Álljatok szilárdan az élet viharaiban

„Álljatok szilárdan, ti Istennek szentjei, tartsatok ki még egy kicsit, és az élet vihara el fog múlni, és meg fog jutalmazni benneteket az az Isten, akinek szolgái vagytok.”

Joseph Smith életéből

1832. március 24-ének estéjén Joseph Smith sokáig fennmaradt, hogy vigyázzon a 11 hónapos kisfiára, Josephre, aki kanyarós volt. A Smith család akkoriban a John Johnson házban lakott az Ohio állambeli Hiramben. A próféta végül lefeküdt aludni egy pótágyra, amikor egy tucatnyi vagy még több emberből álló csőcselék, akik előtte whiskey-t ittak, betört a házba. A próféta később így írta le annak a szörnyűséges éjszakának az eseményeit:

„A csőcselék berontott az ajtón, egy pillanat alatt körülvette az ágyat, és …már csak arra ébredtem fel, hogy a felbőszült csőcselék kirángat az ajtón. Kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni a kezükből, ahogy hurcoltak kifelé, de csak az egyik lábamat tudtam szabaddá tenni, amellyel aztán úgy megrúgtam az egyikőjü-ket, hogy az lebucskázott a lépcsőn. Azonnal megragadtak, és esküdöztek, …hogy megölnek, ha nem maradok nyugton, mire én abbahagytam…

Azután torkon ragadtak, és addig szorongattak, míg elveszítettem az eszméletemet. Amikor később magamhoz tértem, időközben körülbelül százötven méterre hurcoltak a háztól, megpillantottam Rigdon eldert a földön feküdve, ahová a sarkánál fogva vonszolták. Azt hittem, meghalt. Elkezdtem könyörögni nekik, mondván: »Remélem, van magukban annyi irgalom, hogy meghagyják az életem.« Erre ők ezt válaszolták: »…Hívd az Istenedet segítségül, mert mi semmilyen irgalmat nem fogunk mutatni.«”

Némi tanácskozás után a csőcselék „úgy döntött, hogy nem ölnek meg – mondta a próféta –, de jól megvernek és összekarmolnak, lerántják rólam az ingemet és a nadrágomat, és mezítelenül hagynak… Visszarohantak, felkapták a kátrányos vödröt, mire az egyikőjük szitkozódások közepette így kiáltott fel: »Tapasszuk be a száját«; és megpróbálták a kátrányos kanalat belenyomni a számba; ide-oda rángattam a fejem, úgyhogy ez nem sikerült nekik; majd azt kiabálták: »…Emeld fel a fejed, hadd adjunk neked egy kis kátrányt!« Aztán egy üvegcsét próbáltak beleerőltetni a számba, de eltörték a fogaimon. Minden ruhát lerántottak rólam, kivéve az ingem gallérját; az egyik férfi nekem esett, és mint egy vadmacska, összekarmolta a testem…

Azzal otthagytak engem, én pedig megpróbáltam felállni, de visszahanyatlottam; letéptem a szurkot a számról, hogy szabadabban tudjak lélegezni, majd egy idő után magamhoz tértem, felálltam, és két fényt vettem észre. Elindultam az egyik felé, majd rájöttem, hogy az az öreg Johnsoné. Amikor az ajtóhoz értem, mezítelen voltam, …a szuroktól úgy néztem ki, mintha az egész testemet vér borítaná; így amikor feleségem meglátott, azt hitte, hogy darabokra kaszaboltak, és elájult…

A barátaim azzal töltötték az éjszakát, hogy levakarták rólam és eltávolították a szurkot, lemosták és megtisztították a testemet, úgyhogy reggelre újra ruhába tudtam bújni.”

A próféta még ezután a súlyos megpróbáltatás után is megingathatatlanul végezte az Úr iránti kötelezettségeit. Másnap sabbat napja volt. „A megszokott időben istentiszteletre gyülekeztek az emberek – írta a próféta –, többek közt a lincselők is… Összevagdalt és elcsúfított testtel ugyan, de szokásomhoz híven beszédet tartottam a gyülekezetnek, és aznap délután megkereszteltem három személyt”¹. Joseph és Emma fia, Joseph, öt nappal a csőcselék támadását követően meghalt, amiért ki lett téve a hideg éjszakai levegőnek, miközben kanyarós volt.

Wilford Woodruff, az egyház negyedik elnöke ezt mondta: „Az Úr megmondta Josephnek, hogy próbára teszi, hogy megmarade az Ő szövetségében vagy sem, akár mindhalálig. Próbára is tette; és bár [Josephnek] az egész világ ellen kellett küzdenie, és ellen kellett állnia hamis barátai árulásának, jóllehet az egész élete csapások, szorongások és aggodalmak színtere volt, mégis minden szenvedésében, bebörtönzésében, a támadások és a rossz bánásmódok közepette mindig hű maradt Istenéhez”².

Joseph Smith tanításai

Azok, akik követik Jézus Krisztust, próbára tétetnek, és, be kell bizonyítaniuk, hogy hűek Istenhez

„Egyedül Jehova karjaiban vagyunk biztonságban. Senki nem tud megszabadítani, és ő sem fog, hacsak be nem bizonyítjuk, hogy hűek maradunk őhozzá még a legsúlyosabb nehézségek közepette is. Mert annak, aki meg akarja mosni ruháit a Bárány vérében, hatalmas megpróbáltatáson kell keresztülmennie [lásd Jelenések 7:13–14], méghozzá mindenek közül a legnagyobb megpróbáltatáson”³.

„Minden ember sorsa egy igazságos Isten kezében van, és Ő senki ellen nem fog igazságtalanságot elkövetni; és ez az egy dolog biztos, hogy azok, akik jámboran élnek Krisztus Jézusban, üldöztetést fognak elszenvedni [lásd 2 Timótheus 3:12]; és mielőtt ruhájuk meg lenne mosva a Bárány vérében, Kinyilatkoztató János szerint várhatóan nagy nyomorúságon fognak keresztül menni [lásd Jelenések 7:13–14]”⁴.

„Az embereknek szenvedniük kell, hogy feljöhessenek Sion hegyére, és a mennyek fölé magasztaltathassanak”⁵.

1838–39 telén, miközben nagy szenvedéseken ment keresztül a Liberty börtönben való raboskodása alatt, Joseph Smith ezt írta az egyház tagjainak: „Kedves testvérek, azt mondjuk nektek, hogy amiképp Isten megmondta, hogy próbára tett népet szeretne, és hogy megtisztítja őket, mint az aranyat [lásd Malakiás 3:3], most azt gondoljuk, hogy ez alkalommal Ő maga választotta ki a saját olvasztótégelyét, amelyben megpróbál bennünket; és azt gondoljuk, hogy ha valamilyen fokú biztonságban túléljük, és megtartjuk a hitet, ez olyan jel lesz ennek a nemzedéknek, amely semmiféle mentséget nem hagy nekik; továbbá azt gondoljuk, hogy mindez Ábrahám megpróbáltatásával egyenértékű próbája lesz a hitünknek, és hogy az ősi időkben élőknek nem lesz mivel büszkélkedniük felettünk az ítélet napján, mondván, hogy nekik keményebb csapásokon kellett keresztülmenniük; hogy egyenlő súllyal rendelkezhetünk majd velük a mérlegen”⁶.

„A megpróbáltatások csupán megadják nekünk mindazt a tudást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megértsük az ősi időkben élők gondolkodásmódját. Az én részemről úgy gondolom, hogy soha nem tudtam volna úgy érezni, mint ahogy most érzek, ha nem szenvedtem volna el azokat az igazságtalanságokat, amelyeket elszenvedtem. Minden a javukra válik azoknak, aki szeretik Isten [lásd Rómabeliek 8:28]”⁷.

John Taylor, az egyház harmadik elnöke ezt mondta: „Hallottam, amikor Joseph próféta egy alkalommal a Tizenkettekhez beszélve ezt mondta: »Mindenféle megpróbáltatáson kell majd keresztülmennetek. És legalább olyan fontos számotokra, hogy próbára legyetek téve, mint amilyen az Ábrahámnak és Isten más férfiainak volt, és (mondta ő) Isten próbára fog tenni benneteket, és még szívetek húrjait is meg fogja rántani, és ha nem tudjátok elviselni, nem lesztek méltók az örökségre Isten celesztiális királyságában. …Joseph Smithnek nem sok békés hónapja volt, miután megkapta az igazságot, végül pedig meggyilkolták Carthage börtönében”⁸

Isten támogatni fogja és meg fogja áldani azokat, akik megpróbáltatásuk időszakaiban bíznak Őbenne

„Az evangélium hatalma képessé fog tenni minket arra, hogy kitartsunk, és türelemmel viseljük azt a hatalmas szenvedést, amely minden oldalról ér minket… Minél keményebb az üldöztetés, Istennek annál nagyobb ajándékai áradnak az egyházára. Igen, minden a javukra válik azoknak, akik hajlandóak letenni az életüket Krisztusért”⁹

„Az egyetlen reménységem és bizodalmam abban az Istenben van, aki a létet adta nekem, akiben minden hatalom jelen van, aki most előttem van, és szívem állandóan mezítelen szemei előtt. Ő az én vigasztalóm, és nem hagy el engem”¹⁰

„Tudom, hogy kiben bízok; a sziklán állok; az áradó vizek nem tudnak, nem, nem fognak legyőzni engem”¹¹

Miután a próféta kiszabadult a Liberty börtönből való fogságából, a következőket mondta erről az élményéről: „Istennek hála, hogy kiszabadultunk. És bár néhány szeretett fivérünknek a saját vérével kellett bizonyságát megpecsételnie, és az igazság ügyében mártírokként haltak meg –

Rövid, bár keserű volt a fájdalmuk,

az örömük örökkévaló.

Ne bánkódjunk, mint a »többiek, akiknek nincsen reménységük« [lásd 1 Thessalonikabeliek 4:13]; gyorsan közeleg az idő, amikor viszontlátjuk őket, és együtt fogunk örvendezni anélkül, hogy gonosz emberektől félnénk. Igen, azokat, akik Krisztusban aludtak, Ő elhozza magával, amikor eljön, hogy megdicsőíttessék a szentjeiben, és mindenki csodálja Őt, aki hisz, ugyanakkor bosszút álljon ellenségein és mindazokon, akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak.

Akkor majd az özvegyek és az apátlanok megvigasztaltatnak, és minden könny eltöröltetik az arcukról. Azok a megpróbáltatások, amelyeken keresztül kellett menniük, a javukra válnak, és felkészíti őket azoknak a társaságára, akik hatalmas megpróbáltatásokból jöttek ki, és megmosták és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében. [Lásd Rómabeliek 8:28; Jelenések 7:13–14, 17.]”¹²

A próféta a következő levelet írta a szenteknek 1842. szeptember 1-jén, amelyet később a Tan és a szövetségek 127:2-ben jegyeztek le: „Ami pedig a veszedelmeket illeti, amelyeken keresztülmenni hivatva vagyok, ezek nem tűnnek számomra másnak, mint kicsinységnek, mivel az emberek irigysége és haragja életem minden napján megszokott osztályrészem volt… Mindazonáltal én ahhoz vagyok szokva, hogy mély vízben ússzak. Második természetemmé vált mindez; és Pálhoz hasonlóan úgy érzem, örülnöm kell a megpróbáltatásnak; mert egészen eddig a napig atyáim Istene mindegyikből kimenekített, és ezután is ki fog menekíteni engem; mert íme, lássátok, minden ellenségem felett győzedelmeskedni fogok, mert az Úristen mondta ezt”¹³

A hithűek nem zúgolódnak a szenvedésekben, hanem hálásak Isten jóságáért

1833. december 5-én a próféta ezeket írta azoknak a szentek felett elnöklő egyházi vezetőknek, akiknek Missouriban üldöztetésben volt részük: „Emlékezzetek arra, hogy ne zúgolódjatok Istennek teremtményeivel kapcsolatos cselekedetei miatt. Még nem kerültetek olyan embert próbáló körülmények közé, mint az ősi próféták és apostolok. Emlékezzetek vissza Dánielre, a három héber gyermekre [Sidrákra, Misákra és Abednegóra], Jeremiásra, Pálra, Istvánra és sok másikra, akik túl sokan vannak ahhoz, hogy megemlíthessük őket, akiket megköveztek, szétfűrészeltek, megkísértettek, kard által megöltek, és [akik] bárány- és kecskebőrben vándoroltak, nincstelenül, gyötrődve, kínozva, akikre nem volt méltó a világ. A pusztákban és a hegyekben vándoroltak, barlangokban és a föld hasadékaiban bujdostak; mégis mindezek hit által jó bizonyságot nyertek [lásd Zsidók 11:37–39]; és minden szenvedésük közepette örvendeztek, mert méltónak találtattak arra, hogy Krisztusért üldöztetésben legyen részük.

Nem tudjuk, hogy min kell még keresztülmennünk, mielőtt Sion megszabadulhat és megalapíttatik; ezért nagy szükségünk van arra, hogy közel éljünk Istenhez, és mindig szigorúan betartsuk minden parancsolatát, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk Isten és ember előtt. […]

Bizodalmunk Istenben van, és elhatároztuk, hogy az Ő kegyelmével megvédelmezzük az ügyet, és mindvégig hűségesen kitartunk, hogy a celesztiális dicsőség koronáival koronáztassunk meg, és beléphessünk abba a nyugalomba, amely elő van készítve Isten gyermekei számára”¹⁴

Öt nappal később a próféta ezt írta a Missouriban élő egyházi vezetőknek és szenteknek: „Legyünk hálásak azért, hogy a körülményekhez képest jól vagyunk, és még életben vagyunk, és talán Isten valami nagyszerű dolgot szán nekünk ebben a nemzedékben, és megengedi, hogy még dicsőíthessük az Ő nevét. Hálásnak érzem magam, hogy nincsenek újabb emberek, akik megtagadják a hitet; imádkozom Istenhez Jézus nevében, hogy ti mindannyian végig megtartathassatok a hitben”¹⁵

A próféta ezt írta naplójába 1836. január 1-jén: „Most, hogy elkezdődött egy új év, szívem hálával telik meg Isten iránt, amiért megőrizte az életemet és a családom életét, miközben ismét eltelt egy év. Fenntartott és megerősített egy gonosz és romlott nemzedék között, jóllehet kitétettünk az emberi élettel együttjáró szenvedéseknek, kísértéseknek és nyomorúságnak; emiatt úgy érzem, porig és hamuban kell megalázkodnom Isten előtt”¹⁶

1837 júniusában egy betegségből felépülve a próféta ezt mondta: „Ez egyike annak a sok esetnek, amikor az egészség állapotából hirtelen a sír szélére kerültem, és ugyanolyan hirtelen meg is gyógyultam, amiért szívem hálával telik meg mennyei Atyám iránt, és úgy érzem, hogy megújulva tudom szolgálatának szentelni magamat és minden erőmet”¹⁷

Az Isten hatalmába, bölcsességébe és szeretetébe vetett bizalom segíteni fog nekünk abban, hogy a megpróbáltatás idején elkerüljük az elkeseredettséget

„Minden nehézséget le lehet győzni, amely az utunkat keresztezheti. Jóllehet a lélek próbának van kitéve, a szív elgyengül és a kezek ellankadnak, nem szabad visszafordulnunk; szükség van a jellem határozottságára”¹⁸.

„Isten hatalmába, bölcsességébe és szeretetébe vetett bizalommal a szentek képessé váltak arra, hogy továbbmenjenek még a legellenségesebb körülmények közepette is, és gyakran, amikor minden emberi látszat azt mutatta, hogy nem más, mint a halál mutatkozott meg, és a pusztulás [látszólag] elkerülhetetlen, Isten hatalma megnyilvánult, dicsősége kinyilatkoztatott, és megtörtént a szabadulás; és a szentek, Izráel gyermekeihez hasonlóan, akik kijöttek Egyiptom földjéről és átkeltek a Vöröstengeren, dicsőítő himnuszt énekeltek szent nevének”¹⁹

„Tudom, hogy a felhő majd felszakadozik, és sátán királysága romokban fog heverni, minden sötét tervével egyetemben; és hogy a szentek úgy fognak előjönni, mint az arany, amely hétszer vettetett tűzpróba alá, tökéletessé válva a szenvedések és kísértések által, és a menny és a föld áldásai megsokszorozódnak majd a fejükön, amelyeket Isten Krisztus miatt fog nekik adományozni”²⁰

„Álljatok szilárdan, ti Isten szentjei, tartsatok ki még egy kicsit, és az élet vihara el fog múlni, és meg fog jutalmazni benneteket az az Isten, akinek szolgái vagytok, és aki megfelelően méltányolni fogja mindazt a vesződséget és gyötrelmet, amelyet Krisztusért és az evangéliumért elszenvedtetek. Nevetek az utókor számára Isten szentjeként fog fennmaradni”²¹

George A. Smith, aki Brigham Young elnök tanácsosaként szolgált, a következő tanácsot kapta Joseph Smith prófétától egy nagy nehézség közepette: „Azt mondta nekem, hogy soha ne csüggedjek el, bármilyen nehézségek is vegyenek körül. Ha Új-Skócia legmélyebb szakadékába süllyedek is, és az egész Sziklás-hegység rám omlik, akkor sem szabad elcsüggednem, hanem tartsak ki, gyakoroljak hitet, maradjak bátor, és a végén feljutok a halom tetejére”²²

Csupán néhány nappal azelőtt, hogy a próféta mártírhalált halt, egy olyan időszakban, amikor ő és a szentek tudták, hogy élete veszélyben van, Joseph kezet fogott Abraham C. Hodgedzsal, és ezt mondta: „Nos, Hodge testvér, jöjjön, aminek jönnie kell; ne tagadd meg a hitet, és minden rendben lesz”²³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át a 237–240. oldalon található beszámolót! Szerinted Joseph Smith próféta miért volt képes elviselni az átélt megpróbáltatásokat? Milyen gondolataid vagy érzéseid támadnak, miközben elképzeled őt magad előtt, ahogy „összevagdalt és elcsúfított testtel” tanít egy gyülekezetet?
Olvasd el a 240. oldalon található harmadik teljes bekezdést! Mit gondolsz, a szenvedés hogyan készít fel minket a felmagasztosulásra? (Példákért lapozz a 240–241. oldalra!) Mit tanultál a megpróbáltatásaidból?
Ebben a fejezetben Joseph Smith háromszor biztosít minket arról, hogy „azok a megpróbáltatások, amelyeken keresztülment[ünk], a javu[n]kra válnak” (242. o.; lásd még 241. o.). Tapasztaltad már ennek a kijelentésnek az igazságát?
Olvasd el a 241. oldal utolsó, és a 242. oldal első bekezdését! Milyen élményeket tudsz megosztani arról, amikor az Úr megvigasztalt a megpróbáltatás idején? Mit jelent számodra a „sziklán állni”?
Joseph Smith azt tanácsolta a szenteknek, hogy ne zúgolódjanak vagy panaszkodjanak Isten velünk kapcsolatos cselekedetei miatt (243–244. o.). Milyen hatással lehet ránk a zúgolódás? Hogyan kellene reagálnunk a megpróbáltatásokra? (Példákért lapozz a 243–245. oldalra!)
Mit jelent az, hogy rendelkezzünk a „jellem határozottságával”, amikor nehézségekkel találjuk szembe magunkat? (244–245. o.).
Olvasd el a próféta George A. Smithnek adott tanácsát (245. o.)! Ez a tanács hogyan segíthet neked, amikor megpróbáltatásokkal találod szembe magad?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 55:22; János 16:33; Alma 36:3; Hélamán 5:12; T&Sz 58:2–4; 90:24; 122:5–9