Három elnöklő főpap
Bölcsek és erősek leszünk, ha az Első Elnökségre a vezetés eszményképeként és mintájaként tekintünk.
Mily áldás és kiváltság számunkra, hogy az Úr egyházának új Első Elnökségeként támogathatjuk Thomas S. Monson elnököt, Henry B. Eyring elnököt és Dieter F. Uchtdorf elnököt.
Az Első Elnökség fontosságáról kisfiú koromban tanultam először, Nyugat-Kanadában felnövekedvén. Amikor ellátogattam Walker nagypapához és nagymamához, a bejáratnál az egyház Első Elnökségét ábrázoló bekeretezett fénykép fogadott. Jól emlékszem rá. Úgy tűnt, mintha őrszemként állnának ott, mindenkit üdvözölve, aki csak belépett.
A gyönyörű színes fényképen George Albert Smith elnök és két tanácsosa, ifj. Reuben Clark és David O. McKay volt látható. A képen egy nagy földgömb mellett álltak együtt. Imádtam azt a képet. Olyan elegáns és méltóságteljes emberek voltak; az Úr prófétájaként és tanácsosaiként ismertem őket.
Az a kép, mely a nagyszüleim otthonának előszobájában függött, hatalmas hatással volt rám. Egy Raymond nevű kisvárosban éltem a préri közepén, ahol nagyszüleim is éltek. Mivel egy sétányi távolságra voltak, gyakran látogattam meg őket. Emlékszem, hogy gyakran csendben, egyedül és áhítattal ácsorogtam az előszobában, és az Első Elnökséget ábrázoló képet néztem. Emlékszem, azon gondolkodtam, hogy nagyszüleim vajon miért gondolták, hogy olyan fontos tisztelni az Első Elnökséget, és képüket szembetűnően kitenni az otthonukban. Mindenki, aki belépett, láthatta. A legfontosabb talán az volt, hogy gyermekeik és unokáik számára állandó emlékeztető legyen ez arra nézve, hogy mi is volt olyan mélységesen fontos nagypapa és nagymama szívében és életében.
Évekkel később arra a következtetésre jutottam, hogy az Első Elnökség képének kiállítása Józsué csodálatos kijelentésével volt egyenlő: „Válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; …én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk”(Józsué 24:15).
Mindenki, aki belépett James és Fannye Walker házába, tudhatta, hogy szívükre e szavak voltak írva: „Mi azonban és a mi házunk az Úrnak szolgálunk”. Unokájukként én tudtam ezt, és soha nem felejtettem el.
Kisfiúként még annyira nem értettem annak jelentőségét, hogy miért vannak hárman az elnökségben, és miért nincs csupán egy elnök. Természetesen tudtam, hogy Jézus Pétert, Jakabot és Jánost választotta ki, és nem csak Pétert. Tudtam, hogy J. O. Hicken püspök tanácsosaként édesapám a három férfiból álló püspökség egyik tagja volt. Tudtam, hogy nagyapám volt a cövekelnök, és volt két tanácsosa, akik mellette álltak (John Allen elnök és Leslie Palmer elnök).
Az elnökség egyik esetben sem csupán egy férfi vezetőből állt, hanem háromból, akik együtt vezettek. Az Elemiben megtanultam a Hittételeket, és megszerettem őket. A Hittételek vigaszt és bizonyságot nyújtanak a fiataljainknak, miközben az egyház alapvető tanait tanulják. Tudtam, hogy „az embert Istennek kell elhívnia, prófécia, valamint felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által, hogy prédikálhassa az Evangéliumot és szolgálhasson annak szertartásaiban” (Hittételek 1:5).
1835-ben az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smith prófétának az egyházban lévő elnökségek helyes rendjét:
„Szükségszerűen vannak elnökök, vagyis elnöklő hivatalnokok…
A melkisédeki papságból három elnöklő főpap, akiket a testület választ ki, akiket erre a hivatalra kijelölnek és elrendelnek, és akiket fenntart az egyház bizalma, hite és imája – ők alkotják az Egyház Elnökségének kvórumát” (T&Sz 107:21–22).
Ez három elnök kvóruma (lásd T&Sz 107:29), nem egy elnökkel és két alelnökkel, hanem három elnöklő főpappal. Egy három elnökből álló kvórum: az Úr egyházának Első Elnöksége.
A világ nem így szerveződik, az Úr azonban ilyen módon szervezte és építette fel az Ő egyházát.
Ez eszembe juttat egy szentírást:
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésaiás 55:8–9).
A hetedik születésnapom környékén, George Albert Smith elnök halálakor, tanultam egy keveset az utódlás folyamatáról az elnökségben. A nagypapa és nagymama előszobájában lévő képet rövidesen lecserélték egy David O. McKay elnököt és két tanácsosát, Stephen L. Richards és ifj. J. Reuben Clark elnököt ábrázoló képre.
Kisfiúként természetesen nem értettem az egész mélyebb jelentését, sem az utódlás folyamatát az elnökségben, azt azonban tudtam, hogy a próféta meghalt, most pedig Isten egy új prófétája vezet minket két tanácsossal az oldalán.
13 éves koromban Murray Holt püspök az irodájába hívatott, és elhívott, hogy a diakónusok kvóruma elnökeként szolgáljak. Azt mondta, hogy menjek haza, és imádkozzak arról, hogy ki legyen a két tanácsosom. Megtanította nekem, hogy az Úr majd segít döntenem. És Ő valóban segített. Ezután még többet tanultam a tanácsosokról, és kezdtem megérteni, hogy az Úr az Ő egyházát miért elnökségek és nem csupán elnökök által vezeti. Nagyon szerettem a két tanácsosomat a diakónusok kvórumában. Keményen imádkoztunk és dolgoztunk, hogy segítsük a kvórumban lévő fiúkat. Holt püspök tanított engem az elnökségek mintájáról, és megtanította, hogy egy elnökségnek miként kell működnie az Úr egyházában.
Mikor a későbbiek során más kvórumok elnökeként szolgáltam, már tudtam, hogy miért olyan fontosak a tanácsosok, és tudtam, hogy az Úr majd segít nekem kiválasztani őket. Pontosan úgy, ahogyan arról a püspököm tanított engem.
A diakónusok kvóruma elnökeként, majd később püspökként és cövekelnökként tudtam, hogy bármilyen bölcsességgel, értelemmel vagy teherbírással rendelkeztem is, ezek mind jelentősen megnőttek, amikor tanácsosaimat is bevontam bármilyen döntéshozatalba. Megtanultam, hogy ha elnökségként együtt szolgálunk, az hatalmas és magasztos előnyökkel jár.
Rájöttem, hogy az Úr miért úgy rendezte be az Ő egyházát, hogy három elnöklő főpap vezesse azt, valamint hogy az effajta vezetés miért vonul végig az egyház szinte minden területén.
Az Úr azt mondta: „Adok nektek egy mintát minden dologban, hogy ne tévesszenek meg titeket” (T&Sz 52:14). Ő megadta nekünk a vezetés mintáját. Gordon B. Hinckley elnök ezt tanította: „Az egyházban minden szervezet felett egy három tagból álló elnökség elnököl, kivéve a Hetveneket [és a Tizenketteket]” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 94). Ezen kívül a segédszervezeteket is minden szinten egy elnök és két tanácsos vezeti. Az elnökség együttes szolgálatának minden áldása és előnye az összes segédszervezetre és papsági kvórumra érvényes.
Mindannyian, bárhol is szolgálunk az egyház elnökségeiben, saját feladataink végzése során az Első Elnökségre tekintsünk mintaként, és követendő példaként. Arra törekedjünk, hogy hozzájuk hasonlóvá váljunk, és ugyanolyan szeretetben és összhangban dolgozzunk együtt, mint ők.
Gordon B. Hinckley elnök gyakran beszélt a tanácsosok fontosságáról. Ezt mondta: „Az Úr [a tanácsosokat] szándékosan helyezte oda” (Teachings of Gordon B. Hinckley, 94).
Hinckley elnök azután erre utasított bennünket: „Az Első Elnökség tagjai, hétfő kivételével minden reggel találkoznak, amikor a városban vagyunk. Felkérem Faust elnököt, hogy adja elő az ő ügyeit, majd megbeszéljük azokat és döntést hozunk. Ezután felkérem Monson elnököt, hogy adja elő az ő ügyeit, majd megbeszéljük azokat, és döntést hozunk. Majd felvetem azokat a dolgokat, amit én szeretnék bemutatni, megbeszéljük azokat, majd pedig döntést hozunk. Együtt dolgozunk… Egy elnökséget nem lehet egyedül működtetni. Tanácsosok: milyen nagyszerű dolog, hogy itt vannak nekünk! Megóvnak minket attól, hogy rossz dolgokat tegyünk, és segítenek a jó dolgok megtételében” (Teachings of Gordon B. Hinckley, 95; lásd még “In … Counsellors There Is Safety,” Ensign, Nov. 1990, 48–51).
Joseph F. Smith elnök egyik tanácsosa egyszer leírta, hogy az Első Elnökség miként tanácskozik: „Amikor [az egyház elnökének] döntenie kellett valamiben, a tanácsosaival átbeszélte az ügyet, majd alaposan átgondolták azt, míg ugyanarra a következtetésre nem jutottak” (Anthon H. Lund, in Conference Report, June 1919, 19; kiemelés hozzáadva).
Nekünk is e mintát kell követnünk az elnökségeinkben.
A kinyilatkoztatások megtanítják nekünk, hogy a kvórumokban és elnökségekben „teljes igazlelkűségben, szentségben, szívbéli alázatosságban, szelídségben és hosszútűrésben, és hitben, és erényben, és tudásban, mértékletességben, türelemben, isteniségben, testvéri kedvességben és jószívűségben” kell döntéseket hoznunk (T&Sz 107:30).
Az Úr adta nekünk ezt a mintát.
Ma az egyház új Első Elnökségét támogattuk. Ők meg fogják nekünk tanítani és mutatni azt a mintát, amit követnünk kell. Bölcsek és erősek leszünk, ha az Első Elnökségre a vezetés eszményképeként és mintájaként tekintünk.
Családunk hatalmas áldásokban fog részesülni, amikor gyermekeinket és unokáinkat arra tanítjuk, hogy szeressék és támogassák az egyház vezetőit. Fiatal fiúként, ahogy ott álltam a nagyszüleim otthonában, tudtam, hogy Isten férfiai vezetnek minket, akiket az Úr helyezett ide, hogy vezessenek minket.
És most is tudom. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez Jézus Krisztus munkája, és hogy az Ő apostolai és prófétái vezetnek minket. Tanúságomat teszem, hogy a rangidős apostolt, Thomas S. Monson elnököt Isten hívta el, és hogy két nagyszerű tanácsosával az oldalán, az Úr akaratával összhangban fognak minket vezetni, akié ez az egyház. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.