Keresztelés és a Szentlélek ajándéka

„A vízzel való keresztség az azt követő tűzzel és Szentlélekkel való keresztség nélkül hasznavehetetlen; szükségszerűen és elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.”

Joseph Smith életéből

Joseph Smith idejében a Susquehanna folyó hatalmas kígyózó kanyarokkal folyt keresztül a keményfa- és fenyőerdőkön, lankás dombokkal és gabonamezőkkel körülvéve. Pennsylvania legnagyobb folyójaként, Harmony tájképének központi részét képezte. Mivel a folyó közel volt otthonához, és csendes, félreeső helyet nyújtott, a próféta néha kiment oda gondolkozni és imádkozni.

Ennek a folyónak a partjára ment a próféta és Oliver Cowdery 1829. május 15-én, hogy imádkozzanak a keresztség fontosságáról. Imájukra való válaszként Keresztelő János jelent meg előttük, nekik adományozta az ároni papságot, és megparancsolta nekik, hogy kereszteljék meg egymást. Azt az áldást, amelyre törekedtek, mostantól a megfelelő módon és Isten hatalmával és felhatalmazásával lehetett végrehajtani. Lemenvén a folyóhoz, megkeresztelték egymást: János utasításai szerint először Joseph keresztelte meg Olivert. Majd Joseph Oliver fejére helyezte a kezét, és elrendelte őt az ároni papságba, majd Oliver ugyanezt tette Josephfel. A próféta így emlékezett vissza:

„Nagy és dicső áldásokat tapasztaltunk meg Mennyei Atyánktól. Amint megkereszteltem Oliver Cowderyt, a Szentlélek leszállt reá, és ő felállt, és sok dolgot prófétált, melyek hamarosan megtörténnek majd. Továbbá, amint megkeresztelt engem, én is megkaptam a prófétálás lelkét, amikor is felállván, ennek az egyháznak a felemelkedéséről prófétáltam, és sok, ezzel az egyházzal és az emberek gyermekeinek ezen nemzedékével kapcsolatos dologról. Elteltünk a Szentlélekkel, és örvendeztünk szabadításunk Istenében” (Joseph Smith története 1:73).

A keresztség áldásait hamarosan más hívőkre is kiterjesztették. Május vége felé a próféta öccse, Samuel eljött Harmonyba meglátogatni Josephet és Olivert. „Azon… munkálkodtunk, hogy meggyőzzük őt Jézus Krisztus evangéliumáról, amely hamarosan annak teljességében lesz kinyilatkoztatva” – mondta a próféta. Samuel bizonyságot nyert a munkáról, és Oliver Cowdery megkeresztelte, majd ezután Samuel „visszatért apja házába, rendkívül dicsőítve és felmagasztalva Istent, eltelvén a Szentlélekkel”¹ Júniusban a próféta megkeresztelte bátyját, Hyrumot, aki már régóta kitartó hívője volt a próféta üzenetének. „Ettől az időtől fogva sokan hívőkké váltak – jegyezte fel Joseph –, és némelyek megkeresztelkedtek, míg mi folytattuk a tanítást és a meggyőzést”².

A próféta különösen azért volt hálás, hogy láthatta édesapját, id. Joseph Smitht megkeresztelkedni. A próféta mély szeretetet érzett édesapja iránt, aki Moróni első látogatását követően elsőként hitt üzenetében. Id. Joseph Smith 1830. április 6-án, az egyház megszervezése napján keresztelkedett meg. A próféta édesanyja, Lucy Mack Smith, így emlékezett vissza: „Amikor apja kijött a vízből, Joseph a parton állva megfogta a kezét, és örömkönnyeken keresztül így kiáltott fel: »…Megértem, hogy a saját apám megkeresztelkedjen Jézus Krisztus igaz egyházában«, majd arcát apja kebelébe temetve örömében felzokogott, mint ahogy az ősi József, amikor megpillantotta apját Egyiptom földjére jönni”³.

Az egyház megalakulásának napján sok szent, akik előzőleg megkeresztelkedtek, megkapták a Szentlélek ajándékát a melkisédeki papság hatalma által. Joseph Smith próféta nyomatékosan tanította a keresztség és a Szentlélek ajándékának kézrátétel által való elnyerésének szükségességét. „A vízzel való keresztség az azt követő tűzzel és Szentlélekkel való keresztség nélkül hasznavehetetlen – jelentette ki. – Szükségszerűen és elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Az embernek víztől és lélektől kell megszületnie, hogy beléphessen Isten királyságába”⁴.

Joseph Smith tanításai

A keresztség szertartása elengedhetetlen a felmagasztosuláshoz

„Isten sok jelet tűzött ki a földön és a mennyekben; például az erdő tölgyét, a fa gyümölcsét, a mező növényeit – mindegyik azt a jelet viseli magán, hogy ott magot ültettek el, mert az Úr úgy határozott, hogy minden fa, növény vagy fű a maga fajtája szerint hozzon magot, és ez nem történhet más törvény vagy tantétel szerint.

Ugyanezen tantétel alapján állítom én azt, hogy a keresztség Isten által elrendelt jel, amelyet a Krisztusban hívő vesz magára ahhoz, hogy beléphessen Isten királyságába, »mert ha nem születtek víztől és Lélektől, nem mehettek be az Isten országába«, mondta a Szabadító [lásd János 3:5]. Ez olyan jel és parancsolat, amelyet Isten jelölt ki az ember számára az Ő királyságába való belépéshez. Azok, akik valamilyen más módon törekednek belépni, hiába teszik, mert Isten nem fogadja be őket, és az angyalok sem fogják elfogadni a munkájukat, mert nem engedelmeskedtek azoknak a szertartásoknak, és nem ügyeltek azokra a jelekre, amelyeket Isten az ember megszabadítására elrendelt, hogy felkészítse a celesztiális dicsőségre, és jogosultságot adjon neki ahhoz; és Isten elrendelte, hogy mindazok, akik nem engedelmeskednek hangjának, nem menekülnek meg a pokol kárhozatától. Mi a pokol kárhozata? Azoknak a társaságába menni, akik nem engedelmeskedtek a parancsainak.

A keresztség egy jel Istennek, az angyaloknak és a mennynek, hogy mi Isten akaratát tesszük, és nincs más út a mennyek alatt, amely által Isten elrendelte, hogy az ember Őhozzá térjen, hogy megszabaduljon, és belépjen Isten királyságába, kivéve a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat és a bűnök bocsánatáért való keresztség által, és minden más út hiábavaló; és akkor rendelkeztek a Szentlélek ajándékának ígéretével”⁵.

„Ahogy átnézzük a Biblia szent oldalait, és a prófétákat és az apostolok beszédeit kutatjuk, nem találunk még egy olyan témát, amely közelebbi kapcsolatban állna a szabadítással, mint a keresztség… Értsük meg, hogy a keresztelni szó a görög baptiso igéből származik, és azt jelenti: alámeríteni. […]

Helyénvalónak tűnik, ha bemutatjuk magának Jézusnak az utasításait és parancsait erre a témára vonatkozólag – ezt mondta a tizenkettőnek, vagyis akkor éppen tizenegynek: »Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.« Így jegyezte fel Máté [Máté 28:19–20]. Márkban ezeket a fontos szavakat olvashatjuk: »Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik« [Márk 16:15–16]. […]

»Nikodémus, a zsidók főembere: …Jézushoz [jöve] éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába« [János 3:1–5].

Jézusnak ez a szilárd és határozott válasza a vízzel történő keresztséget illetően eldönti a kérdést: Ha Isten ugyanaz ma, tegnap és mindörökre, akkor nem csoda, hogy ennyire határozott ebben a nagyszerű kijelentésében: »A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik!« [Márk 16:16] Nem adatott más név a menny alatt, és nem lett más szertartás elismerve, amely által az emberek megszabadulhatnak: Nem csoda, hogy az apostol ezt mondta: »eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben«, …fel is fogtok támadni! [Kolossébeliek 2:12] Nem csoda tehát, hogy Pálnak fel kellett kelnie és meg kellett keresztelkednie, hogy elmossa a bűneit [lásd Cselekedetek 9:17–18]”⁶.

Minden adományozási korszakban Jézus Krisztus nevében keresztelték meg a szenteket

„Az ősi időkben élők, akik a különböző korokban, amikor az egyház virágzott a földön, ténylegesen az egyház atyái voltak, …a királyságba keresztség által voltak beavatva, mert a szentírásból nyilvánvalóan kitűnik: Isten nem változik. Az apostol azt mondja, hogy az evangélium Isten hatalma mindazok szabadulására, akik hisznek, és azt is közli velünk, hogy az élet és a halhatatlanság az evangélium által került napvilágra [lásd Rómabeliek 1:16; 2 Timótheus 1:10]. […]

Most természetesnek véve azt, hogy a szentírások azt mondják, amit jelentenek, és azt jelentik, amit mondanak, elegendő okunk van továbbmenni és bebizonyítani a Bibliából, hogy az evangélium mindig ugyanaz volt: ugyanazok voltak a szertartások, hogy teljesítsék a követelményeket, ugyanazok voltak a szertartásokat végzők, és ugyanazok voltak az ígéretekből származó jelek és gyümölcsök is; ezért, mivel Noé az igazlelkűség hirdetője volt, meg kellett keresztelkednie, és kézrátétellel el kellett rendeltetnie a papságba, stb. Mert senki nem veszi magának ezt a tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is [lásd Zsidók 5:4]. […]

Belátható és elismert tény tehát az, hogy ha létezett bűn az emberek között, a bűnbánatra ugyanúgy szükség volt a világ egyik korszakában, mint a másikban, és hogy az ember nem tehet le más alapokat, mint amely már le volt fektetve, aki pedig Jézus Krisztus. Akkor tehát, ha Ábel igazlelkű férfi volt, a parancsolatok betartása által vált olyanná; ha Énók olyannyira igazlelkű volt, hogy Isten színe elé járulhatott, és vele járhatott, a parancsolatok betartása által kellett azzá válnia, és ez így volt minden igazlelkű emberrel, legyen az Noé, az igazlelkűség hirdetője; Ábrahám, a hithűek atyja; Jákób, az Istennél győzedelmeskedő; Mózes, a férfi, aki Krisztusról írt, és parancsra tanítómesterként előhozta a törvényt, hogy az embert Krisztushoz vigye; vagy legyen az maga Jézus Krisztus, akinek nem volt szüksége bűnbánatra, mivel nem követett el bűnt; Jánosnak tett ünnepélyes kijelentése szerint: engedd, hogy megkeresztelkedjek, mert senki nem léphet be a királyságba anélkül, hogy engedelmeskedne ennek a szertartásnak; mert így illik nekünk minden igazlelkűséget betöltenünk [lásd Joseph Smith fordítás, Máté 3:43]. Bizonyára tehát, ha Jánosnak és Jézus Krisztusnak, a Szabadítónak meg kellett keresztelkednie ahhoz, hogy minden igazlelkűséget betöltsenek, akkor minden olyan embernek, aki a menny királyságára törekszik, ugyanúgy kell cselekednie; mert Ő az ajtó, és ha az ember máshonnan hág be, tolvaj az, és rabló! [Lásd János 10:1–2.]

A világ korábbi korszakaiban, mielőtt a Szabadító testben eljött volna, »a szentek« az eljövendő Jézus Krisztus nevében keresztelkedtek meg, mert soha nem volt más név, amely által az emberek megszabadulhatnának; és miután eljött a testben és keresztre feszítették, a szentek a megfeszített, feltámadt és mennybe szállt Jézus Krisztus nevében keresztelkedtek meg, hogy hozzá hasonlóan eltemettessenek a keresztségben, és hozzá hasonlóan dicsőségben támadjanak fel, mert amiképp egy volt az Úr, a hit, a keresztség és az Isten, mindeneknek Atyja [lásd Efézusbeliek 4:5–6], úgy egy volt az üdvösség palotáihoz vezető ajtó is”⁷.

Azoknak a gyermekeknek, akik a felelősségre vonhatóság korának elérése előtt halnak meg, nem kell megkeresztelkedniük; megváltást nyernek Jézus Krisztus engesztelése által

„A keresztség a bűnök bocsánatára van. A gyermekeknek nincs bűnük. Jézus megáldotta őket, és azt mondta: »Azt tegyétek, amit engem láttatok cselekedni.« A gyermekek mind Krisztusban élnek, az érettebb korúak pedig hit és bűnbánat által”⁸.

„Az a tan, miszerint a gyermekeket meg kell keresztelni vagy le kell spriccelni, különben a pokolban kell hánykolódniuk, nem igaz tan, a szentírás nem támasztja alá, és nem egyezik meg Isten jellemével. Minden gyermek megváltatik Jézus Krisztus vére által, és abban a pillanatban, hogy a gyermekek elhagyják ezt a földet, visszavétetnek Ábrahám keblére”⁹.

Joseph Smith próféta az 1836. január 21-én kapott látomás részeként a következőt írta, amelyet később a Tan és a szövetségek 137:1. és 10. verseként jegyeztek fel: „Feltárultak előttünk az egek, és láttam Isten celesztiális királyságát, valamint annak dicsőségét… És azt is láttam, hogy minden olyan gyermek, aki a felelősségre vonhatóság éveinek elérése előtt hal meg, megszabadul a menny celesztiális királyságában”¹⁰.

A vízzel történő keresztség után megkapjuk a Szentlelket kézrátétel által

„Az evangélium megköveteli az alámerítéssel történő keresztséget a bűnök bocsánatára, amely az eredeti nyelvben a szó igazi jelentése is egyben – vagyis azt jelenti, hogy eltemetni vagy alámeríteni. Továbbá hiszek a kézrátétellel történő Szentlélek ajándékának elnyerésében is, [amelynek bizonyítéka] Péter prédikálása pünkösd napján, Cselekedetek 2:38. Megkeresztelhetnek egy zsák homokot is az ember helyett, ha nem a bűnök bocsánatára teszik, és nem a Szentlélek elnyerése végett. A vízzel történő keresztség csupán félkeresztség, és a másik fél nélkül semmire nem jó – vagyis a Szentlélek általi keresztség nélkül. A Szabadító ezt mondja: »Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.« [János 3:5]”¹¹

Daniel Tyler így emlékszik vissza egy beszédre, amelyet a próféta 1833-ban adott Pennsylvania állam Springfield városában: „Rövid itt-tartózkodása alatt édesapám otthonában, egy szerény fakunyhóban prédikált. Felolvasta János 3. fejezetét… Az 5. vers magyarázataként ezt mondta: »A vízzel és Lélekkel történő keresztség« a vízben való alámerítést jelenti a bűnök bocsánatára, és az azt követő Szentlélek ajándékának elnyerését. Ezt kézrátétellel adja olyasvalaki, akinek Istentől kapott felhatalmazása van”¹².

„Az újjászületés Isten Lelke által történik szertartásokon keresztül”¹³.

„A keresztség a Szentlélek elnyerését megelőző szent szertartás; ez egy csatorna és kulcs, amely által a Szentlelket kiszolgálják. A Szentlélek ajándéka kézrátétel által az igazlelkűség tantételén kívül más tantételen keresztül nem kapható meg”¹⁴.

„Mi történne, ha a Szentlélek ajándékát az Isten által megállapított jelek vagy módok helyett más eszközökkel próbálnánk elnyerni – megkapnánk? Természetesen nem; minden más eszköz megbukna. Az Úr azt mondja, hogy tégy így és így, és megáldalak.

Léteznek bizonyos kulcsszavak és -jelek, amelyek a papsághoz tartoznak, amelyeket be kell tartani ahhoz, hogy megkapjuk az áldást. A Péter [által tanított] jel a bűnbánat és a bűnök bocsánatáért történő keresztség volt, a Szentlélek ajándékának ígéretével; más módon nem lehet elnyerni a Szentlélek ajándékát [lásd Cselekedetek 2:38].

Különbség van a Szentlélek és a Szentlélek ajándéka között. Kornéliusz elnyerte a Szentlelket, még mielőtt megkeresztelkedett volna, amely Isten meggyőző ereje volt számára az evangélium igazságáról, de nem nyerhette el a Szentlélek ajándékát, míg meg nem keresztelkedett. Ha nem vette volna magára ezt a jelet vagy szertartást, a Szentlélek, amely meggyőzte őt Isten igazságáról, elhagyta volna. [Lásd Cselekedetek 10:1–48.] Mindaddig, amíg nem engedelmeskedett ezeknek a szertartásoknak, és el nem nyerte a Szentlélek ajándékát kézrátétel által Isten rendje szerint, nem gyógyíthatta volna meg a betegeket vagy nem parancsolhatta volna ki a gonosz lelket az emberből, hogy az engedelmeskedjék neki; mert a lelkek azt mondhatnák neki, mint ahogy azt Skéva fiainak mondták: »Pálról tudunk, és Jézust is ismerjük, de te kicsoda vagy?« [Lásd Cselekedetek 19:13–15]”¹⁵

1839 decemberében, miközben Washington, D.C.-ben jártak, hogy kártérítést kérjenek mindazokért a sérelmekért, amelyeket a missouri szentek elszenvedtek, Joseph Smith és Elias Higbee a következőt írta Hyrum Smithnek: „Az [Egyesült Államok] elnök[ével] folytatott beszélgetésünk során kikérdezett minket arról, hogy a mi vallásunk miben különbözött napjaink más vallásaitól. Joseph testvér azt mondta, hogy a keresztség módjában és a kézrátétellel történő Szentlélek ajándékának elnyerésében különbözünk. Minden más szempontot úgy tekintünk, hogy azok a Szentlélek ajándékához kapcsolódnak”¹⁶.

A Szentlélek ajándéka békét, örömet, isteni irányítást és egyéb ajándékokat hoz az életünkbe

„Hisszük azt, hogy a Szentlélek ajándékát ugyanúgy lehet élvezni ma, mint az apostolok napjaiban; hisszük azt, hogy [a Szentlélek ajándéka] szükséges a papság létrehozásában és megszervezésében, hogy senki nem hívható el a szolgálat bármely hivatalának betöltésére enélkül; továbbá hiszünk a próféciában, a nyelvekben, a látomásokban és kinyilatkoztatásokban, ajándékokban és gyógyításokban, és abban, hogy ezeket a dolgokat nem lehet a Szentlélek ajándéka nélkül élvezni. Hisszük, hogy a régi idők szent emberei a Szentlélek sugalmazásával beszéltek, és hogy ezekben a napokban szent emberek ugyanazon tantétel által szólnak; hisszük, hogy ő vigasztaló és tanúság tevő, hogy múltbéli dolgokat emlékezetünkbe juttat, elvezet minden igazsághoz, és megmutatja nekünk az eljövendő dolgokat; hisszük azt, hogy »senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által« [lásd 1 Korinthusbeliek 12:3]. Hiszünk benne [a Szentlélek ajándékában] annak minden teljességében, hatalmában, nagyságában és dicsőségében”¹⁷.

1847 februárjában, közel három évvel azután, hogy Joseph Smith próféta mártírhalált szenvedett, megjelent Brigham Young elnöknek, és ezt az üzenetet adta át neki: „Mondd meg a népnek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és tartsák meg az Úr Lelkét, mert az a helyes úton fogja őket vezetni. Legyetek óvatosak, és ne forduljatok el a kis, csendes hangtól; az megtanítja majd [nektek, hogy] mit tegyetek, és hová menjetek; meghozza majd a királyság gyümölcseit. Mondd meg a testvéreknek, hogy tartsák nyitva a szívüket a meggyőződésre, hogy amikor a Szentlélek meglátogatja őket, szívük fel legyen készülve, hogy befogadják azt. Meg tudják különböztetni az Úr Lelkét minden más lélektől. Békét és örömet fog suttogni a lelküknek, és elveszi a szívükből a rosszindulatot, a gyűlöletet, az irigységet és minden gonoszt; és minden vágyuk az lesz, hogy jót tegyenek, igazlelkűséget teremtsenek, és felépítsék Isten királyságát. Mondd meg a testvéreknek, hogy ha követik az Úr Lelkét, a helyes úton járnak”¹⁸.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Tekintsd át a 91–93. oldalakat, ahol Joseph Smith próféta kifejezte azokat az érzéseit, amelyek akkor töltötték el, amikor ő és Oliver Cowdery megkeresztelkedtek, illetve amikor édesapja megkeresztelkedett! Milyen emlékeid vannak a keresztelődről, vagy családtagjaid és barátaid keresztelőjéről? Ajánlatos lenne ezeket az emlékeket feljegyezni a naplódban vagy élettörténetedben.
A 94–97. oldalakon található kijelentések olyan üzenetekből származnak, amelyeket Joseph Smith már megkeresztelkedett embereknek adott. Szerinted miért fontos az egyház megkeresztelkedett tagjait emlékeztetni ezekre az igazságokra? Milyen új betekintést nyertél, miközben ezeket a tanításokat tanulmányoztad?
Mit mondanál egy olyan barátodnak, aki nem hisz a keresztség szükségességében? Mit mondanál egy olyan barátodnak, aki hisz a csecsemők megkeresztelésének szükségességében? (Példákért lapozz a 98. oldalra.)
Olvasd el a 98. oldalon található második teljes bekezdést! A keresztség miért „nem jó semmire” a Szentlélek ajándéka nélkül? Joseph Smith azt mondta: „Különbség van a Szentlélek és a Szentlélek ajándéka között” (99. o.). Tapasztalataid szerint milyen áldásokat kapunk az életünkben, amikor rendelkezünk a Szentlélek ajándékával?
Tekintsd át a 100. oldal utolsó bekezdését! A keresztelés módja miért jelentős különbség a visszaállított egyház és más egyházak között? Miért jelentős különbség a Szentlélek ajándéka? Hogyan van „minden más szempont… benne… a Szentlélek ajándékában”?
Tanulmányozd a fejezet utolsó bekezdését (101. o.)! Gondolkozz el azon, hogyan élhetsz érdemesen arra, hogy elnyerd és felismerd a Szentlélek késztetéseit!

Kapcsolódó szentírások: János 15:26; Rómabeliek 6:3–6; 2 Nefi 31:13; 3 Nefi 11:18–41; Moróni 8:1–23