43. Fejezet: „Ő Isten prófétája volt’: Joseph Smith kortársai tanúskodnak prófétai küldetéséről

43. Fejezet

„Ő Isten prófétája volt”: Joseph Smith kortársai tanúskodnak prófétai küldetéséről

„Legszívesebben halleluját kiáltanék minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy valaha is ismertem Joseph Smitht, a prófétát!” (Brigham Young)

Joseph Smith életéből

Nauvooban a szentek gyakran gyűltek össze, hogy hallgassák Joseph Smith prófétát. Mivel Nauvooban nem volt akkora épület, hogy minden szentet befogadjon, a próféta gyakran mondott beszédet a szabadban. Rendszeresen beszélt a templom nyugati oldalán fekvő ligetben, ahol ezrek gyűlhettek össze. Készült egy hordozható emelvény az egyházi vezetők és beszélők számára, az összegyűltek pedig a füvön, rönkökön vagy téglákon ültek. A próféta máshol is mondott beszédeket Nauvooban, többek között a befejezetlen templomban, és mások otthonában. 1843 elején egy Nauvooban járt látogató beszámolt arról, hogy látta, hogy összejöveteleket tartottak „a templom alagsorának egyenetlen padlóján, ahol a próféta gyakran prédikál”¹.

Amikor a próféta a szabadban beszélt, gyakran kezdte azzal a beszédeit, hogy megkérte a szenteket, imádkozzanak azért, hogy a szél vagy az eső megnyugodjon, míg a beszédével nem végez. Az 1843. április 8-án Nauvooban tartott konferencián a próféta így kezdte a beszédét: „Három kérésem lenne a gyülekezethez: először is mindazok, akiknek hite van, gyakorolják azt, és imádkozzanak az Úrhoz, hogy csendesítse le a szelet; mert ahogy az most fúj, nem fogok tudni sokáig beszélni anélkül, hogy egészségem súlyosan meg ne károsodna; következőnek az, hogy imádkozzatok, hogy az Úr megerősítse a tüdőmet, hogy úgy tudjak beszélni, hogy mindannyian halljatok engem; harmadszor pedig az, hogy imádkozzatok, hogy a Szentlélek nyugodjon rajtam, hogy képes legyek elmondani mindazt, ami igaz.”²

A próféta bejelentett beszédei nagyon fontosak voltak az egyháztagok számára, és néha több ezer embert számláló tömegekhez beszélt. „Soha nem volt olyan, hogy belefáradt volna a beszédeibe – emlékezett vissza Parley P. Pratt. – Sőt azt is tudom róla, hogy a készséges és sóvárgó hallgatóságot képes volt órákig megtartani a hidegben és a napsütésben, esőben vagy szélben, miközben egyik pillanatban nevettek, a következőben pedig sírtak”³. Alvah J. Alexander, aki a nauvooi évek alatt kisfiú volt, visszaemlékezett arra, hogy „semmilyen szórakozás vagy játék nem volt olyan érdekes, mint őt hallgatni”⁴.

Amasa Potter felidézte, hogy jelen volt egy csodálatos beszédnél, amelyet Joseph Smith prédikált Nauvooban a szentek egy hatalmas csoportjának:

„[A próféta] körülbelül harminc perce beszélt, amikor erős szél és vihar támadt. Olyan sűrű volt a por, hogy egyáltalán nem láttuk egymást, néhány ember pedig elindult haza, amikor is Joseph felszólította őket, hogy maradjanak, és emeljék fel imáikat a Mindenható Istenhez, hogy a szelek megszűnjenek fújni, az eső pedig elálljon, és ez így is lesz. Néhány percen belül a szél és az eső elállt, az elemek pedig olyan nyugodttá váltak, mint egy nyári reggel. A vihar kettévált, és elhúzódott a várostól északra és délre, a távolban pedig láttuk, ahogy a fák és a cserjék hajlongtak a szélben, miközben ott, ahol mi voltunk, egy órán keresztül csend volt, és ez alatt az idő alatt az egyik legnagyszerűbb beszédet hallottuk, amely a próféta ajkait valaha is elhagyta a halottak nagyszerű témájáról”⁵.

Azok a szentek, akik hallották Joseph Smith prófétát beszélni, erőteljes és élénk bizonyságot tettek prófétai küldetéséről. Sokan feljegyezték azoknak a beszédeknek az emlékét, amelyeket hallottak tőle, valamint a vele kapcsolatos élményeiket, mert azt akarták, hogy az utánuk jövő nemzedék is tudhassa, ahogy ők tudták, hogy Joseph Smith valóban Isten prófétája volt.

Bizonyságok Joseph Smithről

A korai szentekhez hasonlóan mi is tudhatjuk, hogy Joseph Smith az a próféta, aki által az Úr visszaállította az evangélium teljességét

Brigham Young, az egyház második elnöke: „Legszívesebben halleluját kiáltanék minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy valaha is ismertem Joseph Smitht, a prófétát, akit az Úr támasztott és rendelt el, és akinek megadta a kulcsokat és a hatalmat arra, hogy felépítse és életben tartsa Isten királyságát a földön. Ezek a kulcsok erre a népre bízattak, és hatalmunk van arra, hogy folytassuk azt a munkát, amelyet Joseph elkezdett”⁶.

Eliza R. Snow, a Segítőegylet általános elnöke 1866-tól 1887-ig: „Az igazság és az igazlelkűség ügyében – mindenben, ami felebarátja hasznára válhat, becsületessége olyan szilárd volt, mint a menny oszlopai. Tudta, hogy Isten hívta el erre a munkára, és a föld és a pokol együttes erőinek sem sikerült őt elrettenteni vagy eltéríteni a céljától. Isten és testvérei segítségével lefektette a legnagyszerűbb munka alapjait, amelyet az ember valaha is megalapozott – egy olyan munkáét, amely nemcsak minden élőre és az eljövendő nemzedékekre terjed ki, hanem a halottakra is.

Merészen és bátran szembeszállt a világ hamis hagyományaival, babonáival, vallásaival, vakbuzgóságával és tudatlanságával – hűségesnek bizonyult minden mennyből kinyilatkoztatott tantétel iránt – hűségesnek a testvérei, és hűségesnek Isten iránt is, majd bizonyságát vérével pecsételte meg”⁷.

Bathsheba W. Smith, a Segítőegylet általános elnöke 1901-től 1910-ig: „Tudom, hogy ő az, aminek állította magát – Isten igaz prófétája, és az Úr visszaállította rajta keresztül az örökkévaló evangéliumot, továbbá minden olyan szertartást és adományt, ami visszavezet minket a celesztiális királyságba”⁸.

Wilford Woodruff, az egyház negyedik elnöke: „Rendkívül örvendeztem annak, amit Joseph testvérben láttam, mert a nyilvános és magánéleti pályafutása alatt magával hordozta a Mindenható Lelkét, és a léleknek egy olyan nagyszerűségét tanúsította, amelyet még senki másban nem láttam”⁹.

Daniel D. McArthur, egy korai egyháztag, aki később a legelső kézikocsis csoportok egyikét vezette Salt Lake Citybe: „Az az én bizonyságom, hogy ő az élő Isten igaz prófétája volt; és minél többet hallottam kijelentéseiből, és minél többet láttam a cselekedeteiből, annál inkább meggyőződtem arról, hogy ő valóban látta az Atyát és az Ő Fiát, Jézus Krisztust, valamint Isten szent angyalait… Mindig úgy tűnt nekem, hogy ha valaha is tudtam valamit ezen a földön, azt bizonyosan tudtam, hogy ő próféta volt”¹⁰.

Alexander McRae, Joseph Smith egyik fogolytársa Liberty börtönében: „Annyira bíztunk [Joseph Smithben] mint prófétában, hogy amikor azt mondta: »Így szól az Úr«, biztosak voltunk abban, hogy az úgy fog történni, ahogy megmondta; és minél többször kipróbáltuk, annál jobban nőtt a bizodalmunk, mert a szava egyetlen egy esetben sem hiúsult meg”¹¹.

Lyman O. Littlefield, Sion táborának egy tagja: „Lelkének minden erejét arra a dicsőséges utolsó napi munkára fordította, amelyre isteni Mestere elhívta”¹²

Mary Alice Cannon Lambert, egy angol megtért, aki 1843-ban emigrált Nauvooba: „1843 tavaszán láttam először Joseph Smitht. Amikor a hajó, amelyen a Mississippi folyón felhajóztunk, elérte Nauvoo kikötőjét, több vezető testvér várt ott, hogy üdvözölje a megérkező szentek csoportját. A testvérek között volt Joseph Smith próféta is. Rögtön tudtam, hogy ő az, amint a szemem megnyugodott rajta, és abban a pillanatban bizonyságot nyertem arról, hogy ő Isten prófétája… Nem mutatták meg nekem. Mindenki közül felismertem, és bár még csak gyermek voltam (tizennégy éves), tudtam, hogy ő Isten prófétája”¹³.

Angus M. Cannon, egy egyháztag, aki Nauvooban élt fiatalkorában, később pedig cövekelnök lett Salt Lake Cityben: „Egy alkalomra különösen emlékszem, amikor Joseph testvér a szentek egy gyülekezetéhez beszélt 1844 tavaszán. Mindez néhány hatalmas tölgyfa alatt történt a templomtól délre eső völgyben, a Parley utcához közel. Arról beszélt, hogy Isten, egyháza megalapításakor gondoskodott arról, hogy csak egy ember legyen Istentől felhatalmazva arra, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kapjon, amelyek az egész egyházra kötelező érvényűek… Ugyanekkor történt az is, hogy hallottam, ahogy a próféta kijelentette, hogy Péter, Jakab és János keze által kapta meg a melkisédeki papságot.

Az a benyomás, amelyet Joseph Smith sugalmazott kijelentései fiatal elmémben előidéztek, egész életemben végigkísértek; és amikor a sötétség máskülönben ellepte volna az elmémet, az ő bizonysága élénken jelent meg előttem, bizonyságot téve arról, hogy az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten megnyilvánuló hatalma és felhatalmazása által alapíttatott, és az által kormányozzák.”¹⁴

Hyrum Smith, a próféta bátyja és az egyház pátriárkája: „Voltak korábban próféták, de Joseph rendelkezik minden próféta lelkületével és hatalmával”¹⁵.

Joseph Smith olyan példa volt, amelyet követhetünk a krisztusi jellemvonások kifejlesztésében

Parley P. Pratt, a Tizenkét Apostol Kvórumának egyik tagja 1835-től 1857-ig: „Joseph Smith elnök magas és jó felépítésű ember volt, erős és aktív; világos bőre, világos haja, kék szeme, nagyon kevés szakálla, és különleges arckifejezése volt… Tekintete mindig szelíd, barátságos volt, amely intelligenciától és jóindulattól sugárzott; érdeklődő pillantása önkéntelen mosollyal és vidámsággal keveredett, és teljes mértékben hiányzott belőle az önmérséklet vagy a komolyság színlelése; továbbá volt valami szeme békés és rendületlenül átható pillantásában, mintha az emberi szív legmélyebb szakadékába hatolna, betekintene az örökkévalóságba, áthatolna a mennyeken, és felfogna minden világot. Nemes merészséggel és a jellem függetlenségével rendelkezett; viselkedése előzékeny volt és fesztelen; dorgálása olyan szörnyűséges, mint az oroszlán; jóindulata határtalan, mint az óceán; intelligenciája mindenre kiterjedő”¹⁶.

John Needham, egy korai angol megtért: „Joseph Smith nagyszerű ember, a tantételek embere, egyenes ember; nem egy szenteskedő, búskomor alak, hanem teljesen az ellenkezője. Sőt, néhányan megütköznek rajta, mert oly egyenes, egyszerű beszédű és vidám ember, de én ezért még inkább szeretem”¹⁷.

Emmeline B. Wells, a Segítőegylet általános elnöke 1910-től 1921-ig: „Bizonyságot teszek arról, hogy ő volt a legnagyszerűbb férfi, a legnagyszerűbb próféta és a legnagyszerűbb személy ebben a nemzedékben, és biztonsággal mondhatom, hogy a legnagyszerűbb a Szabadító napjai óta. Megjelenésének magasztossága valami csodálatos volt. Azt gondolná az ember, hogy sokkal magasabb és nagyobb termetű volt, mint valójában. Talán sokan láttatok már olyan férfiakat, akiknek ilyen kisugárzásuk volt, amikor felálltak, és jártak. Így volt ez Joseph prófétával. Tudomásom szerint nincs róla olyan kép, amelyet össze lehetne hasonlítani megjelenésének szépségével és magasztosságával”¹⁸.

Mary Alice Cannon Lambert: „A szentek iránt érzett szeretete kimondhatatlan volt. Készek lettek volna letenni érte az életüket. Ha beszédet mondott, minden munkát félretettek, hogy hallgathassák a szavait. Nem egy átlagos ember volt. A szentek és a bűnösök egyaránt érezték és felismerték azt a hatalmat és befolyást, amit magával hordozott. Lehetetlen volt úgy találkozni vele, hogy az embert le ne nyűgözze személyiségének és befolyásának ereje”¹⁹.

John M. Bernhisel, egy orvos, aki 1843-ban és 1844-ben több hónapon keresztül Joseph és Emma házában szállt meg Nauvooban: „Joseph Smith természetéből adódóan erős mentális képességekkel rendelkező férfi és rendkívül energikus és határozott jellem, nagyszerű felfogással, és az emberi természet alapos ismeretével rendelkezik. Nyugodt ítélőképességű, széles látókörű ember, és rendkívüli köztiszteletnek örvend az igazság iránti szeretete miatt. Kedves és előzékeny, nagylelkű és jóindulatú, társaságot kedvelő és vidám, valamint egy elmélkedő és tűnődő jellem elméjével bír. Őszinte, egyenes, bátor és független, és olyannyira mentes a színleléstől [hamis látszattól], amennyire csak ember képes lehet… Vallási tanítóként és emberként is rendkívül szereti a népe”²⁰.

Jesse N. Smith, Joseph Smith unokaöccse: „Kétségtelenül [a próféta] volt az, aki a leginkább hasonlított Istenhez azon emberek közül, akiket valaha láttam… Tudom, hogy természetéből adódóan képtelen volt a hazugságra és az alattomosságra, a legnagyszerűbb kedvességgel és a legnemesebb jellemmel rendelkezett. Jelenlétében úgy éreztem, hogy tökéletesen átlát rajtam. Tudom, hogy ő az volt, amit állított magáról”²¹.

William Clayton, egy angol megtért, aki Joseph Smith írnokaként szolgált: „Minél többet vagyok vele, annál jobban szeretem; minél többet tudok róla, annál jobban bízom benne”²².

Joseph F. Smith, az egyház hatodik elnöke: „A legnemesebb és legtisztább emberi természettel rendelkezett, ami gyakran nyilvánult meg ártatlan szórakozásokban: labdajátékokban, testvéreivel való birkózásban és játékos viaskodásokban, és ő élvezte mindezt; nem olyan ember volt, mint aki karót nyelt, és akinek az arcát rézformába öntötték, és nem tud mosolyogni, és semmi öröm nincs a szívében. Ó, ő telve volt örömmel; telve volt boldogsággal; telve volt szeretettel és minden más nemes tulajdonsággal, amely az embereket naggyá és jóvá teszi, ugyanakkor egyszerű volt és ártatlan, úgyhogy a legalázatosabb helyzetbe is le tudott ereszkedni; hatalma volt Isten kegyelme által arra, hogy felfogja a Mindenható céljait is. Ilyen volt Joseph Smith próféta jelleme”²³.

Prófétaként, akin keresztül az evangélium visszaállíttatott, Joseph Smith világosan és hatalommal tanította a szabadulás isteni tervét

Brigham Young: „Olyan kitűnő volt Joseph Smith jellemének dicsősége, hogy a mennyei dolgokat le tudta egyszerűsíteni a véges értelem számára. Amikor az embereknek prédikált – kinyilatkoztatta Isten dolgait, Isten akaratát, a szabadulás tervét, Jehova céljait, azt a kapcsolatot, amely minket hozzá és minden mennyei lényhez fűz –, leegyszerűsítette tanításait minden férfi, nő és gyermek befogadóképességének megfelelően, és olyan világossá tette azokat, mint egy jól kitaposott ösvény. Ennek meg kellett volna győznie mindenkit, aki valaha is hallotta őt, az ő isteni felhatalmazásáról és hatalmáról, mert senki más nem tudott úgy tanítani, mint ő, és senki nem nyilatkoztathatja ki Isten dolgait, hacsak nem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásain keresztül”²⁴.

Howard Coray, Joseph Smith írnoka: „Tanulmányoztam az evangéliumot, ahogyan az Joseph Smithen keresztül kinyilatkoztatott, és azon tűnődtem, hogy lehetséges lenne-e bárki számára Isten Lelkének segítsége nélkül az ember szabadulásának és felmagasztosulásának ilyen rendszerét kinyilatkoztatni. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Sokszor ott ültem, és hallgattam, ahogy Nauvooban az emelvényen prédikált, amikor teljesen magával ragadott a leírhatatlan ékesszólása – kifejezésének ereje – úgy beszélt, ahogyan még senkit nem hallottam beszélni”²⁵.

Joseph L. Robinson, tanácsos Nauvoo egyik püspökségében: „Régóta hittük, és bizonyosan tudtuk, hogy Joseph Smith Isten igaz és alázatos prófétája volt, de most már világosan látjuk, hogy ki volt ő, és jobban értjük, amit hangja tanított, amely a menny hatalmas villámainak hangjához hasonlított, mégis nyelvezete szelíd és tanulságos volt, nagyon épületes. De van valami hatalom és magasztosság, ami a szavait és prédikálását kíséri, amit még senki másnál nem tapasztaltunk, mert ő hatalmas próféta, Isten szent embere. Valóban oktatást kapott Isten királyságára vonatkozó dolgokban, és rendkívül telve volt a Szentlélekkel, amely állandó társa volt”²⁶.

Orson Spencer, egy baptista lelkipásztor, aki 1841-ben csatlakozott az egyházhoz: „Tan tekintetében Mr. Smith rendkívül hű a szentírásokhoz. Soha nem hallottam őt megtagadni vagy lekicsinyelni az Ó- és az Újszövetség egyetlenegy igazságát sem; mindig úgy ismertem őt, mint aki mesterien el tudta magyarázni és meg tudta védeni őket. Mivel Isten kente őt fel az egyház tanítására és tökéletesítésére, tudnia kell, hogyan tegye rendbe azokat a dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy előhozza az új és a régi dolgokat, mint egy jól tanított írástudó. Láthatóan felmagasztalja ezt a hivatalt és apostolságot; az ő érintése alatt az ősi próféták életre kelnek, kinyilatkoztatásaik szépsége és ereje pedig felvillanyozó érdeklődést kelt mindenkiben, aki hallja”²⁷.

Jonah R. Ball, egy egyháztag, aki Nauvooban élt: „Gyűlésre mentem. Hallottam a prófétát prédikálni a templom alapzatán. Több ezren hallgatták őt. Semmi kétség. Ahogyan feltárja a szentírásokat, az számításon és vitán felül áll. 2 Péter első fejezetéből tanított. Olyan világosan elmagyarázta, mint a [delelő] nap”²⁸

William Clayton: „Kiváltságunk volt ifj. Joseph Smithszel beszélgetni, és el voltunk ragadtatva a társaságától… Józan ítélőképességű ember, hatalmas intelligenciával rendelkezik, és miközben az ember a beszédére figyel, olyan intelligenciát nyer, amely kiterjeszti az értelmet és megörvendezteti a szívet. Nagyon közvetlen, és gyönyörködik abban, hogy a szegény szentet taníthatja. Ugyanolyan könnyedén el tudok vele beszélgetni, mint veletek, azzal kapcsolatban pedig, hogy mennyire hajlandó tanítani, ő ezt mondja: »Ingyen kaptam, ingyen is adom.« Hajlandó bármilyen kérdésemet megválaszolni, és szereti, ha kérdéseket teszünk fel neki. Láthatóan jól ismeri a szentírásokat, és miközben bármilyen témáról beszélgetünk, olyan világosság és szépség nyilatkoztatik ki, amelyet azelőtt még soha nem láttam. Ha kizárólag abból a célból jöttem volna Angliából, hogy néhány napig elbeszélgessek vele, úgy találtam volna, hogy minden fáradozásom kifizetődött”²⁹

Mercy Fielding Thompson, egy brit megtért, akinek a férje, Robert B. Thompson, Joseph Smith írnokaként szolgált: „Meghallgattam a mély és nehéz kérdésekre adott világos és mesteri magyarázatait. Számára minden egyszerűnek és könnyen érthetőnek tűnt, így olyan világossá tudta tenni azokat mások számára, mint senki más, akit valaha hallottam”³⁰.

A korai szentekhez hasonlóan mi is megtehetjük, hogy nagyra becsüljük Joseph Smith szavait, és az általa tanított tantételek szerint élünk

Emmeline B. Wells: „Joseph Smith prófétában, úgy hiszem, felismertem egy olyan nagyszerű lelki erőt, amely örömet és vigaszt nyújtott a szenteknek… Isten hatalma olyan mértékig nyugodott rajta, hogy sok alkalommal úgy tűnt, átváltozott. Arckifejezése szelíd volt, és szinte gyermeki nyugalom áradt belőle; amikor pedig a néphez szólt, akik rajongásig szerették őt, arcának dicsősége leírhatatlan volt. Más alkalmakkor lényének hatalma – sokkal inkább, mint a hangja, amely nekem fennkölten ékesszólónak tűnt –, úgy tűnt, mintha megrengetné azt a helyet, ahol állunk, és hallgatói lelkének legbensőbbjéig hatolt, és biztos vagyok abban, hogy akkor életüket adták volna azért, hogy megvédelmezzék. Mindig lenyűgözve hallgattam minden szavát – Isten kiválasztottját eme adományozási korszakban”³¹.

Lorenzo Snow, az egyház ötödik elnöke: „Még kisfiú voltam [körülbelül 17 éves], amikor először megláttam Joseph prófétát. Egy kisebb gyülekezethez beszélt. Az angyal nála tett látogatásáról beszélt hozzájuk… Az emberek szívesen hallgatták őt, mert telve volt kinyilatkoztatással… Az Úr ígéretének megfelelően azok, akik elfogadták az általa tanított tantételeket, bizonyságot kaptak az Úrtól azok igazságáról”³².

Edward Stevenson, a Hetvenek tagja 1844-től 1897-ig: „Először 1834-ben láttam őt Pontiacban [Michigan], és akkor elmémre olyan hatást gyakorolt, amely most sok örömet szerez nekem, miközben erről beszélhetek a barátainak. Az iránta mint Isten igaz prófétája iránt érzett szeretet kitörölhetetlenül bevésődött az elmémbe, és attól az időtől kezdve mindig velem maradt, jóllehet most már közel hatvan éve annak. Még ugyanabban az évben, 1834-ben, sok nagy gyülekezet előtt tette hatalmas erővel bizonyságát a próféta az Atya és a Fiú látogatásáról, valamint a velük folytatott beszélgetéséről. Soha azelőtt nem éreztem akkora erőt, mint amekkora azokon az alkalmakon megnyilvánult”³³.

Mary Ann Stearns Winters, Parley P. Pratt elder mostohalánya: „Közel álltam a prófétához, amikor az indiánoknak prédikált a templom melletti ligetben. A Szentlélek megvilágította az arcát, mígnem úgy ragyogott, mintha dicsfény lengte volna körül, szavai pedig mindazok szívét átjárták, akik hallották őt…

Láttam Joseph és Hyrum testvér holttestét kiterítve az Udvarházban, miután visszahozták őket Carthage-ból, és láttam néhány ruhájukat is, amelyet viseltek, vérükkel áztatva. Tudom, hogy Isten emberei voltak, próféta és pátriárka, igazak és hithűek. Legyünk érdemesek arra, hogy találkozhassunk velük az eljövendő világban!”³⁴

Wilford Woodruff így számolt be egy 1837. április 6-i szónoklatról: „Ifj. Joseph Smith elnök felállt, és három órán keresztül beszélt a gyülekezethez, Isten hatalmával, lelkével és képmásával felruházva. Kitárta gondolatait és érzéseit barátai házában. Sok mérhetetlen nagy fontossággal bíró dolgot tárt Izráel eldereinek értelme elé. Ó, bárcsak vastollal jegyeznék fel ezeket szívünkbe, hogy ott maradjanak mindörökre, hogy gyakoroljuk őket az életünkben [lásd Jób 19:23–24]. A világosságnak, tantételnek és erénynek ama kútfője, amely Joseph próféta szívéből és szájából eredt, akinek lelke Énókéhoz hasonlóan olyan tágra nyílt, mint az örökkévalóság – azt mondom, hogy az ilyen bizonyítékok, amelyek ilyen erőteljes módon tárultak fel, a hallgatóság elméjéből a hitetlenség és kétség minden részecskéjét feledésbe kellett, hogy űzzék, mert ilyen nyelvezet, érzés, tantétel és lélek nem áradhat a sötétségből. Az, hogy ifj. Joseph Smith Isten prófétája Izráel megszabadítására feltámasztva, olyan igaz, mint ahogyan a szívem most bennem ég”³⁵.

Brigham Young: „Az első pillanattól fogva, hogy megláttam Joseph prófétát, egyetlenegy szavát sem felejtettem el a királysággal kapcsolatban. És ez mindannak a tudásnak a kulcsa, amellyel ma rendelkezem, hogy odafigyeltem Joseph szavaira, és nagy becsben tartottam őket a szívembe, elraktároztam őket, kérvén az Atyát Fia, Jézus Krisztus nevében, hogy hozza elő őket az elmémben, amikor szükség van rájuk. Nagy becsben tartottam Isten dolgait, és ez az a kulcs, amelyet ma viselek. Alig vártam, hogy tanulhassak Josephtől és Isten Lelkétől”³⁶.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lapozz a VII–XI. oldalakra!

Olvasd el a az 519–521. oldalakon található bizonyságokat Joseph Smith prófétáról! Milyen hatással vannak rád ezek a bizonyságok? Mi a te bizonyságod alapja Joseph Smithről? Hogyan szerezted ezt a bizonyságot? Leírhatod a bizonyságodat a naplódba, vagy oszd meg a családoddal!
Az 521–523. oldalakon olyan kijelentések találhatók, amelyek leírják Joseph Smith megjelenését, személyiségét és jellemét. Miként befolyásolják ezek az érzések a Joseph Smith iránt táplált érzéseidet? Gondolkozz el azon, hogyan fejleszthetnéd ki e jellemvonások némelyikét!
Tanulmányozd azokat a bizonyságokat, amelyek arról szólnak, hogy Joseph próféta hogyan tanította az evangéliumot, és hogyan magyarázta meg a szentírásokat (524–526. o.)! Miként segíthetnek e bizonyságok nekünk, miközben tanulmányozzuk és tanítjuk az evangéliumot?
Tekintsd át e fejezet utolsó szakaszát (526–528. o.)! Hogyan követheted Wilford Woodruff és Brigham Young példáját e könyv tanulmányozása során? Hogyan követheted a példájukat, miközben tanulmányozod az élő próféták tanításait? Szerinted mit jelent az, hogy megengedjük, hogy az igazságot „vastollal szívünkbe jegyezzék”?

Kapcsolódó szentírások: 2 Nefi 3:6–19; T&Sz 24:1–9; 124:1