Mily dicsőségesek a hithű, igazságos és igaz barátok!

„A barátság a »mormonizmus« egyik nagyszerű alapvető tantétele. […] Boldog hatásával egyesíti az emberiség családját.”

Joseph Smith életéből

1842 augusztusában a polgári hatóságok Missouriból ismételt erőfeszítéseket tettek Joseph Smith próféta elfogatására. Attól tartva, hogy megölik, ha letartóztatják és visszaviszik Missouriba, a próféta elrejtőzött. Augusztus 11-én üzenetet küldött több hűséges családtagnak és barátnak, hogy találkozzanak a Mississippi folyó egyik szigetén, nem messze Nauvootól. Azon az éjjelen Emma Smith, Hyrum Smith, Newel K. Whitney és mások a folyó partjához közel gyülekeztek, és egy kis csónakban utaztak a megbeszélt találkozóhelyre. A próféta mindenkivel örömtelien fogott kezet, hálásan az igaz barátság támogatásáért és vigaszáért. Később naplójában hosszasan írt a családtagjai és barátai iránt érzett hálatelt érzéseiről. E fejezet tartalmaz néhányat ezekből a naplóbejegyzésekből. Néhány héttel később a próféta olyan szavakkal zárta a szenteknek írt egyik levelét, amelyek kifejezték az irántuk táplált érzéseit: „Mint mindig, alázatos szolgátok és soha el nem tántorodó barátotok vagyok, Joseph Smith” (T&Sz 128:25).

A szentek viszonozták a próféta érzéseit; nem csupán prófétájuknak, hanem barátjuknak is tekintették. Joseph Smith egyik közeli barátja és személyes titkára, Benjamin F. Johnson így emlékezett vissza: „»Joseph, a próféta« – barátként hithű, hosszútűrő, nemes és igaz volt… Társasági partnerként rendkívül tehetséges – kedves volt és nagylelkű, kedvelte a vidámságot… Szórakozásként néha barátokkal birkózott, vagy még gyakrabban mérte össze erejét másokkal azáltal, hogy leültek a földre, lábukkal megtámasztották egymást, középen pedig egy rudat fogtak. De soha nem talált magának megfelelő vetélytársat. Viccek, rejtvények [képek használata szavak leírásához], versek rímpárosítása stb., gyakran előfordultak. Sokkal gyakrabban kérte azonban, hogy énekeljék el egy vagy több kedvenc énekét… És mégis – jóllehet társaságot kedvelő és kedélyes ember volt – semmilyen arroganciát vagy szemtelenséget nem engedett meg”¹.

Joseph Smith ugyanolyan gyengéd szívű volt, mint amilyen társaságkedvelő. Egy fiatalember így emlékezett vissza: „Joseph házánál voltam; ott volt ő is, többen pedig a kerítésen ültek. Joseph kijött, és elkezdett velünk beszélgetni. Nem sokkal később odajött hozzánk egy férfi és közölte, hogy az egyik szegény testvérnek, aki a várostól távol lakott, előző éjjel leégett a háza. Majdnem mindenki azt mondta, hogy nagyon sajnálják ezt az embert. Joseph kezét a zsebébe dugta, kivett öt dollárt, és ezt mondta: »Én öt dollárnak megfelelően sajnálom ezt a testvért; ti mennyire sajnáljátok?«”²

Talán Joseph Smith barátai iránt érzett hatalmas szeretete tette némelyikük árulását oly nehezen elviselhetővé. Nauvooban a próféta bizalmát élvező barátok ellene fordultak. Sok barát azonban viszonozta a próféta hűségét, és mindvégig mellette állt.

Ilyen barát volt Willard Richards, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja, aki együtt volt bebörtönözve Josephfel, Hyrum Smithszel és John Taylorral az Illinois állambeli Carthage-ban. Miközben fogva tartották őket, megengedték nekik, hogy a földszinti cellából a börtön emeletén lévő kényelmesebb hálószobába költözzenek. Aztán röviddel a vértanúság előtt a börtönőr azt tanácsolta, hogy a foglyok nagyobb biztonságban lennének a hálószobával szomszédos, vasráccsal ellátott cellában. Joseph megkérdezte Richards eldert, akit barátai „doktornak” hívtak, mert az orvos volt: „»Ha bemegyünk a cellába, velünk jössz?« A doktor ezt válaszolta: »Joseph testvér, nem kérted, hogy szeljem át veled a folyót – nem kérted, hogy jöjjek Carthage-ba – nem kérted, hogy jöjjek veled börtönbe – és azt gondolod, hogy most cserbenhagynálak? De megmondom, mit teszek; ha hazaárulásért akasztófára ítélnek, felakasztatom magam helyetted, te pedig szabadon elmehetsz.« »Nem teheted meg« – mondta Joseph. »De megteszem« – válaszolt a doktor. ”³

Joseph Smith tanításai

Az igaz barátok könnyítenek egymás szenvedésén, és még a csapások idején is hűek maradnak

Joseph Smith a következőket írta azokról a családtagokról és barátokról, akik 1842. augusztus 11-én meglátogatták, miközben rejtőzködött: „Mily jónak és dicsőségesnek tűnt számomra, hogy tiszta és szent barátokra találtam, akik hűségesek, igazságosak és igazak, és akiknek a szíve nem hagyja őket cserben; és akiknek a térdei szilárdak, és nem tántorodnak meg a szükségleteimről való gondoskodásban, miközben az Úrban bíznak azon a napon, amikor ellenségeim haragja rám zúdult…

Mily dicsőségesek voltak az én érzéseim, amikor azzal a hűséges és barátságos csapattal találkoztam tizenegyedikének éjszakáján, csütörtökön, az ingovány [mocsár] torkolatánál lévő szigeten, Zarahemla és Nauvoo között: milyen kimondhatatlan gyönyörűség és az öröm micsoda elragadtatása duzzasztotta keblemet, amikor azon az éjszakán kézen foghattam szeretett Emmámat – őt, aki a feleségem, mégpedig ifjúságom felesége, és szívem választottja. Elmémet sok gondolat töltötte meg, amikor egy pillanatig elidőztem azon a rengeteg eseményen, amelyen keresztül kellett mennünk, fáradtságokon és kemény munkán, bánaton és szenvedéseken, valamint azon örömökön és vigaszokon, amelyek időről időre meghintették ösvényeinket, és asztalunkat díszítették. Ó, a gondolatok micsoda kavalkádja töltötte meg elmémet abban a pillanatban, és ő ismét itt van, …félelmet nem ismerően, szilárdan és megingathatatlanul – változatlan, szerető Emma!

Ott volt Hyrum testvér, aki következőnek fogta meg a kezem – egy igaz báty. Azt gondoltam magamban: Hyrum testvér, mily hűséges szíved van! Ó, az Örök Jehova koronázza fejedet örök áldásokkal, annak a gondoskodásnak a jutalmaként, amelyet lelkem iránt tanúsítottál! Ó, mennyi bánaton osztoztunk, és az elnyomás könyörtelen keze most újra megbéklyóz bennünket! Hyrum, neved fel lesz jegyezve az Úr törvényének könyvében azok számára, akik utánad jönnek, hogy cselekedeteiket a tieid után mintázhassák.

Ezt mondtam magamban: Itt van Newel K. Whitney testvér is. Mennyi szomorú esemény övezte közös ösvényünket; és mégis még egyszer találkozunk, hogy újra osztozzunk bennük. Hűséges barát vagy, akiben az emberek szenvedő fiai a legtökéletesebb biztonsággal bízhatnak. Az Örökkévaló áldásai koronázzák fejedet. Milyen meleg ez a szív! Mennyire aggódik ez a lélek egy olyan valaki jóléte iránt, akit a legtöbb ember kivetett és gyűlöl! Whitney testvér, nem tudod, milyen erős kötelékek kötik lelkemet és szívemet a tiédhez…

Nem fogom leírni azon szent éjszaka történéseinek részleteit, amelyre örökre emlékezni fogok; a hűségesek neveit azonban fel kívánom jegyezni ezen a helyen. Velük jólétben találkoztam, és a barátaim voltak; most csapások közepette találkozom velük, és ők még kedvesebb barátaim. Szeretik azt az Istent, akit én szolgálok; szeretik azt az igazságot, amelyet hirdetek; szeretik azokat az erényes és szent tanokat, amelyeket becsben tartok keblemben szívem legmelegebb érzéseivel és azzal a lelkesedéssel, amelyet nem lehet megtagadni. […]

Remélem, hogy újra látom [a barátaimat], hogy fáradozhassak értük, és kényelmüket szolgálhassam. Nem lesz szükségük barátra, amíg élek; szívem szereti azokat, és kezem azokért fáradozik, akik szeretnek és fáradoznak értem, és örökre hűséges leszek a barátaimhoz. Hálátlan legyek? Bizony nem! Isten őrizz!”⁴

1842. augusztus 23-án a próféta így folytatta: „Úgy találom, hogy érzéseim… a barátaim iránt új erőre kaptak, miközben a néhány hithű ember erényein, jó tulajdonságain és jellemvonásain elmélkedem, amelyeket most feljegyzek az Úr törvényének könyvében. Olyanokat, akik az elmúlt tizenöt hosszú év alatt a veszedelem minden órájában mellettem álltak, mint például az én megöregedett és szeretett tesvérem, id. Joseph Knight, aki az elsők között segített nekem a szükséges dolgokban, amikor nekikezdtem az Úr munkája előhozatalához és az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza alapjai lefektetéséhez. Tizenöt éve hithű és igaz, elfogulatlan és példamutató, erényes és kedves, soha nem hajlott el se jobbra, se pedig balra. Íme, ő igazlelkű férfi, a Mindenható Isten hosszabbítsa meg ennek az idős embernek a napjait; újuljon meg remegő, meggyötört és megtört teste, és térjen vissza hozzá az egészség életereje, amennyiben ez a Te akaratod, ó Isten; Sion fiai azt fogják beszélni róla, míg egy is marad közülük, hogy ez az ember hithű férfi volt Izráelben; ezért neve soha nem felejtődik el. […]

Miközben megemlékezem arról a néhány hithűről, akik még életben vannak, meg szeretnék emlékezni azokról a hűséges barátaimról is, akik meghaltak, mert sokan vannak; és sok kedves cselekedetet – atyai és fivéri kedvességet – adtak nekem; és mióta a missouribeliek vadásznak rám, sok esemény tért vissza az emlékezetembe…

Sok olyan lélek van, akiket a halálnál is erősebb szeretettel szerettem. Hozzájuk hűségesnek bizonyultam – elhatároztam, hogy hozzájuk mindaddig hűséges maradok, míg Isten el nem szólít”⁵.

A barátság egyesíti az emberiség családját, elűzve a gyűlöletet és a félreértést

„Nem érdekel, milyen egy ember jelleme; ha ő a barátom – egy igaz barát, én a barátja leszek, és a szabadulás evangéliumát fogom neki prédikálni, és jó tanácsot fogok neki adni, hogy kisegítsem a nehézségeiből.

A barátság a »mormonizmus« egyik nagyszerű alapvető tantétele; [célja az, hogy] forradalmasítsa és civilizálttá tegye a világot, hogy megszüntesse a háborúkat és a viszályokat, és hogy az emberek barátokká és testvérekké váljanak. […]

A barátság olyan, mint [Theodore] Turley testvér a kovácsműhelyében, aki vasat vashoz hegeszt; boldog hatásával egyesíti az emberiség családját”⁶.

„Annak a barátságnak, amelyet intelligens lények őszinteként fogadnak, szeretetből kell fakadnia, ennek a szeretetnek pedig erényből kell kihajtania, amely olyannyira a vallás része, mint amennyire a világosság Jehova része. Innen ered Jézus mondása: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért« [János 15:13].”⁷

1839 márciusában, miközben Joseph Smith próféta és számos társa a Missouri állambeli Liberty börtönében voltak bebörtönözve, a próféta ezt írta az egyház tagjainak: „Tegnap este kaptunk néhány levelet – egyet Emmától, egyet Don C. Smithtől [Joseph öccsétől], egyet pedig [Edward] Partridge testvértől – mindegyik kedves és vigasztaló lelkületet árasztott. Tartalmuk nagy megelégedettséggel töltött el bennünket. Hosszú ideje hírek nélkül voltunk; és amikor elolvastuk ezeket a leveleket, olyan felfrissülést jelentettek számunkra, mint a gyengéd szellő, örömünk azonban szomorúsággal vegyült a szegény és sokat bántalmazott szentek szenvedései miatt. És szükségtelen elmondanunk, hogy szívünk zsilipjei megnyíltak, szemünk pedig könnyben úszott, azok azonban, akik még nem voltak ok nélkül vagy érdemtelenül börtönfalak közé zárva, kevéssé tudhatják, mily édes egy barát hangja; a barátság egyetlen jele, jöjjön az bármilyen forrásból, felébreszt és cselekvésre szólít minden rokonlelkű érzést; egy pillanat alatt feléleszti a múltat; megragadja a jelent a villámlás mohóságával [vágyával]; a tigris vadságával kap a jövő felé; az elmét oda-vissza mozgatja egyik dologról a másikra, mígnem végül minden ellenségeskedés, rosszindulat, gyűlölet, múltbéli különbözőség, félreértés és hibás vezetés győzedelmesen hullik a remény lába elé”⁸.

Isten szentjei igaz barátai egymásnak

1835 augusztusában a próféta a következő üzenetet írta egy egyháztagnak: „Megemlékezünk a családodról, az egyháznak minden első családjával egyetemben, akik elsőként fogadták el az evangéliumot. Emlékszünk a veszteségeitekre és bánatotokra. Első kötelékeink nem szakadtak el; részünk van veletek jóban, rosszban, bánatban és örömben. Bízunk benne, hogy szövetségünk erősebb a halálnál, és soha meg nem szakad”⁹.

A próféta ezt mondta egy lakomáról, amelyen 1836 januárjában vett részt Kirtlandben: „Egy pazar lakomán vettünk részt Newel K. Whitney házában. Ez a lakoma Isten Fia rendje szerint volt – a Szabadító utasításai szerint meghívást kaptak a sánták, a bénák és a vakok [lásd Lukács 14:12-13]… Nagy társaság gyűlt össze, és étkezés előtt elénekeltük Sion néhány énekét; szívünk örvendett azoknak az örömöknek az ízelítőjétől, amelyek a szentek fejére áradnak majd, amikor Sion hegyére gyűlnek, hogy örökké egymás társaságát élvezhessék, mégpedig a menny minden áldását, amikor nem lesz senki, hogy háborgassa vagy megijessze őket”¹⁰.

1839-ben Presendia Huntington Buell nőtestvér megpróbálta meglátogatni Joseph Smitht, miközben ő Liberty börtönében volt fogságban, de a börtönőr megakadályozta. A próféta később ezt írta neki: „Ó, micsoda öröm lenne számunkra, ha láthatnánk a barátainkat! Szívemet megörvendeztette volna, ha abban a kiváltságban lehetett volna részem, hogy beszélgethessek veled, a zsarnokság karja van azonban rajtunk… Szeretném, ha [férjed] és te tudnátok, hogy igaz barátotok vagyok… Nincs az a nyelv, amely elmondhatná, hogy milyen kimondhatatlan örömet szerez az embernek, ha öt hónap börtönfalak közé való bezártság után megpillanthat valakit a barátai közül. Úgy tűnik számomra, hogy szívem mindig sokkal gyengédebb lesz ezután, mint korábban valaha. Szívem folyamatosan vérzik, amikor az egyház gyötrelmére gondolok. Ó, bárcsak velük lehetnék! Munkát és fáradtságot nem kímélve dolgoznék azon, hogy kényelmet és vigasztalást nyújtsak nektek. Azt szeretném, ha még egyszer abban az áldásban lehetne részem, hogy a szentek között újra felemelhessem a hangom. Kiönteném lelkem Istennek az ő tanításukra”¹¹

Beszédet tartva az Illinois állambeli Nauvooban, ahová az egyháztagok kevés világi tulajdonnal érkeztek, a próféta ezt tanította: „Együttérzést kellene táplálnunk a közöttünk élő szenvedők iránt. Ha van olyan hely a földön, ahol az embereknek a lelket kellene táplálniuk, és olajat és bort kellene önteniük a szenvedők keblére, akkor az itt van; és ez a lélek megnyilvánul itt; és jóllehet [egy személy] idegen, és szenved, amikor megérkezik, talál egy testvért és egy barátot, aki kész segíteni a szükségleteiben.

Az egyik legnagyobb áldásnak tartanám – ha ebben a világban csapások érnének –, ha a sorsom egy olyan helyre vetne, ahol testvéreket és barátokat találnék magam körül”¹².

George A. Smith, a próféta unokatestvére így emlékezett vissza: „A beszélgetés végén Joseph karjait körém fonta, keblére szorított, és ezt mondta: »George A., úgy szeretlek, mint a saját életemet.« Akkora szeretetet éreztem, hogy alig tudtam megszólalni”¹³.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át a 481. oldalon található első bekezdést! Majd lapozz a 484–486. oldalakra, és figyeld meg, mik azok a jellemvonások Emma Smithben, Hyrum Smithben, Newel K. Whitneyben és id. Joseph Knightban, amelyekért Joseph Smith hálás volt! Szerinted miért jelentett a barátságuk ekkora vigaszt számára a nehéz időkben? Hogyan támogattak téged a barátaid, amikor nehézségekkel néztél szembe? Hogyan támogathatunk másokat, amikor megpróbáltatásokban van részük?
A legtöbb történet ebben a fejezetben az igaz barátság értékéről szól a nehéz időkben. A 481. alján azonban Benjamin F. Johnson Joseph Smith barátságos énjéről beszél a békés időszakokban. Mit tanulsz ebből a leírásból? Miként válik hasznára barátságainknak és családi kapcsolatainknak az, amikor időt szakítunk arra, hogy együtt nevessünk és játsszunk?
Tanulmányozd a 486. oldalon található negyedik teljes bekezdést! Szerinted Joseph Smith miért mondta azt, hogy a barátság „a »mormonizmus« egyik nagyszerű alapvető tantétele”? Miként segíthet a visszaállított evangélium az embereknek abban, hogy egymásra barátként tekintsenek? Az egyház többi elnöke milyen példát mutatott az emberek iránti barátságra?
Tekintsd át a 486. oldalon található ötödik teljes bekezdést! A barátság miként hasonlítható ahhoz, ahogyan a vasat vashoz forrasztják?
Olvasd el a 489. oldalon kezdődő első teljes bekezdést, valamint az azt követő bekezdést is! Figyeld meg az „olaj és bor” hivatkozását az irgalmas szamaritánus példázatából (Lukács 10:34)! Milyen konkrét dolgokat tehetünk annak érdekében, hogy kövessük a próféta tanácsát? Hogy kövessük az irgalmas szamaritánus példáját?

Kapcsolódó szentírások: 1 Sámuel 18:1; Példabeszédek 17:17; 2 Nefi 1:30; Móziás 18:8–10; Alma 17:2; T&Sz 84:77; 88:133