Tekintsetek az örökkévalóság felé!
Érted, hogy miért olyan fontos tisztának és szeplőtlennek megmaradni?
Amikor az első unokánk megszületett, az egész család a kórházba sietett. Lenyűgöző élmény volt számomra látni a legidősebb fiunkat, Matthew-t, amint ezt a drága újszülött fiút tartotta. Legfiatalabb fiunkkal, Chaddel, a csecsemőszoba ablakánál állva csak bámultunk ennek az oly tiszta, oly szeplőtlen, a mennyből most érkezett kicsi léleknek a szemébe. Úgy tűnt, hogy az idő megállt, és egy pillanatra megláthattuk a nagyszerű, örökkévaló tervet. Az élet szentsége kristálytiszta lett számunkra, és odasúgtam Chadnek: „Érted már, hogy miért olyan fontos tisztának és szeplőtlennek megmaradni?” Áhítatosan azt válaszolta: „Ó igen, anyu értem.”
Az a pillanat annyira megragadó volt, hogy azt kívántam minden fiatal férfi és nő, minden felnőtt és igazából mindannyiunk számára, hogy érezzék és tudják a fontosságát annak, hogy érdemes és tiszta életet éljünk. A személyes érdemességünk fog feljogosítani minket arra, hogy betöltsük a személyes földi küldetésünket.
Egyéni küldetésünk sokkal hamarabb kezdődött annál, hogy megérkeztünk volna a földre. A földi élet előtti létben „elhívtak és előkészítettek” bennünket arra, hogy a földön éljünk egy olyan időben, amikor a legnagyobbak lesznek a kísértések és kihívások. Ez „rendkívüli hitü[n]k és jó cselekedetei[n]k folytán” volt, és azért, mert a „jót választott[uk]”.1 Megértettük Atyánk tervét, és tudtuk, hogy az jó. Nem csak hogy választottuk, de meg is védtük azt. Tudtuk azt, hogy földi küldetésünk bővelkedik majd a kísértésekben, kihívásokban és nehézségekben, de azt is tudtuk, hogy meg leszünk áldva az evangélium teljességével, élő prófétákkal és a Szentlélek irányításával. Tudtuk és megértettük, hogy a földön sikerünk meghatározója az érdemességünk és tisztaságunk lesz.
Mit jelent alázatosnak lenni? A Mormon könyvében Lamóni atyja így könyörgött: „Mit tegyek, hogy enyém lehessen ez az örök élet, amelyről beszéltél?”2 És akkor a király elkötelezte magát az Úrnak, mondván: „én minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged”3. Miután Lamóni atyja megértette, hogy ki ő, és a nagyszerű tervet is, amelynek része volt, érdemesség és tisztaság lett a szíve vágya.
Hogy érdemessé váljunk, döntéseket hozunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánk jelenlétébe. Azon dolgokat tesszük, amelyek feljogosítanak bennünket azokra az áldásokra, melyeket Ő a számunkra tartogat. Ez a célja földi létezésünknek, hogy „meglássuk, hogy megtesz[ünk]-e minden olyan dolgot, amit az Úr… [parancsol]” 4. A kísértéseknek a Jézus Krisztusba vetett hitünk által tudunk ellenállni5. A hitünk képessé tesz minket arra, hogy elkerüljük a gonoszt. Az visszataszító lesz számunkra, mert „világosság a világossághoz ragaszkodik” és az „erény az erényt szereti”6.
Az, hogy makulátlanokká váljunk a világi dolgoktól, nemcsak hitet követel, de bűnbánatot és engedelmességet is. Azon normák szerint kell élnünk, és azon dolgokat kell cselekednünk, amelyek a Szentlélek állandó társaságára és útmutatására jogosítanak fel, mert a Lélek nem lakozhat szentségtelen templomokban7.
Ismerek egy fiatal férfit, aki ezt mondta: „Ez nagyon nehéz. Az én világomban nem ésszerű a normák szerint élni. Egyszerűen túl nehéz.” Mégis, tudva azt, hogy Isten fiai és leányai vagyunk, törekednünk kell az érdemességre. A fiatalok egy másik csoportja a „Meg tudom tenni a nehéz dolgokat” jeligét követi. Megértik a hovatartozásukat, a küldetésüket, az irányításuk forrását, és erőt kapnak a szövetségeik betartása által. Azt is értik, hogy amikor hibát követnek el, kijavíthatják azt! Sátán azt akarja, hogy elhiggyük, hogy a bűnbánat nem lehetséges. Ez egyáltalán nem igaz! A Szabadító megbocsátást ígért.8 Ha érdemesen veszünk az úrvacsorából minden héten, akkor az lehetővé teszi számunkra, hogy tiszták és szeplőtlenek legyünk, miközben szövetséget kötünk, hogy „mindenkor emlék[szünk] [a Szabadítóra], és parancsolatait betart[juk]”9. Jézus Krisztus evangéliuma az egyszerűség evangéliuma, és megadattak nekünk azon eszközök, melyek utunkat egyenessé és keskennyé teszik. Az út világos: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű”10.
Harmincnyolc évvel ezelőtt a férjemet és engem Gordon B. Hinckley elnök adott össze a Salt Lake templomban. A tanács és útmutatás, amit akkor azon a napon adott nekünk, jelzőfénnyé vált számunkra. Amint férjként és feleségként elhagytuk a templomot, egy, a templomhoz közeli parkba mentünk, és feljegyeztük egy naplóba azokat a bölcs szavakat, amelyeket kaptunk. Azt tanácsolta nekünk, hogy soha ne felejtsünk el imádkozni reggel és este, valamint hogy társakként és családként is imádkozzunk. Azt tanácsolta nekünk, hogy mindig becsületesen fizessünk teljes tizedet. Azt tanácsolta, hogy naponta olvassuk a szentírásokat, és alkalmazzuk a tantételeket az életünkben. Továbbá javasolta, hogy maradjunk érdemesek. Ezt mondta: „Mindig úgy éljetek, hogy amikor szükségetek van az Úr áldásaira, akkor kérhessétek Tőle, és meg is kaphassátok, mert érdemesek vagytok rá.” Majd így folytatta: „Lesznek olyan alkalmak az életetekben, amikor azonnali áldásokra lesz szükségetek. Úgy kell élnetek, hogy ezeket meg is kaphassátok, nem irgalomból, hanem azért, mert érdemesek vagytok rá.” Akkor nem értettem, hogy ez mit jelent, de az azt követő harmincnyolc esztendőben sokszor folyamodtunk a Mennyei Atyánkhoz „azonnali áldásokért”. Ezek a napi szent szokások és igaz gyakorlatok segítettek nekünk, hogy azon az úton maradhassunk, amely Atyánk jelenlétébe vezet bennünket. Ma pedig azt mondom: „Prófétánkat köszönjük az Úrnak, kit vezérünknek küldött az ég.”11
A személyes érdemesség elengedhetetlen ahhoz, hogy az Ő szent templomaiba belépjünk, és örökségünkké váljon „mindaz, a mi az Atyáé”12. Az Úr ezt mondta: „[G]ondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt.”13 Amikor így teszünk, magabiztosan léphetünk be Isten templomába, azzal a tudással, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy oda mehessünk, ahova az Úr megy. Amikor érdemesek vagyunk, nem csak mi léphetünk be a templomba, de a templom is beléphet a lelkünkbe. Az Úrnak a szabadulásunkra és boldogságunkra vonatkozó ígéretei a miénk lesznek, a földi küldetésünk pedig az Övé lesz.
Az elmúlt hónapban a legfiatalabb fiunk, Chad, elment a templomba egy gyönyörű, érdemes fiatal nővel, hogy házasságot kössenek az időre és az örökkévalóságra. Amikor kézen fogta, és letérdeltek az oltárnál, a falakon lévő tükrökbe néztem, és ismét azt akartam suttogni: „Érted, hogy miért olyan fontos tisztának és szeplőtlennek lenni?” De ekkor már nem kellett, hogy emlékeztessem őt, mert a Lélek megtette.
A nemesi születési joggal rendelkező fiataloknak azt mondom: nézzetek át az örökkévalóság ablakain! Lássátok magatokat az Úr szent templomaiban! Lássátok magatokat, amint érdemes és tiszta életet éltek! Nemzedékek sorsa függ tőletek! Bizonyságomat teszem, hogy az érdemesség lehetséges Jézus Krisztus engesztelésének szabadító és felhatalmazó ereje által. Azért imádkozom, hogy ezt mondhassák mindannyiunkról: „fehérben fognak velem járni; mert méltók arra”14. Jézus Krisztus nevében, ámen.