1. fejezet

Vallásunk záróköve

Bevezetés

Joseph Smith próféta (1805–1844) kijelentette: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (History of the Church, 4:461; Mormon könyve: Bevezetés).

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt írta, hogy a Mormon könyvét „kell tartanunk a leginkább figyelemre méltó és legfontosabb kinyilatkoztatott vallási szövegnek azóta, hogy az újszövetségi írások közel két évezrede össze lettek állítva. Mert bizony, sajátos szerepében, melyet abban játszik, hogy elveszett, világos és értékes bibliai igazságokat állít vissza, miközben több tucat új igazsággal gyarapít Jézus Krisztus vonatkozásában, előkészítve az utat evangéliuma teljes visszaállítására és millenniumi visszatérésének győzedelmes napjára, a Mormon könyvét méltán tarthatjuk leginkább figyelemre méltónak és legfontosabbnak azon vallási szövegek között, amelyeket valaha is kapott a világ” (Christ and the New Covenant [1997], 9–10).

Most, hogy tanulmányozni kezded a Mormon könyvét, nézd meg, milyen nagyszerű igazságokat tartalmaz! Különösen azt, hogy a Mormon könyve tanúbizonyságot tesz Jézus Krisztus isteni voltáról, valamint engesztelésének valóságáról. A Mormon könyve emellett megerősíti Isten Izráel házával kötött szövetségét, és megmutatja, hogy nekünk is szent szövetségeket kell kötnünk, és be kell tartanunk azokat. Ha imádságos lélekkel tanulmányozod ezt a szentírás-kötetet, akkor mélyebb és erősebb bizonyságot nyersz Jézus Krisztus evangéliumáról, valamint annak az utolsó napokban a földre történő visszaállításáról.

Szövegmagyarázat

Címlap

• A Mormon könyve címlapja így kezdődik: „A Mormon könyve Mormon keze által, lemezekre írt beszámoló, amelyet Nefi lemezeiről vett.” Ezt két olyan bekezdés követi, amelyeket valószínűleg Mormon fia, Moróni, a Mormon könyve-beli próféta írt. Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogy „a Mormon könyve címoldala szó szerinti fordítás, amelyet a legutolsó lapról vettem a lemez–gyűjtemény vagy –könyv bal oldaláról, amely a lefordított feljegyzést tartalmazta, az egésznek a nyelvezete végig az általános héber íráshoz hasonlóan haladt [vagyis jobbról balra]; és az említett címoldal semmiféleképpen nem egy modern fogalmazás tőlem vagy bárki mástól, aki ebben a nemzedékben élt vagy él” (History of the Church, 1:71).

„A megfelelő időben előkerüljön”

• A Mormon könyve címlapjának első bekezdése kijelenti, hogy a szent feljegyzés „a megfelelő időben… [előkerül]”. Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) tanúbizonyságot tett arról, hogy a Mormon könyve előkerülésének időzítése megmutatja, milyen jelentőséggel bír az evangélium visszaállításában:

  „Nagyon jól tanúskodik a Mormon könyve fontosságáról az, ha megnézzük, hova is helyezte el az Úr a visszaállítás kibontakozásának időbeosztásában annak előkerülését. Egyetlen dolog előzi meg csupán: az első látomás. Ebben a bámulatos megnyilatkozásban Joseph Smith próféta megismerte Isten valódi természetét, és megtudta, hogy Istennek elvégzendő munkája van számára. Ez után következett a Mormon könyve előkerülése.

  Gondoljatok bele, mi minden következik ebből. A Mormon könyve előkerülése megelőzte a papság visszaállítását. Csupán néhány nappal az egyház megszervezése előtt adták ki. A szentek már azelőtt megkapták olvasásra a Mormon könyvét, hogy sor került volna olyan jelentős tanokat felvázoló kinyilatkoztatásokra, mint a dicsőség három fokozata, a celesztiális házasság vagy a halottakért végzett munka. Megelőzte a papsági kvórumokat és az egyház szervezetét. Vajon nem árul ez el valamit arról, hogy miként tekint az Úr erre a szent műre?” (in Conference Report, Oct. 1986, 3; vagy Ensign, Nov. 1986, 4).

• L. Tom Perry elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, kifejtette, hogy a Mormon könyve napainkra íródott: „A Mormon könyve fő írói teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy írásaik elsősorban egy eljövendő nemzedék népéhez szólnak, nem a saját nemzedéküknek. Moróni azt írta a mi nemzedékünknek: »…úgy beszélek hozzátok, mintha jelen lennétek« (Mormon 8:35)” (lásd Liahóna, 2005. nov. 6–7.).

• Amikor arról beszélt, hogy alkalmaznunk kell életünkben a Mormon könyvét, Ezra Taft Benson elnök kijelentette: „Ha látták napjainkat, és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek számunkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Milyen leckét tanulhatok meg ebből, ami segíteni fogja az életemet ezekben a napokban és ebben a korban?«” (Ensign, Nov. 1986, 6).

  Perry elder javasolt is valamit, amire fontos rászoknunk a Mormon könyve olvasásakor: „Amikor olvassuk a könyvet, mindig fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért döntött úgy az író, hogy beleveszi a feljegyzésbe ezt a bizonyos történetet vagy eseményt? Milyen értékkel bír ez ma számunkra?«” (lásd Liahóna, 2005. nov. 8.).

Isten ajándéka által tolmácsolva

• Az aranylemezek ígérete szerint azok tolmácsolására „Isten ajándéka és hatalma által” kerül majd sor (a Mormon könyve címlapja). Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, megosztott néhány figyelemre méltó dolgot a Mormon könyve fordításáról:

  „Máig nem ismerjük részleteiben e fordítás csodálatos módszertanát. Rendelkezünk azonban néhány becses meglátással. […]

  Emma Smith, aki a korai időkben írnokként segített Josephnek, 1856-ban így számolt be erről:

  »Amikor férjem a Mormon könyvét fordította, azt részben én írtam le, miközben szavanként diktálta az egyes mondatokat, és amikor hosszú szóhoz vagy olyan személynévhez érkezett, amelynek nem ismerte a kiejtését, akkor lebetűzte azt, és ha írás közben hibát ejtettem ezek leírásában, akkor megállított és helyreigazított, bár lehetetlen volt az, hogy lássa, amit éppen írok. Először a Sariah (Sária) szónak sem ismerte a kiejtését, inkább betűzte, aztán én megmondtam neki, hogyan ejtik.

  Amikor valamilyen okból megállt, majd újrakezdte, habozás nélkül pontosan ott folytatta, ahol abbahagyta, és egyszer fordítás közben hirtelen megállt, falfehérré vált, majd azt kérdezte: „Emma, Jeruzsálem körül voltak falak?” Amikor erre igennel válaszoltam, így felelt: „Ó! [Nem tudtam.] Attól tartottam, hogy megtévesztettek.” Akkoriban annyira kevéssé ismerte a történelmet, hogy még azt sem tudta, hogy Jeruzsálemet falak veszik körül.« (Edmund C. Briggs, ‘A Visit to Nauvoo in 1856,’ Journal of History, Jan. 1916, p. 454). […]

  Bár a próféta az évek során aztán finomított a képességein, Emma elismerte, hogy Joseph az aranylemezek fordításának idején csak nagyon alapszinten tudott írni és olvasni:

  »Joseph Smith… még egy jól megfogalmazott, összefüggő levelet sem tudott megírni vagy lediktálni; nemhogy egy olyan könyvet, mint a Mormon könyve. És bár jómagam tevékeny részese voltam a bekövetkező eseményeknek, ez csodálatos a szememben; nekem épp olyan „bámulatos és csodálatos”, mint bárki másnak.« (Uo.)” (“A Treasured Testament,” Ensign, July 1993, 62–63).

A Mormon könyve megerősíti Isten Izráellel kötött szövetségét

• A Mormon könyve amellett, hogy tanúbizonyságot tesz Jézus Krisztusról, azt is megmutatja, hogy Isten emlékezik az Izráel házával kötött szövetségére. A Kalauz a szentírásokhoz ezt írja Izráel házáról, annak szétszórásáról és összegyűjtéséről:

  „Az Úr az Izráel nevet adta Jákóbnak, aki Izsák fia és Ábrahám unokája volt az Ószövetségben (1 Mózes 32:28; 35:10). Az Izráel név utalhat magára Jákóbra, az ő leszármazottaira, illetve ezen leszármazottak királyságára, ami egykor az övék volt az ószövetségi időkben. […]

  Izráel tizenkét törzse: Ábrahám unokájának, Jákóbnak, akinek neve Izráelre változott, tizenkét fia volt. Az ő leszármazottaik váltak ismertté úgy, mint Izráel tizenkét törzse vagy Izráel gyermekei. […]

  Izráel szétszórása: Az Úr szétszórta és sanyargatta Izráel tizenkét törzsét, hamislelkűségük és lázadásuk miatt. Az Úr azonban e nemzetek megáldására is használta azt, hogy ily módon szétszórta kiválasztott népét a föld nemzetei között. […]

  Izráel összegyűjtése: Izráel háza össze lesz gyűjtve az utolsó napokban, Krisztus eljövetele előtt (Hittételek 1:10). Az Úr akkor gyűjti össze népét, Izráelt, amikor elfogadják őt és betartják a prancsolatait” (Kalauz a szentírásokhoz: Izráel.).

• Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai Izráel házának azt a részét képezik, akik összegyűjtettek atyáik ismeretéhez és az Úr szövetségeihez. Az Úr kijelentette: „Mert ti Izráel gyermekei vagytok, és Ábrahám magjából valók” (T&Sz 103:17).

• Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumából, ezt írta arról, hogy milyen szerepet játszik majd a Mormon könyve Izráel összegyűjtésében az utolsó napokban: „Ami Izráel összegyűjtését illeti, a Mormon könyve a valaha is megírt vagy megírandó könyvek legfontosabbika. Ez a könyv gyűjti össze Izráelt, és fedi fel világosan és tökéletesen a választott mag összegyűjtésének tanát. Azért adatott Istentől ez a könyv, hogy bizonyítsa az Ő nagyszerű, az utolsó napokban folyó munkájának igaz és isteni voltát. Tartalmazza az örökkévaló evangélium teljességét, és magában hordozza saját isteni eredetének bizonyítékát. Mindenki, aki igazán megtér, a Szentlélektől a saját lelkéhez érkező kinyilatkoztatás által tudja, hogy a Mormon könyve az Úrnak napjaink világához szóló gondolata, akarata és hangja. A Mormon könyve váltja ki az emberekből azt, hogy higgyenek az evangéliumban és csatlakozzanak az egyházhoz, és amint azt már eddig is láttuk, ez az a hatalom, amely véghezviszi Izráel összegyűjtését. Ha nem lenne a Mormon könyve, akkor gyakorlatilag leállna az Úr népének az utolsó napokban történő összegyűjtése. Izráel elveszett bárányai meghallják Pásztoruk hangját, ahogyan az ebben a könyvben áll, hallgatnak erre a hangra és az igaz nyájhoz térnek. Nem lehet túlhangsúlyozni ennek a nefita szentíráskönyvnek a fontosságát az emberek szabadulása terén az utolsó napokban” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 554).

Meggyőz zsidót és nemzsidót arról, „hogy Jézus a Krisztus”

• A címlap szerint a Mormon könyvének az a célja, hogy zsidót és nemzsidót eljuttasson arra a meggyőződésre, hogy „Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát”. A Mormon könyve alcíme: egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, kiemeli annak legfőbb célját. Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, így magyarázta az alcím jelentőségét:

  „Nemrég a Testvérek úgy döntöttek, hogy a Mormon könyve a cím, »A Mormon könyve«, mellett ezután alcímet is visel majd: »egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról«.

  Júda fája, avagy feljegyzése – az Ószövetség és az Újszövetség –, valamint Efráim fája, avagy feljegyzése – a Mormon könyve, amely másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról – mostanra oly módon egybeolvadt, hogy az egyikben elmerülve a másikhoz nyúlunk, az egyikből tanulva a másik világosít fel. Bizony, eggyé váltak a kezünkben. Ezékiel próféciája mostanra beteljesedett” (Ensign, Nov. 1982, 53).

• Ezra Taft Benson elnök elmagyarázta, mit is jelent a testamentum szó: „»Vajon emlékszünk az új szövetségre, méghozzá a Mormon könyvére?« [lásd T&Sz 84:57]. A Bibliában ott az Ótestamentum és az Újtestamentum. A testamentum szó egy olyan görög szónak az angol által is használt fordítása, amely úgy is fordítható: szövetség. Vajon erre utalt az Úr, amikor a Mormon könyvét úgy nevezte: az »új szövetség«? Mert az valóban egy másik tanúbizonyság vagy tanúságtétel Jézusról. Ez az egyik oka annak, amiért nemrég a Mormon könyve címét ezekkel a szavakkal egészítettük ki: »egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról«” (Ensign, Nov. 1986, 4).

• Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, azt tanácsolta: „Amikor olvasod a Mormon könyvét, összpontosíts a könyv legfontosabb szereplőjére – az első fejezetétől az utolsóig –, az Úr Jézus Krisztusra, az Élő Isten Fiára!” (Liahóna, 2000. jan. 82.).

  Jeffrey R. Holland elder tovább magyarázta:

  „[Az Úr] felajánlott nekünk még egy utolsó szövetséget, adott nekünk még egy utolsó testamentumot, és ez részét képezi annak, ahogyan még utoljára kinyújtja kezét az elbukott ember felé. Felajánlotta nekünk szeretetének és az utolsó alkalommal elénk tárt irgalmának még egy utolsó írásos tanúbizonyságát. […] Ez a testamentum, ez a végső tanúbizonyság, az emberek gyermekeinek még egyszer felajánlott »új szövetség« a Mormon könyve üzenete.

  Joseph Smith és Oliver Cowdery fordítanak

  Del Parson, © IRI, 1996

  Nincs olyan feljegyzés, amely többet tanítana arról, miket ígért Isten az utolsó napokban élőknek. Ezek az ígéretek az ő Egyszülött Fiára összpontosítanak, a Szent Messiás érdemeire, és irgalmára és kegyelmére, aki »közbenjár mind az emberek gyermekeiért; és akik hisznek benne, megszabadulnak« [2 Nefi 2:8–9].

  A világ történelmének eme végnapjaiban az a dolga Isten gyermekeinek, hogy tovább haladjanak, »rendíthetetlen hittel benne, teljesen annak érdemeire támaszkodva, akinek hatalmában áll megszabadítani«, és »Krisztusba vetett állhatatossággal… töreked[jenek] előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével…, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitart[va]. Ez az út, és semmi más út vagy név nem adatott az ég alatt, amely által az embert meg lehetne szabadítani Isten királyságában« [2 Nefi 31:19–21].

  Egyetlen más könyv sem segít nekünk ilyen jól ennek megtételében. Egyetlen más könyvet sem hozott létre és védett meg Isten kizárólag e célból. Egyetlen más könyvet sem írtak úgy, hogy ily teljes mértékben látták volna azt az eljövendő adományozási korszakot, amikor a feljegyzés végül előkerül. […]

  […] Krisztusba vetett hitről, Krisztusba vetett reménységről, Krisztusban lévő jószívűségről szóló üzenetével a Mormon könyve Isten »új szövetsége« gyermekeinek – ez utolsó alkalommal” (Christ and the New Covenant, 8–10).

  Mormon könyve címlap

  A címlapon feljegyzett tények közül melyek tanúskodnak a könyv csodás természetéről?

Milyen értelemben zárókő a Mormon könyve

• Joseph Smith próféta azt mondta, hogy a Mormon könyve „vallásunk záróköve” (History of the Church, 4:461; Mormon könyve: Bevezetés). Ezra Taft Benson elnök a következőképpen magyarázta a zárókő szerepét:

  „A zárókő a boltív középső köve. Ez tartja meg helyén a többi követ, és ha eltávolítják, akkor a boltív leomlik.

  A Mormon könyve háromféle szempontból tekinthető vallásunk zárókövének. Záróköve a Krisztusról való tanúbizonyságunknak, záróköve a tanunknak, valamint záróköve a bizonyságnak” (Ensign, Nov. 1986, 5).

• James E. Faust elnök (1920–2007), az Első Elnökségből, a következőket fűzte hozzá ahhoz az elképzeléshez, hogy a Mormon könyve tanbéli zárókövünk:

  „A Mormon könyve zárókő, mert úgy kerekíti ki a szabadulásra vonatkozó alapvető tanokat, hogy örök tantételeket és előírásokat rögzít és köt egymáshoz. A szentírásaink alkotta korona legfőbb ékköve ez a könyv.

  Más szempontból is nevezhető zárókőnek. Moróni ígéretében… – mely szerint Isten minden Krisztusban hívő, őszinte kérdezőnek kinyilvánítja a Mormon könyve igaz voltát – egy kört bezáró, kulcsfontosságú láncszemre lelünk.

  A Mormon könyve megerősítéssel bíró tanúbizonysága meggyőz arról, »hogy Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten«, és lelki síkon igazolja Joseph Smith isteni elhívását is, valamint azt, hogy igenis látta az Atyát és a Fiút. Ha ez már szilárdan helyére került, abból logikusan következve a Tan és a szövetségekről, valamint a Nagyértékű gyöngyről is beigazolódik számunkra, hogy igazán társszentírásai a Bibliának és a Mormon könyvének.

  Mindez megerősíti Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítását, valamint a folyamatos kinyilatkoztatásban részesülő, élő próféta által vezetett egyház, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza isteni küldetését. Ezen alapigazságokból kiindulva megérthetjük az evangélium teljességének egyéb szabadító tantételeit” (lásd Vallásunk záróköve. Liahóna, 2004. jan. 3–4.).

„Aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez”

• 1841. november 28-án, vasárnap, Joseph Smith próféta Young elnök házában egész nap a tizenkét apostollal tanácskozott. Miközben számos témát érintettek, kijelentette, hogy „aki [a Mormon könyve] tanításai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (History of the Church, 4:461; Mormon könyve: Bevezetés).

• Ezra Taft Benson elnök azt tanította, hogy a Mormon könyve segít nekünk az igaz és a téves dolgok közti különbségtételben:

  „A Mormon könyvét minden más könyvnél jobban kellene ismernünk. Nem csak azt kell tudnunk, milyen történelmi elbeszélések és hitet ébresztő történetek vannak benne, hanem a tanításait is meg kell értenünk. Ha valóban elvégezzük a házi feladatunkat, és tanok felől közelítjük meg a Mormon könyvét, akkor felfedhetjük azokat a tévedéseket és megtalálhatjuk azokat az igazságokat, amelyekkel legyőzhetjük az emberek sok jelenlegi téves elképzelését és filozófiáját.

  Észrevettem, milyen különbség van az egyházban tisztánlátás, észrevételek, meggyőződések és lelkiség tekintetében azon emberek között, akik ismerik és szeretik a Mormon könyvét, és azok között, akik nem. Nagyon jó rosta ez a könyv” (“Jesus Christ—Gifts and Expectations,” Ensign, Dec. 1988, 4).

• Marion G. Romney elnök (1897–1988), az Első Elnökségből, elmesélte, hogyan tartotta őt lelkileg biztonságban a Mormon könyve tanulmányozása: „Néhány évvel ezelőtt, amikor jogi pályára léptem, kicsit nyugtalankodni kezdett a családom. Féltek, hogy elveszítem a hitemet. Jogász akartam lenni, de még erősebb volt a vágyam, hogy megtartsam a bizonyságom, ezért úgy döntöttem, kipróbálok valamit, amit nektek is javaslok. Reggelente, mielőtt napi munkámhoz láttam volna, harminc percen át olvastam a Mormon könyvéből – az egyház többi alapművéből is olvastam, de most a Mormon könyvéről beszélek –, és ezzel a napi pár perccel kilenc éven át minden évben végigolvastam a Mormon könyvét. Tudom, hogy ez tartott engem lelkileg összhangban annyira, amennyire összhangban voltam az Úr Lelkével” (in Conference Report, Apr. 1949, 36).

Az olvasótól függ, mit és mennyit fog tanulni

• A Mormon könyve olvasásában ott a lehetőség, hogy csodálatos áldásokat hozzon. Nagy felelősség nyugszik azonban az olvasó vállán. Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, beszélt arról, miért van szüksége az embernek arra, hogy megfelelő állapotú szívvel és hozzáállással olvasson: „Az, hogy mit nyerünk egy könyvből – különösen egy szent iratból –, javarészt attól függ, hogy mennyire készültünk fel az olvasásra, vagyis vágyunk-e és készen állunk-e arra, hogy tanuljunk, vagy ráhangolódtunk-e arra a világosságra, amelyet az Úr Lelke közvetít” (Liahóna, 2006. máj. 77.).

Személyes bizonyság elnyerése a Mormon könyvéről

• A nefita feljegyzések lemezeire bevéséseket metsző utolsó próféta Moróni volt, Mormon fia. Isten prófétájaként Moróni adott egy receptet arra, hogyan kaphat az olvasó személyes tanúbizonyságot a Szentlélektől arról, hogy a Mormon könyve szent írás. Az ígéret, mely azoknak adatott, akik őszinte szívvel olvassák a Mormon könyvét, és szeretnék tudni annak igaz voltát, a Moróni 10:3–5-ben található.

• Előfordulhat, hogy az őszinte olvasó nem azonnal szerez bizonyságot a Mormon könyve olvasásakor. Aztán vannak, akik nem ismerik fel e bámulatos szöveg tanulmányozása és a felőle történő imádkozás alatt gyarapodó bizonyságot. Ám amit Moróni ígért, az bekövetkezik. Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, a következő személyes élményt mesélte el, és ezt tanácsolta azoknak, akik bizonyságot keresnek:

  „Amikor először elolvastam a Mormon könyvét elejétől a végéig, azt az ígéretet olvastam, hogy ha megkérdezem Istent, az Örökkévaló Atyát Krisztus nevében, vajon igazak-e az olvasottak, és ha őszinte szívvel kérdezek, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel, Ő megjeleníti nekem annak igazságát a Szentlélek hatalma által (Moróni 10:4). Próbáltam az utasításokat követni, amennyire értettem azokat.

  Ha azt vártam, hogy dicsőséges megnyilatkozás érkezzen lehengerlő élményként, nos, ilyen nem történt. De ettől még jó érzés volt, és elkezdtem hinni. […]

  Tapasztalatom szerint a bizonyság nem tör ránk hirtelen. Inkább – ahogy Alma mondta – a hit magjából növekszik. »Erősíteni fogja hiteteket; mert azt fogjátok mondani: Tudom, hogy ez egy jó mag; mert íme kihajt és növekedni kezd« (Alma 32:30). Ha tápláljátok, nőni fog; ha nem tápláljátok, elsorvad (lásd Alma 32:37–41).

  Ne legyetek csalódottak, ha olvastatok, újraolvastatok, és mégsem kaptatok erőteljes bizonyságot! Ebben némileg hasonlíthattok azokhoz a Mormon könyvében említett tanítványokhoz, akik nagy dicsőségben elteltek Isten hatalmával, de »ezt nem tudták« (3 Nefi 9:20).

  Minden tőletek telhetőt tegyetek meg! Gondoljatok erre a versre: »…figyeljetek rá, hogy mindezen dolgokat bölcsen és rendben tegyétek; mert nem szükséges, hogy egy ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi. Továbbá szükséges, hogy szorgalmas legyen, hogy ezáltal elnyerhesse a díjat; minden dolgot rendben kell tehát megtenni« (Móziás 4:27)” (lásd Liahóna, 2005. máj. 6–8.).

  Moróni 10:3–5

  Olvasd el Moróni ígéretét! A Mormon könyve tanulmányozása során hogyan váltod majd be ezt az ígéretet?

A Mormon könyve külső bizonyítékai

• Néhány tanulót, akik a Mormon könyvét tanulmányozzák, érdekelnek a könyv ősi eredetének földrajzi, szövegbeli vagy régészeti bizonyítékai. Bár ezek gyakran lenyűgözőek és hasznosak, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem ezek a felfedezések alkotják a Mormon könyve lényegét és igazságát. Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt tanácsolta, hogy a Mormon könyvéről való bizonyságunk kapcsán ne támaszkodjunk kizárólag ezekre a felfedezésekre. „A bizonyítékok követelésére mindig készen álló világban a könyv igazságának és érvényességének bizonyítéka nem a régészetben vagy az embertanban leledzik, bár vannak, akiknek ezek hasznosak lehetnek. Nem is szövegkutatásban vagy történelmi elemzésben, bár ezek is igazolhatják. Igazságának és érvényességének bizonyítéka a könyv lapjain található. Igaz voltának próbája annak olvasásában rejlik. Ez a könyv Istentől való. Előfordulhat, hogy gondolkodó emberek jó szándékkal megkérdőjelezik az eredetét; ám akik imádságos lélekkel elolvassák, azok természetes érzékeiket meghaladó hatalom által tudják meg azt, hogy igaz, hogy Isten szavát tartalmazza, hogy az örökkévaló evangélium szabadító igazságait vázolja fel, és hogy »Isten ajándéka és hatalma által [került elő]…, hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus« (a Mormon könyve címlapja)” (“Four Cornerstones of Faith,” Ensign, Feb. 2004, 6).

  Handwritten characters of reformed Egyptian

A Mormon könyve áldásai

• Gordon B. Hinckley elnök elmagyarázta, a Mormon könyve hogyan őrizheti meg az egyháztagok lelki egészségét:

  „[A Mormon könyve] nagyon világosan szemlélteti annak tényét, hogy amikor Isten félelmében járnak az emberek és a nemzetek, és betarják parancsolatait, akkor gyarapodnak és fejlődnek, ám amikor elvetik Őt és szavát, abból olyan hanyatlás következik, amit ha nem állít meg az igazlelkűség, akkor az terméketlenséghez és halálhoz vezet. […]

  Fenntartás nélkül megígérem nektek, hogy ha [olvassátok a Mormon könyvét], …akkor az Úr Lelke még nagyobb mértékben jelen lesz az életetekben és az otthonotokban, méginkább elkötelezettek lesztek parancsolatainak betartása mellett, és erősebb bizonyságotok lesz Isten Fiának élő valóságáról” (“A Testimony Vibrant and True,” Ensign, Aug. 2005, 4–6).

• James E. Faust elnök elmesélte F. Burton Howard elder, a Hetvenek tagjának egyik élményét, amely a Mormon könyve térítő hatalmát mutatja:

  „A Puerto Ricó-i San Juan Misszióban élő Celia Cruz Ayala nőtestvér úgy döntött, hogy egy barátjának odaadja a Mormon könyvét. Szép papírba csomagolta, és elindult, hogy átadja az ajándékot.

  Útközben rátámadt egy útonálló, aki ellopta a tárcáját, valamint a Mormon könyve becsomagolt példányát. Néhány nappal később a következő levelet kapta:

  »Cruz Asszony!

  Bocsásson meg nekem, bocsásson meg! El sem tudja képzelni, mennyire bánom, hogy megtámadtam. Az életem azonban éppen emiatt változott meg és van még mindig változóban. Ez a könyv [a Mormon könyve] segített nekem. Annak az embernek az álma, aki Isten embere volt, mély benyomást tett rám. […] Visszaadom az Öntől elvett öt pezót, mert képtelen vagyok rá, hogy elköltsem. Szeretném, ha tudná, hogy egyfajta ragyogás látszott maga körül. Úgy tűnt, ez a világosság nem engedte meg nekem [hogy bántsam], ezért inkább elfutottam.

  Szeretném, ha tudná, hogy lát még majd engem, de amikor ez bekövetkezik, nem fog felismerni, mert testvéreként leszek ott. […] Itt kell megtalálnom az Urat, ahol lakom, és el kell mennem abba az egyházba, amelyhez Ön is tartozik.

  Az üzenet, melyet a könyvbe írt, könnyeket csalt a szemembe. Szerda este óta nem tudom abbahagyni az olvasását. Imádkoztam, és kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem, és Öntől is azt kérem, hogy bocsásson meg. […] Azt hittem, hogy a becsomagolt ajándéka valami olyasmi, amit majd eladhatok. [Ehelyett] arra késztet, hogy meg akarjam változtatni az életemet. Bocsásson meg, könyörgöm, bocsásson meg!

  Távoli barátja.«

  Ilyen térítő hatalma van a Mormon könyvének” (in Conference Report, Apr. 1996, 58; vagy Ensign, May 1996, 42).

A Mormon könyve lemezei és feljegyzései

• Nézd meg a függelékben „A Mormon könyve lemezei és feljegyzései” ábrát (415. oldal). Megmutatja, mely feljegyzéseket írták az egyes próféták, és mely lemezek milyen feljegyzéseket tartalmaztak.

Nefita feljegyzésvezetők

• Nézd meg a függelékben a „Nefita feljegyzésvezetők” ábrát (416. oldal). Megmutatja az egyes írókat és az általuk írt könyveket.

A Mormon könyve igaz voltának tanúi

• Bruce R. McConkie elder elmagyarázta, hogy az Úr mindig is biztosít tanúkat munkájának isteni voltára:

  „Amikor az Úr adományozási korszakot hoz létre azzal, hogy kinyilatkoztatja evangéliumát, és papságot és kulcsokat ruház az emberre, mindig a saját maga által elrendelt tanúk törvénye szerint teszi azt. A törvény pedig ez: »Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.« (2 Korinthusbeliek 13:1; 5 Mózes 17:6; 19:15; Máté 18:15–16. […])

  Soha senki nem áll egymagában, amikor kinyilatkoztatott igazság új adományozási korszakát vezeti be, vagy viseli egyedül a világnak szóló ilyen üzenet és figyelmeztetés terhét. Ádámtól mostanáig minden adományozási korszakban legalább két tanú csatlakozott egymáshoz a bizonyságtételben, ami hallgatóságukat a bizonyság elutasítása esetén az ítélet napján megfosztja a kifogástól (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 436).

• Heber J. Grant elnök (1856–1945) kihangsúlyozta, milyen fontosak a Mormon könyve tanúi: „Véleményem szerint nincs a világon olyan esküdtszék, amely ha valakit gyilkosság vádjával állítanak elő, és tizenkét köztiszteletben álló polgár tanúskodik a gyilkossághoz vezető körülmények ismeretéről, míg senki nincs, aki az általuk elmondottak ellen tanúskodna, ne ítélné el az illetőt. Rendelkezésünkre áll Joseph Smith, valamint a három tanú bizonysága arról, hogy Isten adta nekik a tudást a Mormon könyvéről, és Isten angyala jelentette ki a mennyből, hogy a könyv lefordítására Isten ajándéka és hatalma által került sor. Ez a három férfi Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris voltak. Elhagyták ugyan az egyházat, de haláluk napjáig fenntartották az angyal kijelentéséről és arról tett bizonyságukat, hogy parancsot kaptak e könyv isteni eredetének tanúsítására, amit meg is tettek. Másik nyolc férfi pedig, akik közül néhányat kizártak az egyházból, fenntartotta bizonyságát, mely szerint látták és kézbe vették a lemezeket, melyekről a Mormon könyve le lett fordítva, és egészen haláluk napjáig hűen kitartottak e bizonyság mellett. Az egész világ hitetlensége sem bizonyítja be azt, hogy ezek az emberek nem mondtak igazat, mert nincsenek ellenkezőleg valló tanúk” (in Conference Report, Apr. 1929, 128). (Lásd „A Mormon könyve lemezeinek tanúi” a függelékben, 417. oldal.)

• Annak ellenére, hogy 1829 júniusában látták és kézbe vették az aranylemezeket, a tanúk egy része nem maradt hű Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. James E. Faust elnök ezt így magyarázta: „A tudás hit által érkezik. Napjainkban fel kell ismernünk annak igaz voltát, ami az aranylemezeken állt, anélkül, hogy látnánk azokat. Nem elérhetők számunkra, hogy lássuk és megérintsük őket, ahogy a három és a nyolc tanú tehette. Néhányan azok közül, akik valóban látták és megérintették az aranylemezeket, nem maradtak hűek az egyházhoz. Nagy élmény lehet angyalt látni, ám ennél sokkal nagyobb dolog tudást szerezni a [Szabadító] isteni mivoltáról hit és a Szentlélek tanúsága által [lásd János 20:29]” (Liahóna, 2002. júl. 53.).

  Tanúk

  Mi a különbség a három tanú által feljegyzett élmény és a nyolc tanú által feljegyzett élmény között?

A Mormon könyve lemezeinek tanúi

• Lásd „A Mormon könyve lemezeinek tanúi” a függelékben (417. oldal). Felsorolja a nyolc tanút és a három tanút, megadva a születési dátumukat, a születési helyüket, hogy hány évesek voltak, amikor látták a lemezeket, a foglalkozásukat, a keresztelési információikat, valamint a haláluk dátumát és helyét.

Elgondolkodtató kérdések

• Milyen szempontból másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról a Mormon könyve?

• Hogyan segít nekünk a Mormon könyve tanulmányozása abban, hogy „ne kárhoztass[uk]… Isten dolgait” (a Mormon könyve címlapja)?

• Miért van az, hogy az egyház minden tagjának tanúbizonyságot kellene tudnia tenni arról, hogy a Mormon könyve Isten szava?

Javasolt feladatok

• Írj rövid összegzést arról, hogy szerinted mik a Mormon könyve céljai. Felsorolásodat hasonlítsd össze azokkal a célokkal, melyeket Moróni sorolt fel a Mormon könyve címlapján.

• Elemezd a Moróni 10:3–5-ben található ígéretet, és határozd meg, mit kell megtenned azért, hogy elnyerd vagy megerősítsd bizonyságodat a Mormon könyvéről.