Jószívűség, Krisztus tiszta szeretete

„A szeretet az Istenség egyik fő jellemvonása, és mindazokban meg kell nyilvánulnia, akik Isten fiaivá szeretnének válni.”

Joseph Smith életéből

1841-ben Joseph Smithen keresztül adott kinyilatkoztatásban az Úr az Illinois állambeli Nauvooban lévő cöveket kijelölte arra, hogy „szegletköve legyen Sionnak, ami olyan finomságúra lesz csiszolva, ami hasonlatos egy palotáéhoz” (T&Sz 124:2). A próféta irányítása alatt Nauvoo virágzó kereskedelmi, oktatási és művészeti központtá vált. Sokan a farmjaikon dolgoztak, míg azok, akik rendelkeztek közel félhektárnyi földterülettel a városban, gyümölcsöt és zöldséget termeltek az otthoni kertjükben. Fűrészmalmok, téglagyárak, nyomdák, gabonamalmok és pékségek nyíltak a városban, továbbá ács-, fazekas-, bádogos-, ötvös, kovács- és asztalosműhelyek. Nauvooban a szentek színházba, bálokba és koncertekre járhattak. Tanulók százai iratkoztak be a közösség iskoláiba, és tervben volt egy egyetem létrehozása is.

Miközben Nauvoo rohamosan nőtt, egyre több téglagyár állított elő vörös téglát, amely Nauvoo épületeinek jellegzetes arculatát kölcsönözte. Ezen épületek közé tartozott a próféta vörös téglából készült kereskedése. A boltot úgy építették, hogy az egyrészt a próféta és az Első Elnökség irodájául szolgáljon, másrészt üzleti tevékenységet biztosíthasson, amellyel a próféta eltarthatta a családját. A vöröstégla kereskedésben történt egyik eset bemutatja a próféta jószívű természetét, amely oly kedveltté tette őt.

James Leach angol volt, aki megtért nővérével és annak férjével, Agnes és Henry Nightingale-lel érkezett Nauvooba. Miután nem jártak sikerrel a munkakeresésben, James és Henry elhatározták, hogy segítséget kérnek a prófétától. James így emlékezett vissza:

„Egy kis üzletben találtuk [a prófétát], amint néhány árut adott el egy hölgynek. Ez volt az első alkalom, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy a közelében legyek, és jól megnézzem magamnak. Úgy éreztem, hogy egy magasabb rendű lélek volt benne. Különbözött mindenkitől, akivel azelőtt találkoztam; és azt mondtam a szívemben, hogy ő tényleg a magasságos Isten prófétája.

Mivel én nem voltam egyháztag, azt akartam, hogy Henry kérjen tőle munkát, de mivel ő ezt nem tette meg, nekem kellett. Azt mondtam: »Mr. Smith, kérem, tudna kettőnknek munkát adni, hogy legyen miből ennivalót vennünk?« Ő derűs tekintettel megvizsgált minket, és hihetetlen kedvességgel ezt mondta: »Nos, fiúk, mihez értetek?« Elmondtuk neki, mivel foglalkoztunk, mielőtt elhagytuk a szülőföldünket.

Mire ő azt felelte: »Tudtok árkot ásni?« Azt válaszoltam, hogy megtesszük a tőlünk telhetőt. »Rendben, fiúk«, majd felkapva egy mérőszalagot, ezt mondta, »Gyertek velem!«

Elvitt minket a bolttól néhány méterre, odaadta nekem a gyűrűt, hogy fogjam meg, majd teljes hosszában kihúzta a mérőszalagot, és megjelölte nekünk a vonalat, hogy annak mentén dolgozzunk. »Nos, fiúk – szólt hozzájuk –, kiásnátok ennek a vonalnak a mentén egy kilencven centiméter széles és hetvenhat centiméter mély árkot?«

Azt feleltük, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, mire ő otthagyott minket. Nekiláttunk a munkának, és mikor befejeztük, bementem hozzá, és közöltem vele, hogy kész van. Kijött, megnézte, és ezt mondta: »Fiúk, én magam sem tudtam volna jobban csinálni. Most gyertek velem.«

Visszavitt minket a boltjába, és azt mondta, hogy válasszuk ki magunknak a legjobb sonkát vagy sertéshúst. Mivel eléggé szégyenlősek voltunk, megkértem, hogy inkább ő adjon belőle. Erre ő kiválasztotta a két legnagyobb és legszebb húsdarabot, adott hozzá még egy-egy zsák lisztet, majd megkérdezte, hogy ez elég lesz-e. Azt válaszoltuk, hogy hajlandóak vagyunk mindezt ledolgozni, de ő azt mondta: »Ha elégedettek vagytok, fiúk, akkor én is az vagyok.«

Kedvesen megköszöntük neki, és hazamentünk Isten prófétájának jólelkűségén örvendezve.”

James Leach még abban az évben megkeresztelkedett, és feljegyezte, hogy „gyakran volt kiváltsága [a próféta] nemes arcát látni, ahogy Isten Lelke és hatalma megvilágította azt.”

Joseph Smith tanításai

Az az ember, aki telve van Isten szeretetével, azon igyekszik, hogy megáldhasson másokat

„A szeretet az Istenség egyik fő jellemvonása, és mindazokban meg kell nyilvánulnia, akik Isten fiaivá szeretnének válni. Az az ember, aki telve van Isten szeretetével, nem elégszik meg azzal, hogy csak a családját áldja meg, hanem bejárja az egész világot, azon igyekezvén, hogy megáldja az egész emberi fajt”².

Lucy Meserve Smith a következőket jegyezte fel: „[Joseph Smith] azt mondta: »Fivérek és nőtestvérek, szeressétek egymást; szeressétek egymást, és legyetek irgalmasok ellenségeitekhez.« Nagyon nyomatékosan újra elismételte ezeket a szavakat, majd egy hangos ámennel zárta”³.

1839 júliusában a próféta az egyházi vezetők egy csoportjához intézett beszédet: „Majd beszédet mondtam nekik, és sok tanítást adtam… számos fontossággal és értékkel bíró témáról mindazok számára, akik alázatosan szeretnének járni az Úr előtt, és főleg arról tanítottam őket, hogy egymás iránt tanúsított szeretettel legyenek jószívűek, bölcsek és együttérzőek minden dologban és minden körülmény között”⁴.

Különleges kötelességünk, hogy szeressük a szükséget látókat, és gondoskodjunk róluk

„Ez minden szent feladata, hogy bőkezűen adjon testvéreinek – mindig szeresse őket, és mindig a segítségükre legyen. Ahhoz, hogy Isten előtt igazolva legyünk, szeretnünk kell egymást: le kell győznünk a gonoszt; látogatnunk kell az apátlanokat és az özvegyeket az ő nyomorúságukban, és meg kell tartanunk magunkat szeplő nélkül a világtól; mert a tiszta vallás nagyszerű forrásából ilyen erények erednek [lásd Jakab 1:27]”⁵.

„[Egy egyháztagnak] táplálnia kell az éheseket, ruháznia kell a mezíteleneket, gondoskodnia kell az özvegyekről, le kell törölnie az árvák könnyeit, meg kell vigasztalnia a szenvedőket, legyen az ebben az egyházban, vagy másikban, vagy semelyikben, bárhol is találja őket”⁶.

„A gazdagok nem szabadulhatnak meg jószívűség nélkül: anélkül, hogy akkor és úgy táplálják a szegényeket, amikor és ahogyan Isten azt megkívánja”⁷.

„Gondolkozzatok el a szenvedők állapotán, és próbáljátok enyhíteni az ő szenvedéseiket; kenyeretek táplálja az éhezőket, ruhátok pedig takarja be a mezíteleneket; nagylelkűségetek szárítsa fel az árvák könnyét, és derítsétek jókedvre a vigasztalhatatlan özvegyeket; imáitok, jelenlétetek és kedvességetek enyhítsen a szenvedők fájdalmán, bőkezűen járuljatok hozzá szükségleteikhez; tegyetek jót minden emberrel, főleg a hit háza népével, hogy ártalmatlanok és feddhetetlenek lehessetek, Isten fiai dorgálás nélkül. Tartsátok be Isten parancsolatait: mindazt, amit adott, amit ad, és amit adni fog, és dicsfény fog ragyogni ösvényetek körül; a szegények felállnak majd, és áldottnak neveznek titeket; minden jó ember becsülni és tisztelni fog benneteket; ösvényetek pedig olyan lesz, mint az igazaké, amely egyre fényesebben ragyog ama tökéletes napig [lásd Példabeszédek 4:18]”⁸.

„A Szentlélek… kiárad majd a fejetekre minden időben, amikor az igazlelkűségnek ama tantételeit gyakoroljátok, amelyek Isten gondolkodásmódjával megegyeznek, és helyénvaló módon szeretitek egymást, és minden eszközzel azon vagytok, hogy emlékezzetek azokra, akik fogságban és gyötrelemben vannak, és súlyosan szenvednek értetek. És ha vannak olyanok közöttetek, akik a saját rangjuk növelésére vágynak, és a saját gazdagodásukra törekednek, miközben testvéreik szegénységben nyögnek, és fájdalmas megpróbáltatások és kísértések alatt küszködnek, a Szentlélek közbenjárása nem fog hasznukra válni, aki éjjelnappal esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal [lásd Rómabeliek 8:26].

Mindig nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy az ilyen felsőbbrendűségi tudatnak ne legyen helye a szívünkben; hanem ereszkedjünk le az alázatosakhoz, és viseljük a gyengék gyengeségeit teljes hosszútűréssel”⁹.

A jószívűség hosszútűrő, irgalmas és kedves

Eliza R. Snow így számolt be a próféta egyik beszédéről: „Majd elkezdte olvasni a 13. fejezetet [az 1 Korinthusbeliekből]: »Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő czimbalom«; és azt mondta, hogy ne korlátozza látószögeteket szomszédotok erénye, hanem óvakodjatok az önteltségtől, korlátozzátok saját erényeitek felbecsülését, és ne gondoljátok, hogy igazabbak vagytok másoknál; ki kell tágítani lelketeket egymás iránt, ha úgy szeretnétek cselekedni, mint Jézus, és szeretnétek felebarátaitokat Ábrahám kebelére vinni. Azt mondta, hogy az egyház, valamint az ellenségei iránt hosszútűrést, elnézést és türelmet tanúsított; továbbá elnézőnek kell lennünk egymás gyarlóságai iránt, mint ahogy egy elnéző szülő türelmes gyermekei gyengeségeivel szemben.

[…] Miközben növekedtek ártatlanságban és erényben, miközben növekedtek jóságban, terjeszkedjen ki szívetek, és növekedjék meg mások felé; hosszútűrőnek kell lennetek, és türelmeseknek az emberiség hibáival és tévedéseivel szemben. Mily értékes az ember lelke!…

Ne irigyeljétek a bűnösök finom ruháit és pompázatos megjelenését, mert nyomorúságos helyzetben vannak; hanem amennyire csak tudtok, legyetek hozzájuk irgalommal, mert egy rövid idő múltán Isten elpusztítja őket, ha nem bánják meg bűneiket, és nem fordulnak Őhozzá”¹⁰.

„A bölcs embereknek elég józan ésszel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az embereket kedvességgel győzzék meg. »Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését«, mondja a bölcs ember [Példabeszédek 15:1]; az utolsó napi szenteknek pedig nagyban becsületükre fog válni az, ha megmutatják Isten szeretetét azáltal, hogy most kedvesen bánnak azokkal, akik tudtukon kívül rosszat cselekedhettek; mert Jézus valóban ezt mondta: Imádkozzatok az ellenségeitekért [lásd Máté 5:44]”¹¹.

„Nem időzöm el a hibáitokon, és ti se tegyétek az enyéimmel. A jószívűség, ami szeretet, sok vétket elfedez [lásd 1 Péter 4:8], és én sokszor elfedtem minden hibát közöttetek; bár a legkívánatosabb dolog az, hogy egyáltalán ne legyenek hibák. Szelíd, csendes és békeszerető lelket kell kiművelnünk”¹².

Eliza R. Snow így számolt be a próféta egy másik beszédéről: „Amikor az emberek a legkisebb kedvességet és szeretetet nyilvánítják ki irántam, ó, micsoda hatalma van annak az én elmém felett, míg az ellenkezője hajlamos arra, hogy felkorbácsoljon minden durva érzést, és lehangolja az ember elméjét.

Amikor látjuk a szeretetteljes érzések összezsugorodását és a jószívűség hiányát a világban, az bizonyítéka annak, hogy az emberek nem ismerik az isteniség tantételeit. Az isteniség hatalma és dicsősége azon széleskörű tantételen alapszik, hogy kiterjessze a jószívűség palástját. Isten nem tekint elnézéssel a bűnre, de amikor az emberek bűnt követnek el, kell, hogy legyen számukra engedékenység… Minél közelebb kerülünk Mennyei Atyánkhoz, annál inkább hajlunk arra, hogy szánalommal tekintsünk az elpusztuló lelkekre; legszívesebben a vállunkra vennénk őket, és hátunk mögé hajítanánk bűneiket.[…]

Bölcs férfiak és nők hányszor törekedtek arra, hogy Joseph testvért irányítsák, mondván: »Ó, ha Joseph testvér helyében lennék, ezt és ezt tenném«; de ha Joseph testvér cipőjében járnának, rájönnének, hogy a férfiakat és a nőket nem lehet bekényszeríteni Isten királyságába, hanem hosszútűrően kell velük bánni, és a végén megszabadítjuk őket. Úgy tudjuk az összes szentet együtt tartani és a munkát továbbvinni, hogy teljes hosszútűréssel várunk, mígnem Isten az ilyen egyéneknek igazságot szolgáltat. A bűnt nem lehet engedélyezni, de az irgalomnak együtt kell járnia a feddéssel”¹³.

A jószívűséget a szolgálat és a kedvesség egyszerű cselekedetein keresztül fejezzük ki

„Szolgátok vagyok, és csak a Szentlelken keresztül lehetek szolgálatotokra… Nem másként, mint alázatos szolgáitokként állunk elétek, készen a ti szolgálatotokra, és a ti szolgálatotokban való kimerülésre”¹⁴.

Edwin Holden így emlékezett vissza: „1838-ban Joseph és néhány fiatal különféle játékokat játszottak a szabadban, többek között egy labdajátékot. Idővel kezdtek elfáradni. Ő látta ezt, magához hívta őket, és ezt mondta: »Építsünk egy rönkházat!« Így hát Joseph és a fiatalemberek elmentek, hogy felépítsenek egy rönkházat egy özvegyasszonynak. Ilyen volt Joseph, mindig segített, amiben tudott”¹⁵.

Lucy Mack Smith, Joseph Smith próféta édesanyja ezt mondta arról az időszakról, amikor a szentek először telepedtek le az Illinois állambeli Commerce-ben, amelyet később Nauvoonak neveztek: „Ahogy melegebbre fordult az idő, az itt letelepedett testvérek kezdték megérezni az átélt nehézségek és az egészségtelen éghajlat következményeit, amelynek ki lettek téve, és annyira megbetegedtek maláriában és epelázban, hogy voltak egész családok, ahol senki nem tudott egy korty hideg vizet adni a másiknak, és nem tudta önmagát ellátni. Hyrum családjából majdnem mindenki beteg volt. Legkisebb leányom, Lucy, szintén nagyon beteg volt, sőt a helyi lakosok közül csak néhányan nem betegedtek meg.

Joseph és Emma befogadták házukba a betegeket, és ott ápolták őket. Ahogy megbetegedtek, rögtön magukhoz vették őket, míg házuk, amely négy szobából állt, annyira zsúfolt nem lett, hogy sátrat kellett felverniük azoknak a családtagoknak, akik még nem betegedtek meg. Joseph és Emma minden idejét a betegek ápolásának szentelte e gyötrelmes időszak alatt”¹⁶.

John L. Smith, a próféta unokatestvére így emlékezett vissza egy esetre, amely ugyanebben az időben történt: „Joseph próféta és unokatestvérem, Hyrum, Joseph bátyja, meglátogattak minket. Anyát kivéve mindannyian betegek voltunk a láztól és a maláriától, apa pedig az idő túlnyomó részében nem volt magánál. Joseph, amikor látta nélkülözésünket, levette lábáról a cipőt, felhúzta őket apa lábára, és cipő nélkül ment haza. Elküldetett hozzánk, elvitette apát az otthonába, megmentette az életét, és sok jóval látott el minket, úgyhogy felépültünk”¹⁷.

Elizabeth Ann Whitney így emlékezett vissza: „1840 kora tavaszán felmentünk Commerce-be, ahogy Nauvoo felső részét továbbra is nevezték. Kibéreltük Hiram Kimball egyik házát… Itt mindannyian betegek voltunk a maláriától, a hideg rázott minket, lázasak voltunk, és éppen csak annyi erőnk volt, hogy elvánszorogjunk, és gondoskodjunk egymásról. Ilyen körülmények között született meg kilencedik gyermekem. Joseph, amikor meglátogatott bennünket, és látta, mi történt velünk, azonnal megkért minket, hogy menjünk vele, és lakjunk nála. Úgy éreztük, hogy az éghajlatot, a vizet és a nélkülözést, amelynek ki voltunk téve, már nem sokáig bírnánk, ezért elfogadtuk az ajánlatát, és elmentünk a Joseph próféta udvarán álló kis kunyhóba lakni; rövidesen visszanyertük az egészségünket, és a gyermekek újra önmaguk lettek. Férjem dolgozni kezdett a Joseph által felépített boltban, amelyet olyan árukkal töltött fel, amelyekre az embereknek valóban szükségük volt.

Egyik nap, ahogy kiléptem a házból, Joseph Smith egyik jövendölésének emléke – amelyet nekem adott, amikor még kirtlandi házunkban laktunk – úgy villant az eszembe, mintha áramütés ért volna. Így hangzott: ahogy mi cselekedtünk vele, kitárva ajtónkat előtte és családja előtt, amikor otthon nélkül voltak, a jövőben ő is ugyanúgy befogad majd minket az ő házába”¹⁸.

Mosiah L. Hancock a következő élményről számolt be, amely Nauvooban történt ifjúkorában: „Ezen a nyáron [1841] játszottam először labdajátékot a prófétával. Felváltva ütöttünk és szaladtunk a labda után, és amikor véget ért a játék, a próféta ezt mondta: »Testvérek, szerszámozzátok fel a fogataitokat«, amit meg is tettünk, és mindannyian elhajtottunk az erdőbe. Én egy egylovas szekeret hajtottam a keresztrúdon állva, míg Joseph próféta és apa a hátsó tengelyen utaztak [a keresztrúd és a tengely a kocsi szerkezeti részei]. 39 fogat vett részt a csapatban, és addig gyűjtöttünk fát, míg meg nem teltek a szekereink. Amikor megrakodtunk, Joseph testvér felajánlotta, hogy bárkivel kiáll rúdrántásban – és ő egymás után mindegyikőjüket felrántotta, aki versenyezni akart vele.

Ezután a próféta kiküldte a szekereket különböző helyekre olyan emberekhez, akiknek segítségre volt szükségük; és megmondta nekik, hogy aprítsák fel a fát azoknak a szenteknek, akiknek szükségük van rá. Mindenki szerette azt tenni, amit a próféta mondott, és bár betegesek voltunk, és a halál ólálkodott körülöttünk, az emberek mosolyogtak, és próbáltak másokat is felvidítani”¹⁹.

1842. január 5-én a próféta a következőket írta egy levélben Edward Hunternek, aki később elnöklő püspökként szolgált: „Választékunk [a vöröstégla kereskedésben] meglehetősen jó – nagyon jó, ha figyelembe vesszük a különféle vásárlók különféle vásárlásait különböző alkalmakkor, és olyan körülmények között, amelyek valamennyire leszűkítették lehetőségeiket; de örvendezek, hogy ilyen sikerrel járhattunk, mert szegény testvéreink és nőtestvéreink szíve örvendezni fog ezen árucikkek miatt, amelyek most már elérhetőek a számukra.

A bolt zsúfolásig megtelt, és egész nap a pult mögött álltam, kiszolgálva áruinkat szorgalmasabban, mint bármely eladó, akit valaha is láttál, hogy kiszolgáljam azokat, akiknek nélkülözniük kellett a megszokott karácsonyi és újévi ebédjeiket, és hiányt szenvedtek egy kis cukorban, melaszban, mazsolában stb., stb.; és hogy magamnak is örömet szerezzek, mert szeretem kiszolgálni a szenteket, és mindenki szolgája lenni, azt remélvén, hogy felmagasztosulhatok az Úr megfelelő idejében”²⁰.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Miközben áttekinted a 445–448. és a 451–455. oldalakon található történeteket, elmélkedj el a Joseph Smith próféta iránt táplált érzéseiden! Mit tanítanak róla ezek a történetek? Szerinted milyen hatással voltak cselekedetei a körülötte lévő emberekre? Hogyan érintette meg életedet mások kedvessége?
Tekintsd át a 448. oldal harmadik–ötödik bekezdését! Szerinted az az ember, aki telve van isten szeretetével, miért akarja megáldani az egész emberiséget? A szeretet és a kedvesség által vezérelt cselekedeteink hogyan segíthetnek másokat megáldani?
Milyen felelősségünk van abban, hogy gondoskodjunk a szükséget látókról? (Példákért lapozz a 448–450. oldalakra!) Hogyan vonatkoznak ezek a felelősségek az emberek fizikai szükségleteire? Hogyan vonatkoznak a lelki szükségleteikre? Milyen példákat láttál arra, amikor az emberek gondoskodtak a szükséget látókról?
Olvasd el a 450. oldal első bekezdését! Mit tehetünk annak érdekében, hogy növekedjék a mások erényei iránt érzett elismerésünk? Szerinted miért kellene „óvakod[nunk] az önteltségtől, és korlátoz[nunk] saját erényei[nk] felértékelését”?
Joseph próféta kifejezte aggodalmát „a szeretetteljes érzések összezsugorodása [miatt]… a világban” (451. o.). Ezzel szemben azt mondta, hogy „ki kell tágítani lelk[ünket] egymás iránt”, és hogy „terjeszkedjen ki szív[ünk], és növekedjen meg mások felé” (450. o.). Szerinted mit jelent az, hogy növekedjék meg a szívünk és lelkünk egymás iránt?
Olvasd el a 451. oldalon található második bekezdést! Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanítást a családtagjainkkal való kapcsolatunkban?

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 13:1–13; Móziás 4:14–16, 26–27; Ether 12:33–34; Moróni 7:45–48; T&Sz 121:45–46