1831 márciusában Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 47 és 48-ban feljegyzett kinyilatkoztatásokat. A Tan és szövetségek 47-ben az Úr elhívta John Whitmert, hogy lépjen Oliver Cowdery helyére az egyháztörténészi és jegyzői feladatkörben. A Tan és szövetségek 48-ban az Úr azt az utasítást adta az Ohióban lévő szenteknek, hogy segítsék a New York államból érkező egyháztagokat. Az Úr azt is mondta az egyház tagjainak, hogy tegyenek előkészületeket földterületek vásárlására Missouri államban, Sion városának felépítésére.
Az Úr kinevezi John Whitmert, hogy vezesse az egyház történetének feljegyzését
Gondolj egy olyan múltbéli, lelki jelentőséggel bíró eseményre, amelynek te is részese voltál, és amelyre szerinted érdemes emlékezni (például: templomfelszentelés, egyházi gyűlés, esküvői vagy temetési családi összejövetel).
Ha lehet, mesélj egy családtagodnak erről az eseményről, és mondd el, mit válaszolnál a következő kérdésekre. (Ha most nem tudod ezt megbeszélni egy családtaggal, akkor csak gondold át ezeket a kérdéseket.)
Mi tette rád a legmélyebb benyomást ezen az eseményen?
Milyen értékkel bír ennek az eseménynek az emlékezetben tartása?
Hogyan áldhatja meg az utódaidat 100 év múlva az, ha tudnak erről az eseményről?
Olvasd el a Tan és szövetségek 47 szakaszbevezetését és 1–3. verseit, és figyeld meg, mire hívta el az Úr John Whitmert. Mit gondolsz, miért fontos, hogy valaki írja az egyház történetét?
Kép
Revelation Book I
John Whitmer egy könyvbe másolatokat készített a Joseph Smithnek érkező kinyilatkoztatások egy részéről, ami a Kinyilatkoztatások könyve 1. nevet kapta. Ez a könyv e kinyilatkoztatások számos legkorábbi átiratát tartalmazza.
Gondolj egy olyan egyháztörténeti eseményre, amelyet inspirálónak találsz. Honnan tudsz erről az eseményről?
Azért tudunk múltbéli egyháztörténeti eseményekről, mert valaki feljegyzést készített róluk, és megőrizte ezeket napjaink és az eljövendő nemzedékek számára. Ne feledd, hogy az Úr egy korábbi kinyilatkoztatásban azt mondta, hogy „vezessetek magatok között feljegyzést” (T&Sz 21:1). Ma is van az egyházban egy történész és jegyző, akit az Első Elnökség nevez ki. Azonban a történész nem tud minden, az egyházban történő dolgot megfigyelni és feljegyezni, ezért azt az utasítást kapta, hogy gyűjtsön össze másoktól is történeteket. Általánosságban véve az egyháztagok tapasztalatai részét képezik az egyház történetének, és hatással lehetnek az eljövendő nemzedékekre.
Marlin K. Jensen a Hetvenektől, aki 2005 és 2012 között egyháztörténészként és jegyzőként szolgált, azt tanította: „Az egyház legnagyszerűbb történetei közül sok a személyes és családtörténeti feljegyzésekben található, és ezek részét képezik saját és családi örökségünknek” (“There Shall Be a Record Kept among You,” Ensign or Liahona, Dec. 2007, 31).
Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Miért fontosak a személyes feljegyzések?
Gondolj életed olyan jelentőségteljes lelki eseményeire, amelyekre szerinted érdemes emlékezni. Képzeld el, amint a gyermekeid és az unokáid elolvassák az egyik ilyen eseményről szóló személyes beszámolódat. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy mi volt ez az esemény, és válaszold meg a következő kérdéseket:
Az esemény mely részéről írnál?
Mit szeretnél, mit érezzenek és mit tudjanak meg az utódaid ezen esemény kapcsán?
Olvasd el a Tan és szövetségek 47:4-et, hogy megtudd, mit ígért az Úr John Whitmernek az arra irányuló erőfeszítéseiben, „hogy folyamatosan vezesse az egyházi feljegyzést és történetet” (T&Sz 47:3).
A Tan és szövetségek 47:4-ből tanultak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha , akkor a Lélek segíthet nekünk .
A Szentlélek az emlékezetünkbe idézhet dolgokat (lásd János 14:26), és segíthet nekünk oly módon írni az eseményekről és helyzetekről, hogy az áldás legyen a családtagjaink és mások számára az eljövendő nemzedékekben. Imádkozz a Lélek segítségéért, és élj arra érdemesen, miközben erőfeszítéseket teszel saját feljegyzéseid vezetésére.
Gondold át, hogyan tehetsz még több erőfeszítést azért, hogy személyes naplót vezess vagy feljegyezd életed fontos eseményeit, szertartásait és kapcsolatait.
Az Ohióban lakó szentek segítsenek a New York államból érkezőknek, és készüljenek örökségükre Sionban
Képzeld el, hogy az egyház egy távolabbi helyen élő tagjait természeti csapás sújtotta, és el kellett hagyniuk az otthonaikat. Az egyházi vezetők arra kértek téged és a családodat, hogy jó néhány hónapon keresztül biztosítsatok szállást ezeknek a kitelepített embereknek. Milyen kérdések és aggodalmak merülnének fel benned és a családodban? Szerinted milyen aggodalmaik és érzéseik lennének a hozzátok költözőknek?
Nézd meg a szentírásodban a 3. egyháztörténeti térképet: New York, Pennsylvania és Ohio vidéke, USA. Keresd meg a New York állambeli Palmyrát és az Ohio állambeli Kirtlandet. Körülbelül hány kilométer választja el egymástól ezeket a településeket?
1831 februárjában Joseph Smith próféta a New York állambeli Palmyrából átköltözött az Ohio állambeli Kirtlandbe. A következő néhány hónap során számos egyháztag követte őt. Ezek az egyháztagok földi javaik és forrásaik nagy részét hátrahagyva követték Isten parancsolatát és Ohióba jöttek, ahol segítségre volt szükségük. Szerinted mit várt volna el tőled az Úr, ha ekkor Ohióban élsz, és látod, amint ezek a szentek a környékedre költöznek, de nincs otthonuk és alig van miből megélniük?
Olvasd el a Tan és szövetségek 48:1–3-at, és nézd meg, mit mondott az Úr az Ohióban lévő egyháztagoknak, mit tegyenek a környékükre költöző egyháztagokért. Ezek a versek megtanítják nekünk azt a tantételt, hogy az Úr megparancsolja az utolsó napi szenteknek, hogy amijük van, azt osszák meg azokkal, akik szükséget látnak. Ezt a tantételt odaírhatod a 2. vers mellé.
Figyeld meg a Tan és szövetségek 48:3-ban, hogy az Ohió államba költöző azon szentektől, akik ezt megengedhették maguknak, az Úr elvárta, hogy vegyenek földet. Az Úr tőlünk is elvárja, hogy ha vannak forrásaink, akkor használjuk azokat, és ne hagyatkozzunk másokra.
Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Ma az egyházban milyen módokon oszthatjuk meg másokkal azt, amink van?
Miközben olvasod a következő beszámolót, melyet James E. Faust elnök az Első Elnökségből mesélt el, gondold át, hogyan tett eleget a történetben szereplő fiatalember annak a parancsolatnak, hogy adjon a javaiból a szükséget látóknak:
Kép
President James E. Faust
„Néhány évvel ezelőtt az egyik papi kvórum elhatározta, hogy egy szolgálati feladat keretében élelmiszert gyűjtenek a szűkölködők számára. Jim, az egyik pap, nagyon fellelkesedett, hogy részt vehet benne, és eldöntötte, hogy több élelmet gyűjt majd össze, mint bárki. Eljött az idő, hogy a papok összegyűljenek a kápolnában. Mindannyian egyszerre indultak el, és egy megadott időben tértek vissza később, aznap este. Mindenki meglepetésére Jim talicskája üres volt. Igen [csendesnek] tűnt, néhány fiú pedig kinevette őt. Ezt látván, és tudván, hogy Jimet érdeklik az autók, a tanácsadó így szólt: »Gyere ki velem, Jim! Szeretném, ha megnéznéd az autómat. Valami baj van vele.«
Amikor kiértek, a tanácsadó megkérdezte Jimtől, hogy feldúlt-e. Jim így válaszolt: »Nem, nem igazán. De amikor kimentem élelmiszert gyűjteni, valóban sokat szereztem. Tele volt a talicskám. Miközben visszafelé jöttem a kápolnához, megálltam egy nem egyháztag [hölgy] otthonánál, aki elvált, és az egyházközségünk határain belül lakik. Bekopogtattam hozzá és elmagyaráztam, mit készülünk tenni, ő pedig behívott. Elkezdett szétnézni, hogy mit adhatna oda nekem. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és láttam, hogy alig volt benne valami. A konyhaszekrény üres volt. Végül talált egy kis barackkonzervet.
Alig hittem a szememnek. Ott szaladgált az a sok kisgyermek, akiket meg kellett etetnie, ő meg nekem adta a barackkonzervet. Elvettem, beletettem a talicskámba, és továbbmentem. Körülbelül az utca felénél járhattam, amikor meleg érzés töltötte el az egész testemet, és tudtam, hogy vissza kell mennem ahhoz a házhoz. Odaadtam neki az összes élelmiszert.«
A tanácsadó így szólt: »Jim, soha ne felejtsd el, milyen érzéseid voltak ma este, mert ez az, amiről szól az egész.«” (Lelki táplálék.Liahóna, 2006. nov. 54.).
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Szerinted mi történt Jimmel, amikor úgy érezte, hogy vissza kellene mennie?
Szerinted mit értett a tanácsadó – Jim érzésére utalva – az alatt, hogy „ez az, amiről szól az egész”?
Találd ki egy módját annak, hogyan tudnál segíteni kielégíteni valaki másnak a szükségleteit, talán annak megosztásával, amid van. Segíthetsz például egy családtagodnak, egy barátodnak, valakinek az egyházi osztályodban vagy kvórumodban, illetve valakinek a szomszédságodban vagy az iskoládban. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, mit fogsz tenni, amivel segítesz annak, akire gondoltál, majd hajtsd végre a tervedet.
A Tan és szövetségek 48:4–6-ban az Úr kifejtette arra vonatkozó akaratát, hogy a szentek készüljenek fel arra, hogy majd földet vásároljanak, amikor kinyilatkoztatja Sion városának, az Új Jeruzsálemnek a helyét. Az Úr arra kérte őket, hogy előkészületként e város alapjainak lerakásához, tegyenek félre minden pénzt, amit csak tudnak.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban: