1836. január 21-én Joseph Smith próféta a majdnem kész Kirtland templom egyik felső szobájában összegyűlt az Első Elnökségben szolgáló tanácsosaival, valamint édesapjával, id. Joseph Smithszel. Ennek alkalmával a Próféta látomást látott a celesztiális királyságról, és hallotta, amint az Úr kijelenti, hogy mi módon fogja megítélni azokat, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg. Warren Parrish, Joseph Smith akkori írnoka jegyezte fel a látomást a Próféta naplójába. Később e látomás feljegyzése a 137. szakaszként bekerült a Tan és szövetségekbe.
Joseph Smith látomást lát a celesztiális királyságról
Gondolj a legfontosabb emberekre az életedben. Miért van számodra különös jelentőségük?
Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy miért fontos számodra tudni azt, hogy azoknak, akiket szeretsz, haláluk után lehetőségük lesz a celesztiális királyságban élni.
A Tan és szövetségek 137 Joseph Smith próféta beszámolóját tartalmazza egy olyan látomásról, melyben látta a celesztiális királyságot.
Olvasd el a Tan és szövetségek 137:1–4-et, és keresd meg a celesztiális királyságot leíró szavakat és kifejezéseket. Próbáld meg elképzelni, milyen lehet ott lenni a celesztiális királyságban.
Joseph Smith örült, hogy néhány családtagját látta a celesztiális királyságban. Olvasd el a Tan és szövetségek 137:3, 5–6-ot, és nézd meg, hogy kiket látott Joseph Smith a celesztiális királyságban.
Joseph szülei ekkor még éltek; sőt, édesapja ott volt vele egy helyiségben e látomás alatt. Ez azt jelzi, hogy a látomás nem azokat mutatta meg, akik már ott voltak a celesztiális királyságban, hanem azokat, akik végül ott lesznek.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
A Tan és szövetségek 137:6 szerint min csodálkozott el Joseph Smith, amikor látta fivérét, Alvint a celesztiális királyságban?
Szerinted még mit érezhetett Joseph, amikor látta Alvint a celesztiális királyságban?
Kép
Alvin Smith’s gravestone
Alvin Smith, a Próféta fivére 1823. november 19-én halt meg, még az egyház megszervezése előtt
Joseph Smith próféta szerette és nagyra becsülte legidősebb bátyját, Alvint. Alvin is szerette Josephet, és támogatta őt, amikor arra készült, hogy átvegye az aranylemezeket Moróni angyaltól. 1823 novemberében, amikor Alvin 25 éves volt, Joseph pedig 17, Alvin hirtelen nagyon beteg lett. Amint egyre rosszabbra fordult az állapota, és nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan meg fog halni, ezt tanácsolta Josephnek: „Légy jó fiú, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megkapd azokat a feljegyzéseket. Légy hithű az útmutatások követésében és minden parancsolat betartásában, amit adnak neked” (idézi: Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 423.).
Alvin halála nagy bánattal sújtotta a Smith családot. „A család felkért egy presbiteriánus lelkipásztort a New York állambeli Palmyrában, hogy végezze el a temetési szertartást. Mivel Alvin nem volt a lelkipásztor gyülekezetének a tagja, a lelkész kijelentette a beszédében, hogy Alvin nem szabadulhat meg. William Smith, Joseph öccse, így emlékezett vissza: »[A lelkipásztor]… nagyon világosan célzott rá, hogy [Alvin] a pokolra jutott, mert Alvin nem volt egyháztag, de jó fiú volt, és ez apámnak nem tetszett«” (Tanítások: Joseph Smith. 423., 425.).
Az Úr kinyilatkoztatja, hogyan fogja megítélni azokat az embereket, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg
Amikor Joseph Smith próféta elgondolkozott rajta, hogy miként léphetett be Alvin keresztelkedés nélkül a celesztiális királyságba, az Úr válaszolt neki. Tanulmányozd a Tan és szövetségek 137:7–8-at, és keresd ki, milyen tant tanított az Úr, hogy segítsen Josephnek megérteni, miért léphet be Alvin a celesztiális királyságba.
Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy milyen tant találtál a Tan és szövetségek 137:7–8-ban, és válaszolj a következő kérdésre: Miként jelenthet ez a tan vigaszt azok számára, akiknek szerettei az evangélium ismerete nélkül haltak meg?
Az Úr a Tan és szövetségek 137:7–8-ban található tant még azt megelőzően nyilatkoztatta ki, hogy a halottakért való keresztelkedés tanát kinyilatkoztatta volna. A következő leckék során tanulmányozol majd a halottakért való keresztelkedésről szóló kinyilatkoztatásokat.
A halottakra vonatkozó ezen kinyilatkoztatás részeként az Úr arról is tanított, hogy mi módon ítél majd meg minden embert. Olvasd el a Tan és szövetségek 137:9-et, és egészítsd ki a következő mondatot: Az Úr és szerint fog megítélni bennünket.
A szentírás-tanulmányozási naplódban saját szavaiddal magyarázd el, hogy szerinted miért fontosak a vágyaink és a cselekedeteink is.
Hogy jobban megértsd, miként ítél majd meg minket az Úr a cselekedeteink és a vágyaink szerint, tanulmányozd a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Dallin H. Oaks
„Biztosak vagyunk benne, hogy ártatlannak találtatunk Isten törvénye szerint, ha csupán tartózkodunk a gonosz cselekedetektől? Mi van akkor, ha gonosz gondolatok és vágyak foglalkoztatnak minket?
Vajon a gyűlölködő érzések észrevétlenül maradnak az ítélet napján? És az irigység? A kapzsiság?
[…] Az ilyen kérdésekre adott válaszaink azt a – mondhatni – rossz hírt szemléltetik, hogy nyilvánvaló cselekedetek nélkül, csupán érzések és szívünk vágyai által is követhetünk el bűnt.
Van azonban jó hír is. Isten törvénye értelmében akkor is jutalmat érdemel az igazlelkűségünk, ha nem volt lehetőségünk az ilyen áldásokhoz általában kapcsolódó cselekedetek megtételére.
Amikor valaki tényleg meg akart tenni valamit az apósomért, de aztán a körülmények megakadályozták ebben, ő ezt mondta: »Köszönöm! A jó szándékot tettnek veszem.« Hasonlóképpen, hitem szerint Mennyei Atyánk el fogja fogadni szívünk igaz vágyait az olyan tettek helyett, amelyek véghezvitele egyszerűen nem lehetséges” (“The Desires of Our Hearts” [Brigham Young University devotional, Oct. 8, 1985], 4; speeches.byu.edu).
A következő négy példa segíthet neked jobban megérteni a Tan és szövetségek 137:7–8-ban talált tant. Mindegyik példa kapcsán válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban ezt a kérdést: Hogyan szemlélteti ez a példa mind a vágyaink, mind pedig a cselekedeteink fontosságát?
Egy egyháztagban igazlelkű vágy él arra, hogy a templomban kössön házasságot. Egész életén keresztül hűségesen szolgál az egyházban, majd annak lehetősége nélkül hal meg, hogy házastárshoz pecsételjék a templomban.
Egy fiatalember eltökélten betartja a keresztelési szövetségeit és végzi kötelességeit az ároni papságban. A középiskola elvégzése után nagyon vágyik rá, hogy teljes idejű missziót szolgálhasson, azonban ez egy testi fogyatékosság miatt lehetetlen számára.
Egy fiatal nő haragszik egy másik fiatal nőre. Barátságosnak tetteti magát, de titokban azt reméli, hogy rossz dolgok érik majd ezt a másik fiatal nőt.
Egy fiatal férfinak kéjvágyó gondolatai vannak, és nem keresi az Úr segítségét abban, hogy változtasson helytelen gondolatain és érzésein.
Gondold át, mit jelent számodra annak tudata, hogy a cselekedeteid, valamint szívbéli vágyaid szerint leszel megítélve.
Olvasd el a Tan és szövetségek 137:10-et, és jelöld meg, milyen igazságot tanít azon gyermekek vonatkozásában, akik a felelősségre vonhatóság kora előtt halnak meg.
Kép
Joseph and Emma with infant
Amikor Joseph Smith megkapta ezt a Tan és szövetségek 137:10-ben található kinyilatkoztatást, a feleségével, Emmával, már négy gyermekük halálát elszenvedték, köztük egyik örökbe fogadott gyermekükét is. Később még két gyermekük halt meg. Gondolj bele, milyen vigaszt jelenthet az ebben a versben kinyilatkoztatott tan azoknak a családoknak, akik gyermekük elvesztését gyászolják.
Hogyan segít neked ez a tan növelni az Istenbe vetett hitedet? Szerinted miért fontos bízni Isten tervében, amikor csecsemőkorban halnak meg gyermekek?
Kép
Joseph Smith
Joseph Smith próféta azt tanította a kisgyermekek halálával kapcsolatban: „Az Úr sokat elvisz, már csecsemőkorban is, hogy elkerülhessék az ember irigységét, és a jelen világ gyötrelmeit és gonoszságait; túl tiszták, túl szeretetre méltóak voltak ahhoz, hogy a földön éljenek; ezért, ha jól megfontoljuk, ahelyett, hogy gyászolnánk, örvendezésre van okunk, amiért megszabadultak a gonosztól, és hamarosan ismét velünk lesznek” (Tanítások: Joseph Smith.183.).
Kép
President Wilford Woodruff
Wilford Woodruff elnök azt tanította: „Felmerülhet a kérdés bennem és bennetek: »Miért vette el az Úr a gyermekeimet?« Ennek azonban én nem vagyok a megmondhatója, hiszen nem tudom; az Úr kezében van, és ez így van a világ teremtése óta egészen mostanáig. A gyermekek elvétetnek kisdedként, aztán a lelkek világába jutnak. Lejönnek ide, és betöltik eljövetelük célját, vagyis földi porhüvelyt öltenek magukra. Eljönnek, hogy próbára tétessenek és örökséget kapjanak a földön; testet kapnak, vagyis porhüvelyt, ez a porhüvely pedig megőriztetik számukra, és a feltámadás hajnalán lelkük és testük újra egyesülni fog; és csakúgy, ahogy itt különféle életkorú gyermekeket látunk egy családban, a szoptatós kisdedtől egészen a felnőttig, úgy lesz ez a családi szervezettel a celesztiális világban is. Gyermekeinket vissza fogjuk kapni, ahogy el lettek temetve, ha mi, a szüleik, megtartjuk a hitet, és érdemesnek bizonyulunk az örök élet elnyerésére; ha azonban mi magunk nem bizonyulunk ilyennek, gyermekeink akkor is megtartatnak, és celesztiális dicsőséget fognak örökölni. Ez az én nézetem mindazokkal a kisdedekkel kapcsolatban, akik meghalnak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2005]. 85–86).
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Mit tanultál a Tan és szövetségek 137 tanulmányozásából az Úr arra irányuló erőfeszítéseiről, hogy minden embernek lehetőséget adjon a celesztiális királyságban való életre?
Miért fontosak számodra ezek az igazságok?
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 137-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: