Felsőfokú hitoktatás
28. fejezet: Alma 23–29

28. fejezet

Alma 23–29

Bevezetés

Miközben a tanulók megbeszélik az Alma 23–29-et, láthatják, hogy az igazi megtérés kiállja még az életünk legnehezebbnek tűnő kihívásait is. Tanulhatnak az anti-nefi-lehiták példájából, akik megmutatták, hogy még életük árán is hűek maradnak az általuk kötött szövetségekhez. Almának, illetve Móziás fiainak elrendelt szolgálata megmutatja, hogy ha igazán megtérünk, akkor nemcsak meghalni vagyunk hajlandóak az evangéliumért, hanem érte élni is. Ha igazán megtérünk, akkor elnyerjük az abból eredő békességet, hogy bizonyságunk van Isten szeretetéről és számunkra alkotott tervéről. Emellett hatalmas örömöt tapasztalunk, amikor teljes mértékben az Úr munkájának szenteljük magunkat és megosztjuk a bizonyságunkat.

Néhány tan és tantétel

  • A megtérés tartós tanítványságot is jelent (lásd Alma 23–24).

  • Az Úr megáldja szolgáit a misszionáriusi fáradozásaikban (lásd Alma 26).

  • Az igazlelkűség örök boldogsághoz vezet (lásd Alma 28).

  • Az evangélium prédikálása örömöt hoz (lásd Alma 29).

Javaslatok a tanításhoz

Alma 23–24. A megtérés tartós tanítványságot is jelent

Oszd meg a Kalauz a szentírásokhoz következő magyarázatát:

„A megtérés magában foglal egy tudatos döntést, amely szerint feladjuk addigi útjainkat, és megváltozunk, hogy Krisztus tanítványává váljunk.

A bűnbánat, a bűnök bocsánatára történő keresztelkedés, a Szentlélek kézrátétel általi befogadása, valamint az Úr Jézus Krisztusba vetett folyamatos hit teszi teljessé a megtérést. A természetes ember új emberré változik, aki megszentelt, tiszta, és újjászületett Krisztus Jézusban (2 Kor. 5:17; Móziás 3:19)” (Kalauz a szentírásokhoz, „Megtérés, megtért,” scriptures.lds.org). Jegyezd meg, hogy a Móziás 3:19 szentírás-memoriter .

  • Miért szükséges része a megtérésnek a belső változás?

  • Hogyan segítenek nekünk az evangélium szertartásai ily módon változni?

Kérd meg a tanulók egyik felét, hogy olvassák el magukban az Alma 23-at! Kérd meg a másik felét, hogy olvassák el magukban az Alma 24:6–27-et! Kérd meg őket, hogy nézzék meg, milyen változások következtek be a lámániták között, és gondolják át, mit tanítanak ezek a változások a tartós megtérésről!

  • Mit találtatok, ami azt jelzi, hogy a lámániták valóban megtértek?

A válaszok között lehetnek a következők: akik megtértek, „soha nem távolodtak el” (Alma 23:6); új nevet vettek magukra, „amely megkülönböztet[heti] őket testvéreiktől” (lásd Alma 23:16–17); letették „lázadásuk fegyvereit”, és „mélyen elteme[tték ezeket] a földbe” (lásd Alma 23:7–13; 24:15–18).

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:

  • Mit tehettek azért, hogy megtérésetek még teljesebb legyen?

  • Gondoljatok bele az anti-nefi-lehiták példájába, akik eltemették „lázadásuk fegyvereit”! Van valami az életetekben, amit el kellene temetni? Ha van, akkor mit fogtok tenni?

Alma 26. Az Úr megáldja szolgáit a misszionáriusi fáradozásaikban

Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan alkalmakról, amikor látták, hogy az Úr megáldja azokat, akik megosztják az evangéliumát!

Miután elegendő időt hagytál a tanulóknak a kérdés megválaszolására, oszd fel közöttük minél egyenlőbben az Alma 26:1–31-et! Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a nekik kijelölt verseket, és keressék ki, milyen áldásokat kaptak Ammon és testvérei, amikor misszióba mentek a lámánitákhoz! Miután a tanulók elolvasták ezeket a részeket, biztasd őket, hogy osszák meg, mit találtak!

  • Miben hasonlítanak az Alma 26:29–30-ban felidézett élmények napjaink misszionáriusainak élményeihez?

  • Hogyan segíthetnek az Úr Alma 26:27–28-ban leírt szavai a misszionáriusoknak, hogy elkerüljék az elkeseredettség érzését?

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a T&Sz 84:87–88-hoz! Egy tanuló olvassa fel ezeket a verseket!

  • Időnként miért vonakodunk megosztani az evangéliumot? Hogyan adhatnak ezek a versek és Ammon bizonysága erőt és bátorságot nekünk ahhoz, hogy másokkal is megosszuk az evangéliumot?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 26:37-et!

  • E vers szerint hogyan tanúskodik a misszionáriusi munka Isten gyermekei iránti szeretetéről?

Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg bizonyságukat a misszionáriusi munkáról és az azokat érő áldásokról, akik mások szabadulásáért fáradoznak!

Alma 28. Az igazlelkűség örök boldogsághoz vezet

Olvassátok el a tanulókkal az Alma 28:1–6-ot!

  • Mi történt a nefiták és a lámániták között, ami „nagy gyászolás[t]” eredményezett?

  • Szerintetek miért böjtölnek és imádkoznak az emberek valamelyik családtagjuk halála után?

  • Mit tettetek ti vagy valaki, akit ismertek, hogy lelki erőre leljetek egy szerettetek halála után?

Írd fel a táblára: „És így látjuk.” Magyarázd el, hogy Mormon gyakran használta ezt a kifejezést, mielőtt megosztotta volna a tanulságokat, melyeket a Mormon könyvében szereplő történetekből tanulhatunk. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 28:10–12-t! Kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el ezeken a verseken, és fontolják meg, hogyan egészítenék ki a táblán lévő mondatot! Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg elképzeléseiket!

Ezt követően olvassák el az Alma 28:13–14-et, hogy megnézzék, vajon Mormon hogyan fejezte be a mondatot!

Oszd meg a következő kijelentést Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából! Az idézetet a mellékelt DVD A is tartalmazza. (Ha a tanulókkal olvastatod el, akkor felteheted írásvetítőre vagy kiadhatod kiosztmányként is, hogy tanulmányozhassák.)

„…azért élünk, hogy meghaljunk; és meghalunk, hogy egy másik [birodalomban] éljünk tovább. Ha eléggé felkészültek vagyunk, a halál nem ijesztő számunkra. Az örökkévalóság szempontjából a halál csak azokat éri korán, akik nem készültek fel [az Istennel való találkozásra].

Most van itt az idő felkészülni. És akkor, ha majd a halál eljön, a celesztiális dicsőség felé haladhatunk tovább, melyet Mennyei Atyánk hithű gyermekeinek készített. Eközben a hátrahagyott szomorkodó szeretteink számára… a halál fullánkját enyhíti a Krisztusba vetet erős hit, a reménység tökéletes ragyogása, Isten és minden ember [szeretete, és a szolgálatukra irányuló, mélyről fakadó vágy]” (Liahóna, 2005. máj. 18.).

  • Nelson elder szerint mi távolítja el a haláltól való félelmet?

  • Mi tompítja a hátramaradtak számára a halál fullánkját?

Tegyél bizonyságot arról, hogy az igazlelkű élet és a Krisztusba vetett hit felkészít minket az örökké tartó boldogságra!

Alma 29. Az evangélium prédikálása örömöt hoz

Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek néhány vágyukról, kívánságukról!

  • Miért óhajtottátok ezeket a dolgokat?

Mondd el a tanulóknak, hogy az Alma 29 egy nagyszerű misszionárius óhaját jegyzi fel! Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 29:1–2-t!

  • Mi volt Alma óhaja?

  • E versek szerint miért szeretett volna Alma angyal lenni?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 29:3–8-at, és nézzék meg, miért ismerte fel Alma, hogy nem kell teljesülnie az óhajának! Miután elegendő időt hagytál nekik, kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg válaszaikat, amelyek között a következők is szerepelhetnek:

  • Felismerte, hogy meg kell elégednie azokkal az áldásokkal, amelyeket már megkapott (lásd 3. vers).

  • Tudta, hogy az Úr „kívánságuk szerint ad az embereknek, …az ő akaratuk szerint” (4. vers).

  • Felismerte, hogy egyszerűen annak a munkának az elvégzése a feladata, „amelyre elhívat[ott]” (6. vers).

  • Tudta, hogy az Úr minden nemzet számára lehetőséget biztosít mindazon dolgok elnyerésére, „amit számukra jónak lát” (8. vers).

Segíts a tanulóknak felismerni Alma nagyszerűségét! Azt kívánta, hogy még jobban szolgálhassa Istent, azonban alázatosan felismerte, hogy el kell fogadnia a körülményeket, amelyek közé Isten helyezte őt.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el az Alma 29:9–17-et, és nézzék meg, mi okozott örömöt Almának! (Párokban is olvastathatod ezeket a részeket a tanulókkal.)

  • Mi okozott örömöt Almának?

  • Miben hasonlított Alma öröme Ammon öröméhez? (Lásd Alma 26:11–13, 35–37.)

  • Az Alma 29:10 szerint miként emlékeztethet minket a misszionáriusi munka az Úr irántunk tanúsított irgalmára?

Oszd meg a következő kijelentést Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából (a kijelentést a mellékelt DVD B is tartalmazza):

„Kevés dolog van az életben, ami megadhatja azt az örömöt, ami abból fakad, hogy segítünk másoknak életüket jobbá tenni. Ez az öröm fokozott, mikor ezek az erőfeszítések segítenek valakinek [megérteni a Szabadító] tanításait, majd az illető elhatározza, hogy engedelmeskedik ezeknek; megtér és csatlakozik az Ő egyházához. Nagy boldogság követi ezt, amikor az újonnan megtért megerősödik, míg új életformát alakít ki, alapjait szilárdan az igazságra veti, és részesül a templom valamennyi szertartásában, az örök élet minden áldásának ígéretével együtt” (Liahóna, 1998. jan. 36.).

  • Scott elder az evangélium megosztásával járó egyre növekvő öröm három szintjét határozta meg. Mi ez a három szint?

  • Hogyan segíthet nekünk e kijelentés szem előtt tartása abban, hogy ne felejtsük el a misszionáriusi munka célját?

Kérd meg a tanulókat, hogy tegyenek bizonyságot arról, milyen örömöt éreznek, amikor az evangélium szerint élnek, és másokkal is megosztják azt! Biztasd őket, hogy az előttük álló hét során keressék meg annak módját, hogy Ammonéhoz és Almáéhoz hasonló örömöt érezzenek!