Illés és a pecsételő kulcsok visszaállítása

„Hogyan fogja Isten ezt a nemzedéket megmenteni? El fogja küldeni Illést, a prófétát.”

Joseph Smith életéből

1836 tavaszán, háromévnyi munka és áldozathozatal után a kirt-landi szentek végre befejezhették gyönyörű templomuk építését, amely ennek az adományozási korszaknak az első temploma volt. Március 27-én, vasárnap, több mint 900 ember gyűlt össze a templom kápolnájában és előterében a felszentelési szertartásra. Sokan a közeli iskolaépületben gyülekeztek, megint mások pedig kívülről, a templom nyitott ablakain keresztül hallgatták azt. A próféta maga segítette leültetni a hithűeket.

A gyülekezet először Sidney Rigdontól, az Első Elnökség egyik tanácsosától hallott egy beszédet, majd mindannyian elénekelték a „Buzgó hittel dicsérjük” és az „Ádám-ondi-Ámán” című énekeket, amelyeket William W. Phelps írt. Joseph Smith ezután felállt, hogy elmondja a felszentelési imát, amelyet kinyilatkoztatásban kapott. Az imában sok rendkívüli áldásról beszélt, amelyeket azokra ruháznak rá, akik méltóan jönnek Isten templomaiba (lásd T&Sz 109). A kórus elénekelte az „Istennek a lelke” című éneket, a gyülekezet pedig felállt, és a hozsánna kiáltást „olyan erővel [kiáltotta], amely majdnem elegendőnek tűnt ahhoz, hogy felemelje az épület tetejét”¹.

„Add, hogy házadat betöltse dicsőséged – mondta a próféta a felszentelési imában –, akár a sebesen száguldó erős szél” (T&Sz 109:37). Ez szó szerint beteljesedett, mert sok szent bizonyságát tette arról, hogy mennyei lények voltak jelen a felszentelési szertartáson. Eliza R. Snow így emlékezett vissza: „A felszentelés szertartásait vissza lehet idézni, de nincs az a halandó nyelv, amely leírhatná annak az emlékezetes napnak a mennyei megnyilatkozásait. Némelyeknek angyalok jelentek meg, míg az isteni jelenlétet minden jelenlévő felismerte, és minden szív megtelt »kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel« [lásd 1 Péter 1:8]”².

Azon az estén, amikor a próféta 400 papságviselőt hívott össze a templomba, „sebesen zúgó szélnek zendüléséhez hasonlító hang hallatszott, amely megtöltötte a templomot, és az egész gyülekezet egyszerre felemelkedett, mintha egy láthatatlan erő mozdította volna meg őket”. A próféta elmondása alapján, „sokan nyelveken kezdtek el beszélni, és jövendölni kezdtek; mások dicsőséges látomásokat láttak; én pedig láttam, ahogy a templom megtelt angyalokkal, amit közöltem is a gyülekezettel”³.

Egy héttel később, április 3-án, vasárnap, a templomban tartott összejövetelen rendkívüli jelentőségű megnyilatkozások történtek. Miután a próféta segített más egyházi vezetőknek az úrvacsora kiszolgálásában, ő és Oliver Cowdery visszavonultak a leengedett függöny mögött található pulpitushoz, és letérdeltek egy ünnepélyes imához. Amikor felemelkedtek az imából, maga a Szabadító jelent meg nekik, és kijelentette, hogy jóváhagyja a templomot: „Íme, én elfogadtam ezt a házat, és nevem itt lesz; és én ki fogom nyilvánítani magamat népemnek, irgalommal, ebben a házban” (T&Sz 110:7).

Miután ez a látomás bezárult, Joseph és Oliver három külön látomást látott, amelyekben ősi próféták jelentek meg nekik, hogy visszaállítsák az Úr utolsó napi munkájához szükséges kulcsokat. Megjelent nekik Mózes próféta, és rájuk bízta „Izráelnek a föld négy részéből történő összegyűjtésének… a kulcsait”. Eljött Éliás, és rájuk bízta „Ábrahám evangéliumának adományozási korszakát”. (Lásd T&Sz 110:11–12.)

Majd egy következő dicsőséges látomásban Joseph és Oliver látta Illés prófétát (lásd T&Sz 110:13–16). Illés eljövetele annyira fontos volt, hogy az ősi próféta, Malakiás évszázadokkal korábban megjövendölte azt, a Szabadító pedig elismételte ezt a jövendölést a nefitáknak (lásd Malakiás 4:5–6; 3 Nefi 25:5–6; 26:1–2). Illés azért jött, hogy rábízza Josephre és Oliverre a pecsételés kulcsait – azt a hatalmat, amely minden földön elvégzett szertartást megköt és érvényesít a mennyekben. A pecsételés hatalmának vissza állítása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy felkészítse a világot a Szabadító második eljövetelére, mert enélkül „az egész föld teljesen elpusztulna az ő jövetelekor” (Joseph Smith története 1:39).

Joseph Smith tanításai

Az ősi próféta, Malakiás előre megjövendölte Illés eljövetelét

Joseph Smith próféta a következőket mondta Moróni 1823. szeptember 21-e estéjén nála tett látogatásáról, amint azt a Joseph Smith története 1:36–39-ben feljegyezték: „[Moróni] először Malakiás harmadik fejezetének egy részét idézte; és ugyanazon prófécia negyedik, vagyis utolsó fejezetét is idézte; bár a mi Bibliánkban olvashatótól egy kicsit eltérően. A mi könyveinkben található szöveg idézése helyett így idézte az első verset:

Mert íme, eljön a nap, amely úgy éget majd, mint a kemence, és minden kevély, igen, és mindenki, aki gonoszul cselekszik, elég, mint a tarló; mert akik eljönnek, felégetik őket, mondja a Seregek Ura, és sem gyökeret, sem ágat nem hagynak nekik.

Továbbá az ötödik verset idézte, így: Íme, én ki fogom nyilatkoztatni nektek a papságot, Illés próféta keze által, az Úr nagy és félelmetes napjának eljövetele előtt.

A következő verset is másként idézte: Es ő a gyermekek szívébe ülteti az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Ha nem így lenne, akkor az egész föld teljesen elpusztulna az ő jövetelekor”⁴.

Illés megjelent Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek a Kirtland templomban

Joseph Smith így írta le az ősi próféta, Illés megjelenését őelőtte és Oliver Cowdery előtt 1836. április 3-án a Kirtland templomban, amelyet később a Tan és a szövetségek 110:13–16-ban jegyeztek fel: „Egy másik nagyszerű és dicsőséges látomás tárult elénk; mert Illés próféta állt előttünk, aki a halál megízlelése nélkül vitetett a mennybe, és azt mondta:

Íme teljesen elérkezett az idő, amelyről Malakiás szája szólt – aki bizonyságot tett arról, hogy ő [Illés] elküldetik, mielőtt eljő az Úr nagy és félelmetes napja – hogy az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, és a gyermekekét az atyákhoz, különben az egész földet átok sújtja – kezetekbe adatnak tehát ennek az adományozási korszaknak a kulcsai; és ebből tudhatjátok, hogy az Úr nagy és félelmetes napja közel van, méghozzá az ajtóknál”⁵.

Illés visszaállította a pecsételő kulcsokat – azt a hatalmat és felhatalmazást, amely minden földön elvégzett szertartást megköt a mennyben

„»És én elküldöm Illést, a prófétát, az Úr nagy és félelmetes napja előtt« stb., stb. [lásd Malakiás 4:5]. Miért küldi el Illést? Mert ő viseli a papság minden szertartásának levezetéséhez szükséges felhatalmazás kulcsait; és [hacsak] a felhatalmazás át nem adatik, a szertartásokat nem lehet igazlelkűségben levezetni”⁶.

Joseph Smith próféta a következőket írta egy szenteknek címzett levélben, amelyeket később a Tan és a szövetségek 128:8–11-ben jegyeztek fel: „E szertartás [halottakért való keresztelkedés] alaptermészete a papság hatalmában rejlik, a Jézus Krisztustól kapott kinyilatkoztatás által, és ez biztosítja azt, hogy amit megköttök a földön, az kötve lesz a mennyben, és amit megoldotok a földön, az oldva lesz a mennyben…

Talán némelyeknek nagyon merész tannak tűnik az, amiről beszélünk – egy olyan hatalom, amely feljegyez, illetve megköt a földön és megköt a mennyben. Mindazonáltal a világ minden korszakában, amikor az Úr valós kinyilatkoztatás által valamely embernek vagy emberek valamely csoportjának megadta a papság egy adományozási korszakát, akkor ez a hatalom is mindig megadatott. Ebből következően, amit ezek az emberek felhatalmazás által, az Úr nevében tettek, és igazán és hűen tették azt, és helyénvaló és hű feljegyzést vezettek arról, az törvénnyé vált a földön és a mennyben, és nem lehetett semmissé tenni, a nagy Jehova rendelései szerint. Ez hű beszéd. Ki hallja meg?

Továbbá, az előzőeket illetően, lássuk Máté 16:18, 19-es verseit: De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én [egyházamat]; és a pokol kapui nem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

Mármost az egész ügy nagy titka, és az előttünk lévő nagy tárgykörben lévő magasztos jó a szent papság hatalmainak elnyeréséből áll. Mert akinek megadatnak ezek a kulcsok, annak nem jelent nehézséget, hogy elnyerje az emberek gyermekeinek megszabadulásával kapcsolatos tények ismeretét, mind a halottak, mind az élők számára”⁷.

A pecsételő hatalom által a családok összepecsételtethetnek az időre és az örökkévalóságra, és szent szertartások végezhetők el a halottak számára

„Illés lelke, hatalma és elhívása abból áll, hogy hatalmatok van a melkisédeki papság és Isten földi királysága teljességéhez tartozó kinyilatkoztatás, szertartások, jövendölések, hatalmak és felruházások kulcsát viselni; továbbá megkapni, elnyerni és elvégezni minden olyan szertartást, amely Isten királyságához tartozik, méghozzá az atyák szívét a gyermekek felé fordítani, és a gyermekek szívét az atyákhoz, mégpedig azokhoz, akik a mennyben vannak.

Malakiás ezt mondja: »Én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek, és meg ne verjem e földet átokkal« [Malakiás 4:5–6].

Nos, én Isten ismerete után kutatok, és a magam útján fogom elnyerni. Mit értsünk ez alatt az utolsó napokban?

Noé napjaiban Isten elpusztította a világot özönvíz által, és azt ígérte, hogy az utolsó napokban tűz által fogja elpusztítani: de még mielőtt ez megtörténne, először Illésnek el kell jönnie, és az atyák szívét a gyermekek felé kell fordítania stb.

Most jön a lényeg. Mi Illés hivatala és munkája? Ez az egyik legnagyszerűbb és legfontosabb téma, amelyet Isten eddig kinyilatkoztatott. Elküldi Illést, hogy a gyermekeket az atyákhoz pecsételje, az atyákat pedig a gyermekekhez.

Mindez csupán az élőkre korlátozódik, hogy rendbe hozza a családokban lévő nehézségeket a földön? Semmi esetre sem. Ez egy sokkal nagyszerűbb munka. Illés! Te mit tennél, ha itt lennél? Munkádat csupán az élőkre korlátoznád? Nem! Azokhoz a szentírásokhoz küldelek benneteket, ahol erről a témáról van szó: vagyis nálunk nélkül tökéletességre nem juthatnak, és mi sem nélkülük; sem az atyák a gyermekek nélkül, sem pedig a gyermekek az atyák nélkül [lásd Zsidók 11:40].

Szeretném, ha megértenétek ezt a témát, mert fontos; és ha elfogadjátok, ez Illés lelke: megváltjuk a halottainkat, és összekapcsoljuk magunkat atyáinkkal, akik a mennyben vannak, és elpecsételjük halottainkat, hogy előjöjjenek az első feltámadásnál; és itt azt szeretnénk, hogy Illés hatalma összepecsételje azokat, akik a földön élnek, azokkal, akik a mennyben élnek. Ez Illés hatalma, és Jehova királyságának a kulcsai…

Továbbá: Illés pecsételő hatalmának tana a következő: Amennyiben hatalmatok van a földön és a mennyben összepecsételni, akkor bölcsnek kell lennünk. Az első dolog, amit meg kell tennetek, menjetek, és pecsételjétek fiaitokat és leányaitokat magatokhoz, magatokat pedig atyáitokhoz örökkévaló dicsőségben”⁸.

Illés eljövetele szükséges előkészülete volt a Szabadító második eljövetelének

„Az emberek gyermekeinek a szívét az atyákhoz kell majd fordítani, az atyákét pedig a gyermekekéhez, élőkéhez vagy halottakéhoz, hogy felkészüljenek az Ember Fiának eljövetelére. Ha Illés nem jönne el, az egész föld meg lenne verve”⁹.

„Éliás egy előfutár, aki előkészíti az utat, és Illés lelkének és hatalmának utána kell eljönnie, a hatalom kulcsait viselve, felépítve a templomot egészen a csúcskőig, a melkisédeki papság pecsétjét helyezve Izráel házára, és minden dolgot előkészítve; akkor a Messiás eljön az Ő templomába, amely mindenek között a legutolsó… Illésnek el kellett jönnie előkészíteni az utat és felépíteni a királyságot az Úr nagy napja előtt”¹⁰.

„A világ sorsa az, hogy megégjen az utolsó napokban. El fogja küldeni Illést, a prófétát, és ki fogja nyilatkoztatni az atyák szövetségeit a gyermekekkel kapcsolatban, és a gyermekek szövetségeit az atyákkal kapcsolatban”¹¹.

„Hogyan fogja Isten ezt a nemzedéket megmenteni? El fogja küldeni Illést, a prófétát… Illés ki fogja nyilatkoztatni a szövetségeket, hogy az atyák szívét a gyermekekhez pecsételje, a gyermekeket pedig az atyákhoz”¹².

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Amikor a Szabadító megjelent a Kirtland templomban, ezt mondta Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek: „Én ki fogom nyilvánítani magamat népemnek, irgalommal, ebben a házban” (324. o.). A pecsételő kulcsok visszaállítása miként jelentette az Úr irgalmának megnyilvánulását? Hogyan másképp nyilvánítja ki magát a templomban?
Tanulmányozd a 325. oldalon található harmadik és negyedik bekezdést! E két bekezdés mit tanít Illés küldetéséről, ami nem szerepel Malakiás 4:5–6-ban? Mi a jelentősége ezeknek a különbségeknek?
Tanulmányozd át a pecsételő hatalomról szóló magyarázatot, mely a 326–327. oldalon található! Mi a pecsételő hatalom? Ez a hatalom miért lényeges számodra és a családod számára?
Olvasd el Joseph Smith magyarázatát Illés munkájáról (327–328. o.)! Mi Illés lelke? Miért volt fontos, hogy Illés eljöjjön, és elvégezze munkáját ezekben az utolsó napokban?
Milyen élményeid vannak azzal kapcsolatban, amikor szívedet azon családtagjaid felé fordítottad, akik már meghaltak? Mit tehetnek a szülők azért, hogy segítsenek a gyermekeiknek szívüket elődeik felé fordítani?
Olvasd el a 325. oldal alján kezdődő bekezdést, és a 328. oldalon található harmadik teljes bekezdést! Szerinted a föld miért lett volna „átokkal sújtva” a pecsételő hatalom hiányában?

Kapcsolódó szentírások: Hélamán 10:4–10; T&Sz 132:45–46; 138:47–48; Kalauz a szentírásokhoz: „Illés”, 88–89. o.