17. fejezet

Énós – Mormon szavai

Bevezetés

Énós, Járom, Omni és Mormon szavai könyvének tanulmányozásakor nézd meg, miként kaphatsz te is Énóshoz hasonlóan útmutatást az Úrtól! Énós története megmutatja Isten hajlandóságát, hogy megáldjon és vezessen minket válaszul személyes imánkra. A Lehi-Nefi földjére menekülő nefiták története pedig azt példázza, hogy Isten a népét is vezeti prófétai figyelmeztetések és tanácsok formájában. Személyes ima és a próféta követése által bizonyságot nyerünk arról, hogy az Úr végtelenül szeret minket és törődik velünk.

Jákób és Énós

© Scott Snow, 1999

Szövegmagyarázat

Énós 1:1. „Az Úr nevelő tanítása és intelmei szerint”

• Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) azt tanácsolta az apáknak, hogy kövessék az igazlelkű apáknak a Mormon könyvében mutatott tanítói mintáját:

  „Mire tanították az igazlelkű apák fiaikat a Mormon könyvében? Sok dologra, de az egészen átívelt »az Örökkévaló Isten nagy terve« – a bukás, az újjászületés, az engesztelés, a feltámadás, az ítélet és az örök élet üzenete. (Lásd Alma 34:9.) Énós azt mondta, tudja, hogy apja igaz ember, »mert megtanított az ő nyelvére, és az Úr nevelő tanítása és intelmei szerint – és legyen áldott ezért Istenem neve« (Énós 1:1).

  A Mormon könyvében azok, akiknek semmit nem tanítottak az Úrról, akik csakis világi tudást kaptak, ravasz és gonosz nép lettek. (Lásd Móziás 24:5, 7.)

  Nem minden igazság azonos értékű. A legértékesebbek a szabadulás megmentő igazságai. Ezeket az igazságokat világosan, gyakran és buzgón tanították az apák. Vajon mi, apák is így teszünk?” (in Conference Report, Oct. 1985, 47; vagy Ensign, Nov. 1985, 36).

Énós 1:2. Isten előtti tusakodás

• Énós imádkozik

  Robert Barrett, © IRI

  Énós nem Istennel tusakodott. A feljegyzés azt mondja, hogy Énós Isten előtt tusakodott, imában. Így tusakodunk, amikor azon küszködünk, hogy a Szentlélek sugalmazására megtaláljuk és kifejezésre juttassuk valódi vágyainkat. Az ilyetén való imádkozáshoz ki kell zárnunk a hiábavaló, semmitmondó vagy őszintétlen ismétléseket, és szívünk legmélyebben rejlő vágyait kell szavakba öntenünk. Minden mondat az Isten akaratának megtétele iránti sóvárgás és vágyakozás kifejezésévé válik. Az ilyen imákat a Szentlélek segíti és vezeti, „mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Rómabeliek 8:26).

  Énós 1:3–4

  Milyen szavak vagy kifejezések árulják el, hogy Énós őszintén és hittel szólította Istent?

Énós 1:3–15. Az imára kapott válasz elnyerésére való felkészülés

• Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt a folyamatról, melyen Énós átment, ami megerősítette a hitét és felkészítette őt, hogy választ kapjon az imájára:

  „Először is, Énós az édesapjától hallotta az evangéliumi igazságokat, ahogy ti is családotoktól és most ezen a konferencián halljátok azokat.

  Másodszor, hagyta, hogy apja tanításai »az örök életről és a szentek öröméről« [Énós 1:3] mélyen a szívébe vésődjenek.

  Harmadszor, vágyott rá, hogy tudja, vajon ezek a tanítások igazak-e, és ő maga hol áll Alkotója előtt. Énós szavaival élve: »lelkem éhezett« [Énós 1:4]. Énós e fokozott lelki étvággyal tette magát érdemessé a Szabadító ígéretének elnyerésére: »Áldottak mindazok, akik éhezik és szomjazzák az igazlelkűséget, mert el fogja tölteni őket a Szentlélek« [3 Nefi 12:6].

  Negyedszer, Énós engedelmeskedett Isten parancsolatainak, ami lehetővé tette számára, hogy fogékony legyen a Szentlélek Lelkére.

  Ötödször, Énós feljegyzi: »letérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá; igen, és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra emeltem a hangom, hogy az elérte a mennyeket« [Énós 1:4]. Nem volt könnyű. A hit nem jött azonnal. Sőt, Énós úgy jellemezte azt, amit imában megtapasztalt, mint tusakodást, »melyben Isten előtt volt [része]« [Énós 1:2]. De a hit végül megadatott. A Szentlélek hatalma által tanúbizonyságot szerzett magának.

  Nem lelhetünk Énóséhoz hasonló hitre, ha mi magunk nem tusakodunk imában Isten előtt. Tanúsíthatom, hogy a jutalom megéri az erőfeszítést. […] Ígérem, hogy ha őszintén és fáradhatatlanul teszitek ezeket a dolgokat, beteljesednek életetekben azok a szavak, amelyeket tanítványainak mondott Krisztus: »Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek« [Máté 7:7]” (lásd Liahóna, 2004. nov. 72.).

• Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából az imákra kapott válaszok elnyerését kombinációs zár kinyitásához hasonlította. Olyan folyamathoz, amelyben lépések követik egymást: „Az imában való könyörgés újra és újra megtanította nekem, hogy a menny páncélszekrényét, annak minden áldásával, csakis kombinációs zár nyitja. Az első retesz akkor old ki, amikor jelen van a hit, a második akkor, amikor jelen van a személyes igazlelkűség, a harmadik, az utolsó pedig akkor, amikor a kért dolog Isten – és nem saját véleményünk – szerint helyénvaló számunkra. Időnként olyan valamiért dörömbölünk a páncélszekrény ajtaján, amit nagyon akarunk, és csodálkozunk, miért nem nyílik ki az ajtó. Nagyon is elkényeztetett gyermekek lennénk, ha a páncélszekrény ajtaja ennél könnyebben nyílna. Visszatekintve, ha számba veszem azokat a kéréseimet, amelyeket visszautasított, elmondhatom, hogy Isten valóban szeret engem. Elutasított kéréseink sokat elárulnak rólunk, de tökéletes Atyánkról is” (“Insights,” New Era, Apr. 1978, 6).

Énós 1:5–8. „Énós, bűneid megbocsáttattak neked”

• Bűnbánatot tartó lány

  Del Parson, © IRI, 2000

  Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megtanította, hogyan tisztíthat meg minket Jézus Krisztus engesztelése által a teljes bűnbánat: „A Megváltó a bűnbánat irgalmas útján keresztül rendezheti igazságosan egyéni számlánkat és adhat bűnbocsánatot [lásd Alma 42:15]. A bűnbánat abszolút lényeges ahhoz, hogy az engesztelés elvégezze teljes csodáját az életünkben. Ha megértitek az engesztelést, látni fogjátok, hogy Isten nem valamiféle féltékeny lény, aki örömét leli a félrelépők üldözésében. Inkább teljes mértékben tökéletes, együttérző, megértő, türelmes és megbocsátó Atya” (in Conference Report, Apr. 1995, 101; vagy Ensign, May 1995, 75).

Énós 1:9–14. Mások jólétére irányuló vágy

• Miután magára vonatkozóan már érezte az engesztelés áldásait, Énós saját népe, a nefiták jólétéért imádkozott, majd ellenségei, a lámániták lelki jólétéért. Robert D. Hales elder beszélt róla, milyen aggodalmat éreznek mások iránt azok, akik megtértek: „A szentírások megerősítik, hogy az igazán megtértek többet tesznek annál, hogy egyszerűen hátat fordítanak a világ csábításainak. Szeretik Istent és az embertársaikat. Elméjük és szívük a Szabadító engesztelő áldozatára összpontosít. Megtérésük percétől kezdve Énós, az ifjabb Alma, Pál és mások is teljes szívükkel azon feladat felé fordultak, hogy magukat és embertársaikat Istenhez vezessék” (lásd Liahóna, 2001. jan. 8.). (Lásd még a Móziás 28:3 szövegmagyarázatát a 169. oldalon.)

  Énós 1:13–16

  Mit kívánt Énós az Úrtól arra az esetre, ha a nefiták elpusztulnának? Miként mutatja ez meg az embertársai iránt érzett szeretetét?

Énós 1:10. „Az Úr hangja szólt elmémben”

• Sokféleképpen érkezik kinyilatkoztatás vagy sugalmazás, például gondolatok, benyomások és érzések útján (lásd T&Sz 6:15; 8:2–3). Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke beszélt róla, hogyan ismerhetjük fel az Úr hangját:

  „Az imákra adott válaszok csendben érkeznek. A szentírások a sugalmazás hangját halk, szelíd hangként jellemzik. […]

  Én azt tapasztaltam, hogy a sugalmazás inkább érzésként, nem annyira hangként érkezik. […]

  A nehéz kérdéseket tegyétek el elmétek hátsó zugába és folytassátok az életeteket. Elmélkedjetek rajtuk és csendben, de kitartóan imádkozzatok felőlük.

  Lehet, hogy a válasz nem villámcsapásként érkezik. Lehet, hogy itt egy kicsit, ott egy kicsit kapott sugalmazásként jön, »sort sorra, előírást előírásra« (T&Sz 98:12).

  Lesznek olyan válaszok, amelyek a szentírások olvasásából, mások beszédek hallásából érkeznek. Időnként pedig, amikor az fontos, kapunk néhányat nagyon is közvetlen és erős sugalmazás által. A késztetések világosak és félreérthetetlenek lesznek” (in Conference Report, Oct. 1979, 28, 30; vagy Ensign, Nov. 1979, 19–21).

• Joseph Smith próféta (1805–1844) a következőképpen magyarázta, miként kommunikál velünk az Úr: „Az embernek hasznára válik az, ha felismeri a kinyilatkoztatás lelkének első közlését; például, amikor úgy érzitek, hogy tiszta intelligencia árad belétek, hirtelen ötleteitek támadhatnak, úgyhogy felismerve ezt, beteljesedni vélhetitek még aznap vagy hamarosan; vagyis azok a dolgok, amelyek Isten Lelke által az elmétekbe ötlöttek, meg fognak történni; és így Isten Lelkét megismerve és megértve azt, növekedhettek a kinyilatkoztatás tantételében, míg tökéletessé nem váltok Krisztus Jézusban” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 136.).

Énós 1:23; Mormon szavai 1:17. Szigorú beszéd

• Az egyházi vezetőknek időnként egyenes, szigorú beszéddel kell olyan dolgokra figyelmeztetniük az egyház tagjait, amelyek kockára tehetik a szabadulásukat. Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) erre a kötelességre utalt, amikor azt mondta a fiatal felnőtteknek: „Biztos vagyok benne, hogy Péter, Jakab és Pál nem találta kedvére való feladatnak azt, hogy állandóan bűnbánatra kellett szólítaniuk és veszélyekre kellett figyelmeztetniük a népet, de rendíthetetlenül ezt tették. Vezetőitekként tehát nekünk is állandóan ezt kell tennünk. Ha a fiatalok nem értenek valamit, az részben lehet a mi hibánk is. Ha azonban világossá tesszük előttetek az igaz utat, akkor feddhetetlenek leszünk” (Love versus Lust, Brigham Young University Speeches of the Year [Jan. 5, 1965], 6).

Énós 1:27. „Nyugodalmam helyére”

• Joseph Smith próféta azt tanította az örök nyugodalomról: „Isten megőrzött egy időt, vagy időszakot, amelyet… kijelölt, amikor minden alattvalóját, aki engedelmeskedett a hangjának, és betartotta a parancsolatait, elviszi a celesztiális nyugalmába. Ez a nyugalom olyan tökéletes és dicsőséges, hogy az embernek fel kell készülnie annak a királyságnak a törvényei szerint arra, hogy beléphessen, és élvezhesse áldásait. […] Isten bizonyos törvényeket adott az emberi családnak, amelyek, ha betartják őket, elegendők ahhoz, hogy felkészítsék őket ennek a nyugalomnak az örökségére” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 170.).

Járom 1:5. „Nem káromkodtak, se nem káromoltak”

• Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) megerősítette, hogy tisztán kell tartanunk a beszédünket:

  „Ezt mondom a fiúknak. Ezt mondom az idősebb férfiaknak is, akik hasonló problémával küszködnek. Szeretettel mondom. Tudom, hogy az Úrnak kedvére van, ha tiszta és erényes beszédet használunk, mert Ő példát mutatott nekünk. Kinyilatkoztatásait olyan szavak rejtik, amelyek megerősítenek, felemelnek, és arra biztatnak minket, hogy azt tegyük, ami helyes, és igazságban, jósággal haladjunk előre.

  Ne káromkodjatok! Ne gyalázkodjatok! Kerüljétek az úgynevezett piszkos vicceket! Maradjok távol azoktól a beszélgetésektől, amelyeket mocskos, erkölcstelen szavak tarkítanak! Boldogabbak lesztek, ha így tesztek, és példátok másoknak is erőt ad majd” (in Conference Report, Oct. 1987, 59; vagy Ensign, Nov. 1987, 48).

Járom 1:11. „Higgyenek eljövetelében úgy, mintha már el is jött volna”

• A Jézus Krisztus születése előtt élt próféták, mint Járom, úgy írtak eljöveteléről és engeszteléséről, mintha az már meg is történt volna. Benjámin király azt mondta: „Az Úristen elküldte szent prófétáit mind az emberek gyermekei közé, hogy ezen dolgokat minden nemzetségnek, nemzetnek és nyelvnek kijelentsék, hogy ezáltal aki elhiszi, hogy Krisztus el fog jönni, az bocsánatot nyerhessen a bűneire, és rendkívül nagy örömmel örvendezhessen, méghozzá úgy, mintha már el is jött volna közéjük” (Móziás 3:13; kiemelés hozzáadva). Abinádi azt mondta: „…ha Krisztus nem jött volna el a világra, úgy beszélve az eljövendő dolgokról, mintha már megtörténtek volna, akkor nem lehetett volna megváltás” (Móziás 16:6; kiemelés hozzáadva).

Omni 1:12–17. Három különböző civilizáció a feljegyzésben

• Ebben a rövid beszámolóban három olyan népcsoportról szerzünk tudomást, akiket a nyugati félteke megígért földjére hozott az Úr. Az elsőként említett csoport Lehi csoportja. A Mormon könyvének nagy része az ő történetüket beszéli el, valamint leszármazottaikét.

  A Mormon könyve megemlít egy második csoportot is, akikre Zarahemla népeként utal, ők Mulek leszármazottai voltak, és csatlakoztak a nefitákhoz (lásd Móziás 25:2). Mulek, Sedékiás király fia, azt követően hagyta el Jeruzsálemet és ment az amerikai földrészre, hogy Babilónia Kr. e. 587 körül elpusztította Jeruzsálemet (lásd Omni 1:15). Szentírás-feljegyzések nélkül Zarahemla népe élő tanúbizonyságaként szolgált annak, amit Nefinek mondott a Lélek, hogy egy egész nemzet is elsüllyedhet a hitetlenségben (lásd 1 Nefi 4:13). A mulekiták Móziás király uralma alatt csatlakoztak a nefitákhoz (lásd Omni 1:19).

  A harmadik csoport a járediták voltak, akik az 1 Mózes 11-ben említett nagy torony idején jöttek a megígért földre. A járediták csoportjából hatalmas nemzetség nőtt ki. Végül azonban valamikor Kr. e. 600 és 300 között egy hatalmas polgárháborúban kiirtották egymást, és csak utolsó királyuk, Koriántumr maradt meg, valamint Ether, az Úr prófétája (lásd Ether 15:29–34). Ether befejezte a feljegyzést, Koriántumr pedig nyilván addig vándorolt, míg rá nem lelt Zarahemla népére, akikkel halála előtt „kilenc holdtöltén keresztül” együtt lakott (Omni 1:21). Azon kívül, amit Moróni Ether könyvében feljegyzett, nem sokat tudunk a járeditákról.

Omni 1:23–25. Benjámin király átveszi a kislemezeket

• 1 Nefi és Omni között a kislemezeket a próféták, a nagylemezeket pedig a királyok vezették (lásd Járom 1:14). Ezen a ponton azonban lényegi változás történt. Amáleki Benjámin királynak adta a kislemezeket, amelyek ekkorra megteltek (lásd Omni 1:30). Benjámin király idejétől kezdve a vallási és a történelmi tudnivalókat is a nagylemezeken vezették. A kislemezek csak Kr. u. 130 után adattak hozzá ezekhez. Móziás és 4 Nefi között Mormon nagylemezekről vett kivonatolását olvashatjuk.

  Omni 1:26

  Mit tanácsolt nekünk Amáleki, mit tegyünk, hogy megszabaduljunk?

Omni 1:26. „Ajánljátok fel neki teljes lelketeket, felajánlásként”

• Neal A. Maxwell elder tanított arról, mit jelent felajánlani magunkat az Úrnak: „Az igazi, személyes áldozat soha nem tett állatot az oltárra. Inkább abból áll, hogy hajlandóak vagyunk az oltárra tenni a bennünk lévő állatot, és hagyni, hogy elégjen!” (in Conference Report, Apr. 1995, 91; vagy Ensign, May 1995, 68).

  Ugyanebben a témában később azt tanította Maxwell elder: „…amikor akaratotokat alárendelitek Istennek, akkor az egyetlen olyan dolgot adjátok neki, amelyet valóban neki tudtok adni, mert rendelkeztek vele” (lásd Liahóna, 2004. máj. 46.).

Mormon szavai. Híd Nefi kis- és nagylemezei között.

• A nefiták által vezetett feljegyzések között ott voltak Nefi kis- és nagylemezei is (lásd 1 Nefi 9:2). A nagylemezek elsősorban a nép világi történelmét tartalmazták, a kislemezek pedig a szent történelmet (lásd 1 Nefi 9:2–4). Az 1 Nefi és Omni közötti rész Nefi kislemezeire volt feljegyezve. A Móziás és 4 Nefi közötti rész Mormonnak a nagylemezekről vett kivonatolását tartalmazza (lásd az 1 Nefi 9:1–5 szövegmagyarázatát a 23. oldalon).

Mormon szavai 1:7. „Az Úr minden dolgot tud, ami el fog jönni”

• Nefi csak 30 évvel azután készítette el a kislemezeket, hogy Lehi csoportja elhagyta Jeruzsálemet (lásd 2 Nefi 5:28–31). Nem értette, miért kapott parancsot második feljegyzésköteg elkészítésére, de hitt abban, hogy ez az Úr által „ismert bölcs célból” van (1 Nefi 9:5). Közel ezer évvel később Mormon próféta Nefiéhez hasonló szavakat visszhangzott, amikor tanúbizonyságot tett arról hogy Nefi nagylemezeinek kivonatolásán kívül Nefi kislemezeit is beleveszi a feljegyzésbe, „egy bölcs célból” (Mormon szavai 1:7).

  Joseph Smith Mormon Nefi nagylemezeiről vett kivonatolása fordításával kezdte a Mormon könyvét. 116 oldalnyi kézirattal készült el, amikor Martin Harris arra kérte, hogy adja oda neki a kéziratot, hadd mutassa meg azt családja tagjainak. Joseph háromszor is megkérdezte Istentől, hogy elviheti-e Martin a kéziratot, míg végül engedélyt kapott erre. A kézirat gonosz emberek kezébe került (lásd T&Sz 10:8), és ma az elveszett kéziratként, avagy az elveszett 116 oldalként utalunk rá.

  A kézirat elvesztése nyilvánvalóan megmutatja, miért parancsolta meg az Úr Nefinek a kislemezek írását, és miért kapott sugalmazást Mormon arra, hogy ezeket is belevegye a feljegyzésbe. Joseph Smithnek azt mondta az Úr, hogy ne fordítsa le újra a már befejezett részt, hanem helyettesítse azt Nefi kislemezeinek a lefordításával (lásd T&Sz 10:30, 38–45). A lefordított 116 oldal a Kr. e. 600–130 közötti időszakot ölelte fel, Lehi idejétől Benjámin király idejéig. A kislemezek is a Kr. e. 600–130 közötti időszakról szóltak, Lehitől Benjámin királyig. Mindentudó lévén, az Úr a második feljegyzéssel, a kislemezekkel ugyanazt az időszakot fedette le, amelyről az ellopott 116 oldal szólt. Ez lehetővé tette azt is, hogy az Úr betartsa az Énóssal kötött szövetségét, mely szerint megőrzi a feljegyzéseket (lásd Énós 1:16).

• Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősítette, hogy a Mormon könyve kislemezekről származó része több információval szolgál annál, mint ami a 116 oldalon elveszett:

  „A Mormon könyvében legalább hat alkalommal utal a »bölcs célból« kifejezés Nefi kislemezeinek elkészítésére, megírására vagy megőrzésére (lásd 1 Nefi 9:5; Mormon szavai 1:7; Alma 37:2, 12, 14, 18). Ti és én tudjuk, hogy ez a bölcs cél – legalábbis a legnyilvánvalóbb – a korábban említett 116 oldalnyi kézirat elvesztésének pótlása volt.

  Szíven üt azonban a felismerés, hogy van ennél bölcsebb cél is. […] A bölcsebb célra vonatkozó felvetés kulcsa a Tan és a szövetségek 10. szakaszának 45. versében található. Amikor az Úr útmutatást ad Josephnek, …azt mondja: »Íme, Nefi [kis]lemezein sok olyan dolog van felvésve, ami jobb bepillantást ad evangéliumomba« (kiemelés hozzáadva).

  Ez tehát nyilvánvalóan nem csereüzlet volt: te adsz 116 oldalnyi kéziratot, én pedig adok neked 142 oldalnyi nyomtatott szöveget. Nem bizony. Többet kaptunk annál, mint amit elveszítettünk. Kezdettől fogva lehetett tudni, hogy ez így lesz. Ez valóban egy bölcsebb cél érdekében történt. Nem tudjuk pontosan, mit veszítettünk a 116 oldallal, de azt igenis tudjuk, hogy a kislemezeken megkaptuk három nagyszerű tanú [Nefi, Jákób és Ésaiás] személyes kijelentéseit, a Mormon könyvének nagyszerű tanokat hirdető három hangját, amint bizonyságot tesznek arról, hogy Jézus a Krisztus. […]

  Tulajdonképpen szerintem elég nyilvánvalóvá lehet tenni azt, hogy a kislemezeknek az volt az egyetlen céljuk, hogy teret adjanak e három tanúnak” (“A Standard unto My People” [Church Educational System symposium on the Book of Mormon, Aug. 9, 1994], 9–10; lásd LDS.org under gospel library/additional addresses/CES addresses).

• Neal A. Maxwell elder tanúbizonyságtot tett Isten előrelátásáról, és arról, ahogyan ez megerősíti a hitünket Őbenne:

  „Isten valósága és létezése tanán kívül kevés tan alapvetőbb annál az igazságnál, hogy Isten mindentudó. […]

  Isten tökéletes az isteni tulajdonságok tekintetében, és ezek egyike a tudás: »Minden dolog ismerete nélkül Isten semekkora részét nem tudná megszabadítani teremtményeinek; mert kezdettől fogva mindvégig, mindenek ismerete teszi lehetővé számára azt, hogy ezt az értelmet átadja a teremtményeinek, akik ezáltal az örök élet részeseivé válnak. Ezen kívül pedig ha az emberek elméjében nem lenne ott az, hogy Isten rendelkezik minden ismerettel, akkor lehetetlen volna hitet gyakorolniuk őbenne« (Lecture 4, paragraph 11). […]

  Isten az, aki kezdettől fogva ismeri a véget, tehát azt is teljes mértékben tudja, hogy mi van a kettő között” (All These Things Shall Give Thee Experience [1979], 6–7).

Mormon szavai 1:10–11. Amáleki Benjámin királynak adta a lemezeket

• Amáleki a kislemezeket adta Benjámin királynak. A nagylemezek egészen Kr. u. 385-ig feljegyzésvezetőtől feljegyzésvezetőnek adattak, amikor is Mormonhoz kerültek, aki kivonatolta őket. Kivonatolását az aranylemezekre, vagyis Mormon lemezeire írta.

• Rálátást adhat neked arra, hogy a Mormon könyvében hány oldal jut különböző időszakokra, ha megnézed a „Nefita feljegyzésvezetők” című ábrát a függelék 416. oldalán.

Elgondolkodtató kérdések

• Miért van szükséged imára ahhoz, hogy élvezhesd az engesztelés áldásait?

• Zarahemla népének nyelve megromlott, mert nem voltak feljegyzéseik. Hogyan segítenek nekünk a feljegyzések és a nyelv a lelki növekedésben?

• Isten előrelátásának mely példáit láttad megnyilvánulni életed eseményeiben? (Lásd a Mormon szavai 1:7 szövegmagyarázatát a 135. oldalon.)

Javasolt feladatok

• Röviden írd le valamelyik olyan Isten előtti „tusakodásodat”, amely lelki fejlődéshez vezetett (lásd az Énós 1:2 szövegmagyarázatát a 131. oldalon). Időről időre lapozd fel ezeket a feljegyzett lelki élményeidet, hogy emlékezz rá, miként vezetett téged az Úr.

• Tanulmányozd és beszéld meg egy barátoddal, milyen „szigorú” tanácsokat kaptunk a mai prófétáktól, amelyek lelki veszélyre figyelmeztetnek minket (lásd az Énós 1:23 és a Mormon szavai 1:17 szövegmagyarázatát a 133. oldalon).

• A 116 elveszett oldal történetét használva fel példaként készülj fel egy rövid tanításra, amely Isten mindentudásáról és arról szól, hogy képes véghezvinni a céljait.