Különleges élmények
Az életen át való személyes utazásunk sok különleges tapasztalatot tartogat a számunkra, melyek hitünk és bizonyságunk építőköveivé válnak.
Szeretném tanúbizonyságomat tenni ezen a különleges napon arról, hogy Thomas S. Monson elnök az Úr prófétája a földön. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy az általános konferencián beszélhetek.
Hálás vagyok, akárcsak ti, azért az élményért, hogy e történelmi konferencián, annak rendje és módja szerint támogathatjuk új prófétánkat, az Első Elnökséget és az egyház más vezetőit.
Ez az esemény megerősíti bizonyságainkat és növeli hitünket a tudásban, mely szerint ez valóban az Úr igaz és élő egyháza.
Az életen át való személyes utazásunk sok különleges tapasztalatot tartogat a számunkra, melyek hitünk és bizonyságunk építőköveivé válnak. Ezek a tapasztalatok teljesen különböző módokon és előre nem látható időpontokban érnek bennünket. Lehetnek erőteljes, lelki események vagy a megvilágosodás röpke pillanatai. Néhány tapasztalat komoly kihívásként érkezik majd, és nehéz megpróbáltatásként, mely próbára teszi a képességünket, hogy miként kezeljük azt. Bármi legyen is az a tapasztalat, lehetőséget ad a személyes növekedésre, nagyobb bölcsesség megszerzésére és sok esetben a másokért végzett még együtt érzőbb és szeretetteljesebb szolgálatra. Amint az Úr megnyugtató módon kijelentette Joseph Smith prófétának, miközben ő az egyik legfontosabb próbatételén ment át a Liberty börtönben: „mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd” (T&Sz 122:7).
Ahogy gyűlnek a tapasztalataink az életben, azok egymást erősítik és támogatják. Csakúgy, ahogyan otthonunk építőkövei támogatják az épület többi részét, személyes életünk élményei is bizonyságunk építőköveivé válnak, és gyarapítják az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Ez a mostani konferenciai ülés jól illusztrálja egy tapasztalatokban bővelkedő élet értékét. Amint követjük vezetőink bölcs tanácsát és elálmélkodunk tanításaikon és a lelkükön, csoda-e, hogy az Úr a rangidős apostolát jelöli ki – több évnyi felkészítés után – választott prófétájává?
A pátriárkai áldásom azt mondja, olyan különleges élményekben lesz részem, melyek erősíteni fogják a bizonyságomat. Kedves testvéreim, gondoljatok a különleges élményekre, melyekkel megáldattatok a saját életetekben, melyek meggyőződést és örömöt ültettek a szívetekbe. Emlékeztek rá, mikor megtudtátok, hogy Joseph Smith Isten és a visszaállítás prófétája volt? Emlékeztek rá, mikor elfogadtátok Moróni kihívását és megtudtátok, hogy a Mormon könyve valóban egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról? Emlékeztek arra, mikor buzgó imátokra választ kaptatok és rájöttetek, hogy Mennyei Atyátok személyesen ismer és szeret titeket? Amikor az ilyen különleges élményeken tűnődtök, nem kelt bennetek egyfajta hálát és elhatározást arra, hogy megújult hittel és elszántsággal haladjatok tovább?
Rasband nővérrel nemrégiben volt egy élményünk, amit soha nem felejtünk el. Engem bíztak meg azzal, hogy két cövekkonferencián elnököljek Peruban. Míg ott voltunk, elmentünk Puno városába, amely magasan az Andokban, a Titicaca-tó partján fekszik. Lenyűgözött bennünket ez a 3600 méterrel a tengerszint felett lévő egyszerű és gyönyörű város az andokbeli tónál. Találkoztunk a terület cövekelnökeivel, és egy csodálatos esti beszélgetésen vettünk részt, melyet a Puno terület több száz fiataljának tartottak.
Egyik reggel felkértek bennünket, hogy látogassuk meg a helyi egyháztagok egy kis csoportját, akik a Titicaca-tó úszó nádszigetein laknak. Az ott élő bolíviaiak és peruiak az uro indiánok.
Elmondták nekünk, hogy néhány utolsó napi szent család összeállt, és felépítették saját új kis úszószigetüket. Izgatottan szálltunk csónakba, hogy eljussunk a szigetre, ahol nagyon szívélyesen fogadtak bennünket ezek a csodálatos egyháztagok.
Kezünkbe vehettük a kisbabáikat, akiket gyönyörű, saját kezűleg készített színpompás takarókba pólyáltak be. Ettünk a tóból aznap kifogott, gondosan elkészített halból, melyet nagylelkűen megosztottak velünk. Láttuk a portékáikat és kézimunkáikat, és megajándékoztuk egymást.
Amíg ott voltunk, megtudtuk, hogy a gyermekeik minden egyes nap 45 percet kenuztak Punóba és vissza, hogy ifjúsági hitoktatásra és iskolába mehessenek. Nagyon örültünk annak is, hogy ezek az egyháztagok olyan jól ismerték a szentírásokat, megértették és szerették azokat. Lelkesen mutogatták nekünk az érvényes templomi ajánlásaikat, mivel a Bolívia Cochabamba templomban lettek felruházva és összepecsételve.
Mielőtt indulnunk kellett, az egyik édesanya megkérdezte, hogy letérdelnénk-e velük egy családi imát mondani. Jól emlékszem, milyen volt ott térdelni e hithű szentekkel a szivacsos nádpadlón. Miközben ott térdeltünk, megkérdezte, mondanám-e én az imát, és a melkisédeki papságom által felszentelném-e az új szigetüket és otthonukat.
Mélységes alázattal töltött el, hogy ott, a Titicaca-tó úszó szigetein, e hithű utolsó napi szent családok arra kérnek, imádkozzak Apu Inti apró szigeteiért, és kérjem az Urat, hogy áldja meg a Lujano- és a Jallahui-szigetek otthonait és családjait.
Miközben e különleges élményeken tűnődöm, melyekkel az Úr megáldott bennünket, tudom, hogy hitem háza egy újabb építőkővel bővült. Punói élményemre gyakran gondolok úgy, mint egy emlékeztetőre a pátriárkai áldásom beteljesülésével kapcsolatban.
A Tan és a szövetségek előszavában, melyet 1831-ben írtak, és amely előre megjövendöli az Úr napjainkban végzett munkáját, az Úr kinyilatkoztatta a következőket:
„Hanem minden ember az Úristennek, méghozzá a világ Szabadítójának a nevében szólhasson;
Hogy a hit is gyarapodhasson a földön;
Hogy meg lehessen alapozni az én örök szövetségemet;
Hogy evangéliumom teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld szélei[ig]…” (T&Sz 1:20–23).
Fivérek és nőtestvérek, az egyház erőtlen és egyszerű tagjai – mint ti és én – juttatják el az evangéliumot a föld széleihez, a perui Punóba, és más távoli helyekre. Isten szövetséges népe között növekszik a hit, és azt hiszem, ez az által történik, hogy ilyen személyes becses élményeket őrzünk, és mindannyiunknak növekedhet a hite.
Monson elnök ezt mondta: „[Az Úr] parancsol, és azoknak, akik engedelmeskednek Neki – akár bölcsek, akár egyszerűek –, ki fogja Magát nyilatkoztatni azokban az erőfeszítésekben, küzdelmekben, szenvedésekben, melyekben az Ő tanítványaiként részük kell, hogy legyen…, és saját tapasztalatból meg fogják tudni, ki is Ő” („A Mester módszere”, Liahóna, 2003. jan., 3; idézet Albert Schweitzertől, The Quest of the Historical Jesus [1948], 401; kiemelés hozzáadva).
Napjainkban, mikor a világ ennyire befurakszik az életünkbe, amikor úgy tűnik, hogy a megpróbáltatások és nehézségek maguk alá temetnek bennünket, emlékezzünk a saját különleges lelki élményeinkre. A hit eme építőkövei meggyőződést nyújtanak egy gondoskodó, szerető Mennyei Atyáról, Szabadítónkról, az Úr Jézus Krisztusról, és az Ő visszaállított, igaz egyházukról. Erről teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.