Hirdessetek örömhírt az egész világnak!

„A lelkek ugyanolyan értékesek Isten szemében, mint valaha; és az eldereknek… mindenhol minden embert meg kell győzniük, és fel kell szólítaniuk arra, hogy bánják meg bűneiket, hogy a szabadulás örököseivé válhassanak.”

Joseph Smith életéből

Miután 1830. április 6-án megszervezte az egyházat, Joseph Smith folytatta az evangélium örömhírének hirdetését. Április havában elutazott a New York állambeli Colesville-be, hogy meglátogassa barátját, id. Joseph Knightot, aki a családjával együtt érdeklődni kezdett az evangélium iránt. A próféta gyűléseket tartott a szomszédságban, és „sokan elkezdtek buzgón imádkozni a Mindenható Istenhez, hogy adjon nekik bölcsességet, hogy megérthessék az igazságot”¹. Két hónappal később, Collesville-be tett második látogatása alkalmával a próféta azt látta, hogy azok közül az emberek közül, akik hallották az evangéliumot, sokan meg szerettek volna keresztelkedni. Ezektől az új megtértektől az evangélium elfogadása hitet és bátorságot követelt, ahogy a próféta leírta:

„Kijelöltünk a sabbat napjára egy gyűlést, és szombat délután egy közeli patakban gátat építettünk a keresztelés szertartásának elvégzésére; de éjjel a csőcselék összeállt, és ledöntötte a gátunkat, amely megakadályozott minket abban, hogy a sabbaton keresztelhessünk… Hétfőn kora reggel már fent voltunk, és mielőtt az ellenségeink észrevették volna, megjavítottuk a gátat, és Oliver Cowdery megkeresztelte az alábbi tizenhárom személyt: Emma Smith; Hezekiah Peck és felesége; id. Joseph Knight és felesége; William Stringham és felesége; ifj. Joseph Knight; Aaron Culver és felesége; Levi [Hall]; Polly Knight és Julia Stringham”².

Azon az őszön az Úr kinyilatkoztatást adott Joseph Smithnek, hogy Oliver Cowdery, ifj. Peter Whitmer, Parley P. Pratt és Ziba Peterson „menj[enek] el a lámánitákhoz, és prédikál[ják] nekik az evangéliumomat” (T&Sz 28:8; 30:5–6; 32:1–3). Ezek a misszionáriusok körülbelül 2400 kilométert utaztak, röviden tanítva a különböző indián törzseket, közülük is a Senecát New Yorkban, a Wyandot-t Ohióban, és a Delaware és Shawnee indiánokat az Indián territóriumon. A misszionáriusok legnagyobb sikerrel azonban akkor jártak, amikor megálltak az Ohio állambeli Kirtland vidékén. Ott 130 megtértet kereszteltek meg, főképpen Sidney Rigdon Megreformált Baptista közösségéből, megnyitva ezzel a rákövetkező évben az egyháztagok százainak gyülekező helyét. A misszionáriusok Missouri állam Jackson megyéjének telepesei között is találtak megtérteket, ahol később Sion városát alapítják meg.

Akár saját maga prédikált a körülötte lévőknek, akár misszionáriusokat küldött ki világszerte, Joseph Smith próféta szerette a misszionáriusi munkát. Parley P. Pratt elder a következő élményét írta le, ami 1839-ben történt: „Amikor meglátogattam Joseph testvért Philadelphiában [Pennsylvania], megnyitottak számára egy nagy templomot, hogy prédikálja az igét, és körülbelül háromezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassák. Rigdon testvér beszélt először, és elidőzött az evangéliumon, tanát pedig a Bibliával magyarázta. Amikor ő befejezte, Joseph testvér felemelkedett, mint egy ordítani készülő oroszlán, és a Szentlélekkel eltelvén nagy hatalommal beszélt, bizonyságot téve azokról a látomásokról és az angyalok szolgálatáról, amelyekben része volt, és hogy miként találta meg a Mormon könyve lemezeit, amelyeket Isten ajándéka és hatalma által fordított le. Így kezdte: »Ha senki másnak nem volt bátorsága egy ilyen dicsőséges mennyből jövő üzenetről és egy ilyen dicsőséges feljegyzésnek a megtalálásáról bizonyságot tenni, ő azért teszi, hogy méltányosan járjon el az emberekkel, és hogy az ügyet Istennél hagyja.«

Az egész gyülekezet megdöbbent; mintha áramütés érte volna őket, és elárasztotta őket az igazság és hatalom érzése, amellyel beszélt, és a csodák, amelyeket elmondott. Maradandó hatást váltott ki; sok lélek gyűlt a nyájba. És bizonyságomat teszem arról, hogy a hithű és erőteljes bizonyságával megtisztította ruháját a vérüktől. Tömegek keresztelkedtek meg Philadelphiában és a környező vidékeken”³.

Joseph Smith tanításai

Mivel a világ lelki sötétségben van, szorgalmasan kell prédikálnunk az evangéliumot

1834-ben Joseph Smith és az egyház többi eldere Kirtlandben a következő levelet küldték ki a más területeken lévő testvéreknek: „Bár gyakran vesszük fel veletek a kapcsolatot, mégis úgy hisszük, hogy testvéri szeretettel fogadjátok őket, és megengedtek tőlünk, méltatlan testvéreitektől, egy pár intő tanácsot, és a szívetekbe helyezitek azokat, látván a sötétség hercegének hatalmát és uralmát, és felismervén azt, hogy milyen nagy számban haladnak az emberek a halálhoz vezető úton anélkül, hogy valaha is figyelmet fordítanának a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának biztató hangjára.

Gondolkozzatok el, testvérek, egy pillanatra a próféta szavainak beteljesedésén; mert íme látjuk, hogy sötétség borítja a földet és sűrű sötétség annak lakóinak elméjét [lásd Ésaiás 60:2], hogy az emberek között egyre csak terjednek a különféle bűntények; szörnyűséges bűnöket gyakorolnak; a felnövekvő nemzedék a gőg és az arrogancia teljességében nő fel; az idősek elveszítik minden meggyőződésüket, és látszólag száműzik a büntetés napjának minden gondolatát; nő a mértéktelenség, az erkölcstelenség, a szertelenség, a gőg, a szívnek vaksága, a bálványimádás, a természetes szeretet elvesztése, a világ szeretete és az örökkévalóság dolgai iránt való közömbösség mindazok között, akik azt vallják, hogy hisznek a menny vallásában, és ennek következtében terjed a hitetlenség; az emberek megengedik maguknak, hogy a legutálatosabb és a leggonoszabb cselekedeteket elkövessék, gyalázkodnak, csalnak, bemocskolják a szomszédok jóhírét, lopnak, rabolnak, gyilkolnak, a bűnt támogatják, miközben ellenzik az igazságot, elpártolnak a menny szövetségétől, és megtagadják Jézus hitét – és mindeközben az Úr napja rohamosan közeleg, amikor senkinek nem fogják engedélyezni, hogy a Vőlegény, a Béke Hercege színe előtt ehessék és ihassék, csak azoknak, akik magukra öltötték mennyegzői ruhájukat!

Eme tények igazságának a hatása alatt mit érezhetnek azok, akik részesültek már a mennyei ajándékban, és megízlelték Isten jó szavát és az eljövendő világ hatalmait? [Lásd Zsidók 6:4–5.] Ki más dolgozhat az Úr szőlőskertjében anélkül, hogy átérezné a világ szánalmas helyzetét, ha nem azok, akik látják azt a szörnyűséges szakadékot, amelynek szélén áll az emberiség világa ebben a nemzedékben? Ki tudja felismerni annak fontosságát, hogy minden ember előtt tökéletességben járjanak, és szorgalmasan felhívják az emberek figyelmét arra, hogy részesüljenek ezekben az áldásokban, ha nem azok, akik pontosan átgondolták lelkünk Atyjának leereszkedését azáltal, hogy teremtményei számára áldozatot készített elő – a megváltás tervét, az engesztelés erejét, a szabadulás tervezetét, az ember visszajuttatását a menny Királyának színe elé, celesztiális dicsőséggel való megkoronázásukat, amely a Fiúval együtt örököseivé teszi őket annak az örökségnek, amely romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan [lásd 1 Péter 1:4]? Mily leírhatatlanul dicsőségesek mindezek az emberiség számára! Valójában mindezeket nagyszerű örömhírnek lehet tekinteni minden nép számára; és olyan híreknek, amelyeknek be kell tölteniük a földet, és mindazok szívét felvidítani, akiknek a fülébe eljutnak”⁴.

„Isten szolgái nem fognak eljutni a nemzsidók minden nemzetéhez a figyelmeztető hanggal, mielőtt a pusztító angyal megkezdi a föld lakosainak elpusztítását, és ahogy a próféta mondta: »Borzalom lesz meghallani azt a hírt.« [Lásd Ésaiás 28:19.] Azért beszélek így, mert együttérzek a felebarátaimmal; az Úr nevében teszem, a Szentlélek késztet rá. Ó, bárcsak ki tudnám ragadni őket a nyomorúság örvényéből, amelybe látom, hogy belevetik magukat bűneik által, bárcsak a figyelmeztető hang által képes lennék arra, hogy eszköz lehessek abban, hogy színleletlen bűnbánatra tudnám őket szólítani, hogy hitük legyen megállni azon a végzetes napon!”⁵.

„Adja Isten, hogy képesek legyünk betölteni a fogadalmainkat és szövetségeinket egymással, minden hithűségben és igazlelkűségben Őelőtte, hogy hatásunk érezhetővé váljon a föld nemzetei között, olyan hatalmas erővel, hogy az megszaggassa a sötétség királyságait, győzedelmeskedjen az előkelő körökben elterjedt papi mesterkedés és lelki gonoszság felett, és minden olyan királyságot darabokra törjön, amely Krisztus királysága ellen van, és a folyóktól a föld végéig terjessze az örökkévaló evangélium világosságát és igazságát”⁶.

Wilford Woodruff, az egyház negyedik elnöke így emlékezett vissza Joseph Smith próféta szavaira: „A világ telve van sötétséggel. A bűn és a gonoszság elárasztja a világot, mint ahogy a vizek borítják a hatalmas óceánt. Az ördög hatalmas méretekben uralkodik a világ felett. A világ hadat fog viselni ellenetek; az ördög, a föld és a pokol mind. Nektek… azonban prédikálnotok kell az evangéliumot, végeznetek kell a feladatotokat, és az Úr mellettetek fog állni. A föld és a pokol nem fog győzedelmeskedni felettetek”⁷.

Az a feladatunk, hogy az egész emberiséget felszólítsuk, bánják meg bűneiket, keresztelkedjenek meg, nyerjék el a Szentlélek ajándékát és váljanak a szabadulás örököseivé

„Hiszünk abban, hogy ez a feladatunk – az egész emberiségnek megtanítani a bűnbánat tanát, amelyet megpróbálunk bebizonyítani az alábbi idézetekből:

»Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden nemzetek között, Jeruzsálemtől elkezdve« [Lukács 24:45–47].

Ezáltal megtanuljuk, hogy Krisztusnak pontosan azért kellett szenvednie, keresztre feszíttetnie és a harmadnapon feltámadnia, hogy a bűnbánatot és a bűnök bocsánatát prédikálhassák minden nemzetnek.

»Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk« [Cselekedetek 2:38–39].

Ezáltal megtanuljuk, hogy a Szentlélek mindazoknak megígértetik, akiknek prédikálni kellett a bűnbánat tanát, vagyis minden nemzetnek… Ezért hiszünk a bűnbánat tanának prédikálásában az egész világ számára, öregnek és fiatalnak, gazdagnak és szegénynek, szolgának vagy szabadnak”⁸.

„A lelkek ugyanolyan értékesek Isten szemében, mint valaha; és az eldereket soha nem arra hívták el, hogy bárkit is a pokolba kergessenek, hanem arra, hogy mindenhol, minden embert meggyőzzenek és felszólítsanak arra, hogy bánják meg bűneiket, hogy a szabadulás örököseivé válhassanak. Ez az Úr jókedvének az esztendeje: kiszabadítani a foglyokat, hogy hozsannát énekelhessenek [lásd Ésaiás:61:1–2]”⁹.

„Az elder feladata az, hogy bátran kiálljon Krisztus ügyéért, és figyelmeztesse [a] népet egyhangúlag, hogy bánják meg bűneiket, és keresztelkedjenek meg a bűnök bocsánatáért, és a Szentlélekért”¹⁰.

„A továbbiakban elmondom nektek, hogy az Úr mit kíván minden embertől, előkelőtől és alacsony származásútól, férfitól és nőtől, a lelkipásztoroktól és a néptől, a vallásosaktól és a nem vallásosaktól, ahhoz, hogy élvezhessék Isten Szent Lelkét annak teljességében, és hogy elkerülhessék Isten ítéleteit, amelyek majdnem készek arra, hogy rátörjenek a föld nemzeteire. Bánjátok meg minden bűnötöket, és keresztelkedjetek meg a bűnök bocsánatára az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és kapjátok meg a kézrátétel szertartását annak a keze által, akit erre elrendeltek, és akire rápecsételtetett ez a hatalom, hogy megkapjátok Isten Szent Lelkét; és mindez a szentírások és a Mormon könyve szerint van; és ez az egyetlen út, amely által az ember beléphet a celesztiális királyságba. Ezek az új szövetség követelményei, vagyis Krisztus evangéliumának első tantételei”¹¹.

„Minden embertől megköveteltetik, hogy legyen hite az Úr Jézus Krisztusban; hogy bánja meg minden bűnét, és keresztelkedjen meg (egy felhatalmazott személy által) Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és kézrátétel által nyerje el a Szentlélek ajándékát, amely által az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjává válik”¹².

Az Úr szolgái az egész világot bejárják, hogy megtalálják mindazokat, akik hajlandóak elfogadni Jézus Krisztus evangéliumát

„Küldjetek el valakit Közép-Amerikába és az egész Spanyol-Amerikába; és a földnek egyetlen szegletét se hagyjátok misszó nélkül”¹³.

„Senkit nem kérünk arra, hogy dobja el azt a jót, amivel rendelkezik; csak arra kérjük, hogy jöjjön, és vegyen még többet. Mi lenne akkor, ha az egész világ elfogadná az evangéliumot? Akkor a saját szemükkel látnának, és Isten áldásai kiáradnának a népre, és ez lelkem minden vágya”¹⁴.

„Ezrek vannak, akik hallották már az evangéliumot, és engedelmeskednek neki, és örvendeznek annak ajándékaiban és áldásaiban. Az előítélet minden velejáró gonoszsággal utat enged az igazság erejének, amelynek jóságos sugarai átjárják a messzi nemzeteket… Volt idő, amikor csalóknak néztek minket, és azt mondták, hogy a »mormonizmus« nemsokára eltűnik, megsemmisül és elfelejtik. De az az idő elmúlt, hogy mulandó dologként vagy a hullámon feltűnő buborékként lehessen rátekinteni, és most már mély gyökeret ver mindazok szívében és érzéseiben, akik eléggé nemes lelkűek ahhoz, hogy félretegyék a neveltetés előítéletét, és nyíltan és őszintén megvizsgálják a témát”¹⁵.

„A Tizenkettek közül néhányan, és velük együtt mások már elindultak Európába [1839 szeptemberében]; és annak a missziónak a többi része várakozásainknak megfelelően néhány nap múlva útnak indul… Az Úr munkája örvendetes módon halad előre, mind ebben, mind pedig az óhazában. Angliában mostanában sok százan csatlakoztak hozzánk; mindazonáltal ennek így kell lennie, hiszen »Efraim összekeveredett a népekkel« [Hóseás 7:8]. És a Szabadító ezt mondta: »Az én juhaim hallják az én szómat« [János 10:27]; továbbá: »A ki titeket hallgat, engem hallgat« [Lukács 10:16]; »Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről« [Jeremiás 31:8]. És János hallotta, amint a hang ezt mondja: »Fussatok ki belőle én népem« [Jelenések 18:4], és így fog minden beteljesedni; hogy az Úr népe megéri, amikor »leomlott, leomlott a nagy Babilon« [Jelenések 18:2]”¹⁶.

1839 márciusában a Liberty börtönből írt levelében Joseph Smith próféta a következőt jelentette ki, amely később a Tan és a szövetségek 123:12-ben került feljegyzésre: „Mert sokan vannak még a földön minden felekezet, csoport és vallás körében, akiket elvakít az emberek körmönfont ravaszkodása, amivel lesben állnak, hogy megtévesszenek, és akik csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá”¹⁷.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Tekintsd át a 155. oldalon található második és harmadik bekezdést! Miért kell néha bátorság ahhoz, hogy megosszuk a bizonyságunkat a visszaállításról és a Mormon könyvéről? Hogyan tudunk ilyen bátorságot kifejleszteni?
Joseph Smith jellemezte a világ lelki sötétségét, majd bizonyságát tette a visszaállított evangélium „nagyszerű örömhíréről” (156–158. o.). Ez a két gondolat hogyan inspirálhat minket arra, hogy kinyissuk a szánkat, és megosszuk az evangéliumot?
Olvasd el a 158. oldalon található utolsó bekezdést! Mikor állt melletted az Úr a misszionáriusi erőfeszítéseidben?
Gondolkozz el azokon a szentírásrészleteken, amelyeket Joseph Smith idézett, hogy emlékeztessen minket arra feladatunkra, hogy az egész emberiségnek tanítsuk az evangéliumot (159–160. o)! Gondolkozz el rajta, vagy vitassátok meg, hogy te és a családod mit tehettek annak érdekében, hogy megosszátok másokkal az evangéliumot!
Olvasd el a 159. oldalon található utolsó előtti bekezdést, amelyben a próféta úgy beszél a misszionáriusi munkáról, mint a foglyok kiszabadítására tett erőfeszítésről! Hogyan tekinthetőek bizonyos embereket foglyoknak? (Példákért lapozz a 156–158. oldalhoz!) Az evangélium első tantételei és szertartásai hogyan szabadíthatják fel őket?
Tekintsd át a próféta meghívását a 160. oldalon található negyedik teljes bekezdésben! Ez a meghívás miként ösztönözheti az embereket arra, hogy tanuljanak a visszaállított evangéliumról? Tekintsd át a 160. oldal utolsó, valamint a fejezet utolsó bekezdését! Hogyan segíthetünk az embereknek abban, hogy „félretegyék az [egyházról alkotott] előítélet [eiket]?” A tetteink hogyan segíthetnek az embereknek abban, hogy megtudják, hol találhatják meg az igazságot?
Milyen áldásokat kaptál az életedben az evangélium hirdetésére tett erőfeszítéseid következtében?

Kapcsolódó szentírások: Márk 16:15–20; 2 Nefi 2:8; Alma 26:1–9, 26–37; T&Sz 42:6–9, 11–14; 88:77–83