16. fejezet

Az idősek az egyházban

„Kívánom, hogy ezek az arany évek a legjobb éveitek legyenek, amikor is az életetek, a szeretetetek és a szolgálatotok kiteljesedik. Áldja meg Isten azokat is, akik kiszolgálják a szükségleteiteket – a családotokat, a barátaitokat, más egyháztagokat és egyházi vezetőket.”

Ezra Taft Benson életéből

Ezra Taft Benson 86 éves volt, amikor az egyház elnöke lett. Megértette az élet késői éveivel járó örömöket és kihívásokat. Az egyik ilyen örömet felesége, Flora, állandó társasága jelentette számára. Akkor ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat, amikor az elnöksége első évét töltötte. Élvezték egymás társaságát, és majdnem minden péntek reggel közösen mentek templomba. A 87. születésnapi ünnepségén valaki megkérdezte Benson elnököt a hosszú, boldog élete titkáról. „Mielőtt válaszolhatott volna, Benson nőtestvér ezt mondta évődve, ám mégis jelentőségteljesen: »Jó felesége van.«”¹

Idős éveikben Benson elnök és felesége szívesen töltötték idejüket a gyermekeikkel és az unokáikkal, családjuk pedig továbbra is tanult a példájukból. „Az egyik lányunokájuk a nagyszülőkkel lakott az elnöki időszak első 18 hónapjának túlnyomó részében, és kérésükre gyakran tartott velük az utazásaik során, hogy segítsen nekik és gondoskodjon a személyes szükségleteikről. Első kézből láthatta nagyszüleit az otthonukban: randevúikat a fagylaltosnál; ahogyan a kanapén ültek kézen fogva, miközben közösen felidézték emlékeiket, énekeltek és nevettek; a szívélyes találkozásaikat a házitanítóikkal és másokkal, akik meglátogatták őket.”²

Az unokák megértették, milyen nagy áldás számukra a bölcs és szerető nagyszülők befolyása. „Az egyik unokalányuk köszönőlevelet írt, miután Benson elnök tanácsot adott neki és férjének egy nehéz döntés előtt. »Megkérdeztünk téged, hogy mit gondolsz erről, és te azt mondtad: ’Imádkozzatok róla. Hiszem, hogy a helyes döntést fogjátok meghozni.’ Belénk vetett hited megnövelte az önbizalmunkat.«”³

A 90. születésnapját követő általános konferencián Benson elnök az egyik beszédét „az egyházban lévő időseknek, családjaiknak, és a szükségleteikről gondoskodóknak” címezte. A bevezetőben kifejezte személyes érintettségét a témában: „Különleges érzésekkel viseltetek az idősek – a férfiak és nők e csodálatos csoportja – iránt. Úgy érzem, hogy bizonyos mértékig megértem őket, mivel én is egy vagyok közülük.”⁴

„Különleges érzésekkel viseltetek az idősek… iránt. Úgy érzem, hogy bizonyos mértékig megértem őket, mivel én is egy vagyok közülük.”

Ezra Taft Benson tanításai

Az Úr ismeri és szereti az időseket, és sokat ruházott az Ő legnagyobb feladatai közül őrájuk.

Az Úr ismeri és szereti népe időseit. Ez mindig is így volt, és sokat ruházott rájuk az Ő legnagyobb feladatai közül. A különböző adományozási korszakokban olyan prófétákon keresztül vezette a népét, akik előrehaladott életkorban voltak. Szüksége volt a korral járó bölcsességre és tapasztalatra, és azoknak az ihletett iránymutatására, akik hosszú éveken át bizonyították az evangélium iránti hűségüket.

Az Úr megáldotta az élemedett korú Sárát, hogy gyermeket szüljön Ábrahámnak. Benjámin király talán legnagyszerűbb prédikációját akkor mondta, amikor már igen idős volt, és közel állt a halálhoz. Igazán eszközzé tétetett az Úr kezében, mivel képes volt vezetni a népét, és békességet hozni közéjük.

Különböző korokban sok más férfi és nő is nagy dolgokat valósított meg, amikor elindultak, hogy szolgálják az Urat és az Ő gyermekeit, még idős korukban is.

A mi adományozási korszakunkban az Úr által elhívott próféták közül sokakat a hetvenes vagy nyolcvanas éveikben, vagy akár még idősebben hívtak el. Mily nagyon ismeri és szereti az Úr azokat a gyermekeit, akik oly sokat nyújtanak az évek során összegyűlt tapasztalataik révén!

Szeretünk benneteket, akik az egyház idősei vagytok. Ti vagytok ma a világ népességének leggyorsabban növekvő csoportja, ahogyan az egyházban is.

Az a vágyunk, hogy arany éveitek csodálatosak és gyümölcsözőek legyenek. Imádkozunk, hogy érezzétek a jól leélt élet örömét, amely telve van édes emlékekkel és még azoknál is nagyszerűbb várakozásokkal Krisztus engesztelése révén. Reméljük, hogy érezni fogjátok azt a békességet, amelyet az Úr azok számára ígért, akik továbbra is a parancsolatai betartására és példája követésére törekednek. Reméljük, hogy napjaitok telve vannak tennivalókkal és a másoknak – a nálatok kevésbé szerencséseknek – nyújtott szolgálat sokféleségével. Az idősebb szinte mindig azt is jelenti, hogy jobb: bölcsességetek és tapasztalataitok tárháza tovább bővülhet és növekedhet, amikor felkaroltok másokat.⁵

A legtöbbet hozhatjuk ki idős éveinkből.

Szeretnék javasolni nyolc területet, amelyeken a legtöbbet hozhatjuk ki idős éveinkből:

1. Munkálkodjatok a templomban és látogassátok gyakran. Mi, akik idősebbek vagyunk, nem csak arra kell, hogy használjuk az erőnket, hogy megáldjuk az elődeinket – arra is ügyelnünk kell, hogy a lehetőségekhez mérten az összes utódunk is részesülhessen a felmagasztosulás templomi szertartásaiban. Munkálkodjatok ezen a családotokkal; tanácskozzatok azokkal, akik még nem szándékoznak felkészülni, és imádkozzatok értük.

Biztatjuk mindazokat, akiknek erre lehetősége van, hogy gyakran látogassák a templomot, és fogadják el a templomi szolgálatra szóló elhívásokat, amikor csak az egészségük, az erejük és a távolság lehetővé teszi. Számítunk a segítségetekre a templomi szolgálatban. A templomok növekvő száma azt is jelenti, hogy több egyháztagnak kell felkészülnie erre a kellemes szolgálatra. Benson nőtestvér és én hálásak vagyunk azért, hogy szinte minden héten ellátogathatunk a templomba. Micsoda áldás ez mindig is az életünkben!

2. Gyűjtsétek össze és írjátok le a családi történeteket. Felhívunk benneteket, hogy szorgalmasan folytassátok a személyes és családi történetek összegyűjtését és leírását. Nagyon sokszor ti vagytok az egyetlenek, akik rendelkeztek a szeretteitekhez kapcsolódó emlékekkel, történetekkel, dátumokkal és eseményekkel. Bizonyos esetekben ti vagytok a családtörténet. Kevés jobb módja van örökségetek megőrzésének, mint a történeteitek összegyűjtése és leírása.

3. Kapcsolódjatok be a missziós szolgálatba. Növekvő számú idős misszionáriusra van szükségünk a missziós szolgálatban. Amikor az egészségi és az anyagi állapot megengedi, arra hívjuk fel további házaspárok százait, hogy rendezzék el eddigi életüket és ügyeiket, és menjenek misszióba. Mily nagy szükségünk van rátok a misszió mezején! Oly módokon tudtok szolgálni, ahogyan a fiatalabb misszionáriusaink nem képesek.

Hálás vagyok azért, hogy két megözvegyült húgom is Angliában szolgálhatott egymás társaiként. Amikor elhívták őket, akkor 68 és 73 évesek voltak, és mindkettőjüknek csodálatos élményekben volt részük.

Micsoda példa és áldás egy család utódainak, amikor a nagyszülők missziót szolgálnak! A legtöbb ilyen idős házaspárt megerősíti és új élettel tölti meg a missziós szolgálat. A szolgálat e szent útja révén sokan megszenteltetnek, és megérzik annak örömét, hogy másokat Jézus Krisztus evangéliuma teljességének megismeréséhez vezetnek.

4. Vállaljatok vezető szerepet a családi összetartás építésében. Buzdítunk minden idős egyháztagot, hogy – amikor csak lehetséges – hívják egybe a családjukat. Szervezzétek őket összetartó egységekbe. Vezessétek a családi összejöveteleket. Hozzatok létre családi találkozókat, ahol átélhető és megismerhető a testvériesség és a családi örökség. Én a legédesebb emlékeim közé sorolom a saját családi találkozóinkat és összejöveteleinket. Ösztönözzétek azokat a csodálatos családi hagyományokat, amelyek az örökkévalóságra összekötnek benneteket. Amikor így teszünk, akkor egy kis mennyországot teremtünk itt a földön, az egyes családokban. Végül is az örökkévalóság csupán az igazlelkű családi élet meghosszabbítása.

5. Fogadjátok el és teljesítsétek egyházi elhívásaitokat. Bízunk benne, hogy minden idős egyháztag, aki képes rá, elfogadja az elhívásokat és méltósággal teljesíti azokat. Hálás vagyok, hogy személyesen ismerhetek a hetvenes és nyolcvanas éveikben járó fivéreket, akik püspökként vagy gyülekezeti elnökként szolgálnak. Mily nagy szükségünk van a ti tanácsotokra és befolyásotokra, akik régóta rójátok az élet ösvényét! Hallanunk kell a sikereitekről és arról, hogy miként emelkedtetek felül a szívfájdalmon, a gyötrelmeken vagy a csalódásokon, és miként erősítettek meg benneteket ezek a tapasztalatok.

Széles lehetőségek állnak rendelkezésetekre a szolgálatra, az egyház szinte minden szervezetében. Rendelkeztek az idővel és a szilárd evangéliumi alappal, ami lehetővé teszi, hogy nagyszerű munkát végezzetek. Oly sok tekintetben jártok élen a hithű egyházi szolgálatban. Köszönjük nektek mindazt, amit tesztek, és imádkozunk azért, hogy az Úr adjon nektek erőt a továbbiakhoz is.

6. Tervezzétek meg a jövőtöket pénzügyileg. Ahogy haladtok az életben a nyugdíj és az azt követő évtizedek felé, felszólítunk minden idős egyháztagot, hogy takarékosan tervezzenek a teljes idejű munkával töltött éveket követő időkre. Kerüljük el a felesleges adósságot! Óvatosságra intünk a kezességvállalások esetében is, még családtagok részére is, amennyiben az a nyugdíjjövedelmet veszélyeztetheti.

Legyetek még óvatosabbak a gyors meggazdagodást ígérő tervek, a jelzáloghitelek, vagy a bizonytalan vállalkozásokba való befektetések tekintetében. Óvatosan cselekedjetek, nehogy egy élet tervezését döntse romba egy vagy több balsikerű pénzügyi döntés. Korán tervezzétek meg a jövőtöket pénzügyileg, majd pedig kövessétek a tervet.

7. Nyújtsatok krisztusi szolgálatot. A krisztusi szolgálat felmagasztal. Ennek tudatában szólítjuk az összes idős egyháztagot, aki képes mások szolgálatában meglendíteni a sarlóját. Ez egy megszentelő folyamat része lehet. Az Úr megígérte, hogy mindazok, akik elveszítik életüket mások szolgálatában, megtalálják magukat. Joseph Smith próféta szavaival: „nyűjük hát el életünket” az Úr céljainak véghezvitelében (T&Sz 123:13).

Békesség, öröm és áldások járnak azok nyomában, akik másokat szolgálnak. Igen, mindenki számára javasoljuk a krisztusi szolgálatot, de ez különösen kedves az idősek életében.

8. Őrizzétek erőnléteteket és egészségeteket, és maradjatok tevékenyek. Izgatottan látjuk, hogy milyen erőfeszítéseket tesz sok idős ember azért, hogy előrehaladott korukban is gondoskodjanak a jó egészségről.

[…] Mily nagyon szeretjük látni az életerős és tevékeny időseinket! A tevékeny életmód megőrzése segít az elmének és a testnek is jobban működni.⁶

„Kívánom, hogy ezek az arany évek a legjobb éveitek legyenek, amikor is az életetek, a szeretetetek és a szolgálatotok kiteljesedik.”

Mások szolgálata segíti azok gyógyulását, akik elveszítették szeretteiket, vagy rettegnek az egyedülléttől.

Nektek, akik elveszítettétek házastársatokat, szintén szeretnénk kifejezni a szeretetünket. Olykor néhányan annyira haszontalannak és magányosnak érezhetitek magatokat, hogy az szinte maga alá gyűr benneteket. Pedig oly sokszor egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez így legyen. A most említett nyolc javaslaton túlmenően itt van néhány példa olyan tevékenységekről, amelyek másoknak már segítettek.

Egyesek, akik egyedül maradtak, azzal foglalják el magukat, hogy takarókat varrnak minden egyes unoka esküvőjére, vagy a családba érkező minden egyes újszülöttnek. Mások születésnapi leveleket írnak, vagy részt vesznek unokáik iskolai és sportrendezvényein, amikor csak tudnak. Vannak, akik születésnapi ajándékként fényképalbumokat állítanak össze minden egyes unokáról.

[…] Számos más özvegy van, akik önkénteskednek… a kórházakban, vagy egyéb közösségi szolgálatot végeznek. Sokan találnak beteljesedést az ily módon történő segítségnyújtásban.

Azok számára, akik testileg képesek rá, a magány és feleslegesség érzetének legyőzéséhez a kulcs abban rejlik, hogy önnön magukon túllépve azokon segítenek, akik valóban szükséget szenvednek. Megígérjük nektek, akik ily módon szolgáltok, hogy egy bizonyos mértékig meg fogtok gyógyulni a szeretteitek miatti veszteség vagy a magánytól való félelem érzetéből. Úgy érezhetitek magatokat jobban a saját körülményeitek közepette, ha javítotok valaki más körülményein.⁷

A betegség és fájdalom idején erősek maradhatunk hozzáállásunkban és lelkiekben.

Különleges szeretetünket és törődésünket fejezzük ki mindazok felé, akik betegek, valamint gyötrelmektől és az élet viszontagságaitól szenvednek. Szívünk és imáink felétek fordulnak. Emlékezzetek arra, amit Lehi atya mondott abban az áldásban, melyet a fiának, Jákóbnak adott, aki korábban sokat szenvedett bátyjai, Lámán és Lemuel kezétől. Azt mondta, hogy „ismered Isten nagyságát; és ő javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat” (2 Nefi 2:2). Így lesz ez veletek is.

Imádkozunk, hogy továbbra is törekedjetek erősnek maradni hozzáállásban és lélekben. Tudjuk, hogy ez nem mindig könnyű. Imádkozunk, hogy azok, akik elvégzik részetekre mindazokat a feladatokat, melyeket ti már nem vagytok képesek elvégezni, szeretettel és gondoskodó lelkülettel tegyék ezt.

Reméljük, hogy továbbra is jó gondolatokat és érzéseket fogtok táplálni szívetekben és elmétekben, és gyorsan elvetitek azokat, melyek ártalmasak és rombolóak rátok nézve. Bízunk benne, hogy az imáitokat naponta – vagy szükség szerint akár óránként – elmondjátok. Ahogyan a Mormon könyve tanítja: „naponta hálaadásban él[je]tek a sok irgalomért és áldásért, amivel [Isten] igenis elhalmoz benneteket” (Alma 34:38).

Rá fogtok jönni, hogy a Mormon könyve napi olvasása felemeli a lelketeket, közelebb visz a Szabadítótokhoz, és segít úgy tanulmányoznotok az evangéliumot, hogy másokkal is megoszthassátok a nagyszerű igazságokat.⁸

Fontos, hogy a családok megadják az idős szülőknek és nagyszülőknek mindazt a szeretetet, gondoskodást és tiszteletet, amelyet megérdemelnek.

Most pár perc erejéig az idősek családjaihoz szeretnék szólni. Ismételjünk el egy szentírást a Zsoltárokból: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!” (Zsoltárok 71:9).

Arra buzdítjuk a családokat, hogy adják meg az idős szülőknek és nagyszülőknek mindazt a szeretetet, gondoskodást és figyelmet, amelyet megérdemelnek. Emlékezzünk arra a szentírásbeli parancsolatra, hogy gondot kell viseljünk házunk népére, máskülönben olyannak találtatunk, aki „rosszabb a hitetlennél” (1 Timótheus 5:8). Annyira hálás vagyok a saját drága családomért és azért a szerető gondoskodásért, amelyet a szüleiknek nyújtottak a hosszú évek során.

Emlékezzetek rá, hogy a szülők és a nagyszülők a mi felelősségünk, és a legjobb képességünk szerint kell gondoskodnunk róluk. Amikor az időseknek nincs családjuk, akik gondoskodhatnának róluk, a papsági és segítőegyleti vezetőknek kell megtenniük minden erőfeszítést, hogy ugyanilyen szeretettel elégítsék ki a szükségleteiket. Teszünk néhány javaslatot az idősek családjainak.

Amióta az Úr kőtáblákra véste a Tízparancsolatot, a Sinai-hegyen adott szavai évszázadokon átívelő erővel visszhangoznak: „Tiszteld atyádat és anyádat…” (2 Mózes 20:12).

Szüleink tisztelete és megbecsülése azt jelenti, hogy nagyra tartjuk őket. Szeretjük őket, hálásak vagyunk értük, és foglalkoztat minket a boldogságuk és jó közérzetük. Udvariasan és előzékeny figyelmességgel bánunk velük. Igyekszünk megérteni a nézőpontjukat. A tiszteletnek mindenképpen része a szülők igazlelkű vágyainak és kívánságainak való engedelmesség.

Megérdemlik továbbá a szüleink a tiszteletünket és megbecsülésünket azért is, mert magát az életet adták nekünk. Ezenkívül szinte mindig számtalan áldozatot hoztak, amikor gondoskodtak rólunk és neveltek bennünket a csecsemőkorunktól kezdve a gyermekkorunkon át; biztosították számunkra a létszükségleteket, és ápoltak bennünket a testi betegségeink és a növekedéssel járó érzelmi megpróbáltatásaink során. Sok esetben azt a lehetőséget is megadták nekünk, hogy oktatásban részesüljünk, illetve maguk is oktattak bennünket bizonyos fokig. Tudásunk és cselekedeteink nagy részét az ő példájukból tanultuk. Azt kívánom, hogy mindig hálásak legyünk nekik, és ezt ki is mutassuk.

Tanuljunk meg megbocsátani is a szüleinknek, akik – bár feltehetőleg elkövettek hibákat is a nevelésünkben, mégis – szinte mindig az általuk legjobbnak vélt dolgokat tették. Azt kívánom, hogy mindig meg tudjunk nekik bocsátani, ahogyan mi is szeretnénk, hogy a gyermekeink megbocsássák az általunk vétett hibákat.

Még amikor a szüleink megöregszenek, akkor is tisztelnünk illik őket azáltal, hogy a lehető legtovább biztosítjuk számukra a választás szabadságát és a függetlenség lehetőségét. Ne vegyük el tőlük azokat a döntéseket, amelyeket még képesek meghozni! Vannak szülők, akik igen előrehaladott életkorban is képesek és szeretnének is önállóan élni és magukról gondoskodni. Ha képesek rá, akkor engedjétek.

Ha az önálló életvitelre való képességük korlátozottabbá válik, akkor a család, az egyház és a közösség erőforrásaira lehet szükség a megsegítésükben. Amikor az idős emberek képtelenek magukról tovább gondoskodni, még alkalmankénti segítséggel is, akkor lehetőség szerint egy családtag otthonában történhet a további gondozás. Egyházi és közösségi erőforrásokra is szükség lehet ezekben a helyzetekben.

A gondozó szerepe életbevágóan fontos ilyenkor. Óriási szükség van arra, hogy ez az illető támogatást és segítséget kapjon. Ő rendszerint a gondozott idős házastársa vagy olyan középkorú lánya, akinek az idős szülője gondozásán kívül a saját gyermekeiről is gondoskodnia kell.⁹

Akik megáldattak a nagyszüleik és más idős emberek közelségével, azoknak gazdag társas kapcsolatokban és érintkezésben van részük.

Reméljük azt is, hogy bevonjátok az időseket a családi tevékenységekbe, amikor csak lehetséges. Mily nagy öröm számunkra, amikor fürge és bájos unokákat, és körükben egy szerető nagyszülőt látunk. A gyermekek odavannak az ilyen alkalmakért. Szeretik, amikor látogatóba jönnek a nagyszüleik, vagy átjönnek vacsorára, családi estre és egyéb különleges alkalmakra. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy tanuljanak az élemedett korúak iránti tiszteletről, szeretetről, megbecsülésről és gondoskodásról.

A nagyszülők mélyreható befolyással lehetnek az unokáikra. A napirendjük rendszerint nem annyira szorosan beosztott és zsúfolt, mint a szülőké – van idő kinyitni a könyveket, történeteket mesélni, és az evangéliumi tantételek alkalmazását tanítani. A gyermekek ezáltal olyan rálátást kapnak az életre, amely nem csupán gazdagítja őket, hanem biztonságot, békességet és erőt ad nekik. Lehet leveleket, [felvételeket] és képeket küldeni, különösen olyankor, amikor a távolság túl nagy a gyakori találkozáshoz. Akik megáldattak a nagyszüleik és más idős emberek közelségével, azoknak gazdag társas kapcsolatokban és érintkezésben van részük. Lehetnek olyan alkalmak, amikor részt tudnak venni érettségiken vagy diplomaosztókon, esküvőn, templomlátogatáson… és a családtagokat érintő egyéb különleges eseményeken.

Szívesen nézzük gyermekeink és unokáink különleges fejlődését és eredményeit, osztozunk örömeikben és örvendünk a győzelmeiknek. Amikor gyermekeink igyekvőek és eredményesek a saját életükben, a boldogság áldást hoz a mi életünkbe. A 3 János 1:4-ben ezt olvassuk: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” Ez a tudat megújult szeretetet és bátorítást ad a saját küzdelmeink folytatásához.¹⁰

Az egyházi vezetők imádságosan keressék a Lelket, amikor az egyháztagoknak segítenek kielégíteni az idősek szükségleteit.

[B]uzdítjuk az idősek papsági vezetőit, hogy legyenek érzékenyek Mennyei Atyánk Lelkére, amikor felmérik és kielégítik az idősek lelki, testi, érzelmi és pénzügyi szükségleteit. Bízunk abban, hogy e nagy feladatban támaszkodni fogtok a tanácsosaitokra, a melkisédeki papsági kvórum vezetőire és a Segítőegylet vezetőire, a házitanítókra és a látogatótanítókra, mert vonakodás és tétovázás nélkül kell teljesítenünk ezeket a kötelezettségeket.

Reméljük, hogy a papság és a segédszervezetek vezetői továbbra is olyan elhívásokat fognak adni az időseknek, amelyekben felhasználhatják felhalmozott bölcsességüket és tanácsaikat. Reméljük, hogy mindannyian házi- és látogatótanítók lehetnek, ha ez megoldható. Még azok is, akik valamilyen szinten ágyhoz kötöttek, részt tudnak venni ebben az óvó gondoskodásban telefonhívások, üzenetek írása, vagy egyéb különleges megbízások által.

Egy papsági vezető sokat tehet azért, hogy támogassa és bátorítsa az egyéneket és házaspárokat a misszióra való felkészülésük során. A templomi kivonatolás [mai nevén családtörténeti indexelés] és a jóléti programok számára nagy áldást jelentenek azok, akik idős éveikben járnak, és lehetőséget kapnak ezeken a területeken szolgálni.

Reméljük, hogy minden idős egyénhez és házaspárhoz érzékeny és gondoskodó házitanítókat és látogatótanítókat rendeltek. Nagyfokú vigaszt és békességet nyerhetnek azok, akik tudják, hogy van valaki, akihez fordulhatnak vész vagy szükség esetén. Fontos, hogy a tapintat, a kíméletesség és az őszinteség maguktól értetődően legyenek jelen e szükségletek felmérésében és kezelésében.

Reméljük, hogy bevonjátok az önálló időseket a könyörületes szolgálati megbízásokba. Vegyétek be őket a cöveki és egyházközségi társasági tevékenységekbe is, különösen az egyedülálló egyháztagokat és azokat, akik a házastársukról gondoskodnak. Oly sokszor elfeledkeznek róluk. Különösen egy házastárs halálakor lehet szükség szerető gondoskodásra. Ez a legtöbb ember számára igen érzékeny időszak.

Az olyan családtagoknak is nagy szükségük van fizikai segítségre – és nagyra értékelik azt –, akik állandó testi és érzelmi gondoskodást nyújtanak egy különleges nevelési igényű személynek. Fontos abban segíteni a családnak, hogy fenntarthassa családként való működését, és időnként mentesüljön attól a nehéz felelősségtől, amit egy tartós vagy gyógyíthatatlan betegség jelenthet. Mindenkinek szüksége van szerető támogatásra és a komoly betegségből vagy gondból fakadó nyomasztó terhek könnyítésére.

A közlekedés gyakran jelent gondot az idősek számára. Támogatást nyújthatunk azáltal, hogy segítünk nekik eljutni a vasárnapi gyűlésekre, szeretteiket meglátogatni, bevásárolni, és a rendelőbe vagy kórházba.

Megint csak imádságosan kell törekednünk a sugalmazásra és irányításra az idősekről való gondoskodásban. Az egyének és egyéni szükségletek mindig nagyon változatosak.¹¹

Késői éveink a legjobb éveink lehetnek.

Isten áldja meg az egyház időseit. Teljes szívemből szeretlek benneteket. Közétek tartozom.

Annyi minden van, amiért élhettek. Kívánom, hogy ezek az arany évek a legjobb éveitek legyenek, amikor is az életetek, a szeretetetek és a szolgálatotok kiteljesedik. Áldja meg Isten azokat is, akik kiszolgálják a szükségleteiteket – a családotokat, a barátaitokat, más egyháztagokat és egyházi vezetőket.

Bizonyságomat hagyom veletek az élet öröméről – a maradéktalan evangéliumi élet, az Ötvös tüzén való általjutás, és az így végbemenő megszenteltetési folyamat örömeiről. Amint azt Pál apostol olyan jól kimondta: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van” (Rómabeliek 8:28).

Áldásomat hagyom veletek. A Szabadító él, ez az Ő egyháza. A munka igaz, és Urunk és Szabadítónk szavaival szólva: „Tekintsetek rám, és tartsatok ki mindvégig, és akkor élni fogtok; mert aki mindvégig kitart, annak örök életet fogok adni” (3 Nefi 15:9).¹²

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Hogyan vált javadra a nálad idősebbek bölcsessége és tapasztalata? (Lásd 1. szakasz.)
A 2. szakaszban Benson elnök felsorol nyolc dolgot, amelyeket az idős emberek megtehetnek azért, hogy „a legtöbbet hoz[zá]k ki idős évei[k]ből”. Fontold meg mindegyik javaslatot. Hogyan gazdagíthatják ezek a javaslatok az életünket, függetlenül a korunktól?
Szerinted miért a szolgálat „a magány és feleslegesség érzetének legyőzéséhez a kulcs”? (Lásd 3. szakasz.) Láttad-e már ennek az igaz voltát? Mikor?
Gondolkodj el Benson elnök nekünk adott tanácsán, betegségeinket és fájdalmainkat illetően (lásd 4. szakasz). Hogyan segíthet nekünk a tanácsa „erősnek maradni hozzáállásban és lélekben”?
Fontold meg Benson elnök tanítását az 5. szakaszban. Hogyan tisztelhetik a gyermekek és unokák az idős szüleiket és nagyszüleiket?
Tapasztaltál már olyat, hogy fiatalok és idősek jól érezték magukat egymás társaságában? Mikor? (Lásd 6. szakasz.) Mit tehetünk a családunkban és az egyházban azért, hogy ilyen kapcsolatokat ápoljunk?
Milyen módokon segíthetnek az egyházi vezetők, valamint az egyházközségek vagy gyülekezetek tagjai abban, hogy kielégítsék az idősek szükségleteit? (Példákért lásd a 7. szakaszt.)
Mit jelent számodra az, hogy megtapasztalod „a maradéktalan evangéliumi élet” örömét? (Lásd 8. szakasz.) Milyen példákat láttál arra, hogy valaki hithűen mindvégig kitartott?

Kapcsolódó szentírások

Példabeszédek 20:29; Ésaiás 46:3–4; Lukács 2:36–38; Efézusbeliek 6:1–3; Titus 2:1–5; Jakab 1:27; T&Sz 121:7–8

Tanulmányi segédletek

„Ha a tanultak szerint cselekszel, még több dolgot fogsz megérteni maradandóan (lásd János 7:17)” (Prédikáljátok evangéliumomat [2008]. 19.). Érdemes lehet feltenned magadnak a kérdést, hogy miképpen alkalmazhatod az evangéliumi tanításokat a saját otthonodban, munkádban és egyházi elhívásaidban.