A fátyolon túl: élet az örökkévalóságban

„[Az igazlelkűek, akik meghaltak] újra feltámadnak, hogy örökkévaló tűzben, halhatatlan dicsőségben éljenek, ahol soha többé nem fognak búsulni, szenvedni vagy meghalni; hanem Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válnak.”

Joseph Smith életéből

Joseph Smithnek a Biblia fordításán végzett munkája a legfigyelemreméltóbb látomáshoz vezetett az örökkévalóságban való életről. 1832. február 16-án a próféta az Ohio állambeli Hiramben, John Johnson házában dolgozott, és Sidney Rigdon szolgált írnokául. János evangéliumát fordította. „A különböző kinyilatkoztatásokból, amelyeket kaptunk – mondta később a próféta –, nyilvánvalóvá vált, hogy az ember szabadulására vonatkozó sok fontos részletet kivettek a Bibliából, vagy elveszett, mielőtt egybeszerkesztették. A megmaradt igazságokból magától értetődőnek tűnt, hogy ha Isten mindenkit a testben elvégzett cselekedetei szerint jutalmaz meg, akkor a »menny« kifejezésnek, amelyet a szentek örökkévaló otthonának szántak, egynél több királyságot kell magában foglalnia”¹.

A próféta lefordította János 5:29-et, amely leírja, hogyan „jőnek ki” mindannyian a feltámadásban: „a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására”. Ahogy ő és Sidney eltűnődtek ezen a szentíráson, egy csodálatos látomás nyílt meg előttük. A próféta így jegyezte fel: „A Lélek hatalma által szemeink megnyíltak és értelmünk megvilágosodott, hogy láthassuk és megérthessük Isten dolgait – méghozzá azon dolgokat, amik kezdettől fogva vannak, mielőtt lett volna a világ, amelyeket az Atya rendelt el, az Ő Egyszülött Fia által, aki az Atya kebelén volt, méghozzá kezdettől fogva” (T&Sz 76:12–13).

Ebben a dicsőséges látomásban a próféta és Sidney Rigdon látta Isten Fiát az Atya jobb kezénél, és „elnyert[ék] az ő teljességét” (T&Sz 76:20). Látták a dicsőség három királyságát, amelyeket Isten készített a gyermekei számára, és megtudták, hogy kik fogják örökölni ezeket a királyságokat. Azt is látták, ahogy sátán kitaszíttatott Isten színe elől, és azoknak a szenvedéseit, akik megengedik, hogy sátán felülkerekedjen rajtuk.

Ez a látomás később a Tan és a szövetségek 76. szakasza lett. A próféta így magyarázta el: „Semmi sem lehet örvendetesebb a szenteknek az Úr királyságának rendjét illetően, mint az a világosság, amely a világra tört az említett látomáson keresztül. Minden törvény, minden parancsolat, minden ígéret, minden igazság és minden pont, amely az ember rendeltetését illeti a Teremtéstől a Jelenésekig, ahol a szentírások tisztaságát az emberek ostobasága nem mocskolja be, …tanúságot tesz arról a tényről, hogy az a dokumentum az örök világ feljegyzéseiből készült másolat. A gondolatok fenségessége; a nyelvezet tisztasága; a cselekvés célja; a befejezéshez szükséges folyamatos kitartás, hogy a szabadulás örökösei megvallhassák az Urat, és meghajthassák a térdüket; a hithűségért járó jutalmak és a bűnökért járó büntetések olyannyira meghaladják az emberek szűklátókörűségét, hogy minden becsületes embernek fel kell kiáltania: »Ez Istentől jött!«”²

Joseph Smith tanításai

Isten a dicsőség három fokozatát készítette el gyermekei számára

„A témám a halottak feltámadása, amelyet János 14. fejezetében találtok: »Az én Atyámnak házában sok lakóhely van« [János 14:2]. Így kellene, hogy hangozzék: »Az én Atyámnak házában sok királyság van«, hogy Isten örökösei és az én örököstársaim lehessetek… Vannak lakóhelyek azoknak, akik egy celesztiális törvénynek engedelmeskednek, és vannak más lakóhelyek azok számára, akik nem tartják be azt a törvényt, minden embernek a saját rendje szerint”³.

»De – mondja az egyik –, én egy egyetemes mennyben és pokolban hiszek, ahová mindenki megy, és ahol mindenki egyforma, és egyformán nyomorultak vagy egyformán boldogok.«

Micsoda! Ahol mindannyian össze vannak zsúfolva: a tisztességesek, az erényesek és a gyilkosok és a paráznák, miközben meg van írva, hogy a testben elkövetett cselekedetek szerint lesznek megítélve? Szent Pál azonban tájékoztat minket három dicsőségről és három mennyről. Ismert egy embert, aki elragadtatott a harmadik égig [lásd 1 Korinthusbeliek 15:40–41; 2 Korinthusbeliek 12:2–4]… Jézus ezt mondta a tanítványainak: »Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, és eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.« [Lásd János 14:2–3.]”⁴

„Menjetek, és olvassátok el a látomást [a Tan és a szövetségek 76-ban]. Ott világosan szemléltetve van dicsőségről dicsőségre: egyik a nap dicsősége, másik a holdnak dicsősége és megint egy másik a csillagok dicsősége; és ahogy az egyik csillag különbözik a másik csillagtól dicsőségben, ugyanúgy a telesztiális világ lakói is különböznek dicsőségben, és mindenki, aki celesztiális dicsőségben uralkodik, Istene az ő birodalmának…

Pál ezt mondja: »Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. Épenígy a halottak feltámadása is« [1 Korinthusbeliek 15:41–42].”⁵

Azok, akik elfogadják Jézus bizonyságát, elfogadják az evangélium szertartásait, és hit által győzedelmeskednek, a celesztiális királyságot fogják örökölni

Joseph Smith próféta a következőket látta látomásban, amelyeket később a Tan és a szövetségek 76:50–59., 62. és 68–70. verseiben jegyeztek fel: „És mi újra bizonyságot teszünk – mert láttuk és hallottuk, és ez Krisztus evangéliumának tanúbizonysága azokat illetően, akik előjönnek az igazak feltámadásakor – ők azok, akik befogadták Jézus tanúbizonyságát, és hittek az ő nevében, és megkeresztelkedtek temetésének módja szerint, eltemettetve a vízben az ő nevében, és ezt az általa adott parancsolat szerint – hogy a parancsolatok betartása által minden bűnüktől meg lehessen mosni és tisztítani őket, és megkaphassák a Szent Lelket annak kézrátétele által, akit e hatalomra elrendeltek és pecsételtek; és akik hit által győznek, és akiket megpecsétel az ígéret Szent Lelke, amelyet az Atya mindazokra kiáraszt, akik igazak és hűek.

Ők azok, akik az Elsőszülött egyháza. Ők azok, akiknek kezébe minden dolgot odaadott az Atya – ők azok, akik papok és királyok, akik elnyerték az ő teljességét, valamint az ő dicsőségét; és papjai a Magasságosnak, Melkisédek rendje szerint, amely Énók rendje szerint volt, amely az Egyszülött Fiú rendje szerint volt.

Ezért, amint az meg van írva, Istenek ők, méghozzá Isten fiai – ezért minden dolog az övék, akár az életben, akár a halálban, illetve a jelenlévő dolgok, vagy az eljövendő dolgok, minden az övék, ők pedig Krisztuséi, Krisztus pedig Istené. […]

Ők laknak majd Isten és az ő Krisztusa színe előtt örökkön örökké. […] Ők azok, akiknek neve fel van írva a mennyben, ahol Isten és Krisztus mindenek bírája. Ők azok, akik igaz emberek, tökéletessé téve Jézus, az új szövetség közbenjárója által, aki saját vérének kiontása által véghezvitte ezt a tökéletes engesztelést. Ők azok, akiknek teste celesztiális, akiknek dicsősége a nap dicsősége, méghozzá Isten dicsősége, aki mindeneknél magasabb, akinek dicsőségéhez a leírtak az égbolton lévő napot hasonlítják”⁶.

1843 májusában Joseph Smith próféta a következőket tanította, amelyeket később a Tan és szövetségek 131:1–4-ben jegyeztek fel: „A celesztiális dicsőségben három menny vagy fokozat van; a legmagasabb elnyeréséhez az embernek be kell lépnie a papság e rendjébe [értve ezalatt a házasság új és örök szövetségét]; ha nem teszi meg ezt, nem nyerheti el. Másikba beléphet, de az a vége királyságának; nem lehet gyarapodása”⁷.

„Ebben van tehát az örök élet – ismerni az egyetlen bölcs és igaz Istent; és meg kell tanulnotok, hogyan válhattok ti magatok is istenekké, Isten királyaivá és papjaivá, …azáltal, hogy egyik kis fokról a másikra léptek, és egyik kis képességből kifejlesztetek egy nagyobbat; kegyelemről kegyelemre, felmagasztosulásból felmagasztosulásba, amíg el nem nyeritek a halottak feltámadását, és képesek nem lesztek örökkévaló tűzben élni, dicsőségben ülni, mint ahogy azok teszik, akik örökkévaló hatalommal koronáztattak meg. […]

[Az igazlelkűek, akik meghaltak] újra feltámadnak, hogy örökkévaló tűzben, halhatatlan dicsőségben éljenek, ahol soha többé nem fognak búsulni, szenvedni vagy meghalni; hanem Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válnak. És ez mit jelent? Hogy ugyanazt a hatalmat, ugyanazt a dicsőséget és ugyanazt a felmagasztosulást öröklitek, mígnem eléritek egy isten helyzetét, és az örök hatalom trónjára emelkedtek, ugyanúgy, ahogyan mások tették előttünk”⁸.

„Azok, akik dicsőséges feltámadást nyernek a halálból, messze fejedelemségek, hatalmak, trónok, birodalmak és angyalok fölé magasztaltatnak, és félreérthetetlenül Isten örököseinek és Jézus Krisztus örököstársainak nyilvánítják őket, mind örök hatalommal rendelkezve [lásd Rómabeliek 8:17]”⁹.

A „föld tiszteletre méltó emberei”, akik nem hősiesek Jézus tanúbizonyságában, a terresztriális királyságot fogják örökölni

Joseph Smith próféta a következőket látta látomásban, amelyeket később a Tan és a szövetségek 76:71–79-ben jegyeztek fel: „Továbbá láttuk a terresztriális világot, és íme, lássátok, ezek azok, akik a terresztriálisból valók, akiknek dicsősége különbözik az Elsőszülött egyházának dicsőségétől, akik megkapták az Atya teljességét, ahogyan a hold dicsősége is különbözik a naptól az égbolton.

Íme, ők azok, akik törvény nélkül haltak meg; és ők azok, akik börtönben tartott emberi lelkek, akiket a Fiú meglátogatott, és prédikálta nekik az evangéliumot, hogy a testben lévő ember szerint lehessenek megítélve; akik a testben nem fogadták be Jézus tanúbizonyságát, de azután befogadták.

Ők azok, akik a föld tiszteletre méltó emberei, akiket elvakított az emberek csalárdsága. Ők azok, akik kapnak a dicsőségéből, de nem a teljességéből. Ők azok, akik elnyerik a Fiú jelenlétét, de nem az Atya teljességét.

Terresztriális testek tehát, és nem celesztiális testek, és dicsőségben különböznek, miként a hold különbözik a naptól. Ők azok, akik nem hősiesek Jézus tanúbizonyságában; nem kapják meg tehát az Istenünk királysága feletti koronát”¹⁰.

Azok, akik gonoszak, és nem fogadják el az evangéliumot vagy Jézus tanúbizonyságát, a telesztiális királyságot fogják örökölni

Joseph Smith próféta a következőket látta látomásban, amelyeket később a Tan és a szövetségek 76:81–85., 100–106. és 110–12. verseiben jegyeztek fel: „Továbbá láttuk a telesztiális dicsőséget, amely dicsőség a kisebbé, éppen úgy, ahogyan a csillagok dicsősége különbözik a hold dicsőségétől az égbolton.

Ők azok, akik nem fogadták be Krisztus evangéliumát, sem Jézus tanúbizonyságát. Ők azok, akik nem tagadják meg a Szent Lelket. Ők azok, akiket levetettek a pokolba. Ők azok, akik az utolsó feltámadásig nem váltatnak meg az ördögtől, amíg az Úr, méghozzá Krisztus, a Bárány, be nem fejezte munkáját. […]

Ők azok, akik azt mondják, hogy néhányan egyvalakié, néhányan másé – néhányan Krisztusé, és néhányan Jánosé, és néhányan Mózesé, és néhányan Éliásé, és néhányan Ézsaiásé, és néhányan Ésaiásé, és néhányan Énóké; de nem fogadták be az evangéliumot, sem Jézus tanúbizonyságát, sem a prófétákat, sem az örök szövetséget.

Végül pedig ők azok, akik nem lesznek összegyűjtve a szentekkel, hogy felragadtassanak az Elsőszülött egyházához, és fogadják őket a felhőben.

Ők azok, akik hazugok és szemfényvesztők, és házasságtörők, és paráznák, és akik szeretik és megalkotják a hazugságot. Ők azok, akik elszenvedik Isten haragját a földön. Ők azok, akik elszenvedik az örök tűz bosszúját. Ők azok, akik le lesznek vetve a pokolra, és elszenvedik a Mindenható Isten haragját, az idők teljességéig, amikorra Krisztus minden ellenséget a lába alá vet, és tökéletessé tette a munkáját…

És hallottuk az Úr hangját, mondván: Ezek mind térdet hajtanak majd, és minden nyelv vallomást tesz annak, aki örökkön örökké a trónon ül; mert megítéltetnek, cselekedeteik szerint, és minden ember saját cselekedetei szerint kapja meg saját birodalmát, az elkészített palotákban; és szolgái lesznek a Magasságosnak; de ahol Isten és Krisztus lakik, oda nem jöhetnek, vég nélküli világokig”¹¹.

A gonoszok gyötrelme abból áll, hogy tudják, nem sikerült elérniük azt a dicsőséget, amelyet élvezhettek volna

„Isten elrendelte, hogy mindazok, akik nem engedelmeskednek a hangjának, nem fogják elkerülni a pokol kárhozatát. Mi a pokol kárhozata? Azzal a társasággal menni, akik nem engedelmeskedtek parancsainak… Tudom, hogy minden ember el fog kárhozni, ha nem lépnek rá arra az útra, amelyet Ő megnyitott nekik, és ez az az út, amely az Úr igéje által jelöltetett ki.”¹².

„A lelkek világában, ahová haláluk után mennek, az eltávozott lelkek nagy gyötrelme az, hogy tudják, nem sikerült elérniük azt a dicsőséget, amelyet mások élveznek, és amelyet maguk is élvezhettek volna, és a saját maguk vádolói”¹³.

„Nem létezik szörnyebb kín a bizonytalanságnál. Ez a gonoszok büntetése; kételyük, szorongásuk és bizonytalanságuk sírást, jajgatást és fogcsikorgatást okoz”¹⁴.

„Az ember saját maga kínzója és kárhoztatója. Innen származik a mondás: Bemennek abba a tóba, amely tűzzel és kénkővel ég [lásd Jelenések 21:8]. Az ember értelmében a csalódottság kínja oly rendkívüli, mint egy tűzzel és kénkővel égő tó. Én azt mondom, hogy ilyen az ember gyötrelme. […]

Lesznek, akik Isten örökkévaló tüzében fognak feltámadni; mert Isten örökkévaló tűzben él, de megint mások saját szennyességük kárhozatára fognak ébredni, amely olyan rendkívüli gyötrődés, mint a tűzes és kénköves tó”¹⁵.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!.

Joseph Smith és Sidney Rigdon a szentírásnak egy verséről elmélkedtek, amikor azt a kinyilatkoztatást kapták, amely a Tan és a szövetségek 76. szakaszában került feljegyzésre (227–228. o.; lásd még T&Sz 76:15–19). Milyen személyes tapasztalat segített megértened, hogy az elmélkedés nagyobb megértéshez vezethet? Miközben tanulmányozod vagy átbeszélitek ezt, valamint a többi fejezetet, szakíts időt arra, hogy eltűnődj azokon az igazságokon, amelyekről olvastál!
Olvasd el János 14: 2–3. és az 1 Korinthusbeliek 15: 40–41. verseket! E fejezet tanításai miként segítenek megértened ezeket a verseket?
Azoknak a leírásában, akik celesztiális, terresztriális és telesztiális dicsőséget fognak nyerni, ötször ismétlődik meg „a Jézus tanúbizonysága” kifejezés (229–233. o.). Milyen jellemvonásokkal rendelkezik egy olyan ember, aki „hősies Jézus tanúbizonyságában”? Milyen ígéretek adattak azoknak, akik hősiesek Jézus tanúbizonyságában?
Olvasd el a 229. oldalon található utolsó bekezdést, különös figyelmet fordítva a „hit által győzni” kifejezésre! Milyen dolgokat kell legyőznünk? Miként segíthet a Jézus Krisztusba vetett hit abban, hogy legyőzzük a problémáinkat ebben az életben?
Olvasd el a 230. oldalon található utolsó teljes bekezdést! Az örök fejlődésünk során szerinted miért szükséges „egyik kis fokról a másikra” fejlődnünk? Milyen tapasztalatokkal rendelkezel, amelyek szemléltetik azt, hogy ilyen módon kell tanulnunk és növekednünk?
Tekintsd át a 232. oldalon található harmadik bekezdést, amely azon emberekről ad leírást, akik a terresztriális királyságot fogják örökölni! Hogyan kerülhetjük el, hogy „elvakít[son] az emberek csalárdsága”? Hogyan segíthetünk másoknak elkerülni, hogy elvakítsák őket?
Keress olyan szavakat és kifejezéseket a 233. oldalon, amelyeket Joseph Smith használ a gonoszok állapotának leírására a következő életben! Mit közölnek veled ezek a szavak és kifejezések? Az ember hogyan lehet „saját maga kínzója és kárhoztatója”?

Kapcsolódó szentírások: Alma 41:2–8; T&Sz 14:7; 76:20–49; 88:15–39