Marcos A. Aidukaitis elder
a Hetvenektől
Amikor Marcos Antony Aidukaitis elder legidősebb fia nyolc éves volt, iskolai feladatként egy, a családját ábrázoló képet kellett rajzolnia. Akkoriban Aidukaitis elder a brazíliai São Paulóban lévő egyik vállalat igazgatójaként sokat túlórázott. – Sokat dolgoztam, és világszerte sokfelé utaztam – emlékszik vissza.
Aidukaitis elder jól láthatóan hiányzott fia rajzáról. – Édesapád hol van? – kérdezte a tanár a fiútól. – Ó, ő éppen dolgozik – válaszolta.
Ez az élmény figyelmeztető jelzésként hatott Aidukaitis elderre. – Munkahelyet változtattam, és helyrehoztam, amit kellett – mondja, megerősítve az irányú erőfeszítéseit, hogy a család legyen az első helyen.
Aidukaitis elder 1959. augusztus 30-án született Antony Aidukaitis és Maria Dittrich Aidukaitis gyermekeként a brazíliai Porto Alegre városában. Édesapja, aki 1940-ben keresztelkedett meg, volt a családjukban az első egyháztag, Aidukaitis elder feleségéhez, Luisa Englert Aidukaitishez hasonlóan. Aidukaitis elder 1986. január 13-án kötött házasságot feleségével, kevesebb mint egy hónappal azután, hogy megkeresztelte őt. A rá következő évben pecsételték őket egymáshoz a Provo templomban, Utah államban. Öt gyermek szülei.
Aidukaitis elder, 1979 és 1981 között teljesített misszionáriusi szolgálatot a Brazília São Paulo Misszióban, és azt mondja, hogy missziója megváltoztatta az életét. Növelte a Szabadító iránt érzett szeretetét, felkészítette arra, hogy szolgálja családját és Mennyei Atyját, és ahogy ő mondja „bátorságot adott nekem, hogy tanítsam és megkereszteljem a feleségem”.
Missziós szolgálatát követően, gépészmérnöki alapdiplomát, majd pedig mesterdiplomát szerzett a Brigham Young Egyetemen, ahol a focicsapatban is játszott. Az egyetem után multinacionális vállalatoknál dolgozott igazgatóként, először az Egyesült Államokban, majd Brazíliában, végül pedig saját vállalkozásba kezdett.
A Hetvenek első kvórumába történő elhívása előtt Aidukaitis elder a Brazília Brasilia Misszió elnökeként, területi hetvenesként, cövekelnökként, térségi jóléti ügyintézőként és főtanácsosként is szolgált.