Tan és szövetségek 75

Bevezetés

Egy egyházi konferencián 1832. január 25-én Joseph Smith próféta két kinyilatkoztatást kapott. Mindkettő a Tan és szövetségek 75-ben található. Az első kinyilatkoztatás, amelyet az 1–22. versek jegyeznek fel, azon elderek egy csoportjához szól, akik misszionáriusi szolgálatra jelentkeztek. Az Úr útmutatást adott ezeknek az eldereknek a misszionáriusi kötelességeiket illetően, továbbá misszionáriustársakat jelölt ki számukra. A második kinyilatkoztatást, amelyet a 23–36. versek jegyeznek fel, egy másik csoport elder kapta, akik tudni kívánták az Úr őket illető akaratát. Az Úr arra utasította ezeket az eldereket, hogy biztosítsák családjuk ellátását, majd fogadják el az evangélium hirdetésére szólító elhívást.

Tan és szövetségek 75:1–5

Az Úr üzenete azoknak, akik prédikálni kívánják az evangéliumot

Hány év múlva éred el azt a kort, hogy teljes idejű misszióba mehess? Ha a teljes idejű misszió szolgálatának lehetőségére gondolsz, milyen áldásokról feltételezed, hogy el fogod nyerni az evangélium megosztása által? Az itt rendelkezésre álló helyre írj le néhány ilyen áldást:

Amint azt a Tan és szövetségek 75 feljegyzi, az Úr sok áldást ígért azoknak, akik elhívást kapnak Tőle az evangélium prédikálására. Utasításokat is adott, hogy segítsen nekik sikerrel járni. Olvasd el a Tan és szövetségek 75:1–4-et, és nézd meg, mit akart az Úr, mit tegyenek az elderek, miközben az evangéliumot prédikálják. Be is jelölheted a szentírásodban, amit találsz.

Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba, hogy szerinted miért fontos a misszionáriusoknak oly módon prédikálniuk az evangéliumot, ahogyan azt az Úr ezekben a versekben felvázolta.

Olvasd el a Tan és szövetségek 75:5-öt, és nézd meg, mit ígért az Úr az eldereknek, ha hithűen prédikálják az evangéliumot. Hasznos lehet, ha tudod, hogy a kéve szó levágott és kötegekbe rendezett gabonára utal. A „sok kéve” bőséges aratást jelent. Szerinted mit jelképezhetnek a misszionáriusi munkában a kévék?

Amellett az áldás mellett, hogy elnyerjük munkánk gyümölcsét, amikor megosztjuk az evangéliumot, az Úr örök áldásokat is ígért a Tan és szövetségek 75:5-ben. Miként buzdíthat téged az evangélium megosztására az Úr 5. versben található ígérete?

Az 5. versből tanultak alapján egészítsd ki a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő tantételt: Ha hűségesek vagyunk az evangélium hirdetésében, akkor az Úr megáld minket…

Tan és szövetségek 75:6–22

Az Úr elhívja és utasításokkal látja el a misszionáriuspárokat

Miután az Úr utasításokat és ígéreteket adott a missziós szolgálatra készülő eldereknek, párokba rendelte őket, és minden párnak konkrét utasításokat adott.

Olvasd el a Tan és szövetségek 75:6–12-t, hogy megtudd, ki volt az első páros, és milyen ígéretet adott nekik az Úr, ha hűségesen hirdetik az evangéliumot.

Hasznos lehet, ha tudod, hogy 1831. október 29-én William E. McLellin elhívást kapott, hogy missziót szolgáljon az Amerikai Egyesült Államok keleti részén, és Samuel H. Smitht hívták el misszionáriustársának (lásd T&Sz 66:5–8). William először elfogadta ezt az elhívást, de a missziója korábban véget ért, és 1831 decemberének végén visszatért az Ohio állambeli Kirtlandbe. Ahogy azt a Tan és szövetségek 75:6–12 feljegyzi, az Úr megdorgálta William E. McLellint a zúgolódásáért, visszavonta a keleti államokba szóló elhívását, és elhívta helyette Orson Hyde-ot Samuel Smith társaként. Mindezek ellenére az Úr könyörületesen egy másik elhívást adott Williamnek, hogy hirdesse az evangéliumot az Amerikai Egyesült Államok déli részén, Luke Johnson társaként. William elfogadta a szolgálatra szólító elhívást, de nem szolgált hűséggel, és nemsokára azt állította, hogy túlságosan beteg ahhoz, hogy folytassa a misszióját. A missziója elhagyása után az Ohio állambeli Hirambe utazott, és feleségül vette Emiline Millert.

Olvasd el a Tan és szövetségek 75:11, 13–14-et, és figyeld meg, milyen ígéretet ismételt el az Úr ezeknek a misszionáriustársaságoknak, amennyiben hűségesek lesznek az evangélium hirdetésében. Meg is jelölheted azokat a kifejezéseket ezekben a versekben, melyek biztosítanak arról, hogy ha hűségesek vagyunk az evangélium hirdetésében, akkor velünk lesz az Úr.

Írj a szentírás-tanulmányozási naplódban egy olyan élményről, melyben neked vagy egy ismerősödnek volt része, és amely biztosít arról, hogy az Úr velünk lesz, ha hűségesen megosztjuk másokkal az Ő evangéliumát.
Képzeld el, hogy van egy olyan barátod vagy családtagod, aki nehézségekkel küszködik a teljes idejű missziós szolgálata alatt. A mai lecke során tanult tantételeket felhasználva írj a szentírás-tanulmányozási naplódban az illetőnek egy bátorító levelet. Leveledben mondd el, mit tehetnek a misszionáriusok azért, hogy még hithűbben hirdessék az evangéliumot, és milyen áldásokat kaphatnak azok, akik így tesznek. (Ha ismersz teljes idejű misszionáriust, akkor neki is írhatod ezt a levelet, majd pedig a szentírás-tanulmányozási naplódba feljegyezheted, hogy ezt tetted.)

Gordon B. Hinckley misszionáriusként Angliában, épp a londoni Hyde Parkban prédikál

Kihívásokkal is szembesülhetünk, amint erőfeszítéseket teszünk az evangélium hithű megosztásáért. Egy Gordon B. Hinckley elnökről szóló cikkben Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából írt arról, milyen lelki tusában volt része Hinckley elnöknek, amikor fiatal misszionáriusként szolgált Angliában:

„Hinckley eldert is érték olyan csalódások, amelyekkel gyakran szembesülnek az új országba, új körülmények közé érkező misszionáriusok. Fizikailag sem érezte jól magát, és így emlékszik vissza arra, amikor elment az első utcai gyűlésére…: »Nagyon meg voltam rémülve. Felléptem a kicsi emelvényre, és végignéztem az összegyűlt tömegen. […] Elég fenyegetőnek és morcosnak tűntek, de azért valahogyan csak végigbukdácsoltam a mondanivalómon.«

Teljesen lehangoltan, misszionáriusi próbálkozásaiban nem járva sikerrel Gordon levelet írt apjának, mondván: »Csak a saját időmet és a te pénzedet pocsékolom. Semmi értelmét nem látom annak, hogy itt maradjak.« Idővel gyengéd, de velős válasz jött az apjától. A levélben ez állt: »Kedves Gordon! Megkaptam [ekkor és ekkor keltezett] leveled. Mindössze egy javaslatom van. Feledkezz el magadról, és láss munkához! Szeretettel: Apád.«

Hinckley elnök azt mondja erről a pillanatról: »Átgondoltam a válaszát, és másnap reggel a szentírás-tanulmányozásunk során az Úr e nagyszerű kijelentését olvastuk: ‘Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt’ (Márk 8:35).

Ez az egyszerű kijelentés, ez az ígéret megérintett. Letérdeltem és szövetséget kötöttem az Úrral, hogy megpróbálok elfeledkezni magamról, és munkához látok. Életem legfontosabb döntése napjaként tartom számon ezt. Minden jó, amely azóta történt velem, visszavezethető az ekkor meghozott döntésemre«” (“President Gordon B. Hinckley: Stalwart and Brave He Stands,” Ensign, June 1995, 8.)

Amint azt a Tan és szövetségek 75:15–22 feljegyzi, az Úr arra utasította a misszionáriusokat, hogy áldják meg azokat az otthonokat, amelyek befogadják őket, valamint azt is megtanította nekik, hogy miként cselekedjenek, amikor visszautasítják őket azok, akikkel megosztották az evangéliumot. Ma a misszionáriusok nem rázzák le a port a lábukról azok elleni bizonyságként, akik elutasítják őket.

Tan és szövetségek 75:23–29

Az Úr elmondja, hogyan kell támogatni azok családját, akik missziót szolgálnak

A Tan és szövetségek 75 második kinyilatkoztatása, melyet a 23–36. versek jegyeznek fel, az elderek egy másik csoportja részére adatott. Az egyház kezdeti éveiben sok olyan férfit hívtak el misszionáriusi szolgálatra, akiknek felesége és gyermekei voltak, akik tőle függtek anyagilag. A misszionáriusi elhívás elfogadása nagy áldozatot követelt az egész családtól. Az elderek egyik magától értetődő aggodalma az volt, hogy mi lesz a családjukkal, ha elfogadják az elhívást, hogy otthonuktól távol prédikálják az evangéliumot.

Olvasd el a Tan és szövetségek 75:24–28-at, és keresd ki az Úr utasításait azon elderek számára, akikre szükség volt az evangélium prédikálásában, azonban családjuk volt, akikről gondoskodniuk kellett.

Ezekben a versekben azt mondta az Úr, hogy az egyház segítsen a családnak, ha az apa vagy férj elfogadja a misszió szolgálatára szólító elhívást. Figyeld meg a 26. versben, mire szólította fel az Úr az eldereket, mit tegyenek, miután találtak olyan helyet, ahol a családjuk megkapja a szükséges támogatást.

A 28. versben az Úr azt mondta azoknak az eldereknek, akik nem tudtak más ellátási formát találni a családjuknak, hogy nekik nem kell elutazniuk, és biztosította őket arról, hogy nem fogják elveszíteni az örök élet elnyerésének lehetőségét. Ezektől az elderektől azonban elvárták azt, hogy helyben munkálkodjanak az egyházért.

Olvasd el a Tan és szövetségek 75:29-et, és nézd meg, milyen tanácsot adott az Úr mindezen férfiaknak. Hasznos lehet, ha tudod, hogy a tétlenkedő olyan valaki, aki nem hajlandó dolgozni; a „legyen szorgalmas, minden dologban” pedig azt jelenti, hogy legyen állhatatos, kitartó, figyelmes, és dolgozzon keményen.

Meg is jelölheted a 29. versben az Úr azon utasítását, mely a következő tantételt tanítja: Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy legyünk szorgalmasak minden dologban.

Gondold át életed azon területeit, ahol úgy érzed, szorgalmasabb lehetnél. Egy külön papírlapra írj le célként egyvalamit, amit meg fogsz tenni azért, hogy szorgalmasabb legyél. Tedd ki ezt a célt valahova, ahol naponta szem előtt van. Ha végeztél ezzel, írd be a szentírás-tanulmányozási naplódba: Leírtam, mi a célom, és kitettem valahova, ahol naponta szem előtt van.

Tan és szövetségek 75:30–36

Az Úr kijelöli az eldereket, akik misszionáriustársakként fognak szolgálni

A Tan és szövetségek 75-ben feljegyzett második kinyilatkoztatás végén az Úr misszionáriuspárokba rendezte az elderek ezen csoportját.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 75-öt, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: