Izráel szétszórásának rövid története
Isten újra megalapította szövetségét Ábrahámmal, annak fiával, Izsákkal, valamint unokájával, Jákóbbal. Az Úr Jákób nevét Izráelre változtatta. Izráelnek 12 fia volt, az ő gyermekeik lettek Izráel 12 családja vagy 12 törzse. Izráel családja végül túlélt egy éhínséget, mert a megígért földről Egyiptomba költöztek. Ott sokasodtak és nagy nemzetté váltak. Sok év után Mózes kivezette Egyiptomból Izráel gyermekeit, majd Józsué bevezette őket a megígért földre. Ezen a ponton Lévi törzse lett kijelölve az ároni papság viselésére. A Józsué 18:7 kifejti, hogy Lévi törzse nem földet kapott örökségként, hanem a papságot. A Józsefnek adott ígéretek beteljesedéseként fiai, Efráim és Manassé, mindketten kaptak leszármazottaik részére örökölt földet. Végül Izráel két nemzetre oszlott – Izráel északi királyságára és Júda déli királyságára.
Az Úr figyelmeztette Izráel gyermekeit, hogy ha elfordulnak Tőle és bálványoknak hódolnak, akkor eltávolíttatnak örökségük földjéről. Később elfordultak Istentől, leigázták és elvitték őket a megígért földről. Asszíria Kr. e. 721-ben foglalta el Izráel északi királyságát. Ők végül a 10 elveszett törzsként lettek ismertek. Később, Kr. e. 587 körül Júda déli királyságát (vagyis a zsidókat) is leigázta és szétszórta Babilónia. Mintegy 70 évvel később sok zsidó visszatért Izráel földjére, ahol nemzetként sok nemzedéken át megmaradtak. Kr. u. 70-ben, majd Kr. u. 135-ben a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, és minden nemzet közé szétszórták a zsidókat. Figyelemre méltó, hogy a zsidók közül sokan megtartották nemzeti önazonosságukat. Az elveszett törzsek azonban szétszórva maradtak a világban; legtöbbjük nem is tudja, hogy Izráel leszármazottja.
Ábrahám
Izsák
Jákób
Rúben
Simeon
Lévi
Júda
Dán
Nafthali
Gád
Áser
Izsakhár
Zebulon
József
Benjámin
Efráim
Manassé
Izráel északi királysága
Asszíria (Kr. e. 721.)
= elveszett törzsek
Júda déli királysága
Babilónia (Kr. e. 586.)
Róma (Kr.u. 70.)