A Wentworth levél

A Wentworth levél Joseph Smith próféta beszámolója „az utolsó napi szentek eredetéről, fejlődéséről, üldöztetéséről és hitéről”, amely magában foglalja a Hittételek néven ismert kijelentéseket.

Joseph Smith életéből

Az egyház elnöki tisztsége mellett Joseph Smithnek sok más kötelezettsége is volt Nauvooban. 1842 májusában Nauvoo polgármestere lett, ami azt jelentette, hogy ő volt egyúttal a Nauvoo Városi Bíróság főbírája is. A Nauvoo Légió altábornagya és parancsnoka volt. 1842 februárjában átvette a Times and Seasons [Idők és évszakok] című egyházi folyóirat szerkesztőjének feladatát, amely havonta kétszer jelent meg. A Times and Seasons [Idők és évszakok] volt az egyház vezetőinek fóruma, amelyen keresztül beszélhettek a szentekhez, kinyilatkoztatásokat és fontos beszédeket jelentettek meg, és közzé tették az egyház híreit. John Taylor, a Tizenkettek Kvórumának tagja lett kijelölve arra, hogy a próféta irányítása alatt számos, a folyóirat kiadásával járó feladatot elvégezzen.

Az első kiadásban, amelyet már szerkesztősége alatt jelentettek meg, a próféta azt írta, hogy a folyóirat cikkeket fog közölni „olyan fontos eseményekről, amelyek naponta történnek körülöttünk; az igazság rohamos előrehaladásáról; arról a rengeteg hírről, amelyeket naponta kapunk a távolban szolgáló elderektől ebben az országban, Angliából, Európa kontinenséről és a világ más részeiről; a nemzetek nyugtalanságáról; a Tizenkettek leveleiből és tanításairól; valamint azokról a kinyilatkoztatásokról, amelyeket a Magasságostól kapunk”¹.

Míg a próféta szerkesztőként szolgált, a Times and Seasons [Idők és évszakok] nagy fontossággal bíró dokumentumokat jelentetett meg. Ábrahám könyvének szövege és két képmásolata 1842 márciusában jelent meg, a harmadik pedig májusban. Szintén márciusban a próféta elkezdte megjelentetni „Joseph Smith történetét”, azt a beszámolót, amely később a History of the Church [Az egyház története] című kiadvány lett.

A Times and Seasons [Idők és évszakok] 1842. március 1-jén megjelenő kiadásában a próféta megjelentette a később Wentworth levélként ismert anyagot. A dokumentum megjelentetésének indokaként a próféta ezt a magyarázatot adta: „Mr. John Wentworth, a Chicago Democrat szerkesztője és tulajdonosa kérésére a következő vázlatot írtam az utolsó napi szentek eredetéről, fejlődéséről, üldöztetéséről és hitéről, amelynek Isten keze alatt abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megalapítója lehettem. Mr. Wentworth szeretné eljuttatni ezt a dokumentumot egyik barátjának, Mr. [George] Barstownak, aki New Hampshire történetéről ír. Mivel Mr. Barstow megtette a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy pontos információt kaphasson, egyedül azt kérem tőle, hogy a beszámolót teljes egészében, körítés és elferdítés nélkül jelentesse meg”².

George Barstow végül nem vette bele a próféta beszámolóját a történetébe, mert úgy döntött, hogy könyvében csak az 1819-ig történt eseményekről fog tudósítani³. A Wentworth levél azonban óriási értékkel bír az utolsó napi szentek számára. Ez Joseph Smith eredeti beszámolója, amelyben Istentől kapott szent elhívásáról, látomásairól, szolgálatáról és tanításairól tesz tanúságot. Beszámol az egyház felemelkedéséről és növekedéséről, valamint a szentek üldöztetéséről. Egy prófétai nyilatkoztatot is tartalmaz az egyház jövőbeni sikeréről a földön, a hatalmas Jehova védelmező keze alatt. Továbbá számos olyan fontos részletet is magában foglal, amelyek a próféta tanításaiban máshol nem találhatóak, beleértve az aranylemezek leírását és a Mormon könyvének tartalmi vázlatát. Lényeges az is, hogy ez volt az első alkalom, hogy Joseph Smith saját maga jelentetett meg egy beszámolót az első látomásáról.

Az egyházi tan 13 nyilatkozatával zárulva, amelyek most a Hittételekként ismertek, nagyszerű bizonyságként szolgál Joseph Smith próféta isteni elhívásáról.

Joseph Smith tanításai

Imájára adott válaszként az Atyaisten és Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smithnek

„Kr. u. 1805. december 23-án születtem Vermont állam Windsor megyéjének Sharon városában. Amikor tíz éves [voltam], szüleim New York állam Palmyra városába költöztek, ahol négy évig laktunk, majd onnan átköltöztünk Manchester városába. Édesapám farmer volt, és megtanított engem a gazdálkodás tudományára. Amikor körülbelül tizennégy éves voltam, elkezdtem tűnődni egy jövőbeli állapotra való felkészülés fontosságán, és ahogy a szabadulás tervéről érdeklődtem, azt találtam, hogy hatalmas ellentmondás van a vallási felfogásokban; ha az egyik társasághoz mentem, ők egy bizonyos tervre hivatkoztak, egy másik pedig egy másikra; mindegyik azt állította, hogy az ő saját hitvallása a tökéletesség legfőbb java. Tekintetbe véve azt, hogy nem lehet mindegyiknek igaza, és hogy Isten nem lehet ilyen nagy zűrzavar szerzője, elhatároztam magamban, hogy jobban utánanézek ennek a témának, hivén azt, hogy ha Istennek van egy egyháza, akkor az nem lenne ilyen sok pártra szakadva, és hogy ha az egyik társaságot az istentisztelet egy fajtájára tanítja, és egy fajta szertartássorozat levezetésére, akkor egy másiknak nem tanítana homlokegyenest ellenkező tanokat.

Hivén Isten szavában, bíztam Jakab nyilatkozatában: »Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki« [Jakab 1:5]. Elvonultam egy ligetbe egy félreeső helyre, és elkezdtem az Úrhoz imádkozni; miközben buzgón fohászkodtam, elmém elvétetett a körülöttem lévő dolgokról, és egy mennyei látomás ölelt körül, és két dicsőséges személyt láttam, akik arcvonásukban és megjelenésükben tökéletesen hasonlítottak egymásra, és olyan ragyogó fény vette őket körül, amely a delelő napot is felülmúlta. Azt mondták nekem, hogy az összes vallási felekezet téves tanokban hisz, és hogy Isten egyikőjüket sem ismeri el egyházaként és királyságaként: és nyomatékosan megparancsolták nekem, hogy »ne kövessem őket«, ugyanakkor ígéretet kaptam arra, hogy az evangélium teljessége egy jövőbeni időpontban tudomásomra lesz hozva.

A Mormon könyvét az ősi időkben írták aranylemezekre, és egy Istentől küldött hírnök adta át Joseph Smithnek

Kr. u. 1823. szeptember 21-e estéjén, miközben Istenhez imádkoztam, és igyekeztem hitet gyakorolni a szentírás becses ígéreteiben, váratlanul nappali világosság tört be a szobába, csak annál sokkal tisztább és dicsőségesebb megjelenésű és ragyogású volt; először valóban úgy tűnt, mintha emésztő tűz töltötte volna be a házat; ez a jelenés az egész testemet sokkhatásként érte; egy pillanat múlva egy személy állt előttem, akit még nagyobb dicsőség vett körül, mint ami engem már körülvett. Ez a hírnök kijelentette magáról, hogy Isten egy angyala, akit azzal az örömhírrel küldtek, hogy Istennek az ősi Izraellel kötött szövetsége nemsokára beteljesedik; hogy a Messiás második eljövetelének az előkészületi munkái hamarosan megkezdődnek; hogy közel van az idő, amikor az evangéliumot annak teljességében fogják minden nemzetnek hatalommal hirdetni, hogy egy népet felkészítsenek a millenniumi uralkodásra. Közölte velem, hogy kiválasztottak, hogy eszköz legyek Isten kezében néhány céljának véghezvitelében ebben a dicsőséges adományozási korszakban.

Ennek az országnak az őslakosairól is beszélt nekem, és megmutatta, kik voltak, és honnan jöttek; egy rövid vázlatot adott nekem az eredetükről, a fejlődésükről, a civilizációjukról, a törvényeikről, a kormányzatukról, az igazlelkűségükről és a gonoszságukról, és arról, hogy Isten áldásai végül elvétettek tőlük mint néptől; azt is elmondta, hogy el vannak rejtve bizonyos lemezek, amelyekre az ősi próféták feljegyzéseinek egy kivonata lett felvésve, akik ezen a kontinensen éltek. Az angyal háromszor jelent meg nekem ugyanazon az éjszakán, és ugyanazokat a dolgokat tárta elém. Miután sok látogatásban volt részem Isten angyalaitól, akik feltárták azoknak az eseményeknek a magasztosságát és dicsőségét, amelyek az utolsó napokban fognak megtörténni, Kr. u. 1827. szeptember 22-e reggelén az Úr angyala rám bízta a feljegyzéseket.

Ezek a feljegyzések aranynak tűnő lemezekre voltak felvésve; mindegyik lemez tizenöt centiméter széles és húsz centiméter hosszú volt, és nem voltak vastagabbak egy közönséges bádoglemeznél. Tele voltak bevésésekkel, egyiptomi írásjelekkel, és egy kötetbe voltak fűzve, mint egy könyv lapjai, és három gyűrű fogta össze az egészet. A kötet körülbelül tizenöt centiméter vastag volt, és egy része le volt pecsételve. A lepecsételetlen rész írásjelei kicsik voltak, és gyönyörűen kivitelezettek. Az egész könyv felépítése az antikvitás sok jegyét hordozta magán, és nagy jártasságról tett tanúságot a vésés művészetében. A feljegyzések mellett találtam egy különleges eszközt, amelyet az ősi időkben élők »Urimnak és Tummimnak« neveztek, amely két áttetsző kőből állt, és amelyek egy íves keretben voltak egy mellvérthez erősítve. Az Urim és a Tummim segítségével fordítottam le a feljegyzést Isten ajándéka és hatalma által.

…Ez a könyv …elmondja nekünk, hogy feltámadása után a Szabadító megjelent ezen a kontinensen; elültette itt az evangéliumot annak teljességében, gazdagságában, hatalmában és áldásaiban; hogy voltak apostolaik, prófétáik, pásztoraik, tanítóik és evangélistáik, ugyanaz a rend, ugyanaz a papság, ugyanazok a szertartások, ajándékok, hatalmak és áldások, amelyeket a keleti földrészen élveztek; hogy a nép bűnbeesése következtében kivágattatott; hogy a közöttük élő legutolsó prófétának megparancsoltatott, hogy próféciáikból, történelmükből stb. írjon egy kivonatot, majd rejtse el a földben, és hogy annak az utolsó napokban elő kell jönnie, és egyesülnie kell a Bibliával Isten céljainak a beteljesedésére. Részletesebb beszámolóért ajánlom a Mormon könyvét, amelyet meg lehet vásárolni Nauvooban, vagy az utazó eldereink bármelyikétől.

Amint elterjedt e felfedezés híre, hamis szóbeszédek, elferdítések és rágalmazások indultak meg a szél szárnyán minden irányban; a házat gyakran zaklatta csőcselék és ármánykodó emberek. Számos alkalommal rám lőttek, és egy hajszálon múlt, hogy megmenekültem, és minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy megszerezzék tőlem a lemezeket; Isten hatalma és áldása azonban velem volt, és többen elkezdtek hinni a bizonyságomban.

Tombolhatnak az üldöztetések az egyház ellen, de semmi nem állíthatja meg az igazság előrehaladását

Az »Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza« először 1830. április 6-án lett megszervezve New York állam Seneca megyéjének Fayette városában. Néhányat elhívtak és elrendeltek a kinyilatkoztatás és prófétálás Lelke által, és elkezdtek prédikálni a Lélek sugalmazása szerint, és bár gyengék voltak, Isten hatalma mégis erősekké tette őket, és sokat elvezettek a bűnbánatra, alámeríttettek a vízben, és kézrátétel által elteltek a Szentlélektől. Látomásokat láttak és prófétáltak, ördögöket űztek ki, és a betegek meggyógyultak kézrátétel által. Attól az időtől fogva a munka bámulatos gyorsasággal haladt előre, és gyülekezetek alakultak New York, Pennsylvania, Ohio, Indiana, Illinois és Missouri államaiban; az utolsónak említett állam Jackson megyéjében egy jelentős nagyságú település is létrejött: nagyszámban csatlakoztak az egyházhoz, és számunk rohamosan növekedett; hatalmas földeket vásároltunk, farmjaink bőségben termeltek, és otthoni körünkben, valamint szomszédságunkban békét és boldogságot tapasztaltunk; mivel azonban nem tudtunk azonosulni a szonszédainkkal (akik közül sokan a leghitványabb emberek voltak, és akik a civilizált társadalom színe elől menekültek a határmenti vidékre, hogy elkerüljék az igazság karját) az ő éjszakai tivornyázásaikban, a vasárnap megszegésében, lóversenyeikben és szerencsejátékaikban, először gúnyolni kezdtek minket, majd üldözni, végül pedig összeállt egy megszervezett csőcselék, és felégette a házainkat, sok testvérünket kátránnyal és tollal borítottak be, illetve megkorbácsolták őket, majd végül a törvénynek, az igazságnak és az emberiességnek ellenszegülve kiűzték őket a lakóhelyükről, akiknek fedél nélkül és hontalanul a kopár prérin kellett vándorolniuk, mígnem gyermekek vére jelölte nyomukat a prérin. Minderre november havában került sor, és az év eme zord évszakában semmi más fedél nem volt a fejük felett, mint a mennybolt; a kormány szemet hunyt mindezek felett, és bár garanciális szerződésünk volt a földünkre, és semmilyen törvényt nem szegtünk meg, semmilyen kártérítést nem kaptunk értük.

Sokan azok közül, akiket ilyen embertelen módon kiűztek a házaikból, betegek voltak, és el kellett viselniük mindezt a bántalmazást, és ott kellett otthont keresniük, ahol tudtak. Ennek eredményeképpen nagyon sokan meghaltak nélkülözvén az élet kényelmeit és a szükséges gondozást; sok kisgyermek maradt árván, feleségek és férjek özvegyültek meg; a csőcselék birtokába vette farmjainkat, elvették több ezer marhánkat, birkánkat, lovunkat és sertésünket, valamint háztartási javainkat és bolti áruinkat, továbbá a nyomdaprést és az öntött betűket összetörték, elvitték vagy másképpen elpusztították.

Sok testvérünk átköltözött Clay megyébe, ahol 1836-ig, 3 évig laktak; itt nem követtek el ellenük erőszakot, de sokszor erőszakkal fenyegették őket. 1836 nyarán azonban ezek a fenyegetések kezdtek súlyosabb formát ölteni, fenyegetésekből nyilvános gyűlések alakultak, ahol határozatokat hoztak, bosszúval és pusztulással fenyegettek, és a dolgok állása ismét félelmetesnek mutatkozott; Jackson megye elegendő precedenssel szolgált, és mivel annak a megyének a hatóságai nem léptek közbe, ők [Clay megye hatóságai] is azzal kérkedtek, hogy ők sem fognak ebben a megyében; a hatóságokhoz fordulva rájöttünk, hogy mindez igaz, és sok nélkülözés és tulajdonvesztés után ismét kiűztek bennünket otthonainkból.

Következőnek Caldwell és Daviess megyékben telepedtünk le, ahol nagy és kiterjedt településeket hoztunk létre, azt gondolván magunkban, hogy az új megyékben való letelepedéssel, ahol nagyon kevés lakos él, megszabadítjuk magunkat az elnyomás hatalma alól; ám itt sem engedték, hogy békében éljünk, mert 1838-ban ismét megtámadott minket a csőcselék, Boggs kormányzó kiírtási rendeletet hozott, és a törvény szankciója alatt banditák egy szervezett csapata bejárta a vidéket, elrabolta a marháinkat, birkáinkat, sertéseinket stb., sok emberünket hidegvérrel meggyilkolták, asszonyaink tisztaságán erőszakot követtek el, és karddal arra kényszerítettek bennünket, hogy mondjunk le a tulajdonunkról; és miután elviseltünk minden olyan megaláztatást, amelyet az embertelen és istentelen martalócok bandája csak ránk tudott zúdítani, tizenkét-tizenötezer lelket, férfit, nőt és gyermeket kiűztek a saját kandallójuk mellől, azokról a földekről, amelyekre garanciális szerződéssel rendelkeztek, hogy hontalanul, barát nélkül, hajléktalanul (a tél kellős közepén), számkivetettként vándoroljanak a földön, és hogy egy mérsékeltebb éghajlaton, egy kevésbé barbár nép között keressenek menedéket. Sokan megbetegedtek és meghaltak a hideg és a nehézségek miatt, amit el kellett szenvedniük, sok feleség megözvegyült, és sok gyermek [maradt] árván és nincstelenül. Több időbe telne, mint amennyi itt megadatott nekem, hogy leírjam mindazt az igazságtalanságot, sérelmet, gyilkosságot, vérontást, lopást, nyomorúságot és bánatot, amelyet Missouri államának barbár, embertelen és törvénytelen eljárásai okoztak.

Az előbb említett körülmények közepette érkeztünk meg Illinois államába 1839-ben, ahol egy vendégszeretőbb népre és barátságosabb otthonra leltünk: egy olyan népre, amely hajlandó volt arra, hogy a törvény és az emberségesség tantételei szerint kormányozza magát. Hancock megyében elkezdtünk felépíteni egy várost, amelyet »Nauvoonak« hívnak. Hat-nyolcezer embert számlálunk itt, ezenfelül óriási számban vagyunk jelen megyeszerte, illetve az állam majdnem minden megyéjében. Városi rangra emeltek bennünket, és engedélyeztek egy Hadtestet is, amely most 1 500 főt számlál. Engedélyezték egy egyetem, valamint egy Mezőgazdasági és Ipari Társaság létrehozását, saját törvényeink és hivatalnokaink vannak, és rendelkezünk mindazokkal a kiváltságokkal, amelyeket a többi szabad és felvilágosult polgár élvez.

Az üldöztetés nem állította meg az igazság előrehaladását, csupán olajat öntött a tűzre, amely egyre gyorsasabban terjed. A magukénak vallott ügyre való büszkeséggel, valamint ártatlanságunk és rendszerük igazságának a tudatában, rágalmazások és megszégyenítések közepette az egyház elderei elindultak, és az Egyesült Államok majdnem minden államában elvetették az evangéliumot; az behatolt a városainkba, elterjedt a falvainkban, és az intelligens, nemes és hazafias polgáraink ezreit vette rá arra, hogy engedelmeskedjenek annak isteni követelményeinek, és engedjék, hogy annak szent igazságai kormányozzák őket. Elterjedt Angliában, Írországban, Skóciában és Walesben is, ahová 1840-ben elküldtük néhány misszionáriusunkat, és több mint ötezren csatlakoztak az igazság lobogójához; sokan csatlakoznak most is minden földön.

Misszionáriusaink elmennek a különböző nemzetekhez, és Németországban, Palesztinában, Új-Hollandiában [Ausztrália], Kelet-Indiában és más helyeken az igazság lobogója felállíttatott; nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását; tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni, míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.

A Hittételek leírják vallásunk alapvető tanait és tantételeit

Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben.

Hisszük, hogy az emberek saját bűneikért lesznek megbüntetve, nem pedig Ádám vétkéért.

Hisszük, hogy Krisztus engesztelése által az egész emberiség megszabadulhat, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak.

Hisszük, hogy ezek az Evangélium első tantételei és szertartásai: (1) az Úr Jézus Krisztusba vetett Hit; (2) Bűnbánat; (3) alámerítéssel történő Keresztelés a bűnök bocsánatára; (4) Kézrátétel a Szentlélek ajándékáért.

Hisszük, hogy az embert Istennek kell elhívnia, prófécia, valamint felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által, hogy prédikálhassa az Evangéliumot, és szolgálhasson annak szertartásaiban.

Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az ősi egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább.

Hiszünk a nyelvek, a prófécia, a kinyilatkoztatás, a látomások, a gyógyítás, a nyelvek fordításának ajándékában, és így tovább.

Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, amennyiben fordítása helyes; azt is hisszük, hogy a Mormon könyve Isten szava.

Hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően.

Hiszünk Izráel szó szerinti összegyűjtésében és a Tíz Törzs helyreállításában; hogy Sion ezen [az amerikai] földrészen fog felépülni; hogy Krisztus személyesen uralkodik majd a földön; és hogy a föld megújul és elnyeri paradicsomi dicsőségét.

Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.

Hiszünk a királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak való alárendeltségben, a törvény iránti engedelmességben, annak tiszteletében és támogatásában.

Hiszünk abban, hogy tisztességesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak, erényesnek kell lennünk, és minden emberrel jót kell cselekednünk; tulajdonképpen mondhatnánk, hogy Pál intését követjük: Mindent hiszünk, mindent remélünk, sok mindent elviseltünk már, és reméljük, hogy mindent el tudunk majd viselni. Ha van bármi, ami erényes, szép, vagy jónak mondott, vagy dicséretre méltó, akkor törekszünk ezekre a dolgokra. [Lásd Hittételek 1:1–13.]

Tisztelettel stb.,

Joseph Smith”⁴.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!.

Joseph Smith John Wentworth és George Barstow kérésére írta a Wentworth levelet (460. o.). Mikor kérdezte meg tőled valaki, hogy mi az egyház története vagy hitvallása? Miközben tanulmányozod vagy megbeszélitek ezt a fejezetet, gondolkozz el azon, hogy a jövőben hogyan válaszolnál ilyen kérdésekre! Mit tanulhatunk Joseph Smith szavaiból a Wentworth levélben arról, hogy miként kell ilyen kérdéseket megválaszolni?
Olvasd el, a próféta mit mondott az első látomásáról (461. o.)! A következő alkalommal, amikor valakinek az első látomásról mesélsz, hogyan segíthetnél abban, hogy az a személy megértse az első látomást, és azt, hogy mit jelent számodra?
Olvasd el a próféta beszámolóját a Mormon könyve előjöveteléről (462–464. o.)! Milyen változást hozott az életedbe a Mormon könyve? Hogyan oszthatjuk meg bizonyságunkat a Mormon könyvéről?
A 464–467. oldalakon Joseph Smith rövid történelmi áttekintést nyújt az egyház kezdetéről, majd bizonyságát teszi az egyház rendeltetéséről. Milyen érzéseid támadnak, miközben a 467. oldalon található utolsó bekezdést tanulmányozod? Szerinted az üldöztetés miért képtelen megállítani az egyház előrehaladását? Milyen példákkal rendelkezünk arról, hogy emberek az ellenkezés ellenére is fejlődtek? (Végy fontolóra példákat a szentírásokból, az egyháztörténetből és a saját életedből!)
Tekintsd át a Hittételeket (468–469. o.)! Hogyan segítettek neked a Hittételek? Szerinted miért kérjük az elemis gyermekektől azt, hogy tanulják meg őket szó szerint? Fontold meg, hogy elkészítesz egy ütemtervet a Hittételek tanulmányozására vagy memorizálására!

Kapcsolódó szentírások: Joseph Smith története 1:1–75