Énós 1
    Footnotes

    Énós könyve

    1. Fejezet

    Énós erősen imádkozik és bocsánatot nyer a bűneire – Az Úr hangja jön el elméjébe, szabadulást ígérve a lámánitáknak egy eljövendő napon – A nefiták arra törekedtek, hogy visszatérítsék a lámánitákat – Énós örvendezik Megváltójában. Mintegy Kr.e. 420.

    1 Íme, lőn, hogy én, aÉnós, tudván atyámról, hogy bigaz ember volt – mert cmegtanított az ő nyelvére, és az Úr dnevelő tanítása és intelmei szerint – és legyen áldott ezért Istenem neve –

    2 És beszélni fogok nektek arról a atusakodásról, melyben Isten előtt volt részem, mielőtt bbocsánatot nyertem volna a bűneimre.

    3 Íme, vadakra mentem vadászni az erdőbe; és a szavak, melyeket gyakran hallottam midőn atyám az örök életről és a szentek aöröméről szólt, mélyen a szívembe bvésődtek.

    4 És lelkem aéhezett; és bletérdeltem Alkotóm előtt, és erős cimával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá; igen, és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra emeltem a hangom, hogy az elérte a mennyeket.

    5 És egy ahang szólt hozzám, mondván: Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel.

    6 És én, Énós tudtam, hogy Isten nem hazudhat; bűnöm tehát el lett törölve.

    7 És ezt kérdeztem: Uram, hogyan történik ez?

    8 És ő így szólt hozzám: aHited miatt Krisztusban, akit még soha ezelőtt nem hallottál, se nem láttál. És sok év telik el, mielőtt kinyilvánítja magát a testben; indulj tehát, hited béppé tett téged.

    9 Most lőn, hogy amikor e szavakat hallottam, kezdtem avágyat érezni testvéreim, a nefiták jóléte iránt; teljes lelkemet bkiöntöttem tehát értük Istennek.

    10 És amíg lélekben így küszködtem, íme, ismét az Úr hangja szólt aelmémben, mondván: Aszerint fogom meglátogatni a testvéreidet, amilyen szorgalmasak lesznek parancsolataim betartásában. Nekik badtam ezt a földet, és ez egy szent föld; és én nem cátkozom meg azt, hacsak gonoszság miatt nem; aszerint fogom tehát meglátogatni testvéreidet, ahogy azt megmondtam; és vétkeiket bánattal együtt hozom majd le a saját fejükre.

    11 És miután én, Énós, e szavakat hallottam, kezdett megingathatatlanná válni az Úrba vetett hitem; és sok hosszú küszködéssel imádkoztam hozzá testvéreimért, a lámánitákért.

    12 És lőn, hogy miután teljes buzgósággal aimádkoztam és munkálkodtam, így szólt hozzám az Úr: bKívánságaid szerint adok neked, hited miatt.

    13 És most íme, az volt a kívánság, melyet tőle kívántam – hogy ha úgy lészen, hogy népem, a nefiták vétekbe esnek, és valamiképpen aelpusztítják őket, és a lámánitákat nem pusztítják el, hogy az Úristen bőrizze meg népemnek, a nefitáknak egy feljegyzését; még akkor is, ha az szent karjának hatalma által lészen, hogy az egy eljövendő napon celjuthasson a lámánitákhoz, hogy talán deljuthassanak a szabaduláshoz –

    14 Mert mindeddig ahiábavalóak voltak küszködéseink, hogy visszaállítsuk őket az igaz hithez. És haragjukban megesküdtek, hogy ha lehetséges, el fogják bpusztítani a feljegyzéseinket és minket, és atyáink minden hagyományát is.

    15 Tudván tehát, hogy az Úristen képes amegőrizni a feljegyzéseinket, állandóan fohászkodtam hozzá, mert ő ezt mondta vala nekem: Amely dolgot hittel kértek, Krisztus nevében, és elhiszitek, hogy megkapjátok, azt meg fogjátok kapni.

    16 És nekem volt hitem, és fohászkodtam Istenhez, hogy aőrizze meg a bfeljegyzéseket; és ő szövetséget kötött velem, hogy celjuttatja őket a lámánitákhoz, a szerinte megfelelő időben.

    17 És én, Énós, tudtam, hogy ez azon szövetség szerint lesz, melyet kötött; lelkem tehát megpihent.

    18 És az Úr így szólt hozzám: Atyáid is ezt a dolgot kérték tőlem; és az hitük szerint fog történni; mert hitük olyan volt, mint a tiéd.

    19 És most lőn, hogy én, Énós Nefi népe között jártam-keltem, az eljövendő dolgokról prófétálva, és tanúságot téve azon dolgokról, amelyeket hallottam és láttam.

    20 És bizonyságot teszek, hogy Nefi népe buzgón igyekezett, hogy a lámánitákat visszaállítsák az Istenbe vetett igaz hithez. De afáradozásaink hiábavalóak voltak; gyűlöletük eltökélt volt, és gonosz természetük vezette őket, így vad, és kegyetlen és bvérszomjas néppé váltak; tele cbálványimádással és szennyességgel; prédának való vadállatokon lakmározva; sátrakban lakva, és a vadonban barangolva, rövid bőrövvel az ágyékukon, és leborotvált fejjel; és az díj, és a handzsár, és a balta használatában voltak jártasak. És sokan közülük semmi mást nem ettek, csak nyers húst; és állandóan arra törekedtek, hogy elpusztítsanak bennünket.

    21 És lőn, hogy Nefi népe pedig a földet művelte, és atermesztett mindenféle gabonát, és gyümölcsöt, és nevelt csordanyájakat, és mindenféle marhanyájakat, és kecskéket, és vadkecskéket, és sok lovat is.

    22 És rendkívül sok apróféta is volt közöttünk. És a nép bmerevnyakú nép volt, nehezen értett.

    23 És semmi más nem volt, csak a rendkívül anyers beszéd, a háborúkról, és a viszálykodásokról, és a pusztításokról való bprédikálás és prófétálás, és az állandó cemlékeztetésük a halálra, és az örökkévalóság időtartamára, és Isten ítéleteire és hatalmára, és mindezen dolgokra – dállandóan felserkentvén őket, az Úr félelmében tartván. Azt mondom, hogy ezen dolgokon, és a beszéd rendkívül nagy nyíltságán kívül semmi nem tarthatta volna őket vissza attól, hogy gyorsan a pusztulásba süllyedjenek. És ilyenféleképpen írok róluk.

    24 És láttam háborúkat a nefiták és a lámániták között, napjaim során.

    25 És lőn, hogy kezdtem öreg lenni, és százhetvenkilenc év telt el attól az időtől fogva, hogy atyánk, Lehi aelhagyta Jeruzsálemet.

    26 És láttam, hogy hamarosan le kell mennem a síromba, miután Isten hatalma munkálkodott rajtam, hogy prédikálnom és prófétálnom kell ennek a népnek, és ki kell jelentenem az igét, az igazság szerint, mely Krisztusban van. És életem minden napján kijelentettem azt, és jobban örvendeztem abban, mint a világ dolgaiban.

    27 És hamarosan elmegyek anyugodalmam helyére, mely Megváltómnál van; mert tudom, hogy őbenne fogok megpihenni. És örvendezek annak a napnak, amikor bhalandó voltom chalhatatlanságot ölt, és előtte fogok állni; akkor örömmel látom majd az arcát, és ő ezt fogja mondani nekem: Jöjj hozzám, te áldott; el van készítve számodra egy hely Atyámnak dpalotáiban. Ámen.