Nefi utolsó írásai foglalják magukban azt, amit ő Krisztus tanaként határozott meg (lásd 2 Nefi 31:2, 21; 32:6). Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette:
„A Mormon könyvében »Krisztus tana« egyszerű és félreérthetetlen. Kizárólag az evangélium első tantételeire összpontosít, az arra való biztatást is beleértve ebbe, hogy tartsunk ki, ne tágítsunk, haladjunk tovább. Tulajdonképpen tisztaságában és egyszerűségében rejlik Krisztus tanának hatásossága. […]
Krisztus tana nem bonyolult. Mélységesen, csodálatosan, őszintén tiszta és teljes” (Christ and the New Covenant [1997], 49–50, 56).
Törekedjetek életeteket Krisztus tanának egyszerű, de mélységes vonatkozásaira összpontosítani, amelyek a Szentlélek társaságát és irányítását eredményezik, valamint örök boldogságot és örömöt.
Jeffrey R. Holland elder kifejtette, milyen értelemben használja a 2 Nefi 31 a „Krisztus tana” kifejezést: „Bár a »Krisztus tana« kifejezés megfelelő módon használható lenne a Mester tanításai bármelyikének vagy összességének leírására is, a Mormon könyvét, az Újszövetséget és az utolsó napi szentírásokat átszövő, pompásan széles körű és csodálatos kifejezésekre inkább a Krisztus tanai kifejezés illik. Vegyük észre azonban, hogy Nefi nyilvánvalóan egyes számot használ. Nefi utolsó bizonyságában, valamint később, amikor maga a Szabadító jelentette ki ezt a nefitáknak, amikor megjelent nekik, Krisztus tanának egy bizonyos jól behatárolható, pontos jelentésén van a hangsúly, méghozzá azon, amit Joseph Smith próféta az evangélium első tantételeiként és szertartásaiként nyilvánított ki” (Christ and the New Covenant, 49).
Míg az emberiségnek a bűnök bocsánatáért kell megkeresztelkednie, a Szabadító, aki szent és bűn nélkül való volt, az alázatosság és az engedelmesség példáját mutatva keresztelkedett meg. Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogy megkeresztelkedésével Jézus Krisztus mindenkinek példát mutatott, hogy kövessék a nyomdokait:
„Annyira fontos belépni Isten királyságába, hogy Jézus is megkeresztelkedett, megmutatván nekünk »az ösvény szorosságát, és hogy keskeny a kapu, amelyen be kell [lépnünk]« (2 Nefi 31:9). […]
Halandó anyától születvén, Jézus megkeresztelkedett, hogy eleget tegyen Atyja parancsolatának, mely szerint Isten fiainak és leányainak meg kell keresztelkedniük. Mindannyunk számára példát mutatott abban, hogy legyünk alázatosak Mennyei Atyánk előtt. Mindannyiunkat szívesen látnak a keresztelő vizében. Megkeresztelkedett, hogy tanúságot tegyen Atyjának arról, hogy parancsolatai betartása terén engedelmes lesz. Megkeresztelkedett, hogy megmutassa nekünk, hogy el kell nyernünk a Szentlélek ajándékát (lásd 2 Nefi 31:4–9).
Jézus példáját követve mi is megmutatjuk, hogy bűnbánatot tartunk és engedelmesek leszünk Mennyei Atyánk parancsolatainak betartása terén. Megtört szívvel és töredelmes lélekkel megalázkodunk, amint felismerjük bűneinket, és bűnbocsánatot keresünk a vétkeinkre (lásd 3 Nefi 9:20). Szövetséget kötünk, hogy készen állunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, és mindig emlékezni Őrá” (lásd Liahóna, 2001. jan. 7–8.).
2 Nefi 31:13. „Szívetek minden szándékával, nem cselekedvén képmutatást”
A „szívetek minden szándékával” teljes elkötelezettséget sugall Jézus Krisztus mellett, tiszta és őszinte indítékokat, nem csupán az Úr követésének tettetését. Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből azt mondta az ilyesfajta képmutatásról: „Vannak, akik úgy próbálják szolgálni az Urat, hogy közben ne sértsék meg az ördögöt” (“The Price of Peace,” Ensign, Oct. 1983, 6).
Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából kihangsúlyozta, milyen fontos őszintén követni az Urat:
„Vajon tényleg, valóban az evangélium szerint élünk, vagy csak az igazlelkűség látszatát mutatjuk, hogy a körülöttünk lévők azt higgyék, hűségesek vagyunk, pedig valójában szívünk és láthatatlan tetteink nem felelnek meg az Úr tanításainak?
Vajon csupán az »isteniség látszat[át]« vesszük magunkra, miközben tagadjuk »annak hatalmát«? [Joseph Smith története 1:19]
Valóban igazlelkűek vagyunk, vagy csak engedelmességet színlelünk akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy néznek minket?
Az Úr világossá tette, hogy a látszat nem fogja megtéveszteni, és óva intett minket attól, hogy csalfák legyünk Ővele vagy másokkal szemben. Figyelmeztetett minket, hogy óvakodjunk azoktól, akik tettetik magukat, akik sötét valóságot rejtő fényes látszatot mutatnak. Tudjuk, hogy az Úr »azt nézi, mi a szívben van«, és nem a külső megjelenést [1 Sámuel 16:7]” (in Conference Report, Apr. 1997, 17–18; vagy Ensign, May 1997, 15–16).
Jézus Krisztus azt tanította, hogy minden embernek a víztől és a Lélektől is meg kell keresztelkednie (lásd János 3:5). A vízzel való keresztséget a Lélek keresztelésének kell követnie, amire időnként a tűz keresztségeként utalunk. Marion G. Romney elnök azt tanította: „El sem lehet mondani szavakkal, mennyire fontos a Szentlélek ajándékának elnyerése. Ez a tűz általi keresztség, amelyre János utalt. (Lásd Lukács 3:16.) Ez az a »Lélektől« való születés, amelyről Nikodémusnak beszélt Jézus [János 3:5]” (in Conference Report, Apr. 1974, 134; vagy Ensign, May 1974, 92).
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából világossá tette, hogy a konfirmáció önmagában nem jelenti a Lélek általi keresztség elnyerését:
„Keresztelkedésünket követően a papsági felhatalmazással rendelkező személyek – kezeiket fejünkre helyezve – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmáltak, és ránk ruházták a Szentlelket (lásd T&Sz 49:14). Konfirmációnk alkalmával a kijelentés, hogy »fogadd be a Szentlelket«, arra utasított, hogy törekedjünk a Lélek általi keresztségre.
Joseph Smith próféta azt tanította: »Megkeresztelhetnek egy zsák homokot is az ember helyett, ha nem a bűnök bocsánatára teszik, és nem a Szentlélek elnyerése végett. A vízzel történő keresztség csupán félkeresztség, és a másik fél nélkül semmire nem jó – vagyis a Szentlélek általi keresztség nélkül« (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 98.). Vízben történő alámerítés által lettünk megkeresztelve a bűnök bocsánatára. Meg kell keresztelkednünk az Úr Lelke által is, és meg kell merítkeznünk benne, »és majd azután jön bűneitek bocsánata, a tűz és a Szentlélek által« (2 Nefi 31:17)” (Liahóna, 2006. máj. 29.).
Lynn A. Mickelsen elder a Hetvenektől elmagyarázta, hogy a Szabadító engesztelése által a tűzzel való keresztség bűntől való megtisztulást eredményez: „A Szabadító engesztelése révén, azáltal, hogy önmagát adta váltságdíjul, felhatalmazást ad a Szentléleknek, hogy megtisztítson minket a tűzzel való keresztséggel. Míg a Szentlélek bennünk lakozik, az Ő tisztító jelenléte kiégeti a bűn szennyét. Mihelyst elköteleztük magunkat, kezdetét veszi a tisztító folyamat” (lásd Liahóna, 2003. nov. 12.).
Azon ritka alkalmak egyikén, amikor hallani lehetett az Atya hangját, erről tett bizonyságot: „Igen, az én Szeretettem szavai igazak és hűek. Aki mindvégig kitart, az meg lesz szabadítva” (2 Nefi 31:15). Később azt mondta, hogy akik mindvégig kitartanak, azoknak örök életük lesz (lásd 20. vers). Ezek a szent szavak, amelyeket Nefi az Atyától hallott, az evangélium egyik leginkább figyelemre méltó ígéretét jelenítik meg, mely szerint „aki mindvégig kitart, annak örök életet” fog adni (3 Nefi 15:9).
A „mindvégig kitart” kifejezést gyakran használjuk annak szemléltetésére, hogy egész életünk során türelmesen kell viselnünk a nehézségeket. Joseph B. Wirthlin elder kifejtette, hogy a mindvégig kitartás azt is jelenti, hogy életünk végéig hűen kitartunk Krisztus mellett:
„A mindvégig kitartás tana arról szól, hogy folyamatosan az örök élethez vezető ösvényen maradunk, miután hit, bűnbánat, keresztelés és a Szentlélek elnyerése által ráléptünk erre az ösvényre. A mindvégig kitartás teljes szívet kíván, vagy ahogy Amáleki próféta a Mormon könyvében tanította: »jöjjetek hozzá, és ajánljátok fel neki teljes lelketeket, felajánlásként, és rendületlenül böjtöljetek és imádkozzatok tovább, és tartsatok ki mindvégig; és ahogy él az Úr, megszabadultok« [Omni 1:26].
A mindvégig kitartás azt jelenti, hogy életünket szilárdan evangéliumi talajba ültettük, az egyház vérkeringésében maradunk, alázattal szolgáljuk embertársainkat, krisztusi életet élünk, és megtartjuk szövetségeinket. Akik kitartanak, azok kiegyensúlyozottak, állhatatosak, alázatosak, folyton fejlődnek, és nincs bennük csalárdság. Bizonyságukat nem világi okokra építik, hanem igazságra, tudásra, tapasztalatra és a Lélekre alapozzák” (lásd Liahóna, 2004. nov. 101.).
Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke azt tanította, hogy a keresztelkedés nemcsak az egyházba való belépést jelenti, hanem az örök élet eléréséhez szükséges ösvényt is. Amikor az Úr itt volt a földön, nagyon világossá tette, hogy egy és csakis egy út vezet az ember szabadításához. »Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam« (János 14:6) Ezen az úton járva nyilvánvalóvá válik, hogy ez a két dolog le van szögezve. Először is, nevében rejlik az emberiség szabadulását biztosító felhatalmazás. »Nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk« (Cselekedetek 4:12). Másodszor pedig van egy elengedhetetlen szertartás – a keresztelés –, olyan kapuként, amelyen minden léleknek át kell haladnia, hogy elnyerje az örök életet” (in Conference Report, Oct. 1975, 145; vagy Ensign, Nov. 1975, 97).
David A. Bednar elder azt tanította, hogy egész életen át tartó, folyamatos engedelmességben való előre törekedésre van szükség ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk: „Krisztushoz jönni nem egyetlen olyan alkalmat jelent, aminek van kezdeti- és végpontja, inkább folyamatról van szó, amely kialakul és az egész élet folyamán mélyül el. A folyamat első lépéseként persze tudást kell szereznünk, és tanulnunk kell Jézusról, életéről, tanításairól és papsági szolgálatáról. Az Őhozzá jövetel emellett igazából folyamatos engedelmességet kíván és azt, hogy igyekezzünk Jézushoz hasonlóvá válni gondolataink, indítékaink, kommunikációnk és tetteink terén. Miközben előre törekedünk (lásd 2 Ne. 31:20) a tanítványság ösvényén, közeledhetünk a Szabadítóhoz azzal az elvárással, hogy Ő is közeledjen hozzánk; szorgalmasan kereshetjük Őt annak reményében, hogy megtaláljuk; annak bizonyosságával kérhetünk, hogy kapni fogunk; és azt elvárva kopogtathatunk, hogy az ajtó kinyittatik nekünk (lásd T&Sz 88:63)” (“Because We Have Them before Our Eyes,” New Era, Apr. 2006, 2).
A „Krisztus szaván lakmározva” (2 Nefi 31:20) kifejezés pazar étkezéshez hasonlítja azt, hogy hajlandóak vagyunk-e befogadni Krisztus szavait. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy akkor lakmározunk Krisztus szavain, ha vágyunk rájuk és engedelmeskedünk nekik: „A lakmározás többet tesz a kóstolgatásnál. A lakmározás a zamatok megízlelését jelenti. Akkor ízleljük meg a szentírások zamatát, amikor az örömteli felfedezés és a hithű engedelmesség szellemében tanulmányozzuk azokat. Amikor Krisztus szavain lakmározunk, akkor azok bevésődnek szívünk hústábláiba [lásd 2 Korinthusbeliek 3:3]. Természetünk szerves részévé válnak” (lásd Liahóna, 2001. jan. 21.).
Hol találhatjuk meg „Krisztus szavát”, amelyen lakmározhatunk? Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) tisztázta a kérdést: „A Mormon könyve szóhasználatával élve hinnünk kell Krisztusban »és őt meg nem tagadni« (2 Nefi 25:28). …Krisztushoz kell jönnünk, és tökéletessé kell lennünk benne (lásd Moróni 10:32). […] »Krisztus szaván« kell lakmároznunk (2 Nefi 31:20), amint azt a szentírásokban, felkentjei, és az Ő Szent Lelke által megkapjuk” (A Witness and a Warning [1988], 51).
Robert D. Hales elder kifejtette, hogy ahhoz, hogy Krisztus szavain lakmározzon valaki, tanításait el kell nyelnie és magáévá kell tennie, ahogyan az ételt elnyeli és magáévá teszi az ember: „Ha Krisztus szaván akarunk lakmározni, tanulmányoznunk kell a szentírásokat, és el kell mélyednünk szavaiban azáltal, hogy elgondolkozunk rajtuk, és minden gondolatunk, minden cselekedetünk részévé tesszük azokat” (lásd Liahóna, 1999. jan. 16.).
Később pedig Hales elder beszélt a szentírásokon való lakmározásról, mint az Úr hangja meghallásának eszközéről az életünkben:
„Ha nem rendelkezünk Isten szavával, vagy nem ragaszkodunk Isten szavához, és nem vesszük figyelembe azt, akkor ismeretlen utakra tévedünk, és elveszünk mind egyénként, mind családként, mind pedig nemzetként.
A porból kiáltó hangokhoz hasonlóan az Úr prófétái ma is arra szólítanak fel minket a földön, hogy kapaszkodjunk a szentírásokba. Ragaszkodjunk hozzájuk, járjunk azok szerint, éljünk azok szerint, leljük örömünket bennük, lakmározzunk belőlük! Ne csupán kóstolgassuk azokat! Ezek jelentik »Isten szabadulásra vezető hatal[mát]« [T&Sz 68:4], amely visszavezet minket a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz.
Ha a Szabadító ma testben közöttünk lenne, akkor Ő a szentírásokból tanítana minket, ugyanúgy, ahogyan akkor tanított, amikor a földön élt. […] Szavai így csengenek…: »Tudakozzátok az írásokat, mert… ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam« [János 5:39]. E bizonyság pedig a Szentlélek által adatik, mert »a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat« [Moróni 10:5]. […]
Mily dicsőséges áldás! Mert amikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat, mert szavait a prófétáin keresztül kapjuk. Ő tanítani fog bennünket, ahogyan figyelünk a Szent Lélekre” (Liahóna, 2006. nov. 26–27.).
Miután valaki befogadta a Szentlelket és tűz által keresztelkedett, a Szentlélek „az angyalok nyelvén” szólás képességével és szókincsével inspirálja őt, hogy így kiálthasson dicséreteket „Izráel Szentjéhez” (2 Nefi 31:13). Az angyalok nyelvén szólás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető más nyelven fog beszélni.
Boyd K. Packer elnök kifejtette, hogy az angyalok nyelvén szólunk, amikor a Szentlélek hatására mondunk valamit: „Nefi elmagyarázta, hogy az angyalok a Szentlélek hatalma által szólnak, és ti is szólhattok az angyalok nyelvén, ami mindössze annyit tesz, ahogy ti is beszélhettek a Szentlélek hatalmával. Halk lesz. Láthatatlan lesz. Nem lesz ott galamb. Nem lesznek kettős tüzes nyelvek. De ott lesz a hatalom” (“The Gift of the Holy Ghost: What Every Member Should Know,” Ensign, Aug. 2006, 49–50).
2 Nefi 32:3–5. „Minden olyan dolgot…, amit meg kell tennetek”
A Mormon könyve megígéri, hogy „Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3). W. Rolfe Kerr elder a Hetvenektől kifejtette, hogy Krisztus szavai éppen úgy utat mutathatnak nekünk, ahogyan a Liahóna utat mutatott Lehi családjának a vadonban: „Így hát láthatjuk, testvéreim, hogy Krisztus szavai egyfajta Liahónát jelentenek mindannyiunk számára, megmutatván nekünk az utat. Ne legyünk restek, amikor könnyű az út! Hittel ültessük elménkbe és szívünkbe Krisztus szavait úgy, ahogy azok le vannak jegyezve a szent írásokban, és ahogy azokat halljuk az élő próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szájából! Hittel és buzgón lakmározzunk Krisztus szavaiból, mert az Ő szava lesz a mi lelki Liahónánk, megmondván nekünk, mit kell cselekednünk!” (Liahóna, 2004. máj. 37.).
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből megerősítette, milyen fontos és milyen hasznos a rendszeres, mindennapos szentírás-tanulmányozás által elnyert Szentlélek jelenléte: „Egy másik egyszerű dolog, amely által lehetővé tesszük Istennek, hogy erőt adjon nekünk, az, hogy lakmározunk a szavain: olvassuk az egyház alapvető műveit és az élő próféták szavait, és elmélkedünk azokról. Isten megígéri, hogy segítséget fog nyújtani nekünk e napi gyakorlat által. A szentírások hű tanulmányozása elhozza a Szentlelket életünkbe” (lásd Liahóna, 2004. máj. 18.).
Spencer J. Condie elder a Hetvenektől megjegyezte, hogy a szentírások elősegíthetik, hogy velünk legyen a Szentlélek, amikor fontos döntésekkel nézünk szembe: „Misszióval, jövőbeli életpályával, végül pedig a házassággal kapcsolatos döntésekkel kell majd szembenéznetek. Miközben olvassátok a szentírásokat és útmutatásért imádkoztok, nem biztos, hogy a választ nyomtatott szavak formájában látjátok majd, de miközben olvastok, határozott benyomásokat és sugalmazásokat kaptok, és az ígéret szerint a Szentlélek »minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek« [2 Nefi 32:5]” (lásd Liahóna, 2002. júl. 50.).
James E. Faust elnök (1920–2007) az Első Elnökségtől azt a tanácsot adta, hogy az ima legyen Istennel összekötő biztosítókötél: „Amikor Isten az embert a földre helyezte, az ima vált az emberiség és Isten közötti biztosítókötéllé. Így Ádám nemzedékében az emberek »kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét« [1 Mózes 4:26]. Attól kezdve minden nemzedékben nagyon fontos emberi szükségletet elégített ki az ima. Mindannyiunknak van problémája, amit nem tud megoldani, és vannak gyengeségeink, amiket nem tudunk legyőzni az erő magasabb rendű forrásához intézett ima nélkül. Ez a forrás a mennyei Isten, akihez Jézus Krisztus nevében imádkozunk [lásd 2 Nefi 32:9; 3 Nefi 20:31]. Amint imádkozunk, Mennyei Atyánkra, minden tudás, megértés, szeretet és könyörület birtoklójára kell gondolnunk” (lásd Liahóna, 2002. júl. 62.).
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából példát hozott rá, hogyan vihető el az evangélium „az emberek gyermekeinek szívébe” (2 Nefi 33:1):
„Hinckley elnök megállapította a Lélekkel való tanításról szóló parancsolat következményét, amikor ezt a fontos felhívást tette:
»[Rá kell bírnunk] a tanítóinkat, hogy a szívükből, ne pedig a könyveikből beszéljenek, hogy kifejezzék az Úr és ezen értékes munka iránti szeretetüket, és ez valamilyen módon fellobbantsa a lángot hallgatóik szívében« [Teachings of Gordon B. Hinckley (1997), 619–20].
Ez a mi célunk – hogy azok szívében, akiket tanítunk, lángra lobbantsuk az Isten iránti szeretetet és a Jézus Krisztus evangéluma iránti elkötelezettséget” (lásd Liahóna, 2000. jan. 97.).
David A. Bednar elder elmagyarázta, hogy az ige hallgatójának is készen kell állnia a Lélek általi befogadásra: „Nefi arra tanít minket, hogy »amikor egy ember a Szentlélek hatalma által beszél, a Szentlélek hatalma viszi el [az üzenetet] az emberek gyermekeinek szívébe« (2 Nefi 33:1). Kérlek, figyeljetek fel rá, hogy a Lélek hatalma elviszi az üzenetet a szívhez, de nem szükségszerűen a szívbe. A tanító magyarázhat, szemléltethet, meggyőzhet és bizonyságot tehet, akár hatalmas lelki erővel és hatékonysággal. Végül azonban az üzenet és a Szentlélek tanúságtétele csak akkor hatol be a szívbe, ha az illető lehetővé teszi, hogy bejusson” (“Seek Learning by Faith” [an evening with Elder David A. Bednar, Feb. 3, 2006], 1, www.ldsces.org; lásd még T&Sz 50:14, 17–20).
Ezra Taft Benson elnök azt tanította, hogy az egyház tagjaiként az egyik feladatunk elmondani másoknak azt, hogy ezek Jézus Krisztus szolgáin keresztül szóló szavai: „Fő feladatunk az evangélium hirdetése, és ezt hatékonyan kell tennünk. Nem vagyunk kötelesek minden ellenvetést megválaszolni. Végül mindenki nekitámaszkodik a hit falának, ahol saját magának kell megvetnie a lábát. »És ha ezek nem Krisztus szavai, ítéljétek meg magatok«, mondta Nefi, »mert Krisztus az utolsó napon hatalommal és nagy dicsőséggel meg fogja nektek mutatni, hogy ezek az ő szavai; és ti és én szemtől szembe fogunk állni törvényszéke előtt; és tudni fogjátok, hogy ő parancsolta meg nekem ezen dolgok leírását« (2 Nefi 33:11). Mindenkinek magának kell megítélnie ezeket, tudván, hogy Isten felelősségre fogja vonni ezért” (in Conference Report, Apr. 1975, 95–96; vagy Ensign, May 1975, 65).
Nefi azt mondta, hogy találkozni fog velünk a törvényszék előtt. Érdekes módon Jákób és Moróni is nagyon hasonló megjegyzést tett (lásd Jákób 6:13; Moróni 10:27).
Elgondolkodtató kérdések
Miért fontos része az előre törekedés a mindvégig kitartásnak?
Nefi azt a tanácsot adta nekünk, hogy mindig imádkozzunk (lásd 2 Nefi 32:9). Adott életkörülményeid között miként tehetnéd ezt meg legjobban?
Mi van rád leginkább hatással Nefi végső bizonyságában? (lásd 2 Nefi 33:10–14).
Javasolt feladatok
E fejezet szövegmagyarázatának elolvasása után értékeld ki saját szokásaidat a személyes szentírás-tanulmányozás és az ima terén! Vajon megfelelnek a Krisztus szavain történő lakmározásnak és a mindig imádkozásnak? (Lásd 2 Nefi 32:3, 9.) Tedd meg a szükséges változtatásokat a szentírás-tanulmányozásodban, hogy jobban összhangba hozd Nefi tanításaival!
2 Nefi 31–33 alapján készíts családi este tanítást arról, ahogy Nefi Krisztus tanát elmagyarázta (lásd 2 Nefi 31:2). Segíts a családod tagjainak megérteni, mire gondolt Nefi, amikor azt mondta: „ez az út; és semmi más út vagy név nem adatott az ég alatt, amely által az embert meg lehetne szabadítani Isten királyságában” (2 Nefi 31:21).