15. fejezet

Az édesapák és édesanyák szent elhívásai

„Azt kívánom, hogy legyünk hűek a szülői mivolt eme nagyszerű kötelezettségéhez, ehhez a szent kötelezettséghez…”

Ezra Taft Benson életéből

Szavakban és példákkal, otthon és világszerte, egyházi és kormányzati beosztásaiban, Ezra Taft Benson elnök arról tanított, hogy milyen fontos jó szülőknek lenni. „Tápláljátok gyermekeiteket szeretettel és az Úr intelmeivel – mondta.¹ – A szülőknek Isten előtt kell számot adniuk családjuk nevelésének sáfárságáról. Ez egy kiemelkedően szent felelősség.”²

Benson elnök és a felesége, Flora, szorosan együtt munkálkodtak a szülőkként rájuk háruló szent kötelezettségek teljesítésében. „[L]endületesen és lelkesen közelítettek családi egységük táplálásához.”³ Gyakran tanácskoztak közösen gyermekeikről és egyéb dolgokról. „Láttam, hogy egy lelkileg fogékony asszony van mellettem” – mondta Benson elnök.⁴

Közösen munkálkodtak azon, hogy olyan otthont teremtsenek, ahol a gyermekeik növekedhetnek és tanulhatnak – és ahol a gyermekeik szívesen időznek. „Szívesebben lettem volna otthon, mint bárhol máshol – mondta a fiuk, Mark. – Menedék volt az a zivatarban. Anya volt ennek az oltalmazó része, Apa pedig az erejét adta hozzá.”⁵

Benson elnök és felesége imádságosan közelítettek szülői feladataikhoz. Mark ezt mondta: „Anyának nagyobb hite volt, mint bármelyik asszonynak, akit valaha is ismertem. […] Soha nem láttam senkit nála gyakrabban imádkozni. Egy szempillantás alatt már le is térdelt, és a gyermekeiért imádkozott, mindegy volt, hogy egy dolgozatról vagy egy iskolai verekedésről volt szó. Ő is és apa is rendelkeztek ezzel az egyszerű hittel.”⁶

Benson elnök gyakran utazott el otthonról a munkája és az egyházi kötelezettségei miatt, így zömmel Florára hárult hat gyermekük gondozásának és tanításának feladata, aki élvezte az anyasággal járó szerepét. „Az otthon földi vonzalmaink központja” – mondta.⁷ Mark így emlékezett vissza: „Anya teljes mértékben szerette az otthonunkat. Minket is szeretett – nem kötelességből, hanem mert ez volt az élete.”⁸ Az anyaság fontosságával kapcsolatos érzéseiről szólva Flora ezt írta: „Ha a nagyságot keresed, ne a trónhoz, hanem a bölcsőhöz járulj. Rendkívüli hatalom van egy anyában. Ő az, aki szíveket és életeket formál, aki jellemet alakít.”⁹

Amikor Benson elnök távol volt az otthonától, akkor is mindig kereste a módját, hogy figyelhessen a családjára és erősítse őket. Rendszeres kapcsolatban volt velük telefonon és levélben. Amikor otthon volt, a lehető legtöbb időt töltötte velük. Gyakran idézte fel az elfoglalt édesapa történetét „aki azzal magyarázta, miért tölt annyi órát a fiával baseballozva, hogy »inkább most fájjon a hátam, mint később a szívem«”¹⁰.

Hosszú időt töltött egyesével is a gyermekeivel. Mark felidézte, amikor az édesapja elvitte őt Salt Lake Citybe egy szakorvoshoz: „Annyira klassz volt apával lenni – csak ő és én! Mindenféléről beszélgettünk, amiről csak akartam. Kisfiúként is tudtam, hogy apa szeret, mert velem volt és segített meggyógyulni.”¹¹

Amikor csak tehette, Benson elnök magával vitte az útjaira a gyerekeit is. 1948 márciusában elvitte az akkor 7 éves Bonnie lányát egy mezőgazdasági találkozóra, Nebraska államba. „A sajtó érdeklődését annyira felkeltette a kislány higgadtsága, és az a rendhagyó eset, hogy egy apa egy ilyen messzi útra visz magával egy ilyen fiatal gyereket – aki egy ilyen előkelő rendezvényen vesz részt –, hogy Bonnie fényképe másnap reggel címlapra került. Benson elder számára azonban a történtekben nem volt semmi rendhagyó. Gyakran vitte magával a gyerekeit a távolabbi útjaira, hogy megszilárdítsa a velük ápolt jó kapcsolatát, valamint hogy tanítsa őket.”¹²

Ezra Taft Benson tanításai

Az édesapa elhívása örökkévaló.

Édesapák, örökkévaló elhívásotok van, melyből soha nem fognak felmenteni benneteket. Bármilyen fontosak legyenek is az egyházi elhívások, természetüknél fogva csak egy bizonyos időre szólnak, majd pedig sor kerül a megfelelő módon történő felmentésre. Egy édesapa elhívása azonban örökkévaló, fontossága pedig túlmutat az időn. Ez az elhívás az időre és az örökkévalóságra egyaránt szól.¹³

Az apaságot illetően a mintánk, a példánk Mennyei Atyánk. Ő hogyan foglalkozik a gyermekeivel? Nos, ennek ismeretéhez [az apáknak] természetesen tudni kell valamit az evangéliumról, az Úr nagy tervéről.¹⁴

Egy férfi számára nincs nagyobb elhívás, mint az igazlelkű pátriárkáé, aki az Úr házában kötött házasságot, és a gyermekei felett elnököl. Még maga Elohim is úgy szólíttatja magát általunk, hogy „Atyánk, ki a mennyben vagy” (lásd Máté 6:9; 3 Nefi 13:9).¹⁵

Az édesapáknak kell lelki vezetést nyújtaniuk a családjukban.

Az édesapának éheznie, szomjaznia és áhítania kell családja megáldását, az Úrhoz kell fordulnia, elmélkednie kell az Úr szavain, és a Lélek szerint kell élnie, hogy ismerhesse az Úr szándékát és akaratát, valamint azt, hogy mit kell tennie a családja vezetéséhez.¹⁶

[Édesapák,] szent felelősségetek, hogy lelki vezetést nyújtsatok a családotokban.

Egy, a Tizenkettek Tanácsa által néhány évvel ezelőtt kiadott füzetben az alábbiakat mondtuk: „Az apaság vezetés, méghozzá a vezetés legfontosabb fajtája. Mindig is így volt; mindig is így lesz. Édesapák, az örökkévaló társatok támogatásával, tanácsával és bátorításával ti elnököltök az otthonotokban” (Father, Consider Your Ways [pamphlet, 1973], 4–5).

[…] Szeretettel a szívemben az Izráelben lévő édesapák iránt, hadd javasoljak 10 konkrét módot arra, ahogyan az édesapák lelki vezetést nyújthatnak gyermekeiknek.

1. Adjatok gyermekeiteknek apai áldásokat. Kereszteljétek meg és konfirmáljátok a gyermekeiteket. Rendeljétek el fiaitokat a papságba. Ezek kiemelkedő lelki mozzanatok lesznek gyermekeitek életében.

2. Személyesen vezessétek a családi imákat, a napi szentírás-olvasást és a heti családi esteket. Személyes részvételetek meg fogja mutatni a gyermekeiteknek, milyen fontosak is ezek a tevékenységek.

3. Amikor csak megoldható, az egész család közösen vegyen részt az egyházi gyűléseken. A ti vezetésetekkel történő családi hódolat életbevágóan fontos gyermekeitek lelki jólétéhez.

4. Csináljatok apa-lánya és apa-fia programokat a gyermekeitekkel. […]

5. Teremtsetek hagyományt a családi vakációkból, kirándulásokból és programokból. A gyermekeitek soha nem fogják elfelejteni ezeket az emlékeket.

6. Tartsatok rendszeres négyszemközti beszélgetéseket a gyermekeitekkel. Engedjétek, hogy arról beszéljenek, amiről csak szeretnének. Tanítsátok nekik az evangélium tantételeit. Tanítsatok nekik igaz értékeket. Mondjátok el nekik, hogy szeretitek őket. A gyermekeitekkel töltött személyes idő elárulja nekik, mi apa fontossági sorrendje.

7. Tanítsátok meg gyermekeiteket dolgozni, és mutassátok meg nekik az érdemes célért való munkában rejlő értéket. […]

8. Támogassátok otthonotokban a jóravaló zenét, művészetet és irodalmat. A kifinomultság és szépség lelkületével rendelkező otthonok örökre megáldják gyermekeitek életét.

9. A fizikai távolság függvényében rendszeresen látogassátok feleségetekkel a templomot. Ekkor gyermekeitek jobban megértik a templomi házasság, a templomi eskük, és a család örökkévalóságának fontosságát.

10. Mutassátok ki gyermekeiteknek az egyházi szolgálatból fakadó örömötöket és elégedettségeteket. Ez rájuk is átragadhat, hogy majd ők is akarjanak szolgálni az egyházban, és szeressék a királyságot.

Ó, férjek és apák Izráelben, oly sokat tehettek családotok szabadulásáért és felmagasztosulásáért! Feladataitok oly fontosak.¹⁷

„Tartsatok rendszeres négyszemközti beszélgetéseket a gyermekeitekkel.”

Hallunk néha történeteket férfiakról – még az egyházban is –, akik úgy gondolják, hogy az otthon fejének lenni valamiféle felsőbbrendű szerepbe helyezi őket, megengedve számukra, hogy parancsolgatóak vagy követelőzőek legyenek a családjukkal.

Pál apostol rámutat, hogy „a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak” (Efézusbeliek 5:23; kiemelés hozzáadva). Ez a követendő mintánk az otthonunk feletti elnöki szerepünk során. Nem azt látjuk, hogy a Szabadító durván vagy kemény kézzel vezetné az egyházat. Nem azt látjuk, hogy a Szabadító tiszteletlenül bánna az egyházával, vagy elhanyagolná azt. Nem azt látjuk, hogy a Szabadító erőt vagy kényszert alkalmazna céljai megvalósításához. Sehol nem látjuk, hogy a Szabadító ne olyat tenne, ami építi, felemeli, vigasztalja és felmagasztalja az egyházat. Fivérek, azt mondom nektek teljes komolysággal, hogy Ő az a minta, akit követnünk kell, amikor magunkra vesszük családunk lelki vezetését.¹⁸

Otthonaitok pátriárkáiként komoly felelősségetek van abban, hogy vezető szerepet vállaljatok a gyermekeitekkel való foglalkozásban. Segítenetek kell olyan otthont teremteni, ahol az Úr Lelke lakozhat.

[…] Otthonotok legyen a menny, a béke és az öröm a családjaitok számára. Bizonyos, hogy egyetlen gyermeknek sem lenne szabad félnie a saját apjától – különösen nem egy papságviselő apától. Az apa kötelessége, hogy otthonát a boldogság és öröm helyévé tegye. […] A gyermekek lelki jólétéhez elengedhetetlen az az erőteljes hatás, melyet az igazlelkű apák példamutatása, fegyelmezése és nevelése, gondoskodása és szeretete fejt ki.¹⁹

Az édesanya szerepét Isten rendelte el.

[Az édesanyák] a család szíve és lelke, vagy annak kellene lenniük. Nincs szentebb szó a világi vagy szent írásokban, mint az édesanya. Nincs nemesebb munka, mint a jóravaló és istenfélő anyáé.

Az örökkévaló családban Isten bevezette, hogy az apák elnököljenek otthon. Az apák feladata fizikailag ellátni, szeretni, tanítani és irányítani. Az édesanya szerepét szintén Isten rendelte el. Az anyák feladata foganni, szülni, táplálni, szeretni és nevelni. Ezt jelentik ki a kinyilatkoztatások.²⁰

Tisztában vagyunk vele, hogy vannak olyan nők, akik – nem tehetnek róla, de – nem képesek gyermeket szülni. Isten mindegyik prófétája megígérte ezeknek a szeretetreméltó nőtestvéreknek, hogy megáldatnak gyermekekkel az örökkévalóságban, és nem lesznek utódok híján.

Tiszta hit, könyörgő fohászok, böjt és különleges áldások révén sokan ezek közül a nőtestvérek – és a mellettük álló jóravaló társaik – közül csodákat éltek meg az életükben, és gyermekekkel áldattak meg. Mások imádságosan az örökbefogadás mellett döntöttek. Tisztelgünk ezen csodálatos párok előtt az áldozatokért, melyeket a sajátjaitoknak választott gyermekekért hoztok, és a szeretetért, melyet irántuk tanúsítotok.²¹

Isten áldja meg a csodálatos édesanyáinkat. Imádkozunk értetek. Támogatunk benneteket. Tisztelünk benneteket, mert szültök, tápláltok, tanítotok, és az örökkévalóságig szerettek. Az ég áldásait ígérem nektek, és mindazt, amivel az Atya rendelkezik (lásd T&Sz 84:38), ha felmagasztaljátok az összes elhívás közül a legnemesebbet: az édesanyáét Sionban.²²

Az anyáknak szeretniük és tanítaniuk kell gyermekeiket, és hasznosan kell időt tölteniük velük.

Anyák Sionban! Isten által adott szerepeitek oly életbe vágóan fontosak saját felmagasztosulásotokhoz, valamint családotok szabadulásához és felmagasztosulásához! Egy gyermeknek nagyobb szüksége van anyára, mint akármilyen pénzen vásárolható dologra. A gyermekeitekkel való időtöltés mindennél nagyobb ajándék²³

Szeretettel a szívemben a Sionban lévő édesanyák iránt, szeretnék 10 konkrét módot javasolni arra, ahogyan az édesanyák hasznosan tölthetik idejüket gyermekeikkel.

[Először is,] amikor megoldható, álljatok az út mentén, mikor a gyermekeitek jönnek vagy mennek – legyen az az iskolába indulás vagy a hazatérés, a randevúkra indulás vagy a hazatérés, vagy amikor a barátaikkal jönnek haza. Álljatok az út mentén, legyenek a gyermekeitek akár 6, akár 16 évesek.

[…] Másodszor, édesanyák, fordítsatok időt arra, hogy igaz barátai legyetek a gyermekeiteknek. Figyeljetek oda – ténylegesen figyeljetek oda – a gyermekeitekre. Beszélgessetek velük, nevessetek és viccelődjetek velük, énekeljetek velük, játsszatok velük, sírjatok velük, öleljétek meg őket, és őszintén dicsérjétek őket. Igen, rendszeresen töltsetek időt négyszemközt minden egyes gyermeketekkel. Legyetek gyermekeitek igaz barátai.

Harmadszor, fordítsatok időt arra, hogy olvassatok a gyermekeiteknek. A bölcsőtől kezdve olvassatok fiaitoknak és leányaitoknak. […] El fogjátok ültetni bennük a jóravaló irodalom szeretetét, és a szentírások iránti valódi szeretetet, ha rendszeresen olvastok gyermekeiteknek.

Negyedszer, fordítsatok időt arra, hogy imádkozzatok a gyermekeitekkel. Tartsatok családi imát minden reggel és este az édesapa vezetésével. Gyermekeitek érezzék a hiteteket, amikor a menny áldásait kéritek rájuk. […] Gyermekeitek vegyenek részt családi és személyes imákban, és örvendjetek édes szavaiknak, melyekkel Mennyei Atyjukhoz szólnak.

Ötödször, fordítsatok időt arra, hogy a heti családi estek tartalmasak legyenek. Vonjátok be tevékenyen a gyermekeiteket. Tanítsatok nekik helyes tantételeket. Emeljétek ezt családotok hagyományai közé.

[…] Hatodszor, fordítsatok időt arra, hogy minél gyakrabban együtt legyetek az étkezések idején. Ez kihívást jelent majd, amikor a gyermekek idősebbek lesznek, az élet pedig zsúfoltabbá válik. Mégis, a szülők és a gyermekek erőfeszítései révén vidám beszélgetések, a napi tervek és tevékenységek megosztása, valamint a tanítás különleges pillanatai zajlanak az étkezések idején.

Hetedszer, naponta fordítsatok időt a családi szentírásolvasásra. […] Különösen a Mormon könyvének közös, családi olvasása fog megnövekedett lelkiséget hozni az otthonotokba, és meg fogja adni mindkét szülőnek, valamint a gyermekeiknek a kísértéseknek való ellenállás hatalmát, illetve azt, hogy a Szentlélek állandó társuk legyen. Ígérem nektek, hogy a Mormon könyve megváltoztatja családotok életét.

Nyolcadszor, fordítsatok időt arra, hogy családi tevékenységeket szervezzetek. A családi kirándulások, piknikek, utazások és születésnapi összejövetelek legyenek különleges alkalmak, melyek szép emlékeket szülnek. Amikor csak megoldható, látogassatok el családostul az olyan rendezvényekre, amelyeken a család egyik tagja részt vesz, úgymint egy iskolai előadás, egy sportesemény, egy beszéd vagy egy előadás. Közösen vegyetek részt az egyházi gyűléseken, és a családtagok üljenek egymás mellett, amikor lehetséges. Azok az anyák, akik segítenek családjuknak együtt imádkozni és együtt játszani, [segítenek nekik] együtt maradni is, és örökre megáldják gyermekeik életét.

Kilencedszer, édesanyák, fordítsatok időt gyermekeitek tanítására. Használjátok ki azokat a tanítási pillanatokat, amelyek az étkezések, a kötetlen alkalmak, vagy a különleges négyszemközti beszélgetések – a nap végén az ágy lábánál, vagy egy kora reggeli közös séta – során adódnak.

[…] Az anyai szeretet és az imádságos törődés a gyermekeivel – ezek tanításuk legfontosabb összetevői. Tanítsátok a gyermekeknek az evangélium tantételeit. Tanítsátok meg nekik, hogy megéri jónak lenni. Tanítsátok meg nekik, hogy a bűn nem nyújt biztonságot. Tanítsátok meg őket szeretni Jézus Krisztus evangéliumát, és bizonysággal bírni annak isteni mivoltáról.

Tanítsátok fiaitokat és leányaitokat visszafogottságra és erényességre, valamint a férfi és női mivolt tiszteletére. Tanítsátok gyermekeiteket nemi tisztaságra, helyénvaló randevúzási normákra, templomi házasságra, misszionáriusi szolgálatra, valamint az egyházi elhívások elfogadásának és felmagasztalásának fontosságára.

Tanítsátok meg nekik a munka szeretetét, és a jó oktatás értékét.

Tanítsátok őket a megfelelő szórakozási módok fontosságára, beleértve ebbe a helyénvaló mozifilmeket, videókat, zenét, könyveket és újságokat. Beszéljétek meg, milyen gonosz dolog a pornográfia és a kábítószer, és tanítsátok őket a tiszta élet értékére.

Igen, édesanyák, tanítsátok gyermekeiteknek az evangéliumot a saját otthonotokban, a családi tűzhelyetek mellett. Ez a leghatásosabb tanítás, amelyben gyermekeitek valaha is részesülni fognak.

[…] Végül tizedszer, édesanyák, fordítsatok időt arra, hogy igazán szeressétek kisgyermekeiteket. Egy anya feltétel nélküli szeretete megközelíti a krisztusi szeretetet.

Tizenéves gyermekeiteknek is szükségük van ugyanerre a szeretetre és odafigyelésre. Sok anya és apa számára könnyebbnek tűnik szeretetük kifejezése gyermekeik felé, amikor azok még kicsik, ám később ez nehezebbé válik. Imádságosan munkálkodjatok ezen. A nemzedéki szakadék nem szükségszerű, a kulcs pedig a szeretet. Fiataljainknak szeretetre és figyelemre van szüksége, nem pedig elnéző engedékenységre. Együttérzésre és megértésre van szükségük, nem pedig apjuk és anyjuk közönyösségére. A szüleik idejére van szükségük. Az édesanya jóságos tanításai, szeretete tizenéves fia vagy lánya iránt, valamint a beléjük vetett bizalma, szó szerint megmenthetik őket a gonosz világtól.²⁴

„[F]ordítsatok időt arra, hogy olvassatok a gyermekeiteknek.”

Tudjátok, mi az egyik oka annak, hogy az igazlelkű édesanyák annyira szeretik a gyermekeiket? Az, hogy olyan nagy áldozatokat hoznak értük. Szeretjük azt, amiért áldozatot hozunk, és áldozatot hozunk azért, amit szeretünk.²⁵

A szülőknek egységben és szeretetben kell munkálkodniuk gyermekeik felnevelésében.

A férjeknek és a feleségeknek, mint együttes alkotóknak, készségesen és imádságosan kell gyermekeket hozniuk az otthonukba. […] Áldott az a férj és feleség, akinek gyermekek vannak a családjában. Az élet legmélyebb örömei és áldásai a családhoz, a szülői mivolthoz és az áldozathozatalhoz kapcsolódnak. Gyakorlatilag bármilyen áldozatot megér az, hogy ezek a bájos lelkek az otthonunkba érkezzenek.²⁶

Amikor a szülők – társakként, szeretettel és egységben – eleget tesznek a menny által kirótt feladatuknak, és a gyermekek szeretettel és engedelmességgel reagálnak, az nagyfokú örömöt eredményez.²⁷

Segítsen bennünket Isten abban, hogy egymás támaszai legyünk. Azt kívánom, hogy ez otthon kezdődjön, ahol is a családunk támaszai vagyunk. Azt kívánom, hogy legyen jelen a lojalitás, az egység, a szeretet és a kölcsönös tisztelet lelkülete. Azt kívánom, hogy a férjek legyenek lojálisak a feleségükhöz, hűségesek hozzájuk, szeressék őket, törekedjenek terheik enyhítésére, és osztozzanak a gyermekek gondozásának, tanításának és nevelésének feladataiban. Azt kívánom, hogy az anyák és a feleségek tanúsítsanak segítőkész lelkületet férjük iránt, támogassák őt papsági kötelezettségeiben, és legyenek lojálisak és hűek azokhoz a feladatokhoz, melyeket Isten papságától kapnak.²⁸

Azt kívánom, hogy legyünk hűek a szülői mivolt eme nagyszerű kötelezettségéhez, ehhez a szent kötelezettséghez, hogy örök tantételekre építhessük szilárdan az otthonainkat, és majdan ne legyen sajnálkozásunk. Azt kívánom, hogy soha ne legyünk gyáván kishitűek ama nagyfokú bizalom iránt, melyet belénk helyeztek. Azt kívánom, hogy mindig emlékezzünk rá: ezek a lelkek, akik a mi otthonunkba jöttek, kiválasztott lelkek.²⁹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Benson elnök azt mondta: „Az apaságot illetően a mintánk, a példánk Mennyei Atyánk” (1. szakasz). Milyen módokon követhetik a földi apák a Mennyei Atya által lefektetett mintát?
Fontold meg a Benson elnök által felsorolt „10 konkrét módot arra, ahogyan az édesapák lelki vezetést nyújthatnak gyermekeiknek” (2. szakasz). Szerinted hogyan befolyásolják az egyes javaslatok a gyermekeket?
Benson elnök kijelentette: „Nincs nemesebb munka, mint a jóravaló és istenfélő anyáé” (3. szakasz). Te milyen példáit láttad már a nemes anyai mivoltnak? Miközben az anyaságról alkotott világi szemlélet változik, mit tehetünk azért, hogy támogassuk az édesanyák nemes és szent feladatait?
Milyen előnyök származnak a szülők és a gyerekek közös időtöltéséből? (Példákért lásd a 4. szakaszt.)
Milyen áldások származnak abból otthon, amikor a szülők egységesek a feladataikban? (Lásd 5. szakasz.) Mit tehetnek az apák és az anyák, hogy egységesebbek legyenek? Miként kaphatják meg az egyedülálló szülők az erőt ahhoz, hogy teljesítsék ezeket a feladatokat?

Kapcsolódó szentírások

Példabeszédek 22:6; Efézusbeliek 6:4; Móziás 4:14–15; Alma 56:45–48; 3 Nefi 22:13; lásd még A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.

Segítség a tanításhoz

„Miközben [lelkileg] felkészíted magad, és elismered az Urat a tanításodban, eszközzé válsz az ő kezeiben. A Szentlélek hatalommal erősíti meg szavaidat.” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 41.).