Néhány fok jelentŒsége
A boldogság és a gyötrelem közötti különbség gyakran csupán a néhány foknyi tévedésen múlik.
Drága fivéreim! Érzem az erőtöket és a jóságotokat, amint Isten papságaként összegyűlünk. Szeretlek és nagyra becsüllek benneteket! Köszönöm a hiteteket, az imáitokat és hogy hajlandóak vagytok szolgálni az Urat!
Most van két hónapja annak, hogy Thomas S. Monson elnök elhívott, hogy második tanácsosként szolgáljak az egyház Első Elnökségében. Biztos vagyok benne, hogy ez sokakat meglepett, és engem is váratlanul ért. Sőt, mondhatnám, hogy talán én voltam a második legjobban meglepett ember a földön, mert az első a feleségem volt.
Aznap, amikor a Tizenkettek Kvóruma összegyűlt a templomban, hogy támogassuk Monson elnököt, továbbá elrendeljük és elválasszuk őt prófétának, látnoknak és kinyilatkoztatónak, valamint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökének, túláradó örömöt éreztem, hogy lehetőségem van felemelni a kezem szeretett barátom és vezetőm támogatására.
Miután megtörtént Monson elnök támogatása, ő bejelentette a tanácsosait.
Eyring elnök elhívása nem volt meglepetés. Ő a jellem és a képességek embere – tökéletes választás első tanácsosnak. Szeretem és nagyra becsülöm őt.
Ezután Monson elnök bejelentette a második tanácsosát. A név furcsamód ismerősen csengett. Az én nevem volt!
Körbenéztem a szobában, nem lévén biztos abban, hogy jól hallottam. Ám fivéreim mosolya és Monson elnök szánakozó tekintete meggyőzött engem arról, hogy az életem ismét változás elé néz.
Mindannyiunknak hiányzik Hinckley elnök. Ő továbbra is megáldja az életünket.
Monson elnök Isten prófétája napjainkban; tisztelem őt, és elkötelezem a szívemet, a lelkemet, az elmémet és az erőmet e nagyszerű munka mellett.
1979-ben egy hatalmas utasszállító repülőgép 257 emberrel a fedélzetén elhagyta Új-Zélandot, hogy sétarepülést tegyen a Déli-sarkra és vissza. A pilóták tudta nélkül azonban valaki módosította a repülési koordinátákat csupán két fokkal. Ez a hiba 45 kilométerrel keletre irányította a pilótákat attól a helytől, ahol feltételezték, hogy vannak. Ahogy elérték a Déli-sarkot, a pilóták lejjebb ereszkedtek a géppel, hogy az utasok jobban szemügyre vehessék a tájat. Bár mindketten tapasztalt pilóták voltak, egyikőjük sem tette még meg ezt az utat, így nem tudhatták, hogy a helytelen koordináták pontosan az Erebus hegy, egy működő vulkán felé irányítják őket, mely több mint 3 700 méter magasan emelkedik ki a fagyott vidékből.
Miközben a pilóták folytatták útjukat, a vulkánt takaró hó és jég fehérsége egybeolvadt a felettük lévő felhők fehérségével, ezért úgy tűnt számukra, hogy sík terület felett repülnek. Mire a műszerek figyelmeztető jelzése megszólalt, hogy a talajszint magassága gyorsan emelkedik, már túl késő volt. A repülőgép beleütközött a vulkán oldalába, és a fedélzeten mindenki életét vesztette.
Szörnyű tragédia volt, melyet egy apró hiba okozott – csupán néhány fokon múlt.1
Az Úr éveken át tartó szolgálata, valamint számtalan interjú során rájöttem, hogy az egyének, a házasságok és a családok életében a boldogság és a gyötrelem közötti különbség gyakran csupán néhány foknyi tévedésen múlik.
Saul, Izráel királya
Saulnak, Izráel királyának története jól szemlélteti ezt. Saul élete nagy ígérettel kezdődött, ám sajnálatos és tragikus véget ért. Saul kezdetben „ifjú és szép [volt]; [és] ő nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb”2. Isten személyesen választotta ki Sault arra, hogy király legyen.3 Minden előnye megvolt: tekintélyt parancsoló fizikummal rendelkezett4, és tehetős családból származott5.
Természetesen Saulnak is voltak gyengeségei, de az Úr megígérte, hogy megáldja, támogatja és felvirágoztatja őt. A szentírások elmondják, hogy Isten megígérte, hogy mindig mellette lesz6, megváltoztatja a szívét7, és más emberré teszi őt8.
Az Úr segítségével Saul nagyszerű király volt. Egyesítette Izráelt és legyőzte az ammonitákat, akik betörtek a földjükre.9 Hamarosan egy sokkal nagyobb problémával kellett szembenéznie: a filiszteusokkal, akiknek félelmetes hadseregük volt szekerekkel és lovasokkal, „a nép pedig oly sok volt, mint a tenger partján lévő föveny”10. Az izraeliták annyira megijedtek a filiszteusoktól, hogy „elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé”11.
Az ifjú királynak segítségre volt szüksége. Sámuel próféta üzent neki, hogy várjon, mert eljön és ő, a próféta, áldozatot ajánl fel az Úrnak, és tanácsot kér tőle. Saul hét napig várt, ám Sámuel próféta nem érkezett meg. Végül Saul úgy érezte, nem tud tovább várni. Összegyűjtötte az embereket, és valami olyat tett, amihez nem volt papsági felhatalmazása: ő maga ajánlotta fel az áldozatot.
Amikor Sámuel megérkezett, összetört a szíve. „Esztelenül cselekedtél” – mondta. Ha az új király csak egy kicsit tovább kitartott volna és nem tért volna el az Úr útjától, ha követte volna a papság kinyilatkoztatott rendjét, az Úr örökre megalapozta volna királyságát. „Most azonban – mondta Sámuel – a te királyságod nem lesz állandó.”12
Azon a napon Sámuel próféta felfedezte Saul jellemének egy kritikus gyengeségét. Amikor külső nyomás érte, Saulnak nem volt elég önfegyelme ahhoz, hogy a jó úton maradjon, bízzon az Úrban és az Ő prófétájában, és kövesse az Isten által bevezetett mintát.
A kis hibák nagy hatással lehetnek az életünkre
A néhány foknyi eltérés – ahogyan az antarktiszi járatnál vagy Saul esetében történt, mikor nem tartott ki egy kicsit tovább a próféta tanácsa mellett –, kis dolognak tűnhet. De még a kis hibák is idővel drámai változást okozhatnak az életünkben.
Hadd osszam meg veletek, hogyan tanítottam meg ugyanezt az elvet fiatal pilótáknak.
Tegyük fel, hogy az egyenlítő mentén szeretnétek felszállni egy repülőtérről, hogy körberepüljétek a Földet, ám folyamatosan eltértek egy fokkal a menetiránytól. Szerintetek mennyire térnétek el a kiindulási ponttól, mire visszatérnétek ugyanarra a hosszúsági fokra? Néhány kilométerrel? Néhány száz kilométerrel? A válasz talán meglep benneteket. Egy foknyi eltérés mintegy 800 kilométerrel, vagy egy órányi repülőúttal térítene el benneteket.
Senki sem akarja, hogy az élete tragédiába fulladjon. Túl gyakran azonban, ahogyan a sétarepülő pilótái és utasai is, elindulunk egy reményeink szerint izgalmas utazásra, de túl későn vesszük észre, hogy néhány foknyi eltérés lelki katasztrófa felé sodor minket.
Milyen tanulságot vonhatunk le az életünkre e példákból?
A kis hibák és a Jézus Krisztus evangéliumának tanától való apró elsodródás szomorú következményeket hozhatnak az életünkbe. Kritikus jelentőséggel bír tehát, hogy elég fegyelmezettek legyünk ahhoz, hogy még időben és határozottan korrigáljunk, hogy visszatérjünk a helyes útra, és ne várjuk vagy reméljük, hogy a hibák valahogyan maguktól helyrejönnek.
Minél tovább halogatjuk a javítást, annál nagyobb változtatásra lesz szükség, és annál tovább tart visszakerülni a helyes útra – talán addig, hogy már feltűnik előttünk a katasztrófa esélye.
Rátok, a papság férfiaira hatalmas felelősséget bíztak. Gondolj csak bele: Mennyei Atyánk rátok bízza, diakónusokra, tanítókra és papokra „az angyalok szolgálatának és az előkészítő evangéliumnak a kulcs[át]”13. Ti, a melkisédeki papság férfiai, elfogadtatok egy esküt és egy szövetséget, melyben nektek ígérték mindazt, amivel az Atya rendelkezik, amennyiben felmagasztaljátok a papságotokat.14
Az Úr emlékeztet minket, hogy „akinek sok adatott, attól sok követeltetik”15. Az Isten papságát viselők hatalmas felelősséget hordoznak, hogy a jóság példái legyenek a világ számára. Eleget teszünk eme elvárásnak, ha gyorsan felismerjük azokat a veszélyeket és hatásokat, melyek arra csábítanak bennünket, hogy letérjünk az Úr útjáról, és amikor bátran követjük a Szentlélek sugalmazásait, hogy döntő fontosságú változtatásokat hozzunk, melyek visszatérítenek minket a helyes útra.
Ezt a konferenciát 92 nyelvre fordítják le és 96 országban sugározzák a modern technológia csodájával. Sokan közületek, fivérek, interneten keresztül nézik az általános konferenciát. Az ehhez hasonló új technológiák lehetővé teszik, hogy az evangélium üzenete elterjedjen az egész világon. Az egyházi honlapok jó példák arra, hogy e technológia miként használható a sugalmazás, a segítség és a tanulás csodálatos forrásaként. Áldást jelenthetnek nektek, papságviselőknek, a családotoknak és az egyháznak.
Legyetek azonban óvatosak! Ugyanezen technológiák a gonosz hatásainak is utat engedhetnek, hogy átlépjék otthonotok küszöbét. E veszélyes csapdák csupán egy gombnyomásnyira vannak. A pornográfia, az erőszak, a türelmetlenség és a gonoszság családokat, házasságokat és életeket pusztít el. E veszélyes dolgokat a média terjeszti, többek között folyóiratok, könyvek, a televízió, filmek, zene és az internet. Az Úr segíteni fog nektek felismerni és elkerülni e gonoszságokat. A veszély korai felismerése, valamint utatok határozott korrigálása fog benneteket az evangélium világosságában tartani. Az apró döntések komoly következményekhez vezethetnek.
Egy ismeretlen és kockázatos csevegőszoba az interneten, egy tomboló vihar közepébe sodorhat benneteket. Ha a számítógépet egy külön szobába tesszük, ahová a család többi tagja nem jár, az egy álnok és veszélyes utazás kezdete lehet.
Az Úr azonban nem csupán külső cselekedeteket vár el, hanem belső gondolatokat és érzéseket is, hogy közel legyetek a törvény lelkéhez.16 Isten a „szívet és készséges elmét követel[i] meg”17.
Nekünk, Isten papságának, kötelességünk és hatalmunkban áll önmagunk irányítása: „Nincs rendjén, hogy minden dologban parancsoljak – mondja az Úr. – [A]z emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkűséget; Mert bennük van a hatalom, ami által önrendelkezők.”18
Mennyei Atyánk már e halandó létbe történő jövetelünk előtt tudta, hogy negatív erők csábítanak majd arra, hogy letérjünk az utunkról, „mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”19. Ezért adott lehetőséget számunkra, hogy kijavítsuk a hibáinkat. A valódi bűnbánat irgalmas folyamata, valamint Jézus Krisztus engesztelése által a bűneink megbocsáttathatnak, és mi nem veszünk el, hanem örök életünk lesz20.
A bűnbánatra való hajlandóságunk megmutatja hálánkat Isten ajándéka, a Szabadító szeretete, valamint az értünk hozott áldozata iránt. A parancsolatok és a papsági szövetségek próbára teszik a hitünket, az engedelmességünket, valamint az Isten és Jézus Krisztus iránti szeretetünket, de ami még fontosabb, lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy megtapasztaljuk az Istentől jövő szeretetet, valamint azt, hogy részesüljünk az öröm teljességében mind ebben az életben, mind pedig az eljövendő életben.
Isten eme parancsolatai és szövetségei olyanok, mint celesztiális magasságból érkező navigációs parancsok, melyek biztonságban elvezetnek minket az örök célállomásunk felé. Minden értelmet felülmúló szépség és dicsőség az. Megér minden erőfeszítést. Megéri, hogy döntő fontosságú változtatásokat hozzunk már most, majd pedig a helyes úton maradjunk.
Ne feledjétek: a menny nem olyan emberekkel lesz tele, akik soha nem követtek el hibákat, hanem olyanokkal, akik felismerték, hogy letértek az útról, és akik kijavították a hibáikat, hogy visszatérjenek az evangéliumi igazság világosságába.
Minél jobban becsüljük és alkalmazzuk a próféták szavait, annál könnyebben ismerjük fel, amikor letérünk a helyes útról – még akkor is, ha csak néhány fokkal.
Mi van akkor, ha már messzire tévelyedtünk a helyes úttól?
Nos, fivérek, van egy jó hírem azok számára, akik gondatlanok voltak és nem tették meg a megfelelő változtatásokat, és akik most úgy vélik, már túl messzire kerültek az Úr útjától ahhoz, hogy valaha is vissza tudjanak térni. Számukra kihirdetjük a jó hírt, ami a megváltás és a szabadulás evangéliuma. Nem számít, milyen szörnyű utakra tévedtetek, nem számít, milyen messzire kerültetek, a visszavezető út biztos és világos. Jöjjetek, tanuljatok az Atyától; ajánljátok fel a megtört szív és a töredelmes lélek áldozatát. Higgyetek Jézus a Krisztus végtelen engesztelésének tisztító hatalmában. Ha beismerjük és megbánjuk a bűneinket, Isten hithűen és igazságosan megbocsát, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.21 „Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek.”22
Lehet, hogy nem lesz könnyű az út, és önfegyelmet és elkötelezettséget igényel, de az út vége leírhatatlanul dicsőséges. Nem vagytok tragikus végre ítélve. Sokan szeretnének segíteni nektek: a családotok, a püspökötök és a cövekelnökötök, valamint a kvórum vezetőitek és a házitanítóitok. Természetesen a legjobb barátotok a világegyetem mindenható Teremtője. Ez az Ő papsága, melyet viseltek. Megérti a bánatotokat. Ismeri a fájdalmatokat. Ő és Mennyei Atyánk megáldanak, vigasztalnak és megerősítenek benneteket; mellettetek fognak járni és vállukon hordoznak majd, miközben arra törekedtek, hogy helyrehozzátok az életeteket.
Drága fivéreim! Ti valóban Mennyei Atyánk választott és értékes fiai vagytok. Rátok bízta a papság szent hatalmát. Kérlek benneteket, ne térjetek le az útról még néhány fokkal sem! Hallgassatok az Úrra, Istenetekre, és Ő majd értetek is megteszi azt, amit Saulnak ígért: Új szívet ad majd nektek, új emberré változtat titeket, és mindig veletek lesz.
Tanúbizonyságomat teszem Mennyei Atyánkról, aki ismer és szeret titeket. Bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, a Szabadítónkról, aki ennek az egyháznak a feje. Thomas S. Monson elnök Isten prófétája a mai napokban. Szeretetemet és hálámat fejezem ki irántatok, drága barátaim és fivéreim a papságban. Jézus Krisztus nevében, ámen.