„Mily jó és mily gyönyörűséges… együtt lakozni egyetértésben!”

„Hosszan húzzuk, erősen húzzuk, és mind együtt húzzuk!”

Joseph Smith életéből

1832. december 27-én Joseph Smith próféta parancsolatot kapott az Úrtól, hogy a szentek kezdjék meg egy templom felépítését Kirtlandben (lásd T&Sz 88:119). 1833. június 1-jén az Úr további utasításokat adott a prófétának: „Most, itt van a bölcsesség, és az Úr gondolata – épüljön fel a ház, nem a világ módján …; épüljön tehát oly módon, amit megmutatok háromnak közületek” (T&Sz 95:13–14).

Néhány nappal később az Úr teljesítette ígéretét, és Joseph Smithnek, valamint az Első Elnökségben szolgáló tanácsosainak egy figyelemre méltó látomást adott, amelyben látták a templom részletes tervét. Frederick G. Williams, aki második tanácsosként szolgált az Első Elnökségben, később így emlékezett vissza: „ Joseph [Smith] megkapta az Úr igéjét, hogy vegye magához a két tanácsosát, [Frederick G.] Williamst és [Sidney] Rigdont, és járuljanak az Úr elé, és Ő meg fogja nekik mutatni az építendő ház tervét vagy modelljét. Letérdeltünk, az Urat szólítottuk, és az épület megjelent látótávolságon belül, én voltam az első, aki felfedeztem. Majd együtt mindannyian megtekintettük. Miután jól megnéztük a külsejét, az épület úgy látszott, mintha pont fölénk jönne”¹.

Amikor Joseph Smith elmagyarázta egy főpapi tanácsnak a dicsőséges tervet, amely kinyilatkoztatott az Első Elnökségnek, a testvérek el voltak ragadtatva, és azonnal kimentek, hogy kiválasszák a helyet – egy búzaföldnek egy részét, amelyet a Smith fivérek az ősszel vetettek be. Hyrum Smith azonnal elrohant egy sarlóért, hogy nekilásson a föld megtisztításának az építéshez, és így kiáltott fel: „Arra készülünk, hogy felépítsük az Úr házát, és eltökélt szándékom, hogy én legyek az első, aki nekilát a munkának”².

A lelkesedés eme érzése egyesítő érzéssé vált, miközben a szentek ezen adományozási korszak első templomán dolgoztak, és áldozatot hoztak érte. Emma Smith irányítása alatt a nők harisnyákat, pantallókat és kabátokat készítettek a templom munkásainak. A nők készítették el a templom függönyeit és a szőnyegeit is, a templombelső munkálatait pedig Brigham Young irányította. John Tanner eladta a 890 hektáros farmját New Yorkban, és épp időben érkezett, hogy a prófétának 2 000 dollárt kölcsönözzön, hogy kiváltsa a templomtömb jelzálogát, amely épp érvényesítés előtt állt. Annak érdekében, hogy megóvják a templomot a fenyegető csőcseléktől, éjjel a férfiak védték a templomot, és ugyanabban a ruhában aludtak, amelyet nappal építőmunkásként viseltek.

A próféta kijelentette: „Nagy előkészületek történtek, hogynekilássunk az Úr házának; és bár az egyház szegény volt, bővelkedtünk egységben, egyetértésben és jószívűségben, amely megerősített bennünket Isten parancsolatainak az elvégzésében”³.

Heber C. Kimball, aki egy évvel azelőtt lett a Tizenkettek Kvórumának tagja, hogy a templomot felszentelték, így írta le ezt a hatalmas erőfeszítést: „Az egész egyház egyesült ebben a vállalkozásban, és mindenki segített benne. Azok, akiknek nem volt fogatuk, a kőfejtőbe mentek dolgozni, és köveket készítettek elő a házhoz történő vontatáshoz”⁴. Kimball elder így emlékezett vissza: „Joseph azt mondta: »Gyertek, testvérek, menjünk a kőfejtőbe, és dolgozzunk az Úrnak!« És a próféta kiment a vászoningjében és vászonnadrágjában, és ugyanúgy fejtette a követ, mint mi. Aztán minden szombaton kivittük az összes fogatot, hogy a templomhoz vontassuk a köveket, és ezt mindaddig így folytattuk, míg a ház készen nem lett; feleségeink pedig mindeközben kötöttek, fontak, varrtak és… mindenféle munkát végeztek”⁵.

A kirtlandi szentek erőfeszítései tipikusan arról az egységről, áldozatról és hűségről tanúskodtak, amely a rákövetkező években lehetővé tette az Úr céljainak beteljesedését. Ez egyike volt annak a sok alkalomnak, amikor a szentek összefogtak, és gondosan odafigyeltek Joseph Smith próféta intésére: „Hosszan húzzuk, erősen húzzuk, és mind együtt húzzuk!”⁶

Joseph Smith tanításai

Amikor egyetértésben együtt dolgozunk, jobban meg tudjuk valósítani Isten céljait

„Örvendezünk, hogy egy újabb általános konferencián találkozunk a szentekkel [1840. október]… A szentek lelkesebbek, fáradhatatlanabbak és lendületesebbek, mint valaha, az utolsó napok nagyszerű munkájában; és [ez] örömet és vigasztalást szerez nekünk, és rendkívül felbátorít bennünket, miközben azokkal a nehézségekkel küzdünk, amelyek szükségszerűen utunkat keresztezik.

Mindig tanúsítsanak ilyen hozzáállást a testvérek, és tartsák fel a kezünket, és akkor tovább kell, és tovább fogunk haladni; az Úr munkája tovább fog haladni, az Úr temploma fel lesz építve, Izráel elderei bátoríttatnak, Sion felépül, és az egész föld dicséretévé, örömévé és dicsőségévé fog válni; és dicséret, dicsőség, tisztesség és magasztosság dala fog visszhangozni dombtól dombig, hegytől hegyig, szigettől szigetig, és kontinenstől kontinensig Őnéki, aki a trónuson ül, és a Báránynak örökkön-örökké, és ennek a világnak a királyságai Istenünknek és az Ő Krisztusának királyságává válnak [lásd Jelenések 11:15].

Örülünk annak, hogy tudjuk, hogy az egységnek ilyen lelke uralkodik a gyülekezetek között itthon és távol, ezen a kontinensen, és a tenger szigetein is; mert e tantétel és a cselekedetek összefogása által leszünk képesek arra, hogy kivitelezzük Istenünk céljait”⁷.

„[A Nauvoo templom] rendkívül gyors ütemben épül; mindenütt fáradhatatlan kezek mozdítják elő a felépítését, és mindenféle anyag szépen készenlétben áll, és számíthatunk arra, hogy a következő őszre befejeződik az építkezés… Télen gyakran előfordult, hogy száz kéz fejtett követ, míg mások tömegesen a vontatással és mindenféle más munkával foglalatoskodtak…

Miközben a szorgos tömegek ilyeténképp munkálkodtak nap mint nap a különféle területeiken, és idejük egytizedét ledolgozták, mások sem voltak kevésbé buzgók azáltal, hogy behozták tizedeiket és felajánlásaikat e nagyszerű cél javára. Az egyház megalapítása óta soha nem tapasztaltunk nagyobb hajlandóságot arra, hogy Jehova [követelményeinek] eleget tegyünk, égetőbb vágyat arra, hogy megtegyük Isten akaratát, fáradhatatlanabb erőfeszítéseket vagy nagyobb áldozathozatalt, mióta az Úr ezt mondta: »Épüljön fel a templom népem tizedéből!« [Lásd T&Sz 97:10–11.] Úgy tűnt, mintha a vállalkozás, az emberbaráti szeretet és az engedelmesség lelke egyszerre nyugodott volna idősön és fiatalon; és fivérek és nőtestvérek, fiúk és leányok, és még az idegenek is, akik nem az egyházból vannak, példátlan nagylelkűséggel egyesültek ennek a nagyszerű munkának a megvalósításában; és sok esetben az özvegyet sem lehetett visszatartani attól, hogy szerény bevételéből bele ne adjon két fillért.

Most őszinte köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, idősnek és fiatalnak, az egyházon belülieknek és az azon kívülieknek, azért a példátlan nagylelkűségért, kedvességért, szorgalomért és engedelmességért, amelyet oly időszerűen kinyilvánítottak ez alkalommal. Nem mintha anyagi szempontból személyesen vagy egyénileg javunk származott volna belőle, de amikor a testvérek ez alkalommal a célban és tervben egyetértést mutattak, és vállukat a keréknek vetették, gondunk, munkánk, fáradozásunk és aggodalmunk lényegesen lecsökkent, az igánk gyönyörűséges, terhünk pedig könnyű lett [lásd Máté 11:30]”⁸.

„Nos, hadd mondjam el egyszer s mindenkorra az ősi zsoltáríróhoz hasonlóan: »Mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak a testvérek egyetértésben! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyt Áron szakállán, amely lefolyt köntöse szegélyére, mint a Hermon harmatja, amely leszállt Sion hegyeire«, ilyen az egyetértés; »mert az Úr oda áldást parancsolt, mégpedig örök életet!«. Az egyetértés hatalom. [Lásd Zsoltárok 133:1–3.]”⁹

Növekszünk egyetértésben, miközben arra törekszünk, hogy engedelmesek legyünk Isten törvényeinek, és legyőzzük önző érzéseinket és előítéleteinket

1840 decemberében a próféta a következőket írta a Tizenkettek Kvóruma tagjainak és más papsági vezetőknek, akik NagyBritanniában szolgáltak missziót: „…Nagy megelégedettséggel tölti el az elmémet, hogy ilyen jó egyetértés van közöttetek, és hogy a szentek oly örömmel hallgatnak a tanácsra, és együtt [dolgoznak] a szeretetnek ebben a munkájában, és az igazság és igazlelkűség előmozdításában. Így kell ennek lennie Jézus Krisztus Egyházában; az egyetértés erő. »Mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak a testvérek egyetértésben!« [Lásd Zsoltárok 133:1.] A Mindenható szentjei ápolják mindig ezt a tantételt, és ennek eredménye a legdicsőségesebb áldások lesznek nemcsak nekik egyénileg, hanem az egész egyháznak – a királyság rendje fennmarad, a tisztségviselőit tisztelik, és követelményeinek készségesen és örömmel engedelmeskednek…

Emlékezzenek a szentek arra, hogy a nagy dolgok egyéni erőfeszítéseiken múlnak, és hogy őket velünk együtt a Szentlélek munkatársainak hívták el, hogy elvégezzük az utolsó napok nagyszerű munkáját; és annak terjedelmét, áldásait és dicsőségét figyelembe véve minden önző érzést nemcsak, hogy temessenek el, hanem semmisítsenek meg; és engedjék, hogy Isten és ember szeretete domináljon és uralkodjon diadalmasan minden elmében, hogy szívük az ősi Énókéhoz hasonlóvá váljon, és felfoghassanak minden dolgot, jelent, múltat és jövőt, és semmi ajándék nélkül ne szűkölködjenek, várván az Úr Jézus Krisztus megjelenését [lásd 1 Korinthusbeliek 1:7].

Az a munka, amelyben egyetértésben munkálkodunk, nem átlagos munka. Az ellenségek, akik ellen küzdenünk kell, körmönfontak és gyakorlottak a mesterkedésekben; jól tesszük, ha éberen összpontosítjuk erőinket, és a legjobb érzésekkel táplál-tatunk egymás iránt; és akkor a Mindenható segítségével egyik győzelemből a másikba, és egyik hódításból a másikba haladunk előre; gonosz szenvedélyeinket legyőzzük, előítéleteink eltűnnek; keblünkben nem találunk helyet a gyűlöletnek; a bűn elrejti torz fejét, és a menny szemében jóváhagyatunk, és Isten fiaiként fognak elismerni minket.

Vegyük észre, hogy nem magunknak kell élünk, hanem Istennek; ha így teszünk, a legnagyszerűbb áldások fognak rajtunk nyugodni az időben és az örökkévalóságban”¹⁰.

„Azt mondanánk a szenteknek, akik ide [Nauvooba] jönnek, hogy lefektettük ezen a helyen Isten népének összegyűjtésére az alapokat, és arra számítunk, hogy amikor a szentek eljönnek, alávetik magukat annak a tanácsnak, amelyet Isten kijelölt… Megpróbáljuk itt felövezni a derekunkat, és a gonoszságot cselekvőket kiutasítani közülünk; és reméljük, hogy amikor testvéreink megérkeznek külföldről, segíteni fognak nekünk előre vinni ezt a jó munkát, és elvégezni ezt a nagyszerű tervet, hogy »Sion felépülhessen igazlelkűségben; és minden nemzet lobogója alá sereglik«; hogy Isten népeként az Ő irányítása alatt és törvényének engedelmeskedve igazlelkűségben és igazságban növekedhessünk; hogy amikor céljai megvalósulnak, a megszenteltek között kaphassunk örökséget”¹¹.

„Mindannyiunknak vannak barátai, rokonsága, családja és kapcsolatai; és úgy találjuk, hogy a barátság… és a testvériség kötelékei feloldhatatlan egységbe kovácsoltak bennünket ezer kedves kapcsolattal; egy közös hitet fogadtunk magunkénak, méghozzá azt, »a mely egyszer a szenteknek adatott« [Júdás 1:3]. Kiváltságunk van hallani az örökkévaló evangéliumot, amely a jövendőmondás lelke, a mennyek megnyílása, a Szentlélek ajándéka, az angyalok szolgálata és Isten hatalma által adatott át nekünk… Egy rokonlelkű szimpátia fut át az egész testen, méghozzá Krisztus testén, amely Pál kijelentése szerint az Ő egyháza; és a test egyik része sem sérülhet meg anélkül, hogy a többi testrész ne érezné a fájdalmat, mert Pál azt mondja, hogy ha az egyik tag szenved, vele együtt szenvednek a tagok mind; és ha az egyik tag örül, vele együtt tisztességgel illettetik a többi mind [lásd 1 Korinthusbeliek 12:12–27]”¹².

A legnagyobb fizikai és lelki áldások mindig az erőfeszítések egységéből származnak

1841 januárjában Joseph Smith és tanácsosai az Első Elnökségben a következő útmutatásokat adták a szenteknek, akik a világ minden tájáról érkeztek Nauvooba: „A cselekedetek összpontosítása és az erőfeszítések egysége által megvalósíthatjuk az utolsó napoknak ezt a nagyszerű munkáját…, miközben mind fizikai, mind pedig lelki érdekeink nagyban megnövekednek, és a menny áldásai zavartalan áramlatban kell, hogy felénk áradjanak; ehhez, úgy gondoljuk, semmi kétség nem férhet.

A legnagyobb fizikai és lelki áldások, amelyek a hithűségből és az összehangolt erőfeszítésből származnak, soha nem az egyéni erőfeszítést vagy vállalkozást követték. A történelmi korok mind bőségesen tanúskodnak erről a tényről…

Azt szeretnénk, ha a szentek megértenék, hogy amikor idejönnek, nem szabad tökéletességre számítaniuk, vagy hogy minden harmonikus, békés és szeretetteljes lesz; ha beleélik magukat ezekbe az elképzelésekbe, kétségkívül tévedni fognak, mert itt nemcsak különböző államokból, hanem különböző nemzetekből is vannak, akiknek, bár nagyszerű kötődést éreznek az igazság ügyéhez, megvannak a maguk nevelésének előítéletei, következésképp időbe telik, mielőtt ezeket a dolgokat le tudják győzni. Továbbá sokan vannak, akik észrevétlenül lopóznak be, és megpróbálnak egyenetlenséget, viszályt és ellenségeskedést ültetni a körünkben, és ezáltal gonoszságot hozni a szentekre… Ezért azok, akik erre a helyre jönnek, szánják el magukat, hogy betartják Isten parancsolatait, és nem csüggednek el azok miatt a dolgok miatt, amelyeket felsoroltunk, és akkor boldogulni fognak – a menny intelligenciája lesz megosztva velük, és végső soron szemtől szembe fogják látni, és örvendezni fognak annak a dicsőségnek a teljes beteljesülésében, amely az igazlelkűek számára van fenntartva.

Ahhoz, hogy felépítsük az Úr templomát, hatalmas erőfeszítések kívántatnak meg a szentektől, hogy egy olyan házat építhessenek, amelyet a Mindenható elfogad, és amelyben megnyilvánul hatalma és dicsősége. Ezért azok, akik megtehetik, áldozzanak szabadon idejükből, tehetségeikből és javaikból a királyság felvirágoztatására, és a miatt a szeretet miatt, amelyet az igazság ügye iránt éreznek, …egyesüljenek velünk az utolsó napok eme nagyszerű munkájában, és osztozzanak a megpróbáltatásban, hogy végül osztozhassanak a dicsőségben és a diadalban is”¹³.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vi–xi. oldalakat!

Gondolkozz el Joseph Smith próféta ezen kijelentésén: „Hosszan húzzuk, erősen húzzuk, és mind együtt húzzuk!” (287-288. o.) Mi történik, amikor egy erőfeszítés nem elég hosszú vagy nem elég erős? Mi történik, amikor az emberek különböző irányba húznak? Miként alkalmazható a próféta kijelentése az otthonainkban? Az egyházi elhívásainkban?
Olvasd el a 289. oldalon található második bekezdést! Miért válnak terheink könnyebbé, amikor együtt dolgozunk? (Példákért lapozz a 285-289. oldalakra!) Milyen tantételek segítettek neked abban, hogy nagyobb egyetértésben dolgozz másokkal?
Tekintsd át a 290. oldalon található második bekezdést! Milyen veszélyei vannak az önzésnek? Mit tehetünk azért, hogy megsemmisítsük önmagunkban az önző érzéseket? Hogyan érzed magad, amikor „Isten és ember szeretete dominál” a szívedben?
Tekintsd át a 292. oldal első teljes bekezdését! Eddig hogyan váltak hasznodra „a barátság kötelékei” és a „kedves kapcsolatok” az egyházközségedben vagy gyülekezetedben? Hogyan válik javára az egyházközségeknek és a gyülekezeteknek, amikor „rokonlelkű szimpátia fut át az egész testen”?
Tanulmányozd a 292. oldal alján kezdődő bekezdést! Szerinted miért nem bölcs dolog az, ha tökéletességet várunk el az egyháztagoktól az egyházközségünkben és a gyülekezetünkben? Mikor láttad azt, hogy az emberek egy tökéletlen csoportja felhasználta a különféle tehetségeit és képességeit egy közös ügy érdekében? Mi lett ennek az egyesített erőfeszítésnek az eredménye?

Kapcsolódó szentírások: Máté 18:19–20; János 17:6–26; Móziás 18:21; 3 Nefi 11:29–30; T&Sz 38:24–27; Mózes 7:18