Felsőfokú hitoktatás
47. fejezet: 4 Nefi


47. fejezet

4 Nefi

Bevezetés

Az emberek a történelem folyamán mindig is boldogságra, békességre és gyarapodásra törekedtek. A szentírások két olyan társadalmat említenek, amelyek elérték ezt az állapotot: Énók népét Sion városában (lásd Mózes 7), valamint a Mormon könyve népét, akiket meglátogatott és tanított a feltámadt Szabadító (lásd 4 Nefi 1). 4 Nefiben olyan emberekről olvashatunk, akik a Szabadító látogatása után majdnem 200 évig olyan igazlelkűek voltak, hogy „nem lehetett volna náluk boldogabb nép mindazon emberek között, akiket Isten keze teremtett” (4 Nefi 1:16). Sajnos végül ez a társadalom is hitehagyásba süllyedt. A tanulóknak javára válik, ha összevetik azokat a döntéseket, amelyek a közel 200 éves boldogsághoz vezettek, valamint azokat a döntéseket, amelyek gyötrelemhez vezettek.

Néhány tan és tantétel

  • Ha az emberek igazán megtérnek Jézus Krisztus evangéliumához, akkor egységben és békességben dolgoznak össze (lásd 4 Nefi 1:1–19).

  • A kevélység megosztottsághoz, elpártoláshoz és hitehagyáshoz vezet (lásd 4 Nefi 1:20–49).

Javaslatok a tanításhoz

4 Nefi 1:1–19. Ha az emberek igazán megtérnek Jézus Krisztus evangéliumához, akkor egységben és békességben dolgoznak össze

Írd fel a táblára: „az emberek mind… megtértek” (4 Nefi 1:2).

  • Mit jelent megtérni?

Oszd meg a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából (a mellékelt DVD A is tartalmazza):

„A megtérés folyamatán keresztül válunk érdemessé az örök életre. Ahogyan most itt használom, ez a többjelentésű szó nemcsak meggyőződésre utal, hanem alapos természetbeli változásra is. […] Jézus kihívása megmutatja, hogy a megtérés, amit azoktól követel meg, akik szeretnének belépni a mennyek királyságába, sokkal több annál a megtérésnél, hogy csupán bizonyságot tegyünk az evangélium igaz voltáról. Tanúbizonyságot tenni annyit tesz, mint tudni és kijelenteni. Az evangélium azt a kihívást tárja elénk, hogy »térjünk meg«, ami megköveteli tőlünk, hogy tegyünk valamit és váljunk valakivé” (lásd Liahóna, 2001. jan. 40–41; kiemelés az eredeti szerint).

Olvassátok el a tanulókkal a 4 Nefi 1:1–2-t!

  • Mely bizonyítékok jelzik ezekben a versekben azt, hogy az emberek valóban megtértek? (A lehetséges válaszok között ott lehetnek: bűnbánat, keresztelkedés, a Szentlélek befogadása, nem viszálykodtak és igazságosan bántak egymással.)

  • Szerintetek miért utalnak ezek a tettek arra, hogy valaki megtért?

Add ki feladatul a tanulóknak, hogy dolgozzanak párokban vagy kis csoportokban! Mindegyik pár vagy csoport olvassa el a 4 Nefi 1:3–18-at, és soroljanak fel további bizonyítékokat, amelyek azt jelzik, hogy az emberek megtértek! Felsorolásukban ott lehet az, hogy mindenük közös volt, hogy Jézus Krisztus nevében csodákat tettek, hogy Isten szeretete lakozott a szívükben, hogy nem követtek el komoly bűnöket, és hogy egységesek voltak. Három-négy perc elteltével gyűjtsd össze a táblán, mit találtak a tanulók!

  • Szerintetek milyen hatással vannak a családjaikra és a közösségeikre az igazán megtért szentek?

Biztasd a tanulókat, hogy csendben gondolják át a következő kérdéseket:

  • Életed mely részén érzed a változtatás szükségességét ahhoz, hogy méginkább megtérj az Úrhoz?

  • Milyen hatással lennének ezek a változtatások a családodra és a barátaidra?

Hangsúlyozd ki, hogy a valódi megtéréshez a mások iránti fokozott szeretet és törődés társul! Ha valóban megtérünk, akkor életünkből kizárjuk a kevélységet és a viszályt, és békesség, valamint nagyobb boldogság lép ezek helyére.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 4 Nefi 1:17-et!

  • Szerintetek mit jelent az, hogy nem voltak semmilyen „-iták”?

Magyarázd el, hogy a Szabadító látogatása után az emberek egységben és békében éltek, legyőzve minden olyan etnikai vagy kulturális különbséget, amely azelőtt jelen lehetett köztük. Már nem különböztették meg magukat egymástól kulturális megnevezésekkel, mint például „nefiták” vagy „lámániták”.

Olvasd fel James E. Faust elnök és Richard G. Scott elder kijelentését a tanulói kézikönyv 350–351. oldalán! Ezeket a kijelentéseket a mellékelt DVD B C is tartalmazza.

  • Miként lehetünk egységesek más kultúrájú emberekkel? Hogyan lehetünk egységesek olyan emberekkel, akiknek érdeklődési körei vagy képességei különböznek a mieinktől?

  • Szerintetek miért van az, hogy az Úrhoz igazán megtérő emberek inkább egységre és békességre törekednek egymással?

  • Milyen hatással lehet az egység érzése a családra? Az egyházközségre vagy gyülekezetre?

  • Tapasztalataitok szerint mi segítheti elő az egységet a családtagok és szeretteik között?

4 Nefi 1:20–49. A kevélység megosztottsághoz, elpártoláshoz és hitehagyáshoz vezet

Mondd el, hogy ebben a társadalomban ez az eszményi állapot majdnem 200 évig tartott! Azután a következő 100 évben fokozatosan megváltozott a társadalom. Az emberek kezdtek olyan döntéseket hozni, amelyek oda vezettek, hogy évről évre egyre inkább „hitetlenségbe és gonoszságba [süllyedtek]” (4 Nefi 1:34). A tanulók olvassák el a 4 Nefi 1:45–48-at, és nézzék meg, milyen következményei voltak ezeknek a döntéseknek: Jézus tanítványait kivéve minden ember gonosszá vált, az emberek megengedték, hogy a Gadianton rablók ellepjék az országot, és a szentírások el lettek rejtve az emberek elől. Azután rajzold fel a táblára a következő ábrát, vagy vetítsd ki, de hagyd ki a zárójelben lévő információkat!

Bukott nép

20. vers

(Az emberek kis része fellázadt, vagyis elpártolt az egyháztól. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: egység, az Úr egyháza iránti elkötelezettség.)

24–26. vers

(Némelyek drága öltözéket viseltek, nem osztották meg a portékáikat és a javaikat, osztályokra bomlottak és nyerészkedésre törekvő egyházakat alapítottak. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: alázatosság, jószívűség.)

27–29. vers

(Némelyek megtagadták az evangélium fontos részeit, szent szertartásokkal szolgáltak azoknak, akik nem voltak erre érdemesek, üldözték az egyház tagjait, és tagadták Krisztust. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: tisztelet, hit, alázatosság, kedvesség.)

30–34. vers

(Némelyek megpróbálták megölni a három nefita tanítványt, megkeményítették a szívüket, hamis papokat és prófétákat követtek, és fizikailag bántalmazták Jézus követőit. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: az élet tisztelete, jószívűség.)

35–39. vers

(Megosztottság támadt a nép között. A leggonoszabbak elutasították az evangéliumot, és arra tanították gyermekeiket, hogy utasítsák el Jézus Krisztust és gyűlöljék a hívőket. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: egység, jószívűség, hit.)

40–43. vers

(A gonoszok többen lettek az igazlelkűeknél, továbbra is világi dolgokra törekedtek, titkos esküket és összeesküvéseket hoztak létre. Evangéliumi tantételek, amelyeknek hátat fordítottak: alázatosság, jószívűség, tisztesség.)

Magyarázd el, hogy ez a táblázat megmutatja, hogyan került sor fokozatosan az emberek bukására azért, mert folyamatosan bűnös döntéseket hoztak! Olvassátok el a tanulókkal a táblázat lépéseihez tartozó verseket! Egy-egy verssor elolvasása után kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel (1) az emberek hamislelkű tetteit és viselkedését, valamint (2) azokat az evangéliumi tantételeket, amelyeknek hátat fordítottak (az előbbi táblázat zárójelben példákat hoz ezekre). Kérj meg egy tanulót, hogy legyen írnok, és jegyezze fel a tanulók meglátásait!

  • Hogyan kapcsolódik a kevélység a táblán felsorolt tettek mindegyikéhez?

Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 38:24–27-et!

  • E tantételek követése hogyan állíthatta volna meg ezeket a lefelé vezető lépéseket?

4 Nefi 1:48–49. A gonoszság becses áldások elvesztéséhez vezet

Olvassátok el a tanulókkal a 4 Nefi 1:48–49-et! Nézzék meg, mi veszett el vagy mi vétetett el az emberektől!

  • Miért oly tragikus az, hogy elvétettek tőlük ezek a szent írások?

  • Számunkra hogyan válhatnak „rejtett[é]” a szentírások? (Megkérheted a tanulókat, hogy készítsenek keresztutalást az Alma 12:10–11 és a 4 Nefi 1:48–49 között, és beszéljék meg, hogyan veszíthetnek el szent áldásokat az emberek.)

  • Hogyan növelheti meg bennünk a lelki növekedés képességét az, ha rendelkezünk szent igazságokkal, például a szentírásokkal és más kinyilatkoztatásokkal?

Oszd meg a következő kijelentést Spencer W. Kimball elnöktől (1895–1985), az egyház 12. elnökétől:

„Amikor az Istenséggel való kapcsolatom alkalmivá válik, amikor úgy tűnik, az isteni fül nem hall, és az isteni hang nem szól, úgy találom, hogy messze, nagyon messze vagyok. Ha elmélyülök a szentírásokban, a távolság csökken, és a lelkiség visszatér. Azon veszem észre magam, hogy intenzívebben és jobban szeretem azokat, akiket teljes szívemmel, elmémmel és erőmmel szeretnem kell. Könnyebbnek találom tanácsaik megfogadását” (What I Hope You Will Teach My Grandchildren [address to seminary and institute teachers, July 11 1966], 4).

  • A szentírásokban való személyes elmerülés hogyan befolyásolja azt, hogy mennyire vagyunk közel Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz?

Vessétek össze a megtérés állapotában lévő emberek helyzetét úgy, ahogy azt a 4 Nefi elején látjuk, valamint a gonoszság állapotában lévő emberek helyzetét, ahogy az a 4 Nefi végén van! Oszd meg bizonyságod a szándékos engedetlenség következményeiről, illetve a folyamatos megtérés következményeiről!