16. Fejezet: Kinyilatkoztatás és az élő próféta

16. Fejezet

Kinyilatkoztatás és az élő próféta

„A mennynek az a nagy szabálya, hogy semmit nem szabad elvégezni a földön mindaddig, míg ki nem nyilatkoztatják a titkot szolgáinak, a prófétáknak.”

Joseph Smith életéből

Az Ohio állambeli Kirtlandben Joseph Smith próféta kinyilatkoztatások áradatát kapta, amely ezt az időszakot rendkívül fontossá tette az egyház tanának és kormányzatának megalapításában. Amikor a próféta ezeket a kinyilatkoztatásokat kapta, gyakran más egyházi vezetők jelenlétében tartózkodott, és valaki mindig feljegyezte a szavait, ahogy azokat az Úrtól kapta. A kinyilatkoztatások gyakran imájára adott válaszként jöttek. Parley P. Pratt, akik később a Tizenkettek tagja lett, jelen volt, amikor a próféta megkapta azt a kinyilatkoztatást, amely most a Tan és a szövetségek 50. szakasza. Pratt elder így emlékezett vissza:

„Miután a fordító szobában imádkozni kezdtünk, a következő kinyilatkoztatást diktálta le a jelenlétünkben. Mindegyik mondatot lassan és világosan kivehetően mondta ki, közöttük elég szünetet tartott ahhoz, hogy egy átlagos író folyóírással fel tudja jegyezni… Soha nem volt tétovázás, átnézés, vagy visszaolvasás annak érdekében, hogy a témánál maradjon”¹.

Bár néhány kinyilatkoztatást személyes használatra lemásoltak kézzel, az egyháztagoknak rendszerint nem voltak meg. Joseph Smith tudta, hogy Isten kinyilatkoztatásai oly fontossággal bírnak, hogy gondosan meg kell őket őrizni, és a világ számára elérhetővé tenni. 1831 novemberében az Ohio állambeli Hiramben tartott különleges konferencián a próféta és más egyházi vezetők eldöntötték, hogy megjelentetik a kinyilatkoztatásoknak egy válogatását, amelyeket a próféta az ideig kapott. Miután meghozták ezt a döntést, a próféta isteni közlést kapott, melynek az Úr az „előszavam parancsolataim könyvéhez” (T&Sz 1:6) nevet adta. Ez a kinyilatkoztatás, amely most a Tan és a szövetségek 1. szakasza, kifejezte az Úr jóváhagyását a kinyilatkoztatások publikálásához, és elmagyarázta a velük kapcsolatos céljait. „Kutassátok ezeket a parancsolatokat – jelentette ki az Úr –, mert igazak és hűek, és a bennük lévő próféciák és ígéretek mind beteljesülnek” (T&Sz 1:37). Miután a konferencia második napján meghallgatta a kinyilatkoztatás visszaolvasását, a próféta „felállt, és kifejezte érzéseit és háláját” az Úr jóváhagyásának kinyilvánításáért.²

E konferenciát követően a próféta így emlékezett vissza: „Közel két héten keresztül időm nagy része azzal telt, hogy gondosan átnéztem a parancsolatokat, és konferenciákon vettem részt, mert november elsejétől tizenkettedikéig négy különleges konferenciát tartottunk. Végül… a konferencia úgy határozott, hogy a kinyilatkoztatásokat olyan értékesnek tartják…, mint az egész föld gazdagságát.” A konferencia azt is kijelentette, hogy a kinyilatkoztatás „az egyház alapja ezekben az utolsó napokban, és a világ javát szolgálja, megmutatván, hogy a Szabadítónk királysága rejtelmeinek kulcsait ismét az emberre bízta, és az örökkévalóság gazdagsága mindazok számára elérhető, akik hajlandók minden igével élni, amely Isten szájából származik”³.

A kinyilatkoztatásokról kézzel készített másolatokat William W. Phelps elvitte Missouriba, hogy a Parancsolatok könyve címmel megjelentessék őket. Phelps testvér, akinek az Úr azt parancsolta, hogy menjen Missouriba, és legyen az egyház nyomdásza (lásd T&Sz 57:11), hamarosan nekilátott a könyv betűszedésének. 1833. július 20-án azonban a csőcselék elpusztította a nyomdát és a legtöbb kinyomtatott ívet. Voltak olyan bekötetlen ívek, amelyeket egyháztagok megmentettek, és egyénileg beköttettek, de a könyvet hivatalosan soha nem jelentették meg. 1835-ben azok a kinyilatkoztatások, amelyeket a Parancsolatok könyvébe szántak, továbbá több másik kinyilatkoztatás a Tan és a szövetségekként jelent meg Kirtlandben. Az 1835 óta hozzátett további kinyilatkoztatásokkal ez a könyv tanúsítja, hogy Isten a ma élő prófétáján, az egyház elnökén keresztül beszél egyháza megáldására és vezetésére.

Joseph Smith tanításai

Isten mindig kinyilatkoztatáson keresztül vezette népét és az egyházát

Hittételek 1:9: „Hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően”⁴.

„Soha nem foghatjuk fel Isten és a menny dolgait, csak kinyilatkoztatás által. Beszélhetünk lelki dolgokról, és kifejezhetjük véleményeinket az egész örökkévalóságon keresztül, de az nem felhatalmazás”⁵.

„A kinyilatkoztatás általi tan messze felülmúlja a kinyilatkoztatás nélküli tant; mert egyetlen mennyből kinyilatkoztatott igazság felér az összes létező felekezet elképzeléseivel”⁶.

„A szabadulás nem jöhet el kinyilatkoztatás nélkül; az ember hiába szolgál a nélkül… Senki nem lehet Jézus Krisztus szolgája Jézusról való bizonyság nélkül; és ez a jövendölés lelke [lásd Jelenések 19:10]. Amikor szabadulást szolgáltatnak az embernek, az bizonyság által történik. Napjaink emberei a mennyről és a pokolról tanúskodnak, és semelyiket sem látták még; és én azt mondom, hogy enélkül senki nem ismeri ezeket a dolgokat”⁷.

„Jézus ezt mondja a tanításaiban: »Ezen a kősziklán építem fel az én [egyházamat], és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat« [Máté 16:18]. Milyen kősziklán? A kinyilatkoztatáson”⁸.

„Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza közvetlen kinyilatkoztatásra alapíttatott, mint ahogy Isten igaz egyháza mindig is volt a szentírások szerint (Ámós 3:7 és Cselekedetek 1:2); és Isten akaratán és áldásain keresztül eszköz voltam a kezében ez idáig, hogy előremozdítsam Sion ügyét”⁹.

1834 áprilisában a próféta egy egyházi konferencián beszélt: „Ifj. Joseph Smith elnök felolvasta Jóel jövendölésének második fejezetét, imádkozott, és a következőket mondta a konferencián: […] »Más a helyzetünk, mint bármely más népnek, akik valaha léteztek a földön; ezért azok a korábbi kinyilatkoztatások nem alkalmazhatóak a mi körülményeinkre; más népeknek adták őket, akik előttünk jártak; de az utolsó napokban úgy volt, hogy Isten előhív egy maradékot, akik között, valamint Jeruzsálemben és Sionban, szabadulás lesz [lásd Jóel 2:32]. Nos, ha Isten nem adna több kinyilatkoztatást, hol találjuk meg Siont és ezt a maradékot?« …

Az elnök ezután elmondta, hogy miként kapta meg és fordította le a Mormon könyvét, Áron papságának kinyilatkoztatását, az egyház megszervezését 1830-ban, a főpapság kinyilatkoztatását és a Szentlélek ajándékának kiáradását az egyházra, majd ezt mondta: »Vegyétek el a Mormon könyvét és a kinyilatkoztatásokat, és hol van a vallásunk? Nincs semmilyen vallásunk.«”¹⁰.

Az egyház elnöke jelöltetett ki arra, hogy Istentől kinyilatkoztatást kapjon az egyház számára; az egyének saját felelősségi köreikre kaphatnak kinyilatkoztatást

„Jézus… először apostolokat, másodszor pedig prófétákat hívott el az egyházban a szolgálat munkájára, a szentek tökéletesítésére stb.; …a mennynek az a nagy szabálya, hogy semmit nem szabad elvégezni mindaddig a földön, míg ki nem nyilatkoztatják a titkot szolgáinak, a prófétáknak, Ámós 3:7-tel megegyezően”¹¹.

1830 szeptemberében Joseph és Emma Smith a Pennsylvania állambeli Harmonyból a New York állambeli Fayette-be költöztek. Amikor megérkeztek, azt látták, hogy néhány szentet a hamis kinyilatkoztatások állításai félrevezettek: „Nagy szomorúságunkra… hamarosan azt láttuk, hogy sátán arra várt, hogy megtéveszthessen, és azt kereste, hogy kit pusztíthat el. Hiram Page testvérnek volt egy kő a birtokában, amely által bizonyos »kinyilatkoztatásokat« kapott Sion felépítésére, az egyház rendjére stb. vonatkozólag, és mindez tökéletesen ellentétben állt Isten házának rendjével, ahogy az az Újszövetségben és az eddig kapott kinyilatkoztatásainkban lefektették. Mivel szeptember 26-ára kijelöltünk egy konferencia gyűlést, bölcsnek láttam, ha a konferenciáig nem teszünk mást, csak beszélgetünk a testvérekkel erről a témáról. Mivel azonban úgy láttam, hogy sokan, de főleg a Whitmer család és Oliver Cowdery erősen hittek azokban a dolgokban, amelyeket a kő mutatott, arra gondoltunk, hogy jobb lesz, ha megkérdezzük az Urat egy ilyen fontos ügyben; és mielőtt a konferencia elkezdődött volna, a következőket kaptuk:

„Kinyilatkoztatás Oliver Cowderynek, 1830 szeptemberében, a New York állambeli Fayette-ben.

»…Íme, bizony, bizony mondom neked, senki nem jelöltetik ki parancsolatok és kinyilatkoztatások elnyerésére ebben az egyházban, csak ifj. Joseph Smith szolgám, mert ő úgy fogadja ezeket, mint Mózes. Te pedig legyél engedelmes azokban a dolgokban, amiket megadok neki…

És ne parancsolj annak, aki feletted van, és az egyház élén; mert én neki adtam a rejtelmek kulcsait, és a lepecsételt kinyilatkoztatásokat, mígnem mást nevezek ki nékik őhelyette…

Továbbá vond félre négyszemközt testvéredet, Hiram Page-t, és mondd el neki, hogy azok a dolgok, amiket arról a kőről leírt, nem tőlem valók, és a Sátán megtéveszti őt; mert íme, ezek a dolgok nem bízattak rá és semmi olyant ne bízzanak rá senkire ebben az egyházban, ami ellenkezne az egyházi szövetségekkel.

Mert minden dolgot rendben és közös megegyezéssel kell tenni az egyházban, a hit imája által« [T&Sz 28:2–3, 6–7, 11–13]. […]

Végül a konferencia összegyűlt. A korábban említett kő témáját megbeszéltük, és jelentős vizsgálat után Page testvér és a jelenlévő egész egyház megtagadta azt a követ és mindent, ami összefüggésben volt vele, kölcsönös megelégedésünkre és örömünkre”¹².

„Az elnökök, vagy az [Első] Elnökség vezeti az egyházat; és Isten határozatának és akaratának a kinyilatkoztatása az egyház számára az Elnökségen keresztül kell, hogy jöjjön. Ez a menny rendje, és a [melkisédeki] papság hatalma és kiváltsága. Továbbá ennek az egyháznak bármely hivatalnokának kiváltsága kinyilatkoztatást kapni, már amennyire az az egyházban kapott egyéni elhívására és feladatára vonatkozik”¹³.

„Nem tekintjük kötelességünknek elfogadni bármely férfitól vagy nőtől származó kinyilatkoztatást, ha az illetőt nem jogszerűen nevezték ki és rendelték el arra a felhatalmazásra, és nem adja elegendő bizonyítékát annak.

[…] Isten rendjének ellentmond az, hogy bármely egyháztag, vagy bárki más utasításokat kapjon egy nála magasabb felhatalmazással bíró személy részére; ezért látjátok, hogy mennyire helytelen, ha az ember odafigyel azokra; de ha valaki látomást vagy egy mennyei hírnöktől látogatást kap, az a saját maga javára és tanítására kell, hogy történjék; mert az egyház alapvető tantételeit, kormányzatát és tanát a királyság kulcsai felügyelik”¹⁴.

Az egyház elnöke Isten szavát közvetíti nekünk a mi időnkre és nemzedékünkre vonatkozólag

Heber C. Kimball így számolt be, miközben Brigham Young elnök tanácsosaként szolgált: „Joseph Smith testvér sokszor elmondta Brigham testvérnek, jómagamnak és másoknak, hogy ő Isten képviselője a számunkra, hogy tanítson, irányítson, és hogy megdorgálja azokat, akik rosszat cselekszenek”¹⁵.

Wilford Woodruff, az egyház negyedik elnöke így számolt be: „Egy bizonyos gyűlésre fogok hivatkozni, amelyen Kirtland városában vettem részt korai éveimben: A gyűlésen elhangzott néhány megjegyzés… az élő jövendőmondókkal és Isten írott szavával kapcsolatban… Az egyház egyik vezető embere felállt, és a témáról beszélve ezt mondta: »Előttetek van Isten szava itt a Bibliában, a Mormon könyvében, és a Tan és a szövetségekben, megvan nektek Isten írott szava, és ti, akik kinyilatkoztatásokat adtok, ezek szerint a könyvek szerint kell, hogy adjátok a kinyilatkoztatásokat, mivel ami azokban a könyvekben van, az Isten szava. Azokhoz kell tartani magunkat.«

Amikor befejezte, Joseph testvér Brigham Young testvérhez fordult, és ezt mondta: »Brigham testvér, szeretném, ha kimennél, és elmondanád nekünk a nézeteidet az élő jövendőmondókkal és Isten írott szavával kapcsolatban.« Brigham testvér kiment, vette a Bibliát, letette, vette a Mormon könyvét, letette, és vette a Tan és a szövetségek könyvét, majd azt is maga elé tette, és ezt mondta: »Itt van Isten írott igéje a számunkra Isten munkájára vonatkozólag, majdnem a világ kezdetétől egészen napjainkig. És most – mondta –, amikor a[z élő] jövendőmondókhoz hasonlítom őket, ezek a könyvek nem jelentenek a számomra semmit; ezek a könyvek nem közvetítik Isten igéjét közvetlenül most a számunkra, mint ahogy a próféta vagy a szent papságot viselő férfi szavai teszik napjainkban és nemzedékünkben. Inkább legyenek élő jövendőmondók, mint a könyvek összes írása.« Így folytatta. Amikor végzett, Joseph testvér ezt mondta a gyülekezetnek: »Brigham testvér elmondta nektek Isten igéjét, és az igazat mondta nektek.«”¹⁶

Brigham Young, az egyház második elnöke így emlékezett vissza: „Sok évvel ezelőtt Joseph próféta megjegyezte, hogy ha a nép úgy fogadta volna azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyek birtokában voltak, és olyan bölcsen cselekedtek volna azok szerint, ahogy az Úr parancsolná, sok évvel meghaladták volna azt, amit akkor hatalmukban állt tenni és megérteni”¹⁷.

Azáltal támogatjuk az egyház elnökét és más egyházi vezetőket, hogy imádkozunk értük, és megszívleljük a tanácsukat

Joseph Smith feljegyzése szerint a következő történt 1836. március 27-én a Kirtland templom felszentelésén: „Ezután egy rövid beszédet tartottam, és felszólítottam a különböző kvórumokat és a szentek egész gyülekezetét, hogy ismerjék el az [Első] Elnökséget mint prófétákat és látnokokat, és támogassák őket az imáikkal. Felállva mindannyian szövetséget kötöttek, hogy ezt megteszik.

Majd felszólítottam a kvórumokat és a szentek gyülekezetét, hogy ismerjék el a jelenlévő Tizenkét Apostolt prófétáknak, látnokoknak, kinyilatkoztatóknak és különleges tanúknak a föld minden nemzete számára, akik a királyság kulcsait birtokolják, amivel megnyithatják vagy előidézhetik megnyílását közöttük, és támogassák őket az imáikkal, amibe – felemelkedésükkel jelezve azt – beleegyeztek.

Ezután felszólítottam a kvórumokat és a szentek gyülekezetét, hogy ismerjék el a Hetvenek elnökeit…, és támogassák őket az imáikkal, amelyet felállva megtettek…

A támogatás minden esetben egybehangzó volt, és mindannyiuknak azt jövendöltem, hogy amennyiben támogatják ezeket a férfiakat a különböző pozícióikban, …az Úr meg fogja őket áldani; igen, Krisztus nevében övék lesznek a menny áldásai”¹⁸.

„Azokhoz hasonlóan, akik feltartották Mózes kezét [lásd 2 Mózes 17:8–13], tartsuk fel mi is azok kezét, akiket kijelöltek a királyság ügyeinek az irányítására, hogy megerősödjenek, és képesek legyenek eljárni a nagyszerű céljaikban, és eszközök lehessenek az utolsó napok nagyszerű munkájának elvégzésében”¹⁹.

„Azoknak a személyeknek pedig, akik csupán azért teszik a dolgukat, mert azt tanácsolták nekik, és közben mindvégig zúgolódnak, az egyáltalán nem válik a javukra; akkor már jobb, ha nem is végzik el egyáltalán. Vannak olyanok, akik szenteknek vallják magukat, de túl hajlamosak arra, hogy zúgolódjanak, és hibát találjanak, amikor olyan tanácsot adnak nekik, amely az érzéseikkel ellentétes, még akkor is, ha ők maguk kértek tanácsot; de leginkább akkor, amikor kéretlen tanácsot kapnak, amely nem egyezik a dolgokról való elképzeléseikkel; de testvérek, legtöbbetektől jobb dolgokat remélünk; bízunk abban, hogy időről időre óhajtjátok a tanácsot, és hogy örömmel alkalmazkodni fogtok ahhoz, amikor a megfelelő forrásból kapjátok”²⁰.

Eliza R. Snow ezt írta: „[Joseph Smith] azt mondta, hogy ha Isten kijelölte és kiválasztotta őt, hogy eszköz legyen az egyház vezetésében, miért ne hagyjuk őt végig vezetni azt? Miért álljuk az útját, amikor őt jelölték ki erre a dologra? Ki ismeri Isten gondolkodásmódját? Nem máshogy nyilatkoztat ki dolgokat, mint mi azt elvárjuk? [A próféta] kijelentette, hogy újra és újra felemelkedik, pedig minden le akarja őt törni, az útjában áll, és ellenkezik vele; mindennek az ellenkezésnek az ellenére azonban a végén ő mindig jól jön ki belőle…

Megdorgálta azokat, akik hajlamosak hibát találni az egyház ügyeinek az irányításában, mondván, hogy Isten elhívta őt, hogy vezesse az egyházat, és helyesen fogja vezetni azt; azok, akik arra vállalkoznak, hogy beleavatkozzanak, szégyellni fogják magukat, amikor oktalanságuk nyilvánvalóvá válik”²¹.

Azok, akik elutasítják az élő prófétát, nem fognak fejlődni, és Isten ítéletét vonják magukra

„Annak ellenére, hogy minden tudás szó szerint Istentől jön, mégis amikor azt kinyilatkoztatták, nem minden ember hitte el abban az időben, hogy az kinyilatkoztatás volt…

Noé tökéletes ember volt, és tudása vagy kinyilatkoztatása arról, hogy mi fog történni a földön, hatalmat adott neki arra, hogy felkészítse és megmentse magát és a családját az özönvíz pusztításától. Ezt a tudást, vagy kinyilatkoztatást… a föld lakói nem hitték el. Tudták, hogy Ádám volt az első ember, aki Isten képmására teremtetett; hogy jó ember volt; hogy Énók háromszázhatvanöt évig Istennel járt, és a halál megízlelése nélkül változott át a mennybe. De nem tudták elviselni az új kinyilatkoztatást: hiszünk a régiben, mert az atyáink hittek benne, de el az új kinyilatkoztatásokkal! És az özönvíz elsöpörte őket…

Ugyanez a tantétel… nyilvánult meg emlékezetesen a zsidók között is, amikor a Szabadító eljött a testben. Kérkedtek a régi kinyilatkoztatásokkal, feldíszítették a halottak sírhelyeit, mentából és ánizsból fizettek tizedet, színlelésként hosszú imákat tartottak, és átkeltek vizen és szárazföldön, hogy megtérítsék az embereket, de amikor jött az új kinyilatkoztatás frissen a hatalmas Én Vagyok szájából, nem tudták elviselni – az túl sok volt. Ez rámutatott annak a nemzedéknek és az előttük élőknek a romlottságára, és azt kiáltották, el vele; feszítsék keresztre! […]

Még egyszer ugyanaz történt, és ugyanazt mondták, amikor a Mormon könyve jött el ehhez a nemzedékhez. A régi kinyilatkoztatás, a régi pátriárkák, zarándokok és apostolok áldottak voltak. Hiszünk bennük, de az újakat nem tűrhetjük”²².

„A világ a hamis prófétákról mindig azt hitte, hogy igazak, és azokat, akiket Isten küldött, hamis prófétáknak tekintette, és ezért megölték, megkövezték, megbüntették és bebörtönözték az igaz prófétákat, és »pusztákon, barlangokban és a földnek hasadékaiban« [lásd Zsidók 11:38] kellett elrejtőzniük, és bár a legtiszteletreméltóbb emberek voltak a földön, társadalmukból földönfutókként kivetették őket, miközben gazembereket, csavargókat, hitszegőket, szélhámosokat és a legaljasabb embereket becsben tartották, tisztelték és támogatták”²³.

„Nem tudom, vajon ha Krisztus eljönne a földre, és olyan kemény dolgokat prédikálna, mint amilyeneket a zsidóknak prédikált, nem utasítaná-e őt vissza ez a nemzedék azért, mert ilyen kemény… Sokan azt fogják mondani: »Soha nem hagylak el, hanem mindig melletted fogok állni.« De abban a pillanatban, hogy megtanítod nekik Isten királyságának néhány rejtélyét, amelyeket a mennyben őriznek, és amelyeket akkor kell kinyilatkoztatni az emberek gyermekeinek, amikor készek rájuk, ők lesznek az elsők, akik megköveznek és megölnek. Ugyanez a tantétel feszítette keresztre az Úr Jézus Krisztust, és ez az oka annak, hogy az emberek megölik a prófétákat ebben a nemzedékben.

Sok minden [érthetetlen] az emberek fiainak az utolsó napokban: például az, hogy Isten feltámasztja a halottakat; [elfelejtik], hogy a világ megalapítása óta vannak dolgok, amelyeket elrejtettek előlük, amelyek csecsemőknek lesznek kinyilatkoztatva az utolsó napokban.

Sok bölcs férfi és nő van közöttünk is, akik túl bölcsek ahhoz, hogy tanítani lehessen őket; ezért tudatlanságukban kell meghalniuk, és a feltámadáskor fognak rájönni a tévedésükre. Sokan lepecsételik a menny ajtaját, mondván: Isten eddig és eddig adhat kinyilatkoztatásokat, és én hinni fogok…

Mindig az történt, hogy amikor Isten elküldött valakit a papsággal, és az elkezdte prédikálni az evangélium teljességét, a barátai kiközösítették, készen arra, arra, hogy meggyilkolják őt, ha olyan dolgokat tanít nekik, amelyeket hamisnak hisznek, és Jézust ez által a tantétel által feszítették keresztre”²⁴.

„Jaj, jaj, annak az embernek, vagy embereknek, akik kezüket emelik Isten és az Ő tanúja ellen az utolsó napokban: mert megtévesztik majdhogynem a legkiválasztottabbakat is!

[…] Amikor egy ember nekilát jövendölni, és azt parancsolja az embereknek, hogy engedelmeskedjenek a tanításainak, akkor vagy igaz vagy hamis próféta. Hamis próféták mindig azért támadnak, hogy szembeszegüljenek az igaz prófétákkal, és olyan közel jövendölnek az igazsághoz, hogy megtévesztik majdhogynem a legkiválasztottabbakat is”²⁵.

„Jézus Krisztus evangéliuma és az Isten által küldött próféták elutasításának következményeként Isten ítéletei nyugodtak népeken, városokon és nemzeteken a világ különböző koraiban, mint Sodoma és Gomora városainak esetében, amelyek azért pusztultak el, elpusztítva, mert elvetették a prófétákat”²⁶.

William P. McIntire így számolt be: „[Joseph Smith] megjövendölte, hogy mindazok, akik könnyelműen bántak a kapott kinyilatkoztatásokkal, és vele és a szavaival, nemsokára sírni és jajgatni fognak, …mondván: Ó, bárcsak hallgattunk volna Isten igéjére és a kapott kinyilatkoztatásokra”²⁷!

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át a 199–201. oldalakon található beszámolót, és figyeld meg, hogy a korai egyháztagoknak milyen érzéseik voltak a Joseph Smithen keresztül kapott kinyilatkoztatásokról! Neked milyen érzéseid vannak a Tan és a szövetségekkel kapcsolatban?
Olvasd el a 202. oldalon található negyedik bekezdést! Szerinted miért van az, hogy „a szabadulás nem történhet meg kinyilatkoztatás nélkül”?
Tekintsd át a 203–205. oldalakat! Szerinted az emberek miért engedik néha, hogy megtévesszék őket, mint ahogy Hiram Page esetében történt? Mit tehetünk annak elkerülése érdekében, hogy hamis próféták vagy hamis tanítások megtévesszenek bennünket?
Tekintsd át a 204. oldalon található utolsó két teljes, illetve a 205. oldalon kezdődő bekezdést! Miként válik javunkra az, hogy csak egy ember kaphat kinyilatkoztatásokat az egész egyház számára? Milyen tapasztalatokat tudsz megosztani azzal kapcsolatban, hogy az Úr vezérelt téged bizonyos kötelezettségeidben?
Olvasd el a 205–206. oldalakon, hogy Joseph Smith és Brigham Young hogyan válaszolt arra, amikor egy ember azt mondta, hogy a szentírásokban feljegyzett kinyilatkoztatásokra kellene szorítkoznunk! Mi hiányozna az életedből, ha az alapművekre szorítkoznál anélkül, hogy hallanád az élő próféta szavait? Mit tehetünk, hogy kövessük Brigham Young tanácsának lelkiségét?
Mit tehetünk annak érdekében, hogy támogassuk az egyház elnökét és más egyházi vezetőket? (Példákért lapozz a 206–207. oldalra!) Milyen tanácsot adott az egyház elnöke a legutóbbi általános konferencián? Hogyan áldattál meg, miközben követted a prófétát és más egyházi vezetőket?
Az emberek hogyan utasítják el Isten prófétáit? (Példákért lapozz a 208–210. oldalra!) Mik azok a lehetséges következmények, amelyek abból fakadnak, hogy úgy döntünk, nem követjük azok tanácsát, akiket az Úr kiválasztott egyháza vezetésére?

Kapcsolódó szentírások: Példabeszédek 29:18; Jákób 4:8; 3 Nefi 28:34; Mormon 9:7–9; T&Sz 21:1–6