Hit, valamint a papság esküje és szövetsége
Hittel haladjatok előre Istennek kötött szövetségeitek megtartásában, és formáljatok jogot arra az ígéretre, melyet Ő eskü által tett nektek.
Célom ma este, hogy segítsem növelni bennetek a bizonyosságot arról, hogy képesek vagytok és fel is fogtok nőni a papság esküjének és szövetségének áldásaihoz. Ezen eskü és szövetség lehetséges következményeinek jelentősége miatt szükség lehet rá, hogy rendszeresen növeljétek az önbizalmatokat.
Az Úr világossá tette ezeket a következményeket. Az eskü és szövetség lehetőségeihez való felnövekedés Isten minden ajándéka közül a legnagyobbat eredményezi: örök életet. Ez a melkisédeki papság egyik célja. Azáltal, hogy megtartjuk a szövetségeket, amikor elnyerjük a papságot, és megújítjuk azokat a templomi szertartások során, Mennyei Atyánk, Elohim, esküben ígérte nekünk, hogy részesülünk majd az Ő dicsősége teljességében, és úgy élhetünk, ahogyan Ő. Abban az áldásban lesz részünk, hogy egy örökre összepecsételt család leszünk, az örök fejlődés ígéretével együtt.
Előre láthatóan, ha nem tartanánk igényt egy ilyen áldásra, az tragikus következményekkel járna. Az Úr ezt is világossá tette. E szavakat gyakran olvassák fel a vezetők a fiatal férfiak számára, amikor elérkezik az ideje annak, hogy megkaphassák a melkisédeki papságot. Valószínűleg emlékeztek még az érzéseitekre, mikor először hallottátok. A Szabadító, Jézus Krisztus szavai ezek, melyeket Joseph Smith prófétán keresztül adott nekünk:
„És emellett mindazok, akik befogadják ezt a papságot, engem fogadnak be, mondja az Úr;
Mert aki befogadja szolgáimat, engem fogad be;
És aki engem befogad, Atyámat fogadja be;
És aki befogadja Atyámat, befogadja Atyám királyságát; tehát megadatik neki mindaz, amivel Atyám rendelkezik.
És ez azon eskü és szövetség szerint van, amely a papsághoz tartozik.
Tehát mindazok, akik befogadják a papságot, befogadják Atyámnak ezen esküjét és szövetségét, amelyet ő nem szeghet meg, és ami nem mozdítható el.
Aki azonban megszegi ezt a szövetséget, miután befogadta azt, és teljesen elfordul attól, annak bűneire nem lesz bocsánat ebben a világban, sem az eljövendő világban.
És jaj mindazoknak, akik nem jönnek ehhez a papsághoz, amelyet ti befogadtatok, és amit én most megerősítek rajtatok, akik jelen vagytok ezen a napon, saját hangom által, a mennyekből; és még a mennyei seregekre és angyalaimra is rábíztalak titeket.
És most, parancsolatot adok nektek, hogy óvakodjatok önmagatokat és azt illetően, hogy szorgalmasan megszívleljétek az örök élet szavait.”1
Ha ti is olyanok vagytok, mint én voltam, mikor ezeket a szavakat először hallottam fiatal férfiként, akkor a melkisédeki papság kihívásának elfogadása rémisztőnek tűnhet. Legalább két oka van annak, hogy miért legyetek inkább magabiztosak, mint csüggedtek a büntetés miatt, melyre akkor kerül sor, ha nem sikerül megtartani az esküt és szövetséget, vagy ha úgy döntünk, hogy nem fogadjuk el azt. Akár elfogadjátok az esküt és szövetséget – de túl nehéznek találjátok –, akár meg sem próbáljátok: a büntetés ugyanaz. Így hát nem is kérdéses: ti és én akkor tesszük a legjobban, ha elfogadjuk a Szent Papságot, majd teljes szívünkből igyekezünk megtartani annak szövetségeit. Ha úgy döntünk, hogy meg sem próbáljuk, biztosan elveszítenénk az örök élet lehetőségét. Ha megpróbáljuk, és Isten segítségével sikerrel járunk, örök életet nyerünk.
Van azonban még egy oka annak, hogy most eldöntsétek, teljes szívből megpróbáltok megfelelni ennek az eskünek és szövetségnek, és bíztok benne, hogy sikerülni fog. Isten segítséget és erőt ígér nektek, mely által, ha gyakoroljátok a hiteteket, sikeresek lesztek.
Hadd írjak le néhányat azon áldások közül, melyet kapni fogtok, ha hittel haladtok előre.
Először is, már maga a tény, hogy felajánlották számotokra az esküt és szövetséget, azt bizonyítja, hogy Isten, aki ismeri az erőtöket és a képességeiteket, kiválasztott benneteket. Ismer benneteket, amióta csak ott voltatok Vele a lélekvilágban. Előre ismerte már az erőtöket, és engedte, hogy megtaláljátok Jézus Krisztus igaz egyházát, és felajánlják számotokra a papságot. Lehettek magabiztosak, mert bizonyítékkal rendelkeztek arról, hogy Ő bízik bennetek.
Másodszor, ha igyekeztek megtartani a szövetségeiteket, a Szabadító azt ígérte, hogy személyesen fog segíteni. Azt mondta, hogy ha a papságot tisztelve haladtok előre, „ott leszek én is, mert az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak.”2
Időnként szükségetek lehet megerősítésre, mint nekem, hogy lesz elég erőtök teljesíteni a kötelezettségeiteket e szent papságban. Az Úr előre látta, hogy szükségetek lesz megerősítésre. Ezt mondta: „Mert akik hűségesek e két papság elnyerésére, amelyekről szóltam, és felmagasztalják az elhívásukat, azokat megszenteli a Lélek testük megújulására.”3
Ezt az ígéretet a saját és mások életében is láttam beteljesedni. Egyik barátom misszióelnökként szolgált. Azt mondta, hogy a szolgálata során minden egyes nap végén, alig bírt felmenni a lépcsőn este, hogy lefeküdjön, és azon tűnődött, lesz-e elég ereje a következő naphoz. Majd másnap reggel érezte, hogy visszatért az ereje és a bátorsága. Ti is láttátok olyan idős próféták életében, akik látszólag minden alkalommal, mikor felálltak, hogy bizonyságukat tegyék az Úr Jézus Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról, megújultak. Ez egy ígéret azok számára, akik hittel végzik a papsági szolgálatukat.
Azt is megígérték számotokra, hogy lesz majd erőtök bizonyságot tenni, és hogy mindeközben megtisztultok, és előkészíttettek az örök életre, amelyet ígértek nektek:
„Mert én megbocsátom nektek a bűneiteket, ezzel a parancsolattal – hogy maradjatok állhatatosak elmétekben, csendességben, és az ima lelkében, bizonyságot téve az egész világnak azon dolgokról, amiket közöltem veletek.
Menjetek tehát el az egész világba; és amely helyre nem tudtok elmenni, oda küldjétek el, hogy a bizonyság tőletek az egész világba, minden teremtményhez eljuthasson.”4
Az Úr ezzel az ígérettel tisztelt meg benneteket azáltal, hogy azt mondta rólatok, „ti vagytok azok, akiket az Atya nekem adott; ti az én barátaim vagytok”5.
Van még egy csodálatos áldás, ami bátorít majd benneteket, miközben megtartjátok papsági szövetségeiteket. A papsági szolgálat felkészít majd benneteket arra, hogy örökkévaló családokban éljetek. Megváltoztatja az érzéseiteket azzal kapcsolatban, hogy mit jelent férjnek, apának, fiúnak vagy fiútestvérnek lenni. Ez a szívbéli változás akkor történik majd, mikor érzitek, hogy hitetek növekszik, a melkisédeki papság általi örök élet ígérete pedig valósággá válik számotokra.
Ez történt Parley P. Prattel is, mikor Joseph Smith próféta először tanította neki az örökkévaló családokról szóló tant. Parley P. Pratt ezt írta:
„Ekkor hallottam tőle először az örökkévaló család szervezetéről, és a nemek örökkévaló egységéről ama leírhatatlanul gyengéd kapcsolatokban, amelyeket senki más, csakis a rendkívül értelmes, kifinomult és tiszta szívűek tudnak igazán becsülni, és ami mindazt megalapozza, amit érdemes boldogságnak nevezni…
Tőle tanultam meg, hogy szeretett feleségemet hozzám erősíthetik az időre és az örökkévalóságra; és hogy a minket összekötő nemes szeretet és rokonszenv a mennyei örökkévaló szeretet kútjából eredt. Tőle tanultam meg, hogy ápolhatjuk ezeket a vonzalmakat és növekedhetünk azokban az örökkévalóságig, míg vég nélküli egységünk eredménye a mennyek csillagainak vagy a tengerpart homokszemcséinek száma szerinti utódok lesznek. […]
Én már szerettem azelőtt, de nem tudtam miért. Most azonban úgy tudtam szeretni…, oly tisztán…, emelkedetten és hevesen… Éreztem, hogy Isten a Mennyei Atyám; sőt, hogy Jézus a testvérem, és hogy szívbéli feleségem egy halhatatlan, örökkévaló társ; egy kedves szolgáló angyal, akit vigaszként és a dicsőség koronájaként kaptam mindörökre.”6
Személyesen tanúja vagyok annak, hogy a hitben végzett papsági szolgálat ilyen hatással van szívünk és érzéseink változására. Az a fiatal férfi, aki ma hallja a szavaimat, biztos lehet benne, hogy ha becsben tartja a papságát, akkor védelmet kap a szexuális vétek kísértése ellen, amely annyira gyakori e világban, amelyben most élünk. A ma este engem hallgató ároni papságot viselők számára lehetővé válik majd, hogy miközben az örökkévaló papság által az örök élet biztos jutalma reményébe vetett hitük növekszik, hatalmuk lesz meglátni Isten leányaiban a valódi értéket, és az utódok ígérete miatt okot arra, hogy bűntelenek legyenek és tiszták maradjanak.
Ugyanígy, az esküben és szövetségben való hit visz majd rá minket arra, hogy egy örökkévaló családhoz szükséges jószívűséget fejlesszünk ki magunkban. Amikor elfogadjuk a papságot, az egyik általunk tett ígéret az, hogy gondoskodunk másokról.
Láttam a jószívűség e növekedésének csodáját papságviselők szívében. Közületek is sokan látták. És az egyházon kívül is oly sokan voltak tanúi ennek. Ott voltam Gordon B. Hinckley elnökkel az irodájában, mikor telefonon átkapcsoltak neki valakit, hogy beszéljen vele. Röviden beszélt a telefonon, majd visszatért a mi beszélgetésünkre. De szakított egy pillanatot a magyarázatra. Azt mondta, az Egyesült Államok elnöke hívta, aki Washington felé tartott, és az Air Force One – vagyis az elnök különgépe – fedélzetén utazott át Utah fölött. Az Egyesült Államok elnöke azért telefonált, hogy megköszönje Hinckley elnöknek mindazt, amit a papságviselők tettek egy hurrikánt követően. Az Egyesült Államok elnöke azt mondta, ez egy csoda, hogy ilyen sok embert rá tudtunk venni, hogy ennyire gyorsan ilyen jól összedolgozzanak. Dicséretképpen azt mondta, hogy az embereink tudják, hogyan tegyék a dolgukat.
Az Egyesült Államok elnökét talán az nyűgözte le, amiről azt gondolta, nagyszerű szervezési készségeink miatt történt. Ez is része volt a csodának. Ám a csoda legfőbb oka az, hogy papságviselők százainak, és talán ezreinek is ekkora hite volt a papság esküjében és szövetségében. Nem az számított, hogyan voltak megszervezve, hanem a papság esküjébe és szövetségébe vetett hitük ösztönözte őket arra, hogy hosszú utat tegyenek meg, későig maradjanak, és az Úr Jézus Krisztus képviselőiként kiállják annak nehézségeit, hogy gondoskodjanak a nagy szükségben lévőkről.
Ők részei voltak a papsági szolgálat folyamatának, fejlesztve eközben a jószívűség erejét és lelkét, mely ahhoz szükséges, hogy nagyszerű férjekké, apákká, fiakká és testvérekké váljanak az itteni és az örökkévaló családjukban. A papsági szolgálat eme példái abban nyilvánultak meg, mikor időről időre felkaroltunk embereket fivérekként és nővérekként Isten családjában világszerte.
Azért imádkozom, hogy ma este – majd pedig minden egyes nap – elhatározzátok, hogy betartjátok Istennel kötött szövetségeiteket, és így igényt tartotok arra az ígéretre, melyet Ő esküben tett nektek. Egyszerű dolgokkal tudjátok ezt megtenni. Mikor összegyűltök a kvórumotokban, elhatározhatjátok, hogy fivérekként tekintetek egymásra Isten családjában. Biztosan lesz valaki a kvórumotokban vagy a papsági csoportotokban, aki valamiben szükséget szenved. Lehet, hogy nem mutatja. Lehet, hogy szemmel nem látjátok. De Isten tud róla, és arra kér titeket, hogy legyetek az Ő szolgái és segítsetek neki.
Lehettek olyanok, mint az a papságviselő, aki minden alkalommal, mikor találkoztam vele a papsági gyűlésen, megkérdezte: – Hogy van a nagyi? Soha nem találkozott az anyósommal, legalábbis nem tudok róla. De valahogyan tudomást szerzett a betegségéről és az idős koráról. El sem tudom mondani, mennyit jelentett nekem, hogy láthatom, amint Isten egy papságviselőn keresztül kinyújtja vigasztaló kezét, hogy felkaroljon engem és a feleségemet. Ti is lehettek másokra ilyen hatással minden egyes alkalommal, mikor összegyűltök a papságviselőkkel, ha mindig úgy gondoltok a szövetségetekre, mint amivel támogathatjátok és segíthetitek azokat, akik elcsüggedtek, és akik nehéz terheket cipelnek. Ha ezt teszitek, kifejleszthetitek azokat a tulajdonságokat, melyek alkalmassá tesznek benneteket, hogy örökre egy család tagjai legyetek.
Van egy másik dolog is, amit tehettek. Tanulmányozhatjátok Isten szavát, nem csupán saját magatok miatt, hanem hogy az Úr Jézus Krisztus küldöttjei lehessetek az egész világ számára. Amikor növelitek az evangélium tanításához szükséges erőtöket, akkor alkalmassá váltok arra, hogy segítsetek Mennyei Atyánknak összegyűjteni az Ő gyermekeit. Ha ezt teszitek, egy másik áldást is kaptok. Ha valaha is felmerül a család életében – ebben, vagy az elkövetkezendő világban – annak szüksége, hogy visszahozzátok az eltévedt juhokat, addigra több erőtök lesz, mint amennyit most fel tudtok ismerni.
Az Úr az Alma 13:6-ban írja le ezt a csodálatos áldást: „És így ezen szent elhívással hívták el őket, és rendelték el Isten szent rendjének főpapságába, hogy az ő parancsolatait tanítsák az emberek gyermekeinek, hogy azok is beléphessenek az ő nyugalmába.”
Bízhattok a szolgálatotokban, a siker ezen ígéretével:
„Most miután megszentelte őket a Szentlélek, mivel fehérré lett a ruházatuk, és mivel tiszták és szeplőtlenek voltak Isten előtt, már csak irtózattal tudtak a bűnre tekinteni; és sokan, rendkívül sokan voltak, akik tisztává lettek és beléptek Uruk, Istenük nyugalmába.
És most, testvéreim, szeretném, ha megalázkodnátok Isten előtt és bűnbánathoz illő gyümölcsöt hoznátok, hogy ti is bemehessetek ebbe a nyugalomba.”7
Bizonyságomat teszem arról, hogy Isten, az Atya, él. Ti szövetségeket kötöttek Vele. Egy esküt – az örök élet ígéretét – ajánlja nektek, amit Ő nem szeghet meg. Tanúságomat teszem nektek arról, hogy a papság az a hatalom, mely által Isten megteremtette a világokat, Fia, Jézus Krisztus által. Bizonyságomat teszem, hogy Isten azt akarja, hogy sikerrel járjatok és hazatérjetek, hogy családokban újra Vele élhessetek örökre. Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy ez Jézus Krisztus igaz egyháza. Megtalálhatóak benne a papság kulcsai. Ez az a papság, amellyel Isten megtisztelt benneteket. Megígérem, hogy Ő ismeri a képességeiteket, és hogy azok elegendőek ahhoz, hogy teljes hittel örökre a tiétek és a családotoké legyen az örök élet reménysége. Jézus Krisztus nevében, ámen.