1 Íme, lőn, hogy én, Nefi sokat fohászkodtam az Úrhoz, Istenemhez, fivéreim haragja miatt.

2 De íme, haragjuk fokozódott ellenem, olyannyira, hogy életem elvételére törekedtek.

3 Igen, zúgolódtak ellenem, mondván: Fiatalabb fivérünk azt gondolja, ő uralkodik felettünk; és nekünk már sok próbatételünk volt miatta; most öljük meg hát, hogy ne sanyargassanak minket többé szavai miatt. Mert íme, nem lesz ő az uralkodónk; mert minket illet, akik az idősebb fivérek vagyunk, hogy e nép felett uralkodjunk.

4 Most ezekre a lemezekre nem írom le mindazon szavakat, melyekkel ellenem zúgolódtak. De elegendő, ha annyit mondok, hogy életem elvételére törekedtek.

5 És lőn, hogy az Úr figyelmeztetett engem, hogy én, Nefi, távozzak tőlük és meneküljek a vadonba, és mindazok, akik velem akarnak jönni.

6 Lőn tehát, hogy én, Nefi, vettem családomat, és Zorámot is és a családját, és Samot, idősebb fivéremet és a családját, és Jákóbot és Józsefet, fiatalabb fivéreimet, és nővéreimet is, és mindazokat, akik velem akartak jönni. És akik velem akartak jönni, mind azok voltak, akik hittek Isten figyelmeztetéseiben és kinyilatkoztatásaiban; tehát hallgattak szavaimra.

7 És vettük sátrainkat, és ami dolgot csak lehetett, és sok napon át mentünk a vadonban. És miután már sok napon át mentünk a vadonban, felvertük sátrainkat.

8 És népem azt akarta, hogy a hely nevét Nefinek nevezzük; tehát Nefinek neveztük.

9 És mindazok, akik velem voltak, magukra vették, hogy Nefi népének nevezik magukat.

10 És mi azon voltunk, hogy minden dologban betartsuk az Úr ítéleteit, és rendelkezéseit és parancsolatait, Mózes törvénye szerint.

11 És velünk volt az Úr, és rendkívüli módon boldogultunk; mert magokat vetettünk, és aztán bőven arattunk. És elkezdtünk nyájakat és csordákat, és mindenféle állatokat nevelni.

12 És én, Nefi, magammal hoztam a feljegyzéseket is, melyek a rézlemezekre voltak vésve; és a gömböt is, vagyis az iránytűt, amelyet az Úr keze készített atyám számára, aszerint, ami meg van írva.

13 És lőn, hogy rendkívüli módon kezdtünk boldogulni és sokasodni ezen a földön.

14 És én, Nefi, vettem Lábán kardját és annak mintájára sok kardot készítettem, különben valamilyen módon az a nép, akiket ekkor lámánitáknak hívtak, ránk támadna és elpusztítana minket; mert ismertem gyűlöletüket irántam és a gyermekeim, és azok iránt, akiket népemnek hívtak.

15 És megtanítottam népemet épületeket építeni, és megmunkálni mindenféle fát, és vasat, és vörösrezet, és sárgarezet, és acélt, és aranyat, és ezüstöt, és értékes érceket, melyekből nagyon bőségesen volt.

16 És én, Nefi építettem egy templomot; és Salamon templomának a mintájára állítottam össze; de nem volt olyan sok értékes dologból építve; mert azokat nem találtunk ezen a földön, tehát nem lehetett olyanra építeni, mint Salamon templomát. De az összeállítás módja olyan volt, mint Salamon templomáé; és rendkívül finom volt annak kidolgozása.

17 És lőn, hogy én, Nefi, iparkodóvá tettem népemet, és kezeikkel dolgoztattam őket.

18 És lőn, hogy ők azt akarták, hogy királyuk legyek. De én, Nefi, azt szerettem volna, hogy ne legyen királyuk; mégis mindent megtettem értük aszerint, ami erőmből telt.

19 És íme, az Úr szavai beteljesedtek testvéreim számára, melyeket velük kapcsolatban mondott, hogy uralkodójuk és tanítójuk leszek. Tehát uralkodójuk és tanítójuk voltam, az Úr parancsolatai szerint mindaddig, amíg életem elvételére nem törekedtek.

20 Tehát beteljesedett az Úr szava, mellyel hozzám szólt, mondván: Amennyiben nem hallgatnak szavaidra, kivágatnak az Úr színe elől. És íme, kivágattak a színe elől.

21 És rájuk küldte az átkot, igen, méghozzá keserves átkot, gonoszságuk miatt. Mert íme, szívüket megkeményítették ellene, hogy olyanokká lettek, mint a kvarc, tehát mivel fehérek voltak és rendkívül tetszetősek és elragadóak, hogy ne legyenek csábítóak népem számára, az Úristen sötét bőrszínt küldött rájuk.

22 És ezt mondta az Úristen: Visszataszítóvá teszem őket néped előtt, hacsak meg nem bánják gonoszságaikat.

23 És átkozott lesz annak magja, aki az ő magjukkal keveredik; mert meg lesznek átkozva, méghozzá ugyanazzal az átokkal. És az Úr mondta ezt, és bekövetkezett.

24 És átkuk miatt, mely rajtuk volt, lusta nép lettek, tele gonoszkodással és álnoksággal, és a vadonban kutattak prédának való vadállatok után.

25 És az Úristen ezt mondta nekem: Ostorai lesznek magodnak, hogy felserkentsék őket az énrám való emlékezésben; és amennyiben nem emlékeznek rám és nem hallgatnak szavaimra, megostorozzák őket, méghozzá a pusztulásig.

26 És lőn, hogy én, Nefi felszenteltem Jákóbot és Józsefet, hogy papok és tanítók legyenek népem földje felett.

27 És lőn, hogy a boldogság módja szerint éltünk.

28 És harminc év telt el attól az időtől fogva, hogy elhagytuk Jeruzsálemet.

29 És én, Nefi, feljegyzéseket vezettem lemezeimen, melyeket készítettem, eddig a népemről.

30 És lőn, hogy az Úristen azt mondta nekem: Készíts másik lemezeket; és véss rájuk sok olyan dolgot, néped hasznára, mely jónak minősül szememben.

31 Tehát én, Nefi, hogy engedelmeskedjek az Úr parancsolatainak, mentem és elkészítettem ezeket a lemezeket, amelyekre ezeket a dolgokat véstem.

32 És azt véstem rájuk, ami Istennek tetsző. És ha népemnek tetszenek Isten dolgai, akkor tetszeni fognak nekik bevéséseim, melyek ezeken a lemezeken vannak.

33 És ha népem ismerni szeretné népem történetének pontosabb részét, a másik lemezeimet kell tudakozniuk.

34 És elegendő, ha annyit mondok, hogy negyven év telt el, és már voltak háborúink és viszálykodásaink fivéreinkkel.