4. fejezet

Örömteli élet a nehézségek idején

„A jelen pillanatban megélt boldogság abból áll, hogy szabadon, szeretettel és örömmel ismerjük el Isten ránk vonatkozó akaratát – majd minden ügyünkben, legyen az apró vagy nagy jelentőségű, ezt cselekedjük.”

Ezra Taft Benson életéből

Ezra Taft Benson elnök egyik első megbízása apostolként az volt, hogy segédkezzen az európai szentek segélyezésében a II. világháborút követően. Németországi utazásai során olyan hithű emberekkel találkozott, akik képesek voltak a körülöttük lévő pusztulás fölé magasodni. Ezt írta a naplójába:

„Egész életemben a mai napon láttam a legnagyobb pusztítást. […] Amikor [Berlin] utcáit jártuk – akár autóval, akár gyalog, ha máshogyan nem lehetett –, láttam éhező asszonyokat, akik kapkodva fizettek elképesztő összegeket némi krumplihéjért. […] Láttam idős férfiakat és nőket, akik tönköket és gyökereket próbáltak szekercével kifordítani a földből, hogy így tegyenek szert némi tüzelőre. Ezt azután – magukat igába fogva – hosszú kilométereken át húzták hazáig bármin, ami gurult: legyen az két kis kerék egy néhai babakocsiról, vagy egy kisebb kordé.

Később, egy konferencia alkalmával, 480 éhező, átfagyott, mégis hithű utolsó napi szenttel voltam együtt egy szétbombázott utcáról nyíló, harmadik emeleti, félig lerombolt, dermesztő előadóteremben. Hatalmas ösztönzés volt látni a hit lángját. […] Nem volt ott keserűség vagy harag, csak az evangéliumba vetett hit édes viszonzása és kifejezése.”¹

„Egyetlenegy egyháztag sem jelzett semmilyen panaszt a körülményeikkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy néhányan szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén álltak.

Szentjeink… telve vannak reménységgel, bátorsággal és hittel, mindenütt jókedéllyel tekintenek a jövőbe, az evangéliumba és az egyháztagságukba vetett legmélyebb hit megnyilvánulásaival. Ez volt az általunk valaha is tapasztalt legnagyszerűbb példája az evangélium valódi gyümölcseinek a férfiak és nők életében.”²

Benson elnök az otthonához közel is látott példát a reménységre és a hitre, ahol számos gazdatársa akkor is bizakodó maradt, amikor komoly nehézségekkel néztek szembe. Azt mondta:

„Emlékszem, amikor részt vettem egy gyűlésen az Idaho állambeli Bancroft közelében. […] Csodálatos összejövetel volt, amikor pedig véget ért, üdvözöltem a megjelent gazdákat, közöttük Yost testvért is, akitől azt kérdeztem: »Yost testvér, mi a helyzet kint a farmon?« Yost testvér azt felelte: »Á, minden rendben, Benson testvér, csak éppen 20 ezer dollárral vagyok rosszabb helyzetben, mint három nappal ezelőtt.« »Megint a fagy?« – kérdeztem. »Igen – felelte. – Pont a viaszérés alatt kapta el a búzát, és te is tudod, ez mit jelent. Reggel betárcsázzuk az egészet, de azért minden rendben – mondta. – Még maradt egy kis búza a tárolóban, és az éves készletünknek legalább egy része raktáron van. Éhen nem halunk, és lesz még aratás.« Induláskor azt mondtam a feleségemnek: »Milyen csodás lélek!«

Továbbutaztunk Logan felé [Utah államban, mintegy 130 kilométerre Bancrofttól]. A gyermekeink is velünk voltak, így megálltunk a Main Streeten, hogy egy boltban némi kekszet vegyünk nekik. És ki mással futhattunk volna össze a bolt előtt, mint Yost testvérrel! Megkérdeztem tőle: »Mi járatban errefelé?« Mire ő: »Benson testvér, ez a templomi napunk.« »Hát akkor a sorscsapások nem szegik a kedveteket, ugye?« – kérdeztem. Majd komoly leckét tanított nekem. Így felelt: »Benson testvér, amikor jönnek a csapások, akkor van csak igazán szükségünk a templomra.«”³

Az, ahogyan Benson elnök maga is reagált a viszontagságokra, felemelte mindazokat, akik ismerték őt, éppúgy, ahogyan más szentek példája erősítette őt magát. Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából úgy jellemezte Benson elnököt, mint „az események csendes szemlélője, [akiben] mindig ott van egyfajta derűlátás vagy vidámság, ami számunkra is példaértékű kell, hogy legyen. Ez a fajta derűlátás – mondta Maxwell elder – nem a körülöttünk lévő események figyelmen kívül hagyásából származik, hanem abból, hogy bár észleljük ezeket, mégis túltekintünk rajtuk azokra az ígéretekre, amelyek a királyság végső győzelmével kapcsolatosak.”⁴

Ezra Taft Benson elnök példát mutatott az örömteli életre

Ezra Taft Benson tanításai

Ha hiszünk Mennyei Atyánkban, akkor remény élhet bennünk a jövővel kapcsolatban, optimizmus a jelenlegi feladataink kapcsán, és belső békére lelhetünk.

Mindannyiunknak része lesz csalódásokban és elkeseredésben – ez az élet része. De ha van hitünk, akkor ezek a nehézségek csupán pillanatnyiak lesznek, és siker sarjad a látszólagos kudarcokból. Mennyei Atyánk csodákat képes véghezvinni mindannyiunkon keresztül, ha hajlandóak vagyunk csupán bízni Őbenne.⁵

Hatalmas áldás a belső béke, az, hogy bizonyossággal rendelkezünk, hogy él bennünk a derű lelkülete és a belső nyugalom a viszályok és küzdelmek idején, a bánat és a sorscsapások során. Megelégedés a léleknek az a tudat, hogy Isten áll a kormányrúdnál, hogy Ő gondoskodik a gyermekeiről, és hogy teljes nyugalommal bízhatunk Őbenne.⁶

Az ima – a kitartó ima – kapcsolatot létesít számunkra Istennel, vigaszunk és tanácsunk legfőbb forrásával. „Mindig imádkozz, hogy győztesként kerülj ki” (T&Sz 10:5). „[Ö]sszeszedtem minden erőmet, hogy Istent szólítsam, hogy szabadítson ki engem” (JST 1:16) – így jellemzi az ifjú Joseph Smith azt a módszert, amelyet a szent ligetben használt, hogy elkerülje a gonosz pusztítását.⁷

Mennyei Atyánkba vetett hit nélkül nem lehetünk sikeresek. A hit adja meg nekünk a jövőképet arról, ami történhet, a reményt a jövőre vonatkozóan, és az optimizmust jelenlegi feladatainkhoz. Ahol jelen van a hit, ott nem kételkedünk a munka végső sikerében.⁸

Az összes ember közül nekünk, utolsó napi szenteknek kell a legoptimistábbnak és a legkevésbé pesszimistának lennünk. Hisz bár tudjuk, hogy „a békesség elvétetik a földről, és az ördögnek hatalma lesz a saját birodalma felett”, azt a bizonyosságot is megkaptuk, hogy „az Úrnak is hatalma lesz a szentjei felett, és uralkodik közöttük” (T&Sz 1:35–36).

Azon bizonyosság mellett, hogy az egyház sértetlen marad, hiszen Isten vezérli az előttünk álló vészterhes időszakon keresztül, személyes felelősségünk lesz gondoskodni arról, hogy mindannyian hithűek maradjunk az egyházhoz és annak tanításaihoz. „[A]ki állhatatos marad, és nem győzetik le, az megszabadul” (JS–M 1:11).⁹

A boldogságért napról napra meg kell dolgozni, de megéri a fáradságot.

Nincs okunk a komoly aggodalomra. Élj az evangélium szerint, tartsd be a parancsolatokat. Imádkozz reggel és este is otthon. Támogasd az egyház normáit. Igyekezz higgadtan és jókedvűen élni. […] A boldogságért napról napra meg kell dolgozni. De megéri a fáradságot.¹⁰

Amikor George A. Smith nagyon beteg volt, meglátogatta az unokatestvére, Joseph Smith próféta. A beteg ember így beszélt erről: „[A próféta] azt mondta nekem, hogy soha ne csüggedjek el, bármilyen nehézségek is vegyenek körül. Ha Új-Skócia legmélyebb szakadékába süllyedek is, és az egész Sziklás-hegység rám omlik, akkor sem szabad elcsüggednem, hanem ki kell tartanom, hitet kell gyakorolnom, bátornak kell lennem, és a végén feljutok a halom tetejére.” […]

Vannak olyan alkalmak, amikor egyszerűen csak igazlelkűen ki kell tartani, és tovább kell bírni, mint az ördög, addig, míg lesújtó lelke el nem távozik tőled. Ahogyan az Úr megmondta Joseph Smith prófétának: „…gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;

És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban” (T&Sz 121:7–8).

Ha kitartóan haladtok előre a nemes törekvésekben, akár a csüggedés ködén keresztül is, akkor végül kijuttok a napfényre. Mesterünk, Jézus Krisztus még akkor is tovább folytatta munkálkodását az emberek gyermekei érdekében, amikor azzal a végletes próbával szembesült, hogy a keresztre feszítés során Atyja ideiglenesen magára hagyta, majd röviddel ezután megdicsőült és elnyerte az öröm teljességét. Miközben megpróbáltatásokon mentek keresztül, felidézhetitek múltbéli győzelmeiteket, és számba vehetitek azokat az áldásokat, amelyek bizony ott vannak, azzal a biztos reménységgel, hogy amennyiben hithűek vagytok, még nagyobbak következnek majd. Biztos tudásotok lehet arról, hogy a megfelelő időben Isten eltöröl majd minden könnyet, és hogy „[a] miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek” (1 Korinthusbeliek 2:9).¹¹

Legyetek vidámak mindenben, amit csak tesztek. Éljetek örömtelien. Éljetek boldogan. Éljetek lelkesen, tudván, hogy Isten nem lakozik a homályban és a lehangoltságban, hanem a fényben és a szeretetben.¹²

„A boldog élet pedig az, hogy a tökéletesség felé növekedünk lelki erőben.”

Mennyei Atyánk azt szeretné, ha boldogak lennénk, és megáld majd bennünket, amikor követjük akaratát velünk kapcsolatban.

„[A]z emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25). Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy boldogak legyünk. Elvárja tőlünk, hogy boldogak legyünk. Nincsen azonban boldogság a normák elhagyásában. Nincsen boldogság abban, amikor a meggyőződésetekkel ellentétesen éltek, azzal szemben, amiről tudjátok, hogy helyes. Oly könnyen szokássá válik, hogy csak egy kissé könnyítsünk bizonyos dolgokon. Olyan könnyen szokássá válik, hogy a hibát keressük vagy kritizálunk, hogy bizonyos egyházi dolgokkal szemben fenntartásokkal viseltetünk a szívünkben. Oly könnyen válunk egy kissé keserűbbé, aztán pedig ezt táplálva szomorúvá, hogy búskomor arccal járjunk-keljünk. Szomorú arccal nem lehet csatát nyerni, sem háborúban, sem szerelemben.¹³

Felismerjük-e, hogy a jelen pillanatban megélt boldogság abban áll, hogy szabadon, szeretettel és örömmel ismerjük el Isten ránk vonatkozó akaratát – majd minden ügyünkben, legyen az apró vagy nagy jelentőségű, ezt cselekedjük? A tökéletes élet a boldog élet. A boldog élet pedig az, hogy a tökéletesség felé növekedünk lelki erőben. Minden olyan cselekedet, amely Isten akaratával összhangban áll, része ennek a növekedésnek. Ne aprózzuk szét az életünket. Tegyük egységes egésszé, semmibe véve mindazt a képzelt megbecsülést és dicsőséget, amely Isten jóváhagyása nélkül való. Emlékezzünk arra, hogy erőnk és boldogságunk valódi forrása az emberi határokon és a körülményeken túl található.¹⁴

Újra és újra meg kell tanulnunk, hogy kizárólag a szeretetnek a Mester által tanított evangéliuma elfogadásával és az aszerinti élettel, valamint az Ő akaratának teljesítésével téphetjük le a tudatlanság és kétség ránk tekeredő láncait. Meg kell tanulnunk ezt az egyszerű, dicső igazságot, hogy megtapasztalhassuk a Lélek édes örömeit most és az örökkévalóságban is. El kell veszítenünk magunkat az Ő akaratának teljesítésében. Az első helyre kell tennünk Őt az életünkben. Igen, áldásaink megsokszorozódnak, amikor megosztjuk az Ő szeretetét az ismerőseinkkel.¹⁵

„Atyámfiai… – mondta Pál –, egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak,

nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippibeliek 3:13–14).

Elmétek legyen eltelve azzal a céllal, hogy olyanok legyetek, mint az Úr, ezzel pedig kiszorítjátok a lehangoló gondolatokat, miközben lelkesen igyekeztek megismerni Őt és megtenni az Ő akaratát. „[A]z az indulat legyen bennetek” – mondta Pál (Filippibeliek 2:5). „Minden gondolatban reám tekintsetek” – mondta Jézus (T&Sz 6:36). Mi lesz ennek a következménye? „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében…” (Ésaiás 26:3).¹⁶

Sohasem leszünk egyedül, ha úgy élünk, ahogyan kell, mert Atyánk mindig velünk lesz, hogy megáldjon bennünket. Azt akarja, hogy sikeresek legyünk. Azt akarja, hogy boldogak legyünk. Azt akarja, hogy elérjük a kitűzött, jó céljainkat. Ő pedig megteszi a részét, ha mi is megtesszük a miénket.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Szerinted az Istenbe vetett hit miért biztosít számunkra „reményt a jövőre vonatkozóan, és optimizmust jelenlegi feladatainkhoz”? Az 1. szakaszban található tanács mely részeit osztanád meg valakivel, aki belső békére áhítozik? Miért éppen ezeket a részeket választanád?
A 2. szakasz áttekintése közben gondolkozz el azon az alkalmon, amikor „igazlelkűen ki kell[ett] tartani” a csapások során. Gondold át, mit kaptál ebből az élményből. Hogyan segít bennünket az Úr, amikor készek vagyunk igazlelkűen kitartani a megpróbáltatások során?
Milyen élményeid segítettek tudatosítani magadban, hogy Mennyei Atyánk azt szeretné, ha boldog és sikeres lennél? Szerinted miért van az, hogy „a jelen pillanatban megélt boldogság abban áll, hogy [el]ismerjük Isten ránk vonatkozó akaratát”? (Lásd 3. szakasz.)

Kapcsolódó szentírások

Máté 11:28–30; János 14:27; 16:33; Galátziabeliek 5:22; Móziás 2:41; Moróni 9:25–26; T&Sz 101:11–16

Tanítási segédlet

„Lásd át az anyagot, akár a könyv, fejezet vagy rész átfutásával, akár a fejlécek átnézésével. Próbáld megérteni a szövegkörnyezetet és a hátteret” (Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 23.). Fontold meg, hogy egy fejezetet vagy szakaszt többször is elolvasol, hogy jobban megértsd. Ezzel mélyreható meglátásokra tehetsz szert.