Egy 12 éves diakónus
Isten fiaiként mindannyian képesek vagyunk betölteni küldetésünket és rendeltetésünket.
Drága papságviselő fivéreim, beszédemet mindazon 12 éves diakónusokhoz szeretném intézni, akik most részt vesznek ezen az általános papsági ülésen. Bárhol is vagytok, szeretném elmondani, vagy inkább emlékeztetni benneteket arra az élményre, melyben Gordon B. Hinckley elnöknek volt része, mikor hozzátok hasonlóan 12 éves diakónus volt.
Életrajzából ezt olvashatjuk: „Nem sokkal azután, hogy diakónussá rendelték, édesapjával elment élete első cövek papsági gyűlésére… Kicsit kívülállónak érezte magát, mikor a Tizedik Egyházközség kápolnájának hátsó sorában talált egy ülőhelyet, miközben [édesapja], (aki a cövekelnökségben szolgált) az emelvényen foglalt helyet. A gyűlés megnyitásaként három-négyszáz férfi állt fel, hogy elénekelje William W. Phelps diadalmas himnuszát: »Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával, / És Jézus felkente prófétájává, / Hogy megnyissa az utolsó időszakot. / Tisztelje őt minden nemzet és király!«”
Visszaemlékezve erre az élményre, Hinckley elnök ezt mondta: „Valami megmozdult bennem, mikor hallottam azokat a hithű férfiakat énekelni. Megérintette a szívemet. Olyan érzést keltett bennem, amit nehéz leírnom. Egy hatalmas érzelmi és lelki mozgatóerőt éreztem. Korábban semmilyen más egyházi élményem során nem tapasztaltam még ilyet. A szívemet eltöltötte a meggyőződés arról, hogy a férfi, akiről énekelnek, valóban Isten egy prófétája. A Szentlélek hatalma által akkor tudtam, hogy Joseph Smith valóban Isten prófétája volt.”1
Hinckley elnöknek akkor, 12 éves diakónusként olyan élményben volt része, „melyre egész életében emlékezett”2. Azért imádkozom, hogy nektek is olyan élményben legyen részetek, melyre egész életetekben emlékeztek majd.
Most pedig nézzük meg ezt a rendkívüli öntött bronz szobrot, melynek címe: Diakónuspad. Akik nem látják, azoknak elmondom, hogy a Diakónuspadot az egyház padjára ültetett öt diakónus pillanatképéről mintázták.
Mit láttok, amikor ránéztek erre az öt diakónusra? Most pedig az egyház két korábbi elnökének szavait fogom felolvasni, és kicsit másképpen teszem fel a kérdést: mit láthattok?
Joseph Fielding Smith elnök kijelentette: „Fiataljaink… a menny nemesei, egy kiváló és választott nemzedék, isteni rendeltetéssel. A lelküket arra tartogatták, hogy most jöjjenek elő, amikor az evangélium itt van a földön, és amikor az Úrnak bátor szolgákra van szüksége, akik előreviszik nagyszerű munkáját az utolsó napokban…”3
Spencer W. Kimball elnök kijelentette: „Királyi nemzedéket nevelünk… akiknek különleges dolguk van.”4
E prófétai kijelentések fényében, ha túltekintünk a padon ülő öt diakónuson, és megnézzük az ároni papság minden fiatal férfiját, akkor mit láttok?
Bízom benne és imádkozom, hogy mindannyian láthassuk a bennük rejlő isteni lehetőségeiket; hogy mindannyian lássuk őket a szent papság viselőiként és misszionáriusokként előre haladni és „az örök evangéliumot”5 a Lélek által6 hirdetni „a föld nemzeteinek”7; hogy hithű férjekként és apákként, valamint eme utolsó napokban Isten királyságának bátor szolgáiként és vezetőiként láthassuk őket.
Ahhoz, hogy még világosabban elképzelhessük e választott és királyi nemzedék isteni rendeltetését, csak vissza kell gondolnunk a 12 éves Jézusra, aki a szüleivel felment Jeruzsálembe, a húsvét ünnepére8.
Ki volt ez a 12 éves fiú? Mi volt az ő küldetése és rendeltetése? És hogyan volt képes betölteni azt?
Kijelentjük, a szentírások pedig alátámasztják, hogy Ő Jézus Krisztus az élő Istennek Fia9, aki azért jött el erre a világra, „hogy keresztre feszítsék a világért, és viselje a világ bűneit, és megszentelje a világot, és minden hamislelkűségtől megtisztítsa azt”10; „hogy a szabadulás eljöhessen az emberek gyermekeihez, méghozzá az ő nevébe vetett hit által”11, hogy fiatal korában „gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben”12; hogy „felnőtt a testvéreivel, és erőssé vált, és várt az Úrra, elrendelt szolgálata idejének eljövetelére”13; és hogy Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan”14. Sőt, Ő elszenvedett „mindenféle… kísértést”15; de „nem engedett azoknak”16. Amikor pedig szembe kellett néznie a sátánnal, aki „minden hazugság atyja”17 és „a bűn mestere”18, Jézust nem csak a szentírásról való tudása védte meg, hanem Atyja szava és akarata iránti tökéletes engedelmessége is.19 Ezt parancsolta, mondván: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”20
Most pedig azt illetően, hogy miként volt képes betölteni küldetését és rendeltetését, gondolkodjatok el Jézus e szavain:
„Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.”21
Azt, hogy Isten fiaiként22 mindannyian képesek vagyunk betölteni küldetésünket és rendeltetésünket, az Úr szavai világossá tették, mikor így szólt Joseph Smith prófétához: „Bizony, így szól az Úr: Lészen, hogy minden lélek, aki elhagyja bűneit és énhozzám jön, és nevemet szólítja, és hangomnak engedelmeskedik, és betartja parancsolataimat…, az Atyához jöhesse[n] az én nevemben, és a megfelelő időben kaphass[on] a teljességéből.”23
Erről tanúskodom és bizonyságomat teszem arról, hogy Thomas S. Monson elnök valóban Isten prófétája, és hogy ő és tanácsosai az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában próféták, látnokok és kinyilatkoztatók. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.