2 Nefi 8
    Footnotes
    Theme

    8. Fejezet

    Az utolsó napokban az Úr megvigasztalja Siont és összegyűjti Izráelt – A megváltottak nagy öröm közepette jönnek Sionba – Vö. Ésaiás 51 és 52:1–2. Mintegy Kr.e. 559–545.

    1 Hallgassatok rám, ti, akik az igazlelkűséget követitek. Tekintsetek a akősziklára, melyből kivágattatok és az üreg mélyedésére, melyből kiásattatok.

    2 Tekintsetek aatyátokra, Ábrahámra, és bSárára, őrá, aki szült titeket; mert egyedül őt hívtam el, és megáldottam.

    3 Mert az Úr megvigasztalja aSiont, megvigasztalja összes elhagyott helyeit; és olyanná teszi bvadonját, mint az Éden, és sivatagját, mint az Úr kertje. Öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dallam hangja.

    4 Hallgass rám, népem; és hallgass meg engem, Ó nemzetem; mert atörvény származik tőlem, és igazságosságomat teszem a nép bvilágosságává.

    5 Közel van igazlelkűségem; elindult aszabadításom, és karom meg fogja ítélni a népet. Reám várnak majd a bszigetek, és az én karomban bíznak.

    6 Emeljétek az égre szemeiteket, és tekintsetek alant a földre; mert a amennyek beltűnnek, mint a füst, és a föld, mint ruha, cmegöregszik, és akik azon laknak, ugyanúgy meghalnak. De az én szabadításom örökre lesz, és az én igazlelkűségemet nem törlik el.

    7 Hallgassatok rám, ti, akik ismeritek az igazlelkűséget, a nép, melynek szívébe írtam törvényemet, ane féljetek az emberek gyalázkodásától, és szidalmazásuktól se tartsatok.

    8 Mert megemészti őket a moly, mint a ruhát, és a féreg megemészti őket, mint a gyapjút. De az én igazlelkűségem örökre lesz, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

    9 Ébredj, ébredj! Ölts magadra aerőt, Ó Úrnak karja; ébredj, mint az ősi napokban. Nem az vagy-e, aki szétvágta Ráhábot, és megsebesítette a sárkányt?

    10 Nem az vagy-e, aki kiszárította a tengert, a nagy mélység vizeit; aki aúttá tette a tenger mélységeit, hogy átkelhessenek a kiváltottak?

    11 Visszatérnek tehát az Úr amegváltottjai, és bénekelve jönnek Sionba; és örök öröm és szentség lesz a fejükön; és vigasságot és örömöt kapnak; elszáll a bánat és a cgyász.

    12 aÉn vagyok ő; igen, én vagyok ő, aki megvigasztal benneteket. Íme, ki vagy te, hogy bfélned kellene az embertől, aki meghal, és az ember fiától, aki olyanná tétetik, mint a c?

    13 És aelfelejted az Urat, alkotódat, aki kifeszítette a mennyeket és lefektette a föld alapzatát, és félsz szüntelen minden nap, az elnyomó haragja miatt, mintha készen állna, hogy elpusztítson. És hol van az elnyomó haragja?

    14 Siet a fogoly számkivetett, hogy eloldozzák, hogy ne haljon meg a veremben, és hogy a kenyere se fogyjon el.

    15 De én vagyok az Úr, a te Istened, akinek zúgnak ahullámai; Seregek Ura a nevem.

    16 És én adtam szavaimat a te szádba, és takartalak be kezem árnyékával, hogy elültethessem a mennyeket és lefektethessem a föld alapzatát, és mondhassam Sionnak: Íme, az én anépem vagy.

    17 Ébredj, ébredj, kelj fel, Ó Jeruzsálem, aki kiittad aharagjának bpoharát az Úr kezétől – kiittad a reszketés poharának üledékét, kifacsarva –

    18 És senkije sincs, aki vezesse őt minden fiai közül, akiket előhozott; és nincs aki kézen fogja őt, minden fiai közül, akiket felnevelt.

    19 Ez a két afiú jött hozzád, akik sajnálni fognak téged – elhagyatottságodat és pusztulásodat, és az éhínséget és a kardot – és ki által vigasztaljalak meg?

    20 Fiaid elaléltak, e kettőt kivéve; ott fekszenek minden utca fejénél; mint hálóba került vad bika, tele vannak az Úr haragjával, Istened dorgálásával.

    21 Most, halld tehát ezt, te nyomorult, és arészeg, de nem bortól:

    22 Így szól Urad: Az Úr és a te Istened aemel szót népe ügyében; íme, kivettem kezedből a reszketés poharát, haragom poharának üledékét; nem fogod többé meginni.

    23 Hanem azok kezébe aadom azt, akik sanyargatnak téged; akik ezt mondták lelkednek: Hajolj le, hogy átmehessünk – és te lefektetted tested, hogy olyan legyen, mint a föld és mint az utca azoknak, akik átmentek.

    24 aÉbredj, ébredj, öltsd magadra berődet, Ó cSion; öltsd magadra gyönyörű ruháidat, Ó Jeruzsálem, a szent város; mert dnem jön te beléd többé a körülmetéletlen és a tisztátalan.

    25 Rázd le magadról a port; akelj fel, ülj le, Ó Jeruzsálem; oldd ki magad nyakad bbilincseiből, Ó Sion fogoly leánya.