Ima és személyes kinyilatkoztatás

„Isten gyermekeinek megvan az a kiváltságuk, hogy Isten elé járuljanak, és kinyilatkoztatást kapjanak.”

Joseph Smith életéből

1829 júniusára az evangélium folyamatos visszaállításának sok fontos eseménye már megtörtént. Az első látomás idején a mennyek megnyíltak, és Isten újra beszélt az emberekhez a földön. Joseph Smith próféta megkapta a Mormon könyve lemezeket, és azok szent üzenetét fordította. A szent papság visszaállíttatott, és a keresztelés szertartása elérhetővé vált Isten gyermekei számára. Mindezek az események imára való válaszként történtek, miközben a próféta útmutatást kért az Úrtól.

Ahogy a fordítás munkája a végéhez közeledett, a próféta újra irányítást kért az Úrtól. Mivel Moróni arra utasította Josephet, hogy senkinek ne mutassa meg a lemezeket, hacsak parancsot nem kap rá, Joseph nagyon egyedül érezte magát, és felelőssége súlyos teherként nehezedett rá, miközben a lemezeket fordította. A feljegyzésben azonban felfedezte azt, hogy az Úr három különleges tanút fog biztosítani, akik tanúsítani fogják a világnak, hogy a Mormon könyve igaz (lásd 2 Nefi 11:3; Ether 5:2–4).

„Majdnem rögtön azután, hogy ezt felfedeztük – emlékezett vissza Joseph Smith -, Oliver Cowderynek, David Whitmernek és… Martin Harrisnek (aki azért jött, hogy érdeklődjék a munka haladásáról) az a gondolata támadt, hogy megkérnek, kérdezzem meg az Urat, hogy lehetne-e abban a kiváltságban részük, hogy ők lehessenek ez a három különleges tanú”¹. A próféta útmutatásért imádkozott, és kinyilatkoztatást kapott, amely kijelentette, hogy a három férfinek engedélyezik, hogy láthassák a lemezeket Lábán kardjával, az Urimmal és Tummimmal, valamint a Liahónával egyetemben (lásd T&Sz 17).

Néhány nappal később a próféta és a három férfi kimentek a Whitmer ház közelében fekvő erdőbe New York állam Fayette városában, és imádkozni kezdtek azért, hogy megkapják ezt a kiváltságot. Martin félrevonult, mert érdemtelennek érezte magát. A próféta így jegyezte fel, hogy mi történt ezután: „Nem sokáig imádkoztunk, amikor felettünk a levegőben egy fényt pillantottunk meg, amelynek rendkívüli ragyogása volt; és íme, egy angyal [Moróni] állt előttünk. Kezében tartotta a lemezeket, amelyekért imádkoztunk, hogy ők is megláthassák. Egyenként végiglapozta a lemezeket, úgyhogy láthattuk, és az írásjelek pontosan kivehetők voltak”². A férfiak Isten hangját is hallották, aki a fordítás igazságáról tett nekik bizonyságot, és megparancsolta nekik, hogy tanúskodjanak mindarról, amit láttak és hallottak. Joseph ezután elment megkeresni Martint, aki egy kicsit arrébb az erdőben imádkozott. Együtt imádkoztak, és ugyanabban a látomásban volt részük, és hallották ugyanazt a hangot.

Joseph Smith édesanyja, aki ekkortájt látogatóban volt a prófétánál Fayette-ben, így emlékezett vissza fia örömére és megnyugvására ezután a megnyilatkozás után: „Ahogy Joseph bejött [a Whitmer házba], levetette magát mellém: »Apám! Anyám! –mondta. – El sem tudják képzelni, milyen boldog vagyok. Az Úr megmutatta a lemezeket rajtam kívül három másik embernek is, és akik egy angyalt is láttak, és bizonyságot kell tenniük arról, hogy amit mondtam, az igaz, mert most már ők is tudják, hogy nem csapom be az embereket. És úgy érzem, hogy egy olyan szörnyű teher vétetett le a vállamról, amely már kezdett elviselhetetlenné válni a számomra. De most már őnekik kell ennek egy részét hordozni, és a lelkem örvendez, mert nem vagyok többé teljesen egyedül a világon.«”³.

Joseph Smith egész életén keresztül Istenhez fordult imában segítségért és a szükséges irányításért. Egy egyháztag visszaemlékezett arra, ahogy az Ohio állambeli Kirtlandben imádkozni hallotta egy nagy megpróbáltatása idején: „Azelőtt soha nem hallottam embert a Teremtőjét úgy megszólítani, mintha az jelen lenne, és úgy hallgatná, mint ahogy egy jóságos édesapa hallgatja szófogadó gyermekének szomorúságát… Nem volt benne semmilyen kérkedés, vagy a lelkesedés okozta hangos szó, hanem egyszerű társalgási hangnemben beszélt, mint ahogy egy ember a jelenlévő barátjával beszélget. Nekem úgy tűnt, hogy ha a fátyol elvétetett volna, láthattam volna az Urat, ahogy a legalázatosabb szolgája előtt áll, akit valaha láttam”⁴.

Joseph Smith tanításai

Isten meg fogja hallgatni imáinkat, és beszélni fog hozzánk napjainkban, ahogyan az ősi szentekhez is beszélt

„Felismerve azt, hogy az Úr soha nem adott a világnak korábbi kinyilatkoztatások által semmi olyan jelzést, hogy örökre megszűnt volna a teremtményeihez beszélni, ha azok megfelelő módon fordulnak hozzá, miért lenne hihetetlen, ha a szabadulásuk érdekében újra szeretne hozzájuk beszélni ezekben az utolsó napokban?

Talán meglepődik ezen a kijelentésen, hogy teremtményei megszabadítására teszi ezt az utolsó napokban, mivel már rendelkezésünkre áll igéjének egy hatalmas kötete, amelyet korábban adott. De lássa be, hogy a Noénak adott ige nem volt elegendő Ábrahámnak, vagy nem a Noénak adott ige által kérték Ábrahámtól, hogy hagyja ott a szülőföldjét, és egy idegen földön találjon örökséget, hanem ő maga kapta ezeket az ígéreteket az Úr kezéből, és abban a tökéletességben járt, hogy Isten barátjának neveztetett. Izsáktól, az ígért magtól, nem kérték, hogy az apjának, Ábrahámnak tett ígéretekre alapozza a reménységét, hanem kiváltsága volt az Úr közvetlen hangja által elnyert bizonyság, hogy a mennyek elfogadták.

Ha egy ember élhet a másik részére adott kinyilatkoztatás által, akkor illendő megkérdeznem, hogy miért volt szükséges az, hogy az Úr Izsákkal is beszéljen, ahogy az 1 Mózes 26. fejezetében fel van jegyezve? Mert az Úr ebben a részben megismétli, vagyis újra megígéri, hogy be fogja tartani azt az esküt, amelyről már egyszer megesküdött Ábrahámnak. Tehát miért ismételte el Izsáknak? Miért nem volt az első ígéret ugyanolyan bizonyosIzsáknak, mint Ábrahámnak? Nem Ábrahám fia volt Izsák? Nem tudott hát magától értetődő bizalommal lenni apja, Isten egy embere igazlelkűsége iránt? Felhozhatja érvként, hogy sokkal különlegesebb ember volt, mint az emberek ezekben az utolsó napokban; ezért az Úr kegyes volt hozzá, és különleges és eltérő áldásokban részesítette, mivel különbözött a mai kor emberétől. Beismerem, hogy különleges ember volt, és nemcsak különleges, hanem nagyszerű áldásokat is kapott. Mégis csupán annyi különlegességet találok benne, vagyis csak annyi különbség van közte és a mai kor embere között, hogy sokkal szentebb és tökéletesebb volt Isten előtt, és tisztább szívvel fordult hozzá, és nagyobb hite volt, mint a mai kor emberének.

Ugyanezt el lehetne mondani Jákób történetéről is. Miért volt az, hogy az Úr beszélt vele ugyanazzal az ígérettel kapcsolatban, amelyet egykoron Ábrahámnak tett, és megújított Izsákkal? Miért nem tudott Jákób megelégedni azzal az igével, amelyet atyái kaptak?

Amikor közeledett a nap, amikor Izráel gyermekei Egyiptomból kiszabadulnak, miért volt szükség arra, hogy az Úr beszélni kezdjen hozzájuk? Az Ábrahámnak adott ige vagy ígéret szerint a magja négyszáz éven keresztül fogságban lesz, és szenvedésnek lesznek kitéve, majd hatalmas vagyonnal fognak távozni. Miért nem támaszkodtak erre az ígéretre, és miután négyszáz évig fogságban éltek Egyiptomban, miért nem jöttek el anélkül, hogy további kinyilatkoztatásra vártak volna, és miért nem követték teljes egészében az Ábrahámnak adott ígéretet, miszerint el kell onnan jönniük? …

…Hihetek abban, hogy Énók Istennel járt. Hihetek abban, hogy Ábrahám Isten társaságát élvezte, és angyalokkal beszélgetett. Hihetek abban, hogy Izsák az Úr közvetlen hangja által elnyerte az Ábrahámnak adott szövetség megújítását. Hihetek abban, hogy Jákób szent angyalokkal beszélgetett, és hallotta Teremtője szavát, és addig birkózott az angyallal, míg le nem győzte azt, és áldást nem kapott. Hihetek abban, hogy Illés tüzes lovak tűzszekerén felvitetett a mennybe. Hihetek abban, hogy a szentek látták az Urat, és a feltámadását követően szemtől szemben beszélgettek vele. Hihetek abban, hogy a zsidó gyülekezeteljutott Sion hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok megszámlálhatatlan seregéhez. Hihetek abban, hogy betekintést nyertek az örökkévalóságba, és látták mindenek Bíráját, és Jézust, az új szövetség Közbenjáróját.

De szerezhetek-e mindezek által a magam számára biztosítékot, és elrepít-e az az örök nap régióiba foltnélküli, tiszta és fehér öltözetben? Vagy nem kell-e nekem megszereznem a saját hitem és az Úr parancsolatainak szorgalmas megtartása által a saját szabadulásom biztosítékát? És nincs-e az ősi szentekével egyenlő kiváltságom erre? És az Úr nem fogja-e meghallgatni az imáimat, és ugyanolyan gyorsan meghallani a kiáltásaimat, mint ahogy meghallgatta az övéiket, ha ugyanolyan módon járulok elébe, mint ők?”⁵

Bármiről imádkozhatunk, amibe belefogunk

Sarah Granger Kimball így számolt be: „A Próféták Iskolájában…, amikor Joseph Smith a testvéreket tanította, megmondta nekik, hogy imádkozzanak mindenről, amibe belefognak”⁶.

„Törekedjetek arra, hogy kamráitokban megismerjétek Istent, és hívjátok Őt a mezőiteken. Kövessétek a Mormon könyve tanításait, és imádkozzatok a családotok felett és a családotokért, a marháitokért, a nyájaitokért, a csordáitokért, a kukoricátokért és mindenetekért, amitek van [lásd Alma 34:18–27]; kérjétek Isten áldását minden munkátokra, és mindenre, amivel foglalkoztok”⁷.

„Ne lankadjatok a családotokban elvégzendő munkátokban, hanem kérjétek Isten áldásait magatokra, és a családotokra, a nyájaitokra és a csordáitokra, és mindenre, ami rátok vonatkozik – hogy békében és gazdagsában legyen részetek –, és miközben ezt teszitek, »imádkozzatok Sion békességéért, mert boldogok lesznek az őt szeretők.« [Lásd Zsoltárok 122:6.]”⁸

Az az ima, amelyet a próféta 1842 augusztusában jegyzett fel, rámutat arra, hogy Istentől várt bölcsességet: „Ó, Te, aki látod és ismered minden ember szívét…, nézz le most a Te szolgádra, Josephre; és engedd, hogy a Te Fiadnak, Jézus Krisztusnak a nevébe vetett hit nagyobb mértékben adományoztassék őnéki, mint amennyire azt a Te szolgád valaha is élvezte, méghozzá Illés hite; és engedd, hogy az örök élet lámpása kigyúljon szívében, hogy az soha ne vétessék el tőle; és engedd, hogy az örök élet igéi kiáradjanak a Te szolgádnak lelkére, hogy ismerhesse a Te akaratodat, a Te törvényeidet, a Te parancsolataidat és a Te ítéleteidet, hogy megcselekedje őket. Mint Hermon hegyén a harmat, áradjon ki a Te isteni kegyelmed, dicsőséged és tiszteleted a Te irgalmad, hatalmad és jóságod bőségében a Te szolgád fejére”⁹.

Amikor hittel és egyszerűen imádkozunk, olyan áldásokat kapunk, amelyeket Isten jónak lát ránk ruházni

„Esedezzetek a kegyelem trónjánál, hogy az Úr Lelke mindig rajtatok nyugodhasson. Emlékezzetek arra, hogy kérés nélkül semmit nem kaphatunk; ezért kérjetek hittel, és olyan áldásokat fogtok kapni, amelyeket Isten jónak lát rátok ruházni. Ne imádkozzatok irigy szívvel, hogy vágyaitok felemészthessék azt, hanem buzgón imádkozzatok a legjobb ajándékokért [lásd T&Sz 46:8–9].”¹⁰.

„Az erény az egyik legkiválóbb tantétel, amely képessé tesz minket arra, hogy bizalommal közeledjünk Atyánkhoz, aki a mennyben van, hogy bölcsességet kérjünk tőle. Ezért, ha szívetekben becsben tartjátok ezt a tantételt, tökéletes bizalommal kérhettek Őelőtte, és kiárasztja azt a ti fejetekre [lásd T&Sz 121:45–46].”¹¹

„Hadd jelenjenek meg a szentek imái a mennyben, hogy a seregek Urának fülébe jussanak, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése [lásd Jakab 5:16].”¹²

Henry W Bigler így emlékezett vissza: „Egyszer hallottam Joseph Smitht, amint ezt mondja a Mennyei Atyánkhoz való imádkozásról: »Legyetek őszinték és egyszerűek, és kérjétek azt, amire szükségetek van, mintha odamennétek egy szomszédhoz, és azt mondanátok neki: Kölcsön szeretném kérni a lovadat, hogy el tudjak menni [a] malomba.«”¹³

Személyes kinyilatkoztatást kaphatunk a Szentlelken keresztül

„Isten gyermekeinek megvan az a kiváltságuk, hogy Isten elé járuljanak, és kinyilatkoztatást kapjanak… Isten nem személyválogató; mindannyian rendelkezünk ugyanazon kiváltsággal”¹⁴.

„Hisszük, hogy jogunk van az Istentől, a mi mennyei Atyánktól jövő kinyilatkoztatásokhoz, látomásokhoz és álmokhoz; és világossághoz és intelligenciához a Szentlélek ajándékán keresztül, Jézus Krisztus nevében, bármilyen témáról, ami a lelki jólétünkre vonatkozik; amennyiben betartjuk a parancsolatait, hogy ezáltal érdemessé váljunk az ő szemében”¹⁵.

„Az embernek hasznára válik az, ha felismeri a kinyilatkoztatás lelkének első közlését; például, amikor úgy érzitek, hogy tiszta intelligencia árad belétek, hirtelen ötleteitek támadhatnak, úgyhogy felismerve ezt, beteljesedni vélhetitek még aznap vagy hamarosan; vagyis azok a dolgok, amelyek Isten Lelke által az elmétekbe ötlöttek, meg fognak történni; és így Isten Lelke által tanulva és megértve azt, növekedhettek a kinyilatkoztatás tantételében, míg tökéletessé nem váltok Krisztus Jézusban”¹⁶.

„Birtokomban áll az Újtestamentumnak egy-egy régi kiadványa latinul, héberül, németül és görögül… Köszönöm Istennek, hogy megvan nekem ez a régi könyv; de még hálásabb vagyok neki a Szentlélek ajándékáért. Megvan nekem a világ legrégibb könyve, de a legrégebbi könyv a szívemben van, mégpedig a Szentlélek ajándéka… Szentlélek… bennem van, és többet felfog, mint az egész világ; én pedig az ő társaságában kívánok lenni”¹⁷.

„Senki nem kaphatja meg a Szentlelket anélkül, hogy kinyilatkoztatásokat ne kapna. A Szentlélek kinyilatkoztató”¹⁸.

John Taylor, mialatt a Tizenkettek Kvórumának elnökeként szolgált, ezt írta: „ Jól emlékszem Joseph Smith egy észrevételére, amelyet több mint negyven éve tett nekem. Azt mondta: »Taylor elder, megkeresztelkedtél, a Szentlélek ajándékának adományozása céljából kézrátételben részesültél, és elrendeltek a szent papságba. Nos, ha továbbra is követed annak a Léleknek az irányításait, mindig a helyes úton fog vezetni. Néha ellenkezni fog a saját véleményeddel; azzal ne törődj, kövesd a parancsait; és ha hű maradsz a suttogásaihoz, idővel a kinyilatkoztatás tantételévé válik benned, úgyhogy mindent tudni fogsz.«”¹⁹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat.

Figyeld meg az ima fontosságát Joseph Smith és a Mormon könyve három tanújának történetében (129–132. o.)! Az ima milyen hatással volt a Mormon könyvével kapcsolatos élményedre? Az életed mely egyéb területeire volt még hatással az ima?
Milyen gondolataid támadnak, miközben a 131. oldal alján található bekezdést olvasod? Miközben ezen a kijelentésen elmélkedsz, gondolkozz el azon, hogyan fejlődhetnél abban, ahogy „megszólí[od] a Teremtő[det]”!
Miért nem támaszkodhatunk kizárólag a múltban kapott kinyilatkoztatásokra? (Példákért lapozz a 132–134. oldalra.) Miért van szükségünk folyamatos, személyes kinyilatkoztatásra?
Tekintsd át a 134. oldalon található részt! Mit tanít a próféta arról, hogy mikor we should pray and miről imádkozzunk? Ezek a tanítások hogyan segíthetnének neked a személyes imáidban? Hogyan segíthetnének a családodnak a családi imákban?
Tanulmányozd a próféta 135–136. oldalon található tanításait arról, hogy miként imádkozzunk! Milyen értékkel bír az imánk „őszinte és egyszerű” nyelvezete? Az igazlelkű élet mimódon ad nekünk önbizalmat ahhoz, hogy imában közeledjünk a mi Mennyei Atyánkhoz? Mi segített bizonyságot nyerned arról, hogy Isten meghallgatja és megválaszolja az imákat?
Olvasd el a 136. oldalon található utolsó bekezdést! Mikor vált hasznodra a Lélek „első közlés[ének]” felismerése, amely valamit sugallt neked? Hogyan tanulhatjuk meg azonnal felismerni a Lélek sugalmazásait?

Kapcsolódó szentírások:1 Királyok 19:11–12; Jakab 1:5–6; Hélamán 5:30; 3 Nefi 18:18–21; T&Sz 6:22–23; 8:2–3; 88:63–65