utasítások hasonlítanak azokhoz, amelyeket a Tan és a szövetségek 121:41–42 ad a papságviselőknek. Az Alma 7 és a Tan és a szövetségek 121 ezen versei segítenek a papságviselőknek, hogy tudják, mit tegyenek papsági hatalmuk növeléséért.

  Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kifejtette, milyen fontos papságviselőként az igazlelkű életvitel:

  „A papságot nagyon nagy becsben tartja az Úr. Körültekintően jár el a tekintetben, hogy miként és ki ruházza azt rá valakire. Erre soha nem titokban kerül sor.

  Most elmondtam, hogyan kapjátok meg a felhatalmazást. A hatalom elnyerése azonban attól függ, hogy mihez kezdtek ezzel a szent, láthatatlan ajándékkal.

  Felhatalmazásotok az elrendeléseteken keresztül érkezik, hatalmatok azonban engedelmességeteken és érdemességeteken át” (in Conference Report, Oct. 1981, 47; vagy Ensign, Nov. 1981, 32).

Alma 7:23. „Minden dologban mértékletes”

• Russell M. Nelson elder megjegyezte, milyen biztonságot eredményez a mértékletesség:

  „A mértékletesség visszafogottságot és önuralmat sugall a tettekben. Az egyik megkötött szövetségre emlékeztet. […]

  A szentírások ismételten azt tanítják, hogy legyünk »minden dologban mértékletesek« (1 Korinthusbeliek 9:25; Alma 7:23; 38:10; T&Sz 12:8). A mértékletesség megvédhet minket a kicsapongás utóhatásaitól” (in Conference Report, Oct. 1991, 81; vagy Ensign, Nov. 1991, 60).

Elgondolkodtató kérdések

• Bár Alma angyalt látott, bizonysága elnyeréséhez még ezt követően is bűnbánatot kellett tartania, Jézus Krisztusba vetett hitet kellett gyakorolnia és nagy erőfeszítéseket kellett tennie. Hogyan írja le az Alma 5:45–48 azt a folyamatot, amelynek során Alma tudást nyert a Fiúról, az Atya Egyszülöttjéről?

• Milyen hasonlóságokat és különbségeket látsz abban, ahogyan Alma Zarahemla népe és Gedeon népe között szolgált?

• Hogyan mélyült a megértésed és a megbecsülésed az engesztelés iránt az Alma 7:11–13 tanulmányozása kapcsán?

Javasolt feladatok

• Alma az 5. fejezetben több mint 40 kérdést tett fel. Olvasd el Alma kérdéseit, és válassz ki egyet, amire válaszként írsz egy bekezdést arról, amit a kérdés témájáról tudsz, amit érzel vagy amilyen meglátásaid vannak.

• Nézz utána és fedezd fel az Alma 7:23-ban felsorolt azon tulajdonságok jelentését, amelyeket eddig nem ismertél.