A szabadulás nagyszerű terve

„A szabadulás nagyszerű terve olyan téma, amelyre szigorúan oda kellene figyelnünk, és a menny egyik legjobb ajándékának kell tekintenünk az emberiség számára.”

Joseph Smith életéből

1831 szeptemberében Joseph Smith próféta és családja Kirtlandtől 48 kilométerre délkeletre költözött az Ohio állambeli Hirambe, ahol közel egy évet laktak John és Alice (Elsaként is ismert) Johnson házában. Ebben a házban végezte el a próféta a Joseph Smith Bibliafordítás nagy részét.

Ez a fontos munka, amelyet a próféta „elhívásom egyik ágának”¹ nevezett, jelentősen hozzájárul a szabadulás tervének megértéséhez. A próféta 1830 júniusában kezdte ezt a munkát, amikor az Úr megparancsolta neki, hogy kezdjen hozzá a Jakab király-féle Biblia sugalmazott átdolgozásához. A próféta már régen tudta, hogy a Biblia nem volt mindig egyértelmű bizonyos fontos témákban. Megfigyelte, hogy Moróni néhány bibliai részletet „a mi Bibliánkban olvashatótól egy kicsit eltérően” idézett (Joseph Smith története 1:36). Miközben 1 Nefi 13:23–29-et fordította, megtudta, hogy a Bibliából kivettek sok olyan „részt, amely világos és igen értékes”, többek között „sok szövetséget is, amely az Úré” (1 Nefi 13:26).

A próféta később ezt mondta: „Hiszek a Bibliában, ahogy az megfogant az eredeti szerzők tollából. Tudatlan fordítók, gondatlan másolók, vagy ügyeskedő és romlott papok sok hibát ejtettek benne… Figyeljétek meg [a Zsidók 6:1-ben] lévő ellentmondásokat: »Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre«. Ha az ember elhagyja Krisztus tanának tantételeit, hogyan szabadulhat meg a tantételek szerint? Ez ellentmondás. Nem hiszek ebben. Én úgy fordítom, ahogy annak lennie kellene: »Annakokáért nem elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre.«”²

A Lélek által vezérelve Joseph körülbelül három évet töltött azzal, hogy átnézte a Bibliát, javítások ezreit téve a szövegben, és olyan információt állított vissza, amely korábban elveszett. Ez a visszaállított információ csodálatos fényt vet sok tanra, amelyek a Bibliában, ahogy az ma létezik, nincsenek világosan lefektetve. A Biblia szövegének e sugalmazott átdolgozásai a Joseph Smith Bibliafordításaként ismertek. A Joseph Smith fordításból több száz részlet található ma a Jakab király-féle Biblia utolsó napi szent kiadásában.

A próféta Bibliafordítása a saját lelki oktatásának és az evangéliumi igazság kibontakozó visszaállításának fontos részét képezte. Miközben átdolgozta az Ó- és Újszövetséget, gyakran kinyilatkoztatásokat kapott, amelyek tisztázták vagy kibővítették a bibliai részleteket. Így a próféta sok tant kapott az Úrtól, beleértve azokat, amelyek most a Tan és a szövetségek 74., 76., 77., 86. és 91. szakaszaiban találhatók, illetve a Tan és a szövetségek sok más szakaszának részeit képezik.

Amikor a próféta 1830 júniusában először nekilátott a Biblia fordításának, az Úr kinyilatkoztatott neki egy terjedelmes részt Mózes írásaiból. Ez a rész lett a Nagyértékű gyöngyben található Mózes könyvének első fejezete. Itt egy olyan látomást jegyeztek fel, amelyben Mózes látta Istent, és beszélgetett vele – egy olyan figyelemre méltó látomás, amelyet Joseph Smith „egy értékes darabkának” és „erőtartaléknak”³ nevezett. Ebben a látomásban Isten megtanította Mózesnek a szabadulás nagyszerű terve alapvető célját:

„És az Úristen szólt Mózeshez, mondván: […] Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1: 37, 39).

Azok a tanok, szertartások és ígéretek, amelyek a szabadulás tervét képezik, Joseph Smith prófétán keresztül állíttattak vissza a földre ezekben az utolsó napokban. A próféta, aki világosan értette ennek a tervnek a fontosságát, kijelentette: „A szabadulás nagyszerű terve olyan téma, amelyre szigorúan oda kellene figyelnünk, és a menny egyik legjobb ajándékának kell tekintenünk az emberiség számára”⁴.

Joseph Smith tanításai

A halandóság előtti világban Jézus Krisztust kiválasztották Szabadítónak, és mi úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a szabadulás tervét

„A menny első összejövetelénél mindannyian jelen voltunk, és láttuk, ahogy kiválasztják és kijelölik a Szabadítót, és ahogy elkészítik a szabadulás tervét, és mi abba beleegyeztünk”⁵.

„Az Úr örökre egy pap, Melkisédek rendje szerint, és Isten felkent Fia már a világ megalapítottása előtt óta [lásd Zsoltárok 110:4]”⁶.

„Jézus Krisztus szabadítása minden ember számára történt, hogy győzedelmeskedhessenek az ördög felett… Mindannyian szenvedni fognak, míg nem engedelmeskednek magának Krisztusnak.

A mennyben lezajló vita ez volt: Jézus azt mondta, hogy lesznek bizonyos lelkek, akik nem váltatnak meg; az ördög pedig azt mondta, hogy mindenkit meg tudna menteni, és a nagy tanács elé tárta terveit, akik azonban Jézus Krisztusra szavaztak. Ezért az ördög fellázadt Isten ellen, és letaszíttatott mindazokkal egyetemben, akik őt támogatták”⁷.

Örökkévaló lények vagyunk; Isten törvényeinek engedelmeskedve haladhatunk a felmagasztosulás felé

Joseph Smith próféta a következő kinyilatkoztatást kapta az Úrtól 1833 májusában, amely később a Tan és a szövetségek 93:29-ben lett feljegyezve: „Kezdetben az ember Istennel volt. Az intelligencia, vagyis az igazság világossága, nem teremtve vagy alkotva lett, valójában nem is lehet.” 1844 áprilisában a próféta ezt tanította: „Egy másik témáról is szeretnék szót ejteni, amely az ember felmagasztosulását szándékozik véghezvinni… Ez a halottak feltámadásának témájával, vagyis az emberi lénnyel – az ember értelmével –, a halhatatlan lélekkel kapcsolatos. Honnan jött? Minden tanult ember és a hittudomány doktorai azt mondják, hogy azt kezdetben Isten teremtette; ez azonban nem így van: véleményem szerint már maga a gondolat lekicsinyíti az embert. Nem hiszem el azt a tant; én jobban tudom. Halljátok meg, ti földnek határai; mert Isten mondta ezt nekem; és ha nem hisznek nekem, az igazság nem marad el hatás nélkül…

Az ember lelkének halhatatlanságáról beszélek. Logikus azt állítani, hogy a lelkek intelligenciája halhatatlan, mégis van kezdete? A lelkek intelligenciájának nem volt kezdete, és vége sem lesz. Ez logikus. Annak, aminek kezdete van, annak vége is lehet. Soha nem volt még olyan, hogy ne lettek volna lelkek. […]

Leveszem a gyűrűt az ujjamról, és az ember értelméhez hasonlítom – a halhatatlan részhez, mert nincs kezdete. Tegyük fel, hogy kettévágják: ez esetben van egy eleje, és van egy vége; de ahogy visszateszik a helyére, ismét egy örök kör marad. Így van ez az ember lelkével is. Ahogy él az Úr, ha kezdete van, akkor annak vége is lesz. A teremtés kezdetétől fogva minden ostoba, tanult és bölcs ember, aki azt mondja, hogy az ember lelkének volt kezdete, csak azt bizonyítja be, hogy annak vége is kell, hogy legyen; és ha ez a tan igaz, akkor a megsemmisülés tana is igaz lenne. De ha nekem van igazam, akkor bátran kikiálthatom a háztetőkről, hogy Istennek soha nem volt hatalma arra, hogy megteremtse az ember lelkét. Isten nem tudná önmagát megteremteni.

Az intelligencia örökkévaló, és önmagában létező tantétel alapján létezik. Lélek marad egyik korról a másikig, és nincs teremtése. Mindazok az értelmek és lelkek, amelyeket Isten valaha is leküldött a világba, képesek a növekedésre.

Az ember első tantételei Istennel együtt önmagukban léteznek. Isten, miután lelkek és dicsőség közepette találta magát, mivel intelligensebb volt náluk, ezért helyénvalónak látta, hogy törvényeket hozzon, amelyek által a többieknek kiváltságuk lehet hozzá hasonlóan fejlődni. Istenhez fűződő kapcsolatunk olyan helyzetbe hoz minket, melyben fejlődhet a tudásunk. Hatalma van törvényeket hozni, amelyek által taníthatja a gyengébb intelligenciákat, hogy vele együtt felmagasztosulhassanak, hogy egyik dicsőséget nyerjék a másik után, és mindazzal a tudással, hatalommal, dicsőséggel és intelligenciával rendelkezzenek, amelyek szükségesek a lelkek világában való szabadulásukhoz”⁸.

„Úgy gondoljuk, hogy Isten az embert felfogásra képes értelemmel teremtette meg, és olyan értelmi képességgel, amely növekedhet a mennyből az értelem felé közvetített világosság iránt tanúsított figyelem és szorgalom arányában, és minél közelebb jut az ember a tökéletességhez, annál világosabban lát, és annál nagyobb örömben van része, míg le nem győzi élete gonoszságait, és elveszít minden vágyat arra, hogy bűnt kövessen el; és az ősi időkben élőkhöz hasonlóan elérkezi a hitnek ahhoz a pontjához, ahol Teremtőjének hatalma és dicsősége betakarja, és felvétetik, hogy Vele éljen. De úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan állomás, amelyet még soha senki nem ért el egy pillanat alatt”⁹.

Azért jöttünk a földre, hogy testet kapjunk, tudást nyerjünk, és hit által győzedelmeskedjünk

„Mindenki tudja, hogy meg kell halnia. És fontos, hogy megértsük, hogy miért vagyunk kitéve az élet és a halál viszontagságainak, valamint Isten terveit és céljait a világra jövetelünkkel, az itteni szenvedéseinkkel, és az innen való távozásunkkal. Mi a célja a születésünknek, majd a halálunknak és a távozásunknak, hogy ne legyünk itt többet? Ésszerű azt feltételezni, hogy Isten kinyilatkoztatna valamit erre a témára vonatkozólag, és ez egy olyan téma, amelyet minden másnál többet kellene tanulmányoznunk. Éjjel-nappal tanulmányoznunk kellene, mert a világ semmit nem tud az igazi helyzetükről és [Istenhez] fűződő kapcsolatukról”¹⁰.

„Istennek a világ megalapítása előtti terve az volt, hogy hajlékokat [testeket] vegyünk, hogy hithűség által győzedelmeskedjünk, és ezáltal feltámadhassunk a halottakból, és ily módon dicsőséget, tisztességet, hatalmat és uralmat nyerhessünk”¹¹.

„Azért jöttünk erre a földre, hogy testünk lehessen, és tisztán Isten elé vigyük azt a celesztiális királyságba. A boldogság nagyszerű tantétele a testtel való rendelkezésen alapszik. Az ördögnek nincs teste, és ebből áll a büntetése. Örül, ha megszerezheti az ember hajlékát, és amikor a Szabadító kivetette, azt kérte, hadd menjen bele a disznónyájba, azt bizonyítva, hogy inkább a disznó testébe bújna, minthogy egyáltalán ne legyen teste. Mindenkinek, akinek teste van, hatalma van azok felett, akiknek nincsen”¹².

„A szabadulás az ember számára van, hogy megszabaduljon az ellenségeitől; mert mindaddig, amíg az ember le nem győzi a halált, nem szabadul meg…

A lelkek az örök világban olyanok, mint a lelkek ebben a világban. Amikor eljöttek ebbe a világba, és hajlékokat kaptak, meghaltak, és újra feltámadtak, és megdicsőült testeket kaptak, fölénnyel rendelkeznek azon lelkek felett, akik semmilyen testet nem kaptak, vagy nem tartották meg az első állapotukat, mint az ördög. Az ördögnek az lett a büntetése, hogy nem lesz olyan lakóhelye, mint az embernek”¹³.

„A tudás tantétele a szabadulás tantétele. Ezt a tantételt a hithűek és a szorgalmasak meg tudják érteni; és mindazok, akik nem nyernek elegendő tudást ahhoz, hogy megszabaduljanak, el fognak kárhozni. A szabadulás tantétele a Jézus Krisztusról való tudás által adatik nekünk.

A szabadulás nem más, mint győzedelmeskedni minden ellenségünk felett, és lábunk alá vetni őket. És amikor hatalmunk van ebben a világban minden ellenségünket a lábunk alá vetni, és tudásunk van ahhoz, hogy minden gonosz lélek felett győzedelmeskedhessünk, akkor meg vagyunk mentve, mint Jézus esetében, akinek addig kellett uralkodnia, amíg minden ellenségét lábai alá nem vetette, és az utolsó ellensége a halál volt [lásd 1 Korinthusbeliek 15:25–26].

Talán vannak itt olyan tantételek, amelyekre kevesen gondoltak. Senki nem nyerheti el ezt a szabadulást, csak egy hajlék segítségével.

Nos, ebben a világban az emberiség természetesen önző, becsvágyó, és arra törekszenek, hogy egymás fölé kerüljenek; mégis vannak néhányan, akik hajlandók magukkal együtt másokat is felemelni. Így tehát a másik világban sokféle lélek van. Néhányan arra törekszenek, hogy kitűnjenek. És ez volt Lucifer esetében, amikor elbukott. Olyan dolgokra törekedett, amelyek törvénytelenek voltak. Ezért levettetett, és azt mondják, hogy sokakat maga után vont; és büntetésének nagysága abból áll, hogy nem lesz hajléka. Ez az ő büntetése”¹⁴.

Isten erkölcsi önrendelkezést adott nekünk, és hatalmat arra, hogy a jót válasszuk a gonosz helyett

„Ha az emberek szabadulást szeretnének nyerni, bizonyos szabályoknak és tantételeknek kell alávetniük magukat, mielőtt elhagyják ezt a világot, amelyek a világ megteremtése óta egy megváltoztathatatlan rendelés által vannak rögzítve… A lélek- és mennyei világok, valamint a lélek és mennyei lények megszervezése megegyezett a legtökéletesebb renddel és harmóniával: korlátaikat és határaikat visszavonhatatlanul rögzítették, és önként, saját maguk elfogadták őket a mennyei állapotukban, a földön pedig az első szüleink fogadták el őket. Ezért fontos a földön minden olyan embernek elfogadnia és egyetértenie az örökkévaló igazság tantételeivel, akik örök életre számítanak”¹⁵.

„Minden ember jogosult az önrendelkezésére, mert Isten így rendelte el. Az emberiséget erkölcsi önrendelkezőknek teremtette, és hatalmat adott nekik, hogy a jót vagy a gonoszat válasszák; hogy arra törekedjenek, ami jó azáltal, hogy ebben az életben a szentség ösvényét követik, amely lelki békét és a Szentlélekben való örömet szerez itt, a másvilágon pedig az öröm és a boldogság teljességét az Ő jobb oldalán; vagy egy gonosz utat kövessenek, amelyen Isten ellen vétkeznek, és fellázadnak ellene, és ezáltal ebben a világban kárhozatot vonnak a lelkükre, az eljövendő világban pedig örökre szóló veszteséget”¹⁶.

„Sátán semmire nem tud rávenni minket a csábításaival, hacsak a szívünkben bele nem egyezünk, és utat nem engedünk neki. A természetes felépítésünk olyan, hogy ellen tudunk állni az ördögnek; ha nem így lettünk volna megteremtve, nem lenne önrendelkezésünk”¹⁷

„Az ördögnek semmi hatalma nincs felettünk, csak annyi, amennyit megengedünk neki; abban a pillanatban, hogy fellázadunk bármi ellen, ami Istentől jön, az ördög hatalmat nyer”¹⁸

1841. május 16-án a próféta így szólította meg a szenteket: „Joseph Smith elnök… megjegyezte, hogy általában sátánt hibáztatjuk azokért a gonoszságokért, amelyeket mi tettünk, de ha minden gonoszságunk oka ő lenne, az embereket nem lehetne elkárhoztatni. Az ördög nem tudja az emberiséget arra kényszeríteni, hogy gonoszat cselekedjen, minden önkéntesen történik. Azok, akik ellenszegültek Isten Lelkének, hajlamossá válnak arra, hogy kísértésbe vigyék őket, és akkor a menny társasága visszavonul azoktól, akik visszautasították azt, hogy ilyen nagyszerű dicsőség részeseivé váljanak. Isten nem fog felhasználni semmilyen kényszerítő eszközt, és az ördög sem teheti; és az ilyen elképzelések, amelyek [ezekről a témákról] sokak által elfogadottak voltak, képtelen gondolatok”¹⁹.

Eliza R. Snow ezt írta: „[Joseph Smith] azt mondta, hogy nem törődik azzal, milyen gyorsan rohanunk az erény ösvényén. Álljunk ellen a gonosznak, és akkor nincs semmilyen veszély; Isten, az emberek és az angyalok nem fogják azokat kárhoztatni, akik mindennek ellenállnak, ami gonosz, és az ördögök sem tehetik; ha az ördög megpróbál megbuktatni egy ártatlan lelket, aki mindennek ellenáll, ami gonosz, azzal az erővel megpróbálhatná megfosztani Jehovát is a trónjától”²⁰.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Melyek azok a konkrét igazságok a szabadulás tervéről és az élet céljáról, amelyekről a Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatások által tudunk? Hogyan segítettek neked ezek az igazságok?
Joseph Smith azt tanította, hogy a szabadulás terve „olyan téma, amelyet minden másnál többet kellene tanulmányoznunk” (219. o.), és „olyan téma, amelyre szigorúan oda kellene figyelnünk” (216. o.). Hogyan tanulmányozhatjuk a szabadulás tervét? Mit tehetünk a mindennapi életünkben azért, hogy szigorúan odafigyeljünk a szabadulás tervére? Hogyan taníthatjuk másoknak a szabadulás tervét?
Tekintsd át Joseph Smith tanításait a mennyei tanácsról és az örök természetünkről (217–219. o.)! Hogyan áldhat meg téged e tanok ismerete a földi életed során?
Joseph próféta kijelentette: „Mindazok az értelmek és lelkek, amelyeket Isten valaha is leküldött a világba, képesek a növekedésre” (218. o.). Szerinted ez mit jelent? Ez az igazság hogyan befolyásolhatja azt, ahogyan szembenézel a kihívásokkal? Azt, ahogyan a saját értéked és képességeid felől érzel? Azt, ahogyan másokkal bánsz?
Olvasd el a 219. oldal első teljes bekezdését! Gondolkodj el azokról az áldásokról, amelyeket kapunk, miközben „a mennyből közvetített világosság iránt… figyel[met] és szorgal[mat]” tanúsítunk!
Tekintsd át Joseph Smith tanításait a fizikai test birtoklásának jelentőségéről (219–221. o.)! Hogyan befolyásolhatja ez a tudás azt, ahogyan a testünkkel törődünk?
Olvasd el a 222. oldal második és harmadik bekezdését! Gondolkozz el azon, hogy ezek a tanítások mit jelentenek neked, amikor az önrendelkezésedet gyakorlod! Hogyan állhatunk ellen sátán befolyásának?

Kapcsolódó szentírások: 2 Nefi 2:25; 9:6–12; Alma 34:31–33; T&Sz 76:25–32; 101:78; Ábrahám 3:22–25