47. Fejezet: „Dicsérd a férfit’: utolsó napi próféták tesznek bizonyságot Joseph Smith prófétáról

47. Fejezet

„Dicsérd a férfit”: utolsó napi próféták tesznek bizonyságot Joseph Smith prófétáról

„Joseph Smith prófétát… Isten hívta el, maga Isten szólt hozzá, hogy utoljára megnyissa az evangélium adományozási korszakát a világnak.” (Joseph F. Smith)

Joseph Smith életéből

Joseph Smith próféta és bátyja, Hyrum halálát követően a Tizenkettek Kvórumának tagjai, akik az Egyesült Államokban szolgáltak missziót, visszatértek Nauvooba, amilyen gyorsan csak lehetett. 1844. augusztus 8-ára a Tizenkettek tagjai gyűlést hívtak össze a szentek részére, amelyen Brigham Young, a Tizenkettek Kvórumának elnöke beszélt. Miközben szónokolt, rendkívüli esemény történt, melynek sok szent tanúja volt. Csodálatos módon Young elnök úgy nézett ki, és úgy hangzott, mint Joseph Smith. „Ha Joseph feltámadt volna a halálból, és újra beszélt volna hozzájuk – emlékezett vissza George Q. Cannon –, a hatás akkor sem lehetett volna megdöbbentőbb, mint amilyen az sokak számára volt azok közül, akik részt vettek a gyűlésen. Magának Josephnek a hangja szólt, és nemcsak Joseph hangja volt az, amit hallottak, hanem a nép szemében úgy tűnt, mintha valóban Joseph személye állt volna előttük. Ennél csodálatosabb és természetfelettibb eseményről, mint ami azon a napon történt annak a gyülekezetnek a színe előtt, még soha nem hallottunk. Az Úr olyan bizonyságot adott népének, amely semmi kétséget nem hagyott arra vonatkozólag, hogy kit választott ki arra, hogy vezesse őket”¹.

E gyűlés végén a szentek megszavazták, hogy a Tizenkettek elnököljenek felettük. Valamivel több mint három évvel később, 1847 decemberében újra megszervezték az Első Elnökséget, és támogatták Brigham Youngot az egyház elnökeként.

Brigham Young ideje óta mindegyik próféta, aki az egyház felett elnökölt, bizonyságát tette Joseph Smith próféta nagyszerű küldetéséről. Joseph Smith a mennyek tanácsában lett kiválasztva, hogy az utolsó napok nagy prófétája és látnoka legyen. Küldetése olyannyira fontos volt, hogy az ősi próféták – többek között az ószövetségi próféta, József, akit eladtak Egyiptomba – előre megjövendölték azt. Egyiptomi József maga is látnok volt, és részletesen prófétált Joseph Smithről.

„Látnokot támaszt az Úr, Istenem, aki kiváló látnok lesz ágyékom gyümölcse számára. […] És rólam nevezik el nevét, és az atyja neve után lesz. És hasonló lesz hozzám; azon dolog miatt, melyet az Úr az ő keze által hoz elő, az Úr hatalma által hozza népemet a szabaduláshoz” (2 Nefi 3:6, 15; lásd még 2 Nefi 3:6–22)².

1834 decemberében id. Joseph Smith áldást adott Joseph prófétának, amelyben megerősítette, hogy ő az a látnok, akiről az ősi József prófétált: „Megáldalak atyáid, Ábrahám, Izsák és Jákób áldásaival; és még József atyád, Jákób fiának áldásaival is. Íme, ő utánanézett utódainak az utolsó napokban…; szorgalmasan igyekezett azon, hogy megtudja, honnan fog jönni az a fiú, aki előhozza majd az Úr igéjét, amely által megvilágosodhatnak, és visszavitetnek az igaz nyájhoz, és szemei megláttak téged, fiam; szíve örvendezett, és lelke megelégedett, majd ezt mondta: […] »Magom közül, amely a nemzsidók között szétszóratott, egy kiváló látnok fog támadni…, akinek szíve nagyszerű bölcsességen fog elmélkedni, akinek intelligenciája körülveszi és felfogja majd Isten mély dolgait, és akinek szája fogja kimondani az igazak törvényét.« […] Te fogod viselni ennek a szolgálatnak a kulcsait, méghozzá ennek az egyháznak az elnökségét, az időben és az örökkévalóságban”³.

Joseph Smithen, az utolsó napok kiváló látnokán keresztül az evangélium tanai és szabadító szertartásai kinyilatkoztattak, és Jézus Krisztus igaz egyháza újra megalapíttatott a földön. Az ősi és modernkori próféták bizonyságai együtt hirdetik, hogy Joseph Smith volt az eszköz, akin keresztül Isten visszaállította az evangélium teljességét, hogy az megáldja „az egész emberi családot az örökkévalóságtól az örökkévalóságig”⁴.

Utolsó napi próféták bizonyságai

Joseph Smith előre elrendeltetett a prófétai elhívására

Brigham Young elnök: „Elrendeltetett az örökkévalóság tanácsaiban, jóval a föld alapjainak letétele előtt, hogy [Joseph Smith] lesz az a férfi a világ utolsó adományozási korszakában, aki elő fogja hozni Isten igéjét a népnek, és meg fogja kapni Isten Fia papságának kulcsait és hatalma teljességét. Az Úr rajta tartotta a szemét, illetve édesapján, és édesapja atyján, valamint őseiken egészen Ábrahámig visszanyúlva, Ábrahámtól az özönvízig, az özönvíztől Énókig, Énóktól pedig Ádámig. Figyelte ezt a családot és azt a vért, ahogy az annak kútfőjéből egészen ennek a férfinak a születéséig keringett. [Joseph Smitht] előre elrendelték az örökkévalóságban, hogy eme utolsó adományozási korszak felett elnököljön”⁵.

Joseph Fielding Smith elnök: „Joseph Smitht kiválasztották, hogy az Úr munkája élén álljon az utolsó napokban, és munkáját örökkévaló Atyánk előrelátása jelölte ki neki az örökkévalóságban, mielőtt megszületett volna. Élias lelkével jött, hogy előkészítse az utat Urunk eljöveteléhez. Ádám napjai óta egyik prófétának sem adatott nagyobb küldetés, természetesen Megváltónkat kivéve”⁶.

Ezra Taft Benson elnök: „Ahhoz, hogy elképzelésünk lehessen a próféta földi küldetésének jelentőségéről, az örökkévalóság megvilágításában kell szemlélnünk azt. Azok között a »nemesek és nagyok között« volt, akikről Ábrahám a következőket mondta:

»Most az Úr megmutatta nekem, Ábrahámnak, az intelligenciákat, amelyek összerendezésére már a világ meglétele előtt sor került; és mindezek között ott voltak sokan a nemesek és nagyok között; és Isten látta ezeket a lelkeket, hogy jók, és közöttük állt, és így szólt: Ezeket teszem majd meg uralkodóimmá; mert azok között állt, akik lelkek voltak, és látta, hogy jók; és így szólt hozzám: Ábrahám, te is egyikük vagy; kiválasztattál, mielőtt megszülettél volna« (Ábrahám 3:22–23).

Ugyanígy volt ez Josephfel is. Ő is ott volt. Ő is ott ült a tanácsban a nemesek és nagyok között. A tisztelet és kitüntetettség helyét elfoglalva kétségtelenül segített az Úr nagyszerű munkája tervezésében és kivitelezésében, hogy »véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét«, Atyánk összes gyermekének szabadulását [Mózes 1:39]. Küldetése mindenkire hatással volt, és mindenkire hatással is kellett lennie, aki már lejött a földre; mindazokra, akik akkor éltek a földön, és a még meg nem születettek millióira…

Joseph Smith próféta nemcsak »egyike [volt] a nemeseknek és nagyoknak«, hanem figyelmet szentelt, és továbbra is figyelmet szentel a fontos ügyeknek itt a földön, még ma is, a fenti királyságból. Mert az Úr szemében… mindez egy nagy örökkévaló program, amelyben Joseph próféta fontos szerepet játszik – mindezt Isten örökkévaló papsága és felhatalmazása által”⁷.

Joseph Smith első látomása alapvető része az egyéni bizonyságunknak

Joseph F. Smith elnök: „A legnagyszerűbb esemény, amely Isten Fiának a sírból való feltámadása és mennybe menetele óta a világban történt, az Atya és a Fiú látogatása volt ahhoz a kisfiúhoz, Joseph Smithhez, hogy előkészítsék az utat [Isten] királysága alapjainak a letételéhez – nem az ember királyságáénak –, amely soha többé nem fog megszűnni vagy legyőzetni.

Elfogadván ezt az igazságot, könnyűnek találom az összes többi igazság elfogadását, amelyet küldetése alatt kimondott és kijelentett… a világban. Soha nem tanított olyan tant, ami ne lett volna igaz. Soha sem gyakorolt olyan tant, aminek gyakorlására parancsot ne kapott volna. Soha nem támogatta a tévedést. Nem tévesztették meg. Látott; hallott; azt tette, amit parancsoltak neki; és így Isten – nem Joseph Smith – felelős azért a munkáért, amelyet Joseph Smith elvégzett. Az Úr a felelős érte, és nem ember”⁸.

Heber J. Grant elnök: „Joseph Smith vagy látta Istent, és beszélgetett vele, és Isten maga mutatta be Jézus Krisztust a fiatal Joseph Smithnek, és Jézus Krisztus elmondta Joseph Smithnek, hogy eszköz lesz Isten kezében Jézus Krisztus igaz evangéliumának újbóli megalapításában ezen a földön – vagy az úgynevezett mormonizmus csupán mese. De a mormonizmus nem mese! Ez Isten hatalma a szabadulásra; ez Jézus Krisztus egyháza, amely az Ő irányítása alatt alapíttatott meg, és a világ összes hitetlensége sem tudja megváltoztatni az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházával kapcsolatos alapvető tényeket”⁹.

Howard W. Hunter elnök: „Hálás vagyok az egyháztagságomért; annak isteni mivoltjáról szóló bizonyságom egy fiú egyszerű történetén alapszik, aki a fák alatt térdelve mennyei látogatókat fogadott – nem egy Istenét, hanem két különálló, egyéni személyét, az Atyáét és a Fiúét, újra kinyilatkoztatva a földnek az Istenség személyeit. Hitem és bizonyságom ezen az egyszerű történeten alapszik, mert ha ez nem igaz, akkor a mormonizmus elbukik. Ha pedig igaz – és bizonyságomat teszem arról, hogy igaz –, ez az egyik legnagyszerűbb esemény az egész történelemben”¹⁰.

David O. McKay elnök: „Az Atya és a Fiú megjelenése Joseph Smithnek képezi eme egyház alapját. Ebben rejlik erősségének és életerejének titka. Ez igaz, és a bizonyságomat teszem róla. Ez az egy kinyilatkoztatás megválaszolja a tudomány Istennel és az Ő isteni személyével kapcsolatos összes kérdését. Hát nem látjátok, mit jelent ez? Választ kaptunk arra, hogy mi Isten. Gyermekeihez fűződő kapcsolata világos. Az emberiség iránti érdeklődése az emberre ruházott felhatalmazás által megint csak nyilvánvaló. A munka jövője biztosítva van. Ezek és más dicsőséges igazságok lettek tisztázva ama dicsőséges első látomás által”¹¹.

Ezra Taft Benson elnök: „Joseph Smith próféta első látomása az egyház teológiájának alapja. A gonosz tudja ezt, és attól a naptól támadta Joseph Smith hitelességét, hogy bejelentette az Atya és a Fiú látogatását… Mindig tegyétek bizonyságotokat az első látomás igazságáról. Joseph Smith valóban látta az Atyát és a Fiút. Úgy beszélgettek vele, ahogyan ő azt elmondta. Urunk feltámadása óta ez a legdicsőségesebb esemény. Soha nem lehet igaz vezető, igaz pásztor az, aki nem tudja fenntartás nélkül kijelenteni bizonyságát arról, hogy Isten és Jézus Krisztus megjelent Joseph Smithnek. Amennyiben nem fogadjuk el ezt az igazságot…, amennyiben nem kapunk bizonyságot erről a nagyszerű kinyilatkoztatásról, nem tudunk hitet inspirálni azokban, akiket vezetünk”¹².

George Albert Smith elnök: „Amikor a gyermek próféta Palmyra erdejében látta az Atyát és a Fiút, és ráébredt arra, hogy ők valóban személyek, hogy hallják, és válaszolni tudnak arra, amit mond, az egy új korszakot nyitott meg ebben a világban, és lefektette az alapot az emberek gyermekeinek hitéhez. Most már imádkozhattak Mennyei Atyánkhoz, és ők is ráébredhettek arra, hogy Ő hallja és megválaszolja az imáikat, és hogy kapcsolat van a mennyek és a föld között”¹³.

Joseph Smith prófétát Isten és angyalok tanították

John Taylor elnök: „Ki volt Joseph Smith? A Mormon könyve azt mondja nekünk, hogy annak a Józsefnek a magja volt, akit eladtak Egyiptomba, ennélfogva Ábrahámhoz hasonlóan kiválasztották, hogy teljesítsen egy munkát a földön. Isten válaszotta ki ezt a fiatalembert. A világ szemében tanulatlan volt, mégis a legtanultabb és legintelligensebb ember volt, akivel életemben valaha is találkoztam, pedig több százezer mérföldet utaztam, több kontinensen megfordultam, és akadt dolgom mindenféle osztályból és hitvallásból származó emberrel, ám olyan intelligens emberrel, mint ő volt, soha nem találkoztam. És honnan szerezte az intelligenciáját? Nem a könyvekből; nem a kor logikájából vagy tudományából vagy filozófiájából, hanem Isten kinyilatkoztatásain keresztül nyerte azt, amely kinyilatkoztatásokat az örökkévaló evangéliumon keresztül ismertettek meg vele”¹⁴.

Wilford Woodruff elnök: „Tudomásom szerint sehol nem olvastam arról, hogy ugyanazt a hatalmat kinyilatkoztatták volna az emberek gyermekeinek bármely más adományozási korszakban, mint amit Isten prófétájának nyilatkoztattak ki eme egyház megszervezésekor, amikor az Atya és a Fiú megjelentek Joseph prófétának, az ő imájára adott válaszként, és amikor az Atya ezt mondta: »Ez az én Szeretett Fiam; tekints Rá; Őt hallgasd«. Ez egy fontos kinyilatkoztatás volt, amely a világ egyik adományozási korszakában – melyet Isten az Ő munkájára vonatkozóan adott – sem lett ugyanilyen módon kinyilatkoztatva. így hát ennek megszervezése során Isten prófétájának a menny angyalai szolgáltak. Ők voltak a tanítói, ők voltak az oktatói, és minden, amit tett, és mindaz, amit véghezvitt a kezdetektől fogva, attól a naptól kezdve egészen a vértanúhaláláig, Jézus Krisztus kinyilatkoztatásán keresztül történt”¹⁵.

Lorenzo Snow elnök: „Joseph Smith, akit Isten kiválasztott arra, hogy megalapítsa ezt a munkát, szegény és tanulatlan volt, és nem tartozott a keresztények egyik népszerű felekezetéhez sem. Csupán egy fiú volt, őszinte, telve becsületességgel… Mózeshez hasonlóan alkalmatlannak és érdemtelennek érezte magát a feladatra, hogy vallási reformátorként lépjen elő, a legnépszerűtlenebb pozícióba, hogy megküzdjön az évszázadok óta fennálló véleményekkel és nézetekkel, amelyeket az emberek a legmélyebb hitvallási engedelmességgel szentesítettek; Isten azonban elhívta őt, hogy minden nemzetből kiszabadítsa a szívükben szegény és őszinte embereket a lelki és fizikai szolgaságból. Isten továbbá megígérte neki, hogy ha bárki befogadja és engedelmeskedik az üzenetének, és ha bárki őszintén megkeresztelkedik a bűnök bocsánatáért, isteni megnyilatkozásoknak lesz részese, elnyeri a Szentlelket, és elnyeri ugyanazon evangéliumot és áldásokat, amelyeket az evangélium ígér, és amelyeket azon keresztül lehet elnyerni, ahogyan azt az ősi apostolok prédikálták, és ez az üzenet és ígéret érvényben van bárhol és bárkinek, ahová és akinek az elderek, Isten felhatalmazott hírnökei elviszik. Ezt mondta Joseph Smith, a tanulatlan, tapasztalatlan, nyílt, egyszerű és őszinte fiú”¹⁶.

Harold B. Lee elnök: „Joseph Smith, a kor hittudománya terén iskolázatlan, a kor tudományának magas iskoláiba nem járó fiatalember… [volt], aki alá tudta rendelni magát a Lélek tanításainak és sugalmazásainak. Joseph Smith nem tudta volna megalapítani ezt az egyházat. Nem tudta volna előhozni az Úr művét, a Mormon könyvét. Lehet, hogy kigúnyolják Joseph Smith prófétát mint embert. Lehet, hogy megkérdőjelezik azt, ahogyan ez az egyház elkezdődött, de egy dolog emlékműként áll – maga a Mormon könyve. Joseph, az ember, nem lett volna képes ennek megtételére, de Joseph, a Mindenható Isten hatalma által hajtva, képes volt elvégezni – és el is végezte – azt a csodálatos szolgálatot, amelynek során Jézus Krisztus visszaállított evangéliumában előhozta a királyságot a homályból”¹⁷.

David O. McKay elnök: „Joseph Smith-ről, nemcsak mint nagyszerű emberről, hanem mint az Úr egyik sugalmazott szolgájáról szeretnék ez alkalommal beszélni. Valójában Joseph Smith nagysága az isteni sugalmazásban rejlik. […]

»Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!«, kérdezték a zsidók Jézus bölcsességén csodálkozva [János 7:15]. Feltehetjük ugyanezt a kérdést Joseph Smithszel kapcsolatban is, miközben elgondolkozunk az egyház megszervezése és vértanúhalála közötti [tizennégy] év rövid leforgása alatt elvégzett kiváló teljesítményein; miközben eltűnődünk a visszaállított evangélium és a Jézus és apostolai által alapított ősi egyház között lévő tökéletes harmónián; miközben figyelembe vesszük mélyre tekintő bepillantását a tantételekbe és tanokba; és miközben látjuk az egyház összehasonlíthatatlan tervét és hatékonyságát, amely annak a Krisztusnak a sugalmazása által lett megalapítva, akinek a nevét viseli. A »Honnan van ennek az embernek bölcsessége?« kérdésre a válasz ebben a felkavaró strófában található:

„Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával,
És Jézus felkente prófétájává,
Hogy megnyissa az utolsó időszakot.
Tisztelje őt minden nemzet és király!”18.

Howard W. Hunter elnök: „[Joseph Smitht] azon képességéért dicsérjük, hogy Jehovával, sőt más mennyei személyekkel is tanácskozott. Oly sokan látogatták meg, adtak neki kulcsokat, és tanították ezt a »kiváló látnokot«, akit az utolsó napokban támasztottak… Dicsérjük továbbá Joseph Smitht az ő szorgalmáért és képességéért, hogy lefordította és megkapta a kinyilatkoztatott szentírások több száz oldalát. Kinyilatkoztató csatorna volt. Úgy becsülik, a szentírásnak több csodálatos oldala haladt át rajta keresztül, mint a történelemben bármely más emberen keresztül”¹⁹.

Joseph Smith prófétát Isten hívta el arra, hogy megnyissa a végső adományozási korszakot, és visszaállítsa az evangélium teljességét

Spencer W. Kimball elnök: „Bizonyságomat teszem a világnak ma arról, hogy több mint másfél évszázaddal ezelőtt a vasmennyezet ledőlt; a mennyek újra megnyíltak, és azóta folyamatosan érkeznek kinyilatkoztatások.

Ez az új nap akkor virradt meg, amikor [egy] lélek heves vágyakozással imádkozott isteni irányításért. Egy rejtett, magányos helyen a térdek meghajoltak, egy szív megalázkodott, könyörgések hangoztak el, és egy, a delelő napnál is ragyogóbb fény világította meg a világot – a függöny soha többé nem lesz behúzva.

Egy fiatal fiú…, Joseph Smith, összehasonlíthatatlan hittel megtörte a varázslatot, ledöntötte »a mennyek vastakaróját«, és visszaállította a kapcsolatot. A menny megcsókolta a földet, a fény elűzte a sötétséget, és Isten újra beszélt az emberhez, újonnan kinyilatkoztatva »titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak« (Ámós 3:7). Új próféta jött a vidékre, és rajta keresztül Isten felállította a királyságát, amely soha el nem pusztul, és nem adatik oda más népnek – egy királyságot, amely örökre állni fog.

E királyság és kinyilatkoztatások örök érvényűsége, amelyeket magával hozott, abszolút igazságokat teremtett. A nap soha többé nem fog lenyugodni; soha többé nem fog minden ember teljesen méltatlannak bizonyulni a Teremtőjével való kapcsolatteremtésre. Isten soha többé nem rejtőzik el a földön élő gyermekei elől. Nem szűnik meg a kinyilatkoztatás”²⁰.

Gordon B. Hinckley elnök: „Joseph életének története egy csoda története. Szegénységbe született. Hányattatások közepette nőtt fel. Egyik helyről a másikra űzték, hamisan megvádolták, és törvénytelenül bebörtönözték. 38 éves korában meggyilkolták. Mégis a halálát megelőző rövid 20 év leforgása alatt több mindent elvégzett, mint bárki az egész élete során. Lefordította és kiadta a Mormon könyvét, egy olyan kötetet, amelyet azóta rengeteg nyelvre lefordítottak, és amelyet az egész földön milliók fogadtak el Isten igéjeként. Azok a kinyilatkoztatások, amelyeket kapott, valamint más írások, amelyeket elkészített, ugyanúgy szentírásoknak számítanak ezen milliók számára. Könyvoldalakban mérve az összes körülbelül a Biblia egész Újszövetségének a kétszerese, és mindez egy emberen keresztül érkezett csupán néhány év leforgása alatt. Ez idő alatt megalapított egy olyan szervezetet, amely… minden csapást és kihívást legyőzött, és amely ma ugyanolyan hatékonyan kormányoz egy világméretű tagságot…, mint ahogyan azt a 300 főből álló tagságot kormányozta 1830-ban. Vannak olyan kételkedők, akik mepróbálták ezt a figyelemre méltó szervezetet azon korszak szüleményeként megmagyarázni, amelyben ő élt. Állítom, hogy ez a szervezet ugyanolyan különleges, egyedülálló és rendkívüli volt akkor is, mint ma. Nem korszakok szüleménye volt ez. Istentől érkezett kinyilatkoztatás formájában…

A halálát megelőző 20 év leforgása alatt Joseph Smith elindított egy programot, amely elviszi az evangéliumot a föld nemzeteinek. Csodálom azt a bátorságot, amellyel előrehaladt. Még az egyház csecsemőkorában, a sötét csapások időszakaiban, férfiakat hívtak el, hogy hagyják ott otthonukat és családjukat, hogy átszeljék a tengert, és hirdessék Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítását. A próféta elméje, az ő látomása körülölelte az egész földet.

Az egy évben kétszer tartott általános konferenciagyűléseinkre Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, a Brit-szigeteken és Afrikában, Európa nemzeteiben, a Csendes-óceán szigetein és kontinensein, illetve Ázsia ősi földjein gyűlnek össze egyháztagjaink. Ők Joseph Smith, Isten prófétája látomásának a gyümölcsei. Valóban hatalmas látnok volt, aki látta ezt a napot, és az eljövendő nagyszerűbb napokat, miközben az Úr munkája előrehalad a földön”²¹.

Joseph F. Smith elnök: „Bármi mást is tett, vagy bármi más is volt Joseph Smith próféta, nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy abban az időben a földet benépesítő emberi lények milliói közül ő volt az az ember – az egyetlen ember, akit Isten hívott el, magának Istennek a hangja által, hogy utoljára megnyissa az evangélium adományozási korszakát a világnak; és fejben kell tartanunk ezt a nagyszerű dolgot, hogy Isten hívta el, hogy bevezesse az evangéliumot a világba, hogy visszaállítsa a szent papságot az emberek gyermekei számára, hogy megszervezze az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát a világban, és visszaállítsa az evangélium összes szertartását, nemcsak az élők, hanem a halottak szabadulására is, és maga Isten hívta őt el erre a küldetésre. […]

Más próféták is voltak, mégpedig nagy próféták, akiknek angyalok szolgáltak, megint mások, akik látták Isten ujját, akik kisebb-nagyobb kegyben részesültek; de hol van az az eset, és ki az, akinek az Atya és a Szabadító együtt jelent meg személyesen, és kijelentették magukat neki? Hol van ez a férfi? A történelem senkiről nem ír, kivéve Joseph Smith prófétát, és mindez fiatalkorában történt. És viszonylag akkor is fiatalember volt, amikor vértanúhalált halt, mindössze 38 évesen.

[…] Joseph Smith próféta… beszélgetett az Atyával és a Fiúval, beszélt angyalokkal, és meglátogatták őt, és olyan áldásokat, ajándékokat, valamint a hatalom olyan kulcsait adományoztak neki, amelyeket korábban egyetlen emberi lényre sem ruháztak, kivéve magát az Isten Fiát. Nem élt még egy olyan ember a földön, akire ráruházták volna az evangélium és az adományozási korszakok összes kulcsát, ahogyan Joseph Smith prófétára tették a Kirtland templomban, amikor meglátogatta őt Isten Fia, Mózes, Éliás és Illés, és amikor a mennyek megnyíltak neki, és megkapta a hatalom és felhatalmazás kulcsait, amelyek által le tudta fektetni Isten munkájának alapjait, átfogóan és alaposan, hogy az beborítsa a földet Isten ismeretével, és az Ő hatalmával és dicsőségével”²².

Joseph Smith munkája megáldja azokat, akik a földön éltek, akik most élnek, és akik ezután fognak megszületni

Joseph F. Smith elnök: „Az a munka, amelynek Joseph Smith elkötelezte magát, nem csupán erre az életre korlátozódik, hanem éppen úgy vonatkozik az eljövendő életre, mint a múltbelire. Más szóval, mindazokra vonatkozik, akik már éltek a földön, akik most élnek, és akik utánunk fognak jönni. Ez nem olyasmi, ami addig vonatkozik az emberre, míg a test porhüvelyében lakozik, hanem érinti az egész emberi családot az örökkévalóságtól kezdve az örökkévalóságig. Következésképp, ahogy már mondtam, Joseph Smith nagy tiszteletnek örvend, becsülik nevét; emberek tízezrei köszönik meg Istennek teljes szívükből és lelkük teljes mélységéből azt, hogy őáltala visszaállíttatott az Úr ismerete a földre, és ezért jó véleménnyel vannak róla, és bizonyságot tesznek érdeméről. És ez nem korlátozódik egy falura, vagy egy cövekre, vagy egy nemzetre, hanem kiterjed minden nemzetre, nemzetségre, nyelvre és népre, ahol az evangéliumot mind ez idáig prédikálták.”²³.

Joseph Fielding Smith elnök: „Ugyanúgy, ahogyan tudom, hogy Jézus a Krisztus – vagyis a Szentlélek kinyilatkoztatása által – tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája, az volt, és mindörökre az marad.

Nagyra becsülöm és tisztelem szent nevét. Bátyjával, az én nagyapámmal, Hyrum Smith pátriárkával együtt, vérével pecsételte meg bizonyságát Carthage börtönében. Ami pedig engem illet, eszköz szeretnék lenni az Úr kezében, hogy tudathassam a föld széleivel, hogy a szabadulás ismét elérhető, mert az Úr egy hatalmas látnokot támasztott ezen a napon, hogy visszaállítsa királyságát a földön.

A bizonyság és hálaadás lelkével zárom ezekkel a sugalmazott szavakkal a Tan és a szövetségekből: »Joseph Smith, az Úr prófétája és látnoka, – egyedül Jézust kivéve – többet tett az emberek megszabadulásáért e világon, mint bárki más, aki valaha is élt azon« (T&Sz 135:3).”²⁴.

Gordon B. Hinckley elnök 1994. június 26-án az Illinois állambeli Carthage-ban, Joseph Smith próféta vértanúságának 150. évfordulóján ezt mondta: „Az a dicsőséges munka, amely őáltala kezdődött, akit Carthage-ban megöltek, csodával határos módon és minden képzeletet felülmúlóan megnőtt… Ez a csodálatos munka, amely egy palmyrai fiú prófétai elhívásából eredt, »előjö[tt] a sötétség vadonjából«, és »tündöklően [ragyog], mint a hold, tisztán, mint a nap, és rettenetesen, mint a fellobogózott hadsereg«, úgy, ahogyan a próféta imájában kérte (T&Sz 109:73). […]

Tisztelettel adózunk itt ezen az estén. Gondolataink elidőznek annak az életnek a csodáján, amely Vermont zöld dombjai között kezdődött, és itt ért véget Carthage börtönében. Ez az élet nem tartott sokáig. Eme élet gyümölcsei azonban szinte minden értelmet meghaladnak.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nagyszerű ügye az életnél is drágább volt azon ezrek számára, akik annak szolgálatában haltak meg. Tanúk százezrei mentek ki a világba, hogy bizonyságot tegyenek Joseph Smith elhívásáról, mint Isten prófétájáról. A szent papság, amely rajta keresztül lett visszaállítva, becsületes és erényes férfiak megszámlálhatatlan sokaságára borult palástként, akik felruháztattak ezzel az isteni hatalommal. A Mormon könyve az egész földet átjárja, az Úr Jézus Krisztusról szóló másik tanúbizonyságként.

A régen és más körülmények közepette kifejezett igazságot idézve: »A vértanúk vére az egyház magjává vált.« Azok a bizonyságok, amelyeket azon a forró és fülledt napont, 150 évvel ezelőtt itt, ezen a környéken, ezen a talajon pecsételtek meg, ahol ma este összegyűltünk, most emberek hitét táplálják szerte a világon”²⁵.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lapozz a VII–XI. oldalakra!

Olvasd el az 567. oldalon található esetet! Gondolj bele, hogy az emberek hogyan érezhették magukat, amikor bizonyságot kaptak arról, hogy Brigham Young követi Joseph Smitht az egyház vezetőjeként! Hogyan kaphatunk bizonyságot arról, hogy az Úr hívta el az egyház mostani elnökét?
Egyiptomi József és más ősi próféták prófétáltak Joseph Smith-ről és küldetéséről (569. o.). Ahogy láthatjuk ebben a fejezetben, az utolsó napi próféták továbbra is kihangsúlyozzák Joseph Smith jelentőségét. Szerinted miért kapott Joseph Smith ekkora figyelmet a földi szolgálata előtt és után is?
Tanulmányozd az 570–571. oldalakon olvasható bizonyságokat Joseph Smith előre elrendeléséről! Miként változik meg a Joseph Smith földi küldetéséről való ismeretünk, amikor „az örökkévalóság megvilágításában… szemlél[jük]” azt?
Olvasd el az 572−574. oldalakon olvasható bizonyságokat az első látomásról! Mi teszi ezt az esetet „a legnagyszerűbb esemé[nnyé], amely Isten Fiának a sírból való feltámadása, valamint mennybe menetele óta a világban történt”? Az első látomás hogyan lett „ennek az egyháznak az alapja” és „erősségének és életerejének a titka”? Mi segített neked abban, hogy bizonyságot nyerj az első látomásról?
Joseph F. Smith elnök kijelentette: „Isten – nem Joseph Smith – felelős azért a munkáért, amelyet Joseph Smith elvégzett” (572. o.). Szerinted miért lényeges ezt leszögezni Joseph Smith küldetésével kapcsolatban?
John Taylor elnök ezt mondta Joseph Smithről: „Olyan intelligens emberrel, mint ő volt, soha nem találkoztam” (574. o.). Taylor elnök és az egyház más elnökei azonban rámutattak arra a tényre, hogy Joseph Smithnek nem sok lehetősége volt iskolába járni. Hogyan volt képes Joseph próféta mégis ekkora intelligenciára szert tenni? (Példákért lapozz az 574–577. oldalakra!) Hogyan követhetjük Joseph Smith példáját, miközben lelki tudásra törekszünk?
Tekintsd át az 577–582. oldalakat, és keresd meg azokat az igazságokat és szertartásokat, amelyeket az Úr Joseph Smithen keresztül visszaállított! Gondolkozz el azon, hogy az életed mennyiben lenne más, ha nem ismernéd a visszaállított evangéliumot! Miért vagy hálás Joseph Smithért és a küldetéséért?

Kapcsolódó szentírások: 2 Nefi 3:6–19; 27:6–26; 3 Nefi 21:9–11; T&Sz 1:17; 5:9–10; 21:1–6