Amint azt a 2. nap leckéjének bevezetésében olvashattad, Joseph Smith próféta a Tan és szövetségek 42-ben található kinyilatkoztatást az Úr azon korábban tett ígéretének beteljesüléseként kapta, „mely szerint a »törvény« Ohióban adatik majd meg” (T&Sz 42 szakaszbevezetés). A Tan és szövetségek 4230–93. verseit tárgyaló e második leckéből megtudod, hogy az Úr olyan anyagi, gazdasági és lelki vonatkozású törvényeket fedett fel, melyek megmutatták a szenteknek, hogyan segítsenek a szegényeknek, hogyan finanszírozzanak különböző egyházi vállalkozásokat, és hogyan segítsenek az Ohióba érkező többi szentnek.
A Tan és szövetségek 42:30–42 az Úr felajánlás-törvényét tartalmazza. Hogy jobban megismerd és megértsd e törvényt, az lesz a feladatod, hogy készülj fel, majd tarts az ezekben a versekben található felajánlás törvényéről egy tanítást valamelyik családtagodnak vagy barátodnak. A mai lecke folyamán később lehetőséged nyílik arra, hogy feljegyezd a szentírás-tanulmányozási naplódba, milyen élményben volt részed.
Ragasztószalag vagy jelölőfilc segítségével húzz vonalat hat üvegpohárra. (Ha lehet, használj átlátszó üvegből készült poharakat.) Minden poháron legyen más magasságban ez a csík. Rejtsd el vagy takard le a poharakat, hogy akit tanítasz, ne lássa őket.
Szerezz egy kancsót, melyben bőven elegendő víz van ahhoz, hogy minden pohárba önts a csíkig. (Ha lehet, tegyél a vízbe ételszínezéket.)
Mutasd meg a kancsót annak, akit tanítasz, és mondd el, hogy a víz egy közösség vagyonának és javainak összességét jelképezi. Magyarázd el, hogy 1831 februárjában az Ohio állambeli Kirtlandben lévő egyháztagoknak gondoskodniuk kellett a szegényekről, segíteniük kellett azokat az új letelepedőket, akik nagy áldozatok árán gyűltek Ohióba, és az egyházi vállalkozásokat is finanszírozniuk kellett.
Kérd meg a tanulódat, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:30-at, és nézze meg, mit nyilatkoztatott ki az Úr a szegényeket illetően. Kérd, hogy jelölje meg az ajánld fel szókapcsolatot.
Kép
D. Todd Christofferson elder
Olvasd fel a felajánlás szó következő meghatározását D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „A [felajánlás] azt jelenti, hogy valamit szent célok érdekében elválasztunk vagy szentnek nyilvánítunk” (Egy szolgálatnak szentelt élet.Liahóna, 2010. nov. 16.).
Megkérheted a tanulódat, hogy írja oda ezt a meghatározást a szentírása margójára a 30. vers mellé.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 42 egy olyan törvény tantételeit tartalmazza, melyet a felajánlás törvényének nevezünk. Hogy segíts a tanulódnak megérteni ezeket az alapvető tantételeket, felolvashatod a következő magyarázatot ifj. J. Reuben Clark elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President J. Reuben Clark Jr.
„[A felajánlás törvényének] alapvető tantétele az, hogy amink csak van, az mind az Úré; ennélfogva az Úr az általunk birtokolt javak bármely részét vagy akár egészét is elkérheti tőlünk, hiszen az Övé” (in Conference Report, Oct. 1942, 55).
Kérd meg a tanulódat, hogy foglalja össze, mit tanít a Tan és szövetségek 42:30 a szegények és a szükséget látók iránti felelősségünkről. (A tanulód válasza tükrözheti a következő tantételt: Törődnünk kell a szegényekkel és a szükséget látókkal. Buzdítsd, hogy jelölje meg ebben a versben azokat a szavakat vagy kifejezéseket, melyek ezt a tantételt tanítják.)
Mutasd meg a jelöléssel ellátott üres üvegpoharakat, és kezdj beléjük vizet tölteni a kancsóból. Az egyik pohárban érjen pont a csíkig a víz, háromban önts a csík fölé, kettőben pedig csak a csík alá. Mondd el, hogy a poharakon lévő csíkok különböző családok szükségleteit és igazlelkű vágyait jelképezik. Például annak a családnak a szükségletei, ahol csak egy gyermek van, különbözhetnek azon családétól, ahol öt gyermek van. Mondd el, hogy a víz az egyes családok javait és rendelkezésre álló forrásait jelképezik. Azok a poharak, amelyekben a víz nem ér el a csíkig, olyan családokat jelképeznek, ahol a rendelkezésükre álló pénz vagy javak nem elegendőek a szükségleteikre.
Olvasd fel a Tan és szövetségek 42:31-et, és kérd meg a tanulódat, hogy a szentírásában kövesse a szöveget, majd tedd fel a következő kérdéseket:
E szentek számára mi volt a felajánlás törvénye szerinti élet első lépése? (Hogy adják oda javaikat – a pénzüket, az ingóságaikat és az ingatlanjaikat – a püspöknek.)
Kinek adunk még azzal, hogy a szegényeknek adunk? (Az Úrnak.)
Annak szemléltetéseként, hogy az egyház tagjai felajánlják az egyháznak a vagyonukat, öntsd vissza a poharakban lévő vizet a kancsóba.
Kérd meg a tanulódat, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:32-t, és nézze meg, mi volt a felajánlás szerinti élet második lépése. Azután kérdezd meg:
Mi volt a felajánlás törvénye szerinti élet második lépése? (Minden család a szükségleteinek megfelelően részt kapott a rendelkezésre álló forrásokból a püspöktől.)
Mondd el, hogy miután az egyháznak adták, vagyis felajánlották a javaikat, a családok szükségleteik szerint kaptak vissza javakat. Ez a rész lett a család saját tulajdona. A családok sáfárok voltak a tulajdonuk felett, és legjobb belátásuk szerint használhatták azt, azonban ezért felelősséggel tartoztak Istennek.
A kancsóból önts vizet minden pohárba a csíkig. Magyarázd el, hogy a felajánlás törvényében minden család a szükségletei és az igazlelkű vágyai szerint kapott javakat. Ezeket a döntéseket a püspök és a családfő közösen tanácskozva hozta meg. A családok felismerték, hogy Istentől kapott ajándék az, amivel rendelkeznek, mely felett ők sáfárok, és felelősséggel tartoznak azért, hogy amit kaptak, azzal az Úr királyságának építését segítsék elő.
Mutass rá a kancsóban maradt vízre. Kérd meg a tanulódat, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:33–35-öt, és nézze meg, mire szolgált a felajánlott javak „maradéka”, vagyis a felesleg. Azután tedd fel a következő kérdéseket:
Milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mihez kezdjenek a maradék javakkal? (Használják a szegények megsegítésére, egyházi épületek finanszírozására, és azon egyháztagok megsegítésére, akik szükséget látnak.)
A 34. versből tanultak alapján szerinted mit jelképez a kancsó? (A tárházat.)
Kérd meg a tanulódat, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:38-at, és keressen egy olyan igazságot, mely a körülményeiktől függetlenül segít az egyéneknek abban, hogy vágyjanak a felajánlás törvénye szerint élni. Azután kérdezd meg:
Milyen tantételt tanít az Úr azzal kapcsolatban, hogy tegyünk jót másokkal? (A válasz tükrözze a következő tantételt: Amennyiben jót teszünk másokkal, az Úrral tesszük azt. Megkérheted a tanulódat, hogy jelölje meg ezt az igazságot a szentírásában.)
Hogyan segíthetett ez az igazság a szenteknek abban, hogy hajlandóak legyenek javaik felajánlására? A te életedben hogyan segíthet ennek a tantételnek a szem előtt tartása?
Érezted-e már úgy, hogy másokat segítve az Urat szolgálod? Mikor?
Mondd el, hogy bár ma nem kaptunk parancsot a felajánlás törvénye szerinti életre oly módon, ahogyan a korai szentek, a törvény azért ma is érvényben van. Olvasd fel a következő idézetet Spencer W. Kimball elnöktől, és kérd meg a tanulódat, hogy figyelje meg, mit jelent ma számunkra a felajánlás törvénye szerint élni: „A felajánlás azt jelenti, hogy időnkből, tehetségeinkből és javainkból adva gondoskodunk a – lelki vagy fizikai – szükséget látókról, és építjük az Úr királyságát” (“Welfare Services: The Gospel in Action,” Ensign, Nov. 1977, 78).
Buzdíthatod a tanulódat, hogy írja oda ezt a meghatározást a szentírása margójára a 30. vers környékére. Miután felolvastad az idézetet Spencer W. Kimball elnöktől, kérdezd meg:
Milyen időd, tehetségeid és javaid vannak, amelyeket a szükséget látók megsegítésére fordíthatnál?
Mesélj egy olyan alkalomról, amikor áldásban részesített az, hogy valaki az idejét, a tehetségeit vagy a javait feláldozva segített neked. Tégy bizonyságot annak fontosságáról, hogy jót tegyünk másokkal. Ha végeztél, mindenképp köszönd meg a tanulódnak, hogy részt vett az órádon.
Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba annak a nevét, akit tanítottál, és a dátumot is, amikor ezt a feladatot elvégezted. Írd le, szerinted mi ment jól és mi okozott nehézséget számodra a tanítás során. Azt is írd le, milyen áldásokban részesültél már, amikor azon tantétel szerint éltél, melynek értelmében amennyiben jót teszünk másokkal, az Úrral tesszük azt.
Az Úr tanácsokat ad a halálra és a gyógyulásra vonatkozóan
A Tan és szövetségek 42:43–55-ben az Úr a halálról és a gyógyulásról tanított. Elmagyarázta, hogy a halál édes azok számára, akik Őbenne halnak meg, azonban keserű azok számára, akik nem. Azt is mondta, hogy aki beteg, „az ápoltassék teljes gyengédséggel” (T&Sz 42:43), és kapjon papsági áldást. Lesznek, akik a Jézus Krisztusba vetett hitük által meggyógyulnak (lásd T&Sz 42:48).
Az Úr további szentírások és kinyilatkoztatás kijelentését ígéri Joseph Smithnek
A Tan és szövetségek 42:56–69-ből Joseph Smith próféta megtudta, hogy az Úr továbbra is ad majd neki kinyilatkoztatást, amennyiben ő törekszik arra. Olvasd el a Tan és szövetségek 42:61-et, és keress egy, a kinyilatkoztatás elnyerésére vonatkozó tantételt. Ma a vezetőink a folyamatos kinyilatkoztatás tantétele szerint vezetik és irányítják az egyházat.
Írj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy „ha…, akkor…” kijelentést, mely a 61. versben található tantételt fejezi ki.
A papsági vezetők utasításokat kapnak azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek azokkal az egyháztagokkal, akik súlyos bűnt követnek el
A Tan és szövetségek 42:70–87 tartalmaz néhány, az egyházi fegyelmezést irányító alapelvet és törvényt. Olvasd el a Tan és szövetségek 42:78-at, és jelöld meg, milyen parancsolatot ad az Úr az egyház minden egyes tagjának.
Az Úr utasításokat ad a szenteknek a személyes sérelmek megoldásával kapcsolatban
Gondolj egy olyan alkalomra, amikor láttad, hogy valaki megbántódik egy másik személy szavai vagy tettei miatt. Olvasd el a Tan és szövetségek 42:88–89-et, és keresd ki az Úr arra vonatkozó utasításait, hogy mit tegyünk, ha valaki megbánt minket.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Mi az első teendőnk akkor, ha valaki megbánt minket?
Szerinted miért segíthet ez a megközelítés?
A Tan és szövetségek 42:90–91-ből megtudjuk, hogy bizonyos nyíltan elkövetett bűnök vagy vétkek esetében megfelelő nyilvános vallomástételre vagy dorgálásra van szükség. A Tan és szövetségek 42:92–93-ból a következő tantételt tanuljuk: A négyszemközti sérelmeket négyszemközt kell megoldani.
Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy szerinted miért a legjobb négyszemközt megoldani a négyszemközti sérelmeket.
Bátorságot igényel odamenni valakihez, aki megbántott. Imádkozz Mennyei Atyánk segítségéért, miközben megpróbálod helyénvalóan megoldani a másokkal szemben fennálló ellenérzéseidet.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban: