Felsőfokú hitoktatás
42. fejezet: 3 Nefi 15–17

42. fejezet

3 Nefi 15–17

Bevezetés

Mózes napjaiban Izráel gyermekei merevnyakúak voltak és keményszívűek. Ennek eredményeképp elveszítették annak kiváltságát, hogy a magasabb törvény teljessége szerint élhessenek (lásd Móziás 13:29–31). Ehelyett a magasabb törvény azon részei mellé, amelyeket még mindig betarthattak, megkapták Mózes törvényét (az alacsonyabb törvényt), hogy az segítsen nekik Krisztushoz jönni (lásd T&Sz 84:18–27). Feltámadása után Jézus Krisztus azt tanította a nefitáknak, hogy Mózes törvénye Őbenne beteljesedett (lásd 3 Nefi 12:17–18). Azt tanította, hogy „a régi dolgok elmúltak” (3 Nefi 15:2–4), és Ő „a törvény és a világosság”, amelyet követniük kell (3 Nefi 15:9).

A 3 Nefi 15–17 olvasása közben figyeld meg a hitetlen zsidók és a tanítható nefiták közötti különbségeket! Vesd össze, milyen igazságokat tartott vissza a Szabadító a jeruzsálembeliektől, és milyen figyelemreméltó kinyilatkoztatásokat adott Amerikában! Figyeld meg, hogy tanításainak megértése hitet, elmélkedést és imát kíván! Miközben e hűségesebb tanítványok által megtapasztalt leírhatatlan örömről és hívő gyermekeik csodálatos élményeiről olvasol, fel fogod ismerni, mily nagyon megéri megfizetni ezt az árat.

Szövegmagyarázat

3 Nefi 15:1–10. Mózes törvényét Jézus Krisztus adta és teljesítette be

  • A Mormon könyve korábbi prófétái azt tanították, hogy Mózes törvénye végül be fog teljesedni. Nefi, Jákób és Abinádi is felkészítették népüket, hogy végül fogadják majd el Mózes törvényének végét. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megnevezte annak okait, amiért a nefiták fel tudták adni a régit és be tudták fogadni az újat:

    „A nefita gyülekezet nyilvánvalóan készségesebben fogadta ezt, mint a zsidó világ, részben azért, mert a nefita próféták oly gondosan tanítottak a törvény átmeneti természetéről. Abinádi azt mondta: »…szükséges, hogy most még betartsátok Mózes törvényét; de azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor már nem lesz szükség Mózes törvényének betartására« [Móziás 13:27]. Nefi ugyanennek szellemében hangsúlyozta ki a következőket: »A törvényt illetően pedig azért szólunk, hogy gyermekeink megtudhassák a törvény halott voltát; és ők, tudván a törvény halott voltát, várakozással tekinthessenek majd az életre, mely Krisztusban van, és tudják, hogy mivégre adatott a törvény. És miután a törvény betöltetett Krisztusban, hogy nincs szükség szívük megkeményítésére ellene, amikor a törvényt el kell vetni« [2 Nefi 25:27; kiemelés hozzáadva.]

    Ez a fajta tanítás – a figyelmeztetés, hogy Mózes törvényének vak védelmében ne keményítsük meg szívünket Krisztus ellen – sokaknak hasznára lehetett volna (és sokakat megmenthetett volna) akkor az Óvilágban éppen úgy, mint most szerte a világon” (Christ and the New Covenant [1997], 156–57).

3 Nefi 15:2–8. Mózes törvénye és a magasabb törvény

  • Jézus azt mondta, hogy „a régi dolgok elmúltak, és minden dolog megújult” (3 Nefi 15:3). Jeffrey R. Holland elder a következőképp magyarázta ezt: „Fontos megértenünk, hogy Mózes törvényét Jézus Krisztus már azelőtt is létező evangéliumának sok alapvető része lefedte, vagyis magában foglalta. Soha nem akart valami olyasmi lenni, ami Jézus Krisztus evangélumától különáll, különválasztott, vagy netalántán azzal szemben áll. […] Célja soha nem tért el a magasabb törvényétől. Mindkettő Krisztushoz kívánta vinni az embereket” (Christ and the New Covenant, 147). Jézus tehát mondhatta ezt: „Mert íme, népemmel kötött szövetségem még nem teljesedett be egészen; a Mózesnek adott törvénynek viszont énbennem vége van” (3 Nefi 15:8).

    A nefitákkal és Mózes törvényével kapcsolatos további tudnivalókért lásd Móziás 13:27–35 szövegmagyarázatát (153. oldal).

3 Nefi 15:5–8. Nem egészen teljesedett be a szövetség

  • Azt illetően, hogy mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „nem semmisítem meg a prófétákat” (3 Nefi 15:6), lásd a 3 Nefi 12:17–20, 46–47 szövegmagyarázatát (310–311. oldal).

    Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „népemmel kötött szövetségem még nem teljesedett be egészen” (3 Nefi 15:8)? Jehova az ősi időkben szövetséget kötött Ábrahámmal. Ábrahámnak (1) utódokat ígért az örökkévalóságon át, (2) olyan földet, amely végül celesztiális királyság lesz, valamint (3) Isten papsági hatalmát. Ezek az ígéretek Ábrahám leszármazottainak is megadattak (lásd T&Sz 132:30–31), és a jövőben fognak beteljesedni.

3 Nefi 15:11–13. „Ez örökségetek földje”

  • Izráel tizenkét törzse mindegyikének ki lett jelölve egy földterület Kánaán földjén örökségük földjeként. Azon kívül, amit a Szentföldön kaptak, József leszármazottainak Amerika földje is meg lett ígérve örökségük részeként. A Szabadító azt mondta a tizenkét nefita tanítványnak, hogy ők és népük „József házának egy maradéka” (3 Nefi 15:12), és „ez örökségetek földje” (13. vers).

  • Orson F. Whitney elder (1855–1931) a Tizenkét Apostol Kvórmából a következő leírást adta az örökség földjéről: „Amerika egy másik neve, amelyet a Mormon könyve igazol, József földje, mert így nevezte a pátriárka, Jákób a tizenkét fiának adott áldásban (1 Mózes 49:22–26), valamint Mózes próféta, amikor elbúcsúzott Izráel tizenkét törzsétől (1 Mózes 33:13–15). Jákób így utalt Józsefre: »termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat«, és ezt beteljesítette az, amikor Lehi és társai Ázsiából Amerikába vándoroltak, átkelve a Csendes-óceánon. Talán nem is kell hozzáfűzni, hogy e nyugati földrészek fő jellemzői a hatalmas hegyláncok, az Andok és a Sziklás-hegység, amelyeket méltán nevezett a héber pátriárka úgy, mint »ős hegyek… és… örök halmok«, amelyekben a természet elrejtette a »földnek drágaságai[t]« – aranyat, ezüstöt és más érceket –, valamint az ég áldásait – az azóta felfedezett és a még ezután előkerülő szent feljegyzéseket” (“The Book of Mormon: Historical and Prophetic Phases,” Improvement Era, Sept. 1927, 944–45).

3 Nefi 15:17. „Egy pásztor”

  • Jézus Krisztust gyakran nevezzük Jó Pásztornak (lásd T&Sz 50:44; János 10:7–18; Alma 5:38–60; Hélamán 7:18). A pásztor, valamint a pásztor és nyája közötti kapcsolat metaforája személyes törődést és aggodalmat fejez ki. Napjainkban a következőket fűzte hozzá valaki a pásztor munkájával kapcsolatos személyes törődéshez:

    Kép
    Krisztus a Jó Pásztor

    „A pásztor éjjel-nappal, mindig a juhaival van. […] Erre azért van szükség, mert nincsenek védett helyen, és mert vadállatok és rablók ólálkodnak körülöttük. A Kelet egyik legismertebb és leggyönyörűbb látványa a nyáját legelőre vezető pásztor. […] Bízik abban, hogy a juhok követik, ők viszont elvárják tőle, hogy soha ne hagyja el őket. […]

    Mivel mindig velük van, és oly mélyen érdeklődik irántuk, a pásztor nagyon alaposan megismeri az ő juhait. […] Egy nap Libanon legvadabb vidékén egy misszionárius találkozott egy pásztorral, és különböző kérdéseket tett fel neki a juhaival kapcsolatban, például azt, hogy esténként megszámolja-e őket. Azt felelte, hogy nem számolja meg, mire megkérdezte tőle, hogy akkor honnan tudja, vajon mind ott vannak-e. Így válaszolt: »Uram, ha bekötnéd a szemem és odahoznál hozzám egy bárányt, majd csak annyit engednél nekem, hogy arcára tegyem a kezem, egy pillanat alatt meg tudnám mondani, hogy enyém-e vagy sem«” (George M. Mackie, Bible Manners and Customs [n.d.], 33, 35).

  • Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta erről a személyes törődésről:

    „Jézus nagyon is személyesen pásztorkodik felettünk és oktat minket. […]

    Jézus egyénileg ismer mindenkit és törődik mindenkivel; még a legapróbbnak látszó dolgokra is gondosan ügyel” (That Ye May Believe [1992], 204–5).

3 Nefi 16:1–3. Más juhok

  • A 3 Nefi 16 1–3-as versei nyilvánvalóvá teszik, hogy vannak a nefitákon kívül más juhok is, és a Szabadító úgy tervezte, őket is meg fogja látogatni. A 3 Nefi 17:4 elárulja, hogy ezek a más juhok Izráel „elveszett törzsei”. A Jó Pásztor nyája egésze felett őrködik, és szükség szerint gondoskodik róluk.

3 Nefi 16:3–13. Izráel összegyűjtése

3 Nefi 16:4–7. A Mormon könyve eljuttat minket Krisztus ismeretéhez

  • Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kifejtette, hogy a Mormon könyve egyik fő célja az, hogy segítsen nekünk eljutni annak ismeretéhez, hogy Jézus a Krisztus.

    „A Mormon könyve központi célja az, hogy tanúbizonyságot tegyen Jézus Krisztusról. A Mormon könyvében található hatezernél több versnek több mint a fele utal közvetlenül Őreá.

    Így hát »Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért« (2 Nefi 25:26)” (lásd Liahóna, 2005. máj. 8–9.).

3 Nefi 16:4–13. Kik a nemzsidók?

  • A Mormon könyvében a nemzsidó szó legtöbbször egy tetszőleges olyan személyre utal, aki nem zsidó. Zsidónak számít bárki, aki Júda leszármazottja, illetve Jeruzsálem földjéről származik – akárcsak Lehi gyermekei. Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) kifejtette, hogy ezen meghatározás szerint sok nemzsidóban igenis ott van Izráel vére: „Az idők teljességének ezen adományozási korszakában az evangélium először a nemzsidókhoz jutott el, aztán kerül majd el a zsidókhoz. [Lásd T&Sz 19:27. ] Azonban azok a nemzsidók, akik befogadják az evangéliumot, nagyrészt olyan nemzsidók, akiknek ereiben ott csörgedez Izráel vére” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 4:39).

    Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén beszélt erről: „Eddig tehát azokat mondtuk zsidóknak, akik Júda királyságának állampolgárai, vagy az ő egyenes ági leszármazottaik, függetlenül attól, hogy mely törzshöz tartoznak. És amint azt már említettük, a kifejezés ilyetén használata mellett mindenki más nemzsidó, még Izráel királyságának szétszórt és elveszett maradékai is, akiknek ereiben ténylegesen ott csörgedezik annak becses vére, akit Izráelnek neveztek. Joseph Smith tehát, Efráim törzséből, magának Izráelnek fő és elsődleges törzséből, volt az a nemzsidó, akinek keze által előkerült a Mormon könyve, és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai, akik rendelkeznek az evangéliummal és akik leszármazás által Izráel véréből valók, azok a nemzsidók, akik elviszik a szabadulást a lámánitáknak és a zsidóknak” (The Millennial Messiah [1982], 233).

3 Nefi 17:1–3. „Gondolkozzatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam”

  • Néhányan azok közül, akik az evangéliumot tanulmányozzák, hihetik azt, hogy a szentírások puszta olvasása vagy a próféták szavainak hallgatása elegendő. A Szabadító azonban azt az utasítást adta a nefitáknak, hogy ne csak hallgassák szavait, hanem „menjetek… el az otthonaitokba, és gondolkozzatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam” (3 Nefi 17:3). Tanítása szerint ez segíteni fog nekik a megértésben és felkészíti elméjüket „a holnapi napra”, amikor újra eljön (3. vers). Ez összhangban áll a szentírások más részeivel, ahol azt a parancsot kapjuk, hogy gondolkozzunk el azon, amit olvasunk, látunk vagy hallunk. Moróni az elgondolkozást is hozzásorolta a Mormon könyvéről való bizonyság elnyeréséhez szükséges dolgokhoz (lásd Moroni 10:3). Nefi azt mondta olvasóinak: „Lelkem gyönyörködik az Úr dolgaiban, és szívem szüntelenül elgondolkozik azon dolgokon, amiket láttam és hallottam” (2 Nefi 4:16).

  • Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből így írta le az elmélkedés erejét:

    „A szentírásokat olvasva felkeltette a figyelmemet, mily gyakran használja a Mormon könyve az elgondolkozik szót. A szótár azt mondja, hogy az elgondolkozik azt jelenti: »elméjében mérlegre tesz, mélyen belegondol, megfontol, elmélkedik« […]

    Az elgondolkozás érzésem szerint az ima egy formája. Legalábbis sok esetben volt egy közelítés az Úr Lelkéhez. Nefi beszámol egy ilyen alkalomról:

    »Mert lőn – írja –, miután szerettem volna megtudni azokat a dolgokat, amiket atyám látott, és hittem, hogy az Úr velem is tudathatja azokat, amint szívemben elgondolkozva ültem, elragadott az Úr Lelke, igen, egy rendkívül magas hegyre…« (1 Nefi 11:1; kiemelés hozzáadva).

    Aztán következik Nefi beszámolója az Úr Lelkétől kapott nagyszerű látomásról, amelyben azért volt része, mert hitt próféta atyja szavaiban és oly nagy vágy volt benne arra, hogy többet tudjon, hogy elgondolkozott rajtuk és imádkozott felőlük” (in Conference Report, Apr. 1973, 117–18; vagy Ensign, July 1973, 90).

  • Ha elgondolkozunk Isten dolgain, az segít nekünk, hogy ne váljunk önteltekké, amikor Őhozzá közelítünk. Neal A. Maxwell elder elmagyarázta, milyen veszélyeket rejt az, ha nem tesszük rendszeresen életünk részévé az evangéliumot: „A Rameumptomnál hódoló egyének oly rituálissá tették a vallásukat, hogy »addig semmit nem beszéltek az Istenükről, amíg [egy héttel később] újra össze nem gyűltek a szent szószéknél« (Alma 31:23). Figyeljétek meg, ezzel szemben milyen utasítást adott Jézus követőinek ezen a féltekén: [3 Nefi 17:3.] Nézzétek meg, ahogy a Mester a családra összpontosít – a közös elgondolkozásra, imádkozásra és felkészülésre! Ha rutinná tesszük a vallásunkat és nem tesszük első helyre a királyságot, akkor ne lepődjünk meg azon, ha szívünk és elménk természetes módon más dolgokhoz sodródik” (Wherefore, Ye Must Press Forward [1977], 30–31).

3 Nefi 17:4. A szétszórt Izráel nem veszett el az Atya számára

  • Bár az embereknek nincs tudomásuk Izáel szétszórt törzseiről, Isten számára nem vesztek el. Tudja, hol vannak, mert „tudja, hogy hova vitte őket” (3 Nefi 17:4). Az, hogy Ő tud róluk, és az, hogy a Szabadító meglátogatta Izráel elveszett törzseit, annak lehetőségét sejteti, hogy egy napon rendelkezésünkre állnak majd Jézus nyájánál tett látogatásainak beszámolói.

    Neal A. Maxwell elder a következőket figyelte meg: „A később előkerülő kincsek között elveszett könyvek is vannak. A jelenlegi szentírások húsznál is többet említenek ezekből. Leginkább meglepőek és terjedelmesek valószínűleg Izráel elveszett törzseinek feljegyzései lesznek (lásd 2 Nefi 29:13). Még csak nem is tudnánk róla, hogy Krisztus közelgő harmadik tanúbizonysága is vár még ránk, ha nem lenne a Mormon könyve, e becses második tanúbizonyság Krisztusról! A szent feljegyzések e harmadik kötete teljessé teszi majd az igazság hármashangzatát. Akkor, amint azt a Tökéletes Pásztor megmondta: »szavamat is egybegyűjtik« (14. vers). »Lesz egy nyáj és egy pásztor« (1 Nefi 22:25), egybeforrasztva az emberiség történelmének minden keresztény adományozási korszakát (lásd T&Sz 128:18)” (in Conference Report, Oct. 1986, 70; vagy Ensign, Nov. 1986, 52).

3 Nefi 17:5–10. Jézus meggyógyította és megáldotta az embereket

  • A 3 Nefi 17:5–10 bizonyítékot hoz rá, milyen hatalmas könyörületességet érzett Jézus az emberek, fivérei és nővérei iránt. Megkérte őket, hogy hozzák Őhozzá a betegeket, és mindannyiukat meggyógyította. Jeffrey R. Holland elder ennek a lelki pillanatnak az erejére összpontosított: „A betegeket és a vakokat, a sántákat és a bénákat, a leprásokat és az elsorvadtakat, mindazokat szólítva, aki »bármely más módon nyomorult«, Krisztus azt kérte, hogy hozzák őket előre, hogy meggyógyíthassa őket. […] Isteni meglátással érezve, hogy ezek az emberek látni szeretnék a csodákat, amelyeket jeruzsálembeli testvéreiknek tett, és azonnal felismerve, hogy elegendő hitük van a gyógyuláshoz, Krisztus minden szükségletet kielégített a tömegben, »és ő mindenkit meggyógyított, amint odavitték őket hozzá«. A könyörületesség és az irgalom ilyetén kiáradására a gyülekezet egésze, a meggyógyítottak és az egészégesek egyaránt »leborultak a lábainál, és hódoltak neki; és aki a tömeg ellenére oda tudott jönni, az megcsókolta a lábát, úgyhogy könnyeikben fürdött a lába« [3 Nefi 17:5–7, 9–10]” (Christ and the New Covenant, 268–69).

3 Nefi 17:11–24. „Nézzétek kicsinyeiteket”

  • Míg az Elemi általános elnökeként szolgált, Michaelene P. Grassli nőtestvér utalt rá, hogy a gyermekeknek lehetnek lelki élményeik:

    „Jelentőségteljesnek tartom azt, hogy… a Szabadító csak a gyermekeknek mondta el legszentebb tanításait, majd megoldotta a nyelvüket, hogy taníthassák a sokaságot. (Lásd 3 Nefi 26:14.)

    Kép
    Krisztus nefita gyermekekkel

    © Del Parson, 1995

    Csoda-e hát, hogy a Szabadító nefitáknál tett látogatása után kétszáz éven keresztül békében és igazlelkűségben éltek? A nekik és gyermekeiknek adott csodálatos utasítások, áldások és figyelem következtében a gyermekek gyermekei sok nemzedéken át továbbadták az igazlelkűséget.

    Ne becsüljük alá napjaink gyermekeinek képességét és lehetséges erejét, hogy állandóvá tegyék az igazlelkűséget! Nincs az egyházban még egy embercsoport, amely ily fogékony lenne az igazságra” (“Behold Your Little Ones,” Ensign, Nov. 1992, 92–94).

  • A chilei egyháztagoknak hasonló élményben volt részük, amikor Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) meglátogatta őket: „A gyermekek iránti szeretet egyik legnagyszerűbb kifejezésre juttatását akkor láttam, amikor cövekelnökként Chilében szolgáltam. Spencer W. Kimball elnök területi konferenciára jött Chilébe. Négy országból érkező egyháztagok gyűltek össze egy körülbelül tizenötezer főt befogadó stadionban. Megkérdeztük Kimball elnöktől, hogy mit szeretne csinálni a konferencia után. Könnyes szemmel azt felelte: »látni szeretném a gyermekeket«. Az egyik papsági vezető a mikrofonon bejelentette, hogy Kimball elnök a stadionban jelen lévő minden egyes gyermekkel kezet szeretne fogni vagy meg szeretné áldani őket. Az emberek megdöbbentek – hatalmas csend lett. Kimball elnök mintegy kétszáz gyermeket üdvözölt egyesével, könnyezve fogva kezet velük, puszilva meg őket, vagy helyezve fejükre áldó kezét. A gyermekek nagyon tisztelettudóak voltak, és reá nézve ők is könnyeztek. Kimball elnök azt mondta, életében nem érzett még ilyesfajta lelkiséget. Csodálatos pillanat volt ez az ott jelenlévő egyháztagok mindegyikének életében” (Janet Peterson and Eduardo Ayala, “Friend to Friend,” Friend, Mar. 1996, 6–7).

Elgondolkodtató kérdések

  • Szerinted mit jelent a Szabadító kijelentése: „Íme, én vagyok a törvény és a világosság”? (3 Nefi 15:9)

  • Miért mondta szerinted Jézus Krisztus a népnek, hogy gondolkozzanak el az általa tanított dolgokon, és kérjék Mennyei Atyánktól azok megértését? Miért játszott ez a folyamat fontos szerepet az Ő következő látogatására való felkészülésükben?

  • Milyen fontosságot tulajdonítottál és tulajdonítasz a Mormon könyvében található szövetségek megértésének?

Javasolt feladatok

  • Oszd meg egy barátoddal vagy a családod egyik tagjával, hogy mit jelent a János 10:16-ban említett „más juhaim”, , és mire utal.

  • Beszélgess el egy barátoddal arról, milyen lehetett volna ott lenni azok között, akik tanúi voltak a 3 Nefi 15–17-ben leírt bámulatos csodáknak és eseményeknek.