Három törülköző és egy 25 centes újság
Amikor hűek vagyunk a tisztesség és feddhetetlenség szent tantételeihez, akkor hűek vagyunk hitünkhöz és önmagunkhoz.
E hatalmas közönség előtt némi fenntartással, egy személyes vallomást szeretnék tenni. Mindezt egy olyan témáról, amely már egy ideje súlyos teherként nehezedik elmémre. 1955-ben, első egyetemi évemet követően, nyári munkát vállaltam az akkor újonnan megnyílt szálláson a Wyoming állambeli Jackson-tó partján. Utazásom eszközéül egy 14 éves 1941-es évjáratú Hudson automobil szolgált, amelynek már 10 évvel korábban is a temetőben lett volna a helye. Az autó egyéb sajátosságai között például, az alváz annyira szét volt rozsdásodva, hogy ha nem lett volna benne az a darabka furnérlemez, akkor a lábaimat szó szerint az autópályán húzhattam volna. Ami jó volt, hogy az akkori többi 14 éves kocsikkal ellentétben, nem kellett bele olaj – rengeteg sok víz kellett a hűtőbe, de olaj nem. Soha nem tudtam, hová tűnt a víz, és hogy miért lett az olaj egyre hígabb és egyre világosabb.
A 298 kilométeres hazaútra készülve, a nyár végén elvittem az autót Moran város egyetlen javítóműhelyébe. Gyors átvizsgálás után a szerelő elmagyarázta, hogy a motor blokk el volt repedve és ezért víz szivárgott az olajba. Ez megoldotta a víz és az olaj rejtélyét. Azon tűnődtem, hogy ha sikerülne a vizet az üzemanyagtartályba csepegtetni, akkor messzebre menne-e az autó.
Most pedig a vallomás: Miután csodával határos módon hazaérkeztem, édesapám kijött elém, és boldogan üdvözölt. Miután megöleltük egymást és kicsit tréfálkoztunk, benézett az autó hátsó ülésére, és meglátott három Jackson-tó szálló feliratú törülközőt – olyat, amit nem lehet csak úgy megvenni. Csalódott tekintettel csak ennyit mondott: „Többet vártam tőled.” Nem gondoltam, hogy amit tettem, ennyire rossz volt. Számomra ezek a törülközők nem jelentettek mást, mint egy ledolgozott nyár jelképét, melyet úgymond az átjárás jogán tettem el. Ám azáltal, hogy elvettem őket, úgy éreztem, hogy elvesztettem édesapám bizalmát, és le voltam törve.
A következő hétvégén megigazítottam a furnérlemezt az autóm padlóján, megtöltöttem vízzel a hűtőt, és nekiindultam az 595 kilométeres körútnak Jacksonba, hogy visszaadjam a három törülközőt. Édesapám soha nem kérdezte, hogy miért mentem vissza a szállóba, én pedig soha nem magyarázkodtam. Egyszerűen nem volt szükséges beszélgetni róla. Költséges és fájdalmas lecke volt ez a tisztességről, amely velem maradt egész életem során.
Sajnos, a mai világ egyik leghiányzóbb értéke a tisztesség és a feddhetetlenség. Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb számban lepleznek le üzleti vezetőket becstelenségük és a helytelen viselkedés más formái miatt. Ennek következtében hűséges és régóta dolgozó alkalmazottak tízezrei veszítették el megélhetésüket és nyugdíjukat. Néhányuk esetében ez azzal járt, hogy elveszítették az otthonukat, vagy változás állt be a tanulmányaikban és az élettel kapcsolatos egyéb terveikben. Hallunk az általánosan elterjedt csalásokról az iskoláinkban, mert fontosabb jó jegyet vagy fokozatot kapni, mint tanulni és felkészülni. Hallhatunk diákokról, akik végigcsalták az orvosi egyetemet, most pedig bonyolult műtéteket hajtanak végre betegeiken. Az idősek és mások szélhámosok áldozatául esnek, mely sokszor azt eredményezi, hogy elveszítik otthonukat vagy a megtakarított pénzüket. Ez a becstelenség és a feddhetetlenség hiánya mindig mohóságon, gőgön és tiszteletlenségen alapszik.
A Példabeszédekben ezt olvashatjuk: „Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek [igazul], kedvesek ő nála” (Példabeszédek 12:21).
Mormon, a megtért lámánitákról szólva, akiket anti-nefi-lehitáknak is ismertek, ezt írta: „És Nefi népe között voltak, és azon nép közé is számlálták őket, mely Isten egyházához tartozott. És Isten, valamint az emberek iránt tanúsított buzgóságuk is megkülönböztette őket; mert minden dologban tökéletesen tisztességesek és egyenes derekúak voltak; és szilárdak a Krisztusba vetett hitben, méghozzá mindvégig” (Alma 27:27; kiemelés hozzáadva).
Mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor az üzleti szférában dolgoztam, néhány kollégámmal keresztülmentünk a chicagói O’Hare repülőtéren, Illinois államban. E férfiak egyike éppen akkor adta el több tízmillió dollárért a cégét – más szóval nem volt szegény.
Mikor egy újság automatához értünk, ez az illető bedobott egy negyeddollárost a gépbe, felnyitotta az ajtaját, és elkezdte osztogatni nekünk is a kifizetetlen újságokat. Amikor a kezembe nyomott egy újságot, bedobtam a gépbe egy negyeddollárost, és hogy ne sértsem meg, de azért értse a célzást, tréfásan ezt mondtam: „Jim, 25 centért nem mondok le a feddhetetlenségemről. Egy dollárért – kérdéses –, de 25 centért – nem, 25 centért nem.” Látjátok, jól emlékeztem a három törülközőre és az 1941-es lerobbant Hudsonra. Néhány perccel később elmentünk ugyanazon újság automata mellett. Észrevettem, hogy Jim kissé lemaradt a csoporttól és negyeddollárosokat tömködött az automatába. Nem azért meséltem el ezt az esetet, hogy magamat a tisztesség kiemelkedő példájaként tűntessem fel, hanem csak azért, hogy kihangsúlyozzam a három törölköző és a 25 centes újság esetében rejlő leckét.
Nem lesz soha tisztesség az üzleti világban, az iskolákban, az otthonokban, vagy bármely más helyen addig, amíg a szívekben nincs tisztesség.
A fontos és tartós leckéket gyakran egyszerű példák által tanulhatjuk meg, talán olyan egyszerűek által, mint a három törülköző vagy a 25 centes újság. Azon tűnődöm, milyen lenne a világ, ha otthon, fiatalkorban tanítanák meg a tisztesség egyszerű leckéit, mint például a „szeresd felebarátodat, mint magadat” (lásd Máté 22:39; Márk 12:31) és „tégy úgy másokkal, ahogy veled szeretnéd, hogy tegyenek” (lásd Máté 7:12; Lukács 6:31). Kíváncsi lennék, hogy hol lenne ma az a sok tízezer nyugdíját elveszített alkalmazott, ha néhány magas pozícióban lévő üzletember korán tapasztalatot szerzett volna három törülközőről és egy 25 centes újságpapírról.
Az igaz keresztény életnek a tisztesség az alapja. Az utolsó napi szentek számára a tisztesség fontos követelmény az Úr szent templomába való belépéshez. A tisztesség be van ágyazva azokba a szövetségekbe, amelyeket a templomban kötünk. Minden vasárnap, amikor veszünk a Szabadító testének és vérének szent jegyeiből, alapvető és szent szövetségeinket újítjuk meg, amelyek magukba foglalják a tisztességet. Utolsó napi szentekként szent kötelességünk, hogy ne csak tanítsuk a tisztesség tantételeit, de azok szerint is éljünk, talán olyan egyszerű leckéken keresztül, mint a három törülköző vagy a 25 centes újság. A tisztességnek szerepelnie kell a mindennapjainkat irányító legalapvetőbb értékek között.
Amikor hűek vagyunk a tisztesség és feddhetetlenség szent tantételeihez, akkor hűek vagyunk hitünkhöz és önmagunkhoz.
Azért imádkozom, hogy utolsó napi szentekként, a világ legtisztességesebb emberei között tartsanak számon bennünket. És elmondhassák rólunk azt, amit az anti-nefi-lehitákról, hogy „minden dologban tökéletesen tisztességesek és egyenes derekúak [vagyunk], …és szilárdak a Krisztusba vetett hitben, méghozzá mindvégig” (Alma 27:27). Jézus Krisztus nevében, ámen.