A boldogság nagyszerű terve
Ahogyan a halnak szüksége van vízre, nektek is szükségetek van az evangéliumra és a Szentlélek társaságára, hogy igazán és nagyon boldogok legyetek.
Amikor hozzátok, fiatal férfiakhoz hasonlóan diakónus voltam, édesapám és én a hegyi patakhoz mentünk pisztrángra horgászni. Amint édesapám a csalit a zsinórom végén lévő horogra erősítette, azt mondta nekem, hogy be kell majd akasztanom a horgot a hal szájába, amikor megpróbálja bekapni a csalit, különben el fog úszni. Nem értettem, hogy mit jelent beakasztani a horgot, ezért elmagyarázta, hogy amikor a hal ráveti magát a csalira, a horognak bele kell vájódnia a hal szájába, hogy ne tudja kirázni azt, és hogy a horog akkor akad be, ha gyorsan visszarántom a horgászbotot, amikor a hal megpróbálja elvinni a csalit. Na már most nagyon akartam halat fogni, ezért úgy álltam ott a hegyi patak partján, mint egy tekercsrugó, megfeszült izmokkal, várva a pecabot végén egy árulkodó jelre, ami azt jelezné, hogy a hal próbálja elvinni a csalétket. Néhány perccel később mozgást észleltem a horgászbot végén, és abban a pillanatban teljes erőmmel megrántottam a botot, nagy küzdelemre számítva a hallal. Meglepetésemre végignéztem, amint az a szegény pisztráng – a horoggal a szájában – kiemelkedett a vízből a levegőbe a fejem fölött, és a parton landolt, ide-oda csapódva mögöttem.
Két észrevételem van ebből az élményből: Az első, hogy a hal víz nélkül szerencsétlen. Jóllehet a kopoltyúja, uszonyai és farokúszói jól működnek a vízben, a szárazföldön használhatatlanok. Másodszor, a szerencsétlen hal, amit aznap fogtam, azért pusztult el, mert rászedték valamivel, ami nagyon veszélyes, sőt végzetes, bár nagyon érdekesnek, vagy legalábbis érdemesnek tűnt a közelebbi szemügyre vételre, vagy akár egy kis kóstolásra.
Kedves fivéreim, akik az ároni papságot viselitek, van néhány lecke, amelyet ebből megtanulhattok: Először is, életetek egyik alapvető célja, ahogyan Lehi tanította az, hogy „öröm[ötök] lehessen” (2 Nefi 2:25). Ahhoz, hogy örömötök lehessen, meg kell értenetek, hogy Mennyei Atyánk gyermekeiként, isteni jellemvonásokat és lelki szükségleteket örököltetek – és ahogyan a halnak szüksége van vízre, nektek is szükségetek van az evangéliumra és a Szentlélek társaságára, hogy igazán és nagyon boldogok legyetek. Mivel Isten nemzetsége vagytok (lásd Cselekedetek 17: 28), ezért örökkévaló természetetekkel összeegyeztethetetlen az, hogy rosszat tegyetek, és ugyanakkor jól érezzétek magatokat. Ez nem történhet meg. Az a lelki DNS-etek része, hogy békesség, öröm és boldogság csak olyan mértékben lesz a tiétek, amilyen mértékben az evangélium szerint éltek.
Ezzel szemben, amennyiben azt választjátok, hogy nem éltek az evangélium szerint, olyan szerencsétlenek lesztek, mint a partra vetett hal (lásd Móziás 4:30). Ahogyan azt Alma fiának, Koriántonnak mondta:
„Íme, azt mondom neked, hogy a gonoszság sohasem volt boldogság.
És most, fiam, minden olyan ember, aki… egy testi állapotban [van], Isten nélkül [van]… a világban, és Isten természetével ellentétben viselked[ik]; tehát egy olyan állapotban [van], mely ellenkezik a boldogság természetével” (Alma 41:10–11).
Vegyétek észre, hogy „Isten nélkül” lenni a világban – más szavakkal, megtagadni az Ő evangéliuma szerinti életet, és ez által a Lélek társaságát nélkülözni – a boldogság természetével ellentétes állapotban való létet jelenti. Jézus Krisztus evangéliuma valójában a – figyeljétek meg, hogy ez egyes számot jelöl – boldogság egyetlen nagyszerű terve (lásd Alma 42:8). Ha bármilyen más életforma mellett döntötök, vagy az evangéliumnak csak a kényelmesnek tűnő részei szerint próbáltok élni, akkor az ilyen választás meglop titeket a teljes és sugárzó örömtől és boldogságtól, amelyre szerető Mennyei Atyánk és az Ő Fia teremtettek benneteket.
Ami a pecázós élményem második leckéjét illeti: csakúgy, ahogyan a hegyi patakban úszkáló halnak óvakodnia kell az útjába tett csaliktól, hogy elkerülje azt, hogy kirántsák a vízből, nektek és nekem is bölcseknek kell lennünk azért, hogy elkerüljük, hogy kiszakítsanak bennünket a boldog és evangélium-központú életből. Ne feledjétek, amire Lehi figyelmeztetett, hogy a gonosz arra törekszik, „hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” és „foglyul ejtsen” (2 Nefi 2:27, 29) minket, amikor tisztátalan és gonosz dolgokkal foglalkozunk. Ezért ne hagyjátok magatokat rávenni a tisztátalan dolgok megízlelésére, mert Sátán készen áll, hogy beakassza a horgot. A horog ravasz módon, vagy akár hirtelen beakasztásának veszélye az, ami arra indította az ősi Moróni prófétát – aki valóban látta napjainkat (lásd Mormon 8:35) –, hogy élesen figyelmeztessen titeket és engem, hogy „a gonosz ajándékot és a tisztátalan dolgot… ne érintsétek” (Moróni 10:30; kiemelés hozzáadva).
Nagyon sok gonosz és tisztátalan dolog van a zenében, az interneten, a filmekben, a magazinokban, az alkoholban, a kábítószerekben és a dohányban. Ami a tisztátalan és gonosz dolgokat illeti, fiatal barátaim, ne is érintsétek azokat! Az ilyen dolgokban van elrejtve a horog, ami ravaszul, de annál gyorsabban akad be, mint ahogy ti azt elképzelitek – és kegyetlenül fájdalmas tud lenni a horog eltávolítása. Alma úgy jellemezte, hogy számára a bűnbánat folyamata halál közeli volt (lásd Móziás 27:28); sőt, kijelentette, hogy semmi sem lehet „olyan átható és olyan keserű, amilyenek a fájdalmaim voltak” (Alma 36:21).
Lehetnek olyanok közöttetek, akik gonosz vagy tisztátalan dolgokkal foglalkoztak. Nyerjetek reménységet abból a tanbéli és történelmi tényből, hogy Almának az Úrba vetett hite elvezette őt a bűnbánathoz, és bűnbánatának egyenes következményeként olyan örömöt tapasztalt Krisztus engesztelésének hatalma által, hogy saját szavaival élve, „semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt” (Alma 36:21). Ilyen élményben lehet részetek, amint az Urat keresitek a bűnbánaton keresztül.
Mindannyiunknak bűnbánatot kell gyakorolnunk valamilyen mértékben. Bűnbánatot tartani azt jelenti, hogy megteszitek azokat az igazi változtatásokat az életetekben, melyeket a Szabadító szeretne, hogy megtegyetek a boldogságotokért. A bűnbánat az evangélium nagyszerű felszabadító tantétele: Amikor az Úrba vetett hitetek személyes változtatásokat eredményez, az ilyen cselekedet, ahogyan Hélamán mondja, „elvezet [titeket] a Megváltó hatalmához, lel[ketek] szabadulására” (Hélamán 5:11). Miközben igyekeztek változtatni, emlékezzetek arra, hogy szerető Szabadítónknak, ahogyan azt Alma kijelentette, „minden hatalma megvan arra, hogy minden embert megszabadítson, aki hisz az ő nevében és bűnbánathoz illő gyümölcsöt hoz” (Alma 12:15). Ez egy erőteljes, felszabadító, reményteli tan!
Joseph Smith próféta közvetlen tapasztalat útján tanulta meg, hogy az Úr elvárja, hogy megóvjuk magunkat a nyomorúságtól azáltal, hogy evangéliuma szerint élünk, és azt akarja, hogy megértsük, hogy megbánhatjuk a bűneinket. Amikor elveszítette a Mormon könyve fordítása kéziratának 116 oldalát azért, mert az emberek rábeszélésére hallgatott, Joseph szenvedett. Az Úr azt mondta neki: „Neked… hűségesnek kellett volna lenned, és ő kinyújtotta volna karját, és támogatott volna téged az ellenség minden tüzes nyilával szemben, és mindig veled lett volna a gondok idején” (T&Sz 3:8). Ez a helyzet mindannyiótokkal, fiatal férfiak: legyetek hűségesek, és Isten keze támogat majd titeket. A Prófétát emlékeztették akkor – ahogyan minket is –, hogy ha bűnbánatot tart, megbocsátást nyerhet. Képzeljétek el azt az örömöt, amit érzett, amikor az Úr azt mondta: „De emlékezzél arra, hogy Isten irgalmas; bánd hát meg azt, amit tettél, ami ellenkezett az általam neked adott parancsolattal, és akkor még mindig választva vagy” (T&Sz 3:10).
Hozzátok intézett felhívásom ma este az, hogy éljetek az evangélium szerint, hogy igazán boldogok legyetek, kerüljétek el a gonoszt és a nyomorúságot, amit az hoz, és ha gonosz vagy tisztátalan dolgokat tettetek, akkor hozzátok meg azokat a változtatásokat, melyeket az Úr szeretne a saját boldogságotok érdekében – és tanúsítom nektek, hogy Ő sikerre visz majd titeket az Ő páratlan erejével.
Amint befogadjátok ezt a felkérést, tartós boldogságot fogtok aratni, és életeteket a Szabadító kősziklájára fogjátok építeni olyannyira, hogy amikor a világ viharai lesújtanak rátok, amint Hélamán tanította, a gonosznak „nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla, melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyről nem bukhat le az ember ha arra épít” (Hélamán 5:12; kiemelés hozzáadva). Az Úr Jézus Krisztusról teszem lángoló tanúságomat: Ő a szikla, az egyetlen biztos alapja a boldogságnak és a gyógyulásnak. Ő él, minden hatalom neki adatott mennyben és földön, ismeri a neveteket és szeret titeket. Az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.