21. fejezet

A fizikai és a lelki jólét alapelvei

„Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden olyan dologgal törődik, ami az emberiség gazdasági, társadalmi és lelki jólétével kapcsolatos.”

Ezra Taft Benson életéből

1936-ban, amikor az emberek szerte a világon a gazdasági világválság által előidézett pénzügyi nehézségekkel küszködtek, az Első Elnökség bevezetett egy új jóléti programot. Ez a program, amelyet az Egyházi Biztonsági Tervnek neveztek, nem azért jött létre, hogy alamizsnát nyújtson a szükséget látóknak, hanem azért, hogy „segítsen az embereknek segíteni önmagukon”¹. Miközben az Első Elnökség és más egyházi vezetők útjára indították ezt a programot, alapvető tantételeket tanítottak a kemény munkáról, az önellátásról és a szolgálatról. Arra buzdították az egyháztagokat, hogy fizessenek tizedet és böjti felajánlást, termesszenek és raktározzanak élelmiszert, kerüljék a szükségtelen adósságot, és tegyenek félre pénzt jövőbeli szükségletekre.

Akkortájt Ezra Taft Benson elnök tanácsosként szolgált egy cövekelnökségben az Idaho állambeli Boiseban. Emellett közgazdász is volt, kereskedelmi szakértő, továbbá Idaho állam gazdálkodási szakértője. Cövekelnöke megbízásának eleget téve részt vett azon az összejövetelen, ahol bemutatták az Egyházi Biztonsági Tervet. Később így emlékezett vissza: „Lelkem minden rezdülésével visszhangozta mindazt, amit aznap hallottam. Visszatértem a Boise Cövekbe, és elmondtam fivéreimnek, hogy a program, amelyet bejelentettek, gazdaságilag, társadalmilag és lelki tekintetben is megalapozott, és kifejeztem abbéli bizodalmamat, hogy az egyház népe tiszta szívvel reagál majd rá, olyasvalamiként, ami nem csupán megalapozott, hanem szükséges is.”²

Két hónappal azután, hogy Benson elnök bemutatta a programot a cövekének, „számos jóléti projekt haladt a maga útján: az egyik egyházközség több hektárnyi kertet ültetett, egy másik tizenöt hektárnyi cukorrépát vetett, egy másikban pedig a Segítőegylet élelmiszert konzervált, valamint tűzött takarókat és ruhát készített. [Az egyik egyházközség] még egy kis feldolgozóüzemet is létesített.”³

Ezra Taft Benson elder, jobbra, Max Zimmer elnökkel, a Svájci Misszió ügyvezető elnökével, amint éppen ellenőrzik a jóléti készletet a svájci Genfben 1946-ban

Benson elnök 10 évvel később látta a jóléti program kiterjedt hatását. A Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként azt a megbízást kapta, hogy az egyház felett elnököljön Európában közvetlenül a második világháborút követően. A háború sújtotta vidékeken az egyház azon erőfeszítéseinek élére állt, hogy olyan terményeket biztosítsanak az embereknek, amelyek segítségével ismét önellátókká tudnak válni. Így idézte fel azzal kapcsolatos élményét, amikor az egyház első jóléti szállítmányai megérkeztek Berlinbe:

„Magammal vittem a misszió ügyvezető elnökét, Richard Ranglack elnököt. Elsétáltunk a régi, düledező raktárépülethez, amely – egy fegyveres őrizete alatt – drága jóléti árucikkeknek adott otthont. A raktár hátsó részében dobozokat láttunk, amelyek szinte a mennyezetig tornyosultak.

»Élelmiszer van azokban a dobozokban? – kérdezte Richard. – Azt akarod mondani, hogy azok a dobozok tele vannak élelmiszerrel?«

»Igen, testvérem! – válaszoltam. – Élelmiszerrel és ruhával és ágyneművel, és remélem, némi gyógyszerrel!«

Richard és én leemeltük az egyik dobozt, és kinyitottuk. A leghétköznapibb élelmiszer volt benne: szárazbab. De amikor ez a jólelkű ember meglátta, beletúrt a kezével, átpörgette az ujjai között, majd kitört belőle a zokogás, és úgy sírt, mint egy gyermek, eltelve hálával.

Kinyitottunk egy másik dobozt. Abban pedig tört búza volt, se több, se kevesebb: pont úgy, ahogyan az Úr megalkotta, és ahogyan szánta. Az ajkához érintett belőle egy csipetnyit. Miután egy pillanatig vizsgálgatta, könnyes szemmel rám nézett – és nekem is könnybe lábadt a szemem –, majd lassan ingatva a fejét így szólt: »Benson testvér, szinte hihetetlen, hogy olyan emberek, akik még soha nem láttak minket, ilyen sokat tesznek értünk!«

Ez az Úr rendszere! A testvéri szeretettől és készséges áldozathozataltól vezérelt önkéntes adományok, valamint mások támogatása abban, hogy segíteni tudjanak önmagukon. Ez biztosítja a méltóságot és az önbecsülést.”⁴

Ezra Taft Benson tanításai

Az Úr hőn áhítja és készen áll megáldani a népét fizikailag és lelkileg.

Tudatában vagyok annak, fivéreim és nőtestvéreim, hogy a fizikai dolgokra utalva az Úr a következőket mondta:

„…számomra minden dolog lelki, és soha nem adtam nektek olyan törvényt, amely időleges lett volna” [T&Sz 29:34].

A cél természetesen lelki természetű. Mi azonban egy anyagi, fizikai, időleges világban élünk. […]

Az ember kettős lény, fizikai és lelki, és az e népnek adott korai kinyilatkoztatásokban az Úr sok alkalommal adott útmutatást és parancsolatot a fizikai kérdéseket illetően. Irányt mutatott a szenteknek és az egyház vezetőinek a földek és más javak vásárlásában, templomok építésében, sőt, még egy nyomda és egy üzlet létrehozásában is, valamint abban, hogy építsenek vendégházat a „fáradt utazó” számára [lásd T&Sz 124:22–23]. A Bölcsesség szavaként ismert nagyszerű kinyilatkoztatásban az Úr nem csupán arról tett említést, hogy mi jó és mi nem jó az ember számára, hanem felvázolt egy tervet a jószágok etetésére is, amely több mint száz esztendő alatt fokozatosan alátámasztást nyert az emberiség tudományos kutatásai révén [lásd T&Sz 89]. Minden, ami kihatással van az emberiség jólétére, mindig is foglalkoztatta és örökké foglalkoztatni is fogja az egyházat. Népünk mindig is tanácsokat kapott a fizikai kérdéseket illetően. […]

Fontos megtartanunk a megfelelő szemléletmódot, fivéreim és nőtestvéreim. Tartsuk mindig szem előtt, hogy minden anyagi dolog csupán a cél eszközéül szolgál, és hogy a cél lelki természetű, noha az Úr hőn áhítja és készen áll megáldani a népét fizikailag. Ennek számos kinyilatkoztatásban hangot adott. Időről időre rámutatott, hogy imádkozzunk a terményeinkért, a jószágainkért, házunk népéért, otthonunkért, és folyamodjunk az Úr áldásaiért anyagi ügyeinkben. És ígéretet tett arra, hogy Ő ott áll majd, készen és hajlandóan arra, hogy megáldjon minket. […]

Az Úr nem fog megtenni értünk olyasmit, amit mi magunk meg tudunk és meg kell tennünk. Ám szándékában áll gondoskodni a szentjeiről. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden olyan dologgal törődik, ami az emberiség gazdasági, társadalmi és lelki jólétével kapcsolatos.⁵

Miközben a jóléti program bármely részét végezzük, szemünk előtt kell tartani azt az elsődleges célt, amelyért létrehozatott. Ez a megfogalmazott cél pedig, „amennyire lehetséges, egy olyan rendszer felállítása…, amelynek segítségével megszüntethetjük a semmittevést, eltörölhetjük a könyöradomány gonoszságait, és újra megalapozhatjuk népünk között a függetlenséget, a szorgalmat, a takarékosságot és az önbecsülést. Az egyháznak az a célja, hogy segítsen az embereknek saját magukon segíteni. A munkát vissza kell helyezni trónjára, egyháztagságunk és életünk uralkodó tantételeként!”⁶

Az egyházi jóléti program ereje abban rejlik, hogy minden család követi az egyházi vezetők azon sugalmazott útmutatását, hogy megfelelő felkészültség révén legyenek önellátóak. Isten szándéka szerint a szenteknek fel kell készíteniük magukat, hogy – ahogyan az Úr mondta – „az egyház függetlenül állhasson a celesztiális világ alatti minden más teremtmény felett” (T&Sz 78:14).⁷

Az öt bölcs és az öt balga szűz szentírásbeli példázata [lásd Máté 25:1–13] emlékeztetőül szolgál arra, hogy az ember nem várakozhat túlságosan sokáig lelki és fizikai háza rendbetételével. Vajon mi felkészültek vagyunk?⁸

Lendületes, céltudatos, önzetlen munka által szert tehetünk az élet szükségleteire és gyarapodhatunk az isteni tulajdonságokban.

Az egyik első tantétel, amely kinyilatkoztatott Ádám atyánknak, midőn kiűzetett az Éden kertjéből, ez volt: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe” (1 Mózes 3:19). Minden anyagi természetű dolog, melyre szert teszünk az életben, munka és Isten gondviselése eredményeként adatik. Egyedül a munka teremti meg az élet szükségleteit.⁹

Az embernek megparancsolta Isten, hogy saját orcája verítékével éljen, ne valaki máséval.¹⁰

Miénk a munka evangéliuma – a céltudatos, önzetlen, Krisztus igaz szeretetének lelkületében végzett munkáé. Egyedül így gyarapodhatunk az isteni jellemvonásokban. Egyedül így válhatunk méltó eszközökké az Úr kezében mások megáldására azon a hatalmon keresztül, amely férfiak és nők életének jobbá tételéhez vezethet.

Alázatosan hálásnak kell lennünk ezért a kihívásért, ezért az örökségért, ezért a lehetőségért a szolgálatra, valamint annak bőséges jutalmaiért. Mily szerencsések azok, akik követhetik az Úr tervét e hatalom kifejlesztésére, és akik mások megáldására fordíthatják azt! Ez az, amit a Krisztus tett. Ez az, aminek a megtételére mi is kiváltságot kaptunk.¹¹

A jólétben részesülők munkálkodjanak képességük szerint, hogy megdolgozzanak a kapott javakért vagy a böjti felajánlásokból származó támogatásért. Amikor nincsen megfelelő munkalehetőség, amikor az embereket nem buzdítják a munkára, az lealacsonyító egyházi alamizsnákhoz vezet, aláásva azt a célt, amellyel a jóléti program létrejött. A menny törvénye szerint – és ezt még nem tanultuk meg teljes mértékben itt a földön – nem lehetséges maradandóan segíteni valakinek azáltal, hogy megtesszük helyette azt, amit ő maga is meg tudna tenni, és amit meg kell tennie saját magáért.¹²

Az Úr áldását kell kérnünk minden cselekedetünkre, és soha nem szabad semmi olyat tennünk, amelyre ne kérhetnénk az áldását. Ne várjuk el az Úrtól, hogy megtegyen értünk valamit, amit mi magunk is el tudunk végezni. Hiszek a hitben és a cselekedetekben, és abban, hogy az Úr sokkal bőségesebben meg fogja áldani azt az embert, aki munkálkodik azon, amiért imádkozik, mint azt, aki csak imádkozik.¹³

A lendületes, céltudatos munka kicsattanó egészséget, dicséretre méltó sikereket, tiszta lelkiismeretet és pihentető alvást eredményez. A munka mindig is jótéteménye volt az embernek. Tápláljatok egészséges tiszteletet a munka iránt, akár az elmétekkel, akár a szívetekkel, akár a kezetekkel végzitek azt! Élvezzétek mindig a becsületes fáradozásból fakadó megelégedettséget! […] Soha nem fogjátok magatokat a mennybe kívánni vagy álmodni. Meg kell fizetnetek annak árát fáradozással, áldozattal és igazlelkű élettel.¹⁴

Amikor élelmiszert termelünk és raktározunk, azzal azonnali hasznokra teszünk szert, és felkészülünk a jövőbeli szükségletekre.

Eltűnődtetek-e valaha azon, hogy mi történne közösségetekkel vagy nemzetetekkel, ha megbénulna a közlekedés, vagy ha háború vagy válság sújtana minket? Honnan jutnátok élelmiszerhez ti és a szomszédaitok? Mennyi ideig tudná kiszolgálni a sarki fűszeres – vagy a szupermarket – a közösség igényeit?

Nem sokkal a második világháború után az Első Elnökség elhívott, hogy Európába menjek újra megalapítani misszióinkat és útjára indítani az élelmiszer és ruházat szétosztásának programját a szentek között. Élénken él emlékezetemben azon emberek képe, akik minden hajnalban vonatra szálltak mindenféle csecsebecsével megrakottan, hogy javaikat élelmiszerre cseréljék a vidéken élőkkel. Esténként pedig a pályaudvar olyanokkal telt meg, akik zöldségeket, gyümölcsöket cipeltek a karjukban, visítozó malacok és kotkodáló tyúkok kíséretében. Soha azelőtt nem hallottam ilyen hangzavart! Ezek az emberek természetesen készek voltak gyakorlatilag bármit elcserélni az életet adó árucikkért: az élelmiszerért.

A gazdasági önellátás egyik szinte teljesen elfeledett módja az élelem otthoni megtermelése. Túlságosan hozzászoktunk a boltba járáshoz és a szükséges holmik megvásárlásához. Élelmiszerünk egy részének saját magunk általi megtermelésével nagy mértékben csökkentjük az inflációnak a pénzünkre gyakorolt hatását. És ami még ennél is fontosabb: megtanuljuk, hogyan termesszük meg saját élelmiszerünket és vonjuk be minden családtagunkat egy jótékony hatású projektbe. […]

Minden családtag részt vehet az élelmiszertermelésben

Hadd javasoljam nektek, hogy tegyétek azt, amit már mások is tettek. Fogjatok össze másokkal, kérjetek engedélyt egy üresen álló telek kertként való használatára, vagy béreljetek egy parcellát, és ültessétek be! Néhány elderek kvóruma együttesen, kvórumként tette ezt, és mindenki, aki részt vett, learatta a zöldség- és gyümölcstermés, valamint az együttműködés és a családi részvétel áldásait. Sok család a pázsitból ásott fel egy részt, hogy beültessék.

Arra buzdítunk benneteket, hogy legyetek önellátóbbak, hogy amint azt az Úr kijelentette, „a reátok szálló megpróbáltatás ellenére az egyház függetlenül állhasson a celesztiális világ alatti minden más teremtmény felett” (T&Sz 78:14). Az Úr azt szeretné, hogy függetlenek és önellátóak legyünk, mert a megpróbáltatások napjai közelednek. Intett és előre figyelmeztetett minket ennek eshetőségére. […]

Az élelmiszertermelés csupán egy része az arra fektetett ismételt hangsúlynak, hogy raktározzunk élelmet…, ahol ez nem ütközik törvénybe. Az egyház nem írja elő, hogy milyen élelmet raktározzatok. A döntés az egyes egyháztagokra van bízva. […]

Az étel megtermeléséről és tárolásáról szóló kinyilatkoztatás meglehet, hogy ma olyan fontos fizikai jólétünk szempontjából, mint amilyen a bárkába szállás volt a nép esetében Noé napjaiban. […]

Úgy tervezzétek meg élelmiszertartalékotok felépítését, ahogyan egy megtakarítási számlával tennétek. Minden fizetéskor tegyetek félre egy kicsit a raktárba. Főzzétek be és tegyétek el a kertetekben, lugasotokban termett zöldségeket és gyümölcsöket. Tanuljatok meg ételt tartósítani szárítással és lehetőség szerint fagyasztással. Tegyétek költségvetésetek részévé a raktárotokat. Raktározzatok magvakat, és legyenek kéznél megfelelő szerszámok a munka elvégzéséhez. Ha egy második autóra, egy televízióra vagy más olyan dologra gyűjtötök és terveztek vásárolni, amely pusztán a kényelmeteket vagy szórakozásotokat szolgálja, akkor talán változtatnotok kell a fontossági sorrendeteken. Arra buzdítunk benneteket, hogy tegyétek ezt imádságos lélekkel, és tegyétek meg most! […]

Túlságosan gyakran sütkérezünk kényelmes megelégedésünkben és magyarázzuk meg magunknak, hogy itt nem következhet be a háború pusztítása, gazdasági csapások, éhínség és földrengés. Azok, akik így vélekednek, vagy nem ismerik az Úr kinyilatkoztatásait, vagy nem hisznek bennük. Akik önelégülten úgy gondolják, hogy ezek a csapások nem fognak bekövetkezni, hogy ők valami módon meg lesznek kímélve a szentek igazlelkűsége miatt, megtévesztés alatt állnak, és bánni fogják a napot, amikor ilyen tévhiteket tápláltak.

Az Úr intett és előre figyelmeztetett minket a nagy megpróbáltatás napjára, és tanácsot adott nekünk szolgáin keresztül arra vonatkozóan, hogy miként készülhetünk fel e nehéz időkre. Megfogadtuk-e a tanácsát? […]

Legyetek hűek, fivéreim és nőtestvéreim, ehhez a tanácshoz, és akkor áldottak lesztek – igen, a legáldottabb nép lesztek az egész föld színén. Jó emberek vagytok. Én tudom ezt. De mindannyiunknak jobbnak kell lennünk, mint amilyenek vagyunk. Kerüljünk olyan helyzetbe, hogy ne csupán önmagunkat tudjuk táplálni házi termelésünknek és raktárunknak köszönhetően, hanem másokat is.

Isten áldjon meg bennünket, hogy felkészülten tekintsünk az eljövendő napok elébe, melyek talán az eddigi legkeményebbek lesznek.¹⁵

Békesség és megelégedettség költözik a szívünkbe, amikor félretesszük bevételeink egy részét, és elkerüljük a szükségtelen adósságot.

Tisztelettel arra buzdítalak benneteket, hogy éljetek a munka, az iparkodás és az önellátás alapvető tantételei szerint, és példátokkal tanítsátok a gyermekeiteket. […] Éljetek bevételeitek keretein belül! E bevételek egy részét rendszeresen tegyétek félre megtakarításként! Kerüljétek a szükségtelen adósságot! Tanúsítsatok bölcsességet abban, hogy ne próbáljatok túl gyorsan gyarapodni. Tanuljátok meg jól kezelni azt, amitek van, mielőtt a további gyarapodást tervezgetitek.¹⁶

Sajnálatos módon néhányan azt az elvárást dédelgetik az elméjükben, hogy amikor nehézségeket tapasztalunk meg, amikor balgán és tékozlóan bántunk a forrásainkkal, és tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér, akkor vagy az egyházhoz, vagy a kormányhoz kell fordulnunk, hogy kisegítsen minket. Néhány tagunk megfeledkezett az egyházi jóléti terv azon alapvető tantételéről, hogy „egyetlen igaz utolsó napi szent se hárítsa át önként valaki másra saját jólétének terhét, amíg ő maga fizikailag képes önmaga ellátására”. […]

Minden eddiginél nagyobb mértékben szükséges, hogy megtanuljuk és alkalmazzuk a gazdasági önellátás tantételeit. Nem tudjuk, mikor lehet kihatással személyes körülményeinkre egy betegséggel vagy munkanélküliséggel járó krízis. Azt azonban tudjuk, hogy az Úr világszerte bekövetkező csapásokat jövendölt, és intett és előre figyelmeztetett minket, hogy legyünk felkészültek. Ez okból kifolyólag hangsúlyozták a Fivérek újra és újra a „vissza az alapokhoz” programot a fizikai és lelki jólét érdekében.¹⁷

Az Úr megkívánja szentjeitől, hogy álljanak szabadon és függetlenül az előttünk lévő kritikus napokban. De senki sem lehet valóban szabad, ha pénzügyi rabságban sínylődik.¹⁸

A Királyok könyvében olvashatunk egy asszonyról, aki könnyek között kereste fel Elizeus prófétát. Meghalt a férje, és olyan adóssága volt, amelyet nem tudott kifizetni. A hitelező már úton is volt, hogy elvigye az asszony két fiát, és eladja őket rabszolgának.

Csodát téve Elizeus lehetővé tette, hogy az asszony bőséges mennyiségű olajhoz jusson. Azután így szólt hozzá: „Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.” (Lásd 2 Királyok 4:1–7.)

„Fizesd meg adósságodat, és élj!” Mily gyümölcsözőek e szavak mindig is! Mily bölcs tanácsot nyújtanak számunkra ma! […]

Sokan nem hiszik, hogy valaha is újabb komoly válság sújthatna minket. Biztonságban érzik magukat abban a tudatban, hogy folyamatos a foglalkoztatottságuk, stabilan áramlik bérük és juttatásaik, ezért aztán már előre elköltik jövőbeli bevételeiket anélkül, hogy felmerülne bennük, mit tennének, ha elveszítenék az állásukat, vagy valami más okból kifolyólag szűnnének meg bevételeik. A legnagyobb szaktekintélyek azonban újra és újra elmondták már, hogy még nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy képesek lennénk kiadáscsökkentő módosítások nélkül irányítás alatt tartani a gazdaságunkat. Előbb vagy utóbb be fognak következni ezek a módosítások.

Az eladósodás mértéke növekedésének másik oka még mélyebbre mutat és még nagyobb aggodalomra ad okot. Ez pedig az anyagiasság felemelkedése, a lelki értékek iránti elkötelezettséggel szemben. Annak érdekében, hogy „lépést tudjanak tartani”, sok család kötelezettséget vállal magára egy drága környéken álló, a szükségesnél nagyobb és drágább házzal kapcsolatban. […] Az életszínvonal emelkedésével ez a kísértés egyre fokozódik minden egyes technikai újdonsággal, amely megjelenik a piacon. A modern reklámipar finom, gondosan megtervezett technikái a vásárlói ellenállás leggyengébb pontjait célozzák. Ennek eredményeként sajnos egyre elterjedtebb az az érzet, hogy az anyagi javakra most kell szert tenni, várakozás nélkül, takarékoskodás nélkül, önmegtagadás nélkül.

Ami még rosszabb: az eladósodott családok nagy hányadának nincsen semmiféle likvid tőkéje [megtakarítása], amelyre támaszkodhatnának. Mily problémáknak nyitnak így utat abban az esetben, ha bevételi forrásuk hirtelen megszűnik vagy súlyosan megcsappan! Mindannyian ismerünk olyan családokat, akik nagyobb adósságot vállaltak, mint amennyit vissza tudnak fizetni. Tengernyi szívfájdalommal járnak az ilyen esetek!¹⁹

„Tengernyi szívfájdalmat” idézhet elő, ha nem maradunk az anyagi erőforrásaink szabta kereteken belül

Na már most nem mondom azt, hogy minden adósság rossz. Természetesen nem. A józan üzleti kölcsön a növekedés egyik velejárója. A józan jelzálogkölcsön valós segítséget jelent annak a családnak, amelynek kölcsönt kell felvennie az otthonteremtéshez.²⁰

Hosszú távon könnyebb a bevételeink keretein belül élni és ellenállni annak, hogy kölcsönvegyünk a jövőre eltett forrásainkból, kivéve, ha szükséges – de soha nem luxusból. Nem korrekt önmagunkkal és közösségünkkel szemben sem, ha oly önállótlanok vagyunk a költekezéseinkben, hogy azon a napon, amikor megszűnik a bevételünk, segélyszervezetekhez vagy az egyházhoz kell fordulnunk anyagi támogatásért.

Ünnepélyesen arra buzdítalak benneteket, hogy ne kötelezzétek el magatokat olyan járulékos költségek megfizetése mellett, amelyek gyakran uzsorás mértéket öltenek. Takarékoskodjatok most és vásároljatok később, és akkor sokkal messzebb juttok. Meg fogjátok kímélni magatokat a magas kamatoktól és más fizetési kötelezettségektől, a pénz pedig, amelyet megtakarítotok, lehetőséget teremthet számotokra arra, hogy később jelentős készpénzkedvezménnyel vásároljatok.

[…] Álljatok ellen a kísértésnek, hogy fejest ugorjatok egy olyan ingatlanba, amely sokkal hivalkodóbb vagy tágasabb, mint amilyenre valójában szükségetek van.

Mennyivel jobban jártok, különösen a közös életet most kezdő fiatal családok, ha először egy kicsiny házat vesztek, amelyet a tervek szerint viszonylag rövid idő alatt ki tudtok fizetni. […]

Ne hagyjátok védtelenül magatokat vagy a családotokat a pénzügyi viharok közepette! Mondjatok le a luxuscikkekről, legalább is jelenleg, hogy megtakarítást halmozhassatok fel. Mily bölcs dolog gondoskodni gyermekeitek jövőbeli iskolázottságáról, valamint a saját idős korotokról! […]

Fivérek és nőtestvérek, békesség és megelégedettség költözik a szívünkbe, amikor anyagi erőforrásaink keretein belül élünk. Isten adjon nekünk bölcsességet és hitet, hogy megszívleljük a papság sugalmazott tanácsát arra vonatkozóan, hogy lábaljunk ki az adósságból, éljünk bevételeink keretein belül, és fizessünk ki mindent menet közben – egy szóval kövessük e tanácsot: „fizesd meg adósságodat, és élj!”²¹.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Az első szakaszban Benson elnök felvázolja az egyházi jóléti program alapvető tantételeit. Mi módon járulnak hozzá e tantételek a fizikai jólétünkhöz? Mi módon járulnak hozzá lelki jólétünkhöz?
Milyen előnyökkel jár a „lendületes, céltudatos munka”? (Példákért lásd a 2. szakaszt.) Te mi mindent szeretsz a munkában? Mit tehetünk, hogy segítsünk a gyerekeknek és a fiataloknak megtanulni élvezni a munkát?
Milyen áldások származnak abból, ha követjük Benson elnöknek a 3. szakaszban adott tanácsát? Gondolkodj el azon, hogy jelenlegi körülményeid figyelembe vételével mit fogsz tenni e tanács követése érdekében.
Mit gondolsz, miért vezet „békességhez és megelégedettséghez” a pénz bölcs használata? Ezzel ellentétben mit tapasztalhatunk, amikor nem az anyagi erőforrásaink keretein belül élünk? (Lásd a 4. szakaszt.)

Kapcsolódó szentírások

Jákób 2:17–19; Alma 34:19–29; T&Sz 19:35; 42:42; 75:28–29; 104:78; Mózes 5:1

Tanítási segédlet

„Hogy segíts a tanulóidnak felkészülni a kérdések megválaszolására, megmondhatod nekik, mielőtt valamit felolvastok vagy bemutattok, hogy a válaszaikat fogod kérni… Például mondhatod, hogy »miközben felolvasom ezt a részt, figyeljetek, hogy megoszthassátok, mi érdekel belőle a legjobban«” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 69.).