Lelkem gyönyörködik az Úr dolgaiban
Ha gyönyörködünk az Úr dolgaiban, az „felemeli” a szívünket, és okot ad számunkra az „örvendezésre”.
A Mormon könyvében Nefi gyakran beszél gyönyörködésről: Gyönyörködik „az Úr dolgaiban”, „szentírásokban”, valamint Mennyei Atyánk „nagyszerű és örökkévaló tervében” (lásd 2 Nefi 4:15–16; 11:2–8). Figyelemre méltó, hogy Nefi gyakran emlékezik öröme forrására megpróbáltatásai közepette, ezzel szolgálva lelke felemelkedését és koncentrálását az örökkévaló célok irányába.
Nekünk is gyönyörködnünk kell az Úr dolgaiban, hiszen az „felemeli” a szívünket, és okot ad számunkra az „örvendezésre” (2 Nefi 11:8). Hadd említsek meg néhány dolgot, amiben gyönyörködöm.
Gyönyörködöm a Szabadítónkban, Jézus Krisztusban. Nefihez hasonlóan, „örvendezem Jézusomban” (2 Nefi 33:6), az Ő szolgáló és szabadító szerepében a földön. Világosságot és reményt nyújt, valamint megadta számunkra a Szentlelket, hogy további útmutatást és vigaszt biztosítson számunkra az útra, melyen haladnunk kell. Kizárólag Őrajta keresztül térhetünk vissza Atyánkhoz. Csakis Krisztus nevében és az által jöhet szabadulás az emberek gyermekeihez. (Lásd Móziás 3:17.)
Gyönyörködöm Jézus Krisztus visszaállított evangéliumában, melynek alapját olyan apostolok és próféták szolgáltatták, akikkel áldott lehetőségem volt együtt szolgálni. Tanúságomat teszem, hogy Thomas S. Monson elnök az Úr prófétája a földön napjainkban. Gyönyörködöm abban, hogy ő valóban krisztusi szolga, aki melegséggel és szeretettel karol fel mindenkit.
Gyönyörködöm a papsági kulcsokban és a földet beborító templomokban, melyek örök szertartásokat és szövetségeket tesznek elérhetővé mindannyiunk számára. A közelmúltban átélt legcelesztiálisabb napjaim saját gyermekeim templomi házassága volt, melyen édesapám vezette le e szent szertartást.
Gyönyörködöm a fiatalság erejében, miközben látom őket a templomoknál gyülekezni, hogy a halottakért kereszteléseket végezzenek. Szeretem kitartó ragaszkodásukat azon normák iránt, melyek a templomba vezetik őket, valamint felkészülésüket, hogy hithű misszionáriusok, és igazlelkű anyák és apák legyenek.
Gyönyörködöm abban, hogy Mennyei Atyám leánya vagyok, aki szeret engem. Isteni természetemről kislánykoromban tanultam édesanyám mellett. Nemrégiben láttam a hároméves leányunokámat a saját identitásáról tanulni az ő édesanyjától. Eliza zaklatottan ment lefeküdni. Csak azzal lehetett megvigasztalni, hogy édesanyja ismét elmesélte Elizának kedvenc igaz történetét arról a különleges estéről, amikor Mennyei Atya tisztán és világosan azt suttogta anyukája szívének, hogy Eliza különleges lélek, aki előtt nemes küldetés áll.
Rendkívül gyönyörködöm gondoskodó szerepemben, mely lehetővé teszi, hogy kifejezzem legmélyebb női identitásomat. Mindig megdöbbent, hogy a nők, a fiatal nők, sőt még a kislányok is milyen ösztönös érdeklődést és tehetséget mutatnak a gondoskodás iránt. Ez nem csupán az édesanyák elsődleges feladata, hanem ez része „az egyén földi élet előtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének” („A család: Kiáltvány a világhoz, Liahóna, 2004. okt, 49). A gondoskodás tanítást, a fejlődés elősegítését, a növekedés előmozdítását, táplálást és nevelést jelent. Ki ne örvendezne abban, hogy ilyen áldott szerepe van?
A szentírások csupán kétszer használják a nevelés szót, és mindkét esetben a szülők felelősségéről beszélnek, hogy gyermekeiket „az Úr nevelő tanítása és intelmei szerint” neveljék (Efézusbeliek 6:4; Énós 1:1).
Hinckley elnök szintén arra intette mind a férfiakat, mind pedig a nőket, hogy legyenek nevelők. Ezt mondta: „Mennyivel szebb lenne… a társadalom, amelyben élünk, ha minden apa… és anya a gyermekeit… Mennyei Atya ajándékának tartaná…, és valódi odaadással nevelné fel őket az Úr bölcsessége és intelmei szerint” („These, Our Little Ones”, Liahona, Dec. 2007, 7).
Gyönyörködöm a családokban. A közelmúltban gyönyörködtem egy új unoka születésében egy olyan családba, mely megérti, hogy a szülők szent kötelessége, hogy szeretetben és igazlelkűségben neveljék fel gyermekeiket. Az idősebb testvérek természetes kíváncsisággal figyelték kishúguk világrajövetelét. E szent témában az első leckét szerető szülőktől kapták, egy szent családi környezetben, abban a celesztiális légkörben, mely egy új lélek halandóságba történő születését lengi körül, s amely Atyánk nagyszerű örökkévaló tervével van összefüggésben. Ezzel ellentétben, másnap az óvodából hazatérve, leányunokánk bejelentette, hogy aznap „egy új, bonyolult kifejezést” tanult az órán: „szexuális bántalmazás”. Nyugtalansággal töltött el, hogy a gyermekeknek már ilyen fiatalon tudatában kell lenniük – biztonsági okok miatt – annak a témának a negatív oldalával is, melyről előző este oly gyönyörűen beszéltek. Jobban gyönyörködtem a Jézus Krisztus tanításaira épülő családok nevelésében, mint valaha.
Jákób azt tanította, hogy az Úr gyönyörködik „a nők erkölcsi tisztaságában” (Jákób 2:28). Gyönyörködöm minden nő és férfi erkölcsi tisztaságában és szeplőtelenségében. Milyen szomorúsággal töltheti el az Urat, hogy látja, miként sértik meg az erényt és gúnyolják ki az erkölcsöt ebben a gonosz világban. Az Úr nagyszerű örömet biztosított gyermekei számára egy bizalmas, szerető kapcsolatban, melyről az unokáim is tanultak. Gyönyörködöm a családról szóló kiáltvány világos szavaiban, amely arra figyelmeztet, hogy „[Azok] az [egyének], akik megszegik az erkölcsi tisztaság szövetségeit, akik házastársukat vagy gyermeküket bántalmazzák, vagy nem látják el családi kötelezettségeiket… egy napon mindezért felelni fognak Isten előtt.”
Gyönyörködöm azok példájában a szentírásokban, akik hittel haladtak földi útjukon. Minden alkalommal, amikor együtt sétálok Ábrahámmal és Izsákkal Mórija hegyére, könnyezem, tudván, hogy Ábrahám nem tudja, hogy az út végén ott lesz majd egy angyal és ott lesz majd egy kos a bozótban. Mindannyian földi utunk derekán járunk, és nem ismerjük saját történetünk hátralevő részét. Azonban Ábrahámhoz hasonlóan, gyakran mi is csodákkal áldatunk meg.
Gyönyörködöm az Úr „irgalmában és csodáiban” (lásd „Bless Our Fast, We Pray”, Hymns, no. 138). Tudom, hogy az Ő gyengéd irgalma és az Ő csodái – legyenek hatalmasak vagy kicsik – valóságosak. Az Ő módszere és az Ő időbeosztása szerint érkeznek. Olykor képességünk legvégső határánál jönnek. A Galileai tengeren Jézus tanítványainak egész éjjel evezniük kellett az ellenszélben, mire Jézus végül a segítségükre sietett. Az „éj negyedik szakában” jött csak el, ami közeli pirkadatot jelent. De eljött. (Lásd Márk 6:45–51.) Bizonyságom van róla, hogy csodák igenis történnek, bár néha csak az éj negyedik szakában.
Jelenleg a hitemet és imáimat azon szeretteim iránt gyakorlom a csodákra várva, akik fizikailag betegek, érzelmileg kimerültek, és lelkileg eltévelyedtek. Gyönyörködöm az Úr minden gyermeke iránt érzett szeretetében, valamint azon bölcsességében, hogy egyénre szabott földi tapasztalatokban lehet részünk.
Végül kimondhatatlanul gyönyörködöm férjem örökkévaló szeretetében és állandó segítségében, valamint gyermekeim és szüleim imáiban és támogatásában a Fiatal Nők általános elnökeként végzett szolgálatom során.
„Lelkem gyönyörködik az Úr dolgaiban” (2 Nefi 4:16) – az Ő törvényében, az Ő életében, az Ő szeretetében. Benne gyönyörködni azt jelenti, hogy elismerjük az Ő kezét az életünkben. Evangéliumi kötelességünk, hogy tegyük és szeressük a helyes dolgokat, és örvendezzünk bennük. Amikor gyönyörködünk az Ő szolgálatában, Mennyei Atyánk is gyönyörködik abban, hogy megáldhat minket. „Én, az Úr… örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban szolgálnak engem” (T&Sz 76:5). Mindig szeretnék érdemes lenni arra, hogy örömét lelje bennem. „Szeretem az Urat; Őbenne gyönyörködik lelkem” („I Love the Lord”, Jackman Musik Corporation). Jézus Krisztus nevében, ámen.