7. fejezet

Joseph Smith: eszköz az Úr kezében

„Joseph Smith, az utolsó napi próféta, eszköz volt az Úr kezében egy új evangéliumi adományozási korszak, minden evangéliumi adományozási korszak utolsó és legnagyobbika megnyitásában.”

Ezra Taft Benson életéből

Amikor Ezra Taft Benson elder teljes idejű misszionáriusként szolgált Angliában az 1920-as évek elején, társaival megtapasztalták azt az időszakot, amelyet „a nagy egyházellenesség” időszakának nevezett. Később így számolt be erről:

„Az újságok, a magazinok, sőt még a mormonellenes mozgófilmek is elárasztották Nagy-Britanniát.” Olyan komoly volt az ellenállás, hogy bizonyos misszionáriusi tevékenységeket – mint például az utcai összejövetelek és a brosúrák osztogatása – megszüntettek. „Észak-Angliában azonban, ahol akkoriban éppen szolgáltunk – mondta –, volt egy csoport a Dél-Shields Gyülekezetben, akik nagyon hithűek, elkötelezettek és ragaszkodók voltak, és akik meghívtak bennünket a társammal, hogy látogassuk meg őket, és mondjunk beszédet az úrvacsorai gyűlésen. Azt mondták: »Sok ismerősünk nem hiszi el a megjelent rágalmakat. Ha eljöttök, mi megtöltjük a kápolnát.«

Így aztán elfogadtuk a meghívást, és megkezdtük a felkészülést, én pedig tanulmányozni kezdtem a hitehagyást. Tetszett a téma, és úgy véltem, szükségem lehet rá; a tanuláson munkálkodtam, és arra gondoltam, hogy úgy tizenöt percet beszélek majd róla.

Amikor megérkeztünk a kis kápolnához, az már tele volt. Mindenki boldog volt. A nyitógyakorlatok után a társam beszélt, majd én kerültem sorra, és olyan szabadon beszéltem, mint még soha életemben. Amikor leültem, és az órámra pillantottam, láttam, hogy huszonöt percet beszéltem, és egy szót sem mondtam a hitehagyásról, sőt még csak eszembe sem jutott ez a téma. Joseph Smithről beszéltem, és bizonyságot tettem arról, hogy tudom, hogy ő Isten prófétája. Beszéltem a Mormon könyve előkerüléséről, arról, hogy az egy új tanúbizonyság Krisztusról, és bizonyságomat tettem. Amikor ráébredtem, mi történt, nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

A gyűlés végén sok szent odajött hozzám, és elmondta, milyen hálás azért, hogy szót ejtettem Joseph Smithről. Azt mondták: »Sok ismerősünk állította, hogy bármit el tud fogadni az egyházzal kapcsolatban, csak Joseph Smitht nem.« Majd néhányan ezen ismerősök közül odajöttek, és azt mondták: »Most már készen állunk. Ma este készen állunk. Tanúságot nyertünk arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája.«”¹

Benson elnök továbbra is igyekezett lehetőségeket találni az élete során arra, hogy megossza bizonyságát Joseph Smith elhívásáról. Amikor például az Egyesült Államok földművelésügyi minisztereként szolgált, egy rádióadó felkérte, hogy válasszon ki egy kedvenc szentírást, amelyet beolvasnak majd, ő pedig Joseph Smith története egy szakaszát választotta a Nagyértékű gyöngyből.²

Mindenekfelett pedig rendszeresen határozott és erőteljes bizonyságot tett a szenteknek is. „Joseph Smith az Élő Isten prófétája volt – jelentette ki –, az egyik legnagyobb próféta, aki valaha is élt a földön. Eszköz volt Isten kezében egy nagyszerű evangéliumi adományozási korszak bevezetéséhez, a legnagyobb korszakéhoz, és az utolsó ilyen korszakéhoz a Mester második eljövetelének előkészítéseként.”³

Az első látomás üzenete „Atyánk minden – a föld színén élő – gyermeke számára szól”

Ezra Taft Benson tanításai

Joseph Smith első látomása a világ legnagyobb eseménye volt Jézus Krisztus feltámadása óta.

Fiatalemberként Joseph Smith az igazság után kutatott. A fennálló egyházak közötti zavar arra indította, hogy megkérdezze Istentől, melyikük igaz. Határozott állítása szerint erre az imára kapott válaszként egy ragyogó fényoszlop jelent meg. Ezek az Ő szavai:

„Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (JST 1:17).

Joseph megkérdezte a második személyt, aki Jézus Krisztus volt, hogy melyik keresztény felekezetnek van igaza. Azt a választ kapta, hogy ne csatlakozzon egyikhez sem, mert egyikük sem helyes.⁴

Amikor Isten, az Atya és Fia, Jézus Krisztus a földre jönnek – ahogyan az 1820-ban történt, amikor megjelentek az ifjú prófétafiúnak, Joseph Smithnek –, akkor az nem olyan ügy, amely csak egy maroknyi embert érint. Olyan üzenet és kinyilatkoztatás ez, amely Atyánk minden – a föld színén élő – gyermeke számára szól. Ez volt a legnagyobb esemény, amely valaha is történt e földön a Mester feltámadása óta. Olykor úgy vélem, annyira közel vagyunk még időben ehhez az eseményhez, hogy nem értékeljük teljes mértékben, milyen jelentős, fontos és hatalmas történésről is van szó.⁵

Joseph Smith próféta első látomása az egyház teológiájának sziklatalapzata.⁶

A legnyilvánvalóbb igazság, amely a próféta 1820-as élményeiből származik, Isten létezésének valósága, valamint a tény, hogy Jézus Krisztus tényleg feltámadt. Különálló, megdicsőült lényekként látta őket, akik úgy szóltak hozzá, ahogyan egyik ember beszél a másikkal.⁷

Alázattal teli hála él bennem, hogy rendelkezhetek a tudással, hogy Isten, az Atya és Fia, Jézus Krisztus megdicsőült lényekként ismét a földre látogattak napjainkban, ebben az adományozási korszakban; hogy tényleg megjelentek a prófétafiúnak. […] Ez volt Istennek, az Atyának és Fiának a legdicsőségesebb feljegyzett megnyilatkozása.⁸

Az újszövetségi próféciákkal összhangban Joseph Smith új kinyilatkoztatást kapott és angyali látogatásokban részesült.

Általánosan elfogadott, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak hite azon állításon nyugszik, mely szerint Joseph Smith Isten prófétája, valamint kijelentése szerint a Mormon könyve előkerülése az általa 1823 és 1827 között elnyert angyali látogatásoknak az eredménye.

Néhányan, amikor tudomást szereznek ezen állításról, azt vetik ellene, hogy ostobaság, hogy ebben a mai korban angyalok látogatnák meg a földet.

A Biblia bizonyságot tartalmaz arról, hogy Isten több mint négyezer éven át kinyilatkoztatás által irányította egyházának ügyeit, amikor pedig szükséges volt, akkor mennyei szolgálattételekkel.

Az utolsó napokban Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatosan fennálló állapotokat jellemezve János azt jövendölte az Újszövetségben, hogy a Szabadító visszatérését megelőzően a világ figyelmeztetést kap, hogy Isten ítéletének órája elközelgett. Ezt a figyelmeztetést egy angyal teszi majd meg, aki az égen repülve jelenti ki az „örökkévaló evangyélium[ot]”. Hallgassátok szavait:

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jelenések 14:6–7).

Ha valaki elfogadja János bizonyságát, akkor arra kell számítania, hogy új kinyilatkoztatás és egy mennyei hírnök látogatása következik be a földön.

Ünnepélyes bizonyságunk az, hogy ez az angyali hírnök a XIX. század elején megjelent Joseph Smith prófétának. A kijelentés, hogy egy angyal jelent meg Istentől egy prófétának napjainkban, teljes mértékben összhangban áll az Újszövetség próféciáival, éppen ezért minden őszinte igazságkereső figyelmére joggal tart igényt.⁹

1823. szeptember 21-e estéjén egy angyal jelent meg Joseph Smith prófétának. Az angyalt Moróninak hívták. Ő volt az utolsó két hatalmas civilizáció ősi prófétáinak hosszú sorában, akik… évszázadokkal azelőtt az amerikai földrészen éltek.¹⁰

Moróni a prófécia beteljesüléseként eljött Joseph Smithhez

A Mormon könyve a legrendkívülibb bizonyíték Joseph Smith prófétai elhívására.

A legrendkívülibb bizonyíték, amely alátámasztja Joseph Smith azon állítását, hogy ő a Mindenható Isten szószólója, az egy szentírásos feljegyzés – a Mormon könyve – kiadása.

A Mormon könyve az amerikai földrészen élt ősi népek feljegyzése, mely rögzíti Jézus Krisztus látogatását és szolgálatát az e földrészen élő nép között, miután Ő felemelkedett Jeruzsálemből. A feljegyzés fő célja, hogy meggyőzzön egy későbbi nemzedéket arról, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia. A Mormon könyve ezért további tanúbizonyság a Biblia mellett Jézus Krisztus isteni voltáról.

Joseph Smith egy mennyei hírnöktől kapta meg ezt az ősi feljegyzést, éppen úgy, ahogyan azt János megjövendölte. Az angyal megjelent neki, és feltárta az ősi feljegyzések helyét, amelyeket fémlemezekre véstek és egy sziklaüregbe temettek. A megfelelő időben a fiatal próféta megkapta a lemezeket és az eszközöket azok lefordításához. A könyvet azután hivatalos szentírásként adták ki a világ számára.

Szintén János bizonyságával összhangban, a könyv tartalmazza az „örökkévaló evangyélium[ot]”. Most pedig misszionáriusaink hirdetik ezt a világnak.

Felkérünk benneteket, hogy tegyétek próbára tanúságunkat a Mormon könyve eredetét illetően. Ez úgy tudjátok megtenni, hogy elolvassátok, és megkérdezitek Mennyei Atyánkat, hogy igazak-e ezek a dolgok. Ígérem nektek, hogy ha őszinték vagytok, akkor megerősítést nyertek a Szentlélek által arról, hogy igaz. Milliók tanúsítják józanul és őszintén, hogy tudják, hogy Istentől való.¹¹

Ha a Mormon könyve igaz, akkor Jézus a Krisztus, Joseph Smith az Ő prófétája volt, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza igaz, és próféta vezeti ma, aki kinyilatkoztatást kap.¹²

Isten Joseph Smith prófétán keresztül alapította meg ismét királyságát a földön.

A keresztény felekezetek szerte a világon évszázadokon át azért imádkoztak, hogy eljöjjön Isten királysága [lásd Máté 6:10]. Buzgón és nyilvánosan jelentjük ki: ez a nap most elérkezett!¹³

Egy tizennégy éves fiú imája a szent ligetben új evangéliumi adományozási korszakot nyitott.¹⁴

Isten ismét megalapította királyságát a földön a prófécia beteljesüléseként.

[…] Joseph Smitht Isten hívta el, hogy megalapítsa ezt a királyságot – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Tanúságomat teszem, hogy elvégezte e munkát, hogy lefektette az alapokat, és hogy az egyházra bízta azokat a kulcsokat és hatalmakat, amelyek továbbviszik ama nagyszerű utolsó napi munkát, mely a Mindenható Isten irányítása alatt indult el.¹⁵

Joseph Smithnek más lények is megjelentek, köztük Keresztelő János, valamint Péter, Jakab és János, akik elrendelték őt felhatalmazással, hogy Isten nevében cselekedjen (lásd JST 1:68–72; T&Sz 27:5–13). Isten egyháza és királysága visszaállíttatott ezekben az utolsó napokban, ez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, a korábbi napok egyházának összes ajándékával, jogával, hatalmával, tanával, tisztségviselőjével és áldásával. (Lásd T&Sz 65; 115:3–4.)¹⁶

Joseph próféta parancsot kapott, hogy induljon, és – eszközként Isten kezében – szervezze meg az egyházat, adja ki a szent feljegyzésekről vett Mormon könyvét további bizonyságként a világnak Jézus Krisztus isteni voltáról. […]

Az evangélium e visszaállítása, a világosság és az igazság visszahozása, Isten minden gyermeke javára és áldására történt. Így aztán misszionáriusaink alázatosan és hálás szívvel indulnak a világba, hogy hirdessék, hogy hitehagyás történt az igazságtól, de Isten jósága által a mennyek ismét megnyíltak, és az evangélium Joseph Smith prófétán keresztül ismét kinyilatkoztatásra került az embernek.¹⁷

Joseph Smith állhatatos és igaz maradt mindhalálig.

Az egyház korai fejlődésével párhuzamosan létezett az ellenkezés és az üldözés lelke is. Ahol akár csak egy apró „mustármag” is elvetésre került, azonnal megkísérelték megakadályozni a növekedését.¹⁸

A tizennégy éves fiú igaz maradt a világ ellenére is. Isten ismerte a fiát, amikor kiválasztotta. Tudta, hogy állhatatos és igaz marad mindhalálig.¹⁹

Néhányan komoly megvetéssel tekintettek [Joseph Smith] bizonyságára, és hamis történeteket kezdtek terjeszteni róla, valamint ellene lázítottak. Az ifjú próféta – az ősi Pál apostolhoz hasonlóan – nem volt hajlandó megtagadni bizonyságát, hanem e szavakkal védte meg állítását:

„Mert látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni; legalábbis tudtam, hogy azzal megsérteném Istent, és kárhoztatás alá kerülnék” (JST 1:25).²⁰

Joseph Smith próféta önként ment a halálba. Életével – a saját vérével – pecsételte meg bizonyságát. Azon a végzetes napon az Illinois állambeli Nauvooban, amint a Carthage börtönbe és a vértanúságba indulva visszatekintett városára és népére, akiket annyira szeretett, kijelentette: „Ez a legkedvesebb hely és a legjobb nép a mennyek alatt; alig tudnak valamit a rájuk váró megpróbáltatásokból” [History of the Church, 6:554].

Később a próféta érzelmektől eltelve, mégis nyugodtan és bátran mondta: „Úgy megyek, mint bárány a mészárszékre, mégis nyugodt vagyok, akár a nyári hajnal. Olyan lelkiismeretem van, amely Isten és valamennyi ember elleni vétek nélkül való. Ha elveszik az életemet, ártatlanul halok meg, és vérem a földből bosszúért kiált, és mondják még majd rólam azt: »Hidegvérrel gyilkolták meg«” [History of the Church, 6:555].²¹

Így koronázta hát meg Joseph Smith próféta a földi életét, és töltötte be Isten által kijelölt küldetésének halandó részét. E halandó küldetés – amint azt nyilvánvalóvá tette – nem ér véget, amíg teljesen be nem teljesül. Csakúgy, mint a Szabadító küldetése, vagyis „a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása [előtt]” [lásd Jelenések 13:8], Joseph nagyszerű küldetése is előre el volt rendelve.²²

Joseph Smith ma minden evangéliumi adományozási korszak utolsójának és legnagyobbikának fejeként áll.

Tudom, hogy bár Joseph Smitht az igazság vértanújaként meggyilkolták, mégis él, és ezen adományozási korszak fejeként – mely korszak minden evangéliumi adományozási korszak legnagyobbika – továbbra is helyén marad az eljövendő örökkévalóságokon át.²³

Joseph Smith üzenete – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza üzenete, a mormonizmus üzenete – a legfontosabb üzenet ezen a világon. Joseph Smith prófétának, aki ma is él, továbbra is fontos szerepe van ennek irányításában itt a földön.²⁴

Ahhoz, hogy helyesen lássuk, milyen hatalmas kiterjedésű is a próféta földi küldetése, az örökkévalóság szemszögéből kell szemlélnünk azt. Azon „nemesek és nagyok” között volt, akiket Ábrahám a következőképpen jellemzett:

„Most az Úr megmutatta nekem, Ábrahámnak, az intelligenciákat, amelyek összerendezésére már a világ megléte előtt sor került; és mindezek között ott voltak sokan a nemesek és nagyok közül;

És Isten látta ezeket a lelkeket, hogy jók, és közöttük állt, és így szólt: Ezeket teszem majd meg uralkodóimmá; mert azok között állt, akik lelkek voltak, és látta, hogy jók; és így szólt hozzám: Ábrahám, te is egyikük vagy; kiválasztattál, mielőtt megszülettél volna” (Ábrahám 3:22–23).

Éppen így volt ez Joseph Smithszel is. Ő is ott volt. Ő is ott ült a nemesek és nagyok tanácsában. Előkelő, nagy tisztelettel és megkülönböztetéssel járó helyet elfoglalva, kétségtelenül segített megtervezni és kivitelezni az Úr nagyszerű munkáját, hogy „[véghezvigye] az ember halhatatlanságát és örök életét”, Atyánk minden gyermekének szabadítását [lásd Mózes 1:39]. Küldetése hatással volt – és hatással is kellett, hogy legyen – mindenkire, aki már a földre jött, aki akkor élt éppen a földön, és azon milliókra is, akik még nem születtek meg.

Joseph Smith próféta e szavakkal tette egyértelművé ezt az örökkévaló tényt: „Mindenki, akit elhívtak arra, hogy a világ lakosait szolgálja, elrendeltetett erre a célra a menny nagy tanácsában a világ kezdete előtt. Feltételezem, hogy abban a nagy tanácsban rendeltek el engem erre a hivatalra. Ez az a bizonyság, amelyet én szeretnék, hogy én Isten szolgája vagyok, ez a nép pedig az Ő népe” [lásd History of the Church, 6:364]. […]

A legnagyszerűbb tevékenység ebben a világban és az eljövendőben is közvetlenül Joseph Smith munkájához és küldetéséhez kapcsolódik – aki rendeltetéssel bíró ember volt, Isten prófétája. Ez a munka pedig az ember szabadítása és örök élete. E nagyszerű célból teremtetett a föld, hívattak el Isten prófétái, küldettek el a mennyei hírnökök, valamint szent és fontos alkalmakkor e célból még Isten, mindannyiunk Atyja is lejön, hogy a földre látogasson, és bemutassa szeretett Fiát.

Joseph Smith próféta nem csupán egyike volt a „nemesek és nagyok” csoportjának, hanem fontos ügyeket irányított itt a földön, és irányít most is a fenti létből. Mert az Úr szemében – aki az Atya irányítása alatt ennek a világnak az Istene – minden egy hatalmas, örökkévaló program, melyben Joseph próféta fontos szerepet játszik, mindezt pedig Isten örök papsága és felhatalmazása által.²⁵

Tanúságomat teszem nektek, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és most is az, minden idők egyik igazán nagy prófétája, rendeltetéssel bíró ember, jellemes és bátor ember, mély lelkiséggel bíró ember, az Úr egyik Istenhez hasonló prófétája, egy valóban nemes és nagy egyén minden idők során.²⁶

Igen, Joseph Smith, az utolsó napi próféta, eszköz volt az Úr kezében egy új evangéliumi adományozási korszak, minden evangéliumi adományozási korszak utolsó és legnagyobbika megnyitásában.²⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Szerinted miért Joseph Smith első látomása volt a „legnagyobb esemény… a Mester feltámadása óta”? (Lásd 1. szakasz.) Milyen hatással volt az életedre ez az esemény?
Hogyan segít neked, ha tudod, hogy János megjövendölte Moróni látogatását Joseph Smithnél? (Lásd 2. szakasz.)
Benson elnök azt mondta, hogy a Mormon könyve a „legrendkívülibb bizonyíték” arra, hogy Joseph Smith próféta (lásd 3. szakasz). Milyen hatással volt a Mormon könyve tanulmányozása a Joseph Smith küldetéséről való bizonyságodra?
Gondold át Benson elnök bizonyságát a 4. szakaszban. Milyen áldásokat kaptál te és a családod az evangélium visszaállításának köszönhetően?
Mit tanulsz az 5. szakaszból arról, hogy miként kell szembenézni az üldöztetéssel? Mit tanulhatunk Joseph Smith példájából, ami segíthet nekünk, amikor valaki megkérdőjelezi a bizonyságunkat?
Joseph Smith előre elrendelése kapcsán Benson elnök azt mondta: „Küldetése hatással volt – és hatással is kellett, hogy legyen – mindenkire, aki már a földre jött, aki akkor élt éppen a földön, és azon milliókra is, akik még nem születtek meg” (6. szakasz). Hogyan volt hatással Joseph Smith küldetése mindenkire, aki valaha is élt a földön? Hogyan volt hatással személyesen rád?

Kapcsolódó szentírások

Ésaiás 29:13–14; 2 Nefi 3:3–15; 3 Nefi 21:9–11; T&Sz 5:9–10; 135; Joseph Smith története

Tanítási segédlet

„Kérd meg a résztvevőket, hogy osszák meg, mit tanultak a fejezet egyéni tanulmányozása során. Hasznos lehet néhány embert a hét során felkeresni, és megkérni őket, hogy készüljenek fel arra, hogy megosszák, amit tanultak” (VII. oldal ebben a könyvben).