33. Fejezet: A gyógyítás, a nyelvek, a prófétálás és a lelkek felismerésének lelki ajándékai

33. Fejezet

A gyógyítás, a nyelvek, a prófétálás és a lelkek felismerésének lelki ajándékai

„Senki nem lehet Jézus Krisztus szolgája Jézus bizonyságtétele nélkül; ez pedig a prófétálás lelke.”

Joseph Smith életéből

Az Illinois állambeli Quincy menedékében töltött rövid időt követően, 1839 első néhány hónapjában a szentek elkezdtek felköltözni a 80 kilométerre északra fekvő Illinois állambeli Commerce nevezetű településre. A Missouriban töltött fogságából való kimenekülését követően a próféta nekilátott Commerce-ben és környékén földeket vásárolni, amely a Missouriból kimenekült ezrek számára szolgált gyülekezőhelyül, akiknek helyre volt szükségük ahhoz, hogy újrakezdhessék életüket. 1839 júliusára a szentek százai táboroztak sátrakban és szekereken a Mississippi folyó keleti partján Commerce-ben, miközben mások elhagyott katonai barakkokban találtak menedéket a folyó másik oldalán az Iowa állambeli Montrose-ban. Új otthonukban a szentek megtisztították és lecsapolták a folyóhoz közeli mocsaras területet. Sok egyháztagot megcsíptek a szúnyogok, és súlyosan megbetegedtek maláriában és más betegségekben. Néhány szent életét vesztette, míg mások közel jártak a halálhoz. Joseph és Emma olyan sokukat befogadta és ápolta a rönkházukban, hogy a próféta átengedte az ágyát, és kint aludt egy sátorban.

Július 22-én, a betegség közepette, amelyben oly sokan szenvedtek, a szentek szemtanúi voltak annak, amit Wilford Woodruff elder „Isten hatalma napjának”¹ nevezett. Aznap reggel a próféta felkelt, az Úrhoz folyamodott imában, és az Úr Lelkétől áthatva megáldotta a betegeket a házában, kint az udvarában és lent a folyónál. Átkelt a folyón, és meglátogatta Brigham Young otthonát Montrose-ban, és betegáldást adott neki. Majd Sidney Rigdon, Brigham Young és a Tizenkettek más tagjainak társaságában folytatta irgalmas küldetését a többi iowai szent között. Woodruff elder így emlékezett vissza annak a napnak az egyik legemlékezetesebb gyógyítására:

„Átmentünk a főtéren, és beléptünk [Elijah] Fordham testvér házába. Fordham testvér egy órája haldoklott, és arra számítottunk, hogy bármelyik percben meghalhat. Éreztem Isten hatalmát, amely elárasztotta prófétáját. Amikor beléptünk a házba, Joseph testvér odalépett Fordham testvérhez, és megfogta a jobb kezét… Látta, hogy Fordham testvér szemei fátyolosak, és hogy néma és öntudatlan állapotban van.

Miután megfogta a kezét, [a próféta] ránézett a haldokló férfi arcára, és ezt mondta: »Fordham testvér, megismersz engem?« Először nem válaszolt; de mindannyian láttuk Isten Lelkének hatását rajta nyugodni.

[Joseph] ismét ezt mondta: »Elijah, megismersz engem?« Halkan suttogva Fordham testvér így válaszolt: »Igen!« A próféta ekkor ezt mondta: »Van hited, hogy meggyógyulj?«

A válasz, ami valamennyivel érthetőbb volt, mint az előző, ez volt: »Attól tartok, hogy már túl késő. Ha hamarabb jöttél volna, azt hiszem, meggyógyulhattam volna.« Úgy tűnt, mintha most ébredne fel egy álomból. A halál álma volt. Joseph ekkor ezt mondta: »Hiszel Jézus Krisztusban?« »Igen, Joseph testvér« – jött a válasz.

Ekkor Isten prófétája hangos szóval ezt mondta az Istenség méltóságával: »Elijah, megparancsolom neked a Názáreti Jézus nevében, hogy kelj fel, és gyógyulj meg!«

A próféta szavai nem az ember szavaihoz hasonlítottak, hanem olyan volt, mint Isten hangja. Nekem úgy tűnt, mintha a ház alapjaiban megremegett volna. Elijah Fordham úgy ugrott ki az ágyából, mint aki a halálból támadt fel. Egészséges szín jelent meg az arcán, és minden mozdulatába visszatért az élet. Lábfején [kukoricalisztes] borogatás volt. Lerúgta a lábáról szétszórva annak tartalmát, majd a ruháit kérte, és felöltözött. Kért egy tál tejbe áztatott kenyeret, és megette; majd fejébe húzta a kalapját, és követett minket az utcára, hogy meglátogasson másokat, akik betegek voltak” ².

A hatalmas ínség idején a szentek a gyógyítás ajándékának kiáradását tapasztalták a próféta keze alatt.

Joseph Smith tanításai

A betegek meggyógyulhatnak a hit és a papsági hatalom gyakorlása által, az Úr akarata szerint

„Mi a betegek gyógyításának jele? Jakab a kézrátételt jelölte meg jelként vagy módszerként, és ez volt az ősi szentek szokása is, ahogy azt az Úr elrendelte, és más úton-módon nem kaphatunk áldást, kivéve azzal a módszerrel, amelyet az Úr jelölt ki [lásd Jakab 5:14–15]”³.

1839 júliusában, nem sokkal azután, hogy az Illinois állambeli Commerce-be költöztek, és ott sok betegséggel küszködtek, Joseph Smith ezt jegyezte fel: „Sok betegség jelent meg a testvérek és ennek a helynek a lakosai között, úgyhogy az a hét és a rákövetkező túlnyomó részben a betegek látogatásával és megáldásával telt; voltak, akiknek elég hitük volt, és meggyógyultak; mások nem…

28., vasárnap – Szokásunkhoz híven gyűlést tartottunk… Beszéltem, és arra intettem minden egyes egyháztagot, hogy tegye rendbe a házát, hogy tisztítsák meg a belső edényt, és hogy gyűljenek össze a következő sabbaton, hogy vegyenek az úrvacsorából, hogy a szertartások iránti engedelmességünk által győzedelmeskedni tudjunk Istennel a pusztító ellen, és hogy a betegek meggyógyulhassanak. Ezt az egész hetet a betegek között töltöttem, akik általánosságban véve erősödnek, és kezdik visszanyerni az egészségüket”⁴.

„Az igazlelkűek közül sokan áldozatául esnek majd betegségnek, dögvésznek stb., a test gyengesége miatt, és mégis szabadulást nyernek Isten királyságában. Úgyhogy szentségtelen tantétel azt mondani, hogy ez és ez vétkezett, mert betegségnek vagy halálnak esett áldozatául, mert minden test ki van téve a halálnak; és a Szabadító azt mondta: »Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!« [Lásd Máté 7:1.]”⁵

A nyelvek ajándékának célja az, hogy tanítsuk másoknak az evangéliumot

1834-ben a próféta beszédet mondott az elderek egyik konferenciáján: „Joseph Smith ezután a nyelvek ajándékát magyarázta el, hogy ez főként az evangélium más nemzeteknek és nyelveknek való prédikálására rendeltetett, és nem az egyház kormányzására adatott”⁶.

„A nyelvek ajándékával kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy azt úgy kaptuk meg ezen a helyen, ahogyan az ősi időkben élők: szeretnénk azonban, ha óvatosak lennétek, nehogy megcsalassatok… Sátán kétség kívül nyugtalanítani fog titeket a nyelvek ajándékával kapcsolatban, ha nem vagytok óvatosak; nem lehettek túl óvatosak vele szemben, és nem imádkozhattok eleget. Az Úr adjon nektek bölcsességet ezekben a dolgokban”⁷.

„[Egy 1841. december 26-án tartott gyűlésen] a Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezetéből, illetve a 14. fejezet egy részéből olvastam, és megjegyeztem, hogy a nyelvek ajándéka fontos az egyházban; …az egyházban a nyelvek ajándéka a Szentlélek hatalma által Isten szolgáinak a javára adatott, hogy a hitetleneknek prédikáljanak, mint pünkösd napján”⁸.

„A nyelvek azért adattak, hogy olyanok között prédikáltassék, akiknek a nyelvét nem értik; mint pünkösd napján stb., és nem különösebben szükséges az, hogy nyelveket tanítsanak az egyházban, mert az, aki rendelkezik a Szentlélekkel, saját nyelvén ugyanúgy tud beszélni Isten dolgairól, mint egy másik nyelven, mert a hit nem jelek által adatik, hanem Isten szavának hallása által”⁹.

„Ne legyetek annyira kíváncsiak a nyelvekkel kapcsolatban, ne beszéljetek nyelveken, hacsak nincs jelen egy tolmács; a nyelvek alapvető célja az, hogy külföldiekhez beszéljünk, és ha az emberek annyira meg szeretnék mutatni az intelligenciájukat, akkor beszéljenek ezekhez az emberekhez azok nyelvén. Isten ajándékai a megfelelő helyükön hasznosak, de ha olyasvalamire használják, amelyre Isten nem szánta, akkor áldás helyett kárt, csapdát és átkot jelentenek”¹⁰.

„Előfordult az is, hogy testvéreink és nőtestvéreink a nyelvek hamis ajándékával bírtak; mormogó, természetellenes hangon beszéltek, és testük eltorzult… ; noha Isten Lelkében nincs semmi természetellenes”¹¹.

„Ne használjátok a nyelvek ajándékát anélkül, hogy megértenétek, illetve valaki tolmácsolná azt. Az ördög is tud nyelveken beszélni; az ellenség eljön az ő munkájával; minden osztályt meg tud kísérteni; tud angolul és hollandul is. Senki ne beszéljen nyelveken, hacsak nem tolmácsol, kivéve annak a beleegyezésével, aki elnököl; ilyen esetben felfoghatja vagy tolmácsolhatja azt, vagy megteheti más”¹².

„Ha van valami, amit ki kell nyilvánítanotok, tegyétek a saját nyelveteken; ne merüljetek bele túlságosan a nyelvek ajándékának a gyakorlásába, különben az ördög becsapja az ártatlant és az óvatlant. Beszélhettek nyelveken a saját kényelmetek érdekében, de leszögezem ezt a szabályt, hogy ha bármit is tanítanak a nyelvek ajándéka által, azt nem kell tanként elfogadni”¹³.

Jóllehet csak egy ember szól az egyház prófétájaként, a prófétálás lelke mindenkit feljogosít arra, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztusról

„Senki sem Jézus Krisztus szolgája anélkül, hogy próféta ne lenne. Senki nem lehet Jézus Krisztus szolgája Jézus bizonyságtétele nélkül; és ez a prófétaság lelke [lásd Jelenések 19:10]”¹⁴.

„János, a Kinyilatkoztató azt mondja, hogy Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke [lásd Jelenések 19:10]. Nos, ha egy ember rendelkezik Jézus bizonyságtételével, akkor nem rendelkezik a prófétálás lelkével? És ha rendelkezik a prófétálás lelkével, kérdezem, akkor nem próféta? És ha próféta, akkor nem kap kinyilatkoztatást? És bárki, aki nem kap saját maga számára kinyilatkoztatást, el kell, hogy kárhozzon, mert Jézus bizonyságtétele a prófétálás lelke. Mert Krisztus azt mondja, hogy kérj, és megadatik néked; és ha kap valamit, akkor azt kérdezem, az nem kinyilatkoztatás lesz? És ha valaki nem rendelkezik Jézus bizonyságtételével, akkor nem az Övé, vagyis Krisztusé. És ha nem az Övé, akkor el kell kárhoznia”¹⁵.

Egy Nauvooban járt látogató feljegyezte, hogy Joseph Smith a következőket tanította egy beszélgetés alkalmával: „Joseph próféta [azt mondta, hogy] …ahhoz, hogy valaki Jézus szolgája lehessen, bizonyságot kell tennie Jézusról; és ahhoz, hogy bizonyságot tehessen Jézusról, rendelkeznie kell a prófétálás lelkével; mert János szerint Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.

Ha egy ember Jézus szolgájának tartja magát, és nem rendelkezik a prófétálás lelkével, akkor hamis tanú kell, hogy legyen, mert nem rendelkezik azzal az ajándékkal, ami feljogosítja arra a hivatalra; és [Joseph Smith], valamint e nemzedék papjai között az a különbség, hogy ő azt állítja, rendelkezik a prófétálás lelkével, ami feljogosítja őt arra, hogy bizonyságot tegyen Jézusról és a szabadulás evangéliumáról; és a papok megtagadják azt a lelket, méghozzá a prófétálás lelkét, az egyetlen dolgot, amely az Úr Jézus igaz tanúivá tenné őket, és mégis azt állítják, hogy ők a szabadulás igaz szolgái”¹⁶.

„A hit Isten igéjének hallásával érkezik, Isten szolgáinak bizonyságtétele által; ez a bizonyságtétel mindig együtt jár a prófétálás és a kinyilatkoztatás Lelkével”¹⁷.

A lelkek felismerésének ajándéka lehetővé teszi a hithűek számára, hogy megkülönböztethessék a jó és a gonosz lelkek befolyását

A visszaállított egyház korai napjaiban az egyháztagok és más vallási csoportok tagjai néha gonosz vagy hamis lelkek befolyása alatt cselekedtek, azt hivén, hogy a Szentlélek hatása alatt vannak. Joseph Smith próféta ezt tanította: „A mostanában körünkben történő események miatt elkerülhetetlen feladatommá vált az, hogy mondjak valamit a lelkekkel kapcsolatban, amelyek hatással vannak az emberekre.

Az apostolok írásaiból [az Újszövetségben] világosan kiderül, hogy napjaikban sok hamis lélek létezett, és »[kimentek] a világba«, és hogy csak az Istentől kapott intelligencia által lehet ezeket a hamis lelkeket felismerni, és bebizonyítani, hogy mely lelkek vannak Istentől [lásd 1 János 4:1–4]. Általában a világ rendkívül tudatlan ezzel az egy dologgal kapcsolatban, és miért is lennének másként – »azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke«. [Lásd 1 Korinthusbeliek 2:11.] […] …

Mindig és minden korban úgy tűnt, hogy hiányos volt a tudás ezzel a témával kapcsolatban. Mindenféle lélek megnyilvánult minden korban és majdnem minden nép között… Mindegyiknek megvan a maga lelke, mindegyiknek van természetfeletti ereje, és mind azt hangoztatja, hogy a lelke Istentől van. Ki fogja megoldani ezt a rejtélyt? »Próbáljátok meg a lelkeket«, mondja János [1 János 4:1], de ki tegye meg? A tanult, az ékesszóló, a filozófus, a bölcs, a jós – mind tudatlanok… Ki tudja napvilágra hozni, és leleplezni a hamis lelkek rejtett titkait, amelyek oly gyakran megnyilvánulnak az utolsó napi szentek között? Azt válaszoljuk, hogy senki nem teheti meg ezt a papság nélkül, és anélkül, hogy rendelkezne azon törvények ismeretével, amelyek által a lelkek kormányoztatnak; mert amiképpen »az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke«, úgy senki sem ismeri az ördög lelkét, az ő hatalmát és befolyását, csak egy, az embernél nagyobb intelligencia birtokában, és a papság közvetítésén keresztül feltárva eszközeinek titkos működését…

Az embernek rendelkeznie kell a lelkek felismerésének [ajándékával], mielőtt napvilágra vonszolhatja ezt a pokoli befolyást, és a világ elé tárhatja azt annak minden lélekpusztító, ördögi és undorító színeiben; mert semmi sem okoz nagyobb kárt az emberek gyermekeinek, mint egy hamis lélek befolyása alatt lenni, miközben azt gondolják, hogy velük van Isten Lelke. Ezrek érezték e szörnyűséges hatalom és romboló hatás befolyását…

Ahogy korábban már megjegyeztük, a rendkívüli nehézség a lelkek természetéről, valamint azon törvényekről való tudatlanságban rejlik, amelyek által kormányoztatnak, és a jelekről, amelyek által felismerhetőek; amennyiben Isten Lelkére van szükség ahhoz, hogy ismerjük Isten dolgait; az ördög lelke pedig csak azon a közvetítő eszközön keresztül leplezhető le, abból természetszerűen az következik, hogy hacsak valaki vagy valakik nem rendelkeznek Istentől kapott közléssel vagy kinyilatkoztatással, amely feltárja előttük a lélek működését, örökre tudatlanok kell, hogy maradjanak ezekkel a tantételekkel kapcsolatban; mert állítom, hogy ha egy ember nem értheti e dolgokat, csak Isten Lelke által, akkor tízezer ember sem fogja érteni azokat; egyformán meghaladja a tanult bölcsességét, az ékesszóló nyelvét és a hatalmas erejét. Végül pedig arra a következtetésre kell, hogy jussunk, bármit is gondoljunk a kinyilatkoztatásról, hogy anélkül nem ismerhetünk, és nem érthetünk semmit, ami Istentől vagy az ördögtől van; és bármennyire is vonakodik a világ, hogy elismerje ezt a tantételt, a számtalan hitvallásból és eszmékből kitűnik, hogy semmit sem értenek ebből a tantételből, és ugyanígy nyilvánvaló az is, hogy isteni közlés nélkül tudatlanságban kell maradniuk…

Ahogy korábban említettük, az embernek rendelkeznie kell a lelkek felismerésével ahhoz, hogy megértse ezeket a dolgokat, és hogyan kaphatná meg ezt az ajándékot, ha a Léleknek nem léteznének ajándékai? Eme ajándékokat pedig hogyan lehetne kinyilatkoztatás nélkül megkapni? »[Krisztus] fölmen[t] a magasságba…, és adott ajándékokat az embereknek; …és Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul« [lásd Efézusbeliek 4:8, 11]. És hogyan választotta ki az apostolokat, a prófétákat, a pásztorokat, a tanítókat és az evangélistákat? Prófécia (kinyilatkoztatás) és kézrátétel által: egy isteni közlés és Isten által megjelölt szertartás által – a papságon keresztül, amelyet Isten rendje szerint szerveztek meg, isteni kinevezés alapján. Az ősi időkben az apostolok viselték e papság kulcsait – Isten királyságának a rejtelmeit, következésképp felhatalmazást kaptak arra, hogy megnyissanak és megoldjanak minden, az egyház kormányzására, a társadalom jólétére, az emberek jövőbeli rendeltetésére és a lelkek erejére, hatalmára és befolyására vonatkozó dolgot; mert kedvükre korlátozhatták őket, és felszólíthatták őket a távozásra Jézus nevében, és leleplezhették gonosz és titkos működésüket, amikor megpróbálták becsapni az egyházat azáltal, hogy vallásos álca mögé bújtak, és az egyház érdekei, valamint az igazság terjedése ellen harcoltak. […]

Szabadítónk, az apostolok, és még az egyház tagjai is fel voltak ruházva ezzel az ajándékkal, mert, mondja Pál: »Egynek adatott a nyelvek ajándéka, másiknak a nyelvek magyarázása, megint másiknak a csodatévő erőknek munkái, némelynek a prófétálás, némelyiknek pedig a lelkeknek megítélése«. [Lásd 1 Korinthusbeliek 12:10.] Mindezek Isten ugyanazon Lelkétől származtak, és Isten ajándékai voltak… Senki vagy senkik nem tudják megkülönböztetni az igaz lelkeket a hamis lelkektől a szabályosan kinevezett felhatalmazottak, a papság és a lelkek felismerése nélkül”¹⁸.

„Hazug lelkek járják a földet. A lelkeknek nagyszerű megnyilatkozása fog megtörténni, mind hamis, mind pedig jó… Nem minden lélek vagy látomás vagy éneklés jön Istentől… A lelkek megkülönböztetésének ajándéka megadatik majd az elnöklő eldernek. Imádkozzatok érte, hogy rendelkezzék ezzel az ajándékkal”¹⁹.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át a 399–402. oldalakon található beszámolót! Hogyan segíthet ez a beszámoló a melkisédeki papságot viselőknek felkészülni arra, hogy megáldják a betegeket? Hogyan segíthet ez nekünk, ha papsági áldásra van szükségünk? Szerinted miért volt fontos az, hogy Fordham testvér akkor kifejezze a Jézus Krisztusba vetett hitét?
Tekintsd át Joseph próféta tanításait a 402. oldalon! Milyen élmények segítettek neked abban, hogy megértsd a papság hatalmát a betegek megáldásában? Milyen tantételek vezéreljenek minket a betegek meggyógyításával kapcsolatos élményeink megosztásában? Miért nem gyógyulnak meg egyes emberek, jóllehet gyakorolják a hitüket, és kapnak papsági áldást?
Joseph Smith azt mondta, hogy a nyelvek ajándéka „főként az evangélium más nemzeteknek és nyelveknek való prédikálására rendeltetett” (lásd 403–404. o.). Hogyan segített ez az ajándék az evangélium terjesztésében világszerte? Hogyan kaptad meg te, vagy valaki, akit ismersz, a nyelvek ajándékát, az evangélium prédikálásában való segítségként?
Tekintsd át Joseph próféta tanításait a prófétálás lelkéről (405–406. o.)! Számodra mit jelent az, hogy minden egyes egyháztag rendelkezhet a prófétálás lelkével?
Tekintsd át Joseph próféta tanításait a lelkek felismerésének ajándékáról (406–408. o.)! Mi a lelkek felismerésének ajándéka? Hogyan kerülhetjük el azt, hogy gonosz befolyások megtévesszenek? Jelenlegi prófétánk és más egyházi vezetők hogyan segíthetnek felismerni a gonosz befolyásokat?

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 12:1–31; 14:1–6, 22–28; Jakab 5:14–15; Moróni 10:8–17; T&Sz 46:1–33; 50:1–36, 40–44; 52:14–19